Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-14 / 62. szám
\ Nemzetgyűlési választások Franciaországban (folytatás az t. oldalról) azavazóereje között, s ez talán megkönnyítheti a megegyezést. Figyelemre méltó viszont a közös program aláíróitól balra, illetve »szélsőbalra-« elhelyezkedő csoportok sikere. Egymással perlekednek a francia lapok hétfőn reggeli szalagcímei, amikor megpróbálják egy mondatban összefoglalni a vasárnap lezajlott első választási forduló eredményeit A L’Humanité felcíme: »A baloldalé a többség«, a főcíme pedig: »Mindent meg kell tenni azért, hogy vereséget mérjünk a jobboldalra a második fordulóban«. René Andriev, a lap főszerkesztője a baloldal politikai egyezményének szükségességét kifejtő vezércikkének ezt a címet adta: »Késedelem nélkül«. A szocialistákhoz közel álló Le Matin főcíme: »Baloldal -50 százalék, eddigi kormánytöbbség 46 százalék«. A Le Parisien Libéré: »A baloldali hullám kisebb, mint várták«. x À Le Figaro: *A baloldalnak nem sikerült áttörnie«, »Semmi sem dőlt még el: nyolc nap maradt a győzelemhez« (az eddigi kormány- többség számára). À francia nemzetgyűlési választások eredménye A francia belügyminisztérium hétfőn este közzétett adatai szerint a nemzetgyűlési választáson 490 választókerü- leiben a következőképpen oszlanak meg a szavazatok a pártok között (egy választókerületben az eredmények még nem ismeretesek: Kommunista párt Szocialista' párt Baloldali radikálisok Gaulleisták (RPR) Giscardisták (UDF) A Giscardot támogató elnöki többség Szélsőbaloldal Környezetvédők Más csoportosulások 20,3 % 22,5 % 2,1 % fi 0 L 2,4 *»/„ 3,3 % 2,1 % 3,0 % A baloldali pártok 1,9 százalékkal vezetnek a kormány- pártiakkal szemben; a szocialisták, kommunisták és baloldali radikálisok összesen 45 i százalékot szereztek, a szélsőbal pedig 3,3 százalékot. A kormánypártok, a gaulleisták, a republikánusok és a centristák, valamint más, a kormányt támogató csoportok 46,5 százalékot. A két fő csoportosulás mellett a fennmaradó szavazatok 2,1 százaléka jutott az úgynevezett környezetvédőknek és 3 százalék más csoportosulásokra. A Császár9 birodalma Nyugatnémet rakéták Afrikában Neutronfegyver-konvenció-terrezet X Szovjetunió, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, az NDK, a Mongol Népköztársaság, a lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Csehsdovák Szocialista Köztársaság közös nemzetközi konvenció-tervezetet terjesztett a genfi leszerelési bizottság elé a nukleáris neutronfegyver gyártásának, TERVEZET felhalmozásának, rendszeresítésének és alkalmazásának betiltásáróL A konvenció-tervezet szövegét az alábbiakban közöljük: Konvenció a nukleáris ne» utronfegyver gyártásának felhalmozásának, rendszeresítésének & alkalmazásának betiltásáról : — a jelen konvencióban részt vevő államok, kifejezésre juttatva minder állam és nép mély érdekeltségét abban, hogy a korszerű tudomány és technika vívmányait ne használhassák fel újfajta tömegpusztító fegyverek kidolgozására és gyártására, arra törekedvén, hogy hozzájáruljanak a fegyverkezési bajsza megfékezéséhez, különös tekintettel a tömegpusztító fegyverekre, felismerve azt a veszélyt, amelyet a nukleáris neutronfegyver jelent a népek béké- j jére és biztonságára nézve, a következőkben állapodtak meg: I. CIKKELY A jelen konvencióhoz csatlakozó valamennyi állam kötelezi magát arra, hogy nukleáris neutronfegyvert nem gyárt, nem halmoz fel, sehol nem rendszeresít és nem alkalmaz. n. CIKKELY í. À jelen konvenció betartásának ellenőrzését a szerződésben részt vevő államok gyakorolják a rendelkezésükÉnekfeari kisegítőket keresünk Jacobi: SYBILL című operettjéhez. Meghallgatást 1978. március 16-án 18 órakor tartunk a színházban. Csfky Gergely Színház Igazgatósága (17581) re álló nemzeti technikai ellenőrző eszközök segítségével oly módon, hogy az megfeleljen a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáinak. 2. A konvencióhoz csatlakozó államok kötelezik magukat arra, hogy konzultálnak és együttműködnek egymással bármely olyan kérdés megoldása érdekében, amely a jelen konvenció célkitűzéseivel, előírásainak megvalósításával kapcsolatban felmerülhet. E cikkely végrehajtásával kapcsolatban konzultációkra és együttműködésre kerülhet sor az ENSZ keretein belül is, a világszervezet alapokmányával összhangban, az idevágó nemzetközi eljárásoknak megfelelően. 3. A Jelen konvencióhoz csatlakozó bármely állam, amennyiben kijelenti, hogy valamely más részvevő állam feltehetően megsérti a konvencióban vállalt kötelezettségeit, panasszal fordulhat az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsához. 4. Minden részvevő állam kötelezi magát arra, hogy együttműködik azoknak a vizsgálatoknak a lefolytatásában, amelyeket a Biztonsági Tanács rendelhet el az ENSZ alapokmányával összhangban a hozzá érkezett panaszok alapján, A vizsgálat eredményeiről a Biztonsági Tanács tájékoztatja a konvencióhoz zott államokat csatlakom. CIKKELY A Jelen konvenció hatálya meg nem határozott időre szól. IV. CIKKELY A jelen konvenció csatlakozásra nyitva áll minden állam előtt, amely ahhoz csatlakozni kíván. AZ V. ÊS VI. CIKKELY az államok csatlakozásáról, a ratifikálásról, a hatályba lépésről, a hivatalos szöveg letétbe helyezéséről és az ENSZ által történő nyilvántartásba vételéről intézkedik. (MTI) Á múlt század végén a Német Birodalom is harcba indult a gyarmatokért. Igaz, a poroszok kicsit elkéstek: mire katonáik és telepeseik hozzákezdtek volna Afrika és Ázsia leigázásához, az élelmesebb angolok és franciák már nagyrészt elfoglalták .a »szabad területeket-«. Akár- hogyis, de tény: az első világháborúig mégis voltak I német gyarmatok Afrika földjén, s Vilmos császár tenge- ren túli birodalmát a háborús vereség tette történelemmé. Most viszont egy újabb “császár« jelent meg a »fekete földrész« szívében, hogy gyarmatot alapítson. Igaz, az illetőnek csak a családneve utal uralkodóba, de tény: Lutz Thilo Kayser 40 éves stuttgarti mérnök százezer négyzetkilométernyi térség teljeshatalmú urának tudhatja magát. A Magyarországnál nagyobb terület Zairéban, Kivu tartományban van. Az or- szágnyi földdarabot Mobutu köztársasági elnök az évszázad végéig adta át Kayser- nek, illetve egyszemélyes részvénytársaságának, az OTRAG-nak. De mi is ez az OTRAG? Miért ír már hónapok óta a világsajtó erről a titokzatos vállalkozásról? Röviden: az OTRAG (azaz: Orbital Transport und Raketen AG) olyan nyugatnémet illetőségű magántársaság, amely — (nmt neve is árulkodik róla' — rakéták és mesterséges holdak építésére alakult. Az OTRAG elnöke, Kayser 1953 óta foglalkozik rakétakutatással. Egyetemi tanulmányai befejeztével két volt náci tudóshoz csatlakozott, akik az ötvenes évek közepén már a Bundeswehr számára dolgoztak. Kayser velük együtt kezdett el dolgozni azon a rakétatípuson, amelyet ma mint a »szegény ember rakétáját« reklámozza. A londoni Observer című lap szerint a nyugatnémet tervezésű rakéta azért lehet lényegesen olcsóbb a jelenleg létező típusoknál, mert folyékony hajtóanyagot használ, s építésénél számos olyan egyszerűbb alkatrészt _ss* Az Observer ábrája a már létező és tervezett OTRAG-ra1;étákat (más országok rakétái között). Az alsó soriban a szállítási kapacitás kilogrammban. Szovjet akadémikusok levele Carterhez Sába ápesnütartó 1630 Ft-ért érkezeti a kaposvári lakberendezési Áruházba. (17559) Már most ajánljuk ! Fehér és színes fürdőkádak, vízvezeték- szerelési anyagok, csapok, csaptelepek, horganyzott csövek, fehér-színes és mintás csempék bő választékát találja a siófoki (víztorony melletti) műszaki boltban. (175780) Ä neutroníegyver gyártásáról való lemondásra szólította föl Carter amerikai elnököt 35 kiemelkedő szovjet tudós, akadémikus. — A neutronbomba gyártására vonatkozó igenlő döntés újabb szakaszt nyitna a fegyverkezési hajszában, megnehezítené a fegyverzetek ellenőrzésével kapcsolatos két- és sokoldalú tárgyalásokat, magasabb és veszélyesebb szintre emelné az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti nukleáris egyensúlyt — állapítják meg hétfőin Moszkvában nyilvánosságra hozott levelükben a szovjet tudósok. Emlékeztetnek arra, hogy s Japán elleni atom támadásra 1945-ben kiadott végzetes parancs és a termonukleáris bomba kidolgozásának megkezdéséről 1950-ben hozot döntés óta az amerikai elnökök egyetlen állásfoglalása sem gyakorolt akkora hatás: a jövőbeni amerikai atompo- iitika meghatározására, min' Carter elnöknek a neutronbombára mondandó »igen«-je vagy »nem«-je. Hangsúlyozzák: az amerikai elnöknek reális lehetősége van, hogy lartózkodjék attól a lépéstől, amely még jobban megnehezítené az amúgy is bonyp- lult probléma — »a nukleáris szellem visszakényszerítését a palackba« — megoldását. A levél 35 aláírója között olyan kiemelkedő tudósak vannak mint ‘ Anatolij Alek- szàndrov, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke; Geor- gij Szkrjabin, az SZTA főtitkára; Viktor Ambracumjan csillagász; Msztyiszlav Kel- dis matematikus; Leonyid Szedőn, a nemzetközi űrhajózási szövetség alelnöke; Nyikolaj Daszov fizikai Nobel-díjas; leonyid Kantorovics közgazdasági Nobel-díjas; Aleksandr Prohorov fizikai Nobel-díjas; Nyikolaj Szemjonov kémiai Nobel-díjas; Pavel Cserenkov fizikai Nobel-dijar — valamennyien az SZTA é számos külföldi tudományos akadémia tagjai. alkalmaznak, amelyet az ípíir általánosan hásznál. A rakétaépítés azonban nagyonis különbözik más iparágaktól. Ez bizony nem lehet egyszerűen tudományos vagy kereskedelmi ügy, mert politikai és katonai kérdések egész sorát veti föl Az első kérdés az: miként foglalkozhat egy nyugatnémet cég nagy hatósugarú rakéták gyártásával, amikor ezt éppen a NATO országai tiltották meg az NSZK-nak — még 1954-ben, az úgynevezett »párizsi szerződésekben«. (A nyugat-európaiak akkor még nagyon jól emlékeztek a V—1 és V—2 rakéták által okozott gyilkosságokra, rombolásra, volt hát okuk rá, hogy újdonsült szövetségesüktől megtagadják ezt a fegyvert!) A tiltás ténye azonban aligha akadályozta meg a bonni hatóságokat, hogy rakétakutatásokat folytassanak. Ezt bizonyítja Kayser korábbi tudományos múltja is. A stuttgarti mérnök ugyanis rakétájának kifejlesztéséhez jelentős összegű állami segélyt kapott, s ingyen használhatta a Lampolthausenben levő szövetségi rakétakutatq intézet laboratóriumait is. Ennek az állami segítségnek az értékét a Spiegel tízmillió nyugatnémet márkára becsüli. A rakétafejlesztés drága dolog, s elengedhetetlen hozzá egy aránylag nagy kiterjedésű kísérleti telep. Ezt Kayser vállalkozása ideális helyen találta meg: Zairéban. A kivui terület több szempontból is kedvezőnek mutatkozott: 1. Mobutu elnök szinte korlátlan jogokat biztosított a százezer négyzet- kilométeren, s az OTRAG embereinek diplomáciai kiváltságokat adott; 2. a Kapa- ni Tono fennsík aránylag ritkán lakott terület, s nagy előnye, hogy az Egyenlítőhöz közel fekszik. Ez ugyanis lehetővé teszi geostacioná- rius műholdak föld körüli pályára bocsátását. (Ismert az a tény, hogy ezek a mesterséges égitestek a legalkalmasabbak felderítőfeladatok ellátására, Kayser pedig ilyen műholdakat akar sorozatban íölbocsátani.) Potenciális vevőkörét a fokozottan fegyverkező harmadik-világbeli államokban, elsősorban az arab olajmonarchiákban véli meglelni. A vevők olyannyira biztosnak ígérkeztek, hogy az OTRAG-nak sikerült igen jelentős kezdő tőkét összeszednie. A stuttgarti cég minden lehetséges alkalmat megragad arra, hogy hangoztassa: az OTRAG tisztán kereskedelmi vállalkozás, nem készít katonai célú rakétákat. Est az állítást azonban számos tény cáfolja. Az első és leg- fontosabb : manapság aligha Cipőkiállítás és zenés divatbemutató a Dorottya* szállóban március 15-én 14-től 19 óráig, 16-án 10-től 19 óráig. Divatbemutatók mindkét nap 16 és 17.30 órakor. Konferál: dr. Vityi Éva (M. D. I.) a™» ’SkeíÍÍ lehet különbséget tenni * polgári és a hadi célokat szolgáló rakéták, műholdak között. Az OTRAG rakétái ' pedig — bármennyire »primitívek« is — alkalmassá tehetők pusztító nukleáris töltetek célba juttatására. Hasonló következtetésre, jutott több haladó afrikai állam, s érthetően aggasztja őket, hogy a Kayser-féle »birodalom« határaik közelében létesült, közvetlenül fenyegetve Tanzániát, Angolát, Zambiát és Mozambikot. A gyanút alátámasztotta egy Amerikából érkező jelentés ás: ' Tad Szüle, a New York Times volt sztárriportere a Penthouse magazinban arról írt, hogy Kayserék Kivuban szárnyas rakétákkal kísérleteznek. (Érdemes itt hivatkozni, még egy névre: az OTRAG felügyelő bizottságának az elnöke nem más, mint Kurt Debus, aki már a második világháborús náci rakétakísérleteknek is vezető figurája volt, később pedig Werner von Braunnal együtt az Egyesült Államokban tevékenykedett. Az OTRAG amerikai kapcsolataira a minap rámutatott a szovjet sajtó is. A TASZSZ egyik februári jelentésében beszámolt arról, hogy Zairéban tovább folynak a rakétatámaszpont építkezései, s a munkában ame- 1 rikai szakemberek is részt vesznek. Ehhez még egy hírt kell hozzáfűzni: Szüle szerint az »OTRAG—Zaire üzlet« a CI A közvetítésével jött létre. Nehezen lehetne persze fogadni a nyugatnémet szövetségi kormány hozzájárulását. Kayserék ugyanis minden különösebb nehézség nélkül szállíthatják rakétáikat kipróbálásra Közép-AfrSkába, pedig hasonló »áruk« kivitelét az NSZK területéről a szövetségi törvények különleges engedély megadásához kötik. Sőt, a bonni kormány tízmillió márkát adott egy, a rakéta-lőtéren építendő hídra — természetesen a fejlődő országok megsegítésére szánt alapokból. Az OTRAG-ügy tehát tovább bonyolódik. Kayser nagyhangú nyilatkozatokat tesz, és sorra járja a lehetséges vevőket — »olcsó kémholdakat« ajánlva. Nagy terve, hogy megépít egy 25 ezer tormás hajót, amely mozgó rakétakilövőül szolgálva függetlenítheti cégét a »kormányok kényekedvétő!«. Persze a legfontosabb most a vásárlók toborzása, hiszen a tavaly májusi első rakétakilövés óta a pénzügyi alapok csökkentek, s a titokzatos hitelezők sem.tartják állandóan nyitva a zsebüket Afrikai politikusok rámutatnak: a nyugatnémet vállalkozás fő üzletfele a fajüldöző Dél-Afrika. A pretoriai rezsim ugyanis gyors ütemben fejleszti nukleáris kapacitását, s az OTRAG állítólag Bél-Afrikában is fenntart kísérleti telepeket. A, stockholmi békekutató lintézet egyik szakembere viszont arra mutat rá, Kayser vállalata Pekinggel szeretne üzletet kötni. Kína továbbra is gyors ütemben fegyverkezik, s vezetői szerint az ország egyik fő feladata az ütőképes katonai erő — azaz az atomfegyverek és rakéták — fejlesztése. M. €k
