Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-18 / 90. szám

Labdarúgó megyei bajnokság Konzerv és egészség (Folytatás a 4, oldalról) Balaton boglár—Tab 5:0 (2:0) Balatonboglár, 150 néző. V.: Vajda. Balatonboglár: Fáncsi — Györ­kös, Muszti II., Pál (Dékány), Muszti I., Osváth, Pintér 1., Pin­tér II., Kalász (Oláh), Koszi es, Gergye. Edző: Bolla Eászló. Tab: Kiss — Reiciiert (Molnár), Szabó G., Ven dl, Ulreich, Szabó Gy„ Mi- reider. Csontos, Berki (Gyürke), Kaveczki, Kovács, Edző: Czabula Miklós. Tj‘reális mély talajú játék­téren nagy akarással küzdött Bűneikét együttes. A játék alapján az ilyen arányú győ- selem túlzott. Gól lövők: Pin­tér II. (3), Oláh, PáL Jók: a? egész boglári csapat, valamint Szabó Gy. Tab ifi—Balatonboglár ifi 3:1 Hűvösvölgyi Péter Csurgó— Zímásay 2d (0:1) Cstirgó, 150 néző. V.: Ha­J váth János. Zimány: Kocsi ! Szédics, Nagy, Király (Kalányos), f Dobos, Visnyei, Kovács (Kele- j men), Barna, Kéki, Hideg L., Hi- j deg S. Edző: Takács Ferenc. A közepes iramú mérkőzé­! sen nem alakult ki jó játék ' A hazaiak csak a hajrában I tudták eldönteni a két pont sorsát. Góllövőle: Báló (2), il­letve Kovács. Jók: Czink, Má­té, Báló, illetve Kocsi, Nagy, Hideg S. Csurgó ifi—Zimány ifi 9:0 Kovács Antal Nagyatád—Barcs 0 :Q Nagyatád, 160 néző. V : Fonódi. Nagyatád: Zsobrák — Harc/, Czár, Hoffmann, Horváth, Fodor F., Szabó J., Mohácsi, - Ilics, Sza­bó L., Varga (Fodor Cs.). Edző: Payp István. Tóth — Kar­sai, Erdeïecz, Deák, Gölöncsér, Pintér, Studer, Bacsek, Varga, Ke­li:, Gulyás (Borbély). Edző: Mar­ton János. A második félidei fölényü­ket a hazaiak nem tudtak gólra váltani. A vendégek tíz emberrel is jól védekeztek Jók: Szabó L., illetve Erde­lecz, Karsai, Pintér. Kiállítva: Deák tiszteletlenségért, Nagyatád ifi—B^arcs ifi 2:1 Tóth Ferenc A forduló válogatottja: Kocsi (Zimány) — Pataki (Vasas), Vinkler (Táncsics), Muszti II. (Balatonboglár), Kiss (Marcali), Várhelyi (Sző- nyi SE), Kurdi I. (Balaton- földvár), Pintér II. (Balaton­boglár), Nagy (Szőnyi SE), Ró­zsa (Balatoniöld vár), Bardek (Lakácsa). A bajnokság állása 1» Táncsics SE 24 18 4 2 85-14 40 2. Marcali SE 24 15 6 3 61-19 36 3* VB KM Vasas 24 15 6 3 51-18 36 4. Barcs 24 13 6 5 35-22 32 5. Nagyatád 24 11 6 7 32-28 28 G. Tab 24 10 6 8 37-43 26 7. B.-boglár 24 10 5 9 41-38 25 8. Kadarkút 24 9 5 10 45-13 23 9. Csurgó 24 9 6 9 28-38 23 10. B.-lelIe 24 9 4 11 48-40 22 11, Latinca SE 24 9 4 11 33-44 22 12. Lengyeltóti 24 7 7 10 46-52 21 13. B.-földvár 24 rj 9 10 46-48 19 14. Lakőcsa 24 8 2 14 37-53 18 15. Szönyi SE 24 6 5 13 29-49 17 16. zimány 24 6 4 14 30-58 16 17. Somogyszob 24 3 8 13 32-69 11 18. Fonyód 24 G 24-67 13 Vihar a „spagetti’ körül A játék stílusa is alaposan láss. Csurgó : Major — Czink, Máté, Hosszú, Jagarics (C. Kovács), No- vák, Polgár, Baja, Eleki, Báló, Hosszú F. (Kovács J.). Edző: Hor­II r 1* f • r r ft Kadio iránymérő megyei bajnokság , Április 16-án Simonfa tér­ségében rendezte meg a 60 éves fennállását ünneplő MHSZ megyei szervezete és a megyei rádióamatőr szövetség az 1978. évi megyei rádió iránymérő bajnokságot A Kaposvárról, Siófokról, Marcaliból, Fonyód­ról és Nagyatádról érkezett 61 induló a mostoha időjárás miatt nehéz körülmények kö­zött versenyzett 23-an sze­reztek negyedosztályú minősí­tést ök jogosultak indulni a területi versenyen, ahol a cél már a harmad osztályú minő­sítés elérése. Néhány hónappal ezelőtt több teniszező furcsa ütőkkel jelent meg a nagy nemzetközi versenyeken. Elsőnek az auszt­rál Phillips—Moore vett kezé­be dupla húrozású, úgyneve­zett »spagetti«, vagy »rakéta« ütőt, majd követték más nem­zetbeliek is. Csodák csodája többször olyanok jutottak dön­tőbe ezzel az ütővel, akik ad­dig nemhogy másodhegedű­sök, de inkább csak »hang­szerszállítók« voltak a világ élmezőnyében. Az igazi botrány tavaly tört ki, a dél-franciaországi Aiex- Pravance-ban. A francia Va- sellin döntőbe jutott, s ellen­fele legalább annyira ismeret­len volt, mint ő maga, A két finalistának különös ismertető­jele a furcsa húrozású ütő volt. A profi teniszezők tilta- koztak, mivel az újfajta sport­szer használói előnyökhöz ju­tottak, s ez ellen a sztárok te­hetetlenek voltak a maguk ha­gyományos készítésű ütőikkel. megváltozik az újfajta ütő ha­tására. Aki ezt használja, fur­csán fölfelé üti, pörgeti a lab­dát. Az ellenfélnek úgy tűnik, hogy a nagy ütés miatt a lab­da túlszáll majd a vonalon, a kis gumilabda azonban »raké­taszerűén vágódik le még a játéktéren belül, s amikor föl­det ér, olyan hatalmasat ug­rik — a pörgetés miatt, álta­lában az ellenkező irányba, mint ahová várják —, hogy még a legjobb reflexű játéko­sok is csak nagyon nehezen tudják visszaütni. Éppen ez a hatalmas, váratlan labdapatta­nás az, ami miatt — ha egye­lőre ideiglenesen is, de — be­tiltatták az ütőt Ezzel az ütővel — mert ter­mészetesen negatív jellemződ is vannak — csak az alapvo­nalról lehet igazán jól játsza­ni, de a közönség számára ez nem nyújt látványosságot, mi­vel a sok pörgetés miatt nem alakulhatnak ki élvezetes, A megyei bajnokság ered­ményei: Üttörő kategóriában: 1. Szöl- lősi (Fonyód). 2. Győré (Fo- nvód),- 3. Langmár (Kapos­vár). Női: 1. Szabó (Marcali), 2. Horváth, 3. Németh (mindket­tő Siófok). Ifjúsági: 1. Khirsch, 2. Ma­jor, 3. Török (mindhárom ka­posvári). Felnőtt: 1. Réti, 2. Decsl, 3. Major (mindegyik kaposvári). Mit is »tud«, hogyan néz ki ez a tiniszütő, amelyet egyéb­ként a nemzetközi szövetség tavaszi kongresszuáig ideigle­nesen (?) kitiltották a verseny- pályákról. A húrozása felettébb szokat­lan. A vízszintes húrok dup­lák, s ahol találkoznak, a ha­gyományosnál ritkábban fű­zött függőleges nylonhurokka) hatalmas csomókat képeznek ki a gyártók.' (NSZK-beli cég.) A húrok feszessége meg sem közelíti az ismert Dunlop vagy Slezanger készítményeket. hosszú labdamehetek. A végleges betiltásról vagy az ellenkezőjéről tavasszal dönt a nemzetközi szövetség. A gyártók óriási kampányt foly­tatnak az új sportszer mel­lett. Bécsben, Kölnben, Lon­donban, Stockholmban tartot­tak bemutatót a »rakétával«. Állítólag már a világ legna- gvobb sportszergyártó cége is elkötelezte magát az újfajta húrozású teniszütő mellett, s a nyáron már Wimbledonban is sokan ezzel játszanak. Még­pedig hivatalos engedéllyel... Legendák a lőréi Lófaroktőrrel elfogtunk kö­zülük húszat. Reggelre meg­fagytak annyira, hogy tűzön engeszteltük ki a nyúzó bics­ka alá. Kellett a bőr ágybava- lónak. Adtunk Karának is né­gyet. Kettőt az asszony alá, kettőt az övébe. Magunknak is megvetettük a fejalját belőle. Szép, vasszürke szőrök voltak. Ahogy így forogtatja magát a tél velünk, apadozni kezd a hó, látjuk a mi gazdánk nap- nap után elszótlanul, ejtett fejjel járkál, teszi a dolgát, de kiesik az ostor ás a kezé­ből. Kérdeztük az egészségét Gsak int, morogva vett szava­kat. Vele szomorkodtunk. Ott­hon lakik a baja. A lovak körül a tavasz kö~ zeledtivel vidámul a határ. A fű högyöz, madárság szóL Van szénánk, abrakunk élelmünk, erőnk. Egy téli csikó el nem pusztult a csordából; lehet­nénk olyan örömök közt, hogy csuda. Egy nap hosszú útra nyer­gei az öreg; a vezeték lovát is málha alá szorítjuk. Bakog, hogy a csanádi kirurgusért lüktet, hajnalra ideérnek. Ek­kor tudjuk, hogy beteg a szép asszony. Másnap de jár a kútágasuk, de le, de föl, iái napon által. Orvoshoz, beteghöz sok víz köllhet. Az öreg naphosszat felénk se néz. Éjszaka mi kísértük vissza az orvost. Nem szól hozzánk egy nyik- kanatot. Bizonyosan imádkoz­na sem tudott magyarul. Napokig nem láttuk az öre­get sem. Ha baja van, majd szól. De nem. Egy jő hét múlva kettős nyereg alá teszi a hosszú há­tú arab kancát, s szólít ben­nünket, hogy azt se tudja, mennyi ideig, de jól oda jár, hát vessünk a jószágainak, tyúkoknak, tehénnek, mit ki­nek, aztán megszámolunk ér­te. Hajnal sötétjével indultak, tárva nyitva maradt utánuk a ház. Az ágyak még melegek, rend, egy szalmatörek sem há­nyódott a földön. Telik egy hét, szél nem hoz róluk üzenetet. Másik hétbe- kapunk, órákat csücsülünk a látófa hegyiben, hogy jönnek-e már. Egy szom­bat éjjel, már úgy voltunk, tán sose látjuk őket. A gazdátlanság behajtott Csanádra Gavallérhoz. De ő is csak pislogott, hogy vasár­napi hajnal hasadékján föl­verem. Ahajkodott, mintha a foga fájna. Fájhatott is neki. Még egy olyan embere nem akadt neki hamarjában, mint Kara. Pedig Horgostól Ha­lasig is eljárt béréit legelőjü­kön a sok jószág. Gavallér többet sem tudott. Hazudok, mert tudott olyant, amit mi nem. Kara a feleségét a nagy hadi zavargások között a ket­tős nyeregben egyenesein Lip- pára vitte be a török ispi- tályba. Volt úti levele is, a nyelvüket mondták mind a ketten. És engedékeny volt már akkoriban a pogány:Bu­da magyar volt. Így elmehet­tek török orvosi oltalom alá. Aztán még egy hét gazdát­lanul. Már az étel se esett jól. Me­hetünk ahol a part szakad. Vagy bevállalunk egy olyan gazdát magunkra, aki üt, vág, a létő gúnyát is lehúzza ró­lunk, nemhogy ő ruházna. Pénteken éjszaka szép su- bickolt csillagok fölöttünk, féli ülőn alszunk, s halljuk, tu- tul az öreg a háznál. Mintha a nap kelt volna föl­felé, olyan öröm szállt ránk. Világosodott De ahogy föl- ugrunk, látjuk, az ő házuk ég. Azt hittük, álmunkban já­runk. De a valóságos tutu szólt, valóságosan égett a fa­zsindelyes kisház, hát szala­dunk itatóvödrökkel, szőrén Hogyan jutnak el a fontos tudományos eredmények a mindennapi gyakorlatba? Mi­ként termékenyítheti meg a kutatóintézetekben, laborató­riumokban végzett munka az ipar gyártmányfejlesztési ter­veit? Az út, amíg egy-egy fölismerésből mindennapi gyakorlat lesz, nálunk néha indokolatlanul hosszú. Hogy lerövidítsék, példamutatóan hasznos tanácskozást szervez­tek a múlt héten Somogybán az egészségügyi szakemberek és a konzervipar képviselői között. Orvosok, tudományos kutatók vitatkoztak és hallgat­ták a szemben ülő mérnökök, közgazdászok véleményét A cél a két szakterület (egész­ségügy és konzervipar) idősze­rű gondjainak szembesítése, egymáshoz közelítése volt: Mindezt a mindannyiunk ér­dekében. Ma az országlxm 300 ezer cukorbeteget tartanak nyilván, és legalább ennyi azoknak a száma, akikben lappang a baj. Igen magas a szívinfark­tusban meghaltak, megbetege­dettek aránya is. Mindkét be­tegség összefügg a túltáplált- Sággal. Az elhízás e kórok ko­moly kockázati tényezője, s megelőzéséhez nagy változá­sokra van. szükség az étren­dünkben. E változások azon­ban nem mindig az egyén szubjektív akaratától függnek, a körülményeknek is változni kell. Az utóbbi években például egész sereg új üdítőitalt is­mertünk meg. ízletesek, alko­holmentesek. ízesítésükhöz azonban mindenütt cukrot használnak, s ezért — sajnos — nem minden szempontból egészségesek. Mesterséges éde­sítő szerrel kellene helyettesí­teni a kalóriadús, hizlaló — és a cukorbetegeknek ártalmas — répacukrot De éppen ilyen — megfelelő — mesterséges szer nincsen. A ciklamátot be­tiltották, a szaharin önmagá­ban nem alkalmas. A vegy­ipar ismeri az úgynevezett páros édesítőpárok használa­tát, például: a szaharint és gyümölcscukrot együtt, Ma­gyarországon az üítőital gyár­tó vállalatok ezt mégsem al­kalmazzák. Pedig évekkel ez­előtt — kísérleti céllal — gyártottak az országban gyü- mödseukrot megfelelő mennyi­ségben. Hasonló a helyzet a diabe­tikus készítményeknél. A már beteg, diétás étrendre szoruló embernek, fizikai rosszulétén kivül fokozott anyagi megter­helést is jelent a szigorú, so­vány étrend. A számítások szerint havi 400—800 forintra rúghat ez az összeg. Az or­szágban szűk a diabetikus ételek választéka. Ami a bol­tokban kapható, igen drága, s az egyébként is külön terhet viselő beteg ezt aligha képes megvenni. Ezért a boltban megmaradnak e készítmé­nyek, ott Öregednek meg. Az ipar pedig kedvét vesztve le­mond a gyártásról. Bűvös kör ez, amit nehéz feltörni. Mi lehet a megoldás? — erről is szó voit a tanácsko­záson. Egészségügyi irányító szerveinknek kell megtalálni­ü vegek. Gyakori panasz « ter­mékek ellen, hogy sok bennük a cukor, a szükségesnél több kalóriát tartalmaznak és a gyártási technológia során el­vész a vitaminok egy része. Néhány helyen a vitaminok utólagos pótlásával kísérletez­nek. Ez azonban kevés. Egé­szen más, ha a vitamin a ter­mészetes anyaggal kerül a szervezetbe, mint utólagos pót­lással. Kísérletek igazolják, hogy a gyümölcscukor tisztán a szervezetbe kerülve kórosan megemeli a vér zsírszintjét. De ha gyümölcsben fogyaszt­juk, elmarad a káros Íratás. A konzerviparnak e tapasztala­tok föladják a leckét: a tech­nológia átalakításával úgy kel­lene tartósítani, hogy az anya­gokban megmaradjon a vita­min nagyobb része. uk a megoldást erre a kér­désre. A konzerv ma már életünk nélkülözhetetlen része. De egyáltalán nem mindegy, hogy mit tartalmaznak a boltban vásárolható konzervdobozok és A tanácskozás elérte a cél­ját. Ä csaknem 80 résztvevő valószínűleg egyetért abban, hogy a fölvetett kérdések, mindkét terület szakemberei számára új gondolatok forrá­sául szolgálhattak. Cs. T. Nemzetiségi iskolák tanárai lesznek Hazánkban Pécsen és Szegeden képeznek nemzetiségi taná­rokat a nemzetiségi iskolák számára. A Pécsi Tanárképző Főiskola két nemzetiségi (német és délszláv) tanszékének 272 nappali és levelező hallgatója van. Képünkön: A német tanszék III. éves hallgatóinak egyik csoportja nyelvművelés­Diáknapok a tanítóképző főiskolán Vizsga humorból, jókedvből A hallgatók jellemzése: szerények az aktivitásban... Tegnap mást tapasztaltunk a főiskolán. A KISZ-irodáhan seregnyi feladat »parancsno­ki« elhatározásra várt. Sűrűn szólt a telefon és egymásnak adták a kilincset a hallga­ülve a lovat. Az öreg ül az égerfa tövén, az öles duda fel­támasztva egy ágra, s a tűzbe bámulva fújja, de fújja olyan riadalmas keserűséggel; azt hittük, ott szakadt ki belőlünk a pára. Ránk pillant ültő szemével, száját le se veszi a dudáról. — Hozzá ne nyúljatok! Akkor szaladnánk a házba menteni a menthetőt — Sehova! Rohannánk a pincébe. — Egy lépést se! Be az istállóba. —- Takarodjatok! El innét! Gondoltuk, meghibbant az öreg. Valami olyan esett vele, hogy beleszakadt az esze. Mi­vel is magyarázhattuk- volna magunknak a cselekedetét. Takarodunk parancsa sze­rint a lóálláshoz vissza. Du­dája hangja utánunk. Nóta nélküli jajgatások voltak ezek. Ahogy állat bőg kínjában... A látófáról nézzük a tűz pusztítását. Mikor a tetőszer- kezet beieszakadt a szobákba, ezernyi sziporka vágódott föl, versenyre menve a magassá- gos egekkel. És a tutu egy lé- lekzetre ki nem hagyott. Hajnalra elpislákolt a kis­ház. Keserű füstökkel postáz­ta hozzánk állapotát a korán kelő széL S a tutu szól; hal­ványabban, mint eleinte, erőt- lenedve valamicskét. Nekünk meg mennünk kellett a Len­csésre itatni. (Folytatjuk) tők. Gárdos Béla megbízott KISZ-titkár mindenhez jó képet vág. Elvégre diáknapról van szó, olyan programokról amikről a krónika is meg­emlékezik, hiszen az első ilyen rendezvény. — A legidősebb hallgatók sem emlékeznek arra, hogy intézetünk falai közt a vi­dámság polgárjogot nyert volna ilyen szervezett diák- ünnep formájában — kezdjük komolyan a beszélgetést a hétfői és keddi események kezdete előtti zűrzavarban. — Milyen hagyományból merítenek? — A tanítóképző főiskola ilyen hagyományokkal nem rendelkezik, néhány kísérlet­ről tudunk csupán. Rajaink a sor, hogy lerakjuk az in­tézeti »görbe tükör« alapjait A hallgatók négy megyéből kerültek a főiskolára, s a kö­zépiskolai szokásokra alapoz­tuk első diáknapunk prog­ramját. Persze, tovább kellett gondolni mindent, mert itte­ni életünk, dolgunk más, mint a középiskolában volt. A hallgatókat fölbuzdítottuk, hogy faragjanak verseket fő­iskolánk életéről, karikatúra- versenyt hirdettünk. A téma: milyennek látjuk oktatóin­kat? Sportversenyeket is köz­beiktattunk. — A folyósokon mindenütt kortesplakátok. Ez nem for­mális ? — Az egész főiskola for­rong. Az oktatok is részt vesznek a korteshadjáratban. Ennek célja, hogy diákigaz­gatót válasszunk. Talán ma még formális ez a korteske­dés, ezért is gondolta úgy a KlSZ-blzottság, hogy bizo­nyos »munkatervet« kidolgoz. Mi állítottuk össze a progra­mot, a megválasztott diák­igazgató feladata az lesz, hogy tehetsége — többieket meggyőző ügyessége, akarat­ereje — javát adva, ezeket megvalósítsa. — Jelent az valamit, hogy ki lesz két napra a diákigaz­gató? — Föltétlenül. A jelöltek vizsgát tesznek humorból, szervezőképességből, s arra esik a választás, aki a leg­több érdemet szerezte. — Néhány szenzációs cse­megét a programból! — Az oktatók vizsgáztatá­sa. Az elénk állított követel­mény: legyünk sokoldalúak Megvizsgáljuk, hogy aki mondja, olyan-e. Az őszi fó­rumon a hallgatók kérdeztek, az oktatók válaszoltak. Mosi megfordítjuk: az oktatók kér­déseit várjuk. Horváth Lajos oktató jöt1 icapóra. — Milyen kérdést tesz fel a fórumon a hallga­tóknak? — Kérdésem: A haílgatóls miért csak a jogaikat ismerik, a kötelességet miért mulaszt­ják el a tanulásban? Ezért morgolódom sokat. * — Milyen kérdést várnak a hallgatók? — Valószínűleg első helyre kerülnek a tanulmányi mun­kával kapcsolatos kérdések. Meg aztán azt is tudjuk, hogy joggal bírálnak bennünket azért, mert nem vagyunk eléggé aktívak — folytattuk a beszélgetést a megbízott KISZ-titkárral. Egy »fogás« a kortesplaká- tok szövegéből: lányofe a mi jelöltünk csinos fiú ... — Intézetünkben négyszáz­ötven lány, harminc fiú ta­nul. Leányjelölt ennek elle­nére nincs. Bár tegnap este azt suttogták, hogy ma be­robban egy lány... h. b.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents