Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
Megbocsátás ötven év után? Trapus kaland a jegSábEákon Ax Italia kormányozható lég hajó bravúrjának, az Cszakl-sark lerepülésének 50. évfordulóján új bélyeg kibocsátásával emlékeztek meg az eseményről. Ez egyúttal az expedíció vezetőjének. Nobile tábornoknak a rehabilitálását is jelenti. A jelenleg 93 éves tábornokot ugyanis a nagy tett után felelőssé tették a 14 főnyi legénység nyolc tagjának haláláért, és menesztették a hadseregből. (Újsághír.) A vád nemcsak ennyi volt, és a következmény sem fejeződött be az olasz hadseregből való menesztéssel: az életben maradottakat kannibalizmussal gyanúsították, Nobilé't hadbíróság elé állították és lefokozták... Mit tett Nobile, és miért lett »-kegyvesztett« fél évszázaddal ezelőtt? Sok érdekesség fűződik a névhez: rekord, világszenzáció és szörnyű tragédia. A Kislexikon Umberto Nobile nevénél mindössze annyit közöl, hogy olasz sarkkutató, és hogy 1885-ben született. Azt már az Észak- és a Déli-sark kutatásáról, meghódításáról szóló irodalomból, naplókból tudjuk, milyen ragyogó sikereket ért el Nobile mérnök ezredes annak idején, s hogyan követte a megdicsőülést a bukás. Petur László érdekes könyve, A földgömb hősei — a Minerva- zsebkönyvek sorozatban jelent meg több mint tíz évvel ezelőtt — külön fejezetben foglalkozik a sarkutazások történetével, s ebben tizenkét oldalt szentel Nobilének, illetve., azoknak az eseményeknek, melyek a múlt héten megjelent újsághír mögött meghúzódnak. Erre és más forrásokra támaszkodva kirajzolódik a kép az öl ven évvel ezelőtt történtekről. A norvéd Amundsen 1911. december 14-én meghódította a Déli-sarkot. Makacs felfedező volt — ezt tanúsítja, hogy tizenegy évvel később az Északi-sark repülőgépes felderítésére vállalkozott (az első ember, aki az északi póluson járt 1909. április 6-án, Robert Peary amerikai mérnök volt). A kísérlet nem járt sikerrel. 1925-ben újabb próbálkozásba kezdett Amundsen — ismét két repülőgéppel, mint az előző, kudarcba fulladt útnál, és ezúttal is eredmény nélküL Nem jutott ei a pólusig, egyébként nyilvánvaló volt, hogy a »légi útja« célravezető megoldás. És ekkor lép be történetünkbe az olasz mérnök ezredes. •. Amundsen második sikertelen kísérletének évében hívta fel magára a figyelmet Olaszországban Nobíle egy merev rendszerű, kormányozható léghajóval. A makacs norvég megvásárolta, és Norge névre keresztelt« a 26 méter magas, több mint 100 méter hosszú, csaknem 20 méter széles, és három — egyenként 250 lóerős — motorral hajtott monstrumot, amely 18 500 köbméter gázt vehetett fel. És »átvette« természetesen az olasz mérnök ezredest, így együtt aratták a későbbi sikert Mert ugyan mi más lehetett volna cél. mint az Északisark meghódítása — léghajóval? Lázas készülődésüket» az sem zavarta, hogy ugyanott startolt Richard Evelyn Byrd kapitány, amerikai tengerészrepülő az aeroplánjával — ugyancsak az Északi-sark felé. Nobile és Amundsen indulása előtt híre érkezett : Byrd sikerrel járt, 1925. május 9-én elérte a célt... Amundsen és Nobile ettől még nem állt el eredeti elhatározásától, s két nappal később ők is útra keltek léghajójukkal. Május 12-én a póluson voltak! Nobilének tehát volt egy sikeres útja, me!y méltán keltett világszenzációt, s amellyel dicsőséget szerzett hazájának (a léghajó teljes legénysége olaszokból állt). Nem maradt el a viszonzás: hősként ünnepelték, tábornokká léptették elő. A Norge megtette a magáét — s ez is Nobile érdeme volt, hiszen ő konstruálta. A siker hatására született meg a döntés: induljon újabb olasz expedíció az Északisarkra. Nobile megépítette léghajóját, az Itáliát, és 1928. május 15-én elindultak. Kedvezőtlen időjárási körülmények miatt az út kissé hosz- szan tartott, de végül is az expedíció május 24-én teljesítette feladatát: eljutott a sarkra. Az Italia bebizonyította, hogy alkalmas légi jármű a pólusvidék áttekintésére. Ezzel a tudattal indulhattak visszafelé a sarkkutatók. Ki gondolta volna közülük, hogy alig másfél nappal a nagy esemény után bekövetkezik a tragédia? Május 25-én délelőtt a léghajó olyan erővel csapódott egy jégtorlasznak, hogy a vezetőkabin leszakadt, az óriási gáztartót pedig elsodorta a szél a rajta maradt hat emberrel együtt. A lezuhantak közül az egyik szörnyethalt, Nobile tábornoknak eltört a keze és a lába. Csodával határos módon a leszakadt léghajó-tartozékban épségben maradt néhány fontos tárgy, sőt élelmet is találtak a roncsok között, és előkerült egy rádió adó-vevő. Segélykérő jeleket továbbítottak az űrbe, de válasz nem érkezett..» Vevőkészülékükön hallották, hogy a rádiók hírt adnak eltűnésükről! Csak éppen az ő vészjelzéseiket nem hallotta senki, egészen június 7-ig. Ekkor egy szovjet rádióamatőr vette az -életben maradottak rádiójeleit! Akkor már repülők, hajók kutatták őket, számos ország vett részt a keresésükben. Amundsen repülőgéppel vágott északnak, hogy segítsen a bajba jutottakon. S az annyi viszontagságot megért norvég sarkkutató, az áldozatkész felfedező odaveszett! Az expedíció három tagja gyalog Indult segítségért. Hetek múlva fedezte fel őket A Kaposvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet IGAZGATÓSÁGA értesíti a tagságot, hogy a szövetkezet 1977. évi munkájának értékelésével és az 1978. évi feladatokkal kapcsolatosan 1978. március 19-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel Kaposváron az alább feltüntetett helyeken részközgyfilést fart Ezekre a szövetkezet tagjait tisztelettel meghívja, és kéri megjelenésüket. Berzsenyi Dániel Alt. Iskola Textilművek Leányotthona II. Rákóczi Ferenc Ált. Isk. Vörös Hadsereg úti Ált. Isk. Bartók Béla utcai Ált. Isk. 503. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet Badacsonyi étterem Cser vendéglő 15. sz. Italbolt Lenin n. 29/c Füredi út Fanizsai u. 67. Vörös Hadsereg út 45. Bartók B. u. 10. Virág u. 32. Budai Nagy A. u. 9. Cseri út Szigetvári u. 104. A Kaposvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósága (17596) repülőgépéről egy szovjet pilóta, s az ő jelzésére egy szovjet jégtörő megkereste és fölvette őket a fedélzetére. Pontosabban hármuk közül már csak kettőt, minthogy haldokló társukat magára hagyták a torlaszok között Hogy valójában mi történt a társukkal, abban megoszlottak a vélemények, s így kerülhetett szóba a kannibalizmus gyanúja is. Alig egy héttel azután, hogy a szovjet rádióamatőr vette a jég foglyainak segélykérő hívását és földrajzi helyzetjelölését, rájuk akadtak a repülők. Élelmiszert dobtak le nekik, csak éppen leszállni nem tudtak értük. Végül egy svéd gép mégiscsak leereszkedett és — parancsra! — Nobilét vette föl a kabinjába. A tábornok nem akart az első megmenekült lenni a jégtáblán tartózkodó társa közül, mást viszont nem tehetett. (Később ezt a tettét is szemére vetették...) A többieket repülővel már nem menthették, mert öngyilkosságot jelentett volna a léereszkedés. A szovjet jégtörő, a Kraszin, július 12-én vette föl a jégtáblán rekedt olaszokat. Számba véve a Nobile-expe- díció elpusztult tagjait, az életüket áldozó mentőket — köztük Amundsent —, tizenhatan haltak meg ennél a sarkutazásnál, illetve az életmentő akciók során. A fölfedezések, a ku-j tatások mindig követeltek ál- ’ dozatokat. Olykor a legnagyobbat: az emberéletet. Ügy tetszik: Nobile sikeres útja Amundsennel a Norgén, gyorsan feledésbe merült. Nobile azt az expedíciót ezredesként dolgozta végig —' emezt tábornokként irányította, és rangjától megfosztva emlékezhetett rá vissza fél évszázadon át. Pedig, ahogyan a Norgéval, úgy az rtaliával is ott lebegett az északi pólus felett! Talán,ez a vitathatatlan igazság indította most, ötven év múltán megbocsátásra az olaszokat az aggastyán sarkkutató iránt? Hemesz Ferenc Pf Lehetett válogatni9* A fonyódi villabetörö Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy a 36 éves, me- zőcsokonyai Juhász György egy falura való nyaralót fosztott ki. 53 rendbeli bűncselekménnyel vádolják, ennek zöme villabetörés — mintegy 68 ezer forint kárral —, néhány közülük magánlaksértés. Akad a bűnlajstromán tartási kötelezettség elmulasztása is. Juhász az ősz folyamán Fonyód és Balatonfenyves között látogatta a nyaralókat. A nyomozati anyag összesen 910 oldalt tesz ki. Juhász György egyébként régi »ismerőse« a rendőrségnek. Tíz évvel ezelőtt már »végiglátogatta« ezt a környéket. Eddig nyolcszor volt büntetve. Fonyódon a rendőrségi fogdában találkoztam vele. Amikor a szobába kísérték, majd- csaknem örömmel üdvözölt. — Á! Mi már találkoztunk! — mondta. Kicsit értetlenül néztem rá, mire a segítségemre sietett : — Hát nem emlékszik? Két éve Kaposváron, a Cserben, a tejiparnál. Akkor ott «dolgoztam. Nem hittem volna, hogy legközelebb itt futunk össze... A mostani beszélgetés jóval kötöttebb formában zajlott le. Először a múltjáról kérdeztem. — Hét évet ültem eddig. Most tulajdoniképpen a rossz családi körülményeim miatt kerültem ide. Nekem teljesen mindegy, hol töltöm a napjaimat. A baj akkor kezdődött, amikor rákaptam az italra. — Ennék is családi okai vodtak? — Elvitték tőlem a két gyereket. Először azt mondták, azért, mert’ egyedül vagyok, aztán meig azt, hogy nem megfelelő a lakás. Szeptemberben otthagytam a munkahelyemet, aztán inni kezdtem. Attól kezdve, egészen a lebukásomig, talán ha két napig voltam józan. Szeptemberben határoztam el a betöréseket. A környéket ismertem, meg sok villatulajdonost is. — Nehéz dolga volt a villákkal? — Dehogy. Általában az ablakot törtem be. Úgy jöttem el hazulról, hogy estére érjek ide. Aztán fogtam egy téglát, bedobtam az ablakot és egy ideig elbújtam. Amikor láttam, hogy a csörömpölésre senki nem jön elő, bemásztam. — Általában milyen holmit keresett? — Nem voltam válogatós. Egy éjszaka »megcsináltam ■« 3—4 betörést, a cuccot hazavittem és eladtam. Amíg a pénz tartott, otthon ittam, ha elfogyott, újra visszajöttem. — Élettársával és annak családjával élt. Nem sejtettek -semmit? — Nem mondtam nekik, de azért, ha nagyon odafigyeltek, sejthették. Később már megromlott a viszonyunk. Szilveszterkor is majdnem verekedtünk. — Pedig erre az alkalomra jól felkészült... — Az egyik villából vittem három üveg pezsgőt meg bort. Rengeteg ital volt ott. Hogy miket vitt el Juhász György? Egy lakásból magnót, kazettákat, rádiót, ruhafélét lopott. Fonyódon az egyik nyaralóból Tünde tévét, horgász- felszerelést, gumicsizmát, csiszológépet, kávéfőzőt, plédet és néhány apróbb holmit vitt el. Összesen több mint 11 ezer forint értékben. — Hány betörést követett el? — Negyvenet vagy negyvenötöt. Nem tudom pontosan. Persze voltak mások is azokon a helyeken, ahol én jártam. Az egyik házba be akartam menni, de egy férfi és egy nő hangját hallottam. Bezörögtem, erre lekapcsolták a villanyt és nagy csönd lett. Az ő nyomaikat máshol is láttam. A rendőrség munkáját nehezítette, hogy a tulajdonosok későn vették észre a hetörést, néhány hét vagy hónap múlva. Juhász pedig nagy keveredést okozott. A lakásokat teljesen feldúlta. Az egyik villából a másikba ment és ha ott jobb holmit talált, akkor az előző helyről hozottat otthagyta és az »új helyről« vitt jobbat. — A rendőrség szerint több betörést követett el mint amennyit elismer. — Ezt be keU bizonyítani. Amit bizonyítani tudnak, azt elismerem. — Ha viülatulajdonos lenne, hogyan védekezne a betörők ellen? — Úgy, ahogy otthon !s védekezem. Mert hozzám is bementek, elvittek pár holmit a lakásomról. Jó erős rácsot keli fölszerelni, akkor az ember nem tud bemenni, hiába tört ki az ablakot. — Hogyan bukott le? — Tetten értek az egyik he=- lyen. Egy talicskát toltam az ablak alá. Ügy zörgött, hogy visszhangzott a környék. Talán erre figyeltek föl. Éppen kompótot meg kolbászt ettem, amikor megláttam, hogy jönnek értem. Olyan részeg voltam, hogy nem tudtam fölkelni. A rendőrségen kijózanodtam. Juhász György január 4-én került rendőrkézre. Jó pár hét eltelt, mire fény derült valamennyi bűncselekményére. — Most mire számít? — Talán négy évre. Nem tartom magam visszaesőnek, mert tíz éve törtem be utoljára. — És ha kiszabadul? — Sokat nem ígérek. Ha nem kapom vissza a gyerekeimet, teljesen mindegy, mi lesz velem. Juhász Györgytől most nem kéül tartaniuk a nyaralótulajdonosoknak. A Marcali Járási- Városi Rendőrkapitányság az ügyészségnek adja át az ügyet, ahol vádat emelnek ellene. Dán Tibor Színes autópálya A Párizs—Saarbrücken autópálya 218-as kilométerkövénél, valahol Chalons-sur-Mame és Sainte-Manehould között végződik az a 30 km hosszú szakasz, amelyen francia építészek és festők eredeti kísérletet hajtottak végre: befestették az »egyhangú, szürke szalagot«. A kísérletezők nem magát az autópályát, csak a széleit, a hidakat és a kanyarokat festették be Az autóst mindenféle trükk »vezeti«, anélkül, hogy figyelme elterelódne a* útról. Az út menti mezőkön kecses acélllábakon álló színes golyók jelzik a kanyarokat, egymás mögé rakott kockák mutatják az egyenes utat Az út mentén háromszög alakú plakettek jelzik az emelkedőket Az építészeknek és festőknek az volt a céljuk, hogy megtörjék az utak egyhangúságát, anélkül, hogy ezzel végzetes helyzetbe sodornák a gépkocsivezetőket Pintér ístvSir Gyilkosság — a „szeretet jegyében Annyit mondott csupán, hogy a »családban« a történteket széltében-hosszában beszélték. Arra is emlékezett, hogy Susan Atkins mesélt neki arról, hogy egy férfival küzdött, s közben háromszor vagy négyszer a lábába szúrt. Susan Atkinsot a LASO emberei hallgatták ki először, még mielőtt LePage-ék kapcsolatot kereste!: volna velük. A lány is a Barker-tanyán került a kezükre, s »Sadie Mas Glutz« nevet adta meg először. A lány részletesen elmondta, hogy Beausoleillal együtt a pénzért ment Hin- manhoz, melyet a hippizenész örökölt, s amely a »család« törvényei szerint Mansonékat illette volna meg. Hinman azonban vonakodott a pénzt átadni. Erre Beausoleil az arcába szúrt Két nap és két éjszaka őrizték a hippizenészt, s aztán, amikor ő, Susan Atkins éppen a konyhában volt, csak annyit hallott, hogy Hinman azt mondta: »Ne tedd, Boby!« Aztán Hinman egy nagy, vérző mellsebbel kitántorgott a konyhába. Amikor Beausoleillal együtt elhagyták a lakást, Hinman még élt S aztán Beausoleil visszament — Olyan hangokat és zajokat hallottam, mint amikor egy embert megölnek — folytatta szenvtelenül Susan Atkins. Aztán visszautasította, hogy amit mesélt, azt magnetofonra vagy jegyzőkönyvbe mondja. A LaBianca házaspár gyilkosai után nyomozó detektívek is kihallgatták Kitty Lu- tesángert, bár azok után, amit LASO-beli kollégáiktól megtudtak, nem gondolták, hogy közelebb viheti őket a rejtély megoldásához. Végeredményben Hinman kapcsolatban állt a »Mason családdal«, LaBian- cáékat azonban ezek a hippik nem ismerhették. A lánytól nem is igen tudtak meg semmi számukra fontosat, de kihallgatása során elhangzott egy bizonyos »Danny« neve, aki Manson »Kegyetlen ördö- gei«-nek egyike, motoros testőrgárdájának tagja volt. LaPage-ék keresték »Dan- nyt«. S nyomozásuk eredményeiből semmit nem közöltek Helderékkel, akikkel egy szobábah dolgoztak. A Polanski- villában történtek nyomozása még mindig holtponton volt, s csupán egy börtönbe került prostituált jőakaratábőí mozdult ki onnan. A call-girlit Ronnie Howard- nak hívták, s éppúgy a Los Angeles-i női vizsgálati fogházban ült, mint Virginia Gre- ham, egy másik, kábítószeres receptek hamisításáért letartóztatott call-girl, régi barátnője. Ugyanabba a cellába került Susan Atkins is, aki Virginiát rövidesen bizalmába fo- godta. S a Manson-bandából őrizetbe vett lány bizalmas beszélgetéseik során elárulta, hogy a gyilkosság gyanúja, ami miatt ül, megfelel a valóságnak. Először a Hinman-gyflkosságról beszéltek. Virginia Gre- hamnek fogalma sem volt, hogy cellatársnőjének más ügyekhez is köze lehet Sőt még figyelmeztette is Susant, hogy vigyázzon mit beszél, nehogy a rendőrség többet megtudjon, mint amennyit úgyis tud. — Ugyan, én tudom, amit tudni kell — mondta a lány. — Különben már senkinek nem beszéltem és nem beszélek róla. Tudod, téged bírlak: van benned valami, hogy tudjam, neked lehet a dolgokról beszélni. És különben se aggódj a rendőrség miatt Tu-i dód, van egy másik ügy is, s olyan messze messze vannak a megoldástól, hogy még azt sem tudják, mi történt válójában. — Miről beszélsz? — suttogta Virginia Greham, nehogy mások is meghallják. — Hát arról az ügyről a Beverly Hülsen... — Csak nem Sharon Tatere gondolsz? — Hát persze, hogy arra. Susan Atkins fölényesen mosolygott. (Folytatjuk.)
