Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
130 éve győzött a polgári forradalom A pécsi operatársulat vendégjátéka A rendőrfőnök egyeduralma A magyar történelem egyik legfényesebb napjára emlékezünk, amely népünk számára a gazdasági-társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és föl- emelkedés fontos alapfeltételét teremtette meg. Ezen a napon ünnepi öröm, bizakodó boldogságérzés áradt szét mindenütt. Mámorítóan hangzott a szabadság, egyenlőség, testvériség. Mindezt a március 15-i forradalom tisztítótüze idézte elő, mely az európai forradalmi hullám szerves részeként söpörte el a feudális rendszert hazánkban. A ipesti forradalmi megmozdulás szervezője, lelke, motorja a radikális ifjúság volt, élén Petőfivel és Vasvári Pállal, A vér nélkül győző for- Vadalom, meghátrálásra kényszerítette az uralkodót is, aki ígéretet tett a március 3-i felirat kívánságainak teljesítésére, s felhatalmazta grót Batthyány Lajost a független magyar kormány megalakítására. Az országgyűlés Kossuth kezdeményezésére napok alatt törvényjavaslatokba foglalta a forradalmi vívmányokat, és végső jóváhagyásra Bécsbe küldte. A király a jobbágyfelszabadítás elhalasztását ajánlotta, de a pozsonyi ország- gyűlés és a harciasán tüntető pesti nép egyidejű bátor föllépése Ismét lebírta az udvar ellenállását. Végül is törvényerőre emelkedett az ország- gyűlés és a nép együttes akarata. Az 1848. áprilisi törvények értelmében Magyarország feudális rendi monarchiából polgári alkotmányos királysággá alakult. Nem szakadt ki a Habsburg-birodalomból, de az uralkodó csak a magyar miniszterek útján kormányozhatta az országot. A parasztság megszabadult a feudális terhek nagyobb részétől. A többséget kitevő há- • zas asellérség zöme azonban 11 csak kis beltelkével szabadult fel (amit legelő-, esetleg er- ! dőhasznáíati jog, sok esetben szőlőbirtoF egészített ki), a viszonylag kis létszámú há- zatlan zsellérség pedig csak személyében lett szabaddá, földet nem kapott. Csoda-e, ha a parasztság ebben a helyzetben hajdani sérelmeit is orvosolni kívánta, s tulajdonosává akart lenni minden valaha parasztkézen volt földnek, a nincstelenek pedig földosztó mozgalmat indítottak? Kossuth az 1848. évi törvénykönyv hatályba lépésekor éri írta : »-Nem minden ez, mi az egész nemzet jövendőjét magában foglalná, hanem alapja jövő kifejlődésünknek.« Némely vonatkozásban történt is előrelépés. 1848 őszén a nem úrbéres szőlőket is mentesítették a dézsmálástól, 1849 tavaszán pedig a majorsági földekre települt zsellérek és a parasztok kezén levő, de a - földesurak egy része által vitássá nyilvánított földek zömét is felszabadultnak minősítette a forradalmi kormányzat. Mindez a parasztság jelentős részét a forradalom mellé állította. A nemzetiségeket azonban nem elégítette ki, hogy »azoic nyelv- és valláskülönbség nélkül részesíttessenek a közszabadság közáldásában«, mert érvényben maradtak a korábbi magyarosító törvények, amelyekhez néhány új intézkedés is társult. A nemzetiségi gyűléseken felsorolt sérelmek csökkentették a forradalmi vívmányok értékét, s oda vezették, hogy a nemzetiségek mindjobban a forradalom eredményeit veszélyeztető, visszahúzó irányzatok felé sodródtak. Az 1849 nyarán született haladó nemzetiségi törvény már elkésett A z ellenforradalmi túlerő fegyverletételre kényszerítette a márciusi vívmányokat védelmező szabadságharcot A nemzeti ön- rendelkezést a kedvezőtlen nemzetközi helyzetben nem sikerült biztosítani. A hősies küzdelem mégsem volt hiábavaló. A győztes ellenforradalom a szabadságharc emlékétől félve sem tudta visszaállítani a forradalom által megdöntött feudális rendszert Magyarországon. Az önkényuraim! rendszer 1848 forradalmi eszméinek drasztikus kiirtására törekedett. A hősi harcok emléke hozzájárult ahhoz, hogy a magyar népet semmiféle terror és megfélemlítés nem tudta eltántorítani a forradalom és szabadságharc eszméitől. A szabadságharcnak nagy része volt abban, hogy 1867-ben létrejött a kiegyezés, mely az önkény uralmi rendszerhez képest nagy előrelépést jelentett, de 1848 vívmányait megnyirbálta. 1867 után Somogybán Is óriási kultusza alakult ki 1848-nak. Március 15-ét mind hangosabban ünnepelte a liberális politika. Az idealizált ünnepségeken égig magasztaltál a 48-as március szereplőit, mondván: azok a férfiak (vezetők), a köznapi emberek önzetlenül, testvéri egységbe tömörülve küzdöttek a haza fölemelkedéséért A paloták és a kunyhók lakói vállvetve sereglettek a hazát mentő nemzeti lobogó alá. Az még véletlenül sem merült föl egyetlen beszédben, emlékező írásban sem, hogy az 'általános hazaszereteten kívül milyen közös társadalmi érdek állította egy táborba a nemességet és a köznépet. A haladó gondolkodásúak számtalanszor fölvetették a nép nyomorát viszontagságait 1848-ról szólva mégis mindig a jelenlevő szabadságról, egyenlőségről és testvériségről beszéltek. Máskor — 1848 ürügyén — arra kérték a szegényeket, hogy ne irigyeljék a gazdagokat, mart azoknak egyéb gondjaik vannak, s ne igyekezzenek a természet rendjét megváltoztatni, mely szerint kell lenni gazdának is, munkásnak is. A forradalomtól való rettegésükben kígyót-békát kiáltottak a kibontakozó szocialista mozgalomra. A 48-as forradalom fél évszázados fordulóján (1898-ban) Somogybán is kísérletet tettek április 11-ének, a 48-as törvények királyi szentesítése napjának ünneplésére, március 15-ének elhalványítása céljából. Ez azonban teljes kudarcba fulladt, a nép sohasem fogadta el ünnepnek április 11-ét, különösen nem március 15-e helyett. A hivatalos állásfoglalástól merőben eltért a somogyi parasztság negyvennyolcassága. A nép őszintén kitartott 1848 szelleme mellett, amelynek következetes megvalósulásától földosztást remélt. Ezért szavazott mindig az ellenzékre, ezért várta vissza állandóan Kossuthot, mert azt remélte, aki megszüntette a robotot, az a szegények között felosztja majd az uradalmakat is. A két világháború között az ellenforradalmi rendszer kezdettől a faji nacionalizmus, a revíziós politika szolgálatába igyekezett állítani 1848 eszméit. Kossuthot háttérbe1 szorította, Széchenyi programját, politikai célkitűzéseit forrada- lomellenes célzattal méltatta. A z 1919-es proletárforradalom világosan látta 1848 történelmi helyét, szerepét A magyar munkás- osztály azonban történelmi hivatásának betöltését ekkor csak elkezdeni tudta. Ennek visszavonhatatlanná tételét, a visszafojtott 48-as forradalom s a 18-as polgári demokratikus forradalom befejezését, véglegesítését, a parasztság évezredes vágyának teljesülését a szocialista fejlődés nyitánya: a harmadik forradalmi tavasz, 1945. április 4-e hozta el. Honfi István Pintér Ütvén Gyilkosság — a „szeretet jegyéken” Az egymással vetélkedő csoportok, hatóságok versenyében meglehetősen alárendelt szerepet játszott a Los Angales-i seriff hivatala. Tulajdonképpen csak autólopások és egyéb tyúkügyek tartoztak rájuk, s hogy egy gyilkos nyomára akadtak, vagy egy ilyen ügyben helyes következtetésekre jutottak egy másik, még súlyosabb gyilkossági ügyben, azt csak a véletlennek köszönhették. Az pedig, hogy véleményüket lesöpörték az asztalról, már nem tekinthető véletlennek. Ez abból a nemtelen versenyből, megalapozatlan szakmai gőgből, önfejűségből következett, mely a Los Angeles-i bűnüldözők között uralkodott. Paul Whiteley és Charles Guenther őrmestereket, akik a seriff hivatalában dolgoztak, meglehetősen türelmetlenül hallgatta végig Jess Buckles, aki szintén nem viselt magasabb rangot, de a gyilkossági csoport beosztottjának mondhatta magát. Whiteley és Guenther furcsa történetet adott elő. Néhány nappal azelőtt, július 31-én őket küldték előszót __s __ helyszínre* G ary Hinman házába. A 34 éves zenetanárt meggyilkolták. Ami feltűnt: a holttest közelében, a falon vérrel írt felirat, hogy »POLITICAL PIGGY« — vagyis »politikai malacok«. Hallották, hogy a Polanski-villában ugyancsak vérrel írták fel az ajtóra a »PIG« szót összefüggés lehet a két ügy között S ami a Himman-gyilkossá- got illeti, annak tettese, vagy egyik tettese — ha még tagad is — a kezükben van. Gyorshajtás miatt tartóztattak fel egy autót, egy hippdmuzsikus, Robert Beausoleil ült a kormány mellett. Kiderült, hogy a meggyilkolt Hinman kocsiját vezette. Inge és nadrágja véres volt. A pótkerékben eldugva egy kést találtak. — No, és miért mesélitek ezt nekem? — szakította félbe a másik két őrmestert ingerülten Buckles. — Ezek szerint Beausoleil már ült mára virradó éjszaka, amikor Sharon Tatet és a másik négyet megölték. Ö tehát nem lehetett. Alibit akartok neki bizonyítani? A két őrmester tovább magyarázta: egyáltalában nem biztos, hogy a Hinman-gyilkosságot a letartóztatott hippi- zenész egyedül követte el. Valószínűitek társai is voltak, s azok járhattak a Polanski- villában is. Végeredményben különös a vérrel írt szavak hasonlósága. Ott : »POLITICAL PIGGY«. Itt: »PIG«. Jóllehet a seriffi hivatal foglya nem volt hajlandó vallomást tenni, annyit tudtak róla, hogy Los Angeles közelében, „Charsworth előváros mellett egy elhagyott film- ranchon, az úgynevezett Spanh-ranchon élt egy hippicsalád tagjaként. A banda vezetője egy Charlie nevű fickó, aki a többiekkel nyilvánvalóan el tudja hitetni, hogy »ő Jézus Krisztus«. Buckler legyintett: —- Nem — mondta. — Hippik nem lehettek. Mi pontosan túdjuk, milyen gyilkosságról van szó. Egy nagy káb. tószerügyhöz tartozik... Whiteley még egyszer elmondta, hogy feltűnő hasonlóságokat lát. Ugyanaz a gyilkossági mód. Mindkét esetben vérrel írt felírat És mindkét esetben felbukkan a »PIG«, »disznó« szó. Buckles véleményét mindez nem befolyásolta. Azért nagyképűen megígérte, nem felejti el a beszélgetést. — Ha szükségünk lesz rá, amit mondtatok, majd jelentkezünk — mondta. — Ha egy héten belül nem hallotok semmit rólunk, abból tudjátok., hogy más nyomon vagyunk ... (Folytatjuk.) Ha szólásra lehetne bírni az idén kétszáz esztendős milánói Scala klasszicista fenségű falait, s a folytonos sikerhez szokott színpad deszkáit, bizonyára rémülettel emlékeznének egy jó háromnegyed évszázaddal ezelőtti estére: a Tosca ősbemutatójára. »Wag- neriánus! Az olasz opera árulója!« — röpködtek a kiáltások a díszpáholyban elképed- ten ülő szerző, Giacomo Puccini felé. A hivatalos kritika is értetlenséggel fogadta a valóban wagneri hatásról árulkodó vezérmotívumokat, a dús zenekari hangszerelést, s az énekbeszéd »túltengését«. Az utókor ugyan tisztázta Puccinit az igazságtalan vádak alól, a zenetudomány is több stílus szerencsés keverékének tartja a Toscát, azonban a közönség véleménye azóta sem sokat változott: a mű háromnégy mutatós »bel canto«- áriának köszönheti népszerűségét. Erre a következtetésre kellett jutnunk szombaton a kaposvári Csiky Gergely Színházban, a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának vendégjátékán is, ami önmagában még rendjén lett volna: a századelőit más juttatta eszünkbe a Hirsch Bence által dirigált előadáson. Mégpedig olyan dramaturgiai és rendezésbeli furcsaságok, amelyektől nem lehet eléggé félteni az opera- műfajt. Mert, játszódjék bár a cselekmény a napóleoni háborúk idején, tekintsük bár kissé avíttan vadromantikusnak a szélsőséges szerelmi szenvedélyek és a hazafiúi vagy honleánya önfeláldozás példáját, az ósdi jelzésrendszert mégis el kell utasítanunk. Különösen, ha az már- már az opera karikatúrájává válik. Mit is láttunk hát? A szerelem jelképe: ölelésre tárt — vagy inkább feszített —: kar. A bosszúé: égnek emelt ököl. A kegyetlenségé : egyiptomi- as szobormerevség hátrakulcsolt kezekkel. Továbbá : a nevezetes képáriát — a szöveggel ellentétben — nem szerelme portréjának énekli a tenorista, hanem a színpad közepén ágálva — a közönségnek. A levélária jelenetéből »csak« a levélpapír, a plaj- bász és az asztal hiányzik: a rendező kegyetlensége folytán a szerencsétlen Cavaradossi utolsó kívánsága sem teljesülhet. Egyszóval: a látvány, a színrevitel a legmulatságosabb operai sablonok világát idézte. A zenied megvalósítás Ismét a társulat évek óta tartó válságát, énekesgondjait bizonyította. Igaz, aki azért jött el, hogy az imajelenet vagy a két tenorária végén »fermataszerű- en« ikitartott magas cé-hangokban gyönyörködjék, nem csalódott: mind a címszereplő Szabadíts Judit, mind a forradalmár festő, Mario Cavaradossi szerepét éneklő Juhász Pál joggal lehet büszke felső regiszterére. (Különösen szép volt a hiresen nehéz Vit- boria-jelenetnek, ennek a — Napóleon marengói győzelmét ünneplő — rövidke »tenor- himnusznak« a megvalósítása.) Sajnos, egy sajátosan magyar énekesbetegség — a középhangok elvékonyodása és eldurvulása, s a frázisok indításában lépten-nyomon érezhető bizonytalanság — mindkettőjüket megfertőzte. E hiányosságoknak volt summázata például a harmadik felvonás szerelmi kettősének alá- és föléintonálásokkal, ritmustévesztéseikkel teli előadása. Ily módon, ha az erkölcsi fölény nem is, de a zened- esztótikai érték kétségtelenül a keg><&>n rendőrfőnök, Scar- pia kiváltsága maradt. Nemcsak azért, mert Németh József hatalmas terjedelmű, tömör, mégis hajlékony hangja egyike az ország lema^'sze-, rűbb hősbaritonjainak — mondjuk ki bátran: ritka kincs —, de a fiatal művész színészi képességei miatt is. Ha kell, véreskezű zsarnok, ha kell, disztingvált modoní »gentleman«, taktikus hivatalnok vagy erőszakos férfi, azaz rendelkezik mindazokkal a jagői és mefisztói tulajdonságokkal is, amelyek nélkül Scarpia figurája lélektani hitelét vesztené. Nem »poentí- rozza« a szerepet egyetlen tulajdonságra, nem egyetlen tömbből faragja: mer csúnyán, torzított hangon énekelni, de mer — és ez nem illik bele a megszokott Scarpia-képbe — gyönyörűen is. A második felvonás grandiózus kihallgatási jelenetében egy pillanat alatt vált át rémítően dörgő ba&szbaritonró! behízelgő fejhangra. Alakításának kidolgozottsága és gyönyörű hangja egyaránt jelentős pályafutást sejtet. A Pécsi Filharmonikus Zenekar — Hirsch Bence vezényletével — elsősorban a Te Deum-jelemet és a második felvonás nagy drámai csúcspontjainak kibontásával jeleskedett > I L. A. Jókai-emlékmű Pápán Pápán ma avatják fel Jókai Mór emlékművét, amelyet Szervátiusz Jenő és fia, Szervátiusz Tibor szobrászművészek készítettek. Képünkön: A már felállított szobor a kastély parkjában. Amíg bemutatják Olvasópróba Az olvasóprófoa a próbafolyamat első szakasza, melyen a rendező maga (esetleg a szerző), vagy a színészek közösen felolvassák a bemutatásra szánt művet, és egyeztetik a szöveget. Hónapnyi idő van még Móricz Zsigmond Rokonok-jának bemutatójáig. A Csiky Gergely Színházban azonban már a premierre készülnek. — Mikor kezdték a munkát? — kérdeztük Babarczy László főrendezőt, a dráma színre álíítóját. — Voltaképpen már tavaly nyáron. Akkor kértük föl az író lányát, Móricz Virágot, neves írónőnket a színpadi változat elkészítésére. Munkáját figyelemmel kísértük; gyakran fölkerestem, hogy megbeszéljük és értékeljük a tapasztalatokat. Az első olvasópróbán Babarczy László felolvasta a művet, ismertette elképzeléseit. Most éppen az úgynevezett »visszaolvasó próba« folyik. A középső felvonás összeolvasásához készülnek a színészek. A próbateremben nagy asztal, ezt ülik körül. Székely György ügyelő is itt van, Donáth Péter díszlettervező szintén hallgatja a szöveget. Körmendy Éva súgó jegyezget Fontos, hogy az első pillanattól kezdve részt vegyenek a munkában ... Rajhona Adám már Kopjáss főügyészként tervezget. Egyszerű kultúrtanácsnokböl lett váratlanul fontos személyiség. De kezdik behálózni a többiek, szintén fontos személyiségek. És saját, »kolduló« rokonai. Már az olvasópróba is alkotó próba. Babarczy László álljt int egy-egy mondatnál. Meghúzzák a szövegek Sertéshizlalda helyett a fülnek jobban hangzó sertéshizlalóra javítják a kifejezést, — Péterfi helyett mondjunk mindig Péterfi doktort. Ez hangsúlyos — kéri a rendező. Litvai Nelli, a dramaturg is fontos szerepet játszik a próbafolyamat e részében. De maguk a színészek is gyakran javacolnak változtatást: köny- nyebben kimondható, azonos értelmű szót a nyelvtörő helyére. Egyébként a legkülönbözőbb módon olvasnak. Van, aki ízlelgeti a szerepét. Mások rpár most figurát próbálnak teremteni, mint Kiss Jenő, aki főmérnököt játszik majd. A rövid jelenetek pergő előadást, filmszerű gyorsaságot Ígérnek. Most éppen a Kardicsot próbáló Kátay Endre beszéL Gyakori kedves vendég a Csiky Gergely Színház produkcióiban. Tóth Éva főiskolást is újra látjuk Ivanov-beld szép sikere után; Szentkálnay Magdaléna szerepében. Kun Vilmos a polgármester, Kiss István Mar tiny doktort játssza majd. Lukáts Andor, Czakó Klára, Balogh Tamás, Dánffy Sándor, Hunyadkürti György szintén szerepet tart a kezében. A női főszerepet játszó Molnár Piroska szövegét a rendező olvassa; színházunk Jászai-díjas művésznője még forgat a televízióban Alkotó »visszaolvasás« volt Legközelebb már színpadon próbálnak. L. L.
