Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-07 / 81. szám

Vesiprêmiek vendégjátéka Kukába léit már ilyen: Samuel j Beckett egyik darabjában la- j kóhely a szeméttartály. S most j Csurka István is arról ágyék- szili meggyőzni bennünket : oda valók vagyunk __ N agytakarítás című komé­diáját mutatta be szerdán es­te, majd csütörtökön a veszp­rémi Petőfi Színház társulata Horvai István m. v. rendezé­sében. A darab alapszituációja ötflekkes novellaként a Nők lapja 19'75-ös novellapályáza- tán szerepelt a »futottak még«, azaz díjazásra nem ki­emelt írások között. Nyilván, mert novellának sem volt ép­pen eredeti. Hogyan lesz mégis egy rövid írásműből kétórás színmű, ez maga le­hetne egy vígjáték témája ... Csurka István olyan kiemel­kedően igényes, színpadra érett darabokat produkált pá­lyáján, mint a Ki 'lesz a bál- anya?, az Aknamező, az Ere­deti helyszín, Az idő vasfoga. Nála a másodvonalat a Defi­cit, a Versenynap, a Szájhős képviseli. S ezek is igényes művek! A Nagytakarítás nem tartozik ezek közé. az érintett felek: osztályveze­tőnk, annak neje, a néha »nagy pof áj ónak« emlegetett gépírónő, valamint annak a szarvakat viszonylag türelem­mel és életkedvvel viselő fér­je. Áll a bál, haddalhadd, ereszd el a hajamat! Csurka azonban rutinos szerző ahhoz, hogy tudja: ez manapság nem elég egy darabhoz. Társadalmi töltés kell, hadd robbanjon! »Kideritteti« hőseivel, hogy a bajok gyökere ez: kétlel- kűek vagyunk. Mást mutatunk kifelé, s megint mást befelé. Janus »arcunk egyik felét mu­tatjuk munkahelyünkön kar­rierünk érdekében, otthon pe- dik az igazit szeretteinknek. Nem hiszünk azokban a dol­gokban, melyeket fennen hir­detünk. Lám, osztályvezetőnk is »elvtárs« a hivatalban és »úr« otthon: az érvényesülés így biztosított. S a felesége is megért a pénzét: hivő, de az iskolában materialista. Kuká­ba velük! Kukába velünk?... Valóban ilyenek vagyunk? Vagy csak szerzőnk akarta el­adni darabját ezzel az előbű­vészkedett »aktualitással-«? Az a tény, hogy a József Attila Színház után a veszprémi tár­sulat is bemutatta a darabot, mintha Csurka igaza mellett szólna. Az viszont, hogy isten igazában sem találva nem érezzük magunkat többsé­günkben, sem a nevetés örö­me nem adatik meg nekünk sokszor az előadáson — úgy 'vélem — amellett tüntet, hogy Csurka e műve nem eléggé jó darab, kényszerérésre fo­gott színpadi mű, mely eléggé élvezhetetlen fogyasztásra. Akkor hát: kukába vele? Ugyan kérem, nálunk ez el­képzelhetetlen. Hiszen — tisz­telet a kivételnek! — a dra­maturgi státusz ma színhá­zaink nagy részénél csak be­töltött munkalehetőség, s nem alkotópartneri hivatás! S mi­féle kockázat van félkész, el­sietett darabok bemutatása­kor? A kritikus legföljebb ta­pintatosan szerzőt ír író he­lyett a kritikájába! A veszprémi társulait — érezhetően nem komédiázásra iskolázott gárdája — helytállt a kaposvári bemutatón. Leskő László Miért kevés az újító? Nem voit kialakult, kivite­lezhető ötlete? Az ügyintézés útvesztőd, a nem megfelelő anyagi vagy erkölcsi elisme­rés, az eljárási szabályok is­meretének hiánya, vagy egyéb okok tartották vissza az el­múlt három évben az újítá­soktól? — kérdezik a napok­ban a népi ellenőrök kérdő­íveken az ország minden me­gyéjében, s a főváros hét ke­rületében vállalatok, gyárak, üzemek, ipari és mezőgazda- sági termelőszövetkezetek ve­zetőitől, munkásaitól. Az áp­rilisban megkezdődött vizsgá­lat célja egyebek között an­nak megállapítása, miként valósítják meg az újítómozga- lom fejlesztésére hozott mi­nisztertanácsi rendelietet, mi­lyen intézkedéseket tettek e mozgalom kiszélesítésére. A vizsgálat előkészítésénél szerzett tapasztalatok szerint ma már egyre több dolgozót ösztönöznek arra, hogy ötle­teivel, kezdeményezéseivel se­gítse a munkát, fokozza a ter­melékenységet. Rendszereseb­bé váltak az újítási tanácsko­zások. Több helyütt verse­nyekkel, pályázatokkal, kiállí­tások, klubok szervezésével serkentik az újítókat. Több vállalatnál bevált, hogy a fel­adatok megoldására előzetes újítási szerződést kötnek az »ötletembereikkel-«, szocialista brigádokkal. Bár évről évre nő a be­nyújtott javaslatok, a haszno-. sított újítások száma, s ez milliárdos hasznot jelent a népgazdaságnak, az újítások kétharmada 3—4 tárcához tar­tozó vállalatoknál születik. Kedvező, hogy az újítók csaknem kétharmada munkás. Gondot okoz azonban, hogy a munkásoknak csupán 5 száza­léka rendszeres újító. A pépi ellenőriek választ keresnek ar­ra is, miért kevés a fiatal és a női ötletadó. Két évvel ez­előtt például az összes javas- lattevő közül mindössze 6,3 százalék volt nő és 21,9 szá­zalék 30 éven aluli. • Újdonság a vizsgálatban, hogy a mintegy 4000 kérdőív egyharmadát olyan dolgozók­nak osztják szét. akik az el­múlt három évben egyetlen javaslatot sem nyújtottak be. Vajda Károly, Dobos Ildikó és Tánczos Tibor Jelenete. VÁROSI VILLANÁSOK Hidak és patakok Adott a klasszikus alaphely­zet: a férj csalja a feleséget, áld még csak nem is sejti... Aztán természetesen minden káderül, s elkerülhetetlen a nagy botrány. Különösebb eredetiséget — úgy gondolom — nem mutat fel a téma. Feydeau is ebből élt, egészen jól. S valószínűleg még nem­zedékeken át ebből szabják- varrják darabjaikat a szerzők. Kérdés: tudják-e új elemek­kel gazdagítani a sablont. Ho­gyan dolgozott például Csur­ka? Irt egy voltaképpen fölösle­ges első részt. Ebben sok fe­csegés és mellébeszélés köz­ben azért csak kibújik a szög a zsákból! Fény derül Lovas minisztériumi osztályvezető kettős életére Árra, hogy a szellemi termékenységet ille­tően impotens férj sótlan ma­tematikatanárnő felesége mel­lett üde — kicsit sznob —, de annál felvágottabb nyelvű, cserfes szeretőt is tart, aki gépírónőként szolgálja a hiva­talban, s ágyasként az osz­tályvezető barátjának lakásán. A voltaképpeni darab a má­sodik rész. Itt adnak találkát Tanfolyam nemzetiségi kórusvezetőknek A nemzetiségi kultúra és hagyomány szakavatott ápo­lására készülnek föl délszláv, német, szlováik, román peda­gógusok, népművelőik — mint­egy félszázan — a nemzeti­ségi kórus- és színjátszóveze- tők kétéves tanfolyamán, amelyet a Kulturális Minisz­térium és a Népművelési In­tézet a nemzetiségi szövetsé­gek közreműködésével rende­zett. Az elméleti képzés ápri­lis 19-én fejeződik be az első tanévben. A múlt év októbere óta ismerkednek a kórusveze­tői tanfolyam hallgatói a_ ha­gyományőrzés, az éneklő kö­zösség teremtés, a zenei is­meretterjesztés módszereivel, tanulmányozzák a népszoká­sokat, a nemzetiségi viselete­ket, dalokat, táncokat, 'A hatalmas fa csonkja « patak fölé magasodik. Ki- döntötték, a helyén most kar­csú vasbeton oszlop áll. Táv­vezeték feszül a fák között. Nagyatád nő és terjeszkedik, elhatol még ide is, a hallga­tag erdő szélén surranó csen­des patakhoz. Odébb a vasúti híd, amelyen már nem jár vonat. Az ott a múlt. Nemrég még vicinális zötyögött rajta. Ap­ró kocsijából ha kihajolt az utas, szinte a fák leveleit si­míthatta. A töltés szélén most gyerekek kerékpároz­nak, ügyesen kerülgetve a hegyes köveket. Híd alatt folydogál a patak, amely maga is hídon csorog át. Egy hídon, mely alatt egy másik patakocska csörgedezik, ép­pen keresztben. Különös ter­mészeti tünemény — pata­kok egymás fölött. Tavasz van. A víz most telt és mélyszínű. Sebesen, még­is csendesen áramlik a távoli cél felé. Alatta, az a kiseb­bik hangoskodva igyekszik a durva gyökerek, kövek kö­zött egy szomszédos patak­ba. Benn a kicsi erdőben, a fák között csermelyek csör­gedeznek. Erek és patakok sűrű hálója szövi be ezt a parányi világot. És a fákon túl, egy másik patak partján mint erődítmény magasodik az örökké zümmögő szenny­víztisztító. A kifolyó előtt fiatal férfi áll, kezében horgászbottal. — Van kapás? — Nincs. — Talán nincs Is hal a vízben, sekély patak ez! — Hogyne volna! De most valahogy nem éhesek. "Úsz­kálnak, lubickolnak, élvezik a tavaszt, a kukacra meg rá sem hederítenek. — Majd megéheznek} — Ma még hiába várom? ■— mondja, és szétszedi a bo­tot. Mögötte szürke Zsiguli áll a csupasz bokrok között. Beül, int és elhajt. A város innen ötszáz méter. Érdemes ezért autóba ülni? Talán sietett. Eső szemerkél, ballagok a futballpálya felé. Valaha csak rét volt itt, most apró, körülkerített parcellák öve­zik. Lépteimmel számolom. Húsz méter széles, harminc méter hosszú »zártkertek-«. Majd mindegyikben házikó. Kőből, fából, palából. S szin­te mindegyikben kút. Meny­nyit terem egy ilyen aprócs­ka kert? Tán még a kony­hára sem elég télen. Mégis szeretetted művelik <* mind. Asztalnyi ágyások sorakoz­nak szépen simítva, gereb­lyézve. Itt-ott még fólia is látható. Közelebb hajolva felrémlik alattuk a palánták sora. Néhány hét múlva sa­láták lesznek. Piacra aligha viszi, aki termeli, ahhoz túl kevés. Vasárnapi ebédhez meg sok. Szenvedély ez, neve is van: kertbarátmozgalom. Mi­itek kutatni egy hobbi hasz­nát? A fő, hogy örömet, ki­kapcsol ódást szerez. S persze, jól jön az a kis zöldség a konyhára. Az igazi öröm azért a »birtok« művelése. Minden város peremén föl­lelhető a kiskertek láncolata. Vizsgálták eleget a szocioló­gusok. Állítólag a kősivatag maga termeli ki az ember­ben ezt a fajta védekezést. Itt még nem tartanak Nagy­atádon, de a kertbarátmoz­galom szépen megerősödött. Ügy látszik, nem csupán vé­dekezésből szeretünk »földet túrni«. Erősödik az eső. A régi ut­cán foghíjak a hajdani há­zak , téglamaradványai. Dj utcák nyílnak. Az egyik so­ron még a régi földszintesek, a másikon vakító egyenkira- katok. Mennyi ellentmondás! Az új házak szebbek, kényel­mesebbek, és tágasabbak az üzleteik is. Ott jobb élni. Mégis, a régi házak közt sé­tálva valami furcsa szomo­rúságot érez az ember — kár értük. Az Árpád utca sarkán há­rom világ találkozik. Maga­san sorakozó új házak tiszta fényükkel, formás kirakata­ikkal, s azzal az ismerős, ri­deg renddel, amely néha olyan elviselhetetlenül nyo­maszt bennünket, ha egy nagy lakótelepen járunk. Szemben, rozzant kicsi házi­kók. Porosak, szürkék, om- ladozók, élni alig lehet ben­nük. Még csak nem is szé­pek. Emlékeket hordoznak csupán. Emlékeket a régi időkről, amikor mindnyájan fiatalabbak voltunk, s az em­lékek persze mindig szépek. Talán ez a varázsuk. A két világot egy harmadik hatá­rolja, az országút, amely itt villásan elágazik. Az ott a hajdani Gyár utca. ahol a város szegényei laktak. Most az új agrokémiai központ felé halad széles, elegáns út­testje. A másik, a bodvicai. még érintetlen. A szertelenül sorakozó házacskákon látni, hogyan simult a városhoz egy közeli aprócska falu. Állok a sarkon és látom, hogy pusztulnak az emlékek, de látom azt is, nincs mit sajnálni rajtuk. A város fej­lődik, s ez a fejlődés az em­berben is végbemegy. »Vala­mit valamiért«, mormogom magamban, és elindulok a lámpafények felé. Ben esik András HÉT VÉGI TÁIOLÓ Gulliver és a bohóciskola Üjra szabályos hét vége előtt állunk. Reméljük, hogy az idő­járás nem romlik tovább, s alkalmunk nyílik arra, hogy a zöldbe ránduljunk: képünk a Deseda-vidéket ajánlja. Ha azonban csalódnunk kel­lene jó öreg napunkban, vi­gasztalónak programokat kí­nálnak a művelődési házak, mozik, kiállítótermek. Rendha­gyó módon egy pénteki ese­ményre hívjuk fel a figyelmet előszöh Ruszt József érdemes művész rendezésében kerül színre a kecskeméti Katona József Színház produkciója a kaposvári Csiky Gergely Szín­házban: Shakespeare kései da­rabját, a Periclest játsszák. A játék hősének nincs köze a torénelemből ismert Periklész- hez, ennyit előre is elárulha­tunk. A többit majd az 1608- ban keletkezett színpadi mű­ből tudjuk meg. Főszereplő Farády István. Látjuk még Szirtes Ágit, a magyar film­művészet új üdvöskéjét, Sára Bernadettet, Trokán Pétert, Kézdy Györgyöt atb. Bizonyára örömüket lelik majd a kaposvári gyerekek a moziműsorban. A Vörös Csil­lag Filmszínház műsorán ta­láljuk azt a színes, szinkroni­zált angol—belga rajzfilmet, amely Jonathan Swift regé­nyéből készült. Nyilvánvaló, hogy a cselekmény mesei ele­meit és humorát igyekezett filmjébe átmenteni Peter Hunt rendező, hogy a gyerek­igényekhez igazodjék. Rajzot és valós környezetet, élő sze­replőt és rajzasztalon születet­tet egyarápt látunk majd Li- liputban. Gullivert az a Ri­chard Harris formálja meg, aki az Egy ember ára című filmért a legjobb férfialakítás díját nyerte el Cannes-ban 1963-ban. Folytatódnak ‘a somogyi mű­vészeti szemle 1978. évi ese­ményei. A siófoki járás ama­tőrcsoportjai, szólistái a tabi művelődési házban mutatkoz­nak be vasárnap délelőtt 9 óra 30 perctől. Az amatőrmoz­galom híreinél maradva: szom­baton zár a balatonszárszói versmondótábor, ahol a vers­mondóverseny eredményét hir­detik ki. Nem messze innen, a déli part fővárosában, Siófo­kon nagyon várt rendezvényre kerül sor szombat este 20 óra­kor. A filmekből, színházból jól ismert két színművész — Bujtor István és Madaras Jó­zsef — lép pódiumra a műve­lődési központban. Radnóti, József Attila versei is szere­pelnek programjukban. Kiállítás várja a barcsi Mó­ricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központ látogatóit a szokásos klubprogramokon kí­vül. Balogh Rudolf Népi élet­képek című fotókollekcióját április 7-től 17-ig láthatják az érdeklődők. Nagyatádon a mű­velődési ház festménybemuta­tóra invitálja közönségét: a kortárs művészek alkotásaiból rendeztek kiállítást a Képcsar­nok Vállalat segítségével. Tamás Noémi festőművész, Eskulits Tamás, Lóránt Zsu­zsa, Körösényi Tamás szob­rászművészek kiállítását a me­gyeszékhelyen, a Somogyi Kép­tárban rendezték meg. A ki­állított művek május elsejéig láthatók. S most, hogy vissza­kanyarodtunk a kaposvári programokhoz, a gyerekek fi­gyelmét hívjuk fel az ifjúsági és úttörő művelődési központ szombati bábmatinéjára, illet­ve a Latinca Sándor Művelő­dési Központ ugyancsak szom­bat délelőtti Bohóciskolájára, melyben Halász bácsi és tár­sai szórakoztatják a közönsé­get. Talán kicsit korai, de — úgyvéljük — nem árt mar most felhívni a figyelmet a megyei könyvtár 10-i, ünnepi rendezvényére. Itt rendezik meg à költészet napi műsort, melyben Beneze József, Ber- to/C László, Fodor András, Ke- ré.c Imre, Oláh János, Benke László, Papp Árpád és Szir- may Endre versei^ hangzanak majd el, a műsort Tüskés Ti­bor vezeti. Irodalomról szólva olyan könyvújdonságra emlékezte­tünk, mely voltaképpen 1965 óta hiánycikk. Az Akadémiai Kiadó Magyar irodalmi lexi­konéról van szó, melynek má­sodik és harmadik kötete a közelmúltban került ismét a boltokba utánnyomásban. Na­gyon reméljük, hogy pótkiltel- tel is megörvendeztetnek majd bennünket, hiszen 1965 óta nemzedékek nőttek fel, s az 1965-ös lexikonból olyan íróik hiányoznak, mint az azóta el­hunyt Gerelyes Endre, azon­kívül Lázár Ervin, Szakonyi Károly, Bertha Bulcsu, Simon- fr ■ András, Balázs József, ör- dögh Szilveszter stb. Sokszínű klubélet Több rangos eseménynek adott színhelyet a nagyatád- bodvicai klubkönyvtár. Szá­mos ismeretterjesztő előadá­son kívül az intézmény klub­jaiban tartott foglalkozások is figyelmet érdemelnek. Somogy népköltészetéről, a pásztorfaragásokról és a so­mogyi táncokról tartott elő­adássorozatot Egyiid Árpád, aki gyűjtésre is felhasználta az alkalmat, így néhány ed­dig nem ismert archaikus* imát is magnetofonszalagra tudott venni. Az öregek klub­jának vendége volt dr. Bóta László, aki az idős emberek helyes táplálkozásáról, élet­módjáról tartott előadást. A bodvicai öregek március vé­gén Szombathelyre kirándul­tak, s ott a város nevezetese ségeivel ismerkedtek meg. Nemrégiben alakult meg a középkorosztály klubja is. Ezen belül működik a kert­barátok köre. A cél — Szarvas József könyvtáros, klubvezető szavaival —: összefogni az embereket, hogy művelődve töltsék szabad idejüket a kö­zösségben. Itt működik az Ady Endre ifjúsági klub is. Ady életéről dr. Laczkó And­rás tartott három előadásból álló sorozatot. Beneveztek az Új Tükör klubpályázatra, vál­lalva a követelményeket. S végül egy érdekesség: a vá­rosi-járási könyvtárral és a városi KISZ-bizottsággal kö­zösen irodalmi pályázatot hir­dettek vers, karcolat, novella műfajban. Az írásoknak mai valóságunkat, életünket kell tükrözniük. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents