Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-02 / 78. szám

Friss szemlélettel Fiatalok a Chemicalnál Ä bsrcsi Chemical gyárba tavaly szeptembertől érkeznek a dolgozók. Még együtt van­nak az építők és a gyár új szemészete, lassan azonban befejeződik az építkezés, és a szakmunkások, technikusok, mérnökök birtokukba veszik az új üzemet Most csaknem kétszázan várják, hogy megkezdődjön a termelés. Az átlagéletkor igen alacsony, frissen végzett em­berek és más vegyi üzemek környékéről áttelepült fiata­lok helyezkedtek el Barcson. A Chemical KlSZ-alapszer- vezete igen gyorsan, tavaly októberben alakult meg. Az egyik alapító tag, Hajdú Éva műszaki rajzoló így emléke­zett erre: — Rengetegen voltunk együtt, akkor még egy nagy csarnokban összezsúfolódva dolgoztunk. Az áldatlan körül­mények is jók voltak valami­re; összerázódott a társaság. Nyakunkba szakadt egy cso­mó munka, nemigen ismertük egymást és sokan a környéket sem. »önmagától-« jött így a KISZ megalakításának gondo­lata. Szili Béla művezető: — Hiányzott valami értel­mes időtöltés. Barcson amúgy sem túl jók a szórakozási le­hetőségek, sokan arról a ke­vésről sem tudtak... A cég kibérelte a tornatermet a szak­munkásképzőben, ott jöttünk össze. Sport, azonos munka­hely, azonos érdeklődési kör... Beszélgettünk, ezt-azt együtt megcsináltunk... Jakab Sándor üzemmérnök Veszprémből érkezett: — Egyetemről, szakmunkás­képzőből, munkahelyekről friss okleveleikkel jöttünk, tele vagyunk tervekkel. Egye­dül úgysem csörtethetünk elő­re, baráti közösségekben, egy­­mást hajtva, vitázva össaefog-1 va már jobban sikerülnek a dolgok. — Mindez nagyon szépen hangzott. Az általában jellem­ző helyzetnek viszont ellent­mond. Sokszor sok helyütt ta­pasztalható a széthúzás, a t>e- gubózás. Szabó Zoltán anyaggazdál­kodó: — Valószínűleg a véletle­nek kedvező összejátszása is segített minket abban, hogy idegenként ne idegenedjünk el egymástól. Nálunk még nem fordult elő, hogy ne aikarjunk együtt dolgozni. Vál­laltuk a gyár teljes takarí­tását, és hasonló dolgokat. Jó közös móka is ez, és haszna van. A KlSZ-aíapszervezet harmincezer forintot nyer ve­le. De nemcsak KISZ-esek dolgoznak. Előfordult, hogy egy takarítóbrigádból aött az egyik srác, hogy ő szeretne KÍSZ-tag lenni, mert úgy lát­ja; mi olyan jól együtt va­gyunk. — KISZ nélkül tehát nem lenne barátkozás? — Lenne. Af. alapezerveze- ten belül is vannak kisebb baráti körök, összetartó cso­portok, de ha ezek csak szét­szórtan léteznének, nem le­hetne »mozgolódni«. Nem cé­lunk, hogy az ilyen csoporto­kat szétoszlassuk, valami ál közösségi ideológiával. »Laza« szervezet a mienk, inkább épí­tünk egy-egy baráti körre, mintsem lerombolnánk. Ügy szervezzük a munkát, hogy az amúgy is együtt levők kap­nak egy-egy feladatot. Hajdú Éva közbeszólt: — Ha akarjuk, szintén sze­rencseként könyveljük el, hogy a »hőskorszakban« annyira összezsúfolódtunk, hogy a szakmunkások, mérnökök, ad­minisztrátorok között nincse­Megkezdődtek a jelentkezések az esti egyetemre Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága az 1978/1979-es tan­évre pályázatot hirdet a Mar­xizmus—Leninizmus Esti Egye­tem általános, szakosító tago­zatára és a speciális kollégiu­mokra. Általános tagozat A hallgatók filozófiát, poli­tikai gazdaságtant, magyar és nemzetközi munkásmozga­lom-történetet tanulmányoz­nak. Az általános tagozaton a hallgatók félévkor kollokvál­nak, a tanév végén pedig szi­gorlatoznak. Tanulmányaik be­fejezésekor végbizonyítványt kapnak. E tagozat középszin­tű elméleti és politikai képzést ad a hallgatóknak. A jelentkezés föltételei: érettségi vagy ennél maga­sabb iskolai végzettség, mar­xizmus—leninizmus esti kö­zépiskolai, öthónapos pártisko- lai végzettség, vagy ennek megfelelő marxista képzettség. A tanulmányi idő 3 év. Általános tagozat indul a járási és városi pártbizottsá­gok szervezésében. Szakosító tagozat A tanulmányi idő 2 év. A tagozat felsőfokú elméleti és politikai képzést, továbbkép­zést ad. Jelentkezni lehet a filózófia, politikai gazdaságtan és a ma­gyar munkásmozgalom törté­nete szakokra. A jelentkezés föltételei : marxizmus—leninizmus esti egyetem, egyéves pártiskolai, egyetemi és főiskolai végzett­ség, illetve ennek megfelelő felkészültség. A szakosító tagozatok hall­gatói eredményes osztályvizs­gák után a marxizmus mind­három ágából államvizsgát te­hetnek és főiskolai oklevelet szerezhetnek. A szakosító tanfolyamok az Oktatási Igazgatóságon (Ka­posvár, Beloiannisz u. 18.) in­dulnak, Marcaliban magyar munkásmozgalom története, Nagyatádon és Siófokon pedig politikai gazdaságtan tanfo­lyam induJL Speciális kollégiumok A speciális kollégiumok fel­adata a párt-, tömegszerveze- ti, állami, tanácsi, gazdasági vezetőknek, propagandisták­nak és a különböző szakterü­leteken dolgozóknak speciális marxista—leninista és pedagó­giai továbbképzése. Jelentkezni lehet: etika, gazdaságpolitika, pártirányí­tás és pártélet, a politikai ok­tatás pedagógiája tanfolya­mokra. A speciális kollégium hall­gatója lehet: aki közép- vagy felsőfokú politikai iskolai vég­zettséggel rendelkezik, és aki­nek a nyújtott ismeretanyagra valóban szüksége van. A hallgatókat a pártbizott­ságok javaslatára, a helytől függően, felvételi vizsga nél­kül veszik fel. A tanulmányi idő: a gazda­ságpolitikai, a pártirányítás és partéiét 'kollégiumokon 2 év, a többin 1 év. A kollégium befejezésekor a hallgatók végbizonyítványt kapnak. Általános tudnivalók A jelentkezéshez szükséges kérdőív a járási, a városi pártbizottságokon és az Ok­tatási Igazgatóságon szerezhető be. A pályázatot a munkahely szerint illetékes járási és vá­rosi pártbizottságra kell kül­deni április 23-ig. A felvételi beszélgetések, il­letve a felvételi vizsgák május második felében lesznek. Azt veszik fel, aki megfelel a fölvételi körülményeknek, egyidejűleg más egyetemre, tanfolyamra nem jelentkezett. A tanév szeptember 1-től jú­nius 30-ig tart Hetenként meg­határozott napon és időben előadás vagy osztályfoglalko­zás van, ezen a megjelenés kö­telező. A tandíj az általános tagozaton 170, a szakosítókon és a speciális kollégiumokon pedig 250 forint egy évre. AZ MSZMP Somogy megyei Bizottsága nek »kasztbell« különbségek. Kevés helyen sikerül ez. Ná­lunk természetes. Megtalál­tuk, ami összeköt. Jakab Sándor emlékezik: — Veszprémben nagyon »szépen« szervezett KISZ volt Függetlenített vezetőkkel, ren­geteg alapszervezettel. Sem­mit sem tudtunk egymásról, a munka közben való elkerül­hetetlen érintkezésen kívül megszakadtak a kapcsola­taink ... — Másutt is van ilyen. Az ifjúsági szövetség néha elhi­vat alnokosodik, önmagát ad­minisztrálja. Szabó Zoltán: — Van ilyen veszély. Re­méljük, sikerül elkerülnünk. Eddig még semmi se.m jelez­te, hogy nálunk, belül kiala­kulhat a »hivatal«. Bizonyos szervezettség természetesen szükséges, ahhoz is kell, hogy a község, a környezet felé »nyissunk«, legyen meghatá­rozott formája a megjelené­sünknek. De túlszervezni nem hagyjuk magunkat. Van úgy­nevezett szervezeti életünk, csak nem olyan »szép«, mint általában. Sajnos a szerveze­ti életen csupán a strigulá- zást, a gyönyörű jegyzőköny­veket, szinte percre pontos terveket értik sokan. Nálunk még mindig sikerültek az ak­ciók, mert volt elképzelésünk arról, hogy mit akarunk csi­nálni, erről mindenki tudott és mindig sikerült akár egyik óráról a másikra összerántani a »bandát«. Minek a papír­munka, amikor az élet nem naptári beosztás szerint zaj­lik, a gondok nem előre be­ütemezetten jelentkeznek leg­többször. Szili Béla: — Nem hiszem, hogy ná­lunk szükség lenne arra, hogy meg nem történt dolgokat igazoljunk, így tehát a KISZ sem lehet formális. A tette­ket pedig nem kell fölösleges adminisztrációval is bizonyí­tani. A nagyközségi KlSZ-bizott- sá'g a Chemical alig féléves KISZ-alapszervezetét »ki­emelt« szervezetként támogat­ja. Barcs sokat nyerhet az új közösséggel. Remélhetőleg a »divatos« hivatali szellem el­kerüli a friss gondolkodású társaságot. A bürokrácia ugyanis nem törvényszerűség, csak sajnos még a fiatalok kö­zött is túl sokszor jelentke­zik. L. P. Kiest nekem ét & ház Amatőr művészeti bemutató Kaposváron A két főiskola táncegyüttese lelkes szerepléssel vett részt a bemutatón. ötvenhárom együttes és szó­lista mutatkozott be a somo­gyi amatőr művészeti szemle kaposvári selejtezőin, az öt területi bemutatón: az ÉDOSZ Művelődési Házban, Taszá- ron, a Dallos Ida Leányotthon ifjúsági klubjában, a tanító­képző főiskolán és a zeneisko­lában. A korábban lezajlott se­lejtezőkre a versmondók kö­zül készültek a legtöbben. Alig maradtak le tőlük a hangszeres szólisták; hat ének­kar, kamarakórus jelentkezett műsorával, öt irodalmi színpad és ugyanennyi énekes szólista mutatkozott be, három tánc- együttes »ropta«, s csupán két zenekart hallottak az érdeklő­dők. A városi bemutatót tegnap délutánra tűzték ki, a Killián György Ifjúsági és Űttörő- művelődési Központot jelöl­ték ki a bemutató színhelyéül. A BM Kaposvár Táncegyüt­tes Kicsi nekem ez a ház kez­detű talpalávalója nemcsak arról szólt, hogy a vígsággal ki lehet rúgni a ház falát, éneküket a rendezvény házi­gazdáinak — a bemutatóban részes szervezőknek .— is cí­mezték. Joggal, mert a szű­kös színpadi körülmények sok értékes produkciót csorbítottak meg. Kaposvári táncosaink, a BM Káposvár, a Somogy és a két megyeszékhelyi főiskola közös együttese, nem mutat­hatták meg igazán tudásukat, bár mindent elkövettek a si­ker érdekében. •íj. színpad tehát kicsinek bi­zonyult, a nézőtér mpg túlon­túl nagynak, szinte a teljes érdektelenség jellemezte Ka­posvár rangos amatőrélvonalá­nak bemutatkozását. A közönség véleményére te­hát nem hivatkozhatom, a magam nevében mondom azt is, hogy a bemutató műsora erősen foghíjas volt Először is nem értem; kiemelkedő együtteseinket milyen elv alapján hívják meg — illetve nem hívják meg — az amatőr- mtzgalom seregszemléjére. Egyetlen irodalmi színpad sem szerepelt a tegnapi bemu­tatón! Kevés lenne ezzel alá­támasztani, hogy nem volt eléggé átgondolt a műsor? Tá­volabbra is vezetnek a szálak. A selejtezőn csupán két — e— beat- és egy népi hang­szeres — együttes kívánt részt venni. A bemutatón már csak egy volt jelen, a Kerékkötő. A Tükör pop-együttes meg sem érkezett... Az 503. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet irodalmi színpada pedig bejelentette, hogy fontosabb számára a Rákóczi-mérkőzés.« A Munkácsy gimnázium ének- sextettje pedig pénteken — egy nappal a fellépés előtt — szerzett tudomást az iskolában arról, hogy színpadra kell lép­nie. Az egyébként lelkes csa­pat tagjai a Vikár Kórusban is énekelnek, gimnáziumi éveik előtt a Tóth Lajos iskolában, Zákányt Zsolt szárnyai alatt nevelkedtek. Megérdemlik, hogy név szerint is megemlít­sük ókét: Virovácz Éva és Pa­nel Zsuzsa zeneszeretete hoz­ta létre az iskola negyedik — önállóan dolgozó, próbáló — kórusát. A SÁÉV Munkáskórusáról aligha mondunk újat, ha szín­vonalas munkásságát említ­jük, csupán azt tehetjük hoz­zá. hogy műsorválasztása is tetszett. Megérezte a Vikár Kórus is, hogy a kaposvári be­mutató ünnepi alkalomnak is szól: áprilisi ünnepünkre szép csokrot kötött a - magyar és szovjet szerzők műveiből. Csu­pán a méltó körülmény hiány­zott a bemutatóhoz. A kétna­pos ünnep kiemelkedő rendez­vényévé is válhatott volna a műsor, Horányi Barna VILLI BREINHOLST \Az én jó Öreg kabátom Még soha az életben nem volt olyan kényelmes ruha­darabom, mint ez az öreg tweed / kabát. Valósággal mennyei boldogságot éreztem benne, olyan észrevétlenül engedelmeskedett minden mozdulatomnak, olyan puha és kényelmes volt, s akkor sem sértődött meg különösen, ha valamivel bepiszlcoltam. Sok évig hűségesen szolgált. Most pedig nincs többé. Csak sirathatom a pótolha­tatlan veszteséget. Olyan jól megvoltunk együtt — az én öreg kabátom és jómagam. Marianne viszont egyszerűen nem tudta elviselni. — Nézzék meg ezt a ma­dárijesztőt! Valóban ebben a kabátban akarsz a városba menni? Milyen gyakran tiltotta meg a feleségem, hogy eb­ben az »ócska rongyban« lépjek ki a házból! Többnyi­re sikerült átosonnom a csa­ládi kordonon és kereket ol­danom. De előfordult az is, hogy Marianne olyan neves ellenállást fejtett ki, hogy beadtam a derekamat, és föl­vettem az új halszálka-min­tás zakómat, amely úgy állt rajtam, mintha kikeményí­tett fumérlemezből készült volna. Szörnyű érzés volt! Minden kedvező alkalom­mal ledobtam ezt a zakót, és megint belebújtam az ócs­ka tweed kabátomba — és valósággal újjászülettem. Az ujja időnként kidörzsölődótf, én azonban mindannyiszor gondosan bőrfoltot raktam rá, s a zakó ettől még szim- patikusabb lett. Egy szép na­pon azonban, amikor kinyi­tottam a szekrényt, észrevet­tem, hogy a fogas üres. — Hol a kabátom? — kér­deztem Mariannetó l. — A kabátod! — felelte a feleségem megvető mosollyal. — Sehogy sem tetszik nekem, hogy te ezt kabátnak neve­zed. Ha arra a rongyra gon­dolsz, amelyet mindennap nagy üggyel-bajjal magadra húzol, hát azt odaadtam az ócskásnak. Sokkal jobb vol­na, ha... Kiszaladtam az utcára és az ócskát után rohantam, aki nyugodtan haladt háromke­rekű kiskocsijával. — Magánál van a kabá­tom? — kérdeztem lihegve, és turkálni kezdtem a ku­pacban. — Várjon, várjon, ne sies­sen annyira! Mindazt, ami itt fekszik, én törvényesen vittem*el! Ezeket a holmikat kidobták az ajtó elé. — Tíz koronát kap, ha visszaadja a kabátomat! — Tíz korona egy Ilyen rognyért — pont vállat az ócskát —, szívesen... Marianne viszont, számom­ra ismeretlen okból, másnap reggelig szóba sem állt ve­lem. Én pedig fölvettem hű­séges kabátomat ét munkába mentem. Két hét múlva a kabát megint eltűnt. — Hol a kabátom? — üvöltöttem, hogy az egész ház visszhangzott tőle. Es akkor észrevettem: ott lógott a konyhakertünkben, mini valami madárijesztő. Azonnal levettem a rúdról, megtisztí­tottam a madártolltól, s me­gint belébújtam. Azután katasztrófa történt. A fogas hamarosan megint üresen árválkodott. — Hol a kabátom? — kiál­tottam. — Ki vette el a ka­bátomat?! Válaszul egyetlen hang sem hallatszott. Tűvé tettem a házat, s lassanként már elveszítettem reményemet. Végre valahára az udvargn, a trágyakupac tetején egy kis hamucsomóra bukkantam. Kotorászni kezdtem benne — még nem aludt ki egészen a tűz —, és egy épségben ma­radt szövedarabka föltárta előttem a szörnyű igazságot. Amikor kis idő múlva be­rontottam a konyhába, any- nyira dühös voltam, hogy Marianne rémülten a sarok­ba hátrált. — Hadd magyarázzam meg! — kiáltotta. — Hallgass végig! Ne bánts, hadd mond­jam el! Nem tehetek róla! Én a fogamat csikorgattam, és hallgatást erőltettem ma­gamra■ — Ki akartam szellőztetni a kabátot — kezdte Marian­ne —, és elmentem a trágya­kupac mellett, ott pedig, sze­rencsétlenségemre, egy ben­zineskanna állt', egyszerre csak felborult, én meg ijed­temben elejtettem a kabá­tot, s nyomban átitatta a benzin. És ekkor a cigaret­tából, amelyet szívtam, egy szikra a kabátra hullott. Így igaz! Ez a színtiszta igazság! — De hiszen te már két éve nem is dohányzol! — kiáltottam. — Igaz — fakadt sírásra Marianne —, nem dohány­zóm, de a te kabátod olyan büdös volt, hogy kénytelen voltam rágyújtani, hogy va­lamivel elfojtsam a szagát. Meg kellett volna fojta­nom ezt az asszonyt, gyen­geségemben azonban nem tettem meg. öt év telt el azóta. Hoz­zászoktam a halszálkás ka­báthoz. A hajtókája kicsit kikopott, az ujja majdnem ki- dörzsölődött a könyökén, a bélése is megfakult, és két gomb hiányzik róla. Egészen pompás kis kabát lett. Apro­pó, mindjárt föl is veszem. Ott lóg a. .. A kabátnak azonban hűlt helye volt. — Marianne, hová tetted a kabátomat?! Fordította: Génért György

Next

/
Thumbnails
Contents