Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-28 / 99. szám
A haladó emberiség újkori történelme egyik legnagyobb eseményének, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak a hatvanadik évfordulóját ünnepeltük tavaly. Alig több mint egy éve annak, hogy a jubileum tiszteletére munkaversenyt kezdeményeztek a csepeli dolgozók, és felhívásuk nyomán megmozdult az ország népe, sőt az új eredményekre serkentő tömegmozgalom visszhangra talált az országhatárokon túl, a szocialista országokban is. Ez a nemes kezdeményezés, a szocialista brigádok, a munkásközösségek célratörő igyekezete, a közért végzett munkája kiemelkedő sikereket hozott. Segített a nehézségek leküzdésében, hozzájárult népgazdasági terveink teljesítéséhez. Ezer és ezer közösség adott új bizonyítékot helytállásáról, alkotó erejéről. A munka ünnepe közeledik, és ez szép alkalom arra, hogy a jubileumi munkaverseny tapasztalatait, tanulságait összegezzük, és köszöntsük a különösen kiemelkedő teljesítményt nyújtó közösségeket. Az MSZMP Központi Bizottságának jubileumi oklevelét megyénkben három szocialista brigád kapta meg: a gabona- forgalmi vállalat nagyatádi keverőüzemének Petőfi, a barcsi Vörös Csillag Tsz gépkocsivezetők és a megyei rendőr-főkapitányság Petőfi szocialista brigádja. A megyei pártbizottság jubileumi oklevelét öt közösségnek adományozták: a Budapesti Finommechanikai Vállalat 3. számú kaposvári gyárának Elektron, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat Ifjú Gárda, a Bárdibükki Állami Gazdaság kertész, a böhö- nyei áfész Petőfi és a bala- tonszabadi termelőszövetkezet Dózsa szocialista brigádjának. ■ ■ __ ■■ O MUNKASKOZOSSEG EREJE Jólesik a közös munka” 97 Sokan irigylik a kertész női brigád tagjait a Bárdibükki Állami Gazdaságban. Nem kitüntetéseikért, hírnevükért vagy azért, mert a gazdaság vezetői rendszerint őket említik példaként. Egyszerűen, látják, hogy amit nap nap után csinálnak, az szépítés nélkül is figyelemre méltó. A társadalmi munka vagy más közös megmozdulás náluk nem igényel több napi szervezést és győzködést. A hét elején valaki említette az asszonyok előtt, hogy a gazdaság rövidesen kimeszel- teti a tárolót. Amikor másnap újra kiment, a tároló már frissen meszelve virított. »Tegnap úgysem volt tv, hát megcsináltuk« — válaszolták. »Nem volt ez olyan nagy dolog, amit cifra betűkkel brigádnaplóba kéne jegyezni.« Hiszek az emberi önzetlenségben, de nem a jó tündérekben. Mikor elindultam, hogy munkahelyükön, a gyümölcsösben keressem meg az asszonyokat, leginkább az foglalkoztatott, vajon egy családanyának és felesé,gnek nem akad-e fontosabb dolga, mint hogy munkaidő után kimeszeljen egy tárolót. — Van köztünk háromgyerekes is. Például Aranka — mondta Bene Sándorné brigádvezető. — Biztosan lett volna munkája otthon is, de itt maradt.,. 1964 óta van együtt ez a brigád. Ennyi idő alatt megismertük és megszerettük egymást. Valahogy jólesik a közös munka ... — Nem hiszem el, hogy soha ne lfett volna veszekedés, vagy vita... — Persze, hogy volt, de soha nem hagytuk, hogy az ilyen súrlódás fékezze a közös munkát. Aki nem érezte fontosnak a közös célokat, azt kizártuk a brigádból. Vajon igazságosan ítélt-e mindig a brigád. Az elért eredményeik — egyebek közt a négyszer elnyert aranykoszorús jelvény — arról tanúskodnak, igen. Nemrég egy brigádvezetőtársa arra kérte Benénét, sorolja el pontról pontra, mit is tettek azért a sok elismerésért. munkáját. Legrészletesebben mindegyikük a női kertészbrigádról szólt. Gazdasági tervük túlteljesítéséről, az iskola és az óvoda patronálásáról, a tanulásban elért eredményekről ... A hosszú sorból csak egy apróságot jegyeztem föl esténként megvarrták a szakadt permetező védőruhákat. Talán lesz, aki mosolyog ezen, pedig az efféle — természetükből fakadó — vállalások alighanem többet jelentenek a gazdaságnak, mint egy-egy hangzatos, ám formális telje■ sites. Jó volt látni az asszonyok boldogságát, mikor vezetőjük a megyei pártbizottság mun„Előéletük” az iskolapadban , A gazdaság egyik közelben ál- - ló vezetője közbeszólt: »Jöjjön el csütörtök délután, akkor mindent megtudhat...« Tegnap családias ünnepség színhelye voit a gazdaság ebédlője. A megterített hosszú asztal mellett ott találtam a női brigád tagjait is ünneplő ruhában és nagyon megiUe- tődve. A jelenlevő megyei és helyi vezetők egymás után értékelték a szocialista brigádok teatársától, Varga Jánostól átvette a jubileumi oklevelet és a gazdaság által adható legmagasabb kitüntetést a kiváló brigád címet; Kalamász Ferencnének, Simon Jánosné- nak, Cebei Lászíónénak és Cehei Józsefnénak, Mezei Ferencnének, Tőzsök Piroskának ... A szocialista kertészbrigád 25 tagjának szólt a, taps. Az egész faluval törődnek Van közöttük világbajnok amatőr rádiós, zenei klubvezető, társadalmi ellenőr, párt- vezetőségi tag, munkaügyi döntőbizottsági elnökhelyettes, szakszervezeti tisztségviselő, MHSZ-edző. Az Elektron szocialista brigád tagjai között stík az egykori osztálytárs, sőt a Finommechanikai Vállalat 3. számú kaposvári gyárának megalakulása előtt többségük már együtt dolgozott. 1969—70-ben budapesti betanulással kezdődött a közös munka. Bedegi Tibor és Mátrai János — akiknek a barátsága az általános iskolába nyúlik vissza — kezdeményezésére még a fővárosban megalakították a brigádot. Amikor megérkeztek a frissen épülő gyárba, nem kellett azon törni a fejüket, milyen társadalmi munkát végezzenek: volt mit tenni a munkahely végleges kialakításáért. És azután határidő előtt elkészült a gyár első terméke, a »Veszprém« URH adó-vevő készülék. Ekkor még mind a tizennégy ember — Balázs Imre, Bedegi Tibor, Geicz Géza, Horváth Vera, Horváth Zoltán, Kiss János. Mátrai János, Müller László, Parragi József, Péter László. Pinterics László, Németh László, Kosa Ferenc és Ketterer László — együtt dolgozott. Azóta a gyár fejlődésével szükségessé vált, hogy egyikük például a műszaki osztályra, másikuk a szomszéd műhelybe menjen, de ha láncátadásra kerül sor, az öt »idegenbe szakadt« jelenlegi munkájának ellátása 1 után visszajön. Akkor Is ott vannak, amikor például a tanítóképző főiskolának, a Táncsics gimnáziumnak, a siketnéma intézetnek, vagy éppen a Vörös Hadsereg úti iskolának kell valamit megjavítani. Az Elektron brigád 121 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozik. 1972-ben a Társadalmi munkáért emlékplakettet kapták a várostól. A kongresszusi munkaverseny során felajánlott újításaikból egymillió forint megtakarítás keletkezett. Az Alkotó ifjúság pályázaton minden esztendőben értékes pályaművel rukkolnak elő; 1975-ben az egyik ilyen munkájuk a KGM-ig jutott el. A hogyanról faggatom őket. A brigádvezető viszi a szót: — Egészséges rivalizálás van közöttünk, és sikerült jól kialakítani a belső szervezettségünket. Mindenki tudja, ki melyik munkaműveletben a legerősebb, bár mindnyájan értünk valamennyi művelethez. A beszélgetésből az is kiderül, hogy az a három mérnök, aki közülük máshova került, főleg akkor segít, ha a bemérő teremben valami baj adódik: a leggyorsabban ki-1 javítják. Ezt egyikük így fogalmazza meg: — Nincs közöttünk olyan ajtó, amely máshol szokott lenni. Csütörtökön Böhm József, a Somogy megyei Tanács elnöke átadta az Elektron brigádnak a megyei pártbizottság jubileumi oklevelét. 7 Szállítókocsi érkezett a telepre. Tojásért jött. A raktár ajtaja megnyílik, asszonyok rakodnak. A balatonszabadi termelőszövetkezet Dózsa szocialista brigádjának tagjai, akik ennek a virágzó telepnek a gazdái. Virágzó: gazdasági és esztétikai értelemben egyaránt. A korszerű tojóházban 26 ezer baromfi »termel«, s az elmúlt gazdasági évben összesen 5 800 000 tojást szállítottak el innen. Egy százalékkal többet a tervezettnél, a brigád vállalásának megfelelően. De zöldell, virágzik, a telep környéke, udvara is. A pázsit között gondozott virágágyásokat, apró fenyőfákat látok. A fenyőket a napokbant ültették. Talán annak örömére, hogy a megyei pártbizottság jubileumi oklevelét nyerték el az évek során kapott különféle kitüntetések után. A tizenhét tagú brigádnak három férfi tagja van, s közülük az egyik, Matyiké Lajos géplakatos a brigád vezetője. — Mit csinál a másik két férfi? — Az egyik a karbantartó társam — mondja. — A másik éjjeliőr. — Mi a véleménye a férfitagokról? — kérdezem az együk asszonyt. — Ha rossz véleményünk lenne, nem a Lajost választottuk volna vezetőnknek. Egyébként ők tartják karban a technikai berendezést és tavaly újítottak is. Trágyaelhúzó ekéket készítettek a batáriakhoz, s ezáltal költséget takarítottak meg. Ráadásul ezek az ekék jobbak, mint a gyáriak. — És az éjjeliőr? — Horváth János bácsi? Innen ment nyugdíjba, de viszszahúzta a szive. Q a brigád legidősebb tagja. 71 éves. Csupaszív ember. A jubileumi munkaversenyben vállalt többletfeladatait maradéktalanul elvégezte, sőt ennél többet is tett a brigád. Csaknem ötvenezer forint értéket termeltek azonkívül, hogy az üzemág jövedelmi tervét túlteljesítették. A tsz-ben, a faluban azt I modják róluk, hogy hatással vannak a ‘környezetükre, a szövetkezet más közösségeire. Figyelnek rájuk, tanulnak tőlük. Amikor például festeni kezdték az autóbusz-várótermet s hozzáláttak a parkosító munkához a főtéren, mindjárt akadt követőjük. Mert nemcsak a telepüklcel törődnek, hanem az egész faluval, És nemcsak a munkahelyen vannak együtt, hanem a politikai vitakörön és a művelődési otthonban is. Minden előadáson megjelennek a brigád tagjai, s néhányan közülük tovább tanulnak. Tavaly például öten kaptak szakmunkás-bizonyítványt, s közülük Igét baromfitenyésztő szakmunkás szarvasmarha- és sertéstenyésztő oklevelet szerzett. A dózsások szervezték meg a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedőt is a termelőszövetkezetben. Első helyezést értek el, pénzjutalmat kaptak, s ebből az összegből megalapozták a brigád kézi könyvtárát. Alapvető szakmunkákat és szép- irodalmi könyveket vásároltak. — Amit eddig terveztünk — mondja a brigádvezető — még mindig sikerült megvalósítanunk. Ez a kitüntetés pedig újabb elképzelésekre, erőfeszítésekre sarkall bennünket. Sokan szeretnék utolérni őket Szakszervezeti tanácskozást tartottak, tegnap a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat központjában. Elmek végén esett szó a tavalyi munkaversenyről. Em- bersics Sándor igazgató elmondta, hogy a vállalat 126 brigádja egységesen csatlakozott a csepeli felhíváshoz, és ez 20 millió forintos eredményt hozott 1977-ben. Arról is szólt, hogy ha föl akarná sorolni a jól dolgozó brigádokat, akkor hosszú felolvasást tartana. Például a tavalyi harmincezer óra társadalmi munkából is sokan vették ki részüket. Jó évet zárt 1977 végén a Tanép. És a jól dolgozók között is a legjobbak voltak az Ifjú Gárda szocialista brigád tagjai. Munkájukért megkapták a megyei pártbizottság jubileumi oklevelét, amelyet üdvözlő szavak kíséretében adott át Szappanos Géza brigádve- zetőnék Gyuris József, a megyei párt-vb tagja. A tanácskozást családias beszélgetés követte a vállalat klubjában. Sok minden szóba került, kezdetben a brigád 'munkájáról szóltak a jelenlevőin:. Azt is emlegették a vezetők: nemegyszer előfordult, hogy a festőbrigád besegített másoknak. Az egyik ilyen »anekdota« a következő: a brigád egy építkezésnél dolgozva megtudta, hogy az üvegezés »csúszik«, nem tudnak továbbhaladni. Letették hát a festőszerszámokat, és beüvegezték az ablakokat, ajtóikat. Szappanos Géza elmondta: — Természetes, hogy a kitüntetés után nem állunk le. De egy kicsit nyomasztó, hogy voltunk már a vállalat kiváló brigádja, többször elismerték már a munkánkat; így mi már csak »egyenesen mehetünk«, a többiek a legkisebb hibánkat sem nagyon nézik eL NeSzappanos Géza hezebb megtartani azt a szintet, amelyet elértünk, mint eljutni idáig. Hallottuk azt is, hogy néhányan bizony irigykednek az eredmények láttán. Persze a legtöbb brigád nemcsak azt veszi észre, hogy a »Szappanosék már megint...«, hanem a jó munkát is, és igyekeznek utolérni, lehagyni őket. A brigádtagok elmondták: annak is köszönhetik jó eredményeiket, hogy 1966 óta együtt vau a »mag«, és az újabban hozzájuk került fiatalok beilleszkedtek a közösségbe. A legifjabb kivételével mindannyian nősök, egy- vagy kétgyerekes apák. Sokszor találkoznak, kirándultak már az egyik vetélytárs brigáddal asszonyokkal gyerekekkel együtt. Valamennyien sportolnak, vérbeli futballisták... Végül álljon itt a névsoruk: Béres Lajos, Dávid József, Kenyér Lajos, Maximilián Ferenc, Szabó János, Takács Tibor. Tizenegyen egy célért Nagy a sürgés-forgás a műhelyben. Felzúg egy Polski motorja, odébb egy BMW motorkerékpárt ellenőriznek. Néhány szerelő a satunál meg az esztergapadnál serénykedik, egyikük pedig a világítást szereli egy gépkocsin. — Ez a feladatúink. Rendszeresen karbantartjuk a megyei főkapitányság gépjárműveit, hogy mindegyik üzembiztos állapotban legyein — fogalmazza meg munkájukat Fekete István, a megyei főkapitányság gépkocsiszierelő műhelyében tevékenykedő Petőfi szocialista brigádnak a vezetője. Rengeteg munkája van a brigádnak, mely a testületnél működő szakszervezeti bizottság ösztönzésére 1971-ben tűzte célul a szocialista cím megszerzését. Azóta minden évben kiérdemelték ezt, elnyerték a bronz-, az ezüst- és az aranykoszorút, s két alkalommal az egység kiváló brigádja címet is. — Ha arról van sző, hogy egy járművet gyorsan, munkaidő után kell megjavítani, akkor a brigád minden tagja készen áll. Fekete István, az- ! után Mezőfi István meg a fiatalok közül Arany József, s a többiek is szívesen dolgoznak — mondja a brigádról Dékány István műhelyvezető. Ök is csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indult munkaversenyhez. 800 000 forint értékű alkatrészt, üzemanyagot takarítottak meg, s azzal is félmillió forint megtakarítást értek el, hogy a gépkocsik tervszerű, megelőző karbantartását • nagy gonddal végezték. A tervezett 30 óra társadalmi munka helyett 900 órát dolgoztak 1977-ben. Fekete István brigádvezető — tavaly a Belügyminisztérium brigádvezetőinek országos tanácskozásán vette át a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát — elvégezte az egyéves marxista középiskolát, most Bakó Kálmánnal gimnáziumba jár, a brigád másik két tagja, Erdős László és Erdélyi Vince pedig a gépészeti szakközépiskolát végzi. Pártbizottsági tag, szb- tag, pártvezetőségi és KISZ- vezetőségi tag van a brigádban, részt vállalnak tehát a közösségi feladatokból is. ■ Tegnap bensőséges ünnepségre hívták meg a brigádot. Tavalyi munkájukkal az MSZMP KB jubileumi oklevelét érdemeték ki. Az ünnepségen dr. Légrádi Lajos, a megyei kapitányság szb- titkára méltatta a brigád tevékenységét. Ezt követően Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára — tolmácsolva a megyei pártbizottság vezetőinek elismerését — átnyújtotta az MSZMP KB jubileumi oklevelét. Kecskés József rendőr ezredes pedig — a belügyminiszter nevében — a Szakma kiváló brigádja kitüntetést adta át a brigádnak. Üdvözölte a kitüntetett brigádokat Kovács István, a Köz- alkalmazottak Szakszervezete központi vezetőségének alelnö- ke is. Dr. Böröcz István ezredes, megyei rendőrfőkapitány az ünnepségen nyújtotta át a XI. Pártkongresszus brigádnak az ezüst-, az Elektron 76 brigádnak pedig a bronzkoszorút. A Petőfi brigád példája nyomán alakultakét fiatal közösség vezetője köszöntötte a kitüntetett brigádot. Nekik, valamint a megyei kapitányság vezetőinek és a kitüntetést adományozóknak válaszolt társai nevében Fekete István, amikor — megköszönve az elismerést — ezt mondta: — Az idén is folytatjuk a versenyt. Az a törekvésünk,, hogy elért eredményeinket tovább növeljük.
