Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-07 / 81. szám

'•fl fUJ XXXIV. évfolyam 81. szám 1978. április 7., péntek Egészségügyi világnap A magas vérnyomásról Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) határozata értel­mében az !978-as év a magas vérnyomás betegségelleni küz­delem éve. Erről a betegségről emlékezünk meg ma az Egész­ségügyi világnapon. Az egészséges ember vérnyomását két tényező összehan­golt működése biztosítja. Az egyik a szív munkája, a másik a verőerek tónusa, táguíékonysaga, rugalmassága. A vérnyo­más értékét két számmal, higany milliméterben (rövidítve: Hg mm) adjuk meg. Az első, a nagyobb,' 02 a nyomás, ame­lyet akkor mérünk, .amikor a szív oal kamrája á benne levő vérmennyiséget kipréseli magából a veröerekoe, ez az úgy­nevezett sziszlolés nyomás, a másik, amikor a vér a nagyoob erekből elfolyt a kisebbek felé; ilyenkor a szív kamrái töltö- dési állapotban vannak, ez a diasziolés érték. A két szám közé leleteinkben tőrt jelet szoktunk tenni, anélkül termé­szetesen, hogy a vérnyomás kél értéke közt valamilyen algeb­rai viszony volna. Fiatat, felnőtt, egészséges ember szisztolés vérnyomása 120, a diasziolés 70 higany milliméter körül van, ahogy az orvosi leleteken szerepel: 12U/70 Hg mm. A vérnyomás egészséges emberen is — különböző beha­tásokra — bizonyos ingadozást mutathat, illetve az életkorral emelkedhet. Azt szbkiuk mondani, hogy a szisztolés érték annyi lehet 100 felett, anány éves az illető. Hatvanéves em­beren tehát a 160-as értek még elfogadható normálisnak. Nem így a diasziolés érték, ez az étet kortól függetlenül cSak 90 Hg min-ig normális. A magas vérnyomásnak — hipertóniának — különböző okú lehet és különböző formája ismeretes. Közülük gyakori­ság szempontjából különösen kettő jelentős. Az egyik a nagy­erek korral történő elmereveáése („érelmeszeseáes«) követ­keztében jön létre, jellemző rá, hogy csak a szisztolés érték emelkedik, a diasziolés normális marad. A másik nagy cso­portba azok a betegek tartoznak, akiknek mind a sziszlolés, mind a diasziolés nyomásuk a normális felett van.' Ennek az állapotnak különböző okai lehetnek; közülük gyakori és je­lentőség szempontjából messzemenően kiemelkedik az úgy­nevezett magas vérnyomás betegség. Jelentőségét részben vagy gyakorisága adja meg, részben az a körülmény, hogy középkorú, tehát egyébként munkaképes korban levő nők és férfiak betegsége, sőt nem ritkán már a fiatal korban kezdő­dik és kövekezményeivel nemcsak a munliaképességet, hanem több életfontosságú szerv működését és végeredményben az életet is veszélyeztetheti. A betegség oka ismeretlen. Keletkezésében biztosan sze­repe van örökletes és alkati tényezőknek, de nagyon való­színű, hogy tartós idegrendszeri megterhelések, izgalmas élet­mód, a munka, közlekedés, általában a mindennapi életben adódó feszültségi állapotok is hozzájárulnak a kialakulásához. Feltételezhető, hogy az elhízás, a sok konyhasófogyasztás is elősegíti a jelentkezését. Az is ismeretes, hogy varrtnak csalá­dok, amelyekben a hipertónia előfordulása halmozódik. A betegséget, lefolyása alapján, több időszakra oszthat­juk. A tünetek közül nagy jelentősége van a diasziolés érték­nek, a szemfenéken található elváltozásnak. Egyébként a ma­gas vérnyomás következményei elsősorban a szív, a vesék és az agy eleinte enyhébb, majd egyre komolyabb működési za­varában, illetve szervi elváltozásában nyilvánulnak meg. Nagyon fontos volna a betegséget korán felismerni és a kezelést, illetve a gondozást már ekkor elkezdeni. E szakasz­ban azonban a magas vérnyomás még ingadozó jellegű, nyu­galomban normális lehet, izgalomra emelkedik, tehát ugyan­azon a betegen (még egészségesnek látszó emberen!) egyszer normális, másszor magas vérnyomást mérhetünk. Ilyenkor a betegeknek gyakran még nincsenek panaszai, vagy csak jelen­téktelenek, bar a vérnyomásuk már ekkor is elérheti vagy akár meg is haladhatja a 200-as szisztolés, illetve 120-as diasztolés értéket. Később a magas vérnyomás állandósul és jelentkeznek a már említett életfontosságú szervek — szív; vesék, agy — működési zavarára utaló panaszok. Éppen azért, mert a betegség alattomosan kezdődik, a veszélyeztetett korban, tehát elsősorban a középkorú embe­reknél indokolt a vérnyomás időnkénti, szűrővizsgálati ellen­őrzése. Mind az így „kiszűrt”, mind a már ismeretes magas vérnyomasú beteget gondozásba kell venni. A gondozás, ame­lyet elsősorban a körzeti és üzemorvosok végeznek, összetett feladat. Nemcsak a betegek gyógyszeres kezelése, vérnyomá­suk mérése tartozik bele, hanem munkakörülményeik, élet­módjuk, étrendjük ellenőrzése, és az ezekre vonatkozó tanács­adás is. Ugyancsak a gondozó orvos figyeli a magas vérnyo­más következményeinek esetleges jelentkezését és a szükség­nek megfelelően kér szakorvosi, laboratóriumi vizsgálatokat. Egyes nyugati országokban szokássá vált, hogy a betegek saját maguk ellenőrzik a vérnyomásukat. Ennek az álláspont­nak a helyessége vitatható. Ha nem is vetjük el egyértel­műen, mi inkább lebeszéljük a betegeinket — ha ilyen gon­dolat felmerül bennük —, a vérnyomásmérő beszerzéséről. A vérnyomás mérése az orvos és az erre illetékes más egész­ségügyi dolgozók feladata. A beteg legtöbbet azzal tehet gyó­gyulása érdekében, hogy az orvosi előírásokat — vonatkozza­nak azok akár életmódra, akár étrendre vagy gyógyszeres kezelésre — betartja. Tudjuk, nem könnyű feladat ez, mert hosszú lefolyású betegségről, lévén szó, sok türelmet, önfe­gyelmet, néha lemondást kíván a betegtől. Ma már' a vér­nyomás betegségnek számos kitűnő gyógyszerével rendelke­zünk! Ezek helyes alkalmazása és a betegek megfelelő maga­tartása hosszú időre biztosíthatja a "tünetmentességet és a munkaképes állapotot. Dr. W’irth Ferenc Ara: 80 fillér Munkában a brigád & belga parlamenti delegáció tárgyalásai Az országgyűlés meghívásá­ra hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodott belga parlamenti küldöttség — élén Edmond Leburtonnal, à belga képviselőház elnökével — csütörtökön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Az ese­ményen megjelent Péter Já­nos, az országgyűlés alelnöke és Farkas Mihály vezérőr­nagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, valamint Cons­tant Clerckx, a Belga Király­ság budapesti nagykövete. A koszorúzást követően az Országházban a magyar és a belga parlamenti küldöttség megkezdte a hivatalos tárgya­lásokat. A magyar delegációt Apró Antal, az országgyűlés elnöke vezette, tagjai: Péter János. Bodogán János, a jogi. igazgatási és igazságügyi bi­zottság tagja, a Veszprém me­gyei képviselőcsoport elnöke, Darvasi István, a külügyi bi­zottság tagja, az Interparla­mentáris Unió magyar—belga tagozatának elnöke, Pály’ Sándorné,, a terv- és költség- vetési bizottság tagja. Réger Antal, a külügyi bizottság tagja és Tóth István, az épí­tési és közlekedési bizottság titkára. A belga küldöttséget Edmond Leburtón vezette. Tagja Georges Gramme. a szenátus második elnökhe­lyettese, Lambert Kelchtcr- mans. Ambre Kempinaire és Rcimond Mattheysseus képvi­selő, Pierre Leroy és Willy Wernimmen szenátor. Apró Antal az országgyűlés tevékenységéről, a törvény­hozói ’munsa tapasztalatairól és hazánk gazdasági, politi­kai, kulturális helyzetéről tá­jékoztatta a belga küldöttség tagjait. A két ország kapcso­latairól szólva jónak értékelte az eddigi eredményeket Mindkét tárgyaló fél meg­egyezett abban, hogy a kétol­dalú kapcsolatok fejlesztésé­ben .még további lehetőségek rejlenek. Ezek kiaknázásához — hangsúlyozták — a tör­vényhozó testületek küldöttsé­geinek mostani tárgyalásai nagymértékben hozzájárul­hatnak. Ugyancsak egyetér­tőén szóltak arról, hogy a nemzetközi enyhülés, a békés egymás mellett élés és együtt­működés további erősítése kí­vánatos. s ez mindkét ország­nak érdeke. A tárgyalást követően a vendégek tiszteletére Apró Antal ebédet adott az Ország­ház gobelintermében. Délután a belga küldöttség a fővárosi tanácshoz látoga­tott. Szépvölgyi Zoltán, a fő- várbsi tanács elnöke és Ke­lemen Lajos elnökhelyettes kötetlen, szívélyes hangú ta­lálkozón válaszolt a képvise­lők és szenátorok kérdéseire, s tájékoztatást adott Budapest fejlesztéséről, a lakásépítésről, a közlekedésről és a lakosság I ellátásáról. > Hatvan éve gyártanak hazánkban röntgenkészüléket, A Medicor-művek röntgengyárában a jubileum évében kétszáz­ötven gép készül el, s ezeket mintegy ötven országba expor­tálják, A négyszeres arany koszorús ».Április 4.« szocialista brigád tagjai a röntgen generátor szerelésénél. Orenburqért cmlékplakcltátadás Az Országos Közművelődési Tanács orenburgi bizottsága és a vegyi műveket építő és szerelő vállalat Orenburgért emlékplakettel tüntetett ki 25 művészeti együttest, szocialis­ta brigádot, előadóművészt. Ezek a csoportok, ■ illetve sze­mélyek az utóbbi két évben jelentős mértékben hozzájá­rultak az orenburgi gázveze­ték magyar építőinek művelő­déséhez, szórakozásához. A ki­tüntetettek között van a KISZ Központi Művészegyüttese, a Magyar Rádió Stúdió 11. ze­nekara, a Színház- és Film­művészeti Főiskola hallgatói­nak csoportja, a Mikroszkóp Színpad társulata, amelyek emlékezetes előadásokat tar­tottak Huszton, Guszjatyinban, Bogorodcsányban, Ivanovo- frankovszkban. A tanítóképzés Tudományos tanácskozás kezdődött Kaposváron A Kaposvári Tanítóképző Főiskola főigazgatósága és tu­dományos bizottsága kétnapos tudományos tanácskozást szer­vezett a hazai tanítóképzésben illetékes szakemberek bevo­násával Kaposváron. A tegna­pi megnyitón dr. Várkonyi Imre főigazgató a tanácsko­zás vendégei közt üdvözölte a lengyel testvérin íékmény, az Olsztyini Pedagógiai Főiskola meghívottjait: Henrik Krzy- zewskit, a pedagógiai kar dé­kánját, Jan Wroblewskit, a könyvtár-tanszék vezetőjét. Részt vett a megnyitón dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Soós Károly, az Oktatási Minisztérium osztályvezetője olyan megnyitó beszédet mon­dott, melyről máris kitet­szett, hogy a kétnapos ren­dezvényen a pedagógusképzés időszerű kérdéseit nem a meg­elégedettség hangján ecsetelik majd a részvevők. Az ered­mények mellett számba ve­szik azokat a területeket is, ahol a fejlesztési feladatok aligha várathatnak magukra sokáig. A tanítóképző főiskolákról kikerült fiatal pedagógusok többsége megállja a helyét a tantestületekben, ám van még mit tenni annak érdekében, hogy alaposabb szaktudással, marxista műveltséggel, ideoló­giai felkészültséggel lépjenek elődeik nyomába. Soós Ká­roly többek között elmondta, hogy számos pedagógiai kuta­tás folyik hazánkban is. Ki­emelte, hogy még sok a vá­laszfal az óvodás korú, az al­só tagozatos gyerek és a fel­sős tanuló oktatásában és képzésében. Az életkori sajá­tosságok arra ösztönzik a szakembereket, hogy minél si­mábbak legyenek az átmene­tek. A pedagógusképzésben pedig a fokozódó specializáló­dás folyamatában elképzelhe­tő, hogy maguk a tanítók, ta­nárok is ésszerűbb munka- megosztással „vegyék ki a ré­szüket a tanulók oktatásából, neveléséből. Elmondta, hogy a tananyag tartalmi fejlesztése is előttünk álló feladat. Vita­indító gondolattal vetette föl többek között, elfogadható-e az a mai gyakorlat, miszerint a tanítóképzés elhanyagolja a történelmi ismeretek oktatá­sát, megelégszik a gimná­ziumban tanultakkal. Semati­kusnak vélte a' szakkollégiumi rendszert. A tudományos tanácskozás első napi programjából ki­emelkedett Deli István tan­székvezető főiskolai docens előadása, melyben rámutatott a továbbképzést jellemző aránytalanságokra; bírálta azt a tartós állapotot, mely egy kicsit még mindig annak szerez érvényt, hogy a tanitó= polihisztor. A mai tanterv alapján a tanítóképzés három evében az összóraszám tizen­hét százalékát fordítják arra, hogy felkészítsék a hallgató­kat a tanítói feladatok ellátá­sára; azaz az anyanyelv, a matematika és a környezetis­meret tanítására. Az 1978-as ú.i általános iskolai tanterv e három tantárgyra fordítja az alsótagozatos órák hatvanöt százalékát ! Az érvényben levő tanító­képző főiskolai tantervben súlyos aránytalanságok, belső szerkezeti ellentmondások vannak — állapította meg az előadó. A tegnapi tanácskozáson szólalt fel Henrik Krzyzewski is. Este a vendégek a buzsákl népi együttes és a két kapos­vári főiskola közös néptánc­együttesének műsorát tekin­tették meg a Tatinca Sándor Művelődési Központ szín­háztermében. A tudományos tanácskozás ma szekcióülések­kel folytatja munkáját. H. B.

Next

/
Thumbnails
Contents