Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-26 / 97. szám
Rendkívüli társulati ülés Biztosítani a folyamatosságot Rendkívüli társulati ülést tartottak tegnap délben a kaposvári , Csiky Gergely Színházban. Az elnökségben helyet foglalt Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes, Kle- novics Imre, a megyei pártbi- "zottság titkára, Böhm József, a megyei tanács elnöke, valamint Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára és dr. Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke is. Tóth Dezső felszólalásában hivatkozott a társulatban bekövetkezett változásra. Ismeretes, hoéy központi intézkedés miatt a színházat'veszteség érte: vezető művészeinek egy része a jövő évadban a Nemzeti Színház társulatát erősíti majd. Nemcsak a kaposvári közösség vesztes, hanem a megyei színházszerető közönség is. Meg kellett oldani az ország első Színházának akúttá vált gondjait, ez a magyarázata a döntésnek, s ezt — mondta a miniszterhelyettes — országos érdekek kívánták így. A fővárosi színházi élet elmerevedése csak így oldható fel. A kaposvári színház a hetvenes éveli óta országos jelentőségű művelődéspolitikai tényező. A vezetés és a társulat összhangja a körzeti színház funkciójának első sikeres példáját adta. A gyermekszínházi feladatoknak pél- daadóan eleget tett, s elsőként értették meg, hogy a színvonalemelés biztosítéka a bemutatószám csökkentése. — Magas igényű műhelymunkának volt színhelye az utóbbi években a kaposvári színház: színházi nyelvezetben, kifejezés- módban sajátos művészi arculatot alakított ki a közösségi munka. — A társulat egy része most elhagyja a színházat — mondta Tóth Dezső —, de az a szellem, ami itt kialakult, személyektől függetlenül is munkálhat tovább, s az eredmények garanciát adhatnak a folyamatosság biztosítására. Felszólalása végén a Kulturális Minisztérium támogatásáról biztosította a színház új vezetését Eredményes munkájáért Szocialista Kultúráért kitüntetést adta át Kun Vilmosnak, Kiss Istvánnak és Lukáts Andornak. Böhm József, a megyei tanács . elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy a megyei párt- és állami vezetés érti és tudomásul veszi, ami bekövetkezett. Feladatot jelent most a társulat stabilizálása, az igényessé nevelt közönség magas színvonalú produkciókkal való megtartása. Mert a színház eleget téve a szocia- [ lista színház elveinek: nevelte közönségét, országosan is politikai tényezővé vált, a megye kulturális életéinek pedig egyik legfontosabb jelzőrendszere volt. Igazi csapat! — Elsősorban a somogyi és a kaposvári közönség járt szívesen ebbe a színházba — hangsúlyozta Böhm József. A megyei vezetés garanciát vállal a színház anyagi, technikai és egyéb gondjainak megoldásában. Ezután beiktatta a társulat új igazgató főrendezőjét, Ba- barczy Lászlót. A megye megbecsülését hangsúlyozandó ajándékokat nyújtott át a távozóknak: Zsámbéki Gábor volt igazgatónak, a Nemzeti Színház új vezető rendezőjének; Ascher Tamás rendezőnek, Pauer Gyula díszlettervezőnek, Litvai Nelli dramaturgnak, Koltai Róbertnak, Molnár Piroskának, Pogány Juditnak, Vajda Lászlónak, Helyey Lászlónak, a Nemzeti Színház új tagjainak. A távozók nevében Zsámbéki Gábor — aki megkapta Somogy megye művészeti díját — vett búcsút a társulattól, Baharczy László pedig a feladatokról szólt. A közlekedésbiztonságról *- Kaposváron Filmek, előadások megyesiepíe Nagyobb társadalmi összefogást! Az úthálózat fejlesztési üteme kisebb, mint amilyen mértékben nő a forgalom. Mégsem az utakkal, a járművekkel van baj, hanem a járművezetők magatartásával. Emiatt sok a közlekedési baleset — hangzott el tegnap délelőtt Kaposváron a megyei közlekedésbiztonsági tanács testületi ülésén. A résztvevőket — köztük Várhegyi Sándor rendőr őrnagyot, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács titkárságának munkatársát — dr. Böröcz István rendőr ezredes, megyei főkapitány, a MKBT titkára köszöntötte. Ezután Lóki Sándor százados, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának megbízott vezetője szólt a gondokról, az 1977-ben végzett munkáról. — A forgalom és az utak teherbíró képessége nincs arányban, és ez nagymértékben befolyásolja a közlekedés biztonságát. A tapasztalatok szerint a balesetek többsége mégis a kisebb forgalmú, alsóbbrendű útvonalakon történt, s ez azt bizonyítja: figyelmetlenségnek, felelőtlenségnek tudható be. Az előidéző okok között a gyorshajtás vezet, mégpedig az úgynevezett »relatív gyorshajtás«, amikor a járművezetők nem az adott körülményeknek megfelelően választják meg a sebességet. És a szomorú végeredmény: tavaly 7 6 -an haltak meg megyénk útjain, az országban pedig 1803-an — közlekedési baleset következtében. A megyében 70 ezer embernek van vezetői engedélye, az országban 2 milliónak. Amikor azonban sor kerül a balesetek elemzésére, kiderül : közülük jó páran nem ismerik eléggé a KRESZ-t, arról pedig, hogy milyen nálunk a közlekedési morál, jobb nem beszélni. Épp ezért a balesetmegelőzés érdekében legfontosabb a helyes közlekedésre nevelés. 201 előadás, filmvetítés, vetélkedő zajlott megyénk iskoláiban; 240 közlekedési témájú filmet vetítettek a filmszínházak, az üzemeknél negyedévenként előadásokat tartanak, rendszeresek a közúti ; ellenőrzések. Negyvenféle própagandaanya- got adott ki az MKBT, 72 ezer példányban. Hogy miként közlekedtünk tavaly Somogybán? Több mint 7 ezer szabálysértési följelentés, jóval több mint 33 ezer helyszínbírság, 1044 bevont vezetői engedély (közülük 400- at ittasság miatt vettek el) és 677 baleset jelzi. Épp azért tovább kell szélesíteni a társadalmi összefogást, hiszen a biztonságos közlekedés mindenkinek érdeke. Az ülés résztvevői elfogadták 1 az MKBT ez évi. munkaprogramját; megvalósítása már megkezdődött. A munkaterv részletesen meghatározza az egyes szakbizottságok tennivalóit. Továbbra is fontos feladat a járművezetők szabályismereteinek és szakmai tudásának, vezetéstechnikai képességeinek fejlesztése. Szükséges, hogy mind több helyen tartsanak előadásokat a közlekedési szakemberek. Ezzel kapcsolatban azonban nem a legjobbak a tapasztalatok. A Siófoki Városi Területi KBT például 17 termelőszövetkezetnél kívánt ilyen előadásokat szervezni, s mindössze 9-en örültek az ajánlatnak, a többiek még válaszra sem méltatták. Az ülésen felszólalt Várhegyi Sándor rendőrőrnagy ; arról beszélt, mit tesznek országosan a közlekedésbiztonság növelése érdekében. A biztonsági övékről szólva elmondotta, hogy az övék — becslés szerint — mintegy tíz százalékkal csökkentették a közlekedési baleseteknél a sérülések számát. Ehhez hozzá kell tenni: a gépjárművezetőknek mintegy 66 százaléka használja helyesen a biztonsági öveket. A tanácskozótestület ezt követően személyi ügyekben döntött. Dr. Varga István nyugdíjas rendőr alezredest fölmentette ügyvezető elnöki tisztségéből, s megválasztotta alelnöknek. Az új ügyvezető elnök dr. Molnár József rendőr alezredes, megyei rendőrfőkapitány-helyettes lett. Ezt követően társadalmi aktivistákat jutalmaztak; itt adták át a balatonszentgyörgyi általános iskolának azt a tízezer forintos pénzjutalmat, amelyet az intézet tanulói az iskolák a közlekedésbiztonságért országos versenyen elért 4. helyezésükkel érdemeltek ki. D. T. un ■"írurmm Legendák a lóról Hanem ott volt apám ünneplős pipája, cinezett oldalú, ott a dohányzacskója, varrottas, teli szép sárga vágottal. Meg a tűzikészség. Tömöm, csih- hantok, szívom, kojtolok, akár egy békebeli trágyadomb, elcsitul tőle az a veszedelmesen kongó gyomrom. Attól kezdve le se vettem agyaramról a pipát. Estefelé elérünk egy cserfás ligethez, de körülötte zu- gadalmas nádtenger, nem is hinné az ember, hogy ember lakhatja azt. Csak előtűnik égy rongygubás ember. Kiállásáról látszott, hogy messziről észrevehetett, útunk- ba állt, rámkiálltott : — Hát te hunnan loptad ezeket a szép lovakat, te? — Nem loptam én, bátya, örököltem. — Még hazudsz is? Szállj le gyorsan! Hová mégy? — Vásárhelyre. — Na, nem sokáig lösz örökséged, mert a töröíktül épp égy hete szabadult ki Szöged, meg Vásárhely, vértös némö- tök szállottak a helyekre, de a bogárnyi marhát összeszö- dik éhükbe, nehogy a jó lovat meghagyják. — Akkor mit csináljak, bátyám? — Be tanyázol hozzám, míg csitul a hadi népezet, aztán majd látjuk, merről fúj a szél. Nem sok jót néztem ki az öreg Nádiadból. Látszott há- zatáján, hogy istenvilág óta itt lakik ugyan, de egy tyúk nem kárált körülötte, egy bárány nem bégetett. Csontváz kutya ácsorgóit a sárház végén, egyet sem vak- kantott. Lyukas subadarabbal játszott a szél egy ág hegyén. — Egy pipadohánnyal azért megemberelhetnél, ecsém — így az öreg, mert akikor is füstölt a szám. — Hozz ék pipát, szívesen kínálom. — Pipástul, ecsém, pipástul — Kiadjam a számbul az utolsó betévő pipát? — Majd kivöszöm én, ha nem adod — hetvenkedett az öreg, mert közben leszálltam a Kakasról. Odaadom a pipát, de nem hagytam szó nélkül — Hát kennék se pipa, se dohány, más szögény embör gyerekének kívánja ki kend az egy szál csutorát? Én ilyen embernek a házában nem ta- nvázok. Kikaptam az öreg szájából A drukkoló masamód Csak a kézimunkázók ismerik manapság drukkoló szavunknak azt a jelentését, amely kézimunkaminta-elő- nyomót jelent. Melyik volt előbb: ez-e, vagy az izguló diákot jelentő, nem tudom. Ács Vilma csurgói drukkoló mindenesetre nagyon régről hozta a tudományát, amelyet ma is tökéletesít, lakásának konyhájában. Egymásnak adják nála a kilincset a kézimunkázok, és hozzák a napszövetet, a posztót. Vilma néni pedig virágokkal, mintákkal népesíti be. Valamikori eszközei,:sablonjai már á helytörténeti múzeum kismesterségeket bemutató gyűjteményét gazdagítják. Tenyérnyi falapok ezek, rézlemezből belerögzített mintákkal, amelyeket festékporba’ mártva az anyagra helyeztek, és a rajzolatot valamilyen rögzítőanyaggal — általában denaturált szesszel lefújták. A főutcai kis lakás konyhájának asztalán Vilma néni ma már »sokkal modernebb« körülmények között drukkol Mert — szerinte — forradalmi változást jelentett a szakmában a vegyszer megjelenése... Ha valaki megkérdezné, mi a legjellemzőbb Onelio Jorge Cardoso kubai novellistára, talán azt lehetne kiemelni: kiváló 'elbeszélő, derűs és szeretette méltó egyéniség, szerény ember... Ezeket a tulajdonságait növekvő népszerűsége sem nyomta el. Műveit oroszra, németre, bolgárra, kínaira, románra, csehre fordították; novellái a határokon túl is ismertek, keresettek. Jorge Cardoso született mesemondó. Művei tiszták és egyÉpp egy piros posztón munkálkodott, amikor rányitot- turik. A posztón zsírpapír, azon az előrajzolt minta, s ezt kék színű folyadékkal kene- gette. Áz egész olyan volt, mint a mesében. Kicsiny termetű, fehér hajú, hamiskás nevetésű nénike, két kis apró keze kék. Mint egy varázslat. Keze alatt sokasodtak a minták, amelyeket majd ügyeskedő asszonyok színesítenek meg. Mostanában csak ezzel foglalkozik. Pedig annak idején ... A munka nagy részét a kalap- készítés és -árusítás tette ki. Vilma néni egykor masamód volt, magyarul: kalaposlány. Mikor? Hát úgy a századforduló után tíz-húsz évvel. Csurgóra 1927-íben került, ahhoz a kalaposcsaládhoz, amelynek rokonánál Budapesten volt állásban. — Ajánlottak, úgy jöttem. Egy másik lánnyal dolgoztunk együtt. Itt azelőtt nem volt akkora divatja a kalapnak, mint amikor mi elkezdtünk dolgozni. — Sokfajta női fejfedőt tetszett gyártani? — Haj, ne is mondja... — Melyikre emlékszik a legszívesebben ? szerűek. Szereplői halászok, szénégetők. Főleg novellákat ír. Szerinte ez a legtermészetesebb önkifejezési mód. A mély, örök emberi érzések ábrázolása közben nemcsak a tragiko- mikumot észleli : novelláinak vonzereje az eredeti humor. A neves író most filmszövegkönyvet készít az új kubai falusi települések kialakulásáról, az új paraszti életformáról. A régi minták. Keze egy pillanatra megáll a drukkolásban, gondolkodik. Szinte látni, hogy arcán évtizedek emlékei futnak át, aztán kis festékes kezével körberajzolja a feje körül a levegőt. És mi szinte látjuk azt a kalapkölteményt, amit a feje köré álmodik ... — Az alapot megcsinálta az ember valamilyen anyagból, aztán fátyollal tekertük körbe a kalapot; a nagy szélét hátul teleraktuk virággal, vagy gyümölccsel. Volt úgy, hogy előre •tettük a fátylat; mikor milyen volt a divat... Volt nagy szélű, kis szélű, színes, virágos, téli, nyári, tavaszi, mintás, csíkos, szalmakalap ... — Még tetszik-e csinálni? — Nem, hálaistennek. — Miért? — Mert már élég volt. Csináltam én eleget éle- temb'en. Ügy megbíztak bennem a kuncsaftok, hogy rámhagyták: amilyet javasoltam, olyat kértek. Minden archoz más forma illik. Jártam én kalapért Pozsonyban, Becsben, Pesten, minden héten. Most is megyek Pestre gyakran, de inkább csak druk- kolási mintáért, fonalért, mert abból mostanában nem valami jó. az ellátás. Azután én magam is kézimunkázom. — A kézimunka kitölti az idejét? — Hogyne. Meg van egy barátnőm, hozzá szoktam átmenni tévét nézni. — Vilma néninek hány kalapja van? — Nincs már. Néha csinálok magamnak egy-egy turbánt. Azt szeretem, de mást már nem nagyon. Simon Márta Elöl fátyol, hátul virág ... író és művei a csutorát, föl a Kakasra, elrúgtattam. A másik két ló utánam. Kiabált egy ideig, de a szarkák cserregése elnyomta hervatag hangját. Hát a végén a gatyámat lehúzná a vén toportyán, az életem eloltaná, ha hagynám. Megy a ló, vélelmem szerint Batidának. Elbóbiskoltam a kápás nyeregben, azt álmodtam, hogy magam is Nádlaci vagyok. Hová is mehetnék? Égy késem nincs, egy szerszámom. Kilencéves létemre én úgy elpusztulok, mint a fészkéből kiesett kölökgólya. Hajnalodott, hogy Vásárhely alá értem. Tán álmomban világosodott meg agyam. Hiszen itt lakik Patinái Mihály, apám kedves lótartó gazdája! Nagy füstök szállnak az utcákról. Lángnyelvek. Magasabban járnak a házak födelénél. De riadalom nincs körülötte, csak melegedő vasas katonák. Tüzelik a kerítéseket, a lakatlan házak tetejét lerántatják. Beköszönök Palináékhoz. Éppen esznek, tejbe gölődin illata vág orrcsumán. Nyeltem is akkorát éhemben, a szavam vele nyeltem. Néznek rám, nem ismernek. — Mi szél hozott? — Palináékat keresem. Kara Mátyás a becsületes nevem! — Hát ti? Hát nem mentetek Törökországba? Mondom aztán a sorsom, ahogy gölődinből az oldalközit kibéleltem. Mondom szomorú sorsomat, sietős utamat, hisz a tóalj nádasában hagytam három lovamat, ha betérülök az utcába, megesz a sok vasas. Szedték is össze a készségeket mindjárt. Füstölt szalonnákat, sodarakat, de bográcsot, baltát, kést, kanalat, subát, pokrócot, szöget, drótot, reszelőt. Az öreg egész napsa útravalón füstölgőit Pali fiával együtt. Palinai Pali tizenhat éves bajszodó legény volt már, egy a sok Palinai gyerek közül. Apja parancsára együtt megyünk ki Rákosra, az ő valamikori bérleményükre. Na, ott a kutya nem ugat meg minket. Estefelé még megpálinkáz- tattunk négy választási malacot, hogy ne ríjanak, áruljanak el bennünket az útban, zsákba velük, föl a Betyár hátára. Másnap Rákosom csuktuk be a bicskát. Ahogy leestek a zúzmarák, fűtött nádházban laktunk. Pali török fazekasoknál szolgált, ismerte az alag- utas kemencék fortélyait. A nádház alatt ment a tűz barlangja. Hátul, kis födött gödörben volt a kemence szája, ott tüzeltünk, elől egy sárkéményen járt el a füst. Náddal tüzeltünk. Volt odabent olyan meleg, gatyaszárban háltunk. Egész télen gazdálkodtunk. A lovaknak szárnyékot, malacoknak szállást, a tyúkoknak ólat vertünk. Kutyánk volt. Odahízelegte magát egy gazdátlan. Tavaszra megellett a Bársony, tojtak a tyúkok. Hetenként bekocogtunk Makóra. Egy házsora volt, annak is fele üres. Néhány cserzett bőrű marosi halász, madarász mert odabent élni, s katonák. Idegen beszédűek. A kantinjukban vehetett bárki rühzsírt, sót, csizmát, nyerget, puskát, korniszkenyeret, faggyút, köteleket, hámot, olajat. Egy napon megjött Mihály bácsi megnézni, mire végzik a gyerekek. Palinak már égető kemencéje is volt a ház előtt. Épp rakta befelé az agyagedényeket. Két kemencére való még ott állt készen a nádpitvarban. Nagyszájú vizesköcsögök, korsók, szilkék, tálak. Egész télen azon fabrikált, egy elromlott vízimalomból menekítve ki a hozzávalót, hogy korongot teremtsen. Teremtett is. A kék agyag ott volt alattunk, kopolyát ástunk, termett az ibrik, szilke, tányér a keze alatt, mint a varázslat. Lóháton vittük a makai piacra. Tízannyit elkapkodtak volna. Éhes volt a nép — nemcsak szalonnára, de az eszközökre. A háború kimezgelte a szegényeket az utolsó csuporjukból. Tenyerükből ittak, szájból mosakodtak, a Marosra jártak mosni. Az edény úgy kellett, ahogy a falat kenyér. Gurult is a tallér Palinak a kezébe, s tudott vele bánni. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap
