Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

t FÓRUM Válaszolunk a kérdésekre Megyei szolidaritási nap Nagyatádon Mai számunkban Böhm József, a megyei tanács elnöke, TJitz Ferencné, a Nagyatádi Városi Tanács elnöke és Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese válaszol a pártna­pokon elhangzott kérdésekre. — Milyen konkrét intéz­kedések születnek a mun­kafegyclem m egszilárditá­sárct? — A központi elhatározás­nak megfelelően a tanácsi in­tézkedések kétirányúak: egy­részt érintik a megye vala­mennyi munkáltatóját, más­részt a tanácsi apparátusokat, vállalatokat és intézménye­ket. Számos olyan megyei in­tézkedés történt, amely hat a munkafegyelem javulására. Ilyen például az az intézke­dési terv, amely a munkaerő­gazdálkodás feladatait szabja meg. Ebben szó van azokról a feladatokról is, amelyek a munkafegyelem megszilárdí­tását segítik elő. Utasítás je­lent meg a munkaerő-közve­títésről, a szervezett elhelye­zésről és a toborzásról. Kü­lönösen a kötelező közvetítés előírása szolgálja a munkafe­gyelem megszilárdítását. A szeszárusítás korlátozása ér­dekében tett megyei intézke­dés, az egészségügyi intézmé­nyek integrációja, az új be­utalást rend, a táppénzes fe­lülvizsgálatok fokozása is ha­tással van a munkafegyelem javítására. A munkafegyel­met alapvetően azonban csak a munkahelyeken tudják megszilárdítani. A tanácsi szervezet mint munkáltató a jogi és szerve­zeti intézkedésekkel együtt al­kalmazza a képzés, a politikai nevelés, a meggyőzés és a fe­gyelmezés eszközét. A tanácsi apparátusokban számos intéz­kedést tettünk a munkafegye­lem megszilárdítása érdeké­ben. Javítottuk a munkafelté­teleket, a feladatköröket pon­tosabban elhatároltuk; szerve­zettebbé tettük az Információt, hatékonyabbá a vezetőd és a személyzeti munkát Rendsze­ressé vált a beszámoltatás, a munkaidő betartásának ellen­őrzése. Elrendeltük a tanácsi szervezetekben, a vállalatok­nál és az intézanényeknél a teljes szesztilalmat A jó mun­kát anyagilag és erkölcsileg is jobban elismerjük. A ta­nács megyei szakigazgatási szervei meghatározták a taná­csi vállalatoknál a munkafe­gyelem javítását szolgáló szer­vezeti és politikai féladatokat, ameyeknek végrehajtását fo­lyamatosan ellenőrzik. Az üzemi intézkedések ész­revehető, bár lassú javulási eredményeztek. Nőtt a telje­sítménybérben foglalkoztatot­tak aránya; javult a norma- és bérkövetelmények össz­hangja; a mumkaellátás folya­matossága; az üzem- és mun­kaszervezés. A munkaverseny jó hatást gyakorol a munka­fegyelemre. Ha nem is a kívánt mér­tékben, de tovább javult a munkafegyelem. Jelentős tar­talékaink vannak. — Mikorra várható Nagy­atádon egy nagyobb alay­területi iparcikkáruház megépítése? — A város iparcikk- és ru­házati kiskereskedelmi hálóza­ta elaprózott; kisebb szakbol­tokból álL Az Átad Arunáz — a város jelenlegi egyetlen vegyesáruháza — «.is alapte­rületű, nem éri el a statiszti­kai besoroláshoz szükséges al­só határt sem. Rendkívül zsú­folt, profilja és választéka korlátozott. A város kereske­delmi vonzása ugyanakkor rendkívül nagy, középfokú szerepköréből adódó ikereske- delmi feladatainak csak a for­galommal arányos nagyságú hálózat mellett képes eleget tenni. A város és vonzáskörze­te lakosságának ellátását, kü­lönösen az említett árufőcso­portban egy új iparcikk áru­ház hosszú távon biztosítja. | Ezért a VI. ötéves tervTe ki­tűztük egy 4000 négyzetméte- j rés iparcikkáruház építését. | Az áruház létesítésére. a ! Nagyatád és Vidéke Afész vállalkozott A beruházási programnak és a kiviteli terv­nek az V. ötéves terv végéig el kell készülnie. A 80 millió forintra tervezett beruházás minisztériumi, Szövosz- és ta­A vita lezárása nem megnyugtató Nehéz megyei képet alkotni a szakmunkásképző intéze­tekben folyó politikai kép­zésről, mert a vizsgálódók oly nagy különbségekkel, olyan szélsőséges esetekkel találkoz­tak, hogy Somogy minden is­kolájára érvényes következte­téseket szinte lehetetlen le­vonni a tapasztalatokból. A megyei KISZ-bizottság legutóbbi ülésén ugyanilyen szélsőséges véleményék hang­zottak el arról, hogy miként ítéljék meg e tevékenységet és milyen feladatokat hatá­rozzanak meg a továbblépé­sért. Csak sajnos, igen ke­vesen szólaltak föl. Végül nem sikerült közös nevezőre j jutni, s így a »hivatalos-« be- I szélgetés-t követő szünetben a bizottság néhány tagja elége­detlenül tovább vitázott — mert úgy érezték: nem lépett előbbre a testület, nem sike­rült a hibák gyökereit föl- fedná és félmegoldást hozott a tanácskozás. Magam is haj­lottam a »békédének« véle­ményére, különösen azért, mert nem ez volt az első eset, hogy a bizottság határozatla­nul, tanácstalanul lezárt egy valójában befejezetlen »ügyet«. A szakmunkásképzők poli­tikái nevelőmunkájáról szóló anyag előterjesztői sem érde­melték meg ezt, hiszen nagy munkát végeztek, amíg elké­szítették az összeállítást. Ez ugyan nem lett tökéletes, de a javítására hivatott testület végsősoron félbehagyta a dol­got: kevesen mondták él vé­leményüket, s majdhogynem i érdektelenül átsiklottak az elemzés fölött. Pedig nem az jeleníti az előterjesztő munká­jának elismerését, ha min­denre bólogatnak a többiek. Sokkal inkább az, ha hozzá­szólásukkal, helyeslő vagy vitázó szavaikkal bebizonyít­ják, hogy szükség volt erre a munkára. így azonban az érdektelenség e munka sem­mibevételét jelentette, s még ennél is nagyobb baj, hogy a leendő munkások szellemi, politikai fejlődését is akadá­lyozza. A néhány hozzászóló és a szünetben tovább vitázó — függetlenül attól, hogy egyetértett-e a leírt megálla­pításokkal vagy nem, legin­kább ezt »fájlalta«, A vita híján, sajnos, váló- I ban nem sikerült a politikai képzésben meglevő hiányos­ságok okait feltárni, csupán a »felszín« képét rögzítette így a megyei KISZ-bizottság. Ez pedig ma már kevés. Néha nagyobb határozottságra, bát­rabb állásfoglalásra volna szükség — még akkor is, ha fönnáll a »veszély«, hogy a vártnál és a »kellemesnél« rosszabb lesz az eredmény. Az »alapvetően jó, de van­nak még apró finomítaniva- lók« jelszó jegyében való munkálkodás fölött eljárt az idő. Természetesen ez a meg­állapítás érvényes lehet sok esetben. Ugyanakkor azon­ban kiválóan alkalmas a hi­bák kendőzésére Is. És sajnos, akkor is használjuk, «mikor egyértelműen kellene dicsérni avagy bírálni. t. r. nácsi hozzájárulásból, szövet­kezeti saját erőből valósulhat meg. — Több mezőgazdasági nagyüzem évente milliós nagyságrendű vadkárral küszködik. A kártérítés összege ennek csak töredé­ke. Várható-e változás a kártérítés m értékében? — A mezőgazdasági üzemek bejelentett kárigényét a való­ságnak megfelelően helyszíni szemlén szakértő bevonásával bizottság állapítja meg. Ebből következik, hogy megközelítő­leg a valóságnak megfelelő a vadkár megállapítása, s ezt teljes mértékben kiegyenlítik. 1977-ben például a vadtartók által kifizetett vadkár 13 mil­lió 600 ezer forint volt a me­gyében. Abban az esetben, ha a me­zőgazdasági üzem az előírt védekezésnek nem tett eleget, a vadkártérítés összegét a bí­róság a mulasztás mértékének arányában csökkenti. (A kér­dés első része valószínűleg eb­ből adódott, vagy abból, hogy a termelőüzemek vezetői egyéb — elvtelen — okokból nem élnek vadkárigénnyel a vadá­szatra jogosultakkal szemben.) A közeljövőben változás nem várható. A vadtartóknaik és a mezőgazdasági üzemek­nek kell jobb együttműködés­sel, megfelelő gazdálkodással csökkenteni a vadkárt. Meg­jegyzem, hogy nem igényelt, és az erdőkben jelentkező vadkárról pontos adattal nem rendelkezünk. — Mikor kezdődik meg és fejeződik be a kaposvá- ri vasútállomás rekonst­rukciója? — A rékanstrukció több ütemben valósul meg. Az el­ső ütem feladatait — a keres­kedelmi és teherpályaudvar, valamint a közvágóhidi állo­másépület építése — az V. ót­éves tervre irányozták elő. A mintegy 180 millió forintos költség egy részének felhasz­nálása azonban különböző ne­hézségek miatt áthúzódik a VI. ötéves tervre. Csak az első ütem megvalósulása után. — várhatóan a VI. ötéves terv időszakában — kerülhet sora személypályaudvar korszerű­sítésére és bővítésére (emelt peronok kialakítása, gyalogos- aluljárók megépítése stb.). Az első ütem beruházási programja most készül. Ennek jóváhagyása után kerülhet sor a kiviteli tervek készítésére és a kivitelezésre. A munkák meggyorsítása érdekében több intézkedés történt. (F oly tatjuk.) Busszal, vonattal és gyalog érkeztek vasárnap a fiatalok Nagyatádra — a somogyi szo­lidaritási napra. A megye min­den részéből jöttek néhányan. Már a hivatalos programok megkezdése előtt is jó volt a hangulat a Felszabadulás té­ren. VIT-bazárok műküdtek, ahol jelvényeket, sapkákat és ezerféle apróságot lehetett vá­sárolni és Csizmadia László pol-beat-énekes szórakoztatta a közönséget. Nagyon készültek erre a napra mindenütt. Egy kapos­vári szakmunkástanuló, aki le­késte csoportja indulását — kerül, amibe kerül — taxiba vágta magát, s Atádra »hajta­tott« ... A VIT-tízpróbával megkez­dődött a szolidaritási nap. A városon keresztül ötven—száz­tagú csoportokban vonultak a fiatalok az Ámor-erdő felé. Tíz állomáson kellett megáll­niuk, s egy-egy VIT dalát el­énekelve,, egy-egy VIT-játékot eljátszva — és egy kicsit gim- nasztikázva —• indulhattak csak tovább. A parkerdőben úttörők vár­ták a »nagyokat«, s megkez­dődött a vidám karnevál. A gyerekék körjátékokat, tánco­kat tanítottak a felnőtteknek; a pajások afrikai, vietnami és más népviseletbe öltöztek; elő­énekelték a népdalokat... Dél felé a »gulyáságyúk«- hoz vonult a tömeg. Sajnos, csak konzerwel vendégelték meg az egybegyűlteket, s így többen emlegették is a papri­kás krumplit vagy — ha már van »gulyáságyú« — a gu­lyást ... Ezután a művészte­lepen pol-beat-koncertet adott Dinnyés József és néhány tár­sa. Az addig mintegy három­ezer főre duzzadó tömeget is sikerült megénekeltetniük... A hangverseny után a fiatalok újra a városba vonultak. Délután háromtól többféle program várta a szolidaritási nap részvevőit A művelődési központban Pedro Hernandez, a dominikai ifjúsági szövetség titkára, a DlVSZ-iroda tagja, vn’amint Bernáth György és Bodrogi József, a Magyar Rá­dió munkatársai és Kusz Jó­zsef, a megyei KISZ-bizottság titkára, a KISZ KB tagja vá­laszolt az érdeklődő fiatalok kérdéseire. A délutáni eső miatt a sza­bad térről a művelődési ház nagytermébe szorult amatőr együttesek tartottak bemuta­tót. Különösen nagy sikere volt a BM kaposvári tánc- együttesének: többször is visz- szatapsolták. Az,úttör5k aszfaltrajzverse­nyét, szerencsére, nem mosta el az eső: megvárta, amíg vé­ge lesz. A gyerekek krétával színezték tele a járdát: a Ci- meáról, a VIT-xől és Kubáról rajzoltak. A VIT-kézilabdakupát a kol­légium és a szakmunkásképző pályáin rendezték meg. A csa­patok »szellemi gólokkal« kezdtek: műveltségi kérdések­re kellett válaszolniuk egy- egy gólért, majd a játék so­rán növelhették — avagy »le­dolgozhatták« — az így ki­alakult különbséget... Még egy sportverseny volt: az if­júgárdisták lövészversenyét is megrendezték. A nap kiemelkedő esemé­nyét a megyei VIT-vetélkedő jelentette. A FÉK nagytermé­ben gyűlt össze a városi és járási versenyekről továbbju­tott 17 csapat. Mindegyik öt­tagú csoport a bemutatkozás­sal kezdte. Ezt is pontozta a z'üri — amelynek elnöke Tröszt Tibor, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető­helyettese volt. Láttunk ka­cagtató némajátékot, gitáros, énekes produkciót és sokféle ötletes hírverést. Az egyik ha­tárőrklub csapata — nagy kö­zönségsikert aratva — köny­veket osztott szét a bemutat­kozás során a csapatok között, és fölajánlott egy szép külön- díjat is. A versenyben igen nehéz fel­adatokat oldottak meg a csa­patok, A zsűri elnöke az érté­keléskor elmondta: nem akar­tak »szőrös szívűek« lenni, de föl kell készülni a követ­kező — még »keményebb« — országos selejtezőre. Az értékelés kényszerszüne­teiben Dinnyés József és Rév Tamás szórakoztatta a ver­senyzőket és a közönséget. A nézők a játékból sem marad­tak ki: Illa Gyula játékvezető villámkérdéseire válaszolhat­tak — rágógumiért. A megyei VIT-vetélkedőt a megyei tanács csapata nyerte meg, s a kaposvári Munkácsy gimnázium csapata lett a má­sodik. Ez a két csoport vesz részt Tatán az országos selej­tezőn. A harmadik helyezettek a megyei bíróság fiataljai. A vetélkedő második fordu­lójával egy időben szolidaritá­si nagygyűlést rendeztek a Felszabadulás téren. A rend­hagyó — szónoklat nélküli — gyűlésen lelkesen vettek részt a fiatalok. Az est szabadtéri diszkómű­sorral zárult. Mit láttak az Ágromasexpón? ...és mit nem Kevesebb somogyi szakem­ber nézte meg az idei Agro- masexpót, mint a korábbi mezőgazdasági kiállitásokat. Ennek csak részben volt oka az esemény rövid tartama. Akik elmentek, mind egyetér­tettek abban, hogy viszony­lag sok volt a »visszatérő új­donság« és kevesebb a valódi. Kivételt ez alól a háztáji kis­gépek bemutatója jelentett. A ráksi tsz főagronómusa, Sebők József elsősorban cu­korrépabetakarító gépekre volt kíváncsi. — Legnagyobb gondunk 120 hektárnyi cukorrépánk betakarítása. Tavaly a so- mogyszili tsz segített, az idén már magunk szeretnénk föl­szedni a termést. A cukor­iparon keresztül már koráb­ban megrendeltünk egy Her- rier-gépsort. Most a kiállítá­son pedig megnéztük a szek­szárdiak betakarító sorát; tet­szett, s erre is adtunk föl megrendelést — Mi lesz, ha mindkettő befut? — Ettől nem tartok. Ha még's, olyan sokaa varnak ilyen gépre, hogy biztosan lesz, aki örömmel átveszi. Sebők József szóvá tette még: — Több , traktormunkagé­pet, sajnos, csak a kiállítá­son láthattunk, és nem az Agroker-telepan ... Mintha csak ezt a mondatot folytatta volna Székács Jó­zsef, a kaposmérői tsz mű­szaki vezetője. — A kiállításon bemutatott IHC-ekére, valamint VTB há­rom és feles rendfelszedő pót­kocsira nekünk is van a ne­gyedik negyedévre visszaiga­zolt megrendelésünk. Ugyan mit kezdünk majd október­ben vagy novemberben a rendfelszedővel? Még na­gyobb gond az eke; két meg­levő KLC-ekénkből nagy ne­hezen csináltunk egy használ­hatót. Még kérdés, mit vontat a másik traktor... — Mi az, amit várt, de nem látott? — Gabonavetőgépet. Miköz­ben a 'kukoricavetésnél már a holnap technikáját láthatjuk, a gabonafélék vetésénél hasz­nálatos Lajta harminc év előtti konkstrukcló. A lengye­lek bemutattak ugyan tavaly egy korszerű vetőgépet, ezt azonban az idén hiába ke­restem. Ugyancsak Székács József számolt be egy elgondolkod­tató visszásságról. — A korábbi kiállításokon még látható volt Hódgép márkajelzéssel egy IFA te­hergépkocsira szerelhető szer- vestrágyaszóró. Hiába aratott sikert, még mindig hiánycikk: ugyanis máig sincs döntés ar­ról, hogy hol fogjálc gyár­tani. Rögtön adódik a kérdés: ha nem tudják gyártani, roiért mutatták be? Ha pedig bemu­tatták, miért nem gyártják? A kaposmérői gazdaságból autóbusszal majdnem félszáz dolgozó kirándult az Agro- masexpóra, köztük Gozsik Lajos szerelő. — Egy Nysába szerelt moz­gó műhely tetszett a legjob­ban. Elkelne egy ilyen nálunk is a kampánymunkák idején! Ugyancsak szépek voltak a háztáji kisgépek, bár olykor megfizethetetlenül drágák. — Van persze, amit ingyen adnak — vette át a szót Var­ga Lajos autószerelő —: az ötletet. Én például a tavalyi kiállításon látott egyik gépről másoltaim a kistraktoromat. Egyebek közt egy Pannónia motorból és egy kiselejtezett Volga gépkocsi hátsó hídjá- ból készült. Így persze több­szörösen olcsóbb, mint a »mo­dell«. A toponári Kapostáj Tsz műhelyvezetője, Vég István, csak néhány hónapja dolgo­zik mezőgazdasági területen. Most először volt mezőgazda- sági szakkiállításon, így szá­mára minden újdonság volt. — Nehéz példákat mondani, mert minden érdekes volt. Mégis legjobban talán a Kapos- gép mozgékony és sok ember munkáját megkönnyítő rako­dógépe tetszett. — Vég István szavaiból az is kitűnt, hogy ez a szakkiállítás nem csu­pán szakembereknek lehetett hasznos. Sok téves nézet él máig is a mezőgazdasággal kapcsolat­ban. Az Agromasexpo hoz­zájárult egy hitelesebb kép kialakításához. B. F. A

Next

/
Thumbnails
Contents