Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-24 / 71. szám
Egy somogyi mártír emlékezete Hetven éve született Szabó János »A Magyar Szent Korona nevében, az állam es a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására, megsemmisítésére és az ún. proletár társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos utón való létesítésére irányuló mozgalomban való részvételért bűnösnek találtam .. .« E szavakkal kezdődött a Pécsi Királyi Bíróságon a marcali kommunisták elleni bűnper ítélete, 1933. július 3-án. Tizennégy ■ évvel a Prónay- különítmény hírhedt mészárlása után tehát lecsapott a Horthy-rendszer osztálybírósága. Az elítéltek között volt Szabó János héthelyi lakos. Ma lenne hetvenéves. Miért került a csendőrök kezére? Majd miért kellett ereje teljében mártírhalált szenvednie? A fiatal, nincstelen falusi fiatalember napszámos volt, alkalmi mezőgazdasági munkából élt Erdőirtáson dolgozott, részesaratást vállalt, mikor milyen kereset adódott a gazdasági világválság kegyetlenül szűkös esztendeiben. A harmincas évek elején haladó gondolkodású munkatársai, ismerősei révén kapcsolatba került egy, a fővárosban működő, illegális kommunista sejttel. Innen — elsősorban a marcali Szabó Vince és felesége közreműködésével — gyakran kapott titokban terjesztett felvilágosító anyagokat, többnyire röpiratokat. Ezek az ezer veszély közepette előállított, sokszorosított kiadványok a Kommunisták Magyarországi Pártja, a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége és a Vörös Segély Központi Bizottságának gazdasági, társadalmi és politikai helyzetelemzését tartalmazták, és forradalmi ellenállásra hívták fel a munkásokat és a parasztokat. Szabó János egyike lett e fontos propagandaanyagok terjesztőinek, majd magyarázóinak. A csendőrség — országos hajszát indítva az erősödő, vidéken is gyökeret verő illegális mozgalom ellen — 1933 tavaszán bukkant a marcali környéki csoport nyomára. Szabó Jánost, — több marcali, héthelyi és nagyszakácsi társával együtt — május végén tartóztatták le. Két hétig a járási börtönben tartották fogva, majd Pécsre vitték. A bíróság hathavi börtönt sza- i boti ki. rá, osztályellenes iz- I gatás miatt. Büntetését Kaposváron töltötte le. Szabadulás után — az ál- I landó csendőri megfigyelés miatt — hasonló mozgalomba nem volt módja bekapcsolódni. A fasiszta államhatalom azonban nem felejtette el a kilenc évvel korábbi magatartását: a nyilasok 1944. november elején letartóztatták. A marcali járás nyilvántartott kommunistáival, baloldali ellenállóival együtt először Kaposvárra, majd onnan Németországba hurcolták. A dachaui koncentrációs táborban kínozták halálra, 1944. december végén. Tegnap délután, születésének 70. évfordulója alkalmából Marcaliban koszorúzási ünnepségen emlékeztek meg a mártírhalált halt Szabó Jánosról. Mezei Lajos, a kéthe- lyi községi pártvezetőség titkára mondott rövid beszédet, majd a járása pártbizottság és a kéthelyi pártvezetőség nevében koszorút helyezték el a mártírok szobránál. A mennyezetig ért a láng... Csak az utat figyelte. A hatalmas tartálykocsi gázolajjal volt tele, azt vitte Kaposvárról Balaionlellére, óvatosan kellett haladnia. Balassa István őrvezető nem először tette meg ezt az utat, de figyelme nem lanyhult. Amikor Mernyéré ért, élhagyva a község központját, kénytelen volt kocsiját lefékezni. Egy fiatal asszony szaladt a jármű elé, és kétségbeesetten kiáltozott: — Álljon meg, segítsen!... Ég a lakás !... Ennyit tudott mondani, azután sírva szaladt otthona felé, ahonnan sűrű füst tört elő. A katona félreállította a járművet, s rahant a segítséget kérő után. Amit látott, még néhány nappal a történtek után is nehezen tudja visszaidézni : — Egy olajkályha égett a szobában. Azaz, már nemcsak a kályha, hanem a szőnyeg, a bútor, minden tüzet fogott. A lángok a mennyezetig értek. Olyan nagy volt a füst, hogy szinte semmit sem lehetett látni. Kirohantam a kocsihoz, hoztam a poroltót, de nem bírtam a lángokkal... Szerencsére átjött a szomszédból egy férfi, és az is segített. Oltottuk a tüzet, kihordtuk a levegőre a lángoló es a még ép bútort. A gyors közbeavatkozás eredménye, hogy a nagyobb tragédiát sikerült elhárítani. A tulajdonos — mint később kiderült — begyújtotta az olajkályhát — s kiment a lakásból. Néhány perccel később tért vissza, amikor a kifolyó, égő olajtól már meggyulladt a lakás. Ekkor rohant ki az útra, s állította meg az arra haladó járművet, amelyet Balassa őrvezető vezetett. — Utána folytattam az utamat. Visszafelé még bementem Mernyén megkérdezni, bogy segíthetek-e valamit, azután indultam szolgálati helyemre, a laktanyába. Parancsnokomnak — Dunai Imre őrnagynak — nem jelentettem ezt az eseményt. Hiszen semmi rendkívüli nem történt, csak emberi kötelességemet teljesítettem, segítettem egy bajba jutott családon. Tervszerűség és igényesség Ülésezett a MEDOSZ megyebizottsága A megválasztása óta eltelt több mint kétéves munkát értékelte tegnapi ülésén a MEDOSZ Somogy megyei Bizottsága Galabár Emil titkár szóbeli előterjesztése alapján, Virányi Istvánné elnök vezetésével. A megyebizottság ülésén felszólalt dr. Dobi Ferenc, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Részt vett a rendezvényen Varga József, SZMT főtitkára is. javítása érdekében. Különösen az állami gazdaságok tettek sokat e téren, 1977-ben például 113 cselédlakást számoltak fel, s az ott lakó dolgozók korszerű otthont kaptak, építettek vagy vásároltak maguknak. A közművelődésben való előrelépés nélkülözhetetlen alapja a szakmai műveltség fokozásának — ez volt a lényege az egyik felszólalásnak. Aki az általános iskolában az J csak két-három osztályt vég- ! zett el, még betanított munkássá sem válhat, nemhogy szakmunkássá — márpedig a szakmunkásra és a középfokú végzettségű szakemberre egyre nagyobb igény jelentkezik a mezőgazdasági nagyüzemekben. Itt is sok feladat vár a szakszervezeti szervezetekre, főképp a bizalmiakra, akiknek a munkahelyi környezetében még számos, a hat elemivel sem rendelkező fiatal található. A munka eredményes folytatásához, a növekvő feladatok végrehajtásához minden lényeges feltétel rendelkezésre i áll Somogy mező- és erdőgazdasági, vízügyi szakszervezeti szervezeteiben — állapították meg a tegnapi megyébizottsá- gi ülésen. Érmek megfelelően várható, hogy az elmúlt két év irtán a következő, »második félidő« is úgy zárul majd, mint az első: országosan is elismert eredményekkel. n. F. MAI KOMMENTÁRUNK Szorosabb érdekközösségben A lángoló ház gazdái, Kiss Károlyék azonban följegyezték a gépjármű rendszámát, és levelet írtak dr. Berki Mihály ezredesnek, a magasabb egység parancsnokának. »Egy ismeretlen katona bátorságát, helytállását szeretnénk megköszönni, ö volt az, alti látta, hogy bajban vagyok, s azonnal megállította kocsiját, a segítségemre sietett. Ar ilyen katonák példás magatartásukkal bizonyítják: néphadseregünk, ha bármilyer esetben van szükség a segítségre, azonnal készek arra.« Balassa István bevonulása előtt a Volán 13-as Vállalat Siófoki kirendeltségénél volt tehergépkocsi-vezető. A hadse regben ö is nyomban bekapcsolódott a többi KlSZ-fiatal- lal együtt a szocialista versenymozgalomba. Most az a célja, hogy elérje az élenjáró katona címet. Ezért vállal szolgálati feladatán kívül több más megbízatást is. Jelenleg az egyik épület festését végzik társadalmi vállalásban. Helytállásáért háromnapi jutalomszabadságban részesült. Húsvétkor utazik haza Szólá- don lakó családjához. Igényes munkát végeztek, tevékenységükre egészében és részleteiben is a tervszerűség volt jellemző — állapította meg a MEDOSZ megyebizott- ságánaik ülésén dr. Dobi Ferenc főtitkár. Hangsúlyozta, hogy elvi alapokon nyugvó, széles kapcsolatokat alakítottak ki a somogyiak a megye vezető testületéivel, intézményeivel, s ez magas szintű vezetői munkára vall. Az üzemi demokrácia új rendszerében, a bizalmiak jog- és hatáskörének erősítésében példát mutat- naik, s ez vonatkozik a szociálpolitikai téren elért eredményeikre is. Az országos központ jónak ítéli a megyebizottság munkáját, a testületnek az elmúlt két évben tanúsított aktivitását. Galibár Emil megyébizott- sági titkár beszámolóját jól kiegészítette a számos hozzászólás. A szakszervezet két fó funkcióját, a termelés segítését és az érdekvédelmet, érdekképviseletet egyenrangú feladatként kezelték. A termelés segítésének módszere az V. ötéves tervi feladatok időarányos teljesítésére való ösztönzés volt, s most, az elmúlt két év termelési eredményeinek ismeretében már joggal elmondható: ezt sikeresen teljesítették. Közben országosan is elismerésre méltóan foglalkoztak a termelőszövetkezeti alkalmazottakat tömörítő szakszervezeti alapszervezetek szervezésével és megerősítésével (a közös gazdaságokban 2260 alkalmazott vált szervezett dolgozóvá, a MEDOSZ tagjává). A termelés »-motorja« a beszámolási időszakban a szocialista munkaverseny volt: ennek szervezésére, népszerűsítésére sok energiát fordítottak a szakszervezeti szervek, s ebben az időszakban a szocialista munkaversenyben részt ve- brigádok száma 763-ról 989-re, ezek tagjaié pedig 10 772-ről 13 946-ra nőtt a MEDOSZ-hoz tartozó somogyi üzemekben. A szakszervezeti ösztönzés az újitómozgalomban is érződött: tavaly például 346 újítást nyújtottak be a dolgozók. Segítették a munkahelyi fegyelem megszilárdítását, a kollektív szerződések módosításakor pedig szigorúan ellenőrizték, hogy — a vállalati lehetőségekhez igazodva — a dolgozók részére a feltételek kedvezőek legyenek. A beszámolóból és a hozzászólásokból is hallhattuk, hogyan emeltek szót a szakszervezeti szervek egy-egy munkahelyen a lakáshelyzet A termelés és a felvásárlás közti ellentéteknek, vitáknak, feszültségeknek szinte beláthatatlanul nagy »irodalma« lenne, ha valaki venné a fáradságot és ösz- szegyüjtené a tapasztalatokat. Hallottam már olyan szélsőséges véleményt is: hiába az egymásrautaltság, a két tevékenység alapvető feszültségeket hordoz magában, a termelő mindig többet akar kapni, a felvásárló, a forgalmazó mindig olcsóbban kíván hozzájutni az áruhoz. A nézeteltérések, a viták mérséklése, az érdekek közelítése végett meglehetősen sok- intézkedés született. Az utóbbi évek során a mezőgazdaságban sokat javultak ezek a kapcsolatok. Mind többet hallani a gazdaságokban olyan véleményt: ezzel vagy azzal a vállalattal nagyon korrekt, jó kapcsolatunk alakult ki. Ezzel együtt azonban a termelés és a felvásárlás között korántsem bontakozott ki az az összhang, amelyet valójában mindkét fél igényelne, és amelyre a termelés, a forgalmazás mai színvonalán feltétlenül szükség lenne. Ezért érdemel különös fl- gyélmet a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések új jogszabálya. Mert nem csupán az szolgált viták forrásául, hogy az egyik vagy a másik fél esetenként durván megsértette a szerződéses fegyelmet, sok feszültség okozói voltak a sokszor áttekinthetetlen, részben elavult rendelkezések is. A mezőgazdasági termelés jellegéből adódóan a termelők, a felvásárlók, a feldolgozók között nagyfokú alkalmazkodásra van szükség, ez a mostani rugalmas szabályozás mindenekelőtt erre az elvre épül. Nagyon sok mezőgazdasági üzem i égóta hangoztatott serelme volt: »mi termelünk, de az áruinkból képződő nyereségből sohasem részesedünk.« Az uj rendeleíneht talán az a leglényegesebb vonása, hogy módosít ezen: a több éves szerződéses kapcsolatot tartalmazó megállapodásnál a szerződést kötök alkalmazhatják . a közös kockázatvállalás és nyereségmegosztás elvét. A szabályozásnak önmagában ez a vonása igen jelentős lépés a valós érdekközösség kialakulásához. Nem beszélve arról, hogy nagymértékben fokozza a termelői biztonságot, tervezhetőbbé teszi a termeltetést, a hozzá kapcsolódó ipari feldolgozást. Figyelemre méltó az is, hogy az új jogszabály alapján az ipar megkönnyítheti a szerződések teljesítését azzal, hogy speciális művelési eszközöket, előfeldolgozó gépeket vásárol, és odaadja használatra a gazdaságoknak. Somogybán, ahol a mezőgazdaság és az élelmiszeripar döntően fontos szerepet tölt be, különös jelentősége lehet ennek. Gazdasági értékén túl ez a módszer mindenképpen a kapcsolatok erősítését szolgálja. Az áj rendelkezés lehetőségeket teremt. Közös érdek, hogy az egymással szerződést kötők jól éljenek azzal, amire most módot ad a jogszabály. V. M. Hetenként 22 ezer csibe Dombok szor A kedvezőtlen adottság mellett a tavalyi aszály különösen sújtotta a gyókényesi termelőszövetkezetet A kukoricára például kilenc hét alatt mindössze 6 milliméter csapadék hullott! Ilyen körülmények közt az egyensúlyt a részágazatok összehangolásával, illetve a gazdaságosnak tekinthető ágazat erőteljes fejlesztésével lehetett csak megteremteni. A szövetkezet vezetői a baromfitenyésztés mellett döntöttek. Anyagi eszközök hiányában az istállók padlásterét alakították át ólakká A kezdeményezés bevált, s a mind nagyobb méretű termelés mellett erőteljesen fejlődött a hét társközségben a háztáji tenyésztés is. Ma a gazdaság keltetőüzemében hetenként körülbelül 22 ezer naposcsibe lát napvilágot, mely a háztáji igények kielégítése után Zalaegerszegre kerül. A 96 ezer tojótól Budapestre évente 17 millió tojást szállítanak, az össztermelés több mint 20 millió. Az évi 30 millió forint bevétel mellett 3 millió forint nyereséget hoz az ágazat. Nem rossz eredmény, ám a korszerűtlen körülmények gátat vetnek a további fej- I lesztésnek. Ezért is döntöttek úgy, hogy jövőre új, 60 ezer férőhelyes A keltetőüzemben tojótelepet építenék. A fejlesztés több célból is hasznosnak ígérkezik. A tsz dolgozóinak átlagéletkora 56 év. Évente a dolgozók 25—30 százaléka megy nyugdíjba, ami azt jelenti, hogy 1980-ra, amikorra az idősebb dolgozók nagyrészt elhagyják a gazdaságot, egy szinte teljesen új gárdának kell a korábbi munkát folytatnia. Szerencsére mind többen jelentkeznek a fiatalok közül, hogy itt akarnak dolgozni. Igényeik azonban — érthető módon — megváltoztak, többet, korszerűbb körülményeket szeretnének. Eddig a régi padlásokon négy embernek kellett kiszolgálnia mintegy nyolcezer j ércét. Az új telepen a hatvanezret csak három ember látja el. Ez tehát az egyik előny, de az új teleppel más gond is megoldódik. Jelenleg tizenöt, egymástól távoli helyen vannak a baromfi ólak. kiszolgálásuk, a magas szállítási költség csökkenti az eredményességet. Saját erőből már épül a nemrég elkészült szárító mellett a szövetkezet új keverőüzeme, amellyel ugyancsak igen jelentős összeget takaríthatnak meg. Eddig teherautókon nagy távolságokról kellett idé szállítani évente mintegy hétezer tonna tápot az állomány ellátására. Az új üzem ezt a gondot megszünteti, s mivel a készülő keverő mellé épül majd a tojótelep is, gyakor- I lahlag emberi kéz érintése A vonat hossza: 1800 kilométer Zelena-Hurában található Lengyelország legnagyobb vagongyára, a Zastal. Emblémáját láthatjuk a Szovjetunióban, Csehszlovákiában. Magyarországon, Jugoszláviában, az NDK-ban, Belgiumban, Görögországban, Irakban és sok más országban közlekedő vasúti kocsikon. A gyár legnagyobb megrendelője harminc év óta a Szovjetunió, ahova az edig gyártott 96 ezer exportvagonból 92 ezret szállítottak. A Szovjetunióban kidolgozott technikai dokumentáció alapján az üzem az utóbbi évekbe« új termékek, köztük ömlesztett áru szállítására alkalmas önkiüritő kocsik és tartálykocsik előállítását kezdte meg. Jelenleg szovjet tervezők közreműködésével gabonaszállító hajókat készítenek. E termék fő vásárlója szintén a Szovjetunió lesz. A Zastal évről évre növeli termelését. Míg az első 50 ezer vasúti kocsi gyártása 16 évet vett igénybe, addig a következő 50 ezerhez már csak 8 évre volt szükség. Kiszámították, hogy ha az összes itt gyártott vasúti kocsit összekapcsolnák, a vonat hossza meghaladná az 1800 kilométert. nélkül, szállító csatornán juthat el a táp a baromfiakhoz. Ameddig lehet, megmaradnak a régi ólak is, ily módon 1981-ben a jelenlegi 130 ezer helyett mintegy évi. 150—200 ezer baromfival termelhetnek, jobb körülmények között. Az érem harmadik oldala az, hogy a helyben levő kavicsbányából sódert, a saját erdőkből fát használnak fel, ezzel tetemesen csökkentik a ráfordítás költségeit. A növénytermesztés veszteségét tavaly az állattenyésztésnek kellett kiegyenlítenie. Hogy végül is több mint öt- j millió forint nyereséget értek ! el, az éppen a résztevékenysé- : gék ésszerű összehangolásának köszönhető. Egy nagy gazdaság azonban aligha élhet meg csupán egy jól fizető ágazatból. Éppen ezért határozta él a tsz vezetősége, hogy ha a baromfiágazat fejlesztése meghozza a várt eredményt, azt felhasználva megkezdik a dombok ésszerű hasznosítását. Elsősorban a juhtenyésztés fejlesztésére, a gyepgazdálkodás javítására gondolnak. Ez persze még a »jövő zenéje«. De abban mindenki egyetért Gyékényesen, hogy addig kemény és áldozatos munkára van szükség. Bencsik András Somogyi Néplap
