Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

Ökölvívó YB Gyengén bokszolunk ■ÍSBogy közeledik a véghajrá a belgrádi ökölvívó világbaj­nokságon, úgy csappannak a magyar remények. Vasárnap Danyi a csehszlovák Pavlov- tól, Götz pedig a kenyai Ste­phen Roi-tól kapott ki, így mindketten elbúcsúztak a to­vábbi küzdelmektől. Danyi azonban nem tudása révén maradt aluL összefejelt ellen­felével, szemöldöke felrepedt es az orvos nem engedte to­vább öklözni. Csaknem biztos gy őzelmet szalasztott el ezzel a magyar bokszoló. Az említett két versenyzővel csaknem tel­jesen »elfogyott« a magyar kü­lönítmény. A csapatkapitány Orbán Sándor szombaton sze­rencsére nyert, s ő most már éremért mérkőzhet a mai na­pon. Ellenfele a tavalyi papír­súlyú Európa-bajnok Henryk Sredniczki lengyel versenyző. Ha Orbánnak sikerülne a bra­vúr, ő lenne az egyetlen ma­gyar öklöző, aki éremmel tér­hetne haza BelgrádbóL — Nem vagyok elkeseredett nem csalódtam a versenyzőink­ben — mondotta Kellner Fe­renc, a válogatott edzője. — Valamennyien akartak, nagyon harcoltak, azt hozták, amit je­lenleg tudnak. Sokat kell tenni, hogy a jövőben képességük többre legyen elég. A világbajnokságon külön­ben már az eseményhez méltó csaták dúlnak, rendkívül forró légkörben. A jugoszlávok va­sárnapi »mesterhármasa« tűz-1 be hozta a nézőket Nagy haj­rába kezdett a szovjet csapat is, vasárnap Ribakov és Racs- kov az első menetben látvá­nyos kiütéssel győzött, Sapos- nyikov pedig a második menet­ben döntő fölénnyel győzött a több érmet nyert lengyel Gór­ta t ellen. 13 egymást követő győzelem után megszakadt Ku­ba páratlan sikersorozata. A szigetországiak félelmetes gár­dájából éppen az egyik legna­gyobb csillag, Correa, a váltó­súlyú olimpiai és világbajnok kapott ki először. Élete 185. mérkőzésén azonban nem az ellenfél — a nyugatnémet Müller —, hanem a sérülés győzte le, a második menetben szemhéja felrepedt, őt is le kellett léptetni, mint Danyit. Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) demelten nyertek a nagyon lel­kes vendégek ellen. Góllövők: Izsák (2), Ilia, Szántó, Ható, il­letve Gacs. Jók: Izsák, Filagics, Ilia illetve Kovács I., Szakács, Gacs. Marcali ifi—Balatonföldvár ifi 12:0 B6sz Ad ám Kadarkút—Somogyszob 6.D (3:0) Kadarkút, 400 néző. V.: Ba­logh. Kadarkút: TráJ -f Bakonyi i, (Csernus), Lóki, Harczos, Horváth, Kiss, Matán, Mészáros, Miovecz (Nagy J.), Schwindt, Nagy L. Ed­ző: Matán József. Somogyszob : Kovili (Nárai) — Birkás, Bálint, Varga, Molnár, Hóka, Baksa, Her- je, Bódis, Kúti, Brandtmüller (Turcsi). Edző: Balogh Sándor. A jól játszó hazaiak ilyen arányban is megérdemelten nyertek a lelkes vendégek el­len. Góllövők: Nagy L. (2), Ló­ki, Kiss, Schwindt, Nagy J. Jók: Lóki, Horváth, Nagy, •Schwindt, illetve Bódis, Varga. Kiállítva: Kúti sportszerűtlen -megjegyzésért. Kadarkút ifi—Somogyszab Ifi 4:1 .% Schán György Tab—Barcs Í:1 (0:0) Tab, 200 néző. V. : Perger. Tab: Kiss — Mirelder, Szabi G., Vend!, Molnár, Csontos, Szabó Gy., Androsovits (Berki), Györke, Kaveczki, Kovács- Edző: Czabula Miklós. Barcs: Tóth — Karsai, Asztalitenisz A3 ! Igazolódott a papírforma Kétségtelen, hogy esélytele­nek voltak NB I-es asztalite­nisz csapataink a hét végén, A nők Tolnára látogattak, a sportág új, egyre szilárdabb fellegvárába. Az utánpótlás ne­velésében szép eredményeket elérő helyi csapat, mint ahogy az várható volt, »szállította« a győzelmeket. A Vasas azt egy pillanatig sem tudta kétséges­sé tenni. A kaposváriakat za­varták a tolnaiak új japán— svéd asztalai, amelyeken . a szokottnál is jobban pattant a labda A Vasasból ismét Dió­szegi volt a legeredményesebb, ő csak a hazaiak első két ver­senyzőjét Baloghot és Dudást nem tudta legyőzni. Tolnai VL—VB KM Vasas 16:9 Gy. Balogh, Düdás (5—5), Bízó (4), Kiss (2), illetve Dió­szegi (3), Boldizsár, Harkányi dr, (2—2), Váradi, Proszonyák (1-1). ■ A férfiak itthon szerepeltek. Már az első »kör« után 4:l-re elhúzott a DÉLÉP, majd 9:2 lett javukra az eredmény. A kaposvári férfiak főleg erőnlét­ben maradtak alul a szegediek­kel szemben. Nagyon sok volt a három játszmás mérkőzés és azokat a Vasas rendre elveszí­tette. A szegediek ilyen arány­ban is megérdemelték a győ­zelmet. Ezúttal is Szeri emel­kedett là a hazaiak közül, ő három mérkőzést nyert. DÉLÉP (Szeged)—VBKM Va­sas 18:7 Gy. Bénák, Kalmár (5—5), Mohai. Nagy T. (3—3), Rozsa (2). illetve Szeri (3), Szálinger, ívusza, Hajzer, Háhn, Erdeleez, Deák, Gölöncsér, Kele, Racsek (Kiss), Studer, Pintér, Cservölgyi, Gulyás. Edző: Marton János. Küzdelmes, jó iramú mérkő­zésen mindkét oldalon sok helyzet maradt kihasználatla­nul. Igazságos döntetlen szüle­tett. Góllövők: Szabó G. (11-es- ből), illetve Cservölgyi. Jók: Szabó G., Szabó Gy., Györke, illetve Tóth, Erdelecz, Gulyás. Tab ifi—Barcs ifi 1:1 Farkas István Bal a ton! elle—Balat onboglár 2 :0 <1:0) Balat onboglár, 600 néző. V.: Buzsáki. Balatonlelle: Both — Kiss, Bol­la, Kenéz, Vázsonyi, Makai, Vass, Berdán, Takács, Basics, Bán. Ed­ző: Papp Gyula. Balatonboglár: Fáncsi — Györkös, Muszti u., Paszér, Muszti I., Osváth, Pintér I., Koszics, Pintér n. (Gergye), Oláh, Kalász. Edző: Bolla László. Rekordközönség előtt jó ira­mú, változatos küzdelmet ho­zott a két szomszédvár talál­kozója. A sáros, víztócsákkal carkított pályán a vendégek jobb helyzetkihasználásukkal nyertek. Góliövők: Takács, Ba­sics. Jók: Kenéz, Makai,1 Vass, Basics, illetve Muszti I., Os­váth, Oláh. Balatonlelle ifi—Balatonbog­lár ifi 3:1 Hűvösvölgyi Péter Fonyód—Zlmány 2:1 (Ód?) Fonyód, 150 néző. V.: Airniam Fonyód: Fenyvesi — Béres (Far­kas), Gyuricza. Landor, Fejes, Gelencsér, Kocsis, LepVye, Nagy, Kila, Téglás. Edző: Geisingel De­zső. Zlmány: Recsl — Kovács, Nagy, Barna, Visnyei, Hideg L. (Szabics), Kelemen, Dobos (Sípos), Gáspár, Kéki, Hideg S. Edző: Ta­kács Ferenc. A hazaiak több nagy hely­zetet kihagytak, s a végére fel­javuló zimányiakat nem sok választotta el a kiegyenlítéstől. Góllövők: Téglás (11-eSből) és Lepenye, illetve Nagy. Jók: Gyuricza, Fejes, Lepenye, Nagy, illetve Hideg S., Nagy. Fonyód ifi—Zvmány ifi 4:1 Zákányt Kálmán A forduló válogatottja: Cson­ka (Lengyeltóti) — Somogyi (Táncsics), Szabó G. (Tab), Ló­ki (Kadarkút), Filagics (MSE), Várhelyi (Szőnyi SE), Osváth (Balatonboglár), Vass (Balaton­lelle), Nagy (Fonyód), Schwindt (Kadarkút), Lesz (Vasas). A Bajnoliság állása: 1. Táncsics SE 28 22 4 2 103-15 48 2. Marcali SE 28 18 6 4 71-24 42 3. VBKM Vasas 23 16 7 5 56-25 89 4. Barcs 28 15 7 6 43-25 37 5. Nagyatád 28 12 7 9 37-37 31 6. B.-ielle 28 13 4 11 57-49 30 7. Csurgó 28 12 6 10 35-50 30 8. B.-boglár 28 11 6 11 50-45 28 9. Tab 23 10 8 10 38-46 28 lö. Kadarkút 28 10 6 12 54-48 26 11. Lengyeltóti 28 9 8 11 54-62 25 12. Latinca SE 28 10 5 13 38-50 25 13. B.-földvár 23 7 9 12 53-60 23 14. Lakócsa 23 9 3 1? 41-60 21 15. Zimány 28 7 6 15 36-64 20 16. Fonyód 28 9 J 18 33-75 19 17. Szőnyi SE 28 6 5 17 31-57 17 18. Somogyszob 28 3 8 17 23-81 14 NB-s ifjúsági bajnokság: Rákóczi—Hódmezővásárhe­lyi Metripond 4:1 (2:0) A Rákóczi góllövői : Murai (2), Rózsavölgyi, Kulcsár. Oroszlány—Siófok 1:1 (1:1) U TÓTH BÉLA .-.'äräsSSSä?: 103111 liíil f§ Jelenti ám Korbász ka­pitánynak, hogy nemes Vég- Szeged városából jön éppen, Savoyai Jenő tábornok ama üzenetével, miszerint holnap hajnalán szemlézni akarja a se­reglovak tudományát. Várhatott szavamra az áma- ló fáta, nem volt egy perc megállásunk. Szaladnak a küldöncök szanaszét a ne­gyedfű ménesekhez, hogy de pucolás, csutakolás, fürösztés és gyülekezés hajnali három­ra a kaszaperi törzstáborban! Jön Savoyai Jenő, több hóna­pi kemény küzdelmeink után, csak ne valljunk szégyent! De magunkat is keféljük, nyírjuk, fürösztjük, éjfélre beérkezik kétezer lovasnak való katona gyalog. Egy himyorítást nem alusznak. Osztjuk emberhez a fölnyergeit, fölzablázott lova­kat. Mire Savoyaiék jöttére megkondították az ágyúcsövet, hát épp kelt föl az őszies nap. Állt hússzor száz ló, kan- tánszáron fogva eljövendő ka- tonagazdájával. Korbász kapi­tány legyűrt szárú lovassági csizmában gyalog patallírozik a tábornok elé, kivont kard­ján úgy cikázik a nap, mint nyári viharok idején az ola­jozott ménkű, s visító hangon jelent ám Korbász kapitány, hogy hangja elszolgált a két- sopronyi határokig, meg emer­re lefelé Dónáttomyáig. Sa­voyai meg egy pisze orrú, hó­ka fejű tábornoki ember volt, de olyan vékony lábszárak­kal, hogy a kettő belefért vol­na Szepi egyik csizmájába. Kicsi szemű, ötvenkét éves korú lehetett, megforradt ar­cú, tépett fülű. Hallgatja Sze­pi katonás jelentését, de vil- logdál a szemével, hol a föl­sorakozott csapatokat spektí- rozza, hol Szepire pislog. A lova jól tanította«, áll, egy rezzenete nincsen a cimkópa- rádé alatt. Hanem aztán a szemle. Végighalad a nagysar- zsijuk kíséretével a húszszor száz lócsapatok előtt, de vagy az erős fénytől vagy a gyö­nyörűségtől, potyogni kezdett kékre égetett béléses páncél­jára a könnye. Az adjutánsa törölgette róla. Egy tábornok ugye nem törli meg a szemét, nem gombolja be a nadrágiát. Ahogy végig ér, fölléptet a pa­rancsnoki dombra, valamit mond Korbásznak, az elnyúj­tott bikahangján parancsot oszt. — Figyelem! Lóóóra!!..'! — Szava nyomán fölmagasodik a hadsereg, egy csomó sisakos fej nőtt a lovak hátára. — Joobbrra ááát. indulj! Századonként elvonulni ! irány Vég-Szeged városa, lógyakorló tér! Olyan hirtelen jött mindez, nem is tudtunk kedves lova­inktól elsüvegelni. Kétezer TÁNCSZÍNHÁZ A hagyomány művészi továbbfejlesztése öt előadásból álló táncszín­házi sorozatot rendezett a La­tinos Sándor Művelődési Köz­pont; vasárnap délután a Vasas Művészegyüttes mutatta be műsorát. (A Budapest Tánc­együttes jövő heti, hétfői ven­dégszereplésével zárul a prog­ram.) Dél-magyarországi táncokból készült feldolgozással kezdte műsorát a Vasas Művészegyüt­tes, Györgyfalvay Katalin ko­reográfiája sajátos hangulatot árasztott. Az iménti, szvitsze­rű feldolgozás lassú tempójú csárdása az első világháborús évek légköréből adott ízelítőt. A balladai hangvételt erősítet­te egy véres történetről szóló gyermektánc beállítása. Dra- matikus koreográfiái stílus jel­lemezte az együttes többi pro­dukcióját is, a folklorisztikus elemeket sajátos koreográfusi ötletek színezték. Az Egyetlen hang című tánc Kakukk Mar- ci-figurája a táncművészet sa­játos kifejezőerejét villantotta föl a színpadon. A kaposvári táncszínház-so­rozat a megye amatőr tánc- mozgalmában fontos szerepet vállalt: továbbképzésnek is szánták a Somogybán működő amatőregyüttesek számára. Balázs Béláné Pomesanszky Judit, a BM Kaposvár Tánc- együttes tánckarvezetője így beszélt erről: — Az ország három kiváló táncegyüttesét láthattuk eddig a színpadon. A nézőtéren a közönség soraiban számos so­mogyi táncos figyelte meg a Bartók, a Vasas és a Bihari művészegyüttesek sajátos anyagát; három neves koreog­ráfus, Novák Ferenc, Tímár Sándor és Györgyfalvay Kata­lin munkásságából leszűrhettük azokat a tanulságokat, amelyek minden együttes számára fon­tosak lelietnek. — A Bartók Táncegyüttes aratta a legnagyobb közönség- sikert. — Valóban, de hozzátehetem, hogy a mi táncosaink is sokat merítettek ebből a stílusból. A hagyományt magas művészi fo­kon ápolja az együttes. Sok járható út van a mai magyar- országi tánckultúrában, s itt talán nem haszontalan elmon­dani azt sem, hogy a kaposvá­ri táncszínházi rendezvényso­rozat — ha folytatódik — ki­egészíthető lenne más műfa­jokkal is. A fblklór mellett a közönség is szívesen megismer­kedne a Savaria Táncklub tár­sastáncaival, de a balett is programba iktatható lenne. Ügy képzelem, szakszerű be­szélgetésekre ugyancsak sor kerülhetne a bemutatók után. A tárxkultúra iránt nagy az érdelődés, ezt nem elégíthetjük ki minden esetben. — A szakszervezeti együtte­sek táncszínházi sorozata, úgy tudom, ilyen elképzelésekkel indult, persze kizárólag a folk­lór témakörében. Délelőttön­ként beszélgetéseket terveztek az együttesek vezetőivel és az érdeklődő táncosokkal. Hogy ez, sajnos, nem valósult meg, a táncszakbizottságon múlott. Az érdeklődés reméljük, mara­dandó. Szinte a tánckultúra reneszánszáról beszélhetünk. —■ A táncházmozgalom or­szágszerte vonzó programról gondoskodik. Ezt jelentősnek tartam. Olyanok is eljárnak a táncházba, akiknek a folklór­hoz1 addig semmi közük nem volt. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolában havonta rende­zünk táncházprogramot, az ér­deklődés itt is lemérhető. — A BM Kaposvár Tánc- együttes az utánpótlását is neveli. Az általános iskolások­ból alakult csoport azt igazol­ja, hogy má a tánc ismét nép­szerűségnek örvend? — A kaposvári általános is­kolásokból alakult utánpótlás­csoport lelkesedése ösztönzött, hogy ne csak gyerektáncokat tanítsak, hanem próbára téve őket,, a felnőttek táncaiba is bevezessem az együttes tagjait. Ezeket a táncokat szeretik a legjobban, A Latinca Sándor Művelődé­si Központ színháztermének a nézőterén ezért láttam tehát vasárnap figyelő, érdeklődő gyerekarcokat is. Megismerik hagyományainkat, találkoznak a művészi kifejezés eszközei­vel. H. B. Pesti kiállítások Á nő — kiváló fotókon Mindig tudtam, hogy a jő bornak is kell cégér. A mai rohanó világban még a távé, a sajtó fágyelemfölkeltő tudó­sításai ellenére is könnyen el­megy az ember a szép élmény melleit. S mennyire így van aranyos cocó dobogott el, egy­re halkuló léptetéssel. Sok siránkozásra nem akadt idő. A nyárson sült ökrök, a hízott birkák bográcsra hányva már ott. kínálták ma­gokat a mádasztalók körül, és a Palinai Pali-féle cserépibri­kekben várt ránk a csongrá­di piros. Tiszteletből Savoyai állt ne­ki karajával a sült ökör meg­szegésének, de hát épp lestem rá. kákabélű ember lehetett, mert egy falatot sem evett be­lőle. Valamilyen füstölt sajtot adott eléje a segédje, azon majszolt, s bórtömlőben ho­zott habzó török limont ivott rája. Váljon egészségére, gon­doltam, hiszen majd eszünk mi. De nem volt az olyan ha­mar, hogy essünk neki bolond bornyú módjára. Mindennek megvan a maga rendje. No, törüli is hadsegédje Savoyai szemét, száját, s egy pámás szütyővel ünnepségesen meg­indulnak felénk, hetven pa­rancsnokok felé, akik már glédába voltunk kétsorosán lökdösve a tábornok akarata szerint Korbász kapitány előttünk, kivont kardja a vállának tá­masztva, úgy lép eléje Savo­yai. Kezében egy szalagra akasztott arany medalionnal. De a tábornok nem beszél ám, helyette egy vállrojtos sarzsi olvas pöcsétes perga­menről, hogy Stefán Korbász kapitányt Lipót fityegővei tünteti ki a császár nevében. (Folytatjuk.) ez, amikor különösebb hírve­rés nélkül nyílik kitűnő kiál­lítás. Először a plakát fogott meg, amelyen valamilyen amorf vagy torzó alak nézett szem­be velem Budapesten, a Nép- köztársaság útján. Alatta sze­rényen ez állt: A nő. Köze­lebb mentem, jobban szem­ügyre vettem a reklámot, s akkor már pontosan kirajzo­lódott előttem a fények-ár- nyékak játéka révén szinte küftista képhez hasonló fotó. Bementem a Bolgár Kultúra csendes kiáiiítótermébe. Még a képek felét sem néztem meg, s már éreztem, hogy Dejana Sztomatova kitűnő mestere a fényképezőgépnek. A 'kiállított anyagnak több mint a fele aktfotó volt. Kívülem éppen senki sem volt a kiállításon, később azonban egyre többen érkez­tek A barátaimra gondoltam, akik annyira noszogattak, hogy föltétlenül nézzem meg Lussa Vince kiállítását a Fé­nyes Adolf-teremben. Vajon erről nem tudtak. s azért nem hívták föl rá a figyel­memet? Lussa Vince fotói va­lóban kitűnőek. A több mint húszéves kísérletezés kiérlelt benne egy teljesen új techni­kát, s ezt nagy biztonsággal alkalmazza, mégpedig úgv, hogy ránk, a nézőkre is erő­sen hasson. Bevallottan sokat tanult a képzőművészektől, s ez érződik a szürke pontok­kal, körökkel együtt nagyított aktfotókon. Az egyik kép — az Ülő akt körökkel — pél­dául egyenesen Vasarely köz­vetlen hatását mutatja. Nem véletlen, hogy szinte minden lap ezt választotta illusztrá­cióul is. Lussa kiállításán színes reklámfotók és aktképek is voltak, ezek azonban — sze­rintem — messze elmaradtak * a fekete-fehérek művészi ere­je mögött. Az ember szere­tet e. a női test szépségének tisztelete érződik a kénekből. S hogy ez valóban ígv van, arról a jugoszláv fotókiállí­táson győződtem meg a Bu­dapesti Fotóklúbban. Ott is sok aktkáp látható, ezek azonban mesterkeltek. Boga Cerin Sarokban című képén például a nő felhúzott lábbal a falnak támaszkodik, teste, feje merőlegesen, a szőnyegen hever, két .keze a feje mögött nyugszik. Semmilyen' hatással nincs a nézőre. A bolgár fotós képei — visszatérve a cikk elején em­lített kiállításra — viszont azért nagyszerűek, mert az ember és a természet kapcso­latával hozza összhangba fényképei tárgyát. A tenger­part, a kavics, a homok, a körülmosott göcsörtös fa és a női test szépsége együtt hat ránk. Az emberi kapcsolatokat finom beállításokkal érzékel­teti. Jó példa erre az ember­pár. Csak a nő meztelen há­tát látjuk, a férfi haja. nya­ka, válla kapott megvilágítást. A szerelem jelképe a férfi keze, amely a nő hátán pihen. Ugyanilyen találó ugyanennek a gondolatnak a variációja tükörrel. Az anyai érzésre is van számtalan szép megoldá­sa a művésznőnek. Engem az alvó édesanya mellett álló gyermek kettőse fogott meg a legjobban. Nem bántam meg, hogy a plakát becsalt a Bolgár Kul­túra helyiségébe. S annak is örültem, hogy Lussa Vince, a jugoszláv fotósok művednek ismeretében értékeltem Deja­na Sztomatova alkotásait. Most nem beszéltem a fény- átnyék hatásokba] kísérletező fotókról, mert sokkal jobban tetszettek a már említették. Nem tudom, hogy miért »re­kednek« meg ezek a tárlatok csak a fővárosban, miért nem jutnak el hozzánk is, hiszen kis helyen kiáliíthatók Dejana Sztomatova, Lussa Vince fotói. Lajos Géz* \ í

Next

/
Thumbnails
Contents