Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

Bizonyíték 000 év után A hambergi dómban temet­ték eC az 1047-ben, rövid idővel a megválasztási után elhunyt 11. Kelemen pápát. Már kortársai is úgy tudták, hogy a pápát megmérgezték. Több mint 900 évvel a halál után— a kutatók elhatároz­ták, hogy megállapítják a pápa halálának igazi okát. A szarkofág felnyitásakor nem sok volt a holttestből, de találtak egy darab borda­csontot. A csontok különösen jól tárolják a fémes mérge­ket, s a vizsgálat a csontban rendkívül nagy ólamtartal- mat állapított meg. Így bebi­zonyosodott, hogy 11. Kele­ment valóban megmérgezték. Sir vagy naptár? A régi kurgánok nemcsak az archeológusok érdeklődését ébresztik fel, hanem a tudo­mány egy új ága: az archeo- asztronómia is foglalkozik ve­lük. Megállapították, hogy ezek a régi földhányások bizonyos kapcsolatban voltak az aszt­ronómiai időszámítással. Fel­tehetően az évszakokat jelez­ték, és a kezdetleges mezőgaz­dasággal, illetve pásztorkodás­sal összefüggő fontosabb dátu­mokat. Szovjet kutatók nemrég ar­ra a következtetésre jutottak, hogy valamiféle ősi kalendá­riumnak tekinthetők a ka­zahsztáni kőhalmok is, ame­lyek' többek között a napéj­egyenlőség dátumának megha­tározására szolgáltak. % hsat nap I Csőtisztítás — iMaiyag gömbbel iltommegliajlásn léghajó A gazdaságos és biztonságos szállítóeszközök kutatása köz­ben a konstruktőrök manap­ság egyre gyakrabban fordul­nak a léghajók eszméjéhez. A szakembereket főleg a légha­jók nagy teheremelő képessé­ge és hajtóműveik magas ha­tásfoka csábítja. Ugyanis hasz­nos teljesítőképességüket alap­jában véve kizárólag az előre­haladásra használj ne fel. Is­merete.» azonban a léghajók fő fogyatékossága is: sebessé­gük túlságosan kicsi, mindösz- sze 200 kilométer/óra. Ennek a határnak a leküzdése érde­kében osztrák feltalálók az »A/V— 1« sugárhajtású légha­jó megépítését indítványozták. Ez a léghajó voltaképpen egy 324 méter hosszú »-szivar«, amelyben 500 utas kényelme­sen elhelyezhető. A sugárhaj­tású turbinát meghajtó ener­giát egy atomreaktornak kell | fejlesztenie, amelyet annak idején amerikai szakembereik alkottak meg repülőgépek szá­mára, de amely túlságosan ne­héznek bizonyult számukra. A sugárvédelmi rendszert azon­ban átdolgozták, és rendkívül biztonságosnak tekintik azt. Ahhoz, hogy a léghajó se­bessége 200 kilométerről 400 kilométerre növekedjék, csak­nem nyolcszorosára kell nö­velni a hajtóművek teljesítmé­nyét. Ez pedig gyakorlatilag már lehetetlen. Ennek tudatá­ban a feltalálók elhatározták, hogy más utat járnak. Isme­retes, hogy a léghajóval szem­ben azért nagy a frontális lég- ellenállás, mert túlságosan tompa az orra. Ezért a feltalá­lóknak az az ötletük támadt, hogy az ellenállást kifejtő le­vegőt átengedik a léghajó tes­tén. Ebből a célból a légha­jón egy széles csövét vezettek át, amelynek hatméteres »be­lépő nyílása« van a léghajó orr-részén. Ezzel a légellenál­lás csaknem a felére csökkent. Az atommeghajtású léghajó burkolatának is különlegesnek kell lennie. A feltalálók úgy döntöttek, hogy erre a célra olyan különlegesen rugalmas anyagot használnak fel, amely tulajdonságait tekintve a del­fin bőréhez hasonló. Mint is­meretes, a delfin bőre a víz­ben nem vált ki örvénylést, s ezáltal csökken az ellenállás. A konstruktőrök gondoskodtak a léghajó manőverezési képes­ségéről is, amit mozgatható sugárcső révén sikerült elérni. Technikai szempontból bár­milyen lebilincselő is az atom­meghajtású léghajó terve, egyelőre még csak terv. Ez érthető is, hiszen megvalósít tásához a legszerényebb szá- I mítások szerint is százötven- millió nyugatnémet márkára van szükség. Különböző folyékony haj­tóanyagok szál­líthatok egyet­len csővezeté-' ken azzal az egyszerű új el­járással, ame­lyet szovjet ku­tatók kísérle­teztek ki. Az egyes f olyadé- kokat 3 erős fa­lú, vízzel vagy fagyálló folya­dékkal töltött gumigömbbel választják el egymástól a csővezetékben. A gömbök szo­rosan a csőfal­hoz illeszked­nek haladás közben, és tö­kéletesen el­szigetelik egy­mástól a kü­lönböző folya­dékokat. Haladás közben a gömbök letisztítják a paraf­fin és ásványi só lerakodásokat is a csőfalról. Ezzel az egysze­rű módszerrel 50 százalékkal növelhetik a csővezeték kapa­citását. Az elválasztó gömbök­kel olaj, nagy oktánszámú üzemanyag, dieselolaj, paraffin és más kőolajtermékek szál­líthatók nagy távolságra a csővezetékben. Amint említettük, a gumi­gömbök útközben le is tisztít- , PORFOGÓ NÖVÉNYEK fyándoHó séskahordák Egyre szervezettebb harc harc folyik a félelmetes ter­mészeti csapás, a sáskajárás ellen, de a vándorló rovarhor­dák még így is óriási pusztí­tásokat okoznak világszerte. Csaknem hatvan ország több mint 300 millió lakóját tartja szinte állandó rettegésben a sáska járás. Legtöbbet Kenya, Pakisztán, Etiópia népe szen­ved a sáskáktól, de bőven ki­jut belőilük Indiának, Szu­dánnak, Afganisztánnak és •Jordániának is. Megfigyeltek már 250 kilométer hosszú, 20 kilométer széles sáskafelhőt is, mely a földre ereszkedve ellenállhatatlan erővel látott a pusztításhoz. Egy-egy négy­zetméternyi területen 500—800 éhes rovar pusztít el minden felfalhatót. Egy sáska napon­ta a saját súlyával megegye­ző mennyiségű táplálékot fo­gyaszt el, ami az átlag 2 grammos testsúllyal számolva első pillantásra nem látszik soknak. De egy közepes nagy­ságú sáskahadban csaknem egymilliárd (!) rovar keres szüntelen táplálékot, s ez már naponta kétezer tonna nö­vényzet letárolását jelenti. Amikor a természet mosto­ha körülményei megakadá­lyozzák a sáskák elszaporodá­sát, ártalmatlanul élnek, és »eszükbe« sem jut, hogy útra keljenek. Ha viszont kedvező esőzés után a lárvák milliói kelnek ki a talajból, csak úgy találnak maguknak táplálékot, hogy elvándorolnak és min­dent felfalnak, ami elébük ke­rül. Valamilyen irányító erő­nek engedelmeskednek, amely­ről még ma is keveset tudunk. Ma már rendelkezésre áll­nak ugyan hatásos rovarölő szerek a sáskák elpusztítására, de ehhez ismerni keli szapo­rodási, tartózkodási helyüket, és mozgásuk irányát. Ez utób­bi célra a szervezett védeke­zés keretén belül, repülőgépes megfigyelőhálózatokat hoztak létre, és radarállomásokat he­lyeztek üzembe a sáskarajok felderítésére, nyomon követé­sére. Képünkön : Sáskafelhőn át­repülő gólya Tanzánia egén. Hidegen vagy melegen? Az elkészített ételek 3—4 órás melegen (60—80 C fokon) tar­tása jelentősen csökkenti C- vitamintartalmukat és aroma­anyagaik (főleg illóolajok) mennyiségét, ugyanakkor kel­lemetlen ízű és nem tetszetős színű egyéb anyagok keletkez­hetnek a főtt ételekben. Ha el­kerülhetetlen az ételek tárolása, célszerűbb inkább 2—4 C fok­ra lehűteni, majd újra fölme­legíteni őket. Ekkor az ételek­nek az íze nem romlik, tápér­téke alig csökken. Egyórai me­legen tartás annyi veszteséget Okoz, mint egynapi hűtve tá­rolás ; ennek mértéke még nem túlságosan nagy. A hosszabb, több óráig melegen, illetve több napig hűtve tárolt ételek minőségromlása azonban szá­mottevő. Ezért hosszabb időre célszerű az ételt mélyhűtőben (—18 C fokon) tartani. Különösen nagy a főzelékfé­lék vesztesége, s bennük kelle­metlen színű és ízű anyagok is nagyobb arányban keletkez­nek. Testünkön átlagosan 10—14 kiló levegő jut keresztül na­ponta, sokkal több, mint amennyi cseppfolyós és szi­lárd anyagot magunkhoz ve­szünk. E nagy levegőmennyi, seggel viszonylag több szeny- nyező anyag is kerül a szer­vezetünkbe, érthető tehát, hogy az alapvető természeti létfeltételek közül a levegő tisztasága különösen fontos. A levegő szennyező anyagai kö­zül különösen figyelmet érde­mel a por. A szennyeződéssel szemben a nagyvárosokat körülvevő, részben mesterségesen létesí­tett összefüggő erdőövek, az épületek között létesített par­kok fái, az utcai fasorok 10—■ 30 méter magas akadályt állí­tanak. Ez az akadály fékezi a szél sebességét, a szilárd szennyeződés egy része kihul­lik a levegőből. Az erdők és a fasorok mögött keletkező, gyakran jókora légörvények szintén egyrészt lecsapják a magukkal hozott port, más­részt felfelé fordulva sok szennyező anyagot a levegő magasabb, 50 méter feletti ré­tegeibe sodornak. Mindkét fo­lyamat kedvező, mert így megtisztul a városi élet színte­réül szolgáló 10—20 méter ma­gasságig terjedő levegő. Am a fák és általában a növényzet — nem pusztán akadályt jelentenek: leveleiken nagy mennyiségű szennyező anyagot kötnek meg a leve­gőből. Egy-egy levélre 10—20 nap alatt nem túlságosan sok por rakódik. Ám egy közepesen fejlett fán — a mérések és számítások szerint — 20—80 ezer levél van, s ez együttvé­ve több száz négyzetméter fe­lületet jelent Ez az aktív le­vélfelület tavasztól őszig már tetemes mennyiségű port köt meg. Bizonyos fafajok köze­pes fejlettségű egyedeit vizs­gálva azt tapasztalhatjuk, hogy más példányuk egy nyár fo­lyamán akár tíz tonnánál több porszennyeződést is képes ki­vonni a légtérből. A legrosszabbul kötő növé­nyek azonban meg sem köze­lítik a legjobbak 10 tonnáin fe­lüli teljesítményét: alig né­hány kilogramm, sőt még ke­vesebb port kötnek meg ugyanannyi idő alatt. Vannak azonban még több port meg­kötő növények: egyes méré­sek szerint egy hektárnyi luc- fenyves 32, erdei fenyves 34, az ugyanakkora bükkös 68 tonna port köt meg. Jó por­fogó még a vadgesztenye, a mezei juhar, közepes a platán és a som, s rosszul köti a port a csértölgy és a fagyai. Képünkön: erdei fenyő por- megkötését vizsgálják a var­sói mezőgazdasági akadémia kertészeti tanszékén. ják a csőtáwezeték belső fa­lát. Ugyanezt a feladatot an­gol kutatók egy félkemény poliuretán gömbbel oldják meg a földgáz-távvezetékek tisztításakor. Persze ez azért nem olyan egyszerű dolog, hi­szen külön tisztítóállomáso­kat keil beiktatni a csőtávve­zetékbe, ahol a jókora gömbö­ket behelyezik vagy kiemelik. Mindkét esetben egy csapóaj- tő rendszerű megoldást vesz­nek igénybe: a sarokpántokon kétfelé szétnyíló csodarabok közül — a képen látható mó­don — daruval emelik ki a tisztítógömböt. Alig hihető, de tény, hogy az 1620 milliméter névleges átmérőjű cső tisztí­tásához használt műanyag gömb súlya közel van a 2 ton­nához. A tisztítóállomásokon emelik ki azt a tekintélyes mennyiségű szennyezőanyagot is, melyet a gömb a csőben maga előtt tolva összegyűjt. Ritka lelet Gdanskban A lengyel hajómentő-szolgá- lat »Bryza« nevű hajójának búvárai a Gdanski-öbölben 20 méter mélyen fahajó roncsai­ra és a roncsok közelében több ágyúcsőre bukkantak. Összesen 11 ágyúcsövet hoztak napvilágra. A legrégibb, 1560- ból származik, 800 kilogramm súlyú, művészi díszítések bo­rítják, és latinül Lengyelor­szág és Litvánia királyának, ZciPmond Ágostonnak a neve van bevésve. A többi ágyúcső a XVII. század első éveiből származik. A gdanski hajózási múzeum szakemberei számára ez a lelet rendkívül értékes, mivel a len­gyelországi gyűjtemények a háborúban teljesen megsem- ööisültek. Viktória királynő „kimondliatatlan”-ja Anglia történeté- megfordulna a sír- akasztani, ezért ha nek abban a hosszú jában, ha megtudná, zaviszem, bemuta- szakaszában, ame- hogy a közelmúlt- tom a barátaimnak, lyet Viktória ki- ban egy londoni ár- azután selyempa- rálynő uralkodása verésen kalapács pír közé téve elra- (1837—1901) fém- alá került az ő kom.-» jelez, eluralkodott felséges személyén A »kimondhatat- egy sajátos szellem, viselt »kimondha- lan« fehér vászon­szemlélet is, melyet tatlan»-ja is, és ból készült, a kirá- a prüdéria, a túl- bizonyos Mrs. lyi monogram (fi­zott szemérmesség Boughton Adderley szíti, és méreteiből jellemzett: az úri nevű — az újságok arra lehet követ­szalonokban a búto- tapintatlanul azt keztetni (derékbő- rok, sót a zongora is közlik, hogy 57 sége ugyanis 46 lábára is harisnyát éves — londoni la- hüvelyk, vagyis 115 húztak, nehogy kos meg is vásárolt centiméter), hogy »meztelenségük« egyet 160 font ster- a 81 évet megért megbotránkoztassa, lingért. királynő életének netán erkölcstelen Természetesen a kései szakaszából gondolatokra csá- hölgy nem profán való, ifjúkorában bítsa az ifjúságot, célzattal vásárolta ugyanis karcsú Ebben az időben meg a ruhadarabo- hölgy volt. A ke- azt a női ruhadara- kát, hanem mint a gyeletes vásárló el- bot, amelyet ma királynő »megható szólta magát, és bugyinak monda- ereklyéjét«. »Mél- azt mondta: »Lehet, nak, »kimondhatni- tatlan lenne hogy én is fölve­, , ... mondta a kívancsis- szem. Biztosan be­lan«-nak neveztek. fcQdó riporterek- leférek.« Az ő de­Nos, Viktória ki- nek — az ő alsó- rékbősége 26 hü- rálynő alighanem nadrágját a fáira velyk... Válaszút a halál torkában Az utóbbi két évben 24 sú­lyos égési sérültet szállítottak be a Los Angeles-i egyetemi klinika égési sérülteket ellátó központjába. Valamennyi re­ménytelen eset volt. Az orvo­sok beszéltek velük helyzetük reménytelenségéről és lehető­séget adtak a választásra, hogy a gyors halált részesítik-e előnyben, vagy pedig a maxi­mális kezelést, amely ugyan nr._ ;hosszabbítja az életet, de végül ez is halálhoz vezet. A 24 sérültből 21 a gyors halált választotta — mind a 24 meg­halt időn belül. A sérültek ko­ra 19 és 90 év között volt. Sharon H. Imbus amerikai kutatónő tanulmánya szerint a súlyosan megégett sérültek helyzetük ismertetése ■ után egyetértettek azzal, hogy csak megfelelő ápolást és fájdalom­csillapítókat kapjanak. 24 órán belül valamennyien meghal­tak. A sérülteknek arra a kérdés­re hogy vajon meghalnak-e, az orvosok ezt válaszolták: »Mi, orvosok, nem látunk a jövőbe. Legjobb meggyződé- sünk szerint csak azt mondhat­juk, hogy a múltban az ön ko­rában és ilyen mértékű égési sí .-üléssel senki sem maradt életben — a maximális keze­léssel vagy enélkül«. Az orvosok abból az alapgon­dolatból indultak ki, hogy a betegnek joga van a szabad választása szerint meghalni. A sérültek többsége a gyors ha­lált választotta. Fájdalomcsil­lapítókkal ellátva, békében haltak meg, tiszta öntudattal közölték utolsó akaratukat. (A Delta legutóbbi számából) Somogyi Néplap /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents