Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

A miniszterhelyettes véleménye A húskombinát rekonstrukciójának időben eS keli készülnie Somogy megye legnagyobb beruházása a Kaposvári Hús­kombinát rekonstrukciója. 1980-ig 2,5 milliárd forintot költenek építkezésekre, gépek­re, azok beszerelésére és az üzemhez szükséges különböző járulékos létesítmények meg­valósítására. Roppant fontos megyei és népgazdasági érdek, hogy a valutáért exportra ter­melő sonkakonzervüzemet és a belföldi ellátás javításában jelentős húsfeldolgozót határ­időre átadhassák. Igen sok tervet, szállítása és átadási határidőt kell egyeztetni; több mint másfél tucat partnerrel áll rendszeres kapcsolatban a vállalat A helyzetet bonyolítják a rekonstrukció sajátos körül­ményed. A munka nem tarto­zik az államilag kiemelt nagy- beruházások közé — pedig a volument tekintve ott volna a helye. Vállalati beruházás­nak miinősül a munka. A hús­kombinát saját beruházásban szervezi és hangolja össze az egyes építési-szerelési szaka­szokat, sőt önmaga is végez ilyen tevékenységet. További nehézségeket jelent, hogy a partnerek általában nem haj­landók fővállalkozói rendszer­ben szerződést kötni, így min­den vállalattal külön kell tár­gyalni, levelezni. Többen csak úgy vállalnak munkát, ha a, húskombinát szerzi be az egyes anyagokat, beszerelendő gépeket. ' így érthető, hogy több rész­munka átadása, megíkezdése késedelmes, illetve nem halad a megfelelő ütemben. Az érin­tetteket tárgyalásra hívta ösz- sze tegnap, tekintve az üte­mes megvalósulás rendkívüli fontosságát. Ezen részt vettek az irányító, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumból Kovács Sándor miniszterhe­lyettes, a KGM, az ÉVM, a megyei és városi párt- és ta­nácsi szervek és a különböző vállalatok képviselői. Az épít­kezés megtekintése után arról volt szó, hogy miként lehetne Á korszerű, szakosított termelésért Tudományos vitaülés a kisgazdaságok termelésének szervezéséről A Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskola, a megyei tsz-szövetség és az agrártu­dományi egyesület megyei szervezete ez évi állattenyész­tési ülésszakán egyetlen té­mát, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének szervezését tűzte napirendjé­re. Az ország minden részé­ből a kaposvári Dorottya- szálló nagytermében össze­gyűlt több mint félezer mező- gazdasági üzemi vezető, az ágazattal kapcsolatos trösz­tök, vállalatok, főhatóságok irányítói a Központi Bizottság márciusi határozata szellemé­ben sokoldalúan, a feladatok és feltételeik figyelembevéte­lével tanácskozott a kister­melés fejlesztésével kapcso­latos tennivalókról. Dr. Guba Sándor, a mező- gazdasági főiskola főigazgató­ja nyitotta meg a vitaülést, amelyen részt vett dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Ko­vács Béla, a megyei pártbi­zottság titkára, számos orszá­gos és megyei vállalat, intéz­mény vezetője. Vitaindítója bevezetőjében dr. Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese a kistermelés létezésének szük­ségszerűségéről szólt Az ér­vek, az indokok beszédesek: hazánkban több mint egymil­lió hektáron gazdálkodnak a kistermelők, s olyan területek ezek, amelyek nagyüzemi módon nem hasznosíthatók. Mivel a föld nemzeti kincs, fontos népgazdasági érdek, hogy hatékonyan kihasznál­ják. A társadalmi fejlődéssel természetesen megváltozik a háztáji, a kistermelés szere­pe, szerkezete; ma hazánk­ban az ezzel foglalkozó egy­millió 800 ezer családnak hangsúlyozta —, hogy sokol­dalú eszmecserét folytasson társadalom- és gazdaságpoliti­kánknak e jelentős témájáról. A vitaindítót követő tizen­öt korreferátum is jelezte, hogy igen sokféle megközelí­tésben folytattak eszmecserét a kisüzemek termelésének szervezéséről. Balogh András, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főmunkatársa a kis­gazdaságok sajátosságait, vál­tozását elemezte hozzászólá­sában, hangsúlyozva, hogy ez az ágazat hazánkban tartósan beépült a szocialista vállalati gazdaság rendszerébe. Az el­méleti megállapításokat há­rom szövetkezeti elnök mint­egy alátámasztotta gyakorla­tuk figyelemre méltó ered­ményeivel. Az ácsai, duna- varsányi és a boksái szövet­kezet vezetője gazdaságuk integrációs tevékenységét, termelésszervezési módsze­reit ismertette. Az ő tájékoz­tatójukból — éppúgy, mint a későbbiekben is — szinte ref­rénként visszatért a szerve­zettség, a tervszerűség, az irányított /termeltetés fokozá­sának igénye. Mint Baksai Antal, a baksai tsz elnöke mondotta: »A szervezettség és a technika visz előre. Nap­jainkban a nyitás és a váltás folyamata jellemző a kister­melésre; nyitás a fiatalokra, akik vállalkoznak erre a te­vékenységre és váltás a tech­nikára.-" — Dr. Patay János, a Szövosz elnökhelyettese, az áfész-ek termelést szervező, segítő, integráló tevékenységé­ről szólt. És mint többen, ő is hangoztatta az eszközellá­tás elégtelenségét. A jövő egyik alapvető igé­nye a kisüzemi termelésben a korszerűsítés és a szakoso­dás. Részben ez a körülmény, részben pedig az, hogy a kis­üzem a szocialista nagyüzem­hez ezer szállal kötődik, nél­küle nem létezne, indította a Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskolát arra, még 1970-ben, hogy kutatási témái közé fel­vegye a háztáji termelés kö­rülményeinek vizsgálatát. Dr. Guba Sándor és a főiskola tanárai ennek a vizsgálatnak tapasztalatairól, kevésbé is­mert következtetéseiről, ér­deklődésre számot tartó meg­állapításairól szóltak korrefe­rátumaikban. Az Agrotröszt és a Mezőgép-tröszt vezér- igazgatója a műszaki ellátás­ról, a húsipari tröszt vezér­igazgató-helyettese a vágóál­lat termelésről és -forgalma­zásról, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője pedig, a kis- árutermelés jobb szervezésé­re ösztönző szabályozókról tartott tájékoztatót. Végezetül dr. Romány Pál kért szót Elismerését fejezte ki a vitaülés szervezőinek, külön gratulált főiskolánknak. Hangsúlyozta, ez az egész napos vita nem záródik le, folytatódik ezután is; a ta­nácskozás igazán akkor éri el célját, ha hozzájárul a nagy­üzem által magas fokon in­tegrált kistermelés fejleszté­séhez. A vitaülésen Tóth Károly, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztály- vezetője mondott zárszót. A késő délutáni órákban I a meghívott vendégek, a rész­vevők, a főiskola volt hall­gatói találkoztak a jelenlegi hallgatókkal és megtekintet­ték az intézet kutatási bázi­sait. V. M. a munkát szervezettebbé ten­ni. Hal szorít legje\t>an a cipő? Az exportra dolgozó sonka- konzervüzem határidőre elké­szülhet Épülnek az ehhez kapcsolódó létesítmények is. Itt több gondja van a hús­kombinátnak, elsősorban a kazánház bővítésével. Ennek az építése márciusban kezdő­dött. A kazánházat az idén december 1-én kell a techno­lógiai szerelőknek átadná, hogy a sonkakonzervüzem jövő szeptemberi próbaüzeméhez szükséges gőzt biztosítani le­hessen. A Láng Gépgyár vál­lalja a kazánok szerelését, de az előzetes tervekkel ellentét­ben svájci kooperációban gyár­tott kazánokat tudnak csak küldeni. Ezért némi átszerve­zésre is szükség van. Nagyon fontos, hogy december 1-én a Láng-gyáriak elkezdhessék a szerelést. Az erre vonatkozó megállapodás kereted a tegna­pi tárgyaláson kirajzolódtak. A húsfeldolgozó építése kö­rüli gondok jól jellemzik, hogy a beruházás mennyi gonddal­bajjal, utánjárással jár. Az új húsfeldolgozó a megszűnt ba­romfi- és tojásüzem felhasz­nálásával, részben új épüle­tek hozzátoldásával készül. A terveket az ÉLelmezésipari Ter­vező Vállalat készítette. Már az eredeti határidőhöz képest is több mint fél évet csúsztak a tervek. Amikor tavaly jú­niusban megérkeztek, nem voltak alkalmasak a kivitele­zésre, mert nem elégítették ki az élelmiszertörvény előírá­sait. Át kellett dolgozni azo­kat. Másrészt a munka zöme átalakítás jellegű. Ezt csak kevesen vállalják. Nem kap­tak külső kivitelezőt. Ezért a húskombinát saját építésveze­tőségének kapacitását •►vetette be«. Ilyen nagy munkához azonban kevés az ember, újab­bak felvételére van szükség. Mivel a kivitelezés jócskán késett — csak most kapták meg a terveket —, a techno­lógiai szerelésekre kiszemelt Egyesült Izzó fővállalkozási irodája bejelentette: nem az eredetileg meghatározott idő­szakban kerül sor a. munkára, ezért nem köt szerződést. Üj partner után kellett nézni. Az új vállalkozó (a Mezőgép mo- nori gyára) csak a tervek is­meretében tud nyilatkozni véglegesen. A fentiek alapján úgy látszik, hogy az üzem be­fejezése könnyen csúszhat a tervezett határidőhöz képest, s ezen aligha qpyhít az ÉL- TERV-től várhatóan levonan­dó kötbér. Kovács Sándor minisziterhe- helyettes kijelentette, hogy a tárca nem fogad el határidő- módosítást, a húsüzemnek az eredeti időben el kell készül­nie! S, hogy ezt elősegítsék, ezért került sor a tegnapi esz­mecserére is. Cs. T. mindössze 26 százaléka me- • zőgazdasági főfoglalkozású. Következik ebből, hogy a kis­termelés egyre jobban elvesz­ti hagyományos paraszti jel­legét, mindinkább társadalmi üggyé válik. Másrészt jelen­tős ez a tevékenység azért is, mert a kistermelők birto­kában mintegy 45 milliárd forint értékű termelőeszköz van, s hasznosításuk ugyan­csak népgazdasági érdek; nem beszélve arról, hogy olyan munkaerő hasznosul igy, mely más módon társa­dalmilag kevésbé vagy egyál­talán nem szervezhető. A nagyüzemi termelés elsődle­ges fokozása melleit a kister­melésre hosszú távon szükség van, s ha ebből indulunk ki, kkor mindenképpen elenged- etetlen a termelés korszerű- ütése, az érdekeltség fokozá­sa és a szocialista nagyüze­mek integráló tevékenységé­nek szélesítése. — E? a ta­nácskozás is arra hivatott — Siófokon, ,a Foki-hegyen új szövetkezeti lakótelep épül. Az ötszáz lakásból álló új város­rész a tervek szerint az ötödik ötéves terv végére készül cl. Lakótelep épül Foki-hegyen A z utolsó percig arra gondoltam: ha ne adj* Isten, Tatabányán győz a Rákóczi, akkor nem írhatom meg mai jegyzetemet. Mit tesz a sors: kikapott. Most viszony szerte az országban — ahol egyébként csak elvétve olvassák a Somogyi Néplapot — azt gondolják majd, hogy egy »sebzett oroszlán« üvölt belőlem. Netán oltalmam­ba próbálom venni »bronzlábú« fiainkat. Ki kell ábrándí­tanom az olvasót. Sok ezer laikussal ellentétben ugyanis tö­redelmesen beismerem: nem értek a labdarúgáshoz. De szeretem. Szerencsés sem vagyok, hiszen rendszerint akkor győzött a csapat -y- ki tudja, mi okból? —, amikor'ferge­teges ívű játékukat nem tanúsíthattam személyes benyomá­sok alapján. De vallhatnék a gyermekkoromról is. El sem hiszik, mennyire szerettem futballozni. Igaz, nem ment. És akkor abbahagytam. Ma már ez elképzelhetetlen. De ne lövöldözzünk kapu mellé, fölé, s ha lehetne alá, a kerek bőrlabdával. Inkább elárulom: a labdarúgás számomra csak ürügy. Igaz, róla fogok beszélni, de azzal a biztos tudattal, hogy az olvasó már rég kialakította magában az áttételes gondolkodás képességét. Azt ajánlom: tekintsünk el most a történelmi példatár­tól, amelyből nyilvánvalóan kiderülne, hogy a »küzdőtéren« nem mindig az igazság, a tömegek és a vívmányok védel­mére szegődött csapatok értek el átmeneti — vagy végle­gesnek látszó — sikereket. Ha nem háborúra gondolnak, jobban járnak. Békében is folyik a harc... Szombaton úgy tettem, mint a megszállottak. Délután háromtól »szabad" voltam — jóllehet hajnaltól szólt a »jo­gosítványom» —, és bevettem magam a sötét szobába. Ré- veteg tekintettel a képernyőre meredtem, miközben a tás­karádióból a riporterek szavát hallgattam. Nem egyedülálló mánia ez, egyszer én is megkockáztathatom. Mit mondjak? Élmény volt. Már Csak azért is, mert a Magyar Televízió valami egészen egyedülálló kezdeményezésre vállalkozott. Világért sem közvetítette volna az Üjpesti Dózsa—Honvéd meccset, elvégre az a legjobbak küzdelme volt. (S nálunk nem mindig a jók kapnak pódiumot...) Bizonyára úgy gondolták: izgalmasabb, ha megtudja a kedves néző, hogy — a képességeiktől teljesen függetlenül — ki marad bent az NB I-ben. Ráadásul Győrben ragyogó, új stadion is van. (Gyorsan megkérdeztem ottani kollégáimat telexen, azt vá­laszolták: 220 millióba került és 25 000 személyt tud befo- igadni.) Hiába, más »súlycsoportba» tartozunk. Kaposvárról három év alatt egyszer sem közvetítettek. (Ki tudja, lesz-e rá alkalom?) A győri stadiont azonban, elismerem, nem is lehetett volna jobbkor bemutatni, mint egy kieséstől mene­külő csapat nagyszerű »fegyverténye» alkalmából. Igaz, üresen tátongtak a lelátók, mindössze négyezer néző volt. De miért csodálkoznak ezen? (A pénz nem mindig ott van, ahol igény is támad.) Szégyellem, de megint a tükrözódési elmélet jutott az eszembe ... Eddig is kiderült már: hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretem a futballt De legalább ekkorát füllente­nék, ha megpróbálnám bizonyítani, hogy a labdarúgás sport a javából. (Legalábbis, ami az NB I-et! illeti.) Néha úgy tetszik, mintha a népszórakoztatáS nagy- és gyakrabban kis­ipari termékéről volna szó attól függően, hogy kinek a ke­zében van a pénz. A kutya nálunk is ugat. S ahol nincs, vagy kevés a pénz, ott vonít! Beszélni? Azt nem tud. Ür- isten, miket mondana ... S zóval néztem a meccset. Mondta is Knézy Jenő: »A hazaiak játéka ötletesebb, korszerűbb, mint a vendé­geké." Nem is tudom, hogyan kerülhettek a 3 5. helyre? Nyilván merő véletlen, hogy 29 mérkőzés közül csak négyét nyertek meg. Pedig már 'az ősszel is világhírű volt a Rába Vagon- és Gépgyár... De ennél is izgalma­sabb: hogy a csudába juthatott föl a bajnokság 3. helyére az MTK, ha egyszer... És ráadásul, ilyen szép stadionjuk sincs. Ne töprengjünk, nem érdemes. Nálunk még ki sem esett a csapat, máris levették napirendről az esti világí­tást ... Biztosra megyünk. Mi aztán nem kótyavetyéljük el a pénzt. Úgy sincs. Elég. Én igazán nem vádolok senkit, még csak arról sem tehetek, hogy Végli Antal, szegény el­hunyt édesanyám vastag télikabátja (ne adj’ isten, hogy bundát mondjak!) meg a múltkori csőtörés jutott az eszem­be. Hiába, régi igazság, hogy a szegény ember vízzel főz. Mert ha a Vidám Parkban rendeznék a mérkőzéseket, leg­alább azt hinné az ember, hogy a görbe tükörből szemléli az eseményeket. Így nem. »Az ETO megérdemelt előnyhöz jutott, az MTK játékosai nem tudtak diktálni, nem tudták tartani a labdát» — mondta szünetben a riporter. (Hátha nem is akarták? Tartogathatják még eleget.) És nem vette észre, hogy a kutya nyomába szegődött. Végtére is egy tragikus igazságra jöttem rá: nem mindig az győz, aki megérdemli, hanem akinek több a... mondjuk kurázsija. És altkor már a másik csapat nem is akar győzni. Még játszani sem. Ide­genben? Ugyan kérem. Szóval a kutya nálunk is ugat. Pe­dig az anyagi ösztönzés csodálatos elv. (Mégis kicsorbul né­ha a legkülönbözőbb társadalmi csapatjáték közepette..,.) Szégyellem megvallani, de az az igazság, hogy rettenetesen gyötör a kíváncsiság. Vajon a győztes vagy a vesztes csa­pat pénztár... mit pénztárcája, betétkönyve duzzad-e job­ban a mérkőzés után? A »fényt» azonban ez sem halvá­nyíthatja el: »Az MTK a bajnokság meglepetése...» Közben persze hallgattam a rádiót. »A kaposváriak szinte menni is alig tudnak az idegességtől» — mondta a riporter Tatabányáról. (De tudtak a dunaújvárosiak! Hiába, megyén belül könnyebb a járás!) Persze, ha volna egy va- gongyárunk, némi szerencsénk az időjárást illetően, vala­mint a »vörös és feketét» nem az utcán hajkurásznák a mi fiaink, hanem mondjuk a könyvtárban... De ne ízléstelen- kedjünk. Még azt hihetnék, hogy elfogult vagyok. Pedig semmi okom rá. Végtére is a televízió nem azt mutatta meg: hogyan küzd a két legjobb a bajnoki címért, hanem azt: hogyan üti ki k.o.-val a kieséssel veszélyeztetett csapat a bajnoliság 3. helyezettjét. Hát nem csodálatos? Képtelen­ség szabadulni a gondolattól: valami tükröződik a mai lab­darúgásban. Valami olyan, amit nem szoktunk a szocialista vonások közé sorolni. Az állóképességgel, a tehetséggel, az összjátékkal azon­ban nemcsak a labdarúgó-pályákon van baj. Ez vigasz­taló (?). Kétségkívül nem mindig a legfelkésízültebb. a leg­hozzáértőbb emberek szólnak bele a csapatmunkába. Ez rendszerint feszültségekhez vezet. Pedig a küzdőtér — igaz, néha csak látszólag — egyenlő esélyeket nyújt. Mert ugye­bár MTK-s labda is táncolt a hálóban, de rögtön érvénytele­nítette a bíró, feltehetően azért, mert egy illetéktelen bele­szólt a játék menetébe. így azután a szépítéstől is megfosz­totta a csapatát. D e miért dobálózzunk a labdával? Csak azért, mert kerek? Játék a labdarúgás, nem gond. Játék a lab­dával, egymással, a közönséggel, a szórakoztatóipar megszállott befogadóival. Talán ebből a mondatból is meg­győződött az olvasó: világért sem akarom eltúlozni a lab­darúgás szerepét társadalomépítő munkánkban. De az az igazság, valamivel jobban érezném magam, ha kikapcsoló­dás és szórakozásképpen torz tükörből láthatnám a pályá­kon lezajló »küzdelmeket», s véletlenül sem juthatna eszem­be a tükrözódési elmélet, amely mintha valami másra is visszautalna... Jáveri Bél» Tükröződés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents