Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-17 / 114. szám

Könyvtárban, klubban is dolgozhatnak Érettségi ËIRBEKMEK SZÜLETTEM a»» Psota : A játék öröméért játssz Bitskey Tibor előadóestje Hétfőn délben letették a töl­tet a végzős középiskolások, magyarból írtak érettségi dol­gozatot. Bőven elegendő volt az ebédidő arra, hogy megbe­széljék egymás között, milyen reménnyel nézhetnek a szó­beli vizsgák elé ... A kaposvári Táncsics Mi­hály Gimnáziumban és Szak­középiskolában az érettségi bizonyítvány mellé harminc gimnazista és óvónő könyvtá­rosi, illetve klubvezetői mű­ködési engedélyt is kap. Elő­ször tettek vizsgát a »-könyv­tárosok« ; javarészt óvónők, akik falura készülnek. A gimnázium saját tanter- vet dolgozott ki azoknak a ta­nulóknak, akik a könyvtárosi, a klubvezetői pálya iránt ér­deklődnek. Az elmúlt négy év elég volt arra, hogy a tanu­lók elhatározása megfontolt, tudatos legyen. Klujber László: — A me­gyei könyvtárral és a mód­szertani központtal közösen dolgoztuké ki a tanmenetet. Sok segítséget kaptunk a tar­talmi munkában is a két in­tézménytől. Úgy gondolom, végzett diákjaink — elsősor­ban az óvónőkre gondolok — jól fogják hasznosítani az itt szerzett tudásukat. A felvéte­lizőknek is, de az óvónői hi­vatásra készülőknek is előnyt jelent, hogy elméleti és gya­korlati ismereteket szereztek a közművelődési munkából. Ta­valy klubvezetőket képeztünk csupán: Bálványoson dolgozik az óvodában Páli Márta és klubot vezet, Siófokon Steller Ilona... Augusztustól Kadarkúton fog dolgozni Kovács Margit. — Többen szeretnek olvas­ni, de kevesen ismerik igazá­ban a könyvtárat. Eleinte rendszertelenül olvastam én is, többnyire azt, amit talál­tam. A könyvtáros igazán szép hivatása, hogy segíteni tud: ki mit olvasson, megkönnyíti a választást. A vőlegényem Ka­darkúton él, oda megyek dol­gozni. Sokszor megfordultam , már a községben, jártam a ' művelődési házban, a könyv­tárban, ismerkedtem az ott élő emberekkel. Remélem, meg­találom a feladatomat amel­lett, hogy elsősorban az óvo­dában szeretnék helytállni. Hegedűs Katalin a kapos­vári Madár utcai óvodában kapott állást. Klubvezetői vizs­gát tett. — Hol kívánja hasznosítani a tudását? — Már a gimnáziumban módom nyílt arra, hogy klu­bot vezessek, mivel én a me­gyei klubvezetői tanfolyamon végeztem. Egy időben tanul­tam és vezettem klubot, ez nagyon jó volt így. Különö­sen hasznosnak bizonyult, hogy olyan fiatalokkal ismer­kedtem meg, akik különböző helyeken dolgoznak. Sókat le­hetett tanulni tőlük. Kirsch Gyöngyi: — Szeret­nék tovább tanulni, a tanító­képzőbe jelentkeztém. Tanulótársai teszik hozzá, hogy kiemelkedő munkát vég­zett az ifjúsági szervezetben, s elvégezte a könyvtáros, a klubvezetői tanfolyamot is. —■ A tanfolyam segített a pályaválasztásban. A szerzett ismeretek »-mondták« meg, hogy hol keressem az életcé­lomat ... Kreiner Gyöngyi az óvónő­képzőből Pécsre készül, a fő­iskolára, ahol nagy csalódásá­ra nem indul pedagógiai szak. — Népművelés—ének szak­ra jelentkeztem. Amint kide­rült, hogy csak az egyetemnek képeznek ezután pedagógia szakosokat, beiratkoztam a klubvezetői tanfolyamra, elvé­geztem, és sikerült megfogal­maznom egy újabb célt ma­gamnak. Szeretnék falun dol­gozni. Boldog ott lehet az em­ber igazán, ahol tudja, érzi, hogy amit tett, annak nyoma marad... Németh Ildikó Szombathe­lyen tanulna tovább, könyv­tár—magyar szakon. Benkő Zsuzsa a kaposvári tanítókép­zőbe készül, Bondor Anikó Magy aratódra — óvónőnek. — Megkapom Magyaratádon a klubot. Az általános iskola igazgatójával megbeszéltem, hogy átveszem tőle a klub ve­zetését. Az óvodában fogok dolgozni. Hivatásom, hogy a kisgyerekekkel foglalkozzam, de a klubmozgalom ugyan-, csalt hozzám nőtt. A fiatalok körében is megpróbálom hasz­nosítani tudásomat. Horányl Barna Á színpad nyitott, a füg­gönyt előre szíthúzták. A né­zőtéren elhalványulnak a fé­nyek, a színpadon megszólal az erősítő berendezés, melyet a háttérből egy magnó »táplál«. Psota örökzöld dalait halljuk. Minden pillanat őt ígéri, Ka­posvár közönsége ugyanis már kétszer csalódott, mert neon érkezett meg... »Irma — Pso­ta Irén — vagyok...« — köz­vetíti a hangszóró az Irma, te édes musical ismert dallamát Közben elképzeljük a művész­nőt, szerepeiből képet szövünk. A színpad körfüggönye szinte széthasadva nyílik szét, taps — talán épp Brecht egyik hőse­ként lobogott emlékeinkben, amikor megszólal: József Atti­la: Csak az olvassa versem, aki ismer engemet és szeret... Gyerekes váltás az iménti slá­gerek után. Játék, s a tiszta lé­lek szavat Az isntert Psota-arcből csak á mélyen ülő szemek beszél­nek... A játék öröméért játssz — vallja együtt Salingerrel. A novellát nemrégen fedezhette föl, önmagát ellenben már jól . ismerte, amikor otthagyta a postát a Szín­művészeti Fő­iskoláért. — Egész Se­témben a játék öröméért pró­báltam játszani — beszélget a nézőkkel A bevezetés: okfejtés, igazo­lás, hogy a já­ték igaz emberi boldogságot ad. szá­mára fontosabb talán a szavak­nál is. Milyen mély­re megy önma­ga »élve bon­colgatásában« Psota; kitárja érzései kapuját. Előbb a bú­csúzásról be­szél; Juhász Gyula Testamentuma, Koszto­lányi Üllői úti fák című verse Psota személyes életének a rezdülései. Hullámai betöltik a nézőteret. Aki Psota előadó­művészetének a hatása alá ke­rül, örvényben érezheti magát,, mely sebesen húz le a mélybe, A félsz ínról indul, de a mély-i be ér. ‘ A művésznő szerepel közül talán a legemlékezetesebbek a Brecht-hösök megformálása. A Koldusoperából Barbara — Kocsma Jenny, a Happy end csalódott szeretője, aki a »Gaz­ember vagy, Jonny« keserű kitörést úgy vágja a tengerész­fiú arcába, hogy szavai szinte simogatnak a szerelem forró, piros vérétől. A ciklus gyöngy­szeme: József Attila Gyerekké tettél. Vers, dal, s nemcsak Kurt Weil, hanem Albioni is: Psota egyénisége ötf/özni képest minden műfajt, táncol is, ki­tágítja az emberi alkotóképes­ség határait. Ebben rejlik mű­vészi nagysága, szerepei csak eszközök, hogy naponta újjá­szülessen a színpadon, a pódiu­mon. H, B. Legendák a lárél Mellette álltam én. Nékem is jutott egy kisebbfajta csin- gilingi, holmi ezüstös, fél fül- bevalónyi micsoda, és még húsz másnak. Persze örültem ebben a bolondos hadivilág­ban, amikor hol az akasztófát mutogatják az ember gyereké­nek, hol lajbira való pityke- gombbal kedveskednek neki. Azért nem szaladtunk világgá tőle. Hanem, ahogy a nagy- gallérúak a lovak után, jól vé­gezvén dolgukat, maguk is út­ra keltek, hát kezdődött ma­gunkra maradtunkban a lak- mározás. A mi háromszázig való katonáink, meg a kasza­peri veremfalu lakosai sikerí- tettűnk olyan dínomdánomot, az összes kóbor kutyák, amik összereglettek, bottal éltek. Ennyi népből krtellett a muzsika is. Volt csimpolya, bőrduda és tekerőlant, bőgők, hegedűk, hadidobok. Ebéd után úgy táncolt "a nép, mint ,a megveszekedett fene. De idegen szájú katonák éppúgy, mint a veremháziak rakták. Egy szó nem ütközött ott ösz- szé. Persze, hogy a mi román íátánk is közöttük, s hogyne járta volna vele Korbász. Csák épp a kardját lökte be a sátorba, s azon csattogó szárú csizmában, fecskefarkú katona- plundrában járta. Sokszor azt hittem, elrepül, annyira kel­lette magát. Csupa ecetescék- la-színre váltott az ’ arca, mert ivott, mint a gödény, és sug- dalt a vászoncseléd fülébe. Pirult az is, mert Korbász tudta a vezérszavakat Én nem akartam semmit azzal, az asszonnyal. Olyan öregnek tudtam magam, mint az út, amin elkocogott kétezer 1 óvtunk. Hanem mégis talpra állt bennem a virtus. Hiszen ebben nincs alárendeltség, meg fölé Nékem annyi jus­som lehet még bármi asszonyt néphez, mint neki! Csak azt nem szerettem, hogy Szepivel egy tükörbe nézünk, egy lócán fekszünk, egy bográcsban fő­zünk, egy koncon rágódunk, egy szeméten- kotorászunk, egy lovat nyergelünk, egy macskát simogatunk. Elkértem tőle a fátát, ahogy felénk szokás, csak könyék- gombbal tudtul adva, hogy hoci ide azt az asszonyt né­pet! Szepi nem akarta tudo­másul venni a szabályt. A ta­ta meg átváltott rám, már fogta a vállam, én meg deré­kon kaptam, ahogy a bor és igazság tüzelt. Szepi ellökött, visszamarékolta az asszonyt Éreztem, valamikor még a nap is melegebben sütött, a hold­világ is nagyobb volt, nékem is füttyentett a sárgarigó! Nem engedtem ráncigálni azt az asszonyt! Visszamarékoltam a Szepi kezéből, mondom, te se rezelsz cifrábbat, mint én! Hát akkor mit akarsz? — Legelni küldted az esze­det, Matyi? — rikkantott rám Szepi, de nem haragosan, in­kább a tisztek lenéző öntelt­ségével, és járta tovább a kacskaringóst, s keze közül huncutul rámkacsintott a fa­ta. Gondoltam, ezek összemele­gedtek már, s nékem nincs korpám se, mégis lisztet aka­rok itten árulni. Jobb lesz, ha másra váltok, hiszen vízen va­gyok, mégis szomjan akarok veszni. Félbolond az, aki nyár­son süti a téjfölt! Tényleg nem laknak nálam a fölső szobában? Hisz akkora fejem van,' néha bérlőt fogadhatnék bele! Minek hűtöm hiába a számat ezzel a vászoncseléd- deL Fogom a Patinai Pali-féle boroskancsót, lököm a pirost a pörnyésgödörbe, pedig nem vagyok borivó, de hogy egy kicsit összeszedjem magam. Hogy jobban lássak, fogjam a haragomat. Nem is az asszonyt fájdítottam, hiszen ártani se tudnék én már neki, nemhogy szeretni tudjam, hanem a vir­tus. Hát megfarolhatok én Sze­pi céklapiros erőszakja mel­lett? Míg így füstölgők ma­gamban, akár valami békebe­li trágyadomb, hát a muzsiká­sak nótába csapnak: Hej, csi-csőka, csicsóka, de Fészket rakott a csóka, Kisangyalom kertjébe, de Rozmaring közepére 1 Ez a lábam, ez, ez, ez. de Jobban járja, mint emez, de Vigyázz lábam jól vigyázz, Mert a másik legyaláz! Ez a szemem, ez, ez, ez, de Jobban kacsint, mint emez Vigyázz szemem jól vigyázz... De nem értettem tovább a versét, mert másik nótába ka­pott egy csapat jókedvű em­ber, hogy Kiszáradt a bodzafa, hm, Hol hálunk az éjszaka, hm, Nálatok angyalom, Haj, haj, a te puha hasadon, Csuhája, hm! Ment a nóta, akár a golyó, bor hajtotta itt a kedvet. Két bandára szakadtak a muzsiká­sok is. Egyik elfulladt, föl­éledt a másik. Űj népek raj­zoltak be a veremházak felől. Asszony személyek is, szépek, mint a fene. A bor is festette szépségüket.' Na, bűszoknyá­sok, ide. Bnnem úgy fakadozott a fe­lejtésbe merülköző bánat, a vigasztalódás kívánalmaival, majd elszaladtam magamtól. Estefeléig megráztam húsz asszony pöndölyit is a tánc­ban. Másnap úgy dolgoztunk, mintha mi se esett volna kö­zénk. Hátramaradt további háromezer remonda megpuhí- tása. Hűvösödni is kezdett az ég alja, de katonásan tartot­tuk magunkat. Ha vasvilla hullik is, st dolognak menni kell. Na, esetiünk, botlunk, Korbász lejárogat a veremfa­luba, nem beszél róla. Jól ment sora, bprral mosdott, kolbásszal törülközött. Ha kér­dezném, mire ment a fátával, hát hazudna. Katonák között élt, a mese olyan természetes bugyogásban került elő, ahogy Borszéken a forrás. Kis Ilus fia itt a mérce. Kis Ilus fiának dicsekedett egy lovas katona, hogy ő á lovával futtában fogja el a nyulat. Mire az elhitte néki, mondván, hogy ő meg a sza­ladó nyulat a lováról simo­gatja. A katona se hagyta magát, hogy neki egy Pirók nevű lova úgy vágtatott az eső elől, hogy mindig csak a farát érte. Ezt a Kis Ilus fia nem csu­dába, csak azt kérdezte, hogy nem arról a Pirókról van-e szó, amelyiket ő a múlt héten vágtában patkóit meg? Ügy voltam vele, tudja Kor­bász a dolgát, én okítsam bö- esületre, hisz haszontalan egy foglalkozás az. Halat tanítsak úszni, napnak gyertyával vilá­gítsak, vaknak mutassam a hajnalt? Ügy kell ez néki, mint száraz toroknak az üres korsó, dohányosnak a törött pipa, madárnak a törkölypá­linka. Akarom mondani, a ro­mán vászoncseléd nem esett szóba közöttünk. (Folytatjuk.) Telt nézőtér várta Bitskey Tibor kétszeres Jászai Mari-dí­jas színművészt hétfőn este a Palmiro Tog­liatti Megyei Könyvtár elő­adótermében. A rokonszenves művészt főként színházi pro­dukciókból is­merjük: A sale- mi boszorká­nyok, a Trisz­tán, a Cyrano de Bergerac, Az ember tragé­diája, A mak­rancos hölgy, a Csongor és Tünde, A Ka­ramazov testvé­rek, a Cid, az Octavius Cae­sar voltak pá­lyája főbb állo­másai a Nép­hadsereg Szín­házban, majd a Vígszínházban, a Nemzetiben és a Thália Szín­házban. A televízióból, rádió­ból vérsmondóként is ismer­tük. Bihskey Tibor a klasszikus értelemben vett színjátszás és versmondás képviselője. Erre predesztinálja zengő orgánu­ma, színészi alkata. Hős tí­pus, ez szerepeiből is kiderül. Annak az iskolának a képvi­selője, melyet Údry Árpád, Somlay Artyr, Ladányi Ferenc, Bús ti Lajos, ma Bessenyei Fe­renc, Nagy Attila neve fémje­lez. Ezt a stílust váltja föl napjaink emberközelibb, hét­köznapibb színjátszói irányza­ta. Bitskey Tibor előadó estje voltaképpen a ^váltás közben« állapotát illusztrálta. »Mihelyt teáUálad embernek születtem« címmel kedves verseit, színhá­zi alakításainak részeit: mono­lógokat, illetve egy novellát hozott hétfőn este közönségé­nek. Arany János A hegedű című versét választotta mottóul, mintegy megválaszolva a kér­dést: a tartalom vagy a forma az elsőrendű a művészetben? Csokonai Vitéz Mihály Estve című verse következett ezután, termet betöltő, kellemes hang­ján. Kis túlzással azt lehetne mondani: »kötelező« irodalmat hozott Bitskey. Ismert verseket választott, hogy szinte csokor­ként nyújsta át nekünk. A már említett stílustól idegen- kedőknek is élményt jelentett izzása, szenvedélyes szavalása. Tóth Árpád Áprilisát sajátos felfogásban adta elő; talán több volt benne a ború, mint amennyit megszoktunk, s bizo­nyos teátralitást is éreztünk. Hozzá kell azonban tennünk, hogy összekötő szövegét mond­va ügyesen egyensúlyozott a közvetlenség és a közvetlenke­dés közötti határon, egy pilla­natra sem lépve át azt. Esti sugárkoszorú. Tóth Ár­pád másik költeménye is .szé­pet! szólt Bitskey szájából Radnóti Miklós Levél a hitves­hez című versében — éppen a már emlegetett pátosz, izzó szenvedély miatt — nem érez­tük a »kétszer kettő józansá­gát«. Ady Endre Az. én meny­asszonyom című nagy hatású költeményét Szabó Lőrinc szo­nettjei követték: elragadott minket a versek értelmezésé­vel, előadásával. S_ez még ak­kor is áll, ha az érzelmek ára­dásától néha hadar, elnyel sza­vakat. Üj szín volt Szabó Lő­rinc három »Loci-veree«: Bits­key Tibor itt ugyanis egy ál­talunk nem ismert tehetségét kamatoztatta. Humora van, most tudtuk meg. Tapsoltunk. Illés Endre—Vas István Trisztán drámájának egy mo­nológját adta elő, majd Ros­tand Cyrano de Bergeracjának egyik »slágere«, az orrmonolög következett. Régi szerepei. Mo­csár Gábor A szalmaözvegy című, humorral átitatott kis­prózáját az előadó is élvezi, ez derült ki felszabadult, jelleme­ket érzékeltető; remek tolmá­csolásából. Ady Ének a porban és Nagy László Himnusz min­den időben című versei zárták az estet. Löte Enikő Liszt, De­bussy, Bartók műveit játszot­ta zongorán, szép sikerrel L. h. Magyar könyvművészek a világ élvonalában — Szépek, színvonalasak a magyar könyvek, Magyarország könyvművészete a világ él­vonalába tartozik — mondta Albert Kapr professzor, a lip­csei grafikai és könyvművésze­ti főiskola könyvművészeti ta­gozatának igazgatója, és Wal­ter Schiller professzor, a főis­kola tanára az MTI-nek adott nyilatkozatában. A nemzetközi szaktekintélyű tudósokat a Ma­gyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése látta vendégül hazánkban. Itt-tar- t.ózkodá.suk alatt találkoztak könyvkiadásunk vezetőivel a lipcsei főiskolán végzett egyko­ri magyar tanítványokkal El­utazásuk előtt a következőképp összegezték tapasztalataikat: — A szépirodalmi művek, az ifjúsági regények, kiadványok különösen színvonalas kiállítá- súak, és esztétikailag is szinte kifogástalanok — hangsúlyoz­ta Kapr professzor. — Világ­színvonalúak az Európa Kiadó Helikon szeriaftztőségének bib­liofil kiadványai is. — Csaknem két évtizede ok­tatunk magyarokat a lipcSei főiskolán. A könyvtervezés, a tipográfia tudnivalóit sajátít­ják el. Ezeken az egyéves tan­folyamokon már a könyvszak­mában, kiadónál dolgozó szak­emberek vesznék részt Néhány éve a főiskola teljes oktatásá­ban részt vevő tanulók is ér­keznek hozzánk. Egyöntetű vé­lemény, hogy a magyar fiata­lok rendkívül tehetségesek, rá­termettek, képesek a magyar könyvművészet jo hírének öregbítésére. — A jövőben tovább bővít­jük együttműködésünket ma­gyar kollégáinkkal. Keressük annak lehetőségét, miként te­hetjük rendszeresebbé tapasz­talatcseréinket, hogyan, milyen eljárásokkal aknázhatnánk ki még jobban a komputertechni­kában rejlő lehetőségeket. Er­ről valamennyi szocialista or­szág könyvművészeinek részvé­telével közös tanácskozást is tervezünk. Kiváló alkalom a két ország könyvművészetének megismerésére az immár ha­gyományos szép könyv verse­nyeken való kölcsönös részvé­tel. A Magyar Tanácsköztársa­ság 60. évfordulója alkalmából olyan közös kiadvány megje­lentetését tervezzük, amelyben az 1920-as, 30-as évek kiváló könyvművészeit — például Moholy-Nagy Lászlót, Kner Imrét — mutathánk be.

Next

/
Thumbnails
Contents