Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

Válom a nmiéri!1-ekre Kiállítás a marcali képtárban Lengÿelffi Mikiéi a Röpülj páváról — Mindját a »miért«-ekkel kezdeném — mondja Len- g yelffi Miklós, a Mágyar Te- levízó népszerű Röpülj páva vetélkedőjenek szerkesztője. Igen, a »miért«-ekkel, mert a közönség általában kérdé­seket tesz föl egy-egy mű­sorra vonatkozóan, s vitázni óhajt az alkotókkal. A legtöbb »miért« érthető módon a legt népszerűbb, a tv-nézők leg­szélesebb körében visszhan­got keltő műsorokkal kapcso­latban hangzik el. A Röpülj páva vetélkedő ezek közé, tar­tozik. Nos, hát az első, mely a csapatverseny jelleget von­ja kétségbe. Miért csapatver­seny ez, kérdezik sokan, ami­kor, úgy tetszik, a műsorok összeállítói vetélkednek? Sőt, olyan véleményt is hallottunk, hogy tulajdonképpen maguk a tévések vetélkednek — önma­gukkal —, mert egy-egy táj­egység bemutatkozásának a sikere az ő munkájuk színvo­nalától függ. Az utóbbi meg­állapítás téves. Ezt legjobban a vetélkedő csapatok tudnák bizonyítani. Ehhez inég any­anyit: nem egy népművészeti hagyományokban gazdag táj­egység képviselői még az elő­döntőig sem jutottak el. Miért? Mert nem hoztak olyan összeállítást, amely rep­rezentálta volna értékeiket. Ehhez kapcsolódik az előbb említett kérdés: Miért mond­juk a Röpülj pávát csapatve- télkedőnek, amikor a műsor összeállítói Is a csapathoz tartoznak? Elismerem, hogy szerepük nagyon fontos. Első­sorban az ő leleményükön, tehetségükön áll, hogy a ren­delkezésre álló anyag milyen formában jelenik meg a bí­rálók előtt. ' — Sokan úgy vélik, hogy talán célravezetőbb lett volna, mondjuk egy ismeretterjesztő filmsorozatot készíteni Ma­gyarország népművészeti érté­keiről. Miért volt szükség ve­télkedőre? " — Igen, ez. !s a »miért«-ek egyike. Hazai, dé nyugodtan mondhatom, nemzetközi tévés tapasztalat, hogy azokkal a műsorokkal lehet igazán hat­ni, amelyek valami módon iz­galomba hozzák a közönséget. Meggyőződésem, ha nem. ve­télkedő keretében mutatjuk be ezeket a filmeket, s hoz­záteszem, ha ennél sokkal jobb filmeket mutatunk is be a hazai néprajzról, népművé­szetről, most nem beszélget­nénk a »miért«-ekről, s a Röpülj páva jelenlegi közön­ségének legföljebb az egyne­gyede ülne le olyankor a kép­ernyő elé, amikor az emlí­tett filmeket sugározzák. A vetélkedő — amelyben nye'r- ni és veszteni lehet — föl- ajzza a kedélyeket. Sok olyan ember is nézi ezeket a mű­sorokat, akiknek egyébként esze ágában sem lenne nép­rajzi, népművészeti előadások, bemutatók alkalmával bekap­csolni a készüléket A vetél­kedő révén az a közművelő­dési cél (az egésznek ez az értelme), hogy minél többen ismerjék meg hazánk népmű­vészetét, minden bizonnyal a legkönnyebben elérhető. Ezút­tal egyébként a népművészet egységét igyekeztünk láttatni. Ezért nemcsak a népdal, a néptánc előadóit, hanem a különféle tárgyak készítőit, kismestereket, fafaragókat stb. is megidézték, megszólal­tatták. Ezzel mindjárt egy másik kérdésre is válaszol­tam, mégpedig arra, hogy miért markoltunk sokat. Azért, mert Magyarország kis népi enciklopédiáját akartuk bemutatni, azt a tényt hang­súlyozva, hogy a népművé­szet egység. Ami pedig a ki­esett csoportok műsorát illeti, természetesen azok sem ke­rülnek »süllyesztőbe«. A te­levízió valamennyit be fogja mutatni. — Gondolom, a nemzetisé­gi csoportok szereplésével kapcsolatban is akadt néhány »miért«? — Igen, Az 1970-ben ren­dezett Röpülj páván a ma­gyarországi nemzetiséget mindössze egy szlovák népi énekes képviselte. Azóta a nemzetiségek közösségeiben is örvendetesen sok hagyo­mányt ápoló csoport alakult. A »miért«-ek ezzel kapcsolat­LEMEZFIGYELŐ Esti sugárkoszorú ♦A magyar lírának van egy tekintélyes vonulata — az érett férfilíra —, amely szin­te önmagától is Kállai Ferenc hangján szólal meg« kínálja Magyar Fruzsina szerkesztő az új nagylemezt, melynek borítóját Hegedűs György szép fotója díszíti. Magyar köl­tők versei szólalnak meg Kál­lai Ferenc hangján. Az egyet­len próza a lírába hajló illyési mű, a Kháron ladikja rész­lete. Ha egyetlen szóval akarjuk jellemezni ezt a lemezt, akkor mondhatnánk : csendes. Egy higgadt, a felvétel idején le­tisztult önmutogatástól men­tes színész tolmácsolja a ver­seket. Kállai nem igyekszik a költők által megfogalmazottak elé tolakodni, feladatát egy­szerűen ezek megszólaltatásá­ban látja. Nem az egyetlen üdvözítő módszer ez: kérdés, hogy egy. nagyobb szenve­déllyel, fűtöttséggel megszóla­ló vers — noha szinte nem is a költőének, hanem a színész- szenek érezzük —, nem ta­pad-e jobban agyunkba? Tehát Kállai Ferenc kevés indülatú, csendes tolmácsa a verseknek. Nagyon szép anya­got válogattak össze szerkesz­tőjével. Illyés, Szabó Lőrinc, Ady, Tóth Árpád, Vajda Já­nos, Juhász Gyula, Babits, Kosztolányi, Füst Milán köl­teményed szerepelnek a ko­rongon a Magyar Rádió felvé­telében. Ahogy a borító szövege mondja: »összegező, tanúság- tevő, meditativ poézis ez. Ha­lállal Is számoló embereik sze­relmi vallomásai, elbocsátó — talán nem is annyira’ szép, mint kemény — üzenetei. Vaj­da János Utolsó dal Ginához című verse és Juhász Gyula Milyen volt.. .-ja, Ady Elbo­csátó szép üzenete és Babits Mihály Engesztelő ajándéka, Tóth Árpád Levél című verse és Szabó Lőrinc Az eredmény címmel megjelent költeménye. Közülük is váratlanul, hir­telen fénylik fel a tétova, szo­morú, reményben vesztes val­lomás, Juhász Gyula Anna örök című verse: »Mert benne élsz te minden félrecsúszott / Nyakkendőmben és elvétett szavamban, / És minden el­tévesztett köszönésben, / És egész elhibázott életemben / Élsz és uralkodói örökkön, Amen.« Az elsó lemezoldalnak ez a csúcsa előadói szempontból is. A másik oldal versei »a költőnek és világának ellen­tétében is megbonthatatlan egységet« hivatottak példázni. Arany János Tambur ás öreg úr, Illyés Gyula Fekete-fehér, Babits Esti kérdés, Kosztolá­nyi Hajnali részegség című költeménye éppen úgy ezt a gondolatot bontja elénk, "mint Füst Milán Barokk elégiája, vagy a másik Kosztolányi- vers, a Hajnali részegség. S még egy sereg más gondolatot ezen kívül ! Ady háború végi könyörgő fohásza szépen szó­lal meg Kállai hangján. Ju­hász Gyula Himnusz a múlan­dósághoz című verse is szere­pel ezen a lemezoldalon. Em­lékek, félelmek, vágyak íród­tak versbe. A juhászi Him­nusz a múlandósághoz és a Még maradok ellíinpoatos mondandója, Ady bizakodó Az én hadseregem-je teszi emlé­kezetessé a második lemezol­dalt. Mert bár Kállai előadó­ként nem szerez meglepetést, a versek megújítása önma­gunkban, s bizonyos szerkesz­tésbeli csoportosítása élmény­nyel szolgál minden időkben. la, I» ban a következők: miért nem rendeztünk külön nemzetiségi Röpülj pávát Aztán: Magyar- ország lakóinak mindössze két százaléka nemzetiségi, s ehhez képest túl nagy számban vet­tek részt a vetélkedőn. Miért? Az előbbi kérdésre azt mond­hatom: nem tartjuk indokolt­nak, hogy a nemzetiségi nép­művészetet külön, a nagy egészből kiszakítva láttassuk. Az utóbbira pedig egy koráb­bi válaszom érvényes : azok a csoportok jutottak a kame­rák elé, amelyek elfogadha­tó összeállítást hoztak. — November 4-től február 24-ig tizennyolc Röpülj páva összeállítást mutatott be a televízió. Az elődöntőnek vé-. ge. Hogyan tovább? — A döntőije jutott ősapá­tok új műsorral készülnek. Nekünk a többi között 'az a feladatunk, hogy azonos felté­teleket teremtsünk számukra. A legkézenfekvőbbnek tet­szett, ha az új műsorokat színpadon mutatják be. A döntő tehát Budapesten, a Pataki István Művelődési Házban lesz, ahol minden csapat 25 perces műsorral szerepek Ebből tíz percnél nem lehet több a tárgyi anya­got bemutató filmösszeállítás. Hattagú zsűri értékel — nem azok a szakemberek, akik az elődöntőben zsűrizték —, s ezúttal a tv-nézők is szavaz­hatnak. A zsűri és a közön­ség pontjainak összege adja egy-egy csapat végleges pont­számait. Eredetileg májusban szerettük volna megrendezni á döntőt, azonban a megyék képviselői kérték, hogy ad­junk több időt a felkészülés­re. A kérés indokolt, különö­sen azoknak a csapatoknak a szempontjából, akik az elő­döntő végén szerepelték. A döntő tehát nem májusban, hanem októberben lesz. Pén­tekenként közvetítjük majd a televízióban. A gálaest és a díjkiosztás novemberben. A nagydíj egy Ikarus autóbusz, a két első díj egy-egy mikro­busz. Ezenkívül egy közönség- díj, és több különdíj is el­nyerhető. A legjobb hagyo­mányőrző együttes például a ’ Szabad Föld szerkesztőségé­I nek színes televízióját nyeri ; el. A legjobb egyéni énék-ze­nei előadó, valamint a leg­színvonalasabb prózamondó tiz-tízezer forint értékű aján­dékot kap a Népművészeti és Háziipari Vállalattól. —- Ismeri- e már a somogyi csapat elképzeléseit? — Igen. Ügy tudom, felso­rakoztatják mindazokat a né­pi előadókat és együtteseket, amelyek (akik) a leghitele­sebben képesek bemutatni So­mogy kincses népművészetét. Ezenkívül a somogyi pásztor­élet hagyományaiból, a lako­dalmi szertartásokból és a húshagyó keddi alakoskodó szokásokból adnak ízelítőt. Természetesen a szennai falu­múzeum értékeit is bemutat­ják filmükben. Végül hadd mondjak egy »somogyi fül­nek« kellemes hírt. A Ma­gyar Televízió elnöksége a nemzetközi folklórfilmek fesztiváljára — melyet az idén Dublinban rendeznek — a Somogyi búcsú összeállítást küldi ed. Sz. A. Tóth Ágoston honvéd ezredes olmfitzi arcképei L.’Allemand: Kossuth búcsúja. (Litográfia) Szabadsághősök portréiból nyílt kiállítás tegnap a mar­cali képtárban. Tóth Ágoston ecsetvonásai idézik a harcos­társakat, akikkel együtt síny­lődött az önkényuralom ol~ mützi börtönében. De ki is voit Tóth Ágoston? És hogyan kerül az 1848-as honvéd ez­redes kezébe ecset? A kérdé­seket lehetne még szaporíta­ni, hisz történelmi ismereteink »fehér foltja« Tóth Ágostom; egyike azoknak a szabadság­hősöknek, akik elkerülve az aradi hitót és sortüzet, tizen­nyolc évre ítéltettek. Egy mar­cali családkutató orvos, dr. Mányoki Kornél hívta felelő- szőr a figyelmet Tóth Ágos­tonra, de az orvos közbejött halála megakadályozta, hogy fény derüljön a honvéd ezre­des életének állítólagos mar­cali vonatkozásaira. A Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Történelmi Képcsar­noka, Tóth olrrützi festmé­nyeinek birtokosa, gondolt rá, hogy milyen fontos helytörté­neti szerepe van Marcaliban e művek bemutatásának: ott, ahol 1848 egyik kiváló harco­sa született. A holnap felada­ta hogy a szülőhellyel kap­csolatos életrajzi adatokat be­gyújtsák, de a történelmi kép­csarnoknak js van teendője, hisz — ahogy Cennerné Wil- helmb Gizella, a múzeum tu­dományos főmunkatársa meg­állapította —: Tóth Ágoston alkotásainak tudományos fel­dolgozása még nem történt meg. Többet tudunk Tóth későbbi éveiről. Iskoláskorában Sop­ronba került. A( kulturális ha­gyományairól ismert város­ban a művészeti étet része volt a rajzoktatás. Molitor Jó­zsef ismertette meg a művé­szi ábrázolás alapjaival a kö­zépiskolás Tóth-ot, s később is — már katonai pályafutá­sának állomásain — megraga­dott minden lehetőséget, hogy a külföldi nagy városokban gyarapítsa tudását Így ismer­kedett meg Bécsben Friedrich Amerling professzorral, a ki­tűnő portréfestővel, Velencé­ben — ez időben az osztrák birodalomhoz tartozott — a festészeti akadémiát látogatta. A festés azonban, csak — mai szóval élve — hasznos időtöl­tést jelentett számára, hiva­tásnak a katonai pályát te­kintette. Érthető emeleti az is, bogy gyakran elfogta a vágy — írta naplójában egy ízben —, hogy »egynémely költői gon­dolatot« is kifejezzen. Tóth Ágoston arcképe. Nemeskürty István tavaly, év végén megjelent »Kik ér­fed haltak, szent Világszabad­ság« — A negyvennyolcas hon­véd hadsereg katonafarradal- máral című könyvében szá­mos helyen említi Tóth Ágos­ton nevét, bemutatja a szerző a honvéd ezredes katonai pá­lyafutásának főbb állomásait. Konkursen ci a Lyon város »Fekete bo­szorkány«-hoz címzett étter­mének főpincére beszélte el ezt a történetet: Tegnap délben egy jól öl­tözött úr tért be hozzánk ebédelni. — Milyen ebédet tud ad­ni a pénzemért? — kérdez­te, amint hozzá siettem. Kezdetnek ragulevest vagy főzeléket ajánlottam. A ra­gulevesre rábólintott: — Nos, hozzon egy tá­nyérral a pénzemért. A gőzölgő levest pillana­tok alatt bekanalazta, s én újra elébe álltam: — Óhajt, uram,sültet? Fi­nom borjú- és sertéssülttel szolgálhatok. — Sültet? — kérdezte fity­málva. — Eh, mégis hozzon egy sertéssültet a pén­zemért. — És italt? Ajánlhatok uram Courvoisier-t, burgun­dit vagy magyar tokajit. — Kérek három deci to­kajit a pénzemért. Egyszóval a férfi remekül beebédelt. Az elszámolásra került a sor: — 17 frank! — mondtam. Erre benyúl a zsebébe, ki­halászott onnan 2 frank 30 centime-ot, és az asztalra dobta. — De uram — méltatlan­kodtam —, ön csak ennyit akar fizetni? Pimaszul rám röhögött: — Én nem 17 frankért kér­tem ebédet, hanem a pén­zemért. Ez pedig itt van. Ha nem hiszi, kutassa át a zse­beimet. Rendőrt akartam hívni, de hirtelen eszembe jutott a szemben levő vendéglős, akit ki nem állhatok. Így szóltam a fickóhoz: — Nézze, abban az esetben nem adom át a rendőrnek, ha este átmegy a szemben levő vendéglőbe vacsorázni, és ugyanezt nála is végigcsi­nálja. Rendben van? A pasas már az ajtó kilin­csét fogta, onnan szólt visz- sza: — i Ez lehetetlen! — mond­ta. — Ott én már a reggeli­zést játszottam így végig. C küldött át ide, Önhöz ebé­delni — a pénzemért. Fordította: Bénes Géza A szerző segítségével ebbői Si idézünk. Felsőszopori Tóth Ágoston ezredes, a harmad- osztályú honvédélem tulajdo­nosa, aki, a vezérkarnál Bécsben szolgált, meggyőződé- ses republikánus volt. Hon­védzászlós korában Budavár bevételénél tüntették ks a har­madosztályú érdeméremmel, őrnagyként — Kolozsvárnál — a tasnádi 31. honvédzász­lóalj parancsnokaként irányí­totta katonáit. Tóth Ágoston öccse, Károly, hadnagyként szolgált a 27. gyalogezred kö­telékében, Veronánál súlya« sérüléseket szenvedett. A történelem menete isme­retes. 1848. október 24-én ítél~ ték el társaival együtt Tóth Ágostont is. A börtönben — illetve a börtönökben— a lé­lekemésztő tétlenséget min­denki igyekezett elűzni, ezért fogtak sokan tollat, hogy nap­lót írjanak, és más eszközöket, hogy emlékeket faragjanak szeretteiknek, családtagjaik­nak. Tóth Ágoston most már magától értetődően nyúlt ecsethez, hogy megörökítse rabtársait. Igen sok portrét készített, mind haza juttatta feleségének — az ő adománya a történelmi képtár Tóth­anyaga —, aki a portékát szét- küldite a hozzátartozóknak. El­sősorban a történelmi értéke alapján becsüljük Tóth Ágos­ton portréit, ám festészete is elismerést érdemel. A bécsi portréművészet korabeli stílu­sát követte, finom ecsetkeze­léssel vitte vászonra — az ap­rólékos részletekre is gondot fordítva — portréit. Jelentő­sek ezek az alkotások azért is, mert több olyan személyt be­mutatnak, akiről nem maradt fenn semmiféle arckép. Ilyen Dobay Józsefé, akit Tóth ja­vaslatára neveztek ki 1848. de­cember végén utódjául a 3L I 'ászlóalj parancsnokának. Az öimützi börtön a forradalom mellett kiállt lelkészeket is fogva tartotta. Tóth Ágoston portréinak sorában megtalál­ható többek között Könyves Tóth Mihály református lel­készé is, Laky Döme premont­rei kanonoké, Römer Flórisr nak, a magyar régészet és mű­emlékvédelem kezdeménye­zőjének arcmása. Tóthrőd is készült portré, ót Berzsenyi Lénárd örökítette meg az od- mützi börtönben. A marcali kiállítáls anyagá­ban Tóth Ágoston művei mel­lett számos, a korra vonatko­zó grafika is található.

Next

/
Thumbnails
Contents