Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-07 / 81. szám

Kiállítás a ruhagyárban Az alkohol uralja tegnap óta a kaposvári Ruhagyár be­mutatótermét. Nem a kedvet csináló, nyelvet megoldó, kis­sé hódító nedű, hanem a bűn­re csábító, rontó, gyilkos ital. És nem palackozva 'vagy po­harakba töltve, . hanem képe­ken, tablókon, rajzokon »mu­tatkozik be«. Tegnap délután nyílt meg ugyanis a ruha­gyárban az Alkohol és bűnö­zés című kiállítás, melynek anyaga az országban vándo­rolva megyénkbe érkezett. A kiállítást a rendező szervek nevében dr. Szíjártó József rendőrőrnagy, a Somogy me­gyei Rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályvezetője, vala­mint dr. Vincze Tibor, a So­mogy megyei Egészségnevelési Csoport vezetője nyitotta meg. A kiállítás mottója is lehet­ne az a néhány sor, mely az egyik tablón olvasható: »... kulturált szórakozást, tehát nem teljes absztinenciát hir­detünk. Olyan normákat kell kialakítanunk, amelyek meg­lelnek az egészségügyi köve­telményeknek, a társadalmi, családi, emberi környeztnek.* Ezekről a normákról, sajnos, még azt sem mondhatjuk: ki­alakulóban vannak. Az alko­holizmus, a pénzen vett be­tegség mindennapos. És az al­koholizmus valamint a bűnö­zés társak. Igaz, nem minden alkoholista bűnöző, ám a bű­nözők többsége alkoholista. Ezt bizonyítják az egyik tabló adatai is: Somogybán tavaly az úgynevezett erőszakos bűn- cselekmények — amilyen pél­dául a garázdaság, súlyos testi sértés, emberölés — 93,5 szá­zalékát követték el alkoholos befolyásoltság alatt. Hogy mi­lyen egyéni és családi tragé­diákat okoz az alkohol, arról már számtalanszor szó esett; most a kiállítás képei »szól­nak« erről. A tablók bemutatják az ut­ca emberét, az utca részeg emberét, azt, akinek áldozatul esnek mások, és aki sokszor maga is áldozat lesz. Arról a munkáról, is beszélnek a ké- 1 pék, a betűk, melyet a rend­őri, az igazságügyi, az egész­ségügyi szervek végeznek az alkoholizmus, a bűnözés visz- szaszorítása érdekében. Né­hány tabló a nagyfai munka- terápiás alkoholelvonó intéze­tet mutatja be, ahova birói »beutalóval« kerülnek az al­koholisták, és két éven át gyógyítják őket. Markecolók és áldozataik, züllött felnőt­tek és züllésnek indult fiata­lok példáit állítják a tablók a néző elé. És meggyőző példák ezek, elrettentőek. Persze egy alkoholistát elrettenteni lehe­tetlen, de talán meg lehet ál­lítani azt, aki csak most in­dul ezen az úton. Tragédiákat ismerhet meg, bűnügyekbe nyerhet bepillantást a látoga­tó, aki ugyan lehet hogy ké­telkedik néha az alkoholizmus elleni harc sikerében, de a példákkal nem vitatkozhat. Lehet hogy hiányolja majd — joggal — a közlekedési témá­jú képeket, propaganda anya­got, ám ez annyit jelent: ő maga is fontosnak tartja az alkoholizmus elleni küzdelmet.1 A tegnap délután megnyílt kiállítás 12-ig délelőtt 10-től este 6 óráig várja a látogató­kat. Kaposvár után a nagy­atádiak, majd a marcaliak is­merkedhetnek meg az anyag­gal. A tegnapi megnyitón az »Alkoholellenes hópap« prog­ramjához kapcsolódva, tejter­mék, üdítőitalbemutató és -‘kóstoló várta a látogatókat. D. T. vhuh, II n Több lesz a kolbász, kevesebb a tőkebús Szakosodik a húsüzem Maroall húsellátásának ja­vítása érdekében a helyi áfész saját vágóhidat és feldolgozó üzemet létesített. A mintegy nyolcezer sertés feldolgozásá­ra képes üzem a környékbeli termelőszövetkezetekkel való társulás révén jött létre. Az áfész a községekben hizlalt állatokat vásárolta meg és dolgozta feL Ezzel párhuza­mosan 130-ra szaporodott a közben megalakult sertéste­nyésztő szakcsoport tagjainak száma, s tavaly már 1800“ má­— A megoldást a húskom­bináttal való szerződéses együttműködés jelenti — mondja az áruforgalmi főosz­tályvezető. — Az idén mint­egy három-három' és fél ezer élő sertést vásárolunk fel tő- lük; ugyanakkor nem veszünk a termelőszövetkezetektől. A szakcsoportot mi hoztuk lét­re, s nem áll szándékunkban megszüntetni, ez évben is mintegy másfél ezer állatra szerződtünk. A gazdaságosabb termelés érdekében saját hiz­laldánkból is kapunk ezer ser­Feladatot, megbízatást várnak Tisztelet és megbecsülés a negyvenötösöknek zsa sertést értékesítettek az áfészen keresztül a fejlő­dés tehát nagyarányú volt, a szövetkezet a több mint öt­ezer sertés feldolgozása mel­lett tavaly mégis 400 ezer fo­rintot vesztett ezen a forgal- ■ mázason. A látszólag különös ellent­mondás oka egyszerű. Mint az áfész áruforgalmi főosztályve­zetője, Adamecz Zoltán el­mondta, a termelőszövetkeze­tektől vásárolt minden kilo­gramm élő sertés három fo­rint veszteséget okozott A veszteség persze más ténye­zők függvénye is. Többek kö­zött jelentős bevételkieséssel járt, hogy 1976-hoz képest 57 százalékkal több tőkehúst árusítottak. Ezt a város ellá­tásáért fejlesztették, de gazda­ságtalannak bizonyult A vá­rosnak szüksége van a friss tőkehúsra, az áfész-nek vi-1 szont kifizetődőbb a húské­szítmények termelése. Ezzel az ellentmondással kellett szembenéznie az áfész vezető­ségének az idén, s megtalál­nia az igényeket kielégítő, mégis jövedelmező formát t ■1 1 ................' t ést. Csökkentjük a tőkehús mennyiségét, s a húskombi­náttal való együttműködés eredményeképpen fokozatosan szakosodunk a húskészítmé­nyek előállítására. — Nem okoz ez gondokat a város ellátásában? — Egyáltalán nem. Ameny- nyivel csökken á friss hús mennyisége, annyival többet kapnak a városi boltok a köz­ponti keretből. A húskészít­mények skáláját a húskombi­nát fogja kiegészíteni. Ne­künk viszonylag kis feldolgo­zó üzemünk van, amelynek nem gazdaságos többféle árul előállítani. A termékszerkezet megváltoztatása után egyik fő cikkünk a gyulai páros főző­kolbász lesz. Hatezer állat felvásárlására kötöttek szerződést, s ez vár­hatóan be is érkezik a kis vágóhídra az év folyamán. A tervek között szerepel a hús­feldolgozó üzem korszerűsíté­se. Ennek egyik feltétele azonban a gazdaságos ter­melés. J B. A. A nagy sikert arató rá- diómonológ mintájára szívbe- markoló beszélgetést lehetne készíteni arról a témáról is: Hányás párttag vagy? Negy­venötös. Küzdelmes életeket, drámai eseményeket lehetne egy alakba sűrítve elmondani. A negyvenötösök itt vannak közöttünk Somogybán is. Csaknem ezren. Sajnos, szá- mpk évről évre csökken. Akik egészen fiatalon léptek be a pártba a felszabadulás után, már azok is nagypapák, nagy­mamák. A korösszetételüket jól érzékelteti, hogy a negy­venötösök közül már csak há- romszázhatvanöten aktív dol­gozók. Ennek az ezer kommunistá­nak a hatása sokkal nagyobb, mint a létszámuk. Elsősorban azért nagy a befolyásuk a környezetre, mert köztudomá­sú, hogy az elsők között áll­tak az új társadalom megte­remtéséért meghirdetett harc élére. A legnehezebb körül­mények között éjt nappallá téve tevékenykedtek. Ma már a történelemkönyvek lapjain olvasható azoknak a nagy kö­zös tetteknek á sora — föld­osztás, államosítás, a szövet­kezeti mozgalom alapjainak letétele, a munkáshatalom megvédése —, amelyekben elvhűségükre, harcossáigukra, bátor kiállásukra mindig szá­míthattak. S mivel a .társadalmi fejlő­dés előrelendítőiként ismeri őket a szűkebb és a tágabb környezet is, ezért övezi meg­becsülés, tisztelet mindany- nyiukat. S tegyük hozzá, hogy emellett nagy figyelemmel kísérik az öreg harcosok sor­sát. Rányitják-e az ajtót az otthon levő betegekre, kap- nak-e feladatot a jó erőben lévq idősebb kommunisták, fi­gyelembe veszik-e vélemé­nyüket. Ez nagy felelősséget ró min­den pártszervre és alapszer­vezetre. Az »ezrek csapatá­nak« életkörülményeit, sorsát, a közéletben elfoglalt helyét, a megbecsülésüket rendszere­sen figyeáemmel kell kísérni. A negyvenötösöket — úgy mondják általában — kemény fából faragták, nem kívánják, hogy »dajkálják« őket Azt azonban a több mint három évtizedes harcukért joggal el­várják, hogy sehol se feled­kezzenek meg róluk. Harcok­ban edzőitek, mindig kaptak feladatot, most is az élteti őket, ha kapnak olyan meg­bízatást, mely az egészségük­höz, erejükhöz, tapasztaltaik­hoz szabva megfelelő. Külön­ben »melXőzöttnek« érzik ma­gukat. ' A negyvenötösök társadal­mi, pártmunkás tapasztalatait nem lehet nélkülözni a me­gye köz- és pártéletében. Ez teszi fontossá és indokolttá, hogy mindenhol'egyforma ér­deklődést tanúsítsanak irán­tuk. Ma még ugyanis ez elég­gé eltérő például az alapszer­vezetekben. Az üzemi és in­tézményi alapszervezetekben a legtartalmasabb ez a tevé­kenység. Sokkal többen tölte­nek be választott tisztséget, tudatosabban hasznosítják a véleményüket, gazdasági, poli­tikai tapasztaltaikat. A terme­lőszövetkezeteik,. a községi alapszervezetek egy része szintén , ilyen figyelmet fordít rájuk. Itt azonban még na­gyok a tartalékok. A közigaz­gatási és gazdasági központok kialakulása utáni helyzet kö­vetkezménye, hogy például a társközségekben élő párttagok most még kiesnek az alap- szervezetek látószögéből. Az idős harcosok egyhar- mada Kaposváron él. A há­romszázhatvanöt negyvenötös párttag közül kétszázharminc­hat már nyugdíjas. Érdemes figyelembe venni azt, *hogy a munkahelyi alapszervezetben és a körzetben tevékenykedő idős kommunisták jutalmazási lehetőségei eltérnek. Van olyan, kaposvárj nagyüzem, amely minden negyvenötös párttagját elküldte szovjet­unióbeli jutalomútra. 1 Ahogy telnek az évek, a most méig aktív dolgozó negyvenötösök is elmennek nyugdíjba. Fontos, hogy előt­te beszéljenek velük a ter­veikről, elképzeléseikről, hi­szen rájuk később is számít­hatnak. A régi párttagok fel­adattal való megbízatása a legfontosabb. Számíthatnak rájuk a községi, üzemi párt- bizottságokban, az alapszerve­zeti vezetőségekben, tanács- és népfrontbizottsági ’ tagkéint is. A megyei pártépítési mun­kabizottság e téma megtár­gyalásakor elsősorban a negy- venötöspkkkel való foglalko­zás rendszerességét emelte ki. Véleményük, javaslatuk meg­hallgatása, figyelembevétele kötelesség. A sok lehetőség közül a jövendő párttagok ne­velésében, a KISZ-esek, út­törők körében tartott élmény- beszámolóik szervezésében mindenhol előbbre lehet lép­ni. Hányas párttag vagy? Negy­venötös. Akkor beszélj az éle­tedről. Az idősebb kommunis­ták iránti tisztelet jegyében mind többször tegyük föl ezt a kérdést az ezrek csapatá­nak. Lajos Géza i Diplomadolgozat juhászaiból Úgy szorítja magához a bá­rányt, mint egy gyereket. Pe­dig az állatok­hoz nem az ér­zelmek vitték, hanem a gaz- dászat szere- tete, a közgaz­dasági isme­retek kama­toztatásának igénye. Ami­kor ösztöndí­jasként visz- szakerült ab­ba a termelő- szövetkezetbe, amelyben édes­apja is dolgo­zik, a juhá­szairól írt dip­lomadolgoza­tának- gyakor­lati megvaló­sítását tűzte célul. Egy öt­száz hektár­nyi területet akart hasznosíta­ni a mesztegnyői tsz-ben, olyan részeket, amelyeket ed­dig nem tudtak mire használ­ni. — Birkalegelőnek minden­képpen jó lesz — mondta if­jú Molnár István. — De nem mindegy, hogyan próbálkozunk vele. Elképzeléseit papírra vetve nem is hitte, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét. — A birkalegelőnek, illetve a takarmányozást szolgáló te­rületnek a növelése volt a legnagyobb feladat. Ennek még csak az elején járunk — mondta a tsz irodájában, ami­kor a tervekről és a megvaló­sulásukról beszélgettünk. Csak az ősgyepre hagyatkozni nem szabad. Olyan növényeket kell telepíteni, amelyekkel a nyáron kisülő, a hőséget nem bíró ősgyepet pótolhatjuk. Ve­tettünk magyar rozsnokot, cso­mós ebirt, nádképű csenkeszt. Emelletf több mint 150 .hektár­nyi szántóföldön. termelünk si­lót a birkáknak. — Tehát a birkát nem legel­tetni kell, hanem szakszerűen takarmányozni ? — Szó sincs róla. A kettő íry nem választható el. A ré­gi módon nem lehet állatot ne­velni. Ez nemcsak a birkára, hanem más állatra is vonatko­zik. De nem. osztom azok vé­leményét sem, akik el akarják szakítani az állatot a termé­szettől, és valami egészen ide­gen környezetben váriák tőle a szaporodás növekedését, a súlygyarapodást, szarvasmar­hánál pedig a tejhozam emel­kedését. Nekem még nincs túl Képekkel, tablókkal az alkoholról nagy gyakorlati tapasztala­tom, de azt tudom, hogy ha' van olyan állat, amelyiket a maga környezetében kell tar­tani, nevelni, hát a birka ilyen. Azt mondta nekem az öreg juhászunk, akinek apja, nagyapja, sőt dédapja is ju­hász volt: a birka csak addig birka, amíg kijár. De az igaz, hogy a megfelelő körülménye­ket emellett is biztosítani kell. A természetes tartás meg a korszerű ellető, szaporító, nem zárja ki egymást. A termelőszövetkezetben ép­pen ifjú Molnár juhászati ága­zatvezető működésének kez­detén szavazta meg a tagság, hogy megépüljön a juhhodály. 800 anyaállatot vagy 1200 kis- bárányt tudnak'itt elhelyezni majd. Hamarosan elkészül az épület, természetesen a szociá­lis létesítményekkel együtt. Amikor a fiatalember a gaz­daságba került, pár száz ju­hot tartottak. Most 1700 van. A létszámot nem növelik. — Az a cél, hogy minél gyorsabban megXcsanak, egy év alatt minél többN tudjunk leadni és értékesíteni. Gazda­ságosan kell termelni. Tavaly 1080 juhot értékesí­tett a termelőszövetkezet Olaszországba, a Közel-Kelet­re. Az év végi nyereség 980 ezer forint volt az ágazatban. Az előző évben 42 ezer forin­tos veszteséggel zártak. Ifjú Molnár a gödöllői egye­tem kiváló diákjainak egyike volt. Két évig népköztársasági, ösztöndíjat is kapott. Persze à valóság nemegyszer más, mint a diákelképzelés. Vannak olyan »praktikák«, amelyeket csak azok tudnak, akik az állatok mellett nőnek fel. És ezek is­merete nélkül számolhat a fia­tal mezőgazdász, amennyit csak akar. Ha nem tanulja meg az öreg juhásztól a bir­kanyírás, a körömvágás for­télyait, nem bizonyos, hogy eredményes lesz a munkája. — Bezzeg Sándor bácsi azt mondta nekem, amikor birkát nyírt: Jöjjön, Pista, ezt ma­gának is meg kell tanulnia. Igaza volt. Megtanultam azt is, mást is. Talán csak az a baj, hogy rajtam kívül négy ju­hász dolgozik mindössze az ágazatban. Nincs középvezető, így nekem olyan dologgal is foglalkoznom kell, ami nem az én feladatom lenne. Idősebb Molnár István a tsz párttitkára. Amikor fia sike­reiről beszélünk, csak nehezen titkolja elégedettségét: — Hogy miért éppen ezt a buta állatot választotta? —■ mondja, de úgy mosolyog, hogy senki nem veszi komo­lyan a rosszallását. — Lassan olyan lesz, mint egy öreg bir- kás. Amikor számolja az álla­tot, mindegyiknek ráütöget a hátára. Mintha anélkül nem tudna számolni ... Simon Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents