Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-29 / 100. szám
OKTATÁSPOLITIKAI AKTÍVA r f ALKOTO LÉGKÖRBEN Szenvedélyes vita a megyei pártbizottságon (Folytatás az 1. oldalról) r Az összefoglaló értékelés lényege ez volt: Somogybán eredményesen munkálkodtunk az oktatáspolitikai határozat megvalósításán. A határozat fölkeltette az egész lakosság érdeklődését és tenniakarását. A párt- és az állami szervek az irányításban, a pedagógusok hivatásuk s> ínterein a korábbinál sokkal aktívabban és eredményesebben tevékenykedtek. A fejlődés azonban sohasem mentes az ellentmondásoktól, s néhány területen a tettek is elmaradták a várakozástól. SZEMÉLYEK ÉS TÁRGYAK Klenovícs Imre mondanivalójának egyik csomópontja az volt: hol tartunk a közoktatás személyi és tárgyi fettételeinek megteremtésében, örömteli változás, hogy öt év alatt 3500-zal több gyerek járhat óvodába, a helyzet azonban ma sem megnyugtató. Kaposváron például iszonyúan nagy a zsúfoltság. Ehhez kapcsolódott Bíró Cyuláné vezető óvónő szenvedélyes, hivatásszeretettől és felelősségérzettől áthatott felszólalása. Elmondta, hogy szeptemberben 619-cel több óvodára jogosult gyermekre kell számítani a megyeszékhelyen, mint ameny- nyien iskolába távoznák. A feszültséget a jelenlegi 138,9 százalékos kihasználtság is jelzi. Ezzel szemben 150 új óvodai hely várható. Szenvedélyesen kikelt azzal a terjedő »felfogással« szemben, miszerint »az óvodák már csak gyermekmegőrzők«, miközben elmélyült és egyre színvonalasabb, iskolára előkészítő munka folyik az óvodákban. Mégis hozzátette: ha csak beszélünk a zsúfoltságról, szócsép- lés azt hangoztatni, hogy »legdrágább kincsünk a gyermek«. Az előadó elemezte az alsófokú oktatás helyzetét, a fejlődés mutatóit. A fejlesztés nagymérvű volt, mégis csökkent a termek száma. (A kastélyiskolák és kisiskolák megszűnése miatt.) Viszont javult a szakrendszerű oktatásban részesülők aránya. Figyelmeztető a városok helyzete: a gyereklétszám nem csökkent, hanem nőtt. Többen is sürgették: azonnali és előrelátó intézkedésekre, tettekre van szükség. A személyi feltételek javullak, a pedagógusok felkészültsége és hivatástudata .fejlődött. Ellentmondás viszont — ás erről többek között Köves- di Tiborné mesztegnyői tanítónő beszélt szenvendélyesen —, hogy pontosan ott dolgozik a legtöbb képesítés nélküli nevelő (az alsó tagozatokban), ahol az új tanterv a legnagyobb követelményeket állítja eléjük. De az óvónőkkel kapcsolatban is hangzott el hasonló észrevétel. Megnyugtató veit viszont, hogy a felszólalók »félelmeiket és aggályaikat« nem visszatartó erővel, hanem nagy felelősségérzettel vetették föl azért, mert mint Xövesdiné mondta: »Meg akarjuk valósítani az új tantervet!« Ez a megértés, ez a szándék és odaadás jellemezte az egész tanácskozás légkörét. A NEVELÉS FELTÉTELEI Az előadói beszéd és a vita másik csomópontja a nevelő- munka volt. Ennek kapcsán sok szó hangzott el a pedagógusok, a nevelőtestületek politikai-ideológiai arculatáról, a közösségek egységéről. Ütmu- tató jelentőségű volt mindaz, amit dr. Kelemen Elemér, a továbbképzési intézet vezetője mondott. »A köznevelés fejlesztésének középpontjában a továbbképzés áll« s rendkívül rokonszenves — fejlődésünk bizonyítéka egyben —, hogy előremutató terveiket o pedagógusok igényeinek természetes növekedésére építhették. Cselők László, a Latinca kollégium igazgatója — jóllehet az elhelyezés elmaradottságát is szemléltetően ábrázolta — ugyancsak a nevelést, főként a fizikai dolgozóik gyermekeivel elért kimagasló eredményeket méltatta. Nem véletlen, hogy a kollégiumban lakók többet és gyorsabban szívhatnak magukba a közösségi élet- felfogásból, a közéleti érdeklődésből, és személyiségük, világnézetük kialakulása is szilárdabb talajra épül. Jó javaslatokkal állt elő Ázsuth Gyula, a pedagógiai társulat megyei elnöke is, aki többek között ns iskolaigazgatók túlterheltségének csökkentésében látja a nevelői munka fejlesztésének egyik lehetőségét De ő volt az is, aki merőben új javaslattal élve arra hívta föl a figyelmet hogy az iskolák növekvő technikai személyzetét be kell vonni a közoktatáspolitikai feladatokba. Végtére is ők más oldalról segíthetik elő például az iskola és a szülői ház kapcsolatát. JOBB VEZETÉSSEL Kétségkívül »vérszegény« marad a beszámoló, hiszen annyi okos, ésszerű javaslat észrevétel, bírálat és tettekre buzdító szó hangzott el, hogy fölsorolása is oldalakat foglalna el. A vezetés további javításának feladata a pártra és az állami irányításra egyaránt érvényes. A színvonalnövelés általános követelmény. Részekre bontva azonban ezernyi feladatot ad: a jobb testületi légkör kialakításától a politikai és szakmai felkészültség fokozásáig; az anyagi eszközök okosabb és előrelátóbb, tervszerűbb felhasználásától többek között az úttörőszervezetek 30 éves, megcsontosodott módszereinek korszerűsítéséig: az irányításban az egy nyelven beszéléstől az egyet akarásig. Végtére is — ahogy az aktíva mondanivalóját Kleno- vics Imre összegezte — megbizonyosod lia ttunk afelől, hogy a határozat végrehajtása jó irányba halad, értelmezése egységes; céljaink elérésében és a megközelítés módjában is közös nevezőn vagyunk- A jó hangulatú vitát őszinte és szenvedélyes hang jellemezte. A megyei pártbizottság titkára — csakúgy, mint a tanácskozás elnöke — továbbra is nyílt hangvételre, elkötelezett tettekre, egészséges türelmetlenségre bátorította az aktíva résztvevőit s velük együtt az oktatás fejlesztéséért felelősséggel tartozó valamennyi somogyi embert. „1 zárkózottság itt esődbe rezet" Azt olvadtam egy értelmiségszociológiai tanulmányban, hogy a könyvtárosok személyiségére általában nyomasztóan hat a munkahely állandó csendje és az udvariasság kényszere, ezért többségük idővel zárkózottá válik, nehezen nyilatkozik meg »magán- t..»bérként«. Saját tapasztalataim sem különböztek a szerzőétől, ily módon »csaléteknek« szánt ravasz »keresztkérdések« tucatjával fölfegyverkezve kerestem föl Hetényi Juditot, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának nemrégiben magasabb beosztásba kerüjt könyvtárosát. Gondolhattam volna, hogy szerény, szófukar egyéniségnek s íhasem sikerülhetne az üzemi könyvtár »nehéz« terepén c'Lnie azt, ami neki sikerült: a SZOT, a Hazafias Népfront es a Kulturális Minisztérium Olvasó munkásért-pályázatán második díjat szerezni — ám csak a helyszínen derült ki, hogy a zsurnalisztikái »csoda- fegyverek« bevetése teljesen flösleges. A bemutatkozás után jó húsz percig nem jutottam szóhoz. Önvallomása nyomán az üzemi közművelődés teljes problémaköre föltárult. — Meglehetősen kevés önbizalommal fogtam 1975-ben a könyvtári munkához. Korábban ugyanis csak irodában, művelődési házban dolgoztam. Megrémültem a szokásosnál nagyobb közegellenállástól, s bizony sok időbe telt, amíg némi tapasztalatra tettem szert. Mindenekelőtt a munkafolyamatokat kellett elsajátítanom, a gyártási technológiát megismernem, hiszen a könyvtári beszélgetések rendszerint a munkaköri gondok, az életmód »körüljárásával« kezdődtek. Belülről kellett tehát látnom a munkások életszemléletét, ízlésvilágát. Azt hihetnénk, a könyvtárosnak egyszerűen művelt, alkalmazkodó, udvarias személyiségnek kell lennie. Ki gondolná azonban, hogy a jó hadvezér ravaszsága, a profi diplomata taktikai érzéke is nélkülözhetetlen a polcok között? Figyeljük csak! — Kezdetben gyakran előfordult, hogy — ha nem találtak az olvasók pergő cselek- ményű, könnyen emészthető, a mindenevő ínyére való, köny- nyű olvasmányt, — üres kézzel távoztak. Az első »nagyágyú«, amellyel a kevésbé választékos ízlésű könyvtári tagokat megostromoltam, Sütő András: Anyám könnyű álmot ígért című müve volt, ezután már csaknem biztosra mehettem Déry Tibor; Kedves bópeer című regényével, s Örkény István néhány írásával. Hogy miért csupán kortárs magyar szerzőket említek? Gyárunkban — és nyilván nemcsak itt — általános jelenség, hogy idegenkednek a mai magyar irodalomtól. Az író—olvasó találkozók szervezésébe is apait- anyait bele kellett adnunk. Nem kis eredmény, hogy egy- egy sikeres est után tucatszámra vásárolhattuk volna Moldova, Lakatos Menyhért, Jókai Anna alkotásait. Persze, ez nem általánosan jellemző. Az írók meghívása már szinte külön tudomány, hiszen a jó tollforgató még nem feltétlenül jó előadó... És lassacskán eljutunk a munkásművelődés »legrázósabb«, legtöbbször vitatott módjáig: a szocialista brigádok úgynevezett kulturális vállalásáig. A fonó híres arról, hogy a követelményeket különösen szigorúan veszik. A lista pontjait itt nem elég »kipipálni«, a látszat itt nem üdvözít. De vajon mindig így volt? — Mi is elszenvedtük a szokásos gyerekbetegségeket. Előfordult, hogy a beiratkozott brigádtagok fele egy esztendőn át egyetlen könyvet sem kölcsönzött. Végül — minimális követelményként — negyedévenként legalább egy À világnézet formálásáért Interjú Lukács József akadémikussal, a Világosság főszerkesztőjével A Világosság című folyóirat 18 évvel ezelőtt, 1960-ban jelent meg először. Fő célja kezdettől fogva a materialista világnézet terjesztése. Erről L likacs József akadémikus, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója, a lap főszerkesztője a következőket mondta : — Nem véletlenül fogalmaztuk meg a folyóirat alcímét úgy, hogy materialista világnézeti folyóiratot kívánnunk szerkeszteni. Ezen azt értettük, hogy tudományos természetszemléletet, történelemszemléletet, társadalomszemléletet, erkölcsi, esztétikai szemléletet kíván a lap terjeszteni, és erről a pozitív alapról alkarunk vitatkozni a vallásos és más idealista nézetekkel. — Hogyan lehetne eredményesen előmozdítani a materialista szemlélet kialakítását, terjedését? — Az emberek világnézete, világszemlélete mindenekelőtt saját mindennapos élményeik hatását tükrözi, közvetlen élettapasztalataik hatására fejlődik. A szocializmus építésének menetében igen fontos, mennyire tudják megérteni, felismerni az adott feladatokat, képesek-e választani az objektív alternatívák között, megszervezni ezek megvalósítását, s közben tapasztalataik alapján a saját szemléletüket is megfelelően korrigálni. Ebből következik, hogy a társadalmi gyakorlat folyamatában magas színvonalú gondolkodási kultúrát kell elsajátítani. Igaz, az imént éppen azt mondtam, hogy az emberek gondolatvilágát elsősorban saját élményeik és tapasztalataik formálják, azonban ezeket az élményeket és tapasztalatokat fel is 'kell dolgozniuk tudatukban, amihez szükségük van az elmélet segítségére. Amikor célul tűztük, hogy ebben közreműködünk, tisztában voltunk vele, hogy többféle követelmény együttes érvényesítésére lesz szükség. Ezért . a legkülönbözőbb tudományágak segítségével közelítünk a világnézeti kérdésekhez. Számításba vesszük azt is, hogy a filozófiai ismereteknek nagy szerepük van a dialektikus és materialista gondolkodásmód kiformálásában, de hatása van erre a művészetnek, az erkölcsi és természetesen a politikai ismeretek szélesítésének is. — A lap tehát komplex feladatra vállalkozott? Hogyan tükröződik ez a szerkesztőség munkájában? — A fent elmondottaknak megfelelően filozófiai rovatunkban egyaránt foglalkokönyv elolvasását tettük kötelezővé. A módszer bevált. Sokan, akik korábban azzal jöttek be, hogy »kérek egy szép, színes könyvet nagy betűkkel«, ma órákon át böngésznek a polcok között, sőt, segítenek a leltározásban, a rendezésben. Nem »brigádvállalásként«, hanem önként, kedvtelésből. A volt könyvtárosnő — ma az üzemi művelődési bizottság munkatársa — mostanában hajnalbai) kel. Negyed hétkor már a gyárban van, hogy részt vegyen a brigádértekezleteken, ismertethesse a művelődési lehetőségeket, meggyőzhessen, rábeszélhessen. Mindenki elsősorban neki tulajdonít néhány feltűnően jelentős sikert. Például: a fonóból tavaly kétszázötvenen vettek részt az októberi forradalom 60. évfordulója alkalmából szervezett Aurora- könyvpályázaton. A Kell a jó könyv olvasómozgalomba az idén háromszázötvenen jelentkeztek. Hosszú ideig könyveket, is árult a gyárban. (Az évi bevétel több mint százezer forint — jóval magasabb, mint bármelyik másik somogyi üzemben.) Személyiségének változásait is a munkának tulajdonítja Hetényi Judit. »Amikor ide kerültem, jóval csöndesebb és határozatlanabb voltam. Szerény modorú »kultúr- hivatalnokok« azonban nem élhetnek meg egy gyárban. A zárkózottság itt csődbe vezet«. U A. zunk korunk világnézeti problémáival, továbbá vallás'kiriti- kával, valláselmélette 1 is. Történelmi rovatunk elsősorban filozófiatörténeti, eszme- történeti, vallástörténeti kérdéseket tárgyal. Politikai rovatunk a hazai és a nemzetközi társadalmi-politikai életben felmerülő ideológiai problémákat vizsgálja. Kulturális rovatunk művészeti, művészettörténeti és irodalomtörté- netai kérdéseikre specializáló-, dott Van továbbá pszichológiai-szociológiai és természet- tudományos kérdésekkel foglalkozó rovatunk is. A szaktudományokból azonban főleg a világnézetileg fontos kérdések érdekelnek bennünket. — Milyen módszerrel szerez tudomást a folyóirat az olvasók igényeiről? — A folyóirat tízezer körüli példányszámban jelenik meg. Ez nem túl sok, de nem is keygs. A megjelenés évében elért példányszámnak ez a két és félszerese. A fejlődés tehát jelentős, mégsem vagyunk elégedettek. Folyóiratunk azokhoz a pedagógusokhoz, pártoktatókhoz, ismeret- terjesztő előadókhoz szól, akiknek hivatásuk a materialista világnézet terjesztése, s ezért igen sokat tehetnek. Hozzájuk fűződő kapcsolataink igen sokrétűek. Főleg a levelekből kapunk jelzéseket, amelyek figyelmeztetnék vitakérdésekre, ellentmondanak vagy megerősítenek bennünket. Vidéken több helyen alakultak Világosság-körök, melyekben rendszeres eszmecsere folyik a folyóiratban fölvetett fontosabb problémákról. A szerkesztőség és a szerkesztő bizottság tagjai időnként előadásokat tartanak ezekben a körökben. Nem kevesen olvassák a lapot a marxista—leninista esti egyetemek hallgatói között. — Kik a folyóirat szerzői? — Főleg tudományos kutatók írják cikkeinket. Gyakran szerepelnek a lapban olyan gyakorló tanárok, akik pedagógiai munkájuk mellett bizonyos kérdések kutatásával is foglalkoznak. Művészek és írók véleményének, állásfoglalásának is helyt adunk. A szerkesztőség feladatát abban látjuk, hogy megszervezze e cikkek elkészültét, segítsen a leghatásosabb forma kialakításában. Folyóiratunk egyébként 2—3 évre kiterjedő terv alapján dolgozik. — Gyakran kérik föl az egyes területek szakembereit cikkírásra? — Ha irányt akarunk adni a lapnak, természetesen nem lehet egyszerűen azokra a cikkekre támaszkodni, '; amelyek spontán érkeznek a szerzőktől, ezért gyakran kérünk fel kutatókat egy-egy., téma megírására. Általában ‘ a lap tematikus, tehát egy nagyobb, komplex kérdéskört ä próbálunk sok oldalról megvilágítani, és ehhez kérjük a különböző szakemberék % közreműködését Éppen most folyik az ünnep-hétköznap - viszonyával foglalkozó tematikus szám előkészítése, amely nyáron lát majd napvilágot Történeti, szociológiai, társadalompszichológiai vonatkozásban egyaránt vizsgáljuk az ünneipek jelentőségét a múltban és a mában egyaránt De jelent már meg • ilyen szám a nevelés problémájáról, a nőkérdésről, az ökológiai krízisről, az elidegenedésről stb. Előfordul az is, hogy több számban egymás után térünk vissza ugyanarra a kérdésre, például hónapok óta rendszeresen jelennek meg az ideológia és ideológiakritika kérdéseivel foglalkozó cikkek. Ez is elősegítheti, hogy olvasóink átfogó képet kapjanak a fontos világnézeti tartalmú kérdéseikről — fejezte be nyilatkozatát a Világosság főszerkesztője. L. Gy. Filmfőszerepben Tí% év múlva Balogh Tamás harminchárom éves, harmadik évadát tölti a Csiky Gergely Színházban. Már az első hetekben hallatott magáról: könyveket mutatott be rendszeresen a Dorottya-bárban. Láttuk az őrület, vagy más, a Cirkuszhercegnő, a Pompadour, a Troilus és Cressida, a Piros buyyelláris, a Cyrano de Bergerac, a Mesél a bécsi erdő, a Rokonok című darabokban. Kisebb, nagyobb szerepek voltak, közülük olyanok, melyeket ő épített be a produkcióba a rendező jóváhagyásával. Most filmfőszerepet bíztak rá. Nemrégen fejeződött be Lányi András Tíz év múlva című új alkotásának forgatása. — Hogyan választották ki a főszerepre? — Tulajdonképpen több évvel ezelőtt kezdődött ismeretségem a rendezővel, aki arcokat keresett egyik vizsgafiim- jéhez a Pinceszínházban. Én ott néző voltam, s váratlanul ért a felkérése. A filozófus Parker Anderson című vizsgamunka lett az első film, melyben játszhattam. Ezután újabb vizsgafilm következett: A filozófus Martinovics Ignác. Ebben Kazinczy t alakítottam Utána a Légtornászok völgye következett, szintén Lányi András-rendezés. Negyedéves vizsgafibnje volt. Azután Petőfi szerepe jött a Segesvár című filmben. — Ez a filmbaráti kör műsorán szerepelt. — Sok országban, több fesztiválon bemutatták, sikerrel. Legutóbb Franciaországban. A két Haller gróf azon marakodik: kinek a birtokán temették el Petőfit. Emlékművet állít az egyik, de a másik végzéssel a kézben, a saját birtokára viteti azt. Petőfi vízióalak, hol tábornokként, hol rokkantként, hol más alakban jelenik meg. — Miről szól a Tíz év múlva? — Egy fiatal tévérendező (ezt a figurát játszómén) élete első lehetőségéhez Jut. Egy volt amatőrfilmes nőt választ filmje főszereplőjéül, Marek Margi- tot Az egykori amatőrfilmes munkáinak segítségével szinte arra keres választ: mivé lettek a hatvanas évek történései Marek Margitban. Lúkáts Andor, Flórián Antal, Simon Zoltán is játszik a filmben, mely sokfajta technikát vonultat fel, köztük a fekete-fehér megoldást keverve a színessel, a té- véfelvétélt a 8 milliméteres amatőrfilmmel. Mindegyiknek van szerepe, önálló jelentősége. Balogh Tamás tanult 2enét, játszott és rendezett amatőrszínpadon, elvégezte a főiskola népművelő—könyvtáros szakát, de voltaképpen mindent a leendő pályának, a szíranűvé- szinek alárendelve. Szinte színházban nőtt fel: gyerekszínészként játszott az egykori debreceni színházban Latino- vits Zoltánnal, csodálhatta Si- mor Erzsit, Mens áros Lászlót, Márkus Lászlót, s az akkori »nagy öregeket«, Turóczy Gyulát, Hortobágyi Artúrt. A feladatok megkeresik. I*. L. Somogyi Néplap
