Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

A PÉLDAKÉP À SZÜLŐ Intézeti gyerekek és a bűnözés A bírósági tudósítások' »-főszereplőinek« lakhelye né­ha valamelyik intézet. Olyan bűncselekményekről számo­lunk be, amelyeket fiatalok követtek el, mégpedig olya­nok, akik évekkel korábban elszakadtak a szülői háztól és most valahol állami gondo­zottak. Máskor arról szól a bűnügyi krónika, hogy a vád­lott 18 éves koráig intézetben nevelkedett, s amikor önálló lett, rövidesen bűncselekmé­nyeket követett el. Többen megkérdezték már, vajon mi az oka ennek? Tör­vényszerű-e, hogy egy intézeti gyereknek meggyűljön a ba­ja a rendőrséggel? E^yet szö­gezzünk le: általában nemez a helyzet, s nincs igazak azoknak, akik azt tartják, hogy az intézeti gyerekek többsége bűnöző lesz. Sajnos, megyénkben meglepően. ma­gas az állami gondozott gye­rekek száma. Tavaly 189 gyermeket kellett intézetben elhelyezni és összesen 1358 volt Somogybán az állami gondozottak száma. Többsé­gük természetesen nem lett és nem is lesz bűnöző. Jó néhányukkal mégis baj van. Miért? — Az állami gondozásba vett gyermekek többsége — mondja ár. Dicső István fő­ügyészségi ügyész — azért ke­rül intézetbe, mert otthon szellemi, erkölcsi fejlődésé­ről nem gondoskodnak. Nem ritka eset, hogy azért vesz­nek valakit állami gondozás­ba, mert szülei börtönbe ke­rültek. Előfordult, hogy a gyermek otthon. csak akkor kapott enni, ha például fát lopott. Azaz éveken át a bűnözésre nevelték. A gyermek mindig utánoz­za szüleit és legyen bármi- lyén az apa vagy az anya, legtöbbször mégis ő a példa­kép. Vegyük az agresszivi­tást. Ha a gyermek azt lát­ja, hogy az apja állandóan üti az anyját, hozzászokik eh­hez és később ő maga is ag­resszívvé válik. Ezt a viselke­dési formát természetesnek tartja. Nem kell azonban ilyen messze menni. Ha ott­hon durva, trágár szavakat hall, ő maga is ilyeneket fog használni. Az ilyen környe­zetből intézetbe került gye­rekek hajlamosak arra, hogy bűncselekményeket kövesse­nek el és társaikat is igye­keznek rábírni erre. —A rendellenes magatartás gyakran visszavezethető a kö­tődés hiányára. A gyermek, miután elhozzak hazulról, új környezetbe kerül, úgy érzi, senkihez nem tartozik és bár lényegesen jobb körülmények között élhet, nem szokja meg ezt a jót. Mégis csak a szü­lőhöz köti a legszorosabb ka­pocs, Nemrég egy ellenőrzés során az egyik intézetben negyven gyerek aludt a háló­ban. Amikor ott jártam, ál­mában néhány az anyját hív­ta, pedig esetleg otthon ver­ték, kínozták, éheztették. A szülőt azonban — legyen bár­milyen — nem pótolhatja semmi. Az intézeti légkört tehát nehéz megszokni. Vajon miért? Milyen tapasztalato­kat szerzett az intézeteket járó ügyész? — Általában jó körülmé­nyek között nevelkednék a gyerekek. Nem túl gyakoriak a szökések és megfelelő a bánásmód is. Ritkán kell fe- gyelmileg felelősségre vonni olyan nevelőket, akik ütók-ve- rik a gyerekeket. A gyerme­kek egy része ragaszkodik a nevelőkhöz, kitűnő a kapcso­lat közöttük. Általában ez a helyzet. Persze szökések előfordulnak. Vannak fiatalok, akik az in­tézetben nem tudnak kapcso­latokat kiépíteni, hiányoznak a nagy csavargások. És ezek a fiatalok szöknek, menekül­nek. Hogy hova? Legtöbbször bűnözők »karolják fel« őket, és megpróbálják »betanítani«. Ez elég gyakran sikerül is. A fiatal lányok agglegényeknél, idősebb, magányos férfiaknál keresnek menedéket. Áruba bocsátják magukat, hogy pár napra meghúzódhassanak. Hogy ki bujtatja őket, nem árulják el, hiszen a többi lány »megbüntetné« azt, aki­nek eljár a szája. És innen már csak egyetlen lépés ah­hoz, hogy végleg lesüllyedje­nek Az intézetből szökött fiata­lok bámulatos gyorsasággal egymásra találnak. .Azután az »együttes elkövetés élménye« sarkallja őket , egy-egy bűn- cselekményre. Mert, aki nem vesz részt a »balhéban«, az gyáva, azt a többi megveti. Amikor a fiatalok elmúlnak 18 évesek és kijönnek az inté­zetből, esetenként visszake­rülnek abba a családi kör­nyezetbe, ahonnan kiszakad­tak. Máskor ott állnak telje­sen egyedül, támasz nélkül. Mindkét dolog veszélyes és ezek közül a fiatalok közül jópáran hamarosan a vádlot­tak padjára kerülnek. Éppen ezért az állami gondozás meg­szűnése után fokozott mérté­kű utógondozásra lenne szük­ség, hiszen csak így előzhető meg a baj. Az állatni gondozott gye­rekek többsége azonban ren­desen dolgozik. Ám az a ta­pasztalat. hogy a munkahe­lyeken gyakran egy kalap alá veszik Jiket azokkal, akik bűn­cselekményeket követnek el. Ha a munkahelyen lopás for­dul elő, őket gyanúsítják. El­képzelhető, hogy mit jelent az érzelmi szempontból sérült gyerekek számára ez az álta­lánosítás, alaptalan gyanúsí­tás. Néhány ilyen eset elég, hogy a fiatal inkább a rossz társasághoz csapódjon. Ott legalább elismerik, ha tesz va­lamit ... így történhet meg, hogy esetenként intézeti gyerekek ülnek a vádlottak padján. Olyanok, akik a legkevesebb segítséget kapják, , holott a legtöbbre lenne szükségük. Dán Tibor Sertéstelep a gazdálkodási egyensúlyért Nehezen indult a kányái tsz új sertéstelepének építése. Az ISV termelési rendszer ké­szítette el a telep terveit, ame­lyet azonban a MÉM, elavult koncepciója miatt, nem ha­gyott jóvá. Az ópítés látszó­lag kudarcba fulladt, sőt a ja­vított változat másodszori fel- terjesztése is fiaskóval zárult. Márpedig a gazdaságnak több szempontból is szüksége volt a telepre, s ezért végül az Agro- ber Győr-Sopron megyei ki- rendeltsége készített új terve­ket. Végülis úgy látszik, hogy Ká­nyán még a nyár elején hoz­záfoghatnak a sertéstelep épí­téséhez. Néhány adat: a beru­házás mintegy 15 millió fo­rintba kerül, összesen 1040 ál­lat számára készül négy új épület a régiek mellé, mely­nek révén a jelenlegi, nem csekély, évi 2000 darabos hí­zókibocsátás a duplájára emelkedik. Külön említést érdemel az indíték, amely a gazdaság ve­zetőit a nagyarányú beruházás­ra késztette. Eddig évente mintegy 200 vagon abraktakar­mányt értékesítettek más gaz­daságoknak, mint »felesleget«. Bár a felvásárló és továbbító gabonaforgalmi vállalat jó árat fizet a takarmányért, nyil­vánvaló volt, hogy mégsem iga­zán jó üzlet a saját területen, saját önköltséggel előállított Kányái változatok értékes abrakot eladni. Helye­sen ismerték fel tehát, hogy a megoldás az amúgy is meglé­vő és korszerűtlen sertéstelep rekonstrukciója. (Ami a gya­korlatban egy szinte teljesen új telep építését jelenti.) Ez­zel, ahogy mondani szokás, több legyet is ütöttek egycsa- pásra, hiszen mindenképpen reális igény volt a korszerűsít tés. ugyanakkor az immár »há­zon belül« felhasználható ab­rak jobb hatásfokkal haszno­sul. De, mint kiderült, van egy harmadik indíték is, amely ta­lán fontosabb volt az előző kettőnél. Mint minden termelőszövet­kezetben, Kányán is gondokat okozott, hogy az év eleji vá­sárlásokat — pénzeszköz híján — hitelből kellett lebonyolíta­ni, ami olykor nehézkes, s eset­leg zavarhatja a kiegyensúlyo­zott munkát. Amint a gazda­ság elnöke elmondta, az új, nagy kibocsátó képességű ser­téstelep réven gyakorlatilag folyamatosan könyvelhetik az érkező árbevételt, amely feltét­lenül a kiegyensúlyozott gaz­dálkodást segíti elő. A kezdeményezés elismerést érdemel, s a bátorság is, hogy a korábbi kudarc ellenére ra­gaszkodtak elképzelésükhöz. Azonban éppen a felsorolt in­dítékok, közgazdasági tényezők bizonyítják mindennél világo­sabban: ma már’nem engedhe­ti meg magának egyetlen gaz­daság sem, hogy »majd meg­látjuk« alapon ad megbízást egyébként vitathatatlan jó szándékú és — egy más terü­leten — szakértő cégnek. Tengőd határában, egy dombhajlat mögött búvik meg a ma még szerény külsőt mu­tató sertéstelep. Az elnök iro­dájában kis papírdarabra raj­zolta a létesítmény képét, amely 20 embernek biztosít majd korszerű munkahelyet, s jól jövedelmező megélhetést. A tervek remélhetően néhány éves belül valósággá válnak, s akkor majd — vagy még idő­közben — azt is el kell dönte­ni, saját erőből vagy termelési rendszer támogatásával kíván­ják működtetni. Mindkét dön­tés mellett és ellen szólnak ér­vek. ez azonban ma már min­denki előtt ismeretes. Talán az 'parszerű termelést választják valamelyik »nagy pártfogó« segítségével, s az is meglehet, hogy éppen az ISV lesz az. Ha ugyan meg nem rendült a gazdaság vezetőiben a bizalom. Az pedig — higgyék el elfo­gultság nélkül állítjuk — nagy hiba lenne. Hiszen, mint emlí­tettük: tervezni vagy termelni, két külön dolog. A kányái pél­da, amely végül remélhetően beváltja a hozzáfűzött remé­nyeket, azonban nem egyedi eset. S ezen talán nem ártana elgondolkozni. B. A. Barlangászok A Ferenc-hegyl és Mátyás-hegyi barlangban gyakorolnak az ország barlangászai, a sportolók tájékozódásban és ügyes­ségben mérik össze tudásukat. „Házhoz szállított” szakképzés Három asszony különböző szavakkal, de azonos gondo­latokkal közelítette a közel­múltban azt a témát, amely sok, a kisgyermekét otthon nevelő édesanyát érint a me­gyében. Badics Jánosné, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának munkatársa: »A munkahelyek gazdasági, párt- és társadalmi vezetői beszélgessenek a kis­mamákkal, a három évre szó­ló terveikről, még mielőtt a gyest igénybe vennék. Ne az legyen a fő kérdés, mikor jönnek vissza dolgozni, hanem az, hogy miben segíthetné őket a munkahely, milyen el­képzeléseik vannak arra az időszakra, amit otthon tölte­nek a kisbabával.« Temesi Józsefné, a KPV- DSZ megyebizottságánaik tit­kára: »A Somogy megyei Élel­miszer,- Háztartási és Vegyi- áru-kiskereskedelmt Vállalat példáját követésre méltónak tartjuk az állami és a sző­Legendák a Iáról Ahogy nekibuzgolódtunk a munkának, csak azon kapjuk magunkat, hogy Szekuláné szép asszony odaköszön né- künk, kezében az ebéd bugy­rai fehérlenek. Hogy körülfog­tam én azt az asszonyt eszem tiszta hurkoló árkányaival. Nekem ilyen feleségem lesz! Ilyen fényes hajú, tiszta, rú- zsaképű, mosolygós, odafigye­lő, uraszerető vele mindenben együtt rezdülő. Aki így tud húsos káposztát főzni, így kí­nálni! S mindjárt kétségek is csavarintottak a hurkoló ár- kányomon, hogy ugyan valóst terem-e olyan lány, megisme­rem-e valaha? Estére, hogy asztaluknál elnyalom a kanalat, Misa in­vitál ám a másik szombatra szántani. Persze, ha a fizet­séggel, meg az egyebekkel elé­gedett vagyok, mondja a fele­sége szájával szólva. Nem al­kudozok, magam mulatása ez nékem. Az ördög is megúnja örökké egy tönkön ülni! Amit tettem, segítségül tettem, meg előre odahozta a csobolyó pá­linkát, hát egy szakasz kato­na beszekszinál abból kétszer, Ha meg csínján bánunk vele, kitart egy hónapig is. Lökdel- jük aztán egymás elé a szava­kat. Fizetséget nem kívánok, de akár reggel kezdhetjük a kukorica alá való ugarlást. No, azt meg Misa nem kíván­ta. Pihenni kell, embernek, ál­latnak. Ö, mondom, a mi ke­nyérkeresetünkben nincs pihe­nés. A ló nem kérdezi, milyen napra virradunk. Eszik vasár­nap úgy, mint szerdán. Erre rászokik a csikós annyira, ész­re se veszi, micsoda napok következnek egymásra. No, nagy néha, mikor úgy szolgál a szél, Makó környéki járká- lásunkban elversel ünnepeken a csanári káptalan haramg- ;zava a pusztákba, hát akkor föíneszelünk, hogy tán valaki meghalálozott, vagy valami ünnepre ébredtek odabent. De annál különben csak akkor ünnepelünk, ha kiméri a sors az okot. Jó vásárt csapunk, szépen eredeznek tanultságban a lovak, s elégedetten viszik ki kezünk alól az inspektorok. Meg nagy ritkán a kocsmák­ban. Olyankor nótáznak is, akár két napot egymásba ra­gasztva, mert van kidanolni való okunk százféle: Nem cserélök dohányzacs­kót az úrral / Se paripát a komiszárus úrral; / Mert az úré lassan halad, lépve jár, / De az enyém úgy repül, mint a madár! Meg azt, hogy Kiszáradt a rétbül, / Mind a sár, mind a viz, / A szegény lovam is / Csak a gazdára niz / Adj Uram, Teremtőm / Egy alkal­mas esőt, / Az én jó lovam­nak / Jó legelő mezőt. Erősen megjegyeztem életem azon napon kiszántott boroz- dáját Fordulatot vett tőle anélkül, hogy nagyon csavar­gattam volna. Én úgy hozzá­szoktam a Szekula-házhoz, a szép asszony főztjéhez, hogy csak térültem-fordultam, ugrot­tam le náluk a lóról. Igaz, felszántottunk már mind«# darab földjükért, be Is vetet­tünk. Kit édös kaporral, kit futó komlóval, kukoricával, céklával. Kokora Velizár pedig szi­dott, hogy paraszttá süppede- zek. Tisztességes, magatudó csikós, csak kezet se ráz a paraszttal, nehogy beleártsa magát a munkájába. Hanem ezen időben Misá­val jött ki a rétre a felesége. Fürtön Ételnek hívták. Csikói ügyekben jöttek, mivel eladó csikók is akadtak a magatar- tő katonaemberek birtokában. Szóval saját lovat tarthattak a kincstár legelőin, maguk piacolták, ha úgy fordult a kedvük. Jött Szekula. megpénzese- dett, mert fűzfafonó ember lé­tére az udvarkaputól a kocsi­kasig, a ringó bölcsőig meg- font az fűzfavesszőből mindent. Még kanalast is a konyhába, kukoricának való kotárkát, halottnak koporsót. Fűzfa­vessző koporsót Pénze volt, lóért jött. Kel­lene neki a földjeihez meg a vásározáshoz. Kelendő áru az övé a gyulai sokadalomban éppúgy, mint a becsei vásá- ron. (Folytatjuk) vetkezeti kereskedelemben egyaránt Módszerük lényege: minthogy a gyesen levő kis­mamák rendszeres és gyako­ri összehívása szakmmai kép­zés és továbbképzés céljából nehezen megoldható, szakmai anyagokat küldenek ki ré­szükre és évente egyszer kell elmenniük vizsgázni. A szak­képzetlen kismama így a há­rom év elteltével szakképzett munkaerőként térhet vissza a gyesről.« Steffler Miklósné, a Fővá­rosi Kézműipari Vállalat bar­csi telepe pártalapszervezeté- nek titkára: »Tervezzük, hogy varró és kötő-hurkoló szak­mára tanítjuk a gyermekgon­dozási segélyen levő édes­anyákat, s az oktatást majd a nekik megfejelő időpontban tartjuk«. Szakmai képzés és gyer­meknevelés — vajon össze­egyeztethető ez a két feladat úgy. hogy az egyiknek a tel­jesítése ne a másik rovására történjen? Badics Jánosné, Temesi Józsefné és Steffler Miklósné a három vagy több évnek tartalommal való meg­töltéséről beszélt. Ez a tarta­lom pedig — a példák tanú­sága szerint — szakmai isme*'* retgyarapítás is lehet, sőt he­lyenként máris az. Említsük itt most a kettős hasznot, azt. hogy a munkahely is jól jár. ha képzett munkaerőt foglal­koztat és az egyén is több pénzhez jut, hiszen szakkép­zettség birtokában magasabb a keresete? Folté tien szól­nunk kell a »házhoz szállí­tott« szakképzésnek ezekről az előnyeiről, mert miért is tit­kolnánk, hogy ilyen szempon­tok is vezérlik azokat, akik a lehetőségeiket fölkínálják és azokat is, akik elfogadják, il­letve igénylik. A dolog lényege azonban az, hogy a kettő — a kíván­ság és a lehetőség — talál­kozzon, tehát: ahol a kisma­mák szeretnének szakmai kép­zettségben előbbre jutni, ott a munkahely keresse és talál­ja meg a kérés teljesítésének a módját H. F. A Kaposvári Gépészeti Szakközépiskola pályázatot hirdet: gazdasági vezetői állásra felsőfokú szakirányú végzettségű, gyakorlattal rendelkező dolgozó pályázatát várjuk. Szakoktató tanári állásokra Pályázhatnak olyan gépipari felsőfokú végzettséggel f (esetleg pedagógiai végzettséggel) és marós vagy géplaka­tos szakmunkás ismeretekkel rendelkező szakemberek, akik legalább 3 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Raktáros! állásra Vasipari anyagismerettel rendelkező dolgozók pályázhatnak. Jelentkezni az iskola igazgatójánál lehet: Kaposvár, Rippl-Rónai u. 15. 17989 A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat fölvesz 2 villanyszerei!), 2 épületlakatos, 2 mezőgazdasági gépszerelő szakmunkást. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Kaposvár, Petőfi tér 3. sz, alatt. (35693)

Next

/
Thumbnails
Contents