Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-25 / 96. szám
Mecsek Rally« Közepes somogyi eredmények Vasárnap réggé! a ralliosz- tály utolsó kocsijának célba érkezésével véget ért az országos bajnokság második futama, a 12. Mecsek Rallye. Az utóbbi évek legszínvonalasabb versenyét rendezte meg az autóklub Baranya megyei szervezete a sportbírók és a társadalmi aktívák segítségével; az erdőbe kivonult nézősereg érdekes és változatos küzdelmet láthatott mind a túra-, mind a ralliosztályú versenyzőknél. Mindkét osztályt ünnepélyes külsőségek között indították Pécsen, az ifjúsági ház előtti parkolóból. A túrások 358 km-t autóztak éjszaka, közben hat gyorsasági szakasz elején húzták fejükre a bukósisakot. Az első gépkocsi hajnali 3 órakor ért célba. A ralliosztályt szombaton este 8 órakor indították a 478 kilométeres versenytávra, számukra azonban 13 gyorsasági szakaszt írtak elő. Az egyes rajtszámmal versenyző Ferjáncz dr., Tandari kettőst és Renault 5-ös Alpine kocsijukat egy ízben éjszaka kettőkor hiába várta a több ezres nézőközönség. Egyórás késéssel indult a mezőny a 8. gyorsasági után, mert egy kocsi az árokba csúszott, és a navigátort kórházba szállították. A Kaposvári Volán versenyzői közepes eredményt értek el ezen a versenyen. Hideghék az első helyek valamelyikét szerezhették volna meg, ha nem jön közbe szerelési munka. Megszorult a keréktárcsájuk, így a 4-es géposztályban a 12. helyen fejezték be a versenyt A széria Zsigulik mezőnyében az esélyes Kárpáti, Kampf kettős motorja »legyengült«, de így is a kiválónak mondható 4. helyet szerezték meg a népes csoportban. A tavalyi abszolút bajnok Kovács, Bojtai páros a kategória 5. helyét mondhatja magáénak. Az abszolút értékelésben a 8. helyre szorult. A túracsapatból legjobban a Galgóczi, Keszler kettős szerepelt a széria Zsiguliknál. Ugyancsak ebben a kategóriában 9. helyen végzett a Budai, Frang páros. A Kántás, Farkas kettős ebben a géposztályban a 14., míg a Tóth, Ábrahám kettős a 15. lett. A Trabanttal induló Szabó és Vörös remek vérsenyzéssel biztosította magának a népes kategória 6. helyét. A 4-es géposztályban a 8. helyen fejezte be a versenyt a Horváth, Szilágyi Zsiguli-duó. Eredmények: Abszolút sorrend: 1. Ferjáncz dr., Tandari (Bp. Volán, R 5-ös Alpini), 2. Tóth, Faludi (Interág, BMV 2002), 3. Simor, Párics (Pécsi Volán, VÁZ 21011). Kategóriagyőztesek: 6-os géposztály: 1. Tóth. Faludi (Interág, BMW 2002), 5- ös géposztály: 1. Ferjáncz, dr. Tandari (Bp. Volán, R 5-ös Alpini), 4-es géposztály: 1. Gulyás, Gál (Pécsi Volán, VÁZ 21011), 3-as géposztály: 1. Földvári, Bereczky (Bp. Volán, S 100), 2-es géposztály: 1. Karácsonyi, Stiller (AFIT Miskolc, Trabant), 1-es géposztály: 1. Máhler, Haui (Pécsi Volán, VÁZ 2101). A ralliosztályban a csapat- versenyt a Budapesti Volán nyerte, a Pécsi Volán előtt. A túracsapat értékelésben a Főtaxi szerezte meg az első he- lyet, Müller István Negyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) Lengyeltóti ifi—Somogyszob ifi 3:2 Birkás József Barcs—Fonyód 5:0 (3:0) Barcs, 200 néző. V.: Péter Gy. Barcs: Tóth (Kirmer) — Pintér, Erdelecz, Borbély, Kele, Racsek, Kiss Gy. (Göcsei), Karsai, Varga, Gelencsér, Cservölgyi. Edző: Marton János. Fonyód: Fenyvesi — Kispál, Gyuricza, Fejes, Lander, Gelencsér, Kocsis (Fodor), Téglás (Kolip), Nagy, Kila, kepenye. Edző: Gelsinger Dezső. À végig fölényben játszó Barcs akár nagyobb arányban is győzhetett volna. Góllövőik: Varga, Cservölgyi, Racsek, Gulyás, Karsai (11-esből). Jók: Pintér, Erdelecz, Racsek, Varga, Cservölgyi, illetve Gyuricza, Fejes. Barcs ifi—Fonyód ifi 7:0 Pandur Ferenc Zimány—Szőnyi SE 2:1 (0:0) Zimány, 150 néző. V.: Au- nann. Zimány: Kocsi — Király (Gáspár), Nagy, Barna, Visnyei, Hideg L., Dobos, Kelemen, Kesztyűs (Sipos), Kéki, Hideg S. Edző: Takács Ferenc. Szőnyi SE: Baranyai — Nagy Z., Kisgéczi, Bata, Várhelyi, Szőlősi, Vízvári, Páger, Fajka (Orosz), Páda, Réznek. Edző : Bakó József. A tavaszi idény első győzelmét szerezte meg a játszó Zimány. Végig támadott és megérdemelten nyert. Góllövők: Hideg S., Kesztyűs, illetve Várhelyi 11-esből. Jók: Kocsi, Barna, Kelemen, Kéki, illetve Nagy G., Bata. Farkas Imre Lakócsa—Kadarkút 1:1 (1:0) Lakócsei, 300 néző. V.: Fonódi. Lakócsa: Golubics — Jelics, Lövényi, Vucseta, Pandúr, Fucskár, Petrinovics, Veriga, Bardek (Szekeres), Matyók, Kovácsevics (Cservölgyi). Edző: Fodor Sándor. Kadarkút; Tráj — Harczos, Lóki, Miovecz, Gelencsér, Kiss, Schvindt, Matán, Mészáros (Horváth), Nagy J. (Lendvai), Nagy L. Edző: Matán József. Izgalmas, kemény mérkőzésen a 'kényszerű cserék a második félidőre visszavetették a hazaiakat. Góllövők: Petrinovics 11-esből, illetve Löki. Jók: Pandur, Petrinovics, Matyók, illetve Löki, Matán, Nagy L. Kadarkút ifi—Lakócsa ifi 3$ Beisz Károly Balatonlelle—Marcali SE 2:1 (1:0) Balatonlelle, 450. néző. V. : Ducs ai. Balatonlelle: Both — Brunner, Bolla, Berdán, Vázsonyi, Bán, Makai, Vass, Kiss, Takács, Basics. Edző: Papp Gyula. Marcali: Müllner — Izsák, Kiss, Dunkler, Batki, Filagics, llia (Domsa), Gu- ricza, Szántó, Kovács, Ható (Oberländer). Edző: Bősz Adám. Az ügyes taktikával játszó lelleiek győzelme akár nagyobb arányú is lehetett volna. Góllövők: Takács, Vass 11-esből, illetve Kovács. Jók: Both, Bolla, Vázsonyi. Makai, illetve Kiss, Szántó, Kovács. Marcali ifi—Balatonlelle ifi 4:0 Hajas Gyula A forduló válogatottja: Kiss (Tab) — Nagy Z. (Szőnyi SE), Vendl (Tab), Vázsonyi (Balatonlelle), Pandur (Lakócsa), Racsek (Barcs), Gacs (Bala- tonföldvár), Kovács (Marcali SE), Bakonyi (Latinea SE), Osváth (Balatonboglár), Cservölgyi (Barcs). A bajnokság állásai 1. Táncsics 25 19 4 2 94—14 42 2. VBKM 25 15 7 3 51—18 37 3. Marcali SE 25 15 6 4 61—21 36 4. Barcs 25 14 6 5 40—22 34 5. Nagyatád 25 11 6 8 32—30 28 6. Tab 25 10 7 8 37—43 27 7. B.-boglár 25 10 6 9 46—40 26 8. B.-lelle 25 10 4 11 50—41 24 9. Kadarkút 25 9 6 10 46—44 24 10. Lengyeltóti 25 8 7 10 51—55 23 11. Latinca SE 25 9 5 11 35—46 23 12. Csurgó 25 9 6 10 28—47 23 13. B.-földvár L‘5 6 9 10 48—48 21 14. Lakócsa 25 8 3 14 38—54 19 15. Szőnyi SE 25 6 5 14 30—51 17 16. Zimány 25 7 4 14 32—59 18 17. Somogyszob 25 3 8 14 35—74 14 18. Fonyód 25 6 1 18 24—72 13 3 Első ijedt álmomból, hogy fölneszelek, örömömben majd a fáról ugrottam közéjük. De valami mégis másképp hangzott a lovak felől. Dörmö- gő beszéd, ahogy a kunyhóhoz érnek. Félszarvon világított1 a hold. Látom nem apámék. Csak a lovak. Azok a mieink. Azt hittem, leesek az ágak közül. Hiszen a dörmögő hangú járt itt párszor apámnál, lóra alkudni. Vett is a hitványából, ha jól vélek. Hol lehetnek apámék, ha ezek ülik a lovat? Rá se mertem gondolni. Hiszen kölcsön, az ilyen futó kujonoknak, megülni nem ád apám lovat! Még így kapaszkodók a félsztől, odalent taplót csiholnak, tolvaj fáklya lobban, mennek a nádkunyhóba. Jártasán, félelem nélkül, bár idegenek. Mint akik tudják, hogy tevő ember nincs a tanyán. Ezek éngem keresnek! Látott az a kupec éngem nem egyszer. Ha Tornyán nem voltam, itt kell legyek valahol. Kiált is egyet: — Héjj, gyeréék! Hírt hoztunk apádékrul! Sajnos, igazat beszélt. Halálhírt hozott. A fáklya mellett láttam a Kakason apám sárga, táskás nyergét, a Ids útikészséges szügyellőmálhát. A dör- mögön apám csikós lajbiját, amit anyám varrt ki színes jászvirágokkal a hátán, elején. Hírt hoztál,' hírt. Ügy elían- csalodtam, hogy kis híján föl nem adtam magam. Minek is élek, hogy is élek nélkülük? Hordták ki a ruhásládákat, lócát, asztalt. A dörmögős nagy kulccsal hadonászott. — Ennek zárja van valahol! Abban tartotta a Llpótaranya- kaú Két hónapja sincs, hogy a maikába olvastam hetven arany Lipótokat. Az itt lesz a zár alatt valahol! — Az asszony ruhája alatt lehetett! Nem néztük meg az éccaka sötétjén, mielőtt a Marosba lökdöstük őket. Rettenetesen megdühösöd- tek. — Az nem lehet, a pénznek, tizenkét ló árának itt kell lenni elásva. Hetven arany egy ökölnyi bőrszütyőt teletesz. Azt észrevettük volna az asz- szonyon — mondta a dörmögős, és a nádkunyhóra hajította a fáklyát. Égett, mint a veszett fene. Lángjánál vasvillákra kaptak, nagy buzgalommal szurkálták az udvar földjét. Ahogy fénye fakult a kunyhótűznek, úgy táplálták ruhásládáink széthasígatott darabjaival. • Mivel kétségbeesésem a mondottak láttán nem fokozódhatott, harag támadt bennem. Ha apámék vesztek, ezeknek veszniök kell! Száz mesében hallhattam, hogy az okos sok haszontalant átalugrik. Vijlázták a földet. Egyszer csak fába szúrt a villa. Rikkantottak akkorát, a nádi verebek fölhussantak a fészkükből. Ástak. Egy kis hordó bukkant elő, teli megérett pálinkával. Nekiestek. Szitták nádszállal, akár az anyatejet. Ástak tovább. Tántorogtak. Megint ittak. Egyszer csak, mint a zsák, elterültek eszetlenül. Apámék orvosságnak érlelték azt, mert mindenre jó volt. Kicsi vízzel itták früs- tök előtt. De ha dagadás jött kézen, lábon, agyagra locsol-. Megyei honismereti találkozó Almukból ébredt gyermekjátékok Megyei honismereti találkozó színhelye volt szombaton a kaposvári Killián György Ifjúsági és Üttörő-művelődési Központ: e játékdélutánon hirdették ki a gyermekjátékkészítő pályázat eredményeit, s a résztvevő általános iskolások szívesen tanították egymást falujuk, vidékük szokásaira. Fölébredtek álmukból a népi gvermekj átékok ! Nagy érdeklődést keltett a pályázat a honismereti szakkörökben, sokan láttak hozzá, hop*' — az idősek elmondása alapján — megalkossák a régi idők népi gyermekjátékait. A szakkörök lelkes fiataljai lejegyezték a játékokat, s amit faragni kellett vagy másképp elkészíteni, ahhoz is hozzáláttak. így értékes »múzeumi« anyagot hoztak létre, s a maguk szórakozására is kézbe veszik ezeket az ötletes játékokat Dr. Knézy Judit, a Rippl-Rónai Múzeum néprajzosa értékelte a végzett munkát. Elmondta, hogy különösen értékes dolgozatokat készítettek a játékok leírásából a somogyudvarhelyiek, a lábo- diak, a felsőmocsoládiak. Első díjjal jutalmazták a somogy- udvarhelyi honismereti szakkört; másodikak lettek a lá- bodiak, harmadikak a felsőmocsoládiak, majd a szőcsény- pusztaiak, a Zója nevelőotthon Fekete rigó bábegyüttese, illetve a buzsákiak és a Zója Nevelőotthon Pacsirta bábegyüttese következett a sorban. Egyéni pályamunkák is érkeztek, ezek közül Horváth Ferencné balatonszabadi lakosét, Lőrincz Ferenc kaposvári kisgyerekét, illetve Nagy Tamás és Németh István balatonfenyvesi lakosét jutalmazták. Érdemes bemenni a Killián György Ifjúsági és Üttörő- művelődési Központba, ott a folyosón megtekinthetők a gyermekjátékok! Azok, akiík részt vettek a szombati játékdélutánon, megtanultak több érdekes, egyszerű — otthon könnyűszerrel elkészíthető — ötletes játékot. Na"y sikert arattak a somogy- sámsoni gyerekek, akik kavicscsal, dióval, mogyoróval kézügyességfejlesztő, csoportos játékot hoztak magukkal falujukból. Vagy említhetem azt a kis brekegő szerkentyűt, amelynek készítését is elsajátíthattuk. Egy tizenöt—húsz centi hosszú pálcika kell csak hozzá, majd egy gyufásdobozon lófarokszőrt fűzünk át, * végül ezt ráhurkoljuk a pálcikára; a pálcikával megpörgetjük a gyufásdobozt, és úgy szól, mint a legszebb hangú falusi békaszerenád... A lábodi honismeret! szakkör tizenöt éves. A megyei bemutatón a tanulók legújabb gyűjtéseikből olvastak föL Szinte magunk előtt láttuk a méhest, amelyet ízes beszéddel mutattak be a szakkör tagjai. A mesztegnyőiek gyermektáncokat hoztak, a felsőmocsoládiak és a nagyberkiek falujuk, környékük hagyományairól vallottak. Hadd tegyem hozzá: e nemzedék őrizni is tudja ezeket a régi szokásokat, hagyományokat. És meggyökerezteti azt, ami megered ... H. B. Könyv a mernyei uradalomról — Közép-, sőt általános iskolák tantervében is szerepel a kései feudalizmus Közép- Kelet-Európában. kiteljesedő agrárválság. Nem egyik évről a másakra, nem viharos gyorsasággal robbant ki, hanem belülről rohasztotta- bomlasz tóttá a gazdasági élet szerkezetét. Gazdálkodási módszerek, tulajdonviszonybeli • formák, tőke- és munkakapcsolatok sora vált képtelenné és képtelenül ellentmondásossá. Mondom, az iskolai tananyagban is szerepel ez a folyamat, mégis aránytalanul keveset tudunk róla. Néhány, nem túl alapos vagy a forrásanyag szűkössége miatt nem éppen messze , tekintő munka érinti csak e fontos kérdéseket. Alig ismerjük az ellentmondások halmozódásává lohasztofta. És használt begyulladt sebekre téve. Másztomban egy száraz ágat löktem le. Senki sem rezzent. Ráültem a Kakasra, s lépésben ki. Lábam nem érte a kengyelt, arra meg idő nem akadt, hogy fölcsatoljam. Szerettem volna a szuflát beléjük fojtani, de hát egy kilencéves fiú hogy is vághatná nyakát három rablónak egyszerre. Sose tudtam volna megtenni, később sem. Születni kell arra. Megyek, eresztett kantárral. Majd tudja a Kakas, hová vigyen, mert énnékem a kerek világon már senkim sincsen. Ahogy elhagyom a tanyahelyet, hát látom, jön utánunk Bársony meg a Betyár. Megörültem neki. Legalább mi négyen, jó pajtások, egy úton járunk., Délig elmegyünk, s mindig csak nyugatnak. Ha vizek, érpartok visszafelé is fordítanak bennünket olykor, azért ütünk egyre távolabb megy a szomorú Kupától, ahogy véltem, Bandának. Az éhség rágta a gyomrom, hogy majd a szédülés megfogott. Míg legeltek a lovak, nézem a nyeregtáskát, hátha maradt valakitől csak egy falatka görhe, legalább, de morzsája sincsen. (FolytatfukJ nak folyamatát a mindennapi élet szintjén, a nagybirtok, a középbirtok és a kisgazdaságok körében. Ilyen értelemben is úttörő az a munka, amely nemrég jelent meg a könyvesboltokban. Szerzője Tóth Tibor. A mernyei uradalomnak azt a négy évtizedét elemzi, ami a feudális rend utolsó szakaszában telt. Ez a könyv bár később jelent meg a szerző tavaly nyáron napvilágot látott másik művénél ——— Nagybirtoktól a nagyüzemig — annak mégis szerves előzménye. Az e fejezetekben tárgyaltak nélkül amazok mondanivalójának árnyalt, részletezően pontos megértése talán kevésbé sikerülne. A szerző munkálkodása többé-kevésbé jól ismert megyénkben. A kaposvári levéltár falevéltárosaként éveket szentelt e páratlan gazdagságú és több mint egy évszázadot felölelő iratanyag feldolgozására. S mivel a hagyományos gazdaságtörténet-írás és -kutatás kicsit ódivatúan szabott öltönyét szűknek érezte, új módszerek, tájékozódási pontok felé fordult S ez oly annyira sikerült is neki, hogy a történeti statisztika művelésében — ez meglehetősen nehéz területe a tudománynak — országos tekintélyre tett szert Genetika, számítógépes adatfeldolgozás — sokszor nagyon is távol esnek egymástól azok a támfalak, amelyeken e két könyv boltozata nyugszik. A mű nyelvezete, szerkesztés- módja, előadása, az uradalom gazdasági fejlődése egyes fejezeteinek bemutatása mégsem eklektikus, hanem szigorú logikai rendbe szedett s alá van rendelve az egységes koncepciónak. Sikerült élkerülni a fenyegető csapdát; amikor a sokágú vizsgálódás elvisz az eredeti céltól, egy- egy a történettudós számára új »felfedezésnek« látszó terület tény, összefüggés kedvéért megbomlik a tiszta szerkezet, s elhomályosul az eredeti cél. Tóthnál egyéni, teljesen sajátos egységben oldódik föl ez a sokfelé ágazó- erező ismeretanyag, a külön-, böző segéd- és szaktudományok fogalmi készlete alárendelődik, szervesül a gazdaság- történetírás legfőbb szempontjaival. Milyen annak a hatalmas birtokkomplexumnak a szervezete, amely a XIX. század elején került a Kegyes Tanítórend birtokába? Mindjárt álljunk meg egy alapellentmondásnál! A földesuraság (a piaristák országos központja) és az uradalmat igazgató gazdasági szakemberek között végig ellentmondás feszül: a »pesti pénztár« kezelőit csak az érdekelte, hogy évről évre azonos vagy növekvő összegeket kapjanak az uradalomtól. A gazdálkodás fejlesztését, korszerűsítését szorgalmazó gazdasági vezető réteg viszont a jpvedelem növekvő hányadát helyi beruházásokra szerette volna fölhasználni. A fejletlen magyar hitelviszonyok között ezt az ellentmondást feloldani nem lehetett. Csak arra volt mód, hogy esetenként az erősen megcsappant »Bevétel« rovatot felduzzasszák — áron alul eladott gyapjúból és gabonából származó bevételekkel S mivel ez nem volt elég, a mernyei uradalom — csakúgy, mint az egyéb magyar gazdasági szervezetek — a fejlesztésnek az extenzlv útját járták. A vetésterületeket akarták kiterjeszteni minden áron, ez a törekvésük viszont ütközött a kisgazdaságok érdekeivel Az uradalmi föld- használat kiterjesztése, a jobbágyok megfosztása a földtől i fájdalmas és osztályharcos szempontból erősen negatív folyamat. Az uradalom így alakíthatta ki azokat a nagyüzemi kereteket, amelyeken a jobbágyfelszabadítás után megindulhatott a tőkés érdekeltségű fejlesztés. Tóth Tibor munkája országos figyelmet keltett. A mernyei uradalom történetét feldolgozó két könyve az egyik legteljesebb, a vizsgálatban legtöbb szempontot alkalmazó munka a magyar agrártör- ténet-írásban. A munka tudományos értéke vitathatatlan. Meg kellene Somogybán is vizsgálni; milyen elvi, üzemszervezési következtetések vonhatók le — ha áttételesen is — mai gazdaságfejlesztő munkánkban. Csupor Tibor
