Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-14 / 87. szám
HÉTVÉGI TÂIOLÔ A képzőművészet fogalma bővült; új, szélesebben értelmezett szerepe most kezd kialakulni. Az életritmus, a felvilágosodás változtatja meg a régi, beidegződött funkciót — a gyönyörködtetést, az ünnepi emelkedettséget — és ennek nyomán a régi műfaji megkülönböztetés, a hierarchikus értékrend is fokozatosan eltűnik. A művészet körébe tartozik minden, ami a vizuális kultúrát befolyásolja Épített környezet, ipari forma, az alkalmazott művészet megszámlálhatatlan változata. a köztéri emlékmű, a morális munka és természetesen a klasszikus megnyilatkozási mód: a táblakép, a kisplasztika a grafika és ezeknek belső műfaji változatai. Ez az úgynevezett »nagy- művészet« korában kiemelt helyet; kapott. Ma Is ebben mutatkozik meg legjobban a kísérletek iránya, jellege. Egyertesági örököse ez a művészét kézműves formájának. A másik érték, amely meglehetősen vitatható manapság, hogy ez a fajta alkotás nem megrendelésre készül, nem a társadalom meghatározott szükségletét elégíti ki, hanem a művészetből kikívánkozó élmény formába öntése, megfogalmazása. Egyetlen példány létezik belőle — jó esetben —, és az érdeklődő saját esztétikai örömére, az intézmény művészettörténeti dokumentáció céljára vásárolja meg. Újrakezdés, stílusváltás, makacsság, esetleg kompromisszum — mindez megszokott jelensége a művészeti életnek. Hétköznapok esztétikája Gondolkodásunk középpontjába került a környezet esztétikája. A sivár, nagyvárosi lakótelepek, az ipari formatervezés nehézségei azt az ellentétet mutatják . meg, amely a fokozódó jólét és a társadalmi mechanizmus megrögzött módszerei között fennáll. A szemlélet változását rossz beidegződés akadályozza, elmaradott ízlés gátolja. Az utóbbi 33 esztendő legnagyobb vívmánya az, hogy a művészet társadalmi üggyé vált és családalapítóvá nőtt föl az a generáció, amely az élet természetes megnyilvánulásának fogadja el. Mindez tudatosan vagy észrevétlenül a szemléletét is befolyásolja. Mennyire felel meg napjaink művészete ennék a várakozásnak a hétköznapi életben im mennybe áfflS »ércnél maradandóbb« emléket korunkról a jövő századoknak? A film, a fotó és a televízió képi, az újságok szöveges információi elöntik a világot. A művész a láthatón, a közvetlenül érzékelhetőn túl bizonyc® jelenségek fölmutatásával akar érdeklődést keltem. Céljai között a leg- 'fontosabb a társadalom elemzése, kritikája, az embert jobbító szándék. Festményben, rajzban, plasztikában is ez a törekvés a legerősebb. A dokumentumigényű életforma vagy állapot bemutatása mellett a szenvedélyes állásfoglalás, az emberek közötti kapcsolatokról, háborús feszültségekről, eredményekről, hibákról. Ennek tartalmi léptéke a művész temperamentuma szerint változik, és az emberiség nagy kérdéseit feszegető alkotássá terebélyesedhet. A másik — képet, szobrot inspiráló — téma az emlékezés. A művész saját régi emlékei, a kultúra vagy az elmúlt korok műbe kívánkozó élménye, a népművészet öröksége stb. A szemlélet itt is sokféle: gyermekrajzok naív szelleme, egykor volt stílusok ideológiája, életértelmezése fedezhető fel a mái Nőtt a jelentkezési kedv Tíz év múlva nem lesz pedagógushiány Somogy megye aprófalvas szerkezete sok gondot okoz a közoktatásban. A fiatal pedagógusok többsége nem titkolt berzenkedéssel utasítja vissza a többé-kevésbé elzárt falucskákban fölajánlott állásokat; az anyagi gyarapodás lehetőségét úgy-ahogy megalapozottnak tarthatják, a szakmai fejlődést, a korszerű munkát azonban elképzelhetetlennek tekintik a gyakran düledező, gyengén fölszerelt épületekben. A végleges megoldást tehát csak a körzetesítés jelentheti, amelynek oroszlánrészét 1985-ig végzik él megyénkben. Ám a picinyke vidéki iskoláknak addig is működniük kell; a képzett pedagógusok elvándorlása azonban nem állt meg, sőt felgyorsult. Ily módon az apró falvak tanintézeteinek vezetői kénytelenek egyre-másra képesítés nélkü- ti tanítókat, óvónőket alkalmazni. Igaz, a minősítés — és ezáltal a megfelelő minőség — hiánya nem kizárólag a kis települések iskoláinak gondja, ám ott a legjellemzőbb. S mivel megyénkben a kisdiákok jó egyharmada qp- ró falvakban sajátítja él a betűvetést meg az egyszeregyet, gyors megoldást kell ' találni a pedagógushiány fölszámolására, nem kis részben a képesítés nélküliek továbbtanulásának elősegítésével. Jelenleg több mint háromszázan oktatnak és nevelnek diploma nélkül — állandó státusban; ez a megyében élő pedagógusok 9,3 százaléka. Ezenkívül száznegyvenen helyettesítenek szerződéses munkaviszonyban — a többségük gyermékgondozási szabadságon tartózkodó — szintén képesítés nélküli pedagógusokat Velük együtt az arány csaknem 13 százalék — jóval magasabb az országos átlagnál! A legrosszabb az óvodák ellátottsága: ezekben 134 képzetlen óvqnő gondoskodik j ólrosszul a legkisebbek testi fejlődéséről és szellemi épüléséről (A helyzetet jól jellemzi, hogy a megyeszékhely belvárosának néhány óvodájában is akadnak betöltetlen álláshelyek.) Közülük hatvanket- tem tanulnak. Bíztató jel, hogy az idén. hetvenhetén jelentették be továbbtanulási szándékukat, csakhogy a számításból azt sem felejthetjük ki, hogy jelentős részüket — az előző évi tapasztalatokhoz hasonlóan — valószínűleg az idén sem veszik majd föl helyhiány miatt Az új óvodai helyek létesítése pedig fokozza a gondokat. A megoldást —■ néhány évi távlatban. — a csurgói óvónői szakközépiskolától és a kaposvári Táncsics gimnáziumban az ősszel ismét induló szakközépiskolai osztálytól várhatjuk. A nehézségeken — a következő évtized kezdetétől — valamelyest enyhít, majd a születések számának várható csökkenése, ám akkor is létezni fog egy másik — már nem »mennyiségi« — probléma: az óvodai csoportok magas létszáma, a megosztás szükségessége, amely miatt az óvónőképzés és a képesítés nélküliek »beiskolázásának« ütemét még legalább nyolc-tíz évig fokozni keli. 1 A státusban tevékenykedő képesítés nélkülieknek a fele, a szerződésesek kétharmada tanítói és általános iskolai tanári munkát végez. Hatvanhétén tanítóképző, negyvenhetén tanárképző főiskolákon törekednek jelenleg is diplomára szert tenni, természetesen levelező tagozaton. Az ■■ idén nyolcvanhármán jelentkeztek továbbtanulásra. Különösen feltűnő, hogy közülük ötvenen tanárok szeretnének lenni: tizenhéttel többen, mint tavaly. Ez arról árulkodik, hogy egyre többen választják tudatosan is hivatásul a pedagógus- pályát; ezt valószínűleg a háromnegyed évvel ezelőtti jelentős bérfejlesztés és a megjnövekedett társadalmi tekintély javára kell írnunk, íme, egy másik példa! A múlt évben csupán hárman jelentkeztek a képesítés nélküliek közül gyógypedagógiai főiskolára, holott erre jóval nagyobb szükség lett volna: a megyében élő gyermekek 5,4 Surranok a dombnak, ée nyomomban egy madár föl nem rebben, egy gabóca arrébb nem szökken. Hasalok az égererdő berceljében, amelyik olyan sűrű, akár a vadmálna sövénye. Keresem ré- ses ligetjeit, ahol zaj nélkül közelíthetem a házat. A házon látszik csak igazán, hogy süt a pusztai nap. Azon megakad. Világítja, jobban aranyozza, mint a rétet. Vagy tán az asszony miatt? Ott ül a ház előtt, kicsit árnyékot vető fa enyhelyében, kécskelábú asztalnál. Szösz- mötöl; nagyszemű babot válogat, szelei. Váltásul zsákot tapos, kicsi piros papucsa villog. Ponyvára önti, elválasztja a polyvátóL Még szebb, mint lakzikor. A nap világítja. Akkor az öreghold sütött rá, meg há- ! rom aradi fáklya. Most neki- pirulkozva, kezét csípőre, téve százaléka (!) szellemileg fogyatékos. Talán nem túl nagy merészség e tényből arra következtetni, hogy a gyógypedagógus-állások »ugródeszkafunkciója« nagyrészt megszűnt. S bizonyosan nem elhanyagolható annak a minisztériumi utasításnak a hatása sem, miszerint a képesítés nélküliek csak a jelenlegi munkakörüknek megfelelő profilú felsőoktatási intézményben, végezhetnek tanulmányokat, vagyis : óvónők óvónőképzőben, tanítók tanítóképzőben, tanárok tanárképzőben. A kivételek engedélyezéséhez minisztériumi hozzájárulás is szükséges. Egyelőre nincsenek pontos adataink arról, változott-e az ősz óta a képesítés nélküliek tanulási — nem jelentkezési ! — kedve. Korábban ugyanis igen sokan — szociális körülményekre, házasság- kötésre, anyai örömökre , hivatkozva — idő előtt megszakították tanulmányaikat és megváltak a pedagóguspályától. A »jelentkezési kedv« növekedéséből azonban némi kedvező következtetéseket már levonhatunk, s remélhetjük, hogy a szándékot kitartó munka is követi majd. Ha így, lesz, s a jelenlegi ütem nem lassú, a pedagógushiány tíz- tizerikét év alatt szüntethető meg Somogybán. tiporja a zsákot, pruszlükj a kifűződve, kis fekete tincse arcára szökve fityeg. Már jól az oldalamat cirógatja a nap, mikor eszembe szökik, hogy Gyuri biz várhatja a főztöm. Surranok lefelé a dombról, főzöm az ebédet, biz abból vacsora lett. Az éhes pásztor mérges, rám vicsorít a cimbora, hogy de fene kemény kását találtam a bográcsba vetni, hogy idáig nem bírt megfőni. Biz, pajtás, az kemény volt, mondhatom. Nem feszegette aztán. Én voltam az öreg bojtár, a fiatalnak pissz oda, ha több a kettőnél. Másnap megint megyek főzni. Hús is van a veremben, meg tészta szárazon, a verőm geri ncibe tűzve. Hát most majd a laska következzen, nagy lére eresztve. Jó az, be- zöldségéivé, szárított hússal L. A. művészi irmnltijfa Kwíe a stílushagyomány ok nem mindig tartalmi jpieghatározók és az emlék kifejezése is nagyon összetett. Hiszen a néhány perce látott táj is emlék, a futó megfigyelés is emlékké rögzítheti az arcokat. A formaemlék azonban sokszor befolyásolja a képi gondolkodást és »behatárolja« a tartalmat. Elszaporodtak az olyan művek, amelyek könnyű léptű, gótikus várkisasszonyokat, fintoros századfordulói figurákat ábrázolnak, vagy templomi ikonok alig profanizált alakjai. Bármily artisztikus is a megfogalmazás, bármenynyire is a zaklatott kor ellenében árasztja magából egy eltűnt kor nyugalmát a művész, éppen a ma hiányzik belőle, s így — műfajával ellentétben — inkább festett illusztráció lesz belőle, mintsem állásfoglalás. A harmadik felfogás a kompozíciós formát teszi az alkotás mondanivalójává. Színek és arányok, felületek és viszonylatok — ezek drámai, lírai vagy dekoratív válfajai — elsősorban a festészetre jellemzőek, a film, a fotó. a vegyi eljárások és egy sor művészeti segédeszköz a grafika technikai találmányait szolgálja, a különféle szokatlan anyagok egyidejű használata a szobrászatban terjedt el. És bár ma már naturalista munka is lehet elvont, és geometriai formák és hordozhatnak gondolati tartalmakat, az eszköz sohasem lehet maga a mondanivaló. Kísérletező művészet A kísérletezés korszakában él a magyar művészet Sokféleképpen értelmezi a nemzeti és egyetemes hagyományokat s a kísérletek társadalmi fogadtatása sem mindig egyértelmű. Fejlődésének időnkénti aritmiája abból a nézetkülönbségből fakad, hogy az alkotók egy része mindent újrakezdeni és más része a hagyományokat folyíatni kívánja, és ez utóbbi táborban is megoszlanak a vélemények a hagyományok értékéről. Ez az ellentét ma is legjobban a hagyományos képzőművészetben, a kiállításokon mutatkozik meg. Más országokkal összevetve: nem panaszkodhatunk készség, tehetség, formakultúra és kísérletezés dolgában, de nem lehetünk elégedettek művészetünk gondola ttartalmával. Azok a katartikus élmények, amelyek a világ mai festészetét, szobrászatét, grafikáját életre szólítják, ritkán és nem elég megdöbbentő erővel szólalnak meg. Ritka a kor nagy vívmányai, heroikus küzdelmei előtti megrendülés is. A múltba felejtkezés, a formai meghökkentés ezeket nem pótolhatja. S bár a lét- biztonság, a harmónia kiegyensúlyozott, tartalmában közömbös művészetet is létrehozhat, a művészet nem adhatja föl eredeti küldetését: a kor jelzéseinek továbbítását. ü, F. Zs. megbolondítva. Sietek, a lovam is hajtom, hogy ne időzzek annyit. Csőke bepanaszol. Amúgy nem visítós gyerek. Eleinte próbaképpen egy pár napon el-elveregettem szegényt büntetlenül, hogy nyitja-e a száját. Vertem karikás ostorral, kantárszárral, kötőfékkel. De nem nyitotta. Ez a próbája a pusztai állandóságnak. Vagy kiállja vagy elpusztul a tájékból. Mondom, nem nyikkantott Matyi bácsinak egyet se. Látta-e Csőkén a kezem nyomát vagy se, azt nem tudom. Nem mondta. De hát éngemet is így acéloztak. Hagyom a lovam a verem előtt, mint tegnap, mondom, egy szempillantásra azért odanézek a menyecskére, hát tehetem is, majd lesz ennek olyan böjtje, hogy egészen megéhülök a puszta látására. Megy a bocskorom a gyöpöm, mintha szárnya lenne. Egy tücsök utamba nincs, kucorgók a bérceiben, hasalok, úgy jobban nékinézhetem magam. Tarhonyát csinál. A gyuratot reszeli tömösvári vasreszelőn. Szép sárga bíbictojással gyűrött tészta volt a kezében. Na ettől táltos lesz az öreg, valahányszor tarhonyát pörköl a szép asszam . Sipov és a romok Mersz!, avagy Sipov kalandjai Barcson adnak találkát vasárnap délután 15 órakor az amatőr színjátszók, zenészek, táncosok. A művelődési központban rendezik meg a Művészeti szemle ’78 járási gálabemutatóját. Ez minden bizonnyal sokszínű, rangos eseménye lesz a járásnak. A tábi Zichy Mihály Művelődési Ház is vonzó programot kínál vasárnapra a környékbelieknek: a Népszínház művészei szerepelnek este 19 órakor a községben, Jevgenyij Svarc háromfelvonásos színművét, a Hétköznapi csodát viszik közönség elé. Az előadásra nemcsak a bérleteseket, hanem azokat is várják, akik csak időnként váltanak jegyet. Nagyatád szombatra jelzett programot: a városi művészeti szemlére kerül sor a Gábor Andor művelődési központban. A bodvicai klubkönyvtárban Érem és papírpénz a XVII. század első felétől fel- szabadulásunkig címmel kiállítást terveztek: Kiskó István gyűjteményét szeretnék bemutatni. MR Rínál a megyeszékhely a hétvégére« A Vörös Csillag Filmszínház egy már játszott krimit — biztos közönségsiker —, A Scotland Yard vendége című angol bűnügyi filmet. A Szabad Ifjúság A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók című szovjet kalandfilmet és a Szabálytalan szabályos című amerikai vígjátékot. Az angol és az amerikai »mozit« felárral. Kissé egyhangú ez a kínálat, különösképpen, ha/tudjuk, hogy a Latinca moziban is kalandfilm pereg majd, a Vértestvérek. Sok ez egy hétvégére a művészi színvonalat nem képviselő moz- góképregényekb ÓL A Latinca művelődési központ szombaton fotókiállítás nyitását tervezi. Eifert János Tánckompozíciók címmel állított össze anyagot Vasárnap délután pedig a tánc kedvelőit várják, méghozzá azokat akik ezt mint látványt és mint művészetet kedvelik. A Táncszínház programjában ezúttal ■—■ eltérően a korábban jelzett műsortól — a HVDSZ Bihari János Együttesének fürge lábú táncosai szórakoztatják a bérleteseket és a jegyet váltókat A hétvége televízióműsora kaposvári színházi közvetítést I tartalmaz: felvételről láthatjuk szombaton 20 óra 01 perckor kezdődően a 2. műsorban Bulat Okudzsava Mersz i, avagy Sipov kalandjai című regényének színpadi változatát, amelyet Fodor Géza és Váradi Szabolcs írt A Sok szerencsét pajtás! és a Szegény Avroszimov szerzője Okudzsava ezúttal bohózattal rokon ironikus történetet alkotott, amely gazdagságával, szellemességével előkelő helyet foglal el a jelenkori szovjet irodalomban. A tavalyi évad bemutatóját Ascher Tamás rendezte, a főszerepeket Holtai Róbert, Lukáts Andor, Csákányi Eszter és Vajda László alakítják. Új írót avat a Magvető Kiadó. Könyvbarát olvasóink bizonyára érdeklődéssel fogadják majd szolnoki újságíró kollégánk első novelláskötetét Bisiey András összeláncolva című könyvéről van szó. Lakásproblémákkal küszködő, aV bérletben tengődő fiatal házaspárokról, a körülményeknek ’kiszolgáltatott, védtelen öregekről, tehetetlenségükkel viaskodó értelmiségiekről szólnak írásai. Reméljük, a hétvége Időjárása kegyeibe fogad bennünket. Azokat, akik a természetet és a történelmet — annaä építészetét — egyaránt kedvelik, Somogy építészeti emlékeit, romállapotú vagy feltárás stádiumában levő k& mementóit ajánljuk úti célú) Ötvöskónyiban, Babócsán, Há- cson, Hedrehelyen, Rádpusz- tán. Hács—Béndekpusztán, Kerekíben, Somogyváron, So- mogyvámoson. Lapzártakor érkezett: szombaton két előadásban Szomory Dezső Botrány az Ingeborg- hangversenyen és Molnár Ferenc Egy, kettő, három című vígjátékával vendégszerepei a Madách Színház a siófoki kulturális központban. De alighogy így elbeszélgetek magamban, meg nézem, hogy nem a tegnapi papucs, szoknya, pruszlik ám az asz- szonyon, hanem annál is szebb. Váratlanul a számba lehhent nagy izgalmában Csőke Gyuri. — Hát te, az apád nagykapuját! Odahagytad a lócsordát, de ha a pőcsikék megsza- lasztják, valami kár érik benne, mehetünk ketten a világ négy sarka felé... Te kupcé- hér, te! Hogy nem guvad ki a két látószemed! — Ezt csak olyan seppengve mondhattam a szájába, hisz tíz ölre se volt tőlünk a szép asszony, s megtalálja hallani, hogy Itt marakszunk, mint a kőbor kutyák, de hát akkor kioldják ránk a karikás ostort Bár az öreg sohase tette. A mindig szerelmes török pávagalambok veszettül sétáltak a zsindelygerincen, olyan zajjal, akár a makófalvi ré- szögösök. Gyurka kéredzkedett — Csak egy cslpetöt leshessek rajta! Asszonyt nem láttam a lakzi óta, ahogy te Tegnap is ezért főtt olyan lassan a köles-kása, ugye! Elmentem. Gyuri tátotta a száját, öe mire félfövésban volt a laska, megjött. Fenyl- tettem. Ha észrevett egy pisz- szenést is az az ártatlan, asz- szony, ha megijesztettük, vagy valami, én úgy motollálom föl a vékonybeleidet, ahogy gólyák a dögbárányét! Nem félt. Hatodik éve Ismert. — Holnap Is meglessük, mi, Velizár! — Holnap Itthon lesznek a gazdák! Lovat őrizetlenül nem hagyhatunk. — Nézek egy hétré valót rajta, annyi bizonyos! Majd én jövök el főzni, te maradsz a lónál! — Erre volna eszed! Azért megegyeztünk. Másnap a veremhez ámítottuk a lovakat, mentünk mind a ketten. Csapáztunk fölfelé, akár a vadászó rókák. Előbb a látófáről Is szétkukkantot- tunk, jönnek-e a gazdák, de csak az ájult mezőség melege fordította a fákat Fejjel lefelé álltak, a nádasok bámuló bugájukkal szúrődtak a a földbe. Lovas nem jött a feje tetején, hát mentünk. (Folytatjuk.) Gondolatok mai képzőművészetünkről Legendák a lóról
