Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-22 / 69. szám
A kaposvári Szimfonikus Zenekar hangversenye Hódolat Schubert emlékének Ritka alkalom, hogy »-hazai pályán« üdvözölhetjük a megyeszékhely szimfonikus zenekarát — ebben az évadban másodszor találkozhatunk velük Kaposváron —, ám éppen a kevés fellépés miatt,, így jó lehetőség kínálkozik a műhelymunka eredményeinek megmérésére, a fejlődés mértékének megállapítására. Mert hogy van fejlődés, és nem is csekély, .arról meggyőződhettünk hétfőn este a Csiky Gergely Színházban tartott koncertem A zenekar — a három műsorszám közül kettővel — a 175 éve született Franz Schubert emléke előtt tisztelgett, összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalon, mint ahogyan egy esztendeje a 150 éve halott Beethoven emlékének hodolt. A Wilhelm!ne Chézy vadro mantíikus fércdrámájához készült Rosarnunda-nyitány — Schubert talán legsikeresebb kísér léte az operamüfaj forma- nyeivéneík elsajátításában — korántsem annyira á muzsikusok hangszeres tudását, technikai felkészültségét -teszi próbára, mint inkább ízlését, muzikalitását. A zenekar ez utóbbiból is jól vizsgázott. A fráziskezdéseknek — az előző hangversenyeken tapasztalt — bizonytalanságai teljesen eltűntek, az érzelmes schuberti kantilénáte precízen kidolgozva, ízlésesen szólaltak megvonósokon és fúvósokon egyaránt, a drámai momentumok tömörségét is megfelelőnek éreztük. Hogy a produkció valóban hibátlan legyen, ahhoz csupán a ' dinamikai szélsőségek jobb kidömborítására lett volna szükség, s a rézfúvósok hangzásának némi »puhításá- ra«, bársonyosabbá tételére. A második műsorszám hallgatása közben elkerülhetetlenül azokra az elavult esztétikai nézetekre kellett gondolnunk, amelyek szembeállították egymással a »kedélyes« Mozartot és a melankolikus, »transzcendentális.« Schubertét. Mert a tragikus hangulatokat, a »transzcendensei« itt a salzburgi mester muzsikája képviselte, a megunhatatlan szép c-moll zongoraverseny, a pianistáink »idősebb fiatal« nemzedékéhez 'tartozó világjáró művész, Kiss Gyula előadásában. Az első tétel kétségtelenül Beethoven felé mutató fájdalmas hangulatú, robbanékony indítása háthorzonga- ( tóan szépen bontakozott ki Kiss érces, de sohasem érdes billentése alatt, a legapróbb árnyalatokra is érzékeny romantikus játékmódból adott ízelítőt, szintén Beethoven azonos hangnemű zongoraversenyét megsejtétvé. A legemlékezetesebb pillanatokat a — hagyománytól eltérően — rondó formában komponált második, larghetto tétel szerezte, ez a lelassult körtánc, amely — tradícióitól eltérően — már nem fakaszt mosolyt, nem áraszt alpesi derűt, inkább a »szabadúszó«, megélhetési gondokkal küszködő Mozart bánatosba forduló lelkiállapotáról árulkodik. E keserű poézis, ez a mosoly- ellágyulás-eikeseredés keverék hallatlan stílushűséggel bontakozott ki Kiss Gyula keze alatt Nem »újított«, nem igyekezett a dallamíveket — a »modernség«, a »drámaiság« nevében — széttördelni, ahogyan ifjú zongoristáink egyike- másika teszi, egyszóval: Mozartot játszott, nem Mozartba »beleérzett« késői Beethovent. Schubertét vagy Lisztet. Erre a stílusbiztonságra utalt a harmadik tétel, s a ráadásként adott Haydn-szonátatétel előadás is. Nem kétséges: az idény legkitűnőbb zongorista- vendégjátékának leheltünk csodálkozó, elragadtatott tanúi. Egy, a látszólagos egyszerűség ellenére is bonyolult zenemű rétegeit így, ilyen al- kalmaakodóan, finom érzékenységgel »lehámozni« csak nagy művészek képesek, A zenekar utolsó produkciója — Schubertnek még a klasszikus eszmények jegyében keletkezett V„ B-dúr szimfóniája - szintén kellemes meglepetést szerzett. A végig egyenletes teljesítményből mindenekelőtt a két szélső tétel frissesége és a második rész kedves lírája érdemel említést. Elmosódottságnak, »maszatofcnak« nyomát sem leltük; a szólamok tiszta összhangzása sok és gondos előkészületre, lelkiismeretes munkára vallott, tehát feltétlenül biztató jelként értékelendő. A koncert végén méltán köszöntötte vastaps az együttest és karmesterét — Merényi Györgyök U A. ÖTVENKILENC ÉVE Heg nyílt a kaposvári Latinca-emlékkiállítás Proletárhatalom — Magyar Tanácsköztársaság Az írás ma és holnap Mivet írfon a diák ? A tollszár szép csendben : eltűnt az életünkből; észre sem vettük. A papírboltban bőséggel kelleti magát, de kinek? A tollhegyet a főváros egyik legforgalmasabb üzletében, a Lenin körút 5. száih alatti ÁPISZ-boltban már gyakrabban keresik, igaz — rajztoll helyett Az itatóst is csak »viszegetik«; többnyire a kis elsősök, másodikosok, mert ők még tollal — patronos töltőtollal — írnak; a nagydiákok soha. A tinás- üveg? Hovatovább fogalomismertetéssel kezdhetik az órát a pedagógusok, ha Petőfi: A tintásüveg című versét akarják tanítani. Az íróeszközök abszolút győztese immár évtizedek óta a golyóstoll Nem űj találmány, őseink évezredekkel ezelőtt is azzal írtak. Csak , akkor vésőnek hívták. Kezdetben volt tehát a véső. A rómaiak már viasztáblára írtak, etylussal. A funkció azonos volt; anyagba véstek. Ahogy terjedt az írás, keresték a célszerűbb eszközt. Az egyiptomiak papiruszt és lúdtollat használtak. Ez már nem véső, hanem érintő szerszám volt, miként a kínai, japán írásnál használatos ecset. S miként ma a rostirón, a filctoll. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a legkorszerűbb és legcélszerűbb »toll« az, amelyet éppen csak hozzá kell érinteni a papírhoz és fog, amellyel az írás nem igényel erőkifejtést. Ebből a szempontból a golyóstoll nagyon is támadható. Előnyei miatt viszont mégsem versenyezhet vele semmi; vékonyan és gyorsan lehet írni vele, nem »folyik«; töltésével nem kell bajlódni; a filléres betét sokáig eltart És: olcsó, olcsó, olcsó! A filctoll jobb lenne, ha vékonyabban fogna; ha festékje nem hagyna mindenen el nem távolítható nyomot; ha nem kopna olyan könnyen a hegye; ha olcsóbb volna... A jövő minden Igényt kielégítő, korszerű íróeszköze tehát még feltalálásra vár. De mivel írjon akkor a gyerek? A kérdés megválaszolásánál a szakemberek. « pedagógusok is gondban vannak. Lévai Anna, a budapesti Fazekas iskola nagy tapasztalatokkal rendelkező tanítónője elsősei, másodikosai húszforintos, patronos ÁPISZ- töltőtollat használnak. A hegyét egy kicsit — tompábbra — megreszelik. Ha tőle függne, csak a negyedikben engedélyezné a golyóstollat; a tollal, töltőtollal szebben lehet írni. Hasonlóképpen vélekedik Kuti Gusztávné, a nem kévést^ híres budapesti Arany János iskola nevelője. Hozzáteszi viszont, hogy az olcsó, igazán »jó diáktöltőtollra« még nem talált rá. Tollal, töltőtollal — válaszolja dr. Csorna Vilmos főiskolai tanár, az Országos Pedagógiai Intézet nyugalmazott tanszékvezetője, az írás kérdéseinek elismert szaktekintélye — az első iskolai. években mindenképpen. A jó tollú toll, töltőtoll ugyanis rugalmas, szinte engedelmeskedik a használójának. A kisiskolás egy idő után »érzi«, »benne van az izmaiban«; milyen erővel kell nyomnia ahhoz, hogy az általa elképzelt formájú, vastagságú, szépségű betű, szó, mondat kerekedjék ki. A golyóstollat nyomhatja bármilyen erővel, az aszerint ír, ahogy a golyó engedi a festéket A golyóstoll — úgy is lehetne mondani — egy holt eszköz, nem hat vissza a használójára; az bánik a gyerekkel, nem pedig ő a golyóstollaL A nagyobb diák, a felnőtt a már kialakult íráskészség birtokában alkalmazkodhat, az írást tanuló gyerek azonban nem tud alkalmazkodni hozzá. S hogy a gyerek meddig tanulja az írást, míg az telje» egészében, életreszólóan a sajátja lesz, egyénenként változó. Még rágondolni is rossz, hogy hány harmadikos, negyedikes és nagyobb diákot engednek el az iskolába úgy a szülei, hogy az írószere zárna csupán egy »meztelen« goly&stollbetét Vagy egy szigetelőszalaggal körültekert, repedt golyóstoll... Gyakran fordulnak a szülők a pedagógushoz: milyen formájú. minőségű íróeszközt vegyenek hát gyermeküknek? Melyik az a töltőtoll (később golyóstoll), amelyet az orvosok, pedagógusok egyaránt tudatosan és megalapozottan ajánlhatnak? Régebben kötelező volt a 363-as acéltollhegy használata. Ma szabvány nincs. Néhány évvel ezelőtt a minisztérium és az OPI megpróbált ugyan ki- kísérleteztetni egy megfelelő íróeszközt, de holtvágányra futott a dolog. Pedig nem ördöngösségről van szó. Csehszlovákiában például a tanulók a tankönyvükkel, tanszereikkel együtt az Iskolai töltőtollat is kézhez kapják a tanév elején. Ez nálunk a holnap feladata. D. G. 1919. március 22-én a Népszava első oldalán közölte a Magyarországi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács felhívását; »Mindenkihez! Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat. A polgári világ teljes összeomlása, a koalíciós kormányzás csődje kényszeríti rá Magyarország munkásságát és parasztságát erre a döntő lépésre.« A megsárgult újságlap fényesre tisztított üveglap mögött olvasható a tegnap újra megnyílt kaposvári Latinca- emlékkiállításon. A Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága felújítva ismét megnyitotta újkortörténeti kiállítását, mely Latinca Sándornak állít méltó emléket. A Latinca Sándor utca 3. számú házban 1968. március 20-án, tíz esztendeje nyílt újkortörténeti kiállítás a munkásmozgalmi és helytörténeti dokumentumokból, középpontba állítva a Magyar Tanácsköztársaság somogyi kormánybiztosának 1919-es tevékenységét. A kiállítás második alkalommal frissült fel, időközben az emlékszobát úgy alakították át, hogy a múzeumi ismeretterjesztő előadásokat is itt tarthassák. Tegnap délutántól — hosz- szabb szünet után — ismét látogatókat fogad a Latinca emlékmúzeum, kiállítás. Honfi István, a Somogy megyei Múzeumok igazgatója elöljáróban üdvözölte a megnyitó ünnepség vendégeit, résztvevőit, köztük Klenovics Imrét, a megyei pártbizottság titkárát. Ezt követően Varga Sándor, a kaposvári városi párt- vb tagja, a Táncsics Gimnázium igazagtója Latinca életútjának felvázolásával megnyitotta a Latinca-emlékkiál- lítást Latinca Sándor életéből a legjelentősebb eseményeket ragadta ki. 1886-ban Aradon született, szülei iparosok voltak. Szorgalmas tanuló volt, 1902-ben érettségizett a lippai állami felsőkereskedelmi iskolában; már itt kitűnt ragyogó szónoki képességével, irodalmi érdeklődésével. Ezután katonaruhát öltött, 1907 októberében tiszti vizsgát tett, majd Németországban textilipari főiskolára járt. Anyagi okok miatt volt kénytelen abbahagyni a tanulást. Budapesten vállalt munkát 1910-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba. Az első világháború az olasz frontra sodorta; ebben az időben írta ezeket a megrázó sorokat menyasszonyának: »Ez a tömegmészárlás, melyet a háborúnak a harmadik esztendejében néhány agyalágyult katona még mindig tudománynak, stratégiának és taktikának nevez, borzalommal tölti el a telkemet, s kinek a blúza alatt melegen dobban a szíve,, bosszút esküszik azok ellen, akik lehetővé tették milliók meggyilkolását.« Az őszirózsás forradalom itthon érte, tagjává választotta a Magyar Nemzeti Tanács katonatanácsa. 1919 első napjaiban a FÉKOSZ Somogy— Tolna megyei titkárának nevezték ki. 1919 március 10-én lett a megyei direktórium tagja. Intézkedései elsősorban a mezőgazdasági termelés folyamatosságát kívánták biztosítani, segítséget jelentettek a szövetkezetek megalakításában. Július 31-én Budapesten értesült a tanácskormány lemondásáról, de visszajött Somogyba. Augusztus 12-én tartóztatták le: Tóth Lajossal, Szalma Istvánnal Farkas Jánossal, Létein Samuval együtt Latinca Sándort is kivégezték a Nádas dl erdőben. Tudása, harcos magatartása nemcsak példa, de forrás is, hogy minél mélyebben megismerjük a kort, melyben élt, amiért küzdött: a Magyar Tanácsköztársaságot. A kiállítást Jäger Márta rendezte, segítőtársa a szép elrendezésben Toldi Miklós volt A megnyitó után Marosi Endre hadtörténész a Magyar Tanácsköztársaság honvédő harcairól tartott előadási H. B. A társkeresők folyóirata Hazánkban félmillióan egyedül élnek. És rajtuk kívül még hányán magányosak? Erről nincs statisztika A 4 évszak című folyóirat az egyedülállók, a társkeresők, a magányos emberek lapja. Bizonyára sok embernek segített és segít a jövőben is az Pintér Ütvén Gyilkosság — a „szeretet Jegyében újság, bár csupán egy sajtóterméktől nem várhatjuk a megoldást A lap márciusi számában tallózva kedves, szép és szomorú, lehangoló írásokat találtam. A negyedik oldalon e szám talán legszebb, legemberibb riportja a pótnagymamákról j szól. Néhány idős néni mondja el, miként lett »bérnagyi« a Tempó Családsegítő szolgálatánál, hogyan váltak keserű öreg napjai az örömteli ~gye- rékcsikó-szelidítéstől« újra derűsekké. Felháborító esetről és általánosításról számol be egy másik írás. Szép, fiátal lányok dolgoznak felszolgálóként, pincérként. Ha társaságba mennek, ezt legtöbbször letagadják. Sokan máradnak egyedül, mert csupán könnyű prédát látnak bennük.., A válás »bélyegéről«, a szexuális harmóniáról, a féltékenységről pszichológusok írtak két oldalon a lapban. A Négy évszak társkereső szolgálat megújulásáról is ebben az összeállításban szóltak. Több beszámolót tartalmaz íz újság a szerkesztőség által szervezett rendezvényekről, és /égül három oldalon közöl apróhirdetéseket Nem azért aneltem ki az utóbbit, hogy eklámozzam az újságot csaján elgondolkoztatott: egy aphan csaknem 150 társkere- ő, közülük 50 harmincévesnél iatalabb. És a hirdetések utá- d közlés: a helyhiány miatt :imaradt hirdetéseket ... U V. Nem tették lehetővé, hogy felhívja a Los Angeles-i bűnügyi rendőrséget. November 17-én aztán Ronnie Howardot kiszólították a cellájából. Bírósági tárgyalásra vitték. A szokások szerint azokat a női és férfi foglyokat akiknek bírósági tárgyalásuk volt, a Bouchet Street-i fogházban gyűjtötték össze, onnan egy rabszállító autóbusszal vitték valamennyiüket a bíróság épületébe. S amíg várakozniuk kell, mindenki elintézhetett egy telefonbeszélgetést. Rönnie Howard végre felhívhatta a rendőrséget. A Beverly Hills-i rendőrség gyilkossági csoportját hívta fel, elmondta, hogy tudja a Tate- és LaBiance-gyilkosságok titkát, de ezzel nem váltott ki különösebb érdeklődésit. Azt a választ kapta, hogy ez nem a kerületi rendőrkapitányság illetékessége, szíveskedjék a Los Angeles-i rendőrség gyilkosság! csoportjához fordulni. A nőnek még sikerült azt is felhívnia, ott megígérték, hogy valakit átküldenék kihallgatására. Ronnie Howardnak még mák azt volt ideje elmondani, hogy egész napját a bíróság előtt, a vádlottak padján kell töltenie, azután egy bör- íönőr belépett a telefonfülké- oe, s megszakította a vonalat, magával vitte a foglyot, a •abszállító autóbusz már elő- íllott (folytatjuk} Tizenkét napig tartottak ezel a beszélgetések. A két call-gk még mindig nem tudta eldönteni, hogy a valódi gyilkosok egyikével ülnek egy cellában, vagy egy megrögzött, ügyes hazudozóval. Susan Atkins pedig újra és újra elmesélte, amit már elmondott, újabb részleteket hozott Virginia Greham tudomására, ő pedig továbbmesélte mindezt Ronnie Hofardnak. November 12-én, amikor Virginia Grehammal közölték, hogy egy másik börtönbe helyezik át, utoljára volt módja előbb Susan At- kinssal, majd Ronnie Howard- dal beszélni. Ronnie Howardban egyre inkább erősödött a meggyőződés, hogy ez a fiatal lány, akivel egy cellában kényszerül ülni, s aki többek között azt is állította, hogy még tizenegy olyan gyilkosság van, amelynek tettesét soha nem találja meg a rendőrség, valóban az egész rendőrség által keresett tettesek egyike. Különösen az foglalkoztatta sokat, hogy busán Átlón« újabb : gyilkossága tervekről !s be- L szélt Ügy vélte, hogy beszélnie kell a rendőrséggel: né- : hogy bizonyítékok hiányában , kiengedjék Susan Atkinset és > a Manson »család« más tag• jait, s folytatódjék a gyilkos- , ságok sorozata. 1 Bármennyire furcsán hang- J zik is azonban, a Los Ange- ■ les-i női vizsgálati fogház fog- : lyának nem is olyan könnyű a • rendőrséggel beszélni. Először Broom őrmesternőhöz, az illetékes foglárhoz kellett fordul1 nia, vele közölni, hogy ki követte el a Taté- és a LaBian- ce-gyilkosságokat Broom asszonynak azonban legföljebb I annyi állt jogában, hogy elöljárójához, Johns hadnagyhoz forduljon. Johns hadnagy azonban úgy vélte, hogy a fogoly csak ki akar jutni legalább egy rendőrségi kihallgatás időtartamára a fogház unalmas falai közül, s ezért megtiltotta a fogolynak, hagy az üggyel tovább foglalkozzék. Ronnie Howard a szó szoros értelmében könyörgött Broom órmpHtfetrnónek. de hasataia».
