Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

A „TITOK” NYITJA Néha érdemes egy kicsit nyelvészkedni. Mondjuk arról, hogy egyetlen igekötő is meny­nyire megváltoztatja a szó je­lentését Itt van például az ismeretszerzésre utaló ige. Mi­lyen minőségi különbség van a két szó között: tanít és megta­nít. Az első változat azt jelenti, hogy a nevelő tisztességesen fölkészül az órákra, módszer­tanilag feldolgozza az anyagot, és számon kéri az ismereteket. Aki nem tud, egyest kap. Év végén megbukik. Osztályt is­métel, lemarad. És az igekötős alak tartalma? A gyerekek azért járnak iskolába, hogy elsajátítsák az élőírt ismerete­ket, készséget, magatartási szabályokat, erkölcsi normá­kat. Valamennyi tanköteles. Függetlenül a családi körülmé­nyektől, az iskola fölszereltsé­gétől és a tantestület összeté­telétől. Furcsa összehasonlítás, tu­dom, lehet, hogy sokan meg­köveznének miatta. De hogy van létjogosultsága, arra a mi­nap is találtam példát Dél-So­mogyba n. András Béla kálmán. csai igazgató személyében. A két különböző jelentésű igét nem emlegettük a beszélgetés során. Már csak azért sem, mert ő kizárólag az igekötős változatát ismeri. Számára ez jelenti a pedagógushivatás tel­jesítését És mivel nemcsak ne­velő, biológla-földrajx szakos tanár, hanem egy kis közösség vezetője is, természetes, hogy kollégái szintén így értelmezik a munkát, amelyet az átlagos­nál mostohább körülmények között végeznek. Hogy miért? Az ötcsoportos, tehát részben osztott általános iskolában mindössze hatan ta­nítanak — de szaktanár, az igazgatón kívül, egy sincs. A képesítés nélküli nevelők ará­nya viszont az elmúlt évek át­lagában ötvenszázalékos. És mégis: az itt végző valaimeny- nyi nyolcadikos tovább tanul, mégpedig olyan iskolában — szakmunkásképzőkben, gimná­ziumban, szakközépiskolában —, ahova elsőként jelentkezett És legalább olyan eredmény­nyel dicsekedhet, mint az ál­talánosban. Nem protekció se­gítségével, hanem tudásukkal jutnak tovább a káknáncsai —-erekek. Megtanítják őket. Órákon, kiegészítő foglalkozá­sokon. És a napköziben, ahol a gyerekek kilencven százaléka tölti délutánjait, és készül fel az órákra. Lehet, hogy nem egészen szabályosan, de min­denképpen célravezetőén: még a kulturális, gyakorlati és egyéb foglalkozások rovására is ta­nulnak. Mert a sérthetetlen jel­szó itt is: meg kell csinálni a leckét Nem valamit belőle, ha­nem az egészet. A szóbelit és az Írásbelit is. Ha ötig nem, hát fél hatig. Nevelői segítség­Unnepi könyvheti íróvendégeink Lengyeltótiban és Bélaváron könyvtárat avatnak Május 26-án kezdődik az ünnepi könyvhét somogyi programja: öt író—olvasó ta­lálkozót rendeznek e napon — Bárány Tamással beszélget­hetnek a kaposvári kefeüzem­ben és a marcali olvasók; Do­hai Pétert, Takáts Gyulát Há­romfára, illetve Nagybajomba hívták meg. A kaposvári cse­ri városrészben szombaton, a déli órákban a könyvtárban dedikálja műveit Bárány Ta­más, a Ságvári úti fiókkönyv­tár vendége lesz Dobai Péter. Az ünnepi könyvhét alkal­mából két új könyvtárat avat­nak a megyében. 27-én dél­után a lengyeltóti ünnepségen Fodor András vesz részt. A somogyi születésű költő új könyvét, mely Vallomások Bartókról címmel jelenik meg május 29-én, hétfőn mutatják be a Palmiro Togliatti Me­gyei Könyvtárban. A megye másik új könyvtárát Bélavá- fon avatják föl — erre az eseményre meghívták Berták Lászlót. Böhönyén, Tabon, Csurgón, Siófokon, a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, az EDOSZ Műve­lődési Otthonban, a MÁV szakszervezeti könyvtárban, a Kaposvári Húskombinátnál és a SÁÉV kaposvári mumkás- szállásán tartanak író—olvasó találkozókat az ünnepi könyv­héten. A kiadók könyvújdonságbk- kal gazdagítják az ünnepi ren­dezvénysorozatot, ezeket a jö­vő héten péntektől árusítják. Könyvsátrakban árulják az új műveket, a hagyományosan megjelenő Körképet, a Rival­dát, a hazai és külföldi szer­zők alkotásait. geí, de az egyén! képességnek megfelelő önállósággal. Kálmáncsán magasra tartják a mércét. És ezt azzal kezdik, hogy nem ismerik a fölmen­tést, Itt 16 éves korig iskolába kell járnia minden gyereknek — családi helyzetére való te­kintet nélkül. A nevelők nem hatódnak meg az otthoni kö­rülmények még oly megrázó ecsetelésétől sem — a tanulást semmilyen más érdek nem szo­ríthatja háttérbe. Azt hiszem, a -titok« nyitja először is eb­ben keresendő: a következetes szigorúságban. Ami természe­tesen nem azonos a drákói ke­mény., éggel, vagy meg nem engedhető módszerek alkalma- zásávaL Az igazgatóról akartam fml, és lám, a tantestületről szólok, azt a tanítót, tanárt, sőt a ne­velők nevelőjét szerettem vol­na bemutatni, aki 1941 óta is­merteti meg környezetével — pedagógustáTsaival, a szülők­kel és a gyerekekkel — az em­beri magatartás szépségét, melynek meghatározója: a kö­telességteljesítés magas fokon. A -megtanítani« belső paran­csa. Együtt élt, alakult falujá­val. Tanított 80—90 gyereket egyedül, megszervezte az első hetedik és nyolcadik osztályt a községben, mozgósított, érvelt egy-egy újabb tanterem építé­séért, főiskolára járt munkája mellett, jó két évtizede vezeti a járási igazgatói munkaközös­séget, társadalmi tisztségek so­rát töltötte be, búcsúzott maga­sabb beosztásba induló kollé­gáitól, és várta, hogy a lakás­sal, napközi étkezéssel meg- ' hirdetett állásra szakképzett pedagógusok jelentkezzenek. De legtöbbre még érdeklődő sem akadt. A mércét azonban nem szállította le. A hozzá ke­rülő képesítés nélkülieknek is ez volt a követelmény. És ők így ismerték meg a pálya fel­adatát: igekötővel együtt. Ak­kor is, ha a módszertani köny­vek anyagával még nem is ta­lálkoztak. Az igazgató 64 éves. Nyugdíjba készül. Nem tudja még, hogyan tölti majd nap­jait iskola, gyerekek nélkül. Ütnavalóul egy közösségi kap­csolatokban, tapasztalatokban, érzelmekben gazdag élet ezer­nyi emlékét viszi magával. Meg az elismerés számos jelképét Köztük a legbecsesebbet a Munka Érdemrend arany foko­zatát melyet elsősorban azért kapott a felszabadulás 33. év­fordulója alkalmából, mert hi­vatását négy évtizedig a -meg­tanítani« szellemében gyako­rolta. Pa ál László „4 zenetanár nem fásulhat el” Beszélgetés Mihály Andrással Mihály András, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanára a magyar zenei élet egyik legszínesebb egyénisége. Zeneszerzőként, pedagógusként karmester­ként és a képernyős ismeret- terjesztésben nagy részt vál­laló -tévés személyiségként« egyaránt közkedvelt. A Kos- suth-dijas professzor jelenleg Kaposvár vendége, a zeneisko­lai tanárok V. kamarazenei találkozójának zsürielnöke. A kimerítő konzultációk, a fá­rasztóan hosszú hangverse­nyek sem akadályozták meg abban, hogy a tőle megszo­kott frissességgel és szívé­lyességgel vállalja a beszélge­tést — Professzor ár, ön nem­régiben egy rádióinterjúban elmondta, hogy sokáig »meg- győzödéses fővárosi ember« volt, s hosszú idő telt el, amíg a vidék értékeit felismerte. Hogyan történt ez? Milyen szerepet játszott a felismerés­ben az a négy, Kaposvárott rendezett kamarazenei talál­kozó, amelyen ön — a bíráló bizottság elnökeként — jelen volt? _____~.f­— X »vidékről« én néme­lyest más összefüggésben nyi­latkoztam, de a vidéki művé­szeti élet iránti érdeklődésem valóban létezik, többé-kevésbé már pályakezdésem óta. Tűr­hetetlennek éreztem, hogy van egy -magyar fiók-Bécs«, amelynek kulturális élete az egykori császárváros majmo- lásán alapult, ugyanakkor kö­röskörül egy szellemi homok- sivatag néhány kisebb-na- gyobb szigettel. Az elmúlt harminc évben igyekeztem közreműködni e szakadék -feltöltésében«. Az általam vezetett Budapesti Kamara- együttessel sokfelé megfor­dultunk, s mindenütt a mu­zsika iránt egyre növekvő nyitottságot, tájékozottságot tapasztaltunk. A debreceni Kodály-kórussal rendszeres kapcsolatot tartok fenn, s Kaposvárra is lankadatlan kí­váncsisággal jövök kétéven­ként \ — A minőségi fejlődés mi­lyen jegyeit tartja ön a leg- szembeszökőbbnek ezeken a találkozókon? — Elsősorban a kortárs ze­ne növekvő népszerűségét. Le­hetetlen meghatódottság nél­kül tudomásul venni, ahogyan i ezek a fiatal muzsikusok új alkotásokkal kísérleteznek, ahogyan karesik az összekötő szálakat önmaguk és a zene között. Vérükké vált az ízlés -kettőssége«, azaz a klassziku­sok világában és a modern irányzatokban való egyidejű tájékozódás. Egyre többen vál­lalják az ősbemutatók kocká­zatát Szunyogh Balázs és Geszler György új kompozí­cióin még alig száradt meg a tinta — és itt a találkozón már -sikerszám« lett belőlük a kaposvári, illetve a szom­bathelyi csoport előadásában. Bizonyos, hogy ezek a peda­f ógusok nem avítt, konzerva- ív ízlést -örökítenek« majd tanítványaikra. — Tapasztalt-e általánosan jellemző fogyatékosságokat az eddigi hangversenyek is a konzultációk során? — Egész zenei életünk Achilles-sarka manapság a vonósképzés nem megfelelő színvonala. A régen világ­szerte csodált magyar vonós­iskola, a tüzes, lendületes já­ték ma nem virágzik, a Hu- bay—Zathureczky—Szigeti­stílust egy jóval emyedtebb, gyávább, sápadtabb játékmód váltotta fel. — A játékstílus és s meto­dikai készség fejlesztésén, e repertoár bővítésén kívül mM írás-és gyorsírás-történeti kiállítás Á megyei továbbképzési napon hangzott el egy elő­adás: Az írás és a gyorsírás előzményei, története — a la­tin betű kialakulásáig és az antik gyorsírásig címmel. Eh­hez készültek szemléltető anyaként a kiállítás tablói, rajzai, az összefoglaló táblák és reprodukciók, magyarázó szöveggel. A kiállítási anyag az trás szerteágazó törzsfájának szemléltetéséve! kezdődik. Bemutatja az írás fejlődését, alakulását i. e. 3000-tőL A többi anyag végigvezet ben­nünket azokon az írásrend­szereken, amelyek a latin betű kialakulására hatottak. Az írás előzményei között ta­lálkozunk a rovás pálcá val, a csomójellel és a kagylófüzé­rekkel. Színes képrészlet lát­ható a lasceaux-d barlangból, melyet -az ősember sixtusi kápolnája«-kérrt emlegetnek. Megható a hét indián törzs képírással készült kérvénye, mellyel az Egyesült Államok kongresszusához folyamodott halászati jogiért. Szemléletes ábrázolás a képírásból az ék­írás kialakulása. A magyarázó táblák bemu­tatják a szótagírásból a be­tűírás kifejlődését az afcrofő­nia elve (kezdőhangok leírás­ra való felhasználása) alap­ján, világosan bebizonyítva ezt a föníciai alfalbétum el­nevezésével, és alatta feltün­tetve a görög ábécét, mintegy ennek folytatásaként. Főniciai írásos emlék az i. e, 9. századból való Mésa felirait vagy moabdta kő. Francia utazók 1868-ban ta­láltak rá a Holt-tenger kör­nyékén. Az arabok, hogy megakadályozzák az elszállí­tását, tüzet gyújtottak alá, majd hideg vízzel döntötték, mire a kő 40 darabra hullott szét A franciák mégis elszál­lították, s az előzőleg lemásolt felirat alapján sikerült meg­fejteni és restaurálni. Ma a Louvre-ban van elhelyezve. Ez a főniciai írás egyik leg­régibb emléke; Mésa moabita király háborús győzelmeinek emlékére állították. A görög írás gyönyörű ha­gyatéka a Dipülon kancsó, az i. e. 8. századból. Athén Di- pülon kapujánál találták egy ókori temető feltárása köz­ben. Felirata jobbról balra haladó, értelmezése -Az nyeri el, aki a táncosok közül a legbájosabb.« Az osztrákon kép bizonyít­ja, hogy az athéni demokrá­ciában az írni-olvasni tudás már széles körű követelmény, a politikai jogok gyakorlásá­nak feltétele volt. A kiállítás — amely a köz- gazdasági szakközépiskolában látható — bemutatja, hogy a latin betű — a közfelfogás­sal ellentétben — nem a gö­rögöktől, hanem az etrusz­koktól származik. A magya­rázó tábla felsorolja erre vo­natkozóan Magnus Hammarst- röm bizonyítékait. Összeha­sonlításként a tábla bemutat egy római kapitális betűkkel vésett sírfeliratot és alatta egy etruszk betűs emléket. A következő táblák a gö­rög és a római gyorsírást tár­gyalják. Rávilágítanak arra, hogy nyelvtanilag és társa­dalmilag az előfeltételek csak ekkor alakultak ki a gyors­írásnak, mint a műírások egyik formájának a megte­remtéséhez. Az utolsó tábla bemutatja Cicero gyorsírójá­nak, Tirónak a gyorsírásos jeleit — amely már gyorsírá­si rendszer. Targa Jőzsefné A háttérben rom Szőlőoltvány, bor, történelem Rádpuszta a szőlővesszők nevelőiskolája. — Negyven-ötven hektár az iskola területe — mondja Boór Miklós -szőlő-iskolames­ter«. — Hektáronként 170 ezer oltványt, évente össze­sen hat és fél milliót isko­lázunk. — Az iskolázott vesszők hova. kerülnek? — Kül- és belföldi gazda­ságokba. Boór Miklós 1952 óta dol­gozik Rádpusztán, s ötvenki­lenc óta végzi ezt a munkát. Szólősgyöröikön született. Bá­tort ön a találkozó legfonto­sabb céljának? — A művészi magatartás- forma erősítését a pedagógu­sok között. Nem fásulhatnak el, nem válhatnak az oktatás hivatalnokaivá, hiszen az előbb-utóbb tanítványaik ro­vására menne. És ha az első négy-öt évben nem sikerül e gyermekekben a művészet iránti lelkesedést, jobb eset­ben hivatásérzetet ébreszteni­ük, minden későbbi fáradozás hiábavaló. — Végül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést! Mit tervez zeneszerzőként, kar­mesterként és »tévés szemé­lyiségként»? — Októberben lesz szerzői estem a Zeneakadémián, ahol korábbi műveimen —• a gor­donkaversenyen és a III. szimfónián — kívül új dalai­mat is bemutatják. De addig sem unatkozom! Nyáron Pé­csen dirigálom Monteverdi: Tankréd és Clarinda párviada­la cimű alkotását, a tv zenei klubjában pedig hamarosan Sztravinszkij Tűzmadár­szvitjét és Richard Strauss: Rózsalovag című operájának néhány részletét ismertetem és vezényelem. Rövidesen szerzőként -debütálok« a Prágai Tavaszon; gordonka- versenyemet Onczay Csaba játssza az Állami Hangver­senyzenekar közreműködésé­vel, Ferencsik János vezény­letével. la tanszemes en lakik, de Rád­pusztán érzi magát igazán otthon. Minden zugát, talpa­latnyi földjét ismeri. Histó­riakedvelő ember lévén, szen­vedélyesen kutatja a közép­kori eredetű település földbe süppedt emlékeit is. — A szőlőiskolának hasz­nált területen ötven-hatvan centire forgatjuk meg a talajt — mondja. — Mindig előke­rül valami a földiből. Emberi csontok, koponyák, edények, szerszám- és fegyvermarad­ványok. Kijöttek a múzeumi emberek, megnézték a lelete­ket, mondtak róluk egyet- mást. Én meg egyre többel gondoltam azokra a rádiak- ra, akik évszázadokkal ezelőtt éltek, s művelték a földet. Néha kijött Reöthy Ferenc ta­nár úr is Szemesről, aki en­nek a vidéknek a történeté­vel foglalkozik. Tőle sokai ta­nultam, — Kik lakták a középkori Rád falut? — Szőlőművesek, jobbá­gyok. A szentmártoni apátság már 1130 táján kapott itt birtokot, mégpedig szőlőt a hozzá tartozó művesekkel. Al- deus esztergomi kanonok fel­jegyzése szerint a tizenhar­madik század közepén az apátságnak tíz ház szőlőmű­vese volt Itt A falu egyik részét a Rád nemzetség bir­tokolta. Az ebből a nemzet­ségiből való Him fiai — Hím Pál és Dénes — birtokukat 1265-ben a pannonhalmi apátságnak adták... • * • Ugyancsak csodálkoznának a régi szőlőművesek, s nem- kevésbé Hóm adakozó szívű fiai, ha körülnéznének most a pusztán. Az Európa-hírű Balatonboglári Állami Gazda­ság pincéjének, borházának monumentális hordói láttán pedig minden bizonnyal meg­döbbennének. — Mennyi bort tárolhat­nak itt? — Tizenöt ezer hektót — mondja Cziráki József, a szi­gorú pincemester. Az egyik tárolóhelyiségben hordókat tisztítanak. Cziráki József elmondja, hogy ezt a munkát ügy lehet tökéletesen elvégezni, he valaki beenáeak a Diogenész lakásánál jóval nagyobb hordókba. Tamáskodva nézem a kes­keny réseket, s a nem éppen darázsderékú pincészeket. Cziráki József megsejti gon­dolatomat, s mosolyogva mondja : — No, nem én mászofk be oda, hanem az Acs Jani. Ű ennek a munkának a specia­listája. Ács Jani valamelyik hordó öléből kopogja ki egyetértő véleményét. — Nem szeretem, ha a ki­lóimra figyelmeztetnek — adja a sértődöttet a vidám szemű Szappanos J enőné. — Akárki bizonyíthatja, hogy két éve még játszi könnyed­séggel bebújtam a hordókba. Fényben a puszta. A háttér jellegzetesen somogyi : hul­lámzó, erdőkkel borított dombvonulat. A központi épület előtt tágas, gyepes tér zöldéi!, az egész pusztát szé­les, jól kiépített utak hálóz­zák be. Rend, tisztaság min­denütt Az iroda ajtajában egy szakállas fiatalember azt mondja: — Szívesen építenék Rád­pusztán házat magamnak. Solti Istvánnak hívják. Üzemgazdász gyakornok, s ö itt a KISZ-titkár. • » * Boór Miklóssal lesétálunk a rom templomhoz. — A tizennegyedik század­ban az egykori pápai tized- jegyzék szerint már plébániá­ja volt Rádnak — mondja. A rom köré — az Árpádok népe közé — temetkeznek ma is a pusztaiak. — Tavaly nyáron ide vető­dött egy külföldi kiránduló- csoport, s nagy zajjal körül­vették a romot — mondja csendesen Boór Miklós. — Nézegették, fényképezték, aztán nekiálltak szalonnát sütni. Bent a falak között. Odamentem hozzájuk, nem szóltam semmit, de erősen rájuk néztem. Mindenkire, külön-külön. Erre eloltották a füzet, s odábbálltak. A fejfák a rom felé mu­tatják az elhunytak nevét. »Hegedűs Gyula, élt 55 évet« — olvasom egy frissen hán­tolt sír keresztjén. & X. Ss. A:

Next

/
Thumbnails
Contents