Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Jászal-díjas POGÁNY JUDIT Somogyi utazások évszázadok utjain Arról beszél, hogy tavaly a télbe fordult tavasz jégkristályba fagyasztotta a rügyeket. Kicsi fiával fölemeltek a földről néhányat, bevitték a szobába, és melengetve leolvasztották jégszem-koporsójukat. S a télről ez is eszébe jut: fia beteg volt, az ágyon építettek ketten pici hóembert, Fabulon flakon volt a kalapja, hurkapálcika a keze.. Ennek az apró, kedves, művészasszonynak egyik legnagyobb életélménye az anyaság; a gyerekkel való rövid együttlétek gazdagsága. Számtalan ifjúsági darab gyerekfigurája volt: megformálásuknak ez az élményháttere. Mostanában Molière képzelt betegének zseniális Lujzacskója mindig nyíltszíni, nagy tapsot kapott Tudatosan építette a figurát. Megfigyelte, hogy az izgatottan mesélő gyereknél időben nem egyszerre nyílik beszédre a száj az arcjátékkal és a mondanivalóhoz társuló gesztussal. Ezt a fáziskülönbséget valósította színpadra a kislányfigurában. Kislány, de már moccan benne a nő: Angyalkának mondták, hogy a legszebb, neki csókoltak kezet, micsoda dolog ez, kérem!? A Bűvös erdő kis árvájához bizonytalan tartást, gyakori fél lábon ácsorgást társított, hogy kifejezze a gyerek kiszolgáltatottságát, magányát. Húsvéthétfőn lázasan, betegen végigjátszotta Ödön von Horváth Mesél a bécsi 'erdő című remekművének Marian- ne-ját. A kakasülők is megteltek, végigkísérhettük a irfeg- aláztatás stációin. Jelentéktelen, divatot majmoló ,kis ösztönlényből poklot megjárt, mocsárba süllyedő, erkölcsi kifosztott nőstényke lesz a darab végére... Szánnivaló áldozata egy fasizálódó, álszent polgári világnak. A közönség még nem tudta, hogy új Já- szai-díjast ünnepel vastapssal. Pogány Juditot nem sokkal korábban, Zalaegerszegen érte utol a meghívó a díj átadási díszünnepségre. Telefonon pedig férje, Koltai Róbert Já- szai-díjas színművész és a fia gratuláltak... Megszenvedett életindulás áll e mögött a törékeny színésznő mögött. Szülői tragédia, intézeti nevelkedés, bajok és gondok. Talán emiatt ilyen fogékony más emberi sorsokra, emiatt érett mostanra jelentős egyéniségévé a magyar színháznak. Nyitott minden élményre, minden emberi megnyilatkozásra. Partnerekről mesél lelkesedéssel. Ahogy Lukáls Andor kiválasztotta a szövegeket az Ivanóv-beli virágfüzér felszögezéséhez... Ahogy Csákányi Eszter figurát teremt... Ahogy a fiatal Kari Györgyi, a gonosz mostohatestvért játszva őszinte 'könnyeket sír mérgében, és váratlanul az ő lábába rúg ... csodálatos! Pogány szinte hálával beszél ezekről az őszinte — néha furcsa — színházi mozzanatokról és a kollégákról. Másik nagy szerepéről, Csehov Ivanovjának Anna Pet- rovnájáról faggatom. És újra lenyűgöz az a tudatosság, ahogy látja és láttatja ezt az asszonyt, aki három felvonás alatt sietősen jut el a halálig. Az elsőben romlatlan, naiv lény: görcsösen próbálja felidézni magában és maga körül azt a ragyogást, mely fiatalságában természetes fényt sugárzott, mostanra azonban már csak mesterséges, tehát gyengébb erősségű fénnyel vi- lágol. A második felvonásban »rajtakapja« férjét, s amikoT a harmadikban — körülbelül két héttel később — újra látjuk: már élőhalott, végképp megkeseredett lény. A szeretet — vallja Pogány Judit — terhessé válhat, ha nem hajlékony. Ha egy emberből így tör fel az igazság: nem lehet szeretni, terhévé és gondjává válik környezetének, férjének. Kinyilatkoztat, elítél; minden elesettsége ellenére sem lehet rokonszenves. Lelkileg is beteg ember ez a Pogány megformálta Anna Petrovna. A színésznő tizenhárom éve a Csiky Gergely Színház tagja. Itt kezdte pályáját segéd- színésznőként, itt küzdötte fel magát konok, tiszteletet parancsoló következetességgel a rangot jelentő Jászai-díjig. Lcskó László .'A Somogybán található építészeti emlékek a megye évezredes történetének látszólag néma tanúi, akik azonban ott járnak a falak között, hallhatják, hogy ezek az ódon falak nem néma kulisszái a tör- nelmi színpadnak — ott kószál a múlt a romok, az időtől, emberektől megkímélt alkotások között... Szigetvári György Építészeti emlékek Somogybán című — öt évvel ezelőtt megjelent — könyvének előszava szólít újra somogyi utazásra. Most ismét a szerzővel beszélgetek arról, hogy változott-e az elmúlt fél évtized alatt megyénk vári György, o botéi kastély felújításának történetét mutatják be. Az egykori Gaál- kastély copf stílusban épült, helyreállítására az Országos Műemléki Felügyelőség és a megyei műemléki albizottság nyolcszázezer forintot áldozott. A kétéves munka végén, ez év szeptemberében, újra megmutathatja építőjének tudását. Műemléki megőrzés és hasznosítás: e két fogalom édestestvér. A Gaál-kastély a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának kezébe kerül. Vrácsik — így már csak a múlttal foglalkozó szakemberek ismernek rá, hogy Újvárról. Tankönyvből nehezebb megtanulni a történelmet, mint »élőből« olvasni,.. Jelentkezett Noszlopy egyik leszármazottja, hogy ha megkezdődik a kúria berendezése, a család tulajdonában levő hagyatékból Űjvárfalvára is juttat. Megkezdték a kisasszondi Sárközy-kastély helyreállítását is. A somogyi Helikon még kevésbé ismert kiválóságáról talán többen is tudják, hogy Csokonai és Kazinczy barátságát élvezte, és Kisasszondon verset is írt a vándorpoéta. Az ő somogyi tartózkodása emlékeinek szánják a kastélyt, Gyalu pad virágokkal — avagy mitől sivár a műhely'! A torinói Fiat Művek néhány műhelycsarnokában — a gyári pszichológusok ajánlásai alapján — újrafestették a gépeket, majd a falakat, s a korábban sivár, szürke üzemrészeket virágokkal díszítették fel. A hatás nem maradt el. A munka termelékenysége — amely korábban is magas volt — több mint húsz százalékkal növekedett, s a hatalmas gyár lélekbúvárainak, idegorvosainak is lényegesen kevesebb dolguk akadt, mint az átalakítás előtt. A munkaerő-vándorlás csőikként. Igaz, a munkahelyi összeütközések zöme ezzel még nem szűnt meg, a nagyüzem — az »elidegenedés« mértékének csökkenése ellenére — továbbra is az olasz baloldal egyik legjelentősebb bázisa maradt, ami azt bizonyítja: a munkahely külseje csupán »pótlék«. Szerepe nem fetisizálható, mégis mérhetetlenül fontos, hiszen a közérzet egyik alapvető ösz- szetevője. Ha a tervezőknek sikerül az »elgépiesedést« megfelelő színösszeállításokkal, díszítéssel, az élő természet darabjaival — virágokkal és más növényekkel — ellen- súlypzniuk, a munkaerkölcs is megváltozik. Hol áll ebből a szempontból az iparosodott Somogy? Vannak-e tapasztalataink a szép, ízléses munkahelyek létrehozására vonatkozóan, vagy csupán ötletekből élünk, netalán mostohagyereknek számít az esztétikum? Üzemeink többségében nem működik munkapszichológus. Az üzemcsarnokok, műhelyek többségének kialakításában belső építészek nem működtek közre. A vállalatokkal szerződött képzőművészek feladatai pedig csaknem kizárólag közművelődési jellegűek, esetleg egy-egy az előcsarnokot díszítő festmény .vagy szobor elkészítésére vonatkoznak. Gondos térformálással, színdinamikai hatáskeltéssel csak egy-két üzemben — például a Videoton tabi és a Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában találkozhatunk, s a Kaposvári Ruhagyár néhány részlegében. A VBKM- ben pár esztendeje megvalósított kísérletnek — a pszichológiai értelemben serkentő színösszetételekre való törekvésnek — sehol sincs folytatása. ■ A nagyobb termelékenység elérésének hagyományos módjai élnek: a dolgozók anyagi ösztönzése és az új berendezések, gépek vásárlása. Természetesen előfordul, hogy valamely üzem vagy üzemrész állapota akadályozza az otthonos »belső« létrehozását Nyilván a tervezőknek és az építőknek tulajdonítható például, hogy az^ÉP- GÉP barcsi gyárában, a Mechanikai Művek marcali üzemében, a Nagyatádi Konzervgyárban, a Kaposvári Cukorgyárban és a Mezőgép-nél általában az esztétikai igényesség leghalványabb nyomait sem találjuk. Sötét, szűk, zajos csarnokokban — érthetően — jóval csekélyebb a lehetőség a negatív hatások kiküszöbölésére. Ez a hátrány azonban nem mentség, az esztétikai követelmények teljes elhanyagolására. Sem az üzemekben, sem a szövetkezeti szektorban. Holott ez utóbbiban a »szépészeti« szempontok semmibevétele jellemző: bizonyság rá — egyebek közt — a Böhönyei Vegyesipari Szövetkezet vas- és faipari részlege, vagy az Óbudai Gépipari Szövetkezet marcali telephelye. Messzire vezetne, de a munkahelyi demokrácia helyzetével kapcsolatban is értékes adalékokkal szolgálhatna azoknak a különbségeknek a megvizsgálása, melyek a munkások és az adminisztratív dolgozók környezete között fennállnak. (Félreértés ne essék: láttunk ízléses egyszerűséggel, »rongyrázás« nélkül berendezett igazgatói, főmérnöki, főkönyvelői irodákat is,, de mindenképpen túloznánk, ha azt állítanánk, hogy ez a felfogás a jellemző.) Különös, hogy — az ipar irányítóitól eltérően — sok mezőgazdasági vezető ma is átesik a »ló túlsó oldalára«, s azt vallja: a parasztembert nem szabad elegáns szőnyegek, képek, fotelok közt fogadni. Ennek az elavult puritanizmusnak megnyilvánulásai ma az álmosítóan sivár téeszirodák, amelyeknek »szellemisége« helytálló lehetett huszonöt éve, a korszerű nagyüzemi termelés korszakában azonban aligha felel meg. A mezőgazdaságban kiemelkedik a balatonszabadi November 7. Tsz magas rendű esztétikai felkészültséggel __ berendezett irodaépülete. A következtetés egyszerű. Ahhoz, hogy a munka ne legyén teher, alapvetően szükséges a munkahely otthonossá varázslása, mind a munkavégző személyiség, mind a termelékenység érdekében. Somogybán is ideje elmozdulni a holtpontról. Lengyel András 1. Kelj fel, és járj — ismétlődött a bibliai. Futólépés ! — Csontjaid kosarát mintha te vinnéd. — Kelt és járt. — Hosszú karokkal öleld át .magadat te a szerencsés: kenyered, palástod, igéd — Te vagy a megújulás, a halottak közül való — szólott a hang — minden az arcod iránt él. 2. Mert nyugodtan fekszel és fölébredsz rettegés nélkül, és az álmod is akár a simo- gatás, lábujjhegyen a romváros fölött — Nem riadsz döngetésre, a vijjogások is visszakúsztak, és torkuk, a repedések is bénulttá meret védték, és minden ablakok helyén mégis keretben kigyulladnak a gyertyák. 3. Te vagy az újrakezdő, romok és puszták tulajdonosa, egyenesedj, hisz termeted is már a magasság, látnivaló jel, föltámadás a tehietők fölött. Ujjongás a te két karod, indulj, soványan, mint a fák, hunyt szemmel csupasz ágak a boldog ágaskodásban, mozdulat, tavasz növekedj, s dicsértessék! történelmi, építészeti emlékeinek tára, hogyan sikerül megmenteni és megmutatni örökségünket j Somogyot olyan megyének ismerték, ahol vajmi kévés maradt fenn az építészet emlékeiből. Talán mert nem voltunk »elkényeztetve« látványos várakkal, azért kezdődött meg nálunk az intenzív kutatás. És kiderült: érdemes áldozni rá, mert a múlt építőkövei is fontos tudatforma-■ lóvá válhatnak népi építészetünk, középkori és későbbi építészeti emlékeink feltárása során. Az Építészeti emlékek Somogybán című kötet leltár volt arról, hogy mi található területünkön. Arról nem beszélt, hogy mi történjen a romokkal, a düledezőfélben levő kastélyokkal, a rogyadozó, zsúpfedéles házakkal. Fényképeket tesz elém Sziget4. Tiszta lap a te jövőd, tenyered mása, szolgája szándékainak, arcod az arcod, hangja a te hangod hangja, zenéje benned kiáltó: tántorogva is hatalmad teljén, harmadnapon a rejtett keresztek. megszülettél! A Mindenki Országa jött el — így szóltál — szólhattál tántorogva is hatalmad teljén és leomlottak a kivégzőfalak. 5. Ki vagy te álmodozások- pásztora élén a nyájnak? Fölkent dadogó? Kié a száj, szavaidat mily sírgödör ontja? 6. Mit látsz te, aki láttatsz, micsoda vak szemrés éle hasít ki? Ki kölcsönözte arcod világosságát? Ki bátorított téglát téglára emelni újra? Réseik között a vér. Nem szivárog a hiábavalóság? 7. Miért lennél különb az utak . padkáin ülőknél, akik lábukat elfelejtették. Emlékeznek és várnak derékig földben. Akik azt mondják: nem érdemes. Olyan az élet- benmaradott: letört ág, virágot hozó, azt hiszi túlélte fáját és szánalmas az ő kegyelet vázáiban. falviról van sző. Noszlopy Gáspár szülőfalujáról: e sorokban pedig Noszlopy szülőházáról, a volt kúriáról, melyet ugyan megpróbáltak kihasználni — orvosi rendelő működött itt a legutóbbi időkig —, de valójában arra a legalkalmasabb, hogy volt lakója emlékét idézze. Sokszor mondjuk úgy: »a kövek beszélnek.« Ebben az esetben nagyon is világos beszéd hallik az újvárfalvi házból ... Építtetője, Noszlopy Antal Somssichtól kért hatezer téglát, persze olyan kölcsön formájában, hogy nyolcezer járt vissza. A lecsupasz- tott falak téglasorainak N. A. —S. A. jelei mellett írás is őrzi a szerződést... Eddig mintha csak építőkről, falakról, kövekről beszéltünk volna. De tudnunk kell lakóikról is; például Noszlopy8. Elsüllyedt legénység tengerek alól, nem félsz, hogy i fölemelkedik újra? Arcok horpadásai, kagylók, nem szív be az üresség? 9. Ki adott megbízatást, hogy visszahanyatlók, haldoklók tekintetéből is betakarítsad és erővé kovácsoljad a hiszékenységet? 10. S bírája te a hívő-gonosznak is, van merszed hitet plántálni, amikor hulláktól mérgezettek a földek, a hómezők alatt hanyatt fe- küsznek hadoszlopaik, szét sem oszoltak, páncélosokat hordoznak homlokukon, puszták kövei, utak: a rászedettek?! 11. Ki vagy te kiszabadított? Mit kérsz háttal a megbillent égnek, mely lehasad? Repülők levált szárnyain zuhant. Ki kedvel, milyen szabadság téged, hogy elállhattad a rést, s kiürültek a pincék, az arcukat kezükbe temetők nem zúdultak föl ellened kövekkel, és kimondhattad, hogy Érdemes, sértetlenül jelölhetted a jövendőt, kinyújtott karral, egyetlen menedékül? ahol emellett öregek napközijét is létesítenek. Az Idén háromszázezer forintot költenek rá, az országos kastélyprogramban szerepel a több évet felújítás. Az őszi műemléki és múzeumi hónap nyitányán avatják föl népi építészetünk szabadtéri bemutatóját, a szennai »skanzent«. A két somogyi, tájjellegű épületet újabb kettő követi az avatóig, s a héten már megkezdték a zselici növények idetelepítését is. Folytathatjuk a sort a* 1774-ben épült segesdi ferences templom és kolostor helyreállításával; a mesztegnyöi Dorfmeister-festmények bemutatásával. A balatonberényi templom a felkutatása során a vártnál is nagyobb meglepetést keltett a szakemberekben: királykonzolos gót bordákra bukkantak. Kutatják a hetesi templom gótikus emlékeit, Jután a szentélyben egyelőre még föl nem becsült, talán középkori freskókra leltek ... Hogyan fogadja a mai falu önnön arcán az új vonásokat? Ahol a giccs kiszorításával — néhány templomunk berendezésére gondolok — párosul az igazi érték bemutatása, ott nagyon gyakran előfordul, hogy ellenkezést váltanak ki az intézkedések. Ám, ahol az ízlésen nem esett ilyen csorba, ott. széles körű támogatással járulnak hozzá a falu lakói, hogy értéküket birtokba vehessék. Somogyszil, Sze- nyér, Igái, Törökkoppány példáját említhetem a támogatásban. A Noszlopy-kastélynak is örül a falu. Szeretnék megmenteni Somogy egyetlen fennmaradt betyár csárdáját Somogysár- don. Nem mindegy az sem, hogyan alakul a kastélyiskolák sorsa. Pusztulnak népi építészeti emlékeink; Hollódon ötöt jegyeztek a 'közelmúltban, már egy sem található meg közülük. Istvándi- ban viszont a községi tanács gondoskodott a két „épület megvásárlásáról, az egyikben állandó helytörténeti kiállítást rendeznek be. Mint példáink is mutatják: még nem mindenütt ismerik fel. hogy csak az tervezhet igazán a jövőnek, aki ismeri a múltat is. Horányi Barna Somogyi Néplap I Mezei András KELJ FEL, ÉS JÁRJ Legenda a felszabadulásról
