Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
A ffinfl babot válogatott • tulajdonképpen nem te figyelt as asszonyra. — Láttad, milyen *zép gerendavéget hozott haza ma is ez a bunyók Gáspár? — Én...? Hát láttam. — Jó az! Több azzal Is.'. 1 ‘ — Több. Persze. — Neked leesne az aranygyűrű az ujjadról ? — Nekem? Hogy? Szóval, ma is hozott Gáspár iát? Minek az? — s arra gondolt: ott a szeneskamrában a rengeteg szén, gyújtós. Gáspárokra is rárohad mind. de ök azért hozzák. »Fulladjanak meg vagy úsznának le a Dunán!« Az asszonyka meg csak mondta a magáét: hogy csak annak van, aki szerez, aki nem rest S jött a bezzeg! Mert éppen az ő férje ilyen pipogya senki, akarattalan mamlasz. — Nézd meg! ök ma te húst esznek. Egy üveg bor is kerül az asztalra. Mi meg babot eszünk... — Oszd be egyformára! Minek fizetés után húst hússal enni? — ... A sört meg borral tani. A pálinkáról nem is beszélve! Dávid Imre erre nem szólt semmit Ördöggel és asz- szonnyal .vitatkozni nem okos dolog — gondolta. S mintha számlálná a kavicskemény babszemeket Közben azért átlesett a szomszédba. »Az isten se teremtett még két ilyen gazembert a földre, mint ez a két Gáspár...« Ott ültek kinn a tenyérnyi kis tornácon. Fonott asztal, székek. A fiatalabb Gáspár görnyedten ül az asztal mellett — apja merev büszkeséggel nézi a fiát savószürke szemében dac és kérkedés: »Lám, ez az én művem!« Olykor szélesre nyitja a száját az öreg, mintha mondani akarna valamit Nem szól, s csak olyankor nyitja 'ki a száját ha az utcán jön valaki. Hogy vegyék észre a platinafogsorát »Mi az istennek neki platinafogsor? Hiszen egy forintot nem ér a tüdeje...« A bunyik, veres nyakú fia olykor tölt, int , az apjának, s isznak. Szót alig váltanak, pedig az öreg Gáspár beszédes ember. Ahogyan mondják róla: politikusféle. De persze soha senki nem hallgatott rá, * nem is vitte semmire. V asárnap délelőtt volt Szép, napfényes idő. A sugarak rézsut belevágtak a hosszan elnyúló, alacsony házak mocskába. Hat ajtó, kilenc kis tornác, hait tenyérnyi udvar, hait kicsiny és hat nagyobbacska ablak. A konyhai ablakokat nem éri a fény. Vasárnap van — állapította meg Dávid Imre. »Szép vasárnap!« S aztán a. homlokára csap súlyos tenyerével. — Hogy azok.. ; azok ma fát hoztak? —— Láttam. — Ma láttad?! — Láttam, na. — Vasárnap van! Hát bolondnak nézel engem? Az asszonyban fölforrt a méreg. Érezte, hogy rajtakapták a hazugságon. — Ki mondta neked, hogy ma hozták? De hoztak. Tegnap hoztak. A férfi hamar lecsendesedik. Megesküdne a szűzmáriás édesanyja halotti porára, hogy a felesége a mai napot említette, de ördöggel és asszonnyal... Nem szól. Különben is magával vitatkozó a természete. Az idősebb Gáspár átszőtt a kerítésen: — Szomszéd! Ha végeztél, tisztelj meg bennünket. — Már végeztem — s állt íéL *Ö, micsoda finomkodás! Méghogy tiszteljem meg őket! Játsszák az előkelőt... Bizonyára valamelyik könyvben olvasta a vénség... Hogy megtiszteljem őket!« Az egész Dunántúlon tudják, hogy a Gáspárokat valahonnan egy istenhátamögötti szabolcsi faluból toborozták, ide, a bányához. A trágyát még le se koptatták a sarkukról, s lám, már Ketven- kednek. Az öreg rákapott a könyvökre, s most azzal henceg, amit abból kiolvas. A fia meg? »Kapar, ahogyan valamikor megtanulta — falun ...« Feleséget persze nem tudott választani. A Göndöcs família addig csalogatta, etette apjával együtt, asfg végül BMgfBrÜDt • Mzasságkötés. Pensas» röhögtek rajtok. Am a Gáspároknak megérte, hiszen mind a ketten átköltöztek a legényszál- lóról a telepi lakásba. Dávid Imre köszönt, kezet fogtak. A fiatalabb Gáspár csak féloldalasán nyújtotta ki a kezét Az öreg meg is rótta érte: — A vendéget felállva Illák fogadni! — Ugyan, Gáspár bácsi! Igazgató te lehetett volna belől«. ha akar... N«v belőlem te lehetett volna valami Ilyesféle. De az akkori eszemmel úgy gondolkodtam: a család az első. annak keress kenyeret Ez még kis szaros volt, a két bátyja se sokkalta nagyobb — Bolondokat beszél, apám! — Szfnlgazat beszélek. De apáddal te így ne szólj! Baráth Lajos PARALEL A fia meg vigyorgott; nagy lófoga sárgásán virított elő húsos szájából. — Ilyenkor, kedves öcsém, a legokosabb lenne kisétálni az erdőbe vagy valamelyik tó partjára. — Aztán minek mernie oda az ember? — Jó levegőt szívni. — Hát ez nem jó? — Nézd csak! — zsebkendőt vett elő, megköpködte, majd a szája elé tette. K ettőt-hármat szívott, jó nagyokat s mutatta a fehér kendőt — Csupa korom! Látod? Ezt mind a tüdőre szívjuk! — Erről is olvasott valahol, Béni bácsi? — Olvastam, nem olvastam! A magad szemével látod. — Csuda okos ember maga... — Ez tapasztalás, — Gógyé is kell hozzá! — Jelentette ki a fia, s nagyot ásított. Ezzel az ásítással talán azt akarta jelezni: köztudott hogy az apja, sőt az egész Gáspár család okos vagy pedig azt hogy okos ugyan az öreg, de szörnyen unalmas az esze. Ásított majd mint egy rozmár, s nevetett Az apja is nevetett de ő úgy, mint egy csikó. — A vendégről elfeledkeztetek? — állt meg az ajtóban a Göndöcs lány, a fiatalabb Béni felesége. — Elnézést, szomszéd! Elnézést, öcsém! — mentegetőzött az öreg, — Tölts, fiam, tölts! — Jó színben vagy, Mariska! — udvariaskodott Dávid Imre a háziasszonynak. Mintha istentudja milyen régen nem találkoztak volna. Holott naponta számlálatlanul látják egymást egy kló-' zetra járnak, s megesik, Marosa ott áll hálótagben az ajtó előtt míg ő a hajnali szükségét végzi. — Kócosán, gyűrött arccal nem valami gusztusos látvány az asz- szony. De a főzésben kipirultam, ebben a tapadósan szűk ruhában egészen formás —- állapította meg magában Dávid Imre. ... Fizetés utáni vasárnap nagy ebédet parancsolt az asszonynak. _ — Meg te beszélsz? Hogy osszam be! Így nem lehet beosztani! — zsémbelt a felesége, miikor meglátta az üvegeket. Vett ugyanis három üveg Kövidtakát meg tíz üveg sört sőt egy üveg Mecsekit is. — Nem hagyom magam szégyenben — intett a szomszédok felé. — Vasárnap berugattak ! — Neked persze vissza kell adni a kölcsönt! — Vissza! — Kettőt akarsz berugat- nl? A fiatal Bénire rámegy a gatyád... Mert én nem adok egy fülért se, ha ezt megittátok ! — Csendesebben, az istenért! Szégyenbe akarsz hajtani? Délután — mikor Gáspá- rék is tűi voltak az ebéden — áthívta a két szomszéd férfit S mintegy mellékesen hozzátette: »Te is átjöhetsz. Mariska, van egy kis neked- valóm is!« Tettek ki a ház elé asztalt székeket; igazán hangulatos volt minden. Az öreg Gáspár örült, hogy valakihez beszélhet — Apádból nagy ember lehetett volna. Én ugyan nem emlékszem rá, de sokat emVniogott a sárgás fogsora, mikor nevetve megjegyezte: — Mióta a könyveket eszi, nagyokos lett belőle — s rákönyökölt az asztalra, mint a kocsmában szokás. A két asszony ott ült a fal mellett s valami semmiségekről beszélgettek. Jobbára a férfiembereket lesték, s olykor rájuk szóltak: »Elég legyen már!« Csak az első pohár bor savanyú, s ára is csak annak van. A következő mind bódí- tóan kívánatos és fillérbe se kerül, úgy hiszi az ember. Még benne se jártak a délután felében, már egyszerre beszéltek mind a hárman. Különösen a fiatalabb Béni. Magyarázott vé^beborult szemekkel. A bányáról beszélt, az üzeméről, hogy az nélküle semmire se menne, akár be is zárhatnák. De ha egyszer ő megfogja a lapátnyelet, hát ott az úristen is re- cseg-mozog. Később átmenték Gáspáréihoz Persze, ott is csak a tornácig jutottak. Dávidné mondta, neki ezer még a dolga, s csak később néz át a szomszédokhoz. A fiatal Béni még hadonászott egy ideig, de egyszercsak ráhajtotta nagy busa fejét a szőrös karjára, s már aludt is. — Harapjanak valamit, apa! — figyelmeztette a Göndöcs lány az öregebb Bénit — Okos beszéd. Ha azt akarod, hogy az ital ne csináljon belőled állatot hát egyél közbe egy-egy falatot Az asszony piros volt mintha ünnepi ebéd mellett főne maga is. S az édes italt amivel a szomszédban megkínálták, minden porcikájá- ban tüzelni vélte. Mindig szeretett volna beleharapni ennek a Dávid Imrének a fekete képébe, s jól megszíni a száját Csak szerette volna Ám hiába állt meg reggelente a közös klozet előtt, kilesve azt az időt mikor a szomszéd a dolgára igyekszik, Dávid Imre nem vette észre. Talán a bikakinézetű férje tartotta vissza? »Persze. honnan tudná, hogy ez a hús- meg izomhegy este lefekszik az ágyba, a televíziót se nézi, mert szinte Tag« Danielsson In A sporttudósító kérdése: — Nos, mit mondhat erről a mérkőzésről? Hogyan történhetett, hogy ilyen alaposan eldöngették válogatott csapatunkat? A labdarúgó válasza: — Hát.., tudja, először meg kell állapítani, hogy nagyon gyatra volt a szállodai elhelyezésünk. A matracok túlságosan puhák voltak, meg a csend is valahogy gyanús. Azután itt a közönség — bízvást mondhatjuk — nem olyan, mint a miénk; azt pedig megérti, mennyire inger- li az embert, ha egy sereg olyan szót kiáltanak oda neki, amiről fogalma sincs... Ráadásul a futballcipőm is szorított kissé, különösen a bal; a. bal lábam pedig éppen az erősebb. Úgyhogy, ha a bal futballcipőm egy kicsit bővebb lett volna, bezzeg megmutattam volna nekik! Különben még az sem biztos, végeredményben valóban veszítettünk-e, mert legteragad a szeme, a atezSc, alszik. egészen addig, míg munkába kell Indulnia.« — Segíthetnél egy kis kolbászt vágni... Magasan van! — Segíts neki, öcsém! — mondta az öreg is. ö is kívánta a füstöltet — Csak tartsd a széket — kérte az asszony, s a félhomályban fölkapaszkodott — Segíts már, te mamlasz! — nevetett Dávid Imre esetlenül nyúlt az asszonyhoz. Erezte forró testét, meg a fehérség itt is, ott is megvillant Egy villanásra bódító melegséget érzett, de azután józanodni kezdett Még egyszer rátört ez a szédülés, mikor az asszony lelépett székről, kezében egy pár füstölt kolbásszal. Majdhogynem a karjaiba esett a nő. Melle keményen a tenyerébe csúszott s lihegve men- tegetődzött Göndöcs Maris. Kint még káprázott a vasárnap délután. — Egyenek! — tette elé- bük az ételt. — Kicsiny savanyúságot is hozhatnál, lányom. Abból az erősebből... Segíts neki, öcsém! Az asszony végigmérte a szomszédot — Ne segítsen! — s úgy ment mint akit kergetnek. — Haragszik — fogta sut- togóra a hangját, mikor az asszony eltűnt a házban. — Bénire, a fiamra. Megárt neki az ital. Azt meg egyik asszony se szereti, ha a férje elnyúlik az ágyban, s csak horkol... — ravaszkásan hunyorgott. — Pedig ebbe nem ver lelket ma éjszaka. — Estére kipiheni magát — törölte meg homlokát Dávid Imre. T ulajdonképpen csak most eszmélt. »Most bosszút állhattam volna a fazsivány bugyikon!« — Estére? Hajnalig ez csak akkor mozdul meg, amikor mi bevisszük a he- verőre. Gyere, essünk túl rajta... Berángatták valahogy a szobába. Az asszony ott feküdt az ágyon. Ruhástól, ci- pőstől. Az öreg csendesen megjegyezte, amikor kisettenkedtek a tornácra; — Ügy látszik, ennek Is megártott az ital... De hát a vasárnap így megy el... fizetés után. Nálunk, bizony, minden garast össze kellett rakni. No, ez még akkor volt, amikor falun éltem a családommal. Mert az én féleségem olyan asszony volt, hogy minden fillért kétszer számolt meg, de annak a kezéből kivenni tíz fillért is bi-1 zony nehéz volt Sőt majd- a nem lehetetlen. Mikor meg- E halt, azt mondtam: nyugtas-| sa az isten. Hát mire spó- § róttál, Manyikám? Semmire | nem vittük addig, meg nem | is éltünk... — és mondta vég nélkül. Dávid Imre nem volt képes fölfogni a szavak értelmét Legszívesebben a falba verte volna a fejét amely akkor kezdett el zúgni, követelőzni. Nem, nem is a feje volt: a vére. § (Kondor Lajos rajza.) Kassák Lajos Munkásportré Ezt a fejet nem formálta saját képére az Isten ezt a fejet a tegnap emléke és a ma kétségei gyötrik ebben a fejben forradalmak magvai csíráznak erre a fejre régóta lesben áll a hóhér ezeket <a kezeket a teremtés eszméje vezérli ezek a kezek balról áldottak és megátkozottak jobbról ezek a kezek lesújtanak és felemelnek egyszerre ezek a kezek bilincsek nyomait viselik ezek a kezek nem kulcsQlódnak imára ezek a kezek undorodnak a vértől ezek a lábak nem csúsznak el egy narancshéjon ezek a lábak összekötik nyiigatot a kelettel ezek a lábak agyontapossák a sárkány hét fejét ezek a lábak eljutnak arra a tájra melyről a fej álmodik ez a szív zsarnokok fegyvereitől sebzett ez a szív saját parazsából újjászüli önmagát ez a szív az én szívem ikertestvére ez az ember olyan amilyen én vagyok egyazon ég alatt egyazon dalt daloljuk vetésről aratásról. Szinte puritán kSltészet A Szovjet Irodalom májusi számából Alehszandr Mezsírovot 1971 telén Jevgenyij Jevtusenko- val együtt ismerhette meg személyesen a szovjet líra iránt érdeklődő magyar közönség. Azóta 1974-ben Búcsú a hótól címmel önálló kötete jelent meg az Európa Kiadónál Csorba Győző fordításában. A személyes Ismeretség és a mély, költői barátság birtokában Csorba Győző így jellemzi Mezsiro- vot a Szovjet Irodalom új — májusi — számában, a közölt versek előtt: »Eszköztelen, szinte puritán költészet ez, igen-igen finom romantikával, s különféle sajgó nosztalgiákkal átszőve. Tárgyválasztásában köznapi, még olyankor is, amikor egyáltalában nem köznapi eseményről: a háborúról szól. De Mezsirov ismeri az életet és az emberi lelket S tudja, hogy fontos az ünnep, de a köznap fontosabb, hogy Izgalmas a kifejezés, a hang, a szó gazdag pompája, de izgalmasabb a szűkszavú, cifrátlan telitalálat.« Költ® fejlődését Jevgenyij Jevtusenko elemzi egy terjedelmesebb tanulmányban. Íme, a szovjet költő egyik verse! labdarúgóval W alább négy gól azok közül, amelyeket beszedtünk, rendkívül kétesnek látszott arról a helyről, ahol én álltam. Azazhogy futottam, akarom mondani. Mellesleg szólva, már több ízben felhívtam vezetőségünk figyelmét arra, hogy ilyen időben semmiképp sem szabad karfiolt adni nekünk reggelire. Otthon az ilyesmi még megjárja, de külföldön a karfiol végképp megengedhetetlen. . Azután úgy vettem észre, hogy a stadion füve kissé mifelénk hajlott, ilyen körülmények között pedig — világos — a támadójáték sokkal nehezebb. Meg aztán — ki látott ilyet?! — a szünetben idetelefonált a fedezetünk felesége, hogy a gyerekkel együtt látta a tévében, hogy a fér- jecskéjének, állítólag, kicsúszott a futballtrikója a sportnadrágjából, márpedig az ilyen rendetlenség a gyerekek számára rossz példa. Szegény fiú, természetesen, szörnyen ideges lett és a fedezetsorunk úgyszólván elveszítette a gerincét. — Es a csatársor? — A csatársor? Tudja, itt a stadion nem úgy fekszik, mint otthon, s ezért a csatáraink elveszítették az irány- zékot, s nem tudták megállapítani, hol az ellenfél kapuja. Mindennek betetőzéséül az időjárás is többnyire jó volt. Ez természetesen az ellenfél kezére játszott, hiszen mi sűrű ködben játszunk a legjobban, amikor még a labdát sem látni. Meg aztán tizenegyen voltunk a csapatban, nekünk pedig ez a szerencsétlen szám. Tegye hozzá ehhez még azt, hogy a divat követelményei miatt megnövesztettük a hajunkat és éppen a döntő pillanatokban hajtipcseink a szemünkbe csüngtek, s akkor megérti, miért veszítettünk, bár sokkal jobbak voltun1: az ellenfélnél! (Fordította: Génért György) Alekszandr Mezsirov Ú T lm, itt fut az út, kerekekre tekerve, a fák sorakoznak, az oszlopok itt, és látod a csillagokat leszögelve, a katonasors végső jeleit Ez az út. A kaptató meg a lejtő. Romok. Mérföld-jelzők. Kövezet Orosz út, a határtalanba kerengő, mint dallam, elunni soká se lehet A keréknyomokkal szembeüt engem, talpamra tapad, síksága pedig a lábam alá leterül puha csendben, s az erdőkkel fölemelkedik. (Weöres Sándor fordítása.)
