Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-18 / 115. szám

MÁJUS A HATÁRBAN határszemle után A háztáji területek, a zárt­Hárompercenként húsz hektár A természet ritmusával együtt minden évben meg­újul a földet művelő ember reménye. Ilyenkor, május második felében már beszédessé vá­lik a határ. Dicséri vagy bírálja a fél évvel ezelőtt kint dolgozó ember munká­ját, vall az azóta végzett műveletek minőségéről, elő­ször ad módot arra, hogy az ember fölbecsülje, mire is számíthat; a gondosság, a törődés, a szorgalom mi­lyen fizetséget ígér. Mit mutat a májusi ha­tár, milyen remények töl­tik el a mezőgazdaságban dolgozókat — erről igye­keztünk képet adni. Ami ehhez a képhez még hozzá tartozik, az egy teg­nap kapott jelentés: me­gyénkben a csaknem 151 400 hektárnyi tavaszi vetést — mintegy háromezer hektár kivételével — elvégezték. Egy kevés szója, silókukori­ca és zöldségféle vetése van még vissza, és természete­sen a dohánypalántázás döntő többsége. Az ezt kö­vető ápolási, védelmi mun­kától, a betalcarítás minősé­gétől és részben az időjá­rástól függ, hogy a tavalyi­nál magasabb szintre emelt tervek miként válnak való­ra. Ha nem is mindennap, de amikor csak tehetik, kinn vannak a határban. A kita­vaszodás után bizony nehéz megtalálni az irodában a gaz­dasági vagy szakmai vezetőt. Hányszor hallottam már tő­lük: »Tavasztól hóhullásig a mi irodánk, a mi munkahe­lyünk a határ.« Egyetlen kérdéssel fordul­tam mindegyikükhöz: milyen­nek látják most, május dere­kán a határukat? Balogh Andor elnök, Vése: — Talán ilyen szépek még nem is voltak a földjeink. Most kél a kukorica, a gabo­na, a zab gyönyörű. Olyan jól sikerült a gyümölcskötés, a termékenyülés, ahogy talán még sohasem. Az almásaink ennyit még nem ígértek, mint most. Persze a betakarításig sok minden közbeszólhat Las­san silózni kéne már a ta­karmányrepcét, de egyelőre' nem lehet rámenni a földek­re. Bessenyei György elnök, Kő­röshegy: — Az összes idő­szerű munkánkkal készen va­gyonik. Gyönyörűen sorol a kukorica. Bár a múlt évinél hat százalékkal nagyobb terü­leten vetettünk, április 28-ra földben volt valamennyi. Sző­lőinkben is végeztünk minden időszerű ápolási és növény- védelmi feladattal, egymillió­kétszázezer forint értékben el­végeztük a támberendezés re­konstrukcióját. A fürtképződés alapján rekordtermést ígér a szőlő. Az igaz, hogy a kerté­szeti kultúrákat egy kicsit visszavetette a' hideg idő, de a fólia alatt és kinn a szabad földön is szépen fejlődnek a palánták. Befejeztük a rétek, legelők műtrágyázását, és ha az idő engedi, kaszálni kell a lucernát. Szép a határ, min­den remény megvan arra, hogy a gabonatermés lényege­sen meghaladja a korábbi át­lagot. Műhelyeinkben a gépé­szek már az aratásra készül­nek, szerelőink javítják a kombájnokat. Bártfai Imre elnök, So- mogybabod: — Teljes virág­zásban van a 160 hektár rep­ce, ez még látványnak ás szép. Rengeteg méhcsaláddal tele­pültek a környékére a méhé­szek — érdekünk ez nekünk is, fuvarral segítettük őket. A közepesnél jobbnak mutatko­zik a kenyérgabonánk, a ku­korica a földben van, most vetjük a silókukoricát. A gyü­mölcsös jelenleg rekordot sej­tet. Összességében mintegy tíz nappal előbbre állunk min­dennel, mint egy évvel ko­Az első Befejeződött az első határ­szemle megyénkben, kialakult a »gyorsfénykép«: hogyan sá­fárkodnak nagyüzemeink és a háztáji gazdálkodók, a kister­melők nemzeti kincsünkkel, a termőfölddel. »A gyors összegezés legfőbb tapasztalata, hogy gondos munkát, biztató képet mutat a határ« — így summázott dr. Mohar László, a megyei föld­hivatal vezetője. Az állami gazdaságoknál elenyészően csekély területet találtak mű­veletlenül a szemlebizottságok, termelőszövetkezeteinknél ösz- szesen mintegy háromszáz hektárra volt tehető a szemle idején még műveletien terü­let. Döntő többe égé ennek víz­nyomásos — azaz nem ha­nyagság, hanem természeti okok játszottak közre. Termé­szetesen a szemlebizottság minden ilyen, esetben megtet­te észrevételét, felhívta az üzemek vezetőinek figyelmét, hogy az egy hónap múlva sor­ra kerülő második szemle ide­jére ezeket a területeket is te­gyék rendbe, vegyék műve­lésbe. rabban, s 15—20 százalékkal többet ígér a határ. Emeltük a műtrágya-felhasználást, a gabonák felénél vetömagcse- rét hajtottunk végre, és leg­alább harminc százalékkal jobb minőségűek a talajmun­káink a két nagy teljesítmé­nyű traktor munkába állásá­nak eredményeként. Jó meleg kellene most. Békefi Lajos elnök, Kom­lósd: — Ha nem jön valami rendkívüli idő, minden koráb­binál több gabonánk terem. Szépen kikelt a répa, a kuko­rica, jó a tőállomány' — egy kicsit megcsípte ugyan a hi­deg, de ezt kiheveri. Szép a zöldborsó, és dús fű nőtt a réteken. Igen jó nevelő idő volt. Mondják, a májusi eső aranyat ér, hát most már elég sok aranyunk van, a napfény­ből kellene több. Persze mi is igyekeztünk hozzásegíteni a határt ahhoz, hogy minél szebb képet mutasson; a búza1 alá minden eddiginél több, 380—400 káló hatóanyagot ad­tunk, a kukorica alá 500 kilót. Ennek a befektetésnek vissza kell jönnie. Négy elnök a megye négy pontjáról. A tisztességesen végzett munka tudatában, tel­ve reménnyel. A reményt a határ mostani képe táplálja. Az országúiról a város zöld­ségeskertjére tekintve megka- póan szép a látvány: a ^ö’.d számtalan árnyékában pompá­zó táblák között katonásan so­rakozó, gömbölyű fóliasátrak, és ezüst tóként csillogó síkfólia felületek. Ami távolról egy­mástól eltérő színárnyalat, az közelről saláta, hagyma, borsó, spenót . Tenyérnyi nagyságú, zsenge spenótleveleket szed­nek az asszonyok. — A megyében mi foglalko­zunk csak ezzel — jegyzi meg Balogh Zoltán kertész. — Ma tíz mázsára van rendelés. — Hatvan mázsára szerződ­tünk — teszi hozzá Szabó Zol­tán kertészeti ágazatvezető —, de már túl vagyunk a hetve­nen. Lassan lefut a szezonja. Ütvén hollandi ágy, egy ré­gi, kis, hagyományos melegház — csak az tudja, aki kertész­kedéssel foglalkozik, hogy ilyen korszerűtlen körülmények kö­zött mennyi munkával, mennyi aggodalommal és törődéssel jár, amíg a magból paprika, pa­radicsom, uborka, káposzta ne­velődik. A kaposmérői Latinca Tsz az idén már 280 hektáron kertek fölmérése ez évtől a községi tanácsok feladata, de a földhivatal is figyelemmel kíséri ezeknek a földeknek a sorsát. E vonatkozásban is kedvező tapasztalatokat hozott a májusi fölmérés: mintegy ötven százalékkal kevesebb műveletlen területet találtak, mint egy évvel korábban. Fi­gyelemre méltó tapasztalat, hogy nemcsak a gazdák, a kis­kert-, a szőlőtulajdonosok, ha­nem a nagyüzemek is több gondot fordítanak a zártker­tek, a belsőségek megművelé­sére, és ahol erre mód van, ott messzemenő segítséget is nyújtanak. Egy határszemle során nem­csak a termőfölddel való gaz­dálkodásról alakul ki az össz­kép, hanem az ősszel, illetve a tavasszal elvetett és kikelt kultúrákról, nem utolsósorban a talajmunkák minőségéről. Amikor a földhivatal vezető­je gondos munkát említett, abban benne volt az is, hogy a korábbiaknál szakszerűbb, szebb talajmunkákat találtak Szépen kelnek a kukoricave­tések a toponári Kapostáj Ter­melőszövetkezetben. Az idén először vetettek mákot, nagy táblájukban nincs tőhiány. A tsz vezetői azt mondják, a traktorosok érdeme. Hármat kerestünk meg a legjobbak kö­zül, akiktől függött a vetés. Mindössze két napot késett a munka a tervezetthez képest, pedig jóval több volt az esős nap, amikor nem tudtak dol­gozni. Oláh János huszonöt éve traktoros. Tavaly kapta meg a jubileumi jutalmat. Darabos Jánossal váltották egymást az IHC traktoron. Már azt a mákot kültivátorozza, amelyet harmadik társuk, Samu Sán­dor vetett. — Nem lehet ebben a mun­kában rohanni — mondja. — Van, aki úgy szánt, hogy majd fölfalja a táblát, de nincs ered­ménye. Utána kell menni, az­tán pótolni, amit elhagyott. Itt a pontosság számít'Nem egy­forma a terület: volt, amikor kilencven hektárt vetettem egy { nap, máskor meg csak hetve- [ net. A város szélén vagyunk. Mindenütt vezetékek, sokszor | kell állítani a gépen. — Tíz—tizenkét órát dolgoz­tak naponta. — Másként nem fejeztük volna be időre. Vasárnap ti­zennyolc órát dolgoztunk, úgy váltottuk egymást a társam­mal Jó gép ez az IHC, lehet vele haladni. Persze csak úgy, a bizottságok megyeszerte, s szinte kivétel nélkül minde­nütt igeai jól »beállt«, nagyon szép őszi gabonákat. Sajnos a tavaszi vetésű növényeknek, a napraforgónak, a cukorrépá­nak, a kukoricának ártott a szokatlanul zord tavasz, a múlt hét végi fagy. Sok helyen ezekben a napokban derül ki, hogy milyen károkat okoztak a fagyosszentek — ezután kell sürgősen dönteni a veszteség pótlásáról. A gyors összegezésből nem maradhattak ki a megyénk­ben tekintélyes arányt képvi­selő gyepek sem. Talán itt a legkedvezőtlenebbek a tapasz­talatok: azok az üzemek, ame­lyék állami támogatást kap­nak rét-, legelőgazdálkodásuk javításához, rendben elvégez­ték' a szükséges munkákat, ez a megállapítás azonban nem mondható el a többi terület­ről. Az első szemle felmérő, hi­bafeltáró volt. Egy hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a második szemle idejére" még nagyobb rendet találjanak a bizottságok. ha az ember figyeli, tudja, me­lyik alkatrészt kell cserélni. Ez a gép mindössze nyolc órát állt a két hétig tartó ve­tés ideje alatt. A traktorosokat dicséri az is, amit az IKR igaz­gatója mondott az ötéves gép­ről. Szerinte .nincs még egy ilyen megkímélt, jól járó trak­tor a rendszerben,, mint a to- ponáriaké. Samu Sándor, harmadik tár­suk a lucernát vágja, ö is ra­gaszkodik a gépéhez, amellyel most Oláh János dolgozik. — Nem is adtam volna oda másnak. Azért, hogy agyon­hajtsa valaki. Jancsinak igenl Ügy bánik vele, mint én. Május 5-én, reggel kilenc órakor fejeződött be a vetés a termelőszövetkezetben. Nagy gond ment le a gazdaság vál- láróL Megalapozták a termést — Higgye el — mondta Oláh János —, ha egy lakodalom­ban reggelig mulatok, nem megyek haza olyan fáradtan, mint ahogy egy-egy ilyen mű­szak után. Valamennyien zimányiak. Darabos Jánosnak három gye­reke van,, — Nem sokat láttam őket, amíg tartott a vetés — meséli. — A pihenő csak arra volt elég, hogy az ember két mű­szak között kialudja magát Szép munka volt. Ahogy végigmegyünk a te­repjáróval a bevetett táblán, már azt nézegetik, hogyan kel a kukorica? Napról napra több zöldség­szállítmány indul innen a vá­rosba. Tavaly öt és fél millió forint bevételt hozott ez az ágazat, az idei terv több mint hatmillió-kétszázezeí. Mint egy nagy sárga szúnyog, úgy köröz a helikopter a ma- gyaratádi termelőszövetkezet táblái fölött. Vegyszeres gyom­irtást végez — második napja. Három napnál tovább ritkán marad egy-egy gazdaságban. Azonos munkafolyamatot rövid idő alatt befejez, és már indul is a megye következő tsz-ébe. Amíg a gép megáll, tankol, marad egy kis idő a beszélge­tésre. A pilóta fiatal ember. Szem­ző Ernőnek hívják, és ahogy társainak többsége, ő is a nyír­egyházi főiskolán szerzett ké­pesítést. — A vitorlázásba tulajdon­képpen belecsöppentem — mondja, amikor foglalkozása eredetéről kérdezgetjük. — Édesapám a kaposvári vitor­lássport egyik ismert személyi­sége. Én is elkezdtem vitorláz­ni, majd ezt a szakmát válasz­tottam. Amikor végeztem, Ka­posváron megszűnt a klub. — Maradt tehát a munka. — így van, és ennek is meg­van a maga szépsége. — Mi az, amire a legjobban kell ügyelni? — Természetesen jól kell ve­zetni. De ez önmagában még kevés. Nagy ; figyelmet és fe­gyelmet kíván ez á munka. Va­lamelyest érteni kell a mező- gazdasági termeléshez, a nö­vényvédelemhez is. A megye legjobb tejterme­lő tsz-óben, a ráksiban fo­kozott felelősséggel jár a ta­karmánytermelés. 3500 lite­res szintnél — itt tartanak most az első negyedév ered­ményeiből következtetve — már véletlenül sem fordulhat elő, hogy »nem sikerül« a lu- cernabetakaritás, vagy hogy »rosszul jön be« a silókuko­rica. Ráksiban a takarmányter­melést egy növénytermesztő irányítja, aki semmiféle cél­prémiumot nem kap a takar­mány minőségéért. Hogyan lehet, hogy mégsem veszik félvállról a ' takarmány terme­lést? Az »ágazati sovinizmus« azt diktálná, hogy a legjobb silókukoricát eladják, és csak a gyengét etessék, vagy hogy a takarmányfélék betakarítá­sa csak minden más után kö­vetkezzen ... — Az efféle ágazati önzés­nek itt nem sok értelme vol­na — vélte Sebők József fő- agronómus. — Jövedelmünk 40 százalékát a tej adja, így tehát nálunk nemcsak az ál­lattenyésztő érdeke a jó mi­nőségű takarmány, hanem valamennyiünké. Ugyanaz a közös érdek te­szi fontossá a mostanában gyakori határszemléket. Va­jon a takarmánytermő terü­letek képe ad-e alapot az ál­lattenyésztés szép terveihez? Kiss Árpád törzsállatte­nyésztő szerint igen. — A füves keverekek — nálunk ezek adják a takar­mánytermelés alapját — szé­pek. Sajnos, a lucernának és a vörösherének ártott a múlt heti fagy . •.. Az első kaszálású lucerna- , * val teli pótkocsik egymás után futnak be a gazdasag tehenészeti telepére. Vala­mennyit értő, kíváncsi tekin­— Nem fordulhat elő, hogy hiányosan szórja a gép * vegyszert? Vagy túladagolja az anyagot? — Nem, mert mindennek megvan a megfelelő műszere. Segítenek a visszapillantó tük­rök is. Látni kell mindent, vi­gyázni, nehogy túl alacsonyan menjünk, és faágba ütközzünk, ugyanakkor a tábla szélén levő vetésre ugyanannyi vegyszer­nek kell jutnia, mint ahol aka­dály nélkül dolgozunk. — Hatszáz literes a tartály. Mennyi idő alatt ürül ki? — Három perc alatt. Ez idó alatt húsz hektáron vegyszere- zünk. — Nem olcsó mulatság. — Nem bizony. Ennek a gépnek — a legmodernebbek egyike — tízezer forint az óra­bére. Az már régen bebizonyoso­dott, hogy érdemes ezzel a módszerrel dolgozni. Ezt erő­síti meg a termelőszövetkezet növényvédtelmi agronómusa is. — A földet nem tapossuk, arról nem is beszélve, hogy mennyivel hamarabb megkap­ja a növény a tápanyagot, a vegyszert, mintha földi gépek­kel dolgoznánk. Közben megtelt a tank. A pilóta visszaül a fülkébe, s a gép kisebb szélvihart kavarva maga körül —■ fölemelkedik. „titok” tetek követik ... Mindany- nyian tudják: a jó tenyésztői munka vagy a mintaszerű fe- jés kevés az eredményesség­hez ... Jól emlékszem a tavaly Ráksiban tartott takarmányo­zási bemutatóra, ahol 70 má­zsa körüli termést ígérő szó- jás kukoricát is lesdlózták. A jelenlevő szakemberek közül többen is megkérdezték Sebők Józsefet: »Nem szakad meg a szíved, ilyen gyönyörű kuko­ricát az állatok elé tenni?« »Mi azt akarjuk, hogy legyen tej« — hangzott a válasz. Az idén is a legjobb minő­ségű földjeikbe vetették a si­lókukoricát. ráadásul 650 kiló hatóanyagot is kiszórták hek­táronként. Szinte hallom a véleményt: »Majd meglátják, milyen méregdrága . lesz a termelésük.« A tej literen­kénti ötforintos önköltségé el­lentmond ennek az aggodal­maskodásnak ... A ráksiak keresik az új — olcsóbb, mégis eredményes — megoldásokat. Szakítottak például a széles körben hasz­nált »zöld futószalag mód­szerrel«, és az idén már he­rével kevert füvet telepitet­tek. Ennek hozama csaknem kétszerese a lucernáénak, így kisebb területen is nagyobb fehérjemennyiséget állítanak elő. (A termőfölddel yaló ta­karékosság nem mellékes szempont egy ráksihoz ha­sonló Ids tsz-ben.) Mar-már szokványos a jó eredmények nyomán »titok« felől érdeklődni. A gazdaság zöldellő takarmánytermő táb­lái közt járva látható: nincs titok. A gazda szemével Váltótársak Fóliabirodalom kertészkedik. Legalább két­hetes késést okozott az idő­járás — és ter­mészetesen sok többletmunkát, idegességet. — Reméljük, végre megem­bereli magát ez a május — mondják. — Miután »kidü- höngték« ma­gukat a fagyos­szentek — sze­rencsére itt a kertben sike­rült megóvni a kultúrákat —, nagyon bízunk a jó időben. A legsürgősebb a paprika-, a paradicsompalán­tázás befejezése. Két ültetőt is beállítunk, így reméljük, má­jus 25-ig befejezzük ezt a munkát. A ráksi

Next

/
Thumbnails
Contents