Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-02 / 52. szám

A MINŐSÉG NYOMÁBAN Új lakásban Ha jő a minőség, kevesebb a panasz A nyák lonlbM első helyre került a minőség. Életünk gazdagodása nem­csak az anyagi és szellemi javak mennyiségétől, hanem minőségétől, korszerűségétől is függ. A tárgyi feltételek a követelményeknek megfele­lő munkához megvannak, vagy könnyen létrehozhatók. .a jó minőségnek azonban vannak emberi, személyi fel­tételei is: a gondosan végzett tevékenység, a pontos, lelki- ismeretes munka nélkül el­képzelhetetlen a fokozódó követelmények teljesítése. Munkatársaink üzemekben, festékillatú lakóházakban és javítóműhelyekben kérdez­ték: miként értékelik a mi­nőséget* H állottak panaszt a másik ember munkájára, s voltak közvetítők az iskola és a munkahely között, amikor az oktatás minőségéről, az is­meretek korszerűségéről ér­deklődtek. Sok minőségi mu­tatószámot ismertek meg, leginkább azonban azokra a beszédtöredékekre figyeltek föl, amikor az emberek azt részletezték: mit tesznek ők a jobb minőségért. Gyakan halljuk egy-egy öreg szakmunkás szájából a panasz! : a friss oklevéllel az üzembe érkező szakmunkások tanítását jószerével elölről kell kezdeni, mert a bonyo­lultabb technológiai folyama­tokkal, sőt, olykor a legalap­vetőbb fogásokkal sincsenek tisztában, némelyik új géptí­pus működéséhez pedig még csak nem is konyítanak. A szemrehányás valóságalapjá­nak ellenőrzését ezúttal a Mezőgép Vállalat kaposvári gyárának zajos, zsúfolt forgá­csolóműhelyében kíséreltük meg, csupán egyetlen szak­mával — az esztergályos munkakörrel — kapcsolatban. Kezdjük hát azokkal, akik saját bőrükön érzik — vagy nemrégiben érezték — a szak­munkásképzés rendszerének hiányosságait. Hoffmann Fe­renc fiatal ember; hat éve dolgozik jelenlegi munkahe­lyén. A műhely közösségének egyik legmegbecsültebb tagja Csakhogy ez nem volt mindig így! A tekintélyért meg kel­lett izzadni! — A szakmát egy másik vállalatnál tanultam, ahol a műszáki követelmények egé­szen másfélék — és lényege­sen alacsonyabbak — voltak, mint itt Amikor ide kerül­tem, a legtöbb munkafolya­matról sejtelmem sem volt Rengeteg se lej tét termeltem, amiért a munkatársak néha »jól leszidtak, de önzetlenül se­gítettek az újabb gépek meg­ismerésében és a fogások el­sajátításában. Mindezekre di­ákéveimben, heti három nap tessék-lássék gyakorlati fog­lalkozás alatt nem lehetett al­kalmam. Akkoriban még kést köszörülni sem tanultam meg rendesen. Koch Róbert egy éve dolgo­zik a foygácsolóműhelyben. — Én is kizárólag az öre­geknek köszönhetem, hogy tisztességes képzettségű mun­kás lett belőlem. Elméletből rengeteget tudtam ugyan, ami­kor bizonyítványt kaptam, a gép mellett azonban ügyetle­nül kapkodtam. A szakmát most kapisgáló gyerekek még többet tudnak elméletből, és még kevesebbet gyakorlatból. Egyiket-másikat egy pillanat­ra sem szabad egyedül hagy­ni a gép mellett. Tóth Géza, a műhely arany- koszorús szocialista brigádjá­nak a vezetője csaknem ne­gyedszázada dolgozik eszter­gályosként. Se szeri, se szá­ma azoknak a szaktársaknak, akiknèk a mesterük volt. — Ifjú munkatársaim önbí­rálatát teljesen megalapozott­nak érzem. A szakmunkáskép­zés rendszere szerintem is el­avult, a gyerekek sokszor olyan elméleti ismereteket sa­játítanák el, amelyekre utol­jára tíz éve lehetett volna szükségük. Rendszeres gya­korlati munkára csak az utol­só tanévben van lehetőségük, összesen 140—150 napon át — ennyi rutin pedig kevés ah­Az első hét végét töltötték az új lakásban Kunvári Ká- rolyék. Csetlő-botló apróságai között a feleség fogad. — Milyen az új lakás? — kérdezem. A fiatalasszony örömtől su­gárzó arccal mondja; három évig vártak minőségi cserére, végre jó beosztású, tágas, vi­lágos lakásuk van. Apránként kerül csak szóba a sok kicsi bosszúság. — Amíg a fiam nem löveti be a kampókat a mennyezet­be, nem tudjuk föltenni a csillárt — veti közbe az anyós. Aztán bevezet az egyik szobába, s mutatja a libegő tapétát Az, hogy az előszo­bában hullámos a takaróléc, föl sem tűnik, de a vendéges­kedő sógor szóvá teszi; — Ha nem értenénk a sze­reléshez, a testvéreinek vil­lany nélkül töltötték volna a hét végét Többen segítettünk a költözésnél, és szerencsére hoz, hogy lelkiismeret-furda- lás nélkül a munkapadhoz ál­líthassuk őket. Fizika] állóké­pességük évről évre gyen­gébb; némelyikük fél műszak után kifullad. Ezzel a döntő hiányossággal az oktatásban senki sem törődik. Munkavé­delmi, biztonságtechnikai is­mereteik hallatlanul hézago­sak. Nem ők tehetnek róla: az iskolában elenyészően csekély óraszámban tanulnak ilyes­mit S a végeredmény? Vol­tam már szemtanúja — igaz, nem ennél a vállalatnál — olyan súlyos üzemi baleset­nek, amely nyilvánvalóan a munkavédelmi szabályok nem ismeréséből keletkezett. S bár­milyen sokat tapasztaltunk is már mi, idősebb dolgozók, egy- szer-egyszer kénytelenek va­gyunk felhorkanni, amikor a tanulóknak a legegyszerűbb mérőeszközök használatát kell mutogatnunk. Csak egyetlen kérdésre nem válaszolhat Tóth Géza — aho­gyan senki sem. Mennyi selej­test lehetne kiküszöbölni, mennyi pénzt, hiábavaló fá­radságot megtakarítani, meny­nyi balesetet elkerülni egy korszerűbb, gyakorlatiasabb szakmunkás — adott esetben esztergályos — képzéssel. Mi erről a véfeménye az is­kolának? Pintér Kálmán, az 503. sz. Ipari Szakmunkáskép­ző igazgatója: — Az országos szakmunkás­képzési jegyzékben alapszak­maként a gépi forgácsoló sze­repel. Ebből ágazik ki az esz­tergályos, a marós és a kö­szörűs. A tanulók az első két évben alapképzést kapnak az iskolában, és a harmadik esz­tendőben szakosodnak. Ez tu­lajdonképpen a vállalatnak Is jó, hiszen egy profilváltozás esetén könnyebben át tudja állítani dolgozóit egyik szak­máról a másikra. A képzés rendszeréből viszont az is kö­vetkezik, hogy a frissen vég­zett szakmunkás teljesítmény­ben sem, speciális ismeretek­ben sem éri el a begyakorlott szakmunkás szintjét. A végző­söktől a vizsgán a felnőtt szak­munkás teljesítményének csak a háromnegyedét követeljük meg. Hangsúlyozni kell azon­ban azt is, hogy a szakmun­kásnevelésben, ismereteik el­mélyítésében fontos szerepük van az üzemeknek. A harma­dik évben — az ágazati kép­zés idején — a fiatal a tan­műhelyből a brigádokba vagy a gyakorlott szakmunkások mellé kerül: tőlük tanul szak­mai igényességet, speciális is­mereteket Tapasztalatunk az, hogy a szakoktatók irányítá­sa nélkül folyó harmadéves képzés intenzitása csökkent. Sok okát látom ennek, közü­lük az egyik a harmadévesek nevelésével megbízott szak­munkásoknak nem az az ér­dekük, hogy a fiatalok alapos gyakorlati ismereteket szerez­zenek. Ez ugyanis sok magya­rázattal, türelemmel jár, a norma viszont szorít, volt közöttünk olyan, aki elő­kapott egy reszelőt, s addig bajlódott vele, amíg a bizto­sítékot be nem tudta helyezni a dobozába. Az anyós nevetve meséli, hogy a kádban gyorsan kell fürdeni, mert a lefoiyó gyű­rűje mellett szökik a víz. Ar­ra terelik a szót, hogy milyen jó, amióta a kicsiknek is kü­lön szobájuk van. Ki figyel oda, hogy hiányzik egy polc a beépített szekrényből, s hogy amelyik megvan, az le­esik, mert a tartó pöcök hiányzik vagy rossz. Az elő­szobában a beépített szekrény ajtaja csak oda volt támaszt­va, s maguknak kellett föl­szerelniük. A fürdőszobában pedig törött villanybúrát ta­láltak. .. A Béke-Füredi lakásépítő terület frissen átadott új há­zában, a 48-as ifjúság útja 43. szám alatt vagyunk. Be­csöngetek a szomszédba: a házfelügyelőhöz F ellai Ká- rolyné a bejelentés adminiszt­rációját körmöli a 47. számú ház első emeleti lakójának társaságában. Amíg a fiatal- asszony jegyezget, mi a szom­széddal néhány szót váltunk. — Ötödik napja, hogy be­költöztünk. Nálunk hét-nyolc kisebb hiba volt, ezt meg is javították az építők, mindösz- sze egy nagyobb akadt: az előszobaszekrény ki akart es­ni. Délelőtt meg is nézte egy asztalos, aztán elment, hogy hozza a szerszámokat Most négy ótra, eddig még nem ér­kezett meg. Kellemetlen, hogy a lépcsőházban nincs vi­lágítás. Hogy nincs központi antenna, az nem nagy baj. Rendezkednek a lakók, talán időnk se lenne televíziózni... A házfelügyelő másolatos átírótömbbe vezeti a hibákat, melyeket a lakók jeleznek, s megy az építők művezetőjé­hez. — Folyamatosan javítanak, azzal nincs baj. A 49. és az 51. számú házban már egy hónapja laknak, velük kevés a gond, s mi, a 43. szám alattiak is lassanként helyre­rázódunk. Éppen csak olyan bosszúságaink vannak. mint például az, hogy az egyik fa­lon ki kellett cserélni a tapé­tát s bizony nem egyforma a »Égnek-« a csomagolás előtt szúrópróbaszerűen összeválo­gatott csövek az elektroncső­gyárban. Ezer órán keresztül terhelik, hogy megállapítsák: megfelelnek a minőségnek? Ez az ezer óra körülbelül annyit jelent, mintha egy évig tv-készülékbe szerelve vizsgázna a cső. — Az elektroncső bonyo­lult termék — hallom az első ismertetőt a gyárban. — öt- ven-hatvan alkatrészből áll, és több száz munkaművelet­re van szükség, amíg elké­szül. A műveletek egy része rendkívül pontos munkát igé­nyel: elég egy rossz mozdulat, és selejtbe megy a cső. Az elromlott alkatrészt ugyanis nem lehet javítani. — Gyártás közben száz cső­ből tíz tönkremegy — mond­ta Gerber András főtechnoló­gus. — Ez nagyon magas arány. — Ahogy vesszük: semmi­vel sem rosszabb, mint a vi­lág bármelyik elektroncsőgyá­rában. A selejt okainak elem­zésével külön csoport foglal­kozik a gyárban. Vizsgálataik eredménye bizonyítja, hogy a legtöbb hiba az üvegbúrával kapcsolatos. Ellene nem tu­dunk mit tenni. A szerelési hiba jóval kevesebb, és be­folyásolható, mert szerepe van az embernek. A szerelési hi­bák két csoportba sorolha­tók: az egyikbe a rossz mi­nőségű munka tartozik, a má­sikba a hanyagság. Ha nem másik falon levővel. Lassan­ként kitapasztaljuk azt is, ho­gyan bánjunk a fürdőkád du­gójával, s a többiekkel meg­beszéljük, nehogy eláztassuk egymás lakását. A házfelügyelő a Kanizsai út 20. alól költözött ide. Más­fél évig lakott ott, s nem tapasztalt olyan hibákat, mint a most átadott lakásoknál. — Bevallom, elkeserít, hogy a 45. számú ház alagsorában áll a víz. A negyedik emeleti üres lakásból folyik lefelé a csövek mellett. Pénteken be­írtam az építők füzetébe, de ma hétfő van, s még nem jöttek. Bementem az irodá­jukba. Azt mondták, hogy ma nincs vízvezeték-szerelő. Farkas Istvántól, a városi tanács terv- és munkaügyi osztályvezetőjétől kérdeztük: hogyan változott a kaposvári lakások minősége? — A tíz évvel ezelőttihez képest javult. Akkor közép­blokkos házak épültek, 1972— 73-ban jelentek meg az első paneles házak. Jobb tervek alapján építenek, a lakástípu­sok egészségesebbek, jobb el­rendezésűek. Például régen egybeépítették a fürdőszobát a WC-vei. Ilyen évek óta nincs már. Korábban pvc- padlóval, majd durva padló-- szőnyeggel készültek a szo­bák, ma pedig csak habaláté­tes szőnyegpadlókat csinálnak. Bővült a tapéták szín- és mintaválasztéka; pár évvel ezelőtt ismeretlen volt a ta­péta. Az előző ötéves tervben 51,5 négyzetméteres lakások épül­tek. Most ennél egy négyzet- méterrel nagyobbak. Az utóbbi három-négy évben ja­vult a Somogy megyei Álla­mi Építőipari Vállalat mun­kája is, bár 1976-ban jobb la­kásokat adtak át — és terv szerint —,-mint 1977-ben. — Mindent összevetve, mostanában mintha egy haj­szálnyival jobbak lennének a Somogy megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat la­kásai, mint a SÁÉV-é. Per­sze, erre magyarázat lehet, hogy a SÁÉV panelüzemében a negyedik-ötödik paneltípus­sal kísérleteznek. Keresik a jobbat, s ez kockázattal jár — mondta az osztályvezető. letet, a cső nem hozza, amit várunk tőle. Az is előfordul, hogy kimarad például egy he­gesztés, és emiatt rossz a cső. Megelőzni az előbbit csak fo­kozott figyelemmel lehet, a második esetben pedig a be- . rendezések pontos beállításá­val. A figyelem minden mun­kásnak érdeke, hiszen telje­sítményébe csak a minőségi­leg megfelelő cső számít bele. — A minőségért viszont célprémium jár — teszi hozzá Kontli Péterné. A végellenőr­zésben beszélgetünk. Itt »gyúrják«, terhelik a csöve­ket. Mindegyik egyforma: a tv-képernyőn felvillanó körök is ugyanolyanok. — Ha rossz a cső. megálla­pítható, hogy ki követte el a hibát? — Minden csőnek van egy száma: ebből kiderül, hogy mikor és melyik szalag ké­szítette. Ha a vevő reklamál, akkor ennek alapján keres­sük meg a felelőst. — Gyakori a reklamáció? — A múlt évben egy sem volt. A gyárban összesen 180 fizikai munkás foglalkozik a minőség ellenőrzésével: szinte nincs olyan fázisa a szerelés­nek, amelyet ne ellenőriznénk. Ennek is része van abban, hogy hibás elektroncső nem kerül ki a gyárból. A mi­nőségi követelmények ellen mi is vétünk, de felfedjük a hibát, és a rossz árut kivesz- szük a csomagból. Ez nekünk Noyc szervize, három fiók- szervize és hat begyűjtő, cím­felvevő helye van megyénkben a Gelkának. Domokos András, a megyei kirendeltség vezető­je: — Tavaly összesen 24,6 mil­lió forint értékű munkát vé­geztünk — ez 38,9 százalékkal magasabb az előző évinél —, ebből 15,1 milliót tesz ki a lakosság részére közvetlenül végzett szolgáltatás értéke. Gyakori anyaghiány nehezítet­te — s gátolja jelenleg is — munkánkat. — Hány ügyfél volt elége­detlen? — Felettes hatóságainkhoz, a sajtóhoz és más szervekhez a múlt évben összesen 37 panasz érkezett az 1976. évi 56-tal szemben. Ez a csökkenés az­zal magyarázható, hogy a mi­nőségi ellenőrzésére igen nagy gondot fordítunk. Kirendeltsé­günk évente 600—700 különbö­ző készüléket ellenőriz, még mielőtt azokat az ügyfeleknek kiadják. A munkalapok alap­ján ellenőrizzük a már elvitt készülékeket is. Ezt feladatul szabtuk a szervizek, fiókszer­vizek vezetőinek, művezetői­nek is: a náluk javított készü­lékek 50—60 százalékát a vevő­nél ■ újra ellenőrzik. A Gelka régóta ajánlja az átalánydíjas javítást: rendszeresen csak az vállal fizetési kötelezettséget, aki elégedett a munkánkkal. Tavaly 52 százalékkal emelke­dett, s elérte a 4,5 millió forin­tot az átalánydíjas javítótevé­Mi lesz a rossz áru sorsa? Kutatják a hiba okát. Azt mondják, hogy az esetek 60— 70 százalékában bizonyítani lehet, 'ki vétett a műszaki elő­írások ellen, hol követték el a hibát. Ennek alapján in­tézkedni lehet a hasonló ese­tek megelőzésére. A maradék 30—40 százalék a »senki földje«: a gyáron belül nem lehet választ adni arra, hogy miért következett be. Ilyenkor mindig az alapanyag vagy a más gyártól érkezett alkatrész kifogásolható minősége teszi használatra alkalmatlanná a csövet. Hibát az ellenőrzés is vét­het, s a következmény leg- gyakrabban csőtörés. Javíta­ni már nem lehet rajta: a nemesfémet visszanyerik be­lőle, a többi alkatrész a hul­ladékba megy. — A végellenőrzés is anya­gilag érdekelt a eelejt csök­kentésében, a törés éppen ezért egyre kevesebb. Jelen­leg egy tized százalék körül van. — Milyen a kapcsolat a szerelő és az ellenőr között? — Lehet, hogy ismerjük egymást, de az is. hogy nem. Ha hibát találunk, a típusfe­lelősnek adjuk át: ő tárgyal, elemez, s együtt keresik a hiba kiküszöbölésének lehe­tőségét. Az a fontos, hogy a hiba okát találjuk meg, jó érdekeltségi rendszer mellett ez kizárja az ismétlődését A minőségért mindig tenni toellí kenységünk. Ezt a szolgáltatá­sunkat a jövőben még 20—25 százalékkal kívánjuk fejleszte­ni. Új ügyfeleket megnyerni csak jő minőségű munkával le­het — Nemcsak a munka minő­ségét, a gyorsaságot is számon kérik Gyakori panasz, hogy érdekesebb tv-adások, nagyobb ünnepek előtt nehéz telefonon hívni a szerviz ügyeletesét. — Tíz éve, hogy bevezettük a gépi adatfeldolgozást, így rendszeresen figyelemmel tud­juk kísérni a forgalom alaku­lását. A legtöbb szolgáltatást tavalyi 5,2 milliós forgalmával a kaposvári szervizünk végez­te, ezt követi a marcali, illetve a siófoki. Tudjuk mi is, hogy a gyakori telefonok miatt a pa­naszfelvevő nem tud az ott le­vő ügyfelekkel foglalkozni. Ezért Kaposváron még az idén üzembe helyezzük az automa­ta telefonos címfelvevő szol­gálatunkat. Ez éjjel-nappal és vasárnap is rögzíti a bejelen­téseket Megyénk két ilyen berendezést kap. Azt, hogy a kaposvári mellett melyik szer­vizünket látjuk el vele, még nem döntöttük eL A gyorsasághoz megfelelő hálózat is kell. Nagyhajómban szeretteik volna — a lakosság érdeke megkívánná — fiók­szervizt létesíteni. Még decem- ! berben tárgyaltak a helyi ta­nács vezetőivel, ám a mai na­pig nem érkezett válasz. így szerviz helyett, bérelt helyi­ségben begyűjtő, címfelvevő helyet létesítenek majd. Ter­veik szerint a jövőben még 25—30 ilyen lesz megyénkben. — Törekszünk olyan korsze­rű műszerek beszerzésére is, amelyek segítségével jobb mi­nőségben tudjuk elvégezni majd a javításokat. Ez főként a színes televízió és a sztereo készülékek javítására vonatko­zik — mondta a kirendeltség- vezető. Például a licenc alapján gyártott Bosch hűtőgépek agg- regátját 'nem lehet kiszerelni, ezért a javítása a szállítás miatt nehéz. Jelenleg csak Ka­posváron van megfelelő be­rendezés. A balatoni idény kez­detéig hasonló berendezéssel látják el a fonyődi és a siófo­ki szervizüket, s 1979-ben a nagyatádit is. Ennek segítségé­vel kisebb kereskedelmi hűtő­gépeket is tudnak majd javíta­ni A minőség javítását szolgál­ja, hogy az idén valamennyi műszerészüket kiképezik szí­nes és sztereo készülékek javí­tására. Megfelelő műszerek azonban csak Kaposváron és Siófokon vannak. Központjuk­nál most készítenek száz darab sztereo-generátort, ebből hár­mat kap a megye. Ezeket azok­ban a szervizekben helyezik el, amelyekben színes televíziót javítanak. A helyszínre kiszál­ló, szerelőiket tavaly 22 hor­dozható generátorral látták el. E készülék lehetővé teszi, hogy a hibás készüléket az adásidőn kívül is megjavítsák. Az idén újabb 25 ilyen hordozható ge­nerátort kapnak; így kevesebb készüléket kell a szervizbe szállítani. Somogyi Néplap végzik el jól az előírt aaűve-iis, a gyárnak is jó. „Még kést sem tudtam köszörülni” Mindig tenni keil !

Next

/
Thumbnails
Contents