Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-21 / 93. szám

Máriási Iván kiállítása a Va ssary-t eremben

Tenger mélye, csillag'ok világfa

Nemcsak tudományos vívmány, hogy a kozmonauták űrlaboratóriumokban dolgoznak: az űrből közvetített televíziós adások milliók élményévé i.s avatják a »fent« történt eseményeket. Látjuk a »felfoghatatlant« is. Ehhez rövid magyarázattal tartozom az olvasónak: két űrhajó össze- csatolása nem egészen úgy történik, mint a pótkocsi vonta- tói’údra fogása ... Ehhez hasonlítjuk mégis az űrfogatot, mert tapasztalásunk eddig terjed. Többet látunk ma azonban általában annál, mint amennyit így — az előbbi példára utalva — befogadhatunk. A művészetektől sosem volt idegen, hogy jelképeket, asszociatív, fantáziadús képeket teremtsen. A tudománynak azonban — kivétel a pszichológia — ezekhez az ábrázolásokhoz többnyire semmi kö?ük

ébresztett bennem — s hozzáteszem: nem nyomban a képek előtt. Hiszen a festő ten- germélyí és kozmoszból »küldött üzenetei« azt fogalmazzák meg a művészet eszközeivel, amit a tudomány is vizsgál. S mert égy festő képei előtt állunk, természetesen mást látunk ecsetjének nyomán, mint az űrfotókon, filmeken. Hozzáteszem: átélés szempontjából többet. A művészet nemcsak ábrázolásra törekszik, hanem arra is, hogy érzelmeket ébresszen: bennünk váljon

élővé a kép.

Máriási Iván próbára tette nemcsak a látásomat, hanem fantáziámat is. A siker az övé; a kiállítőterem ajtaját magam mögött becsukva magam előtt látom azt a kozmikus rendet, amit ő teremtett.

A Kozmosz gobelin előtt a művész.

nem volt, annál több a vallásos nézeteknek, káprázatos egyéni képességeknek.

Máriási Iván kaposvári kiállítása efféle gondolatokat

Talán nem is egészen pontosan azt, amit ő teremtett, hanem amit belém táplált, hogy magamon érezzem a csillagok porát.. ;

A Kaposvárra hozott képek bizonyára elnyerik azt a megbecsülést, hogy a lakások falaira kerülnék. Ablakot nyitnak az égre, a periszkóp szerepét vállalják, hogy a búvárŰJ HANGLEMEZEK

Kibontakozó Liszt-reneszánsz

Schumann, Bölow, d’Albert

és Stavenhagen »egybehangzó« vallomásait juttatják eszünkbe Liszt »ördögi, vad, de sohasem önfeledten tébolyult« előadásmódjáról. Ha az emlékezéseket »összeolvassuk« Ráhki produkciójával, egy-egy pillanatra az az illúziónk támad, mintha magát a Mestert hallanánk.. Nem is csoda: egyenes út vezet Liszttől, Tománon, Bartókon, Kadosán át Ránkiig.

A Hungaroton Liszt kama- raműveit tartalmazó, ugyan-i csak néhány hete megjelent lemezén már nem a szerelemittas világpolgár ábrándozásait, nem a létezés végső okát és értelmét kutató nyughatatlan utazó patetikus dübörgésekbe foglalt tépelődé- seit halljuk. A romantika századának talán legiszonyatosabb hatású géniusza itt már beteges, megtört öregemberként áLL elénk, inkább a »dekadens« századvég megörökí- tőjeként, mint a szabadságeszme néptribunjaként. Egykori hironikus lendülete vallásos önmagába tekintéssé, elégikus szomorúsággá szelídült. Igaz, hébe-hóba — például a Reményi Edének ajánlott bájos nászzenében és a Vándorévek-sorozat egyik darabjának kamarazenekari

változatában, az Angelus-ban — még némi derű is föl-föl- sejlik, ám azt uralkodó hangulat mégis az áhitat, a lemondás. A minden díszítő elemtől lecsupaszított. csak a leglényegesebb zenei tartalom kifejezésére törekvő alkotások zöme — a Richard Wagner sírjánál, az ugyancsak a szeretett barát halálára komponált Gyászgondola, a Koronázási mise Benedic- tus-tételének átdolgozása és a két elégia — lezáratlan dallamaival, puritánságával már a huszadik századot előlegezi.

A Liszt fcunaramuzsikáj á- nak csaknem felét tartalmazó, igényes zenei és technikai minőségű lemez készítésében Kiss András hegedűn, Banda Ede és Perényi Miklós gordonkán, Lantos István zongorán, Margittay Sándor orgonán, a Tátrai Vilmos irányította Magyar Kamarazenekar és az Üj Budapest vonósnégyes működött közre. Játékuk részletes méltatására itt nincs mód, ám az egyenletesen magas színvonalú produkciók közül is érdemes külön megemlíteni Banda Ede elmélyültem fájdalmasan szép Gyászgondola-előadását.

t>, A.

m TÓTH BÉLA Ï

Lenen

idâk a lóról

■

ssss

sps»!s§ls

'35

A lovak úgy ismertéig a dobjeleket, akár az ember. De volt a dobjelek közé olyan ütem is keverve, amit nem ismert, csak a fölsőbbség. Teszem azt, a napi harcriadók alkalmával nem szaladtak a tisztek. De a mondott időben, gatyaszárbaa vitték az irhát, a dobszóló megsúgta nekik, hogy baj van Köpecen.

Ahogy fegyvertelenül beugrálnak a sajkába, apámék ellöknék az edényt a parttól, lóháton úsztatva nyomnák a hajót. Csakhogy az a víz alatt ki volt pányvázva. A lesvetők embere csinálhatta észrevétlen. Mire elvágják, megtalálják a kötelet, beugrálnak a

csillái! lő átkerülhet a révükön. De hát hiába volt kardjuk, az edényt apámék kormányozták. Elkezdték fcardla- pozni a vízben úsztató törököket. Arra még nem tágítottak. Már a fősodrásban vannak, azon odább a' török oldalra ver a folyás. Elkezdtek szúmi-vágni a magyarok. Apámnak, ahogy markolta a hajó oldalát, egy csapásra levágták nyolc ujját. Nem maradt meg csak a két hüvelykujja, de akkor már egyedül maradva a hajó mellett, lánd- zsamyéllel, kardhosszon kívül nyomta török partoknak a hajót. A huszárok nem tudtak úszni, nem mertek a

Furcsa »hangsúlyeltolódás« jellemzi a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Liszt-kiadványait. Az utóbbi években egyre-másra jelentek meg a mester késői — hazánkban alig Ismert, de megismerésre feltétlenül érdemes — kórusművei, oratóriumai és egyházi kompozíciói, ám a »középső« korszak terméséből: a tizenkét szimfonikus költeményből, a szimfóniákból, a Vándorévek-ciklus zongora- darabjaiból vagy a Transzcendens etűdök sorozatából jószerével semmi sem kapható. Vagy ha mégis, csak külföldi lemezeken, csekély példányszámban. Pedig az igény óriási. Bizonyság rá, hogy Ránki Dezső Liszt-lemezét szinte napok alatt elkapkodták, s ez még akkor is hatalmas eredmény, ha a keresletet nem egyértelműen a 'művek iránti vonzalom számlájára kell írnunk, hiszen az előadó maga is szuverén »üzletszerzővé«, zenei közvéleményünk »szupersztárjává« vált. Mozart, Schubert, Schumann és Chopin lemezei után most Liszt interpretációjával igazolta, hogy nem is alaptalanul. •

Huszonhét esztendős Kossuth-díjasunk talán a három legjelentősebb zened szerkezetében és gondolati anyagában egyaránt legsúlyosabb Lisztművet, a Dante-szonátát, a II. Mefisztó-keringőt és a grandiózus h-moll szonátát játsz- sza a Tokióban készült, nálunk két év késéssel közrebocsátott felvételen. Daniéval és Fausttal jár tehát poklot ez az éppen »fausti« korban levő fiatalember, ifjonti poé- zissel megpihenve az út egy- egy nyugalmasabb állomásán — a Mefistztó-keringő gyönyörű szerelmi témájánál vagy a h-moll szonáta olvatag középrészénél —, a legemlékezetesebb pillanatokat mégis a komor, drámai izzású részek tolmácsolásával szerzi hallgatóinak. A Mefisztó-keriegő, azaz a háromnyolcados kocsmai tánc itt nem szerelemre ingerlő vigalom, hanem — a felgyorsított »kopogás«, az érces, majd szándékoltan »morgéssá« visszafogott bdl- lentés eredményeként — riasztó démoni tobzódás, amely ellenállhatatlan durvasággal szorítja háttérbe az elbűvölő líraisággal, puha billentessél bemutatott szerelmi motívumot A h-moll szonáta szintén. Mefisztót megsejtető, Bartók által is nagyra értékelt »ördögi fugatójának« romantikus maníroktól tartózkodó, a legapróbb részletekig kidolgozott előadása — éS általában a hatalmas ívvé csúcsosodó négy téma ismétlődéseinek karakterváltozásai —

fegyveres magyarok is. Ment aztán a vízen a szabdalkozás. öt basa rangú gatyában, hat huszár kardosán. Apámék meg a hajóba kapaszkodva tolják ám át a másik oldalra. Tudták azt a magyarok, hogy a másik oldalon ml jár nekik. Ha pedig foglyul kapják a főtörököket, hát egynéhány

vízbe ugrálni. Meg a sok lubickoló lótól se tudtak volna boldogulni, átkerültek fogságba, amoda. Nem sokáig éllek. A harag meg az igazság, ahogy akkoriban hirdették az ítéletet, egy fertály óráig sem tartotta őket életben.

Apámat pedig gázivá tették, Azaz hősnek, aki él, ezért

hajóból kilessünk, beleéljük magunkat a tengeri áramlás örvényeibe. Magam mégis kerestem azokat a műveket, amelyek e rendkívüli téma olyan ábrázolásáról győznek . meg, mint a Nemzeti Galériában 1977-ben bemutatott Kozmosz gobelin, ez a 415x305 centiméternyi, szövött gyapjú falikárpit. (Három és fél évig szőtték az Iparművészeti Vállalat gobelimnűhelyében.) Ügy érzem — s erről meggyőző adatokat közölt Máriási a kiállítás katalógusában írott rövid életrajzában —, hogy megvalósult munkái, a szolnoki vegyi művek mozaikja, a budapesti Pedagógus-szálló mozaikja, a budapesti politikai főiskola sgraffito ja, a Budapesti Műszaki Egyetem színház- termében elhelyezett gobelin mutatja igazán a festőművészt (aki a műszaki egyetem rajzi és formaismereti tanszékén tarit) igazi tehetségét. Ezek a művek nemcsak képi látásmódunkra hatnak, hanem teljesebb mértékben illeszkednek bele mai környezetünkbe is. Építészet és képzőművészet egyre szorosabb szálakkal kapcsolódik, kötődik egymáshoz. Székely Péter, a Párizsban élő, magyar származású szobrász önmagát építésznek is vallja. Ez a szemlélet jellemzi Máriási Iván festőművész munkásságát is, bár az 5 műfaja nem képes ilyen mértékben eggyé forrni az építészettel, de megteremtette a kölcsönhatást: hangsúlyt tesz a tervező mérnök megvalósult álmára.

Korányi Barna

rögvest a nyakába akasztottak egy tímárbirtokot Batidán. A tímár hűbéri földnek számított. Addig tulajdonolhatta, amíg élt, aki szerezte. Holta után visszament a szultánra.

Ez a Batida csupa legelőség volt, Vásárhely határában, apám meg ujjatlan katona. Nem fért össze, hogy ekére kapjon a földön. Amúgy se sok huzalma lett volna hozzá, azt gyanítom, ha még annyi ujja lett volna is. Aki török szpáhi, nem áll az eke mellé. Lovas ember létére lóval kezdett bajmolódni. De nem holmi kócszőrű korcsokkal, hanem tiszta vérű, szép damasz- kuszokkal, beszarábokkal, erdélyi nagyokkaL Abból pénzelt. Házat is rakatott. Béke lett az országban, otthon érezte magát. Szolgául vette anyámat, ahogy akkor szokták.

A vásárhelyi reformátusokat éppen akkor üldözték szét a katolikusok, s valami maradék menekült családból ott ragadt egy kis girhes lányka. Olcsón adták, tán pénz nélkül is adták az elhurcolt család szomszédai.

A jó koszton, nyugodt életen úgy fölpöndült a lány, hogy apám asszonyul vette maga mellé. Bizonyítékul itt vagyok én.

Valahonnan ő is a jás^kim pusztaságokból vetődött VáHÊTVÉGI TÁIOLÓ

Macskajáték és Elterül

Iránytűnk mutatója bizonytalanul rezeg: már-már kilendül, de újra visszaáll eredeti helyére. Ügy tetszik: nincs, ami vonzza. Aki szorgalmasan olvasta hétvégi ajánlatunkat, annak bizonyára feltűnt, hogy a kultúra járási és nagy köz* ségi központjai közül csak néhány kínál rendszeres és gazdag programot a helybelieknek. A hozzánk érkező havi műsorfüzetek és a heti tájékoztatás ezt látszanak bizonyítani. Mintha Csurgón, Ba- latonbogláron, Marcaliban — és folytathatnánk a sort, — bedeszkázták volna a művelődési intézmények kapuit. Rendezvényeikre nincs meghívó ...

Ügy véljük, a hétvégére a legtartalmasabb programot Nagyatád biztosítja, ahol a Népszínház művészei lépnek föl. Örkény István nagyszerű színpadi játékát, a Macskajá- tékot adják elő vendég rendező, Brigitte Souheyrannak, a bçrlimi Népszínház művészének közreműködésével. Az Örkényi mű abba a sorba tartozik, amelyet a következő remek színpadi művek alkotnak: Tóték, Vérrokonok, Rekviem egy hadseregért (Nemes- kürty Istvánnal), Pistike a vérzivatarban, Kulcskeresők stb. A Népszínház művészei egyébként a nagyatádi József Attila Kollégiumban, is föllépnek Jeles napok című összeállításukkal.

Két kiállításról számolunk még be: Siófokon látható a Valahol el kell kezdeni ... című összeállítás. Ennek érdekessége, hogy az anyagot a városi és a város környéki óvodások rajzaiból állították össze, annak emlékére, hogy Brunszvik Teréz százötven évvel ezelőtt alapította meg az első magyar óvodát. A kiállítás a gyermekről vall. Érzelmeiről, kötődéseiről, gondolatairól, az indulattéli feszültségek gazdagságáról. A gyermek megfigyeléseinek, érzelmednek bontakozásáról, személyiségének fejlődéséről világosabb képet kap az érdeklődő. Gyerekeinkről vallanak alkotásaik.

Tabon a havi program szerint egy kitűnő fotós, Molnár Edit képei láthatók ezekben a napokban Muzsikusok, költők, művészek címmel.

Mire számíthatunk a hétvégén a megyeszékhelyen? A moziműsorból ezúttal a Szabad Ifjúság programjában szereplő Egy romantikus angol nő című filmet ajánljuk. Elsősorban azért, mert rendezője az a Joseph Losey, akinek A királyért és a hazáért, a Modesty Blaise, A közvetítő, a Eabaház című munkáit már láthattuk, s hamarosan vetítik a Klein urat is, amely két éve a cannes-i filmfesztivál meglepetése volt, s 1976-ban César-díjat kapott Az Egy romantikus angol np nem más, mint a népszerű Glénda Jackson. A filmet annak Idején a kritika nem értékelte igazán; a közönség azonban mellette

szavazott.

A Csiky Gergely Színház vasárnap két előadásban játssza el Móricz Zsigmond Rokonok című regényének színpad* változatát, melyet Babarczy László rendezett. Rajhona Ádám, Molnár Piroska, Kun Vilmos, Kátay Endre, Tóth Éva fh. játsszák a főszerepeket Bár középiskolai tananyag, nemcsak nekik ajánljuk! A mű és az előadás ugyanis »nem középiskolás fokon« nyújt maradandó élményt.

Az időjárás a héten télvégi kegyetlenséggel bánt velünk, s a természettel. Lehet, hogy szombat—vasárnap sem. változik a helyzet. . A Rippl-Ró- nai Múzeum történeti-néprajzi kiállítása azonban szinte utazást kínál nekünk. A temetkezés, hitvilág, gyász témakörű helyiségben készítettünk képet: a fehér gyász öltözékét mutatja. Zselici, belső-somogyi magyar községek református lakói és a Dráva menti katolikus horvátok ebben gyászolták halottaikat. De láthatók itt a díszesen faragott fejfák, sőt a bronzkori népek, a kelták, a rómaiak, a germánok és honfoglaló magyarok temetkezésének mellékletei, a feltárások régészeti kincsei. Időnként visszatérünk tájolónkban múzeumunk szép kínálatára...

Lesz, aki a hét végét könyvvel a kezében szeretné eltölteni. A választást megköny- nyítendő, javasoljuk a Szép- irodalmi Kiadó újdonságát. Gerencsér Miklós Emberöltő című kötetét. A szerző negyedszázados újságírói pályájának legjelesebb riportjait gyűjtötte könyvbe. S miután az utóbbi években a Népszabadság hasábjain somogyi— zalai témájú írásai szerepeltek, a kötet ezekből is tartalmaz néhányat.

sárheiyre, de hogy kun volt-e vagy jász, soha nem tudta megmondani. Szépen éltünk. Minket nem háborított az égi madárság sem. Anyám hibliás reformátusok között cseperedvén, betűtudó ember volt, írt és olvasott. Mi sem volt köze- lébb hozzá, hogy rámragassza tudását Apám se adta alább. Ö törökül tudott, szerbül, lóul. Amikor gázivá tették, a lósze- ráj basája megengedte neki, hogy két lovat válasszon magának. Választott egy csődör- csikót, Csorbadzsinak hívták, meg egy kancát, az Emfira névre hallgatott. Ez voit'a hozománya.

Batida csak legelő. Teil volt bogánccsal, nádassal, kákással, gyalogfűzzél. Volt vele dolga. De szénahozó gyöpsóget terem* tett ő pár év alatt a partosabb részeken.

Vásárhelyi gazdáknak szaporulatra őrizett erdélyi lovakat, keverék állatokat, jó katonák alá valókat. Az arab lópárt pedig bedugta egy £a- lunyi nagyságú nádas közepébe. Nem láthatta élő rajta kívül, csak a repülő madár. Ha a védett nemes lovakért katonai támadások esnek, hogyne repítenék ki a kezéből ezt a két lángot fúvó szép jószágot a kóborok.

Felfordult világ következett ezután. Bécs óta curikkolt a

török, hurcolkodott, de a másik hiten levők se kíméltek semmit. Ágyú nem szólt, nem úgy volt háború, hogy csatarendek következnék. Hanem folyt minden gazdátlanul, ahogy tavaszi vizek idején az ár, A Béke tán csak Batidán lakott. Csorbadzsiék veteget- ték rendről rendre a legszebb csikóutódokat. Fecskeröptű gyönyörű háromévesek, nyereg alá valók szökkentek föl a nádasok ölén.

Hirtelen a szegedi vár basája, bizonyos Haszárx nevezetű, gonosz félszemű úr, beszólítja apámat maga elé. Amúgy is a körme közé tartoztak a hübérbi rtokosok, hát nem volt föltűnő, hogy apámat valami ügyben látni akarja a i,ájék leghatalmasabb várbéli basája. Csakhogy apám ismerte már a miatyánkot. Éjjel elhajtotta ékszer lovait a dombi ratosi nádasok között bujkáló barátja oltalma alá, « harmadnap megjelent kardosán, lóhátasan, ajándék lóval együtt a basa előtt.

Szép fekete, karikanyakú lovat vezetett Haszán elé, aminek úgy megörült, a bőréből majd kibújt. »

(Folytatjuk)

Somogyi Néplap