Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
Tudod-e... GYERMEKEKNEK Kiállítás után Csaba szeret bohócot festeni M.bogy a római hitrege száriul Didó tiruszi királylány Uapította Karthágót Hazájáról Afrikába menekülve arra césrt* az ott lakókat, hogy akkora földet vásárolhasson, .mekkorát egy ökörbőrrel be lehet teríteni. A ravasz királylány az ökörbőrt keskeny csíkokra vágta, így egy jó- ítora területet kerített körüL A tuniszi kormány az egykori város helyén nemeeti parkot létesít, szállodákat építtet és megnyitja az idegen- forgalom előtt Karthágó romvárost ...hogy Zsigmomd és Mátyás uralkodása idején fejedelmi szórakozás volt a sólyomvadászat Néhány solymász ma is űzi ezt a sportot, bár hazánkban fehér vadászsólyom ma már egyáltalán nincs, vándorsólyomból is csak néhány tucatot figyeltek meg Védett madár lett, lelövését befogását, fészke megrablását nagy összegű pénzbírsággal büntetik. ... hogy hazánk legmagasabb víztornya Győrben épül. Ez a víztorony 63 méter magas, és hatezer liter víz tárolására lesz alkalmas. ... hogy a volapük, ami tréfás szónak tetszik, a legelső mesterséges nyelv elnevezése. A volapük nyelvet nyolc évvel az eszperantó előtt Johann Martin Schleyer szerkesztette, 1879-ben. A napokban bontották le a kaposvári Zrínyi Ilona Általános Iskolában a tanulók rajzaiból, festményeiből készült kiállítást Az volt a gyerekek feladata, hogy A három kövér című színházi előadás után ki-ki rajzolja le a látottakból a legérdekesebbeket Jobbnál jobb rajzok születtek. Színes színpadkép forgataga elevenedett meg a három pókhasú kövér pöffosz- kedett a másik rajzlapon. A bohóc kancsalítva nézett ki a osztályt fölsorolhatnám, olyan sok jó rajz készült — Máskor is rajzoltatok színházat? — Ha megnézünk egy előadást akkor mindig lerajzoljuk, ami legjobban tetszett. Közösen nézzük meg az előadást és már előtte beszélgetünk arról, hogy mit látunk majd. Jókat nevettünk a három kövéren — még itt az osztályban meg a szünetekben is. Azután lerajzoltuk, amit láttunk. — Csak itt az iskolában? — Nem, otthon is. A gyerekeket éppea rajzóra előtt látogattuk meg A feladat az volt, hogy a tanult mondákból örökílsék meg azt, ami legjobban megragadta okét Az osztályban a tavalyi negyedikesek munkájából ott volt egy remek busófej. Az ideiek is rajzolnak hasonlót Ahogy nézegettük a rajzokat kitűnt hogy a formák, színek mennyire eltérők. Tanárnőjük, dr. Lukácsi GyuJdntczcd az arcodon! Á fiatalok legkedveltebb mulatsága a jelmezbuli. Persze, a tizenévesék erszénye és lehetősége meglehetősen korlátozott így most olcsó jelmezhez próbálunk ötletet adsae — papírból vagy filcből kivágva — kitűzhetjük a trikóra, szoknyára, sőt, az ügyesebbek rá is hímezhetik színes fonallal, amit később is viselhetnek, a mulatság elmúltával. homlokába húzott keménykalap alóL A nagy érdeklődésre való tekintettel egy héttel tovább tartott a kis tárlat az iskola folyosóján, mint ahogy a ta nárok tervezték. A IV./a osztályból kerültek ki a legszebb rajzok. Varsányi Csaba, Pécsi Balázs, Dross Zoli, Csók Beáta rajzai aratták a legnagyobb tetszést, de 6zinte az egész láné szerint az a fon.os, hogy ne kösse semmi a gyerekek fantáziáját — Ha nená lenne a rajzok alá írva, hogy ki készítette, akkor is megismernétek? — Kérdeztük a gyerekeket —- Nem mindegyiket de a legtöbbet igen. Csaba például szeret pasztellel festeni, és ő rajzolja a legjobb bohócfejeni. A fehér hangja Nos, ezeknél a farsangi tippeknél másodrangú a ruha. Minél egyszerűbb legyen, például sötét pulóver, sötét miniszoknya, vagy nadrág egyszínű trikóval. A hangsúly itt a jellegzetes arckikészítésen van, amelyhez a színes kozmetikai szerektől a színes krétáig mindent »be lehet dobni«. Így lehet belőlünk az arcra dekorált figura szerint pillangó, óra, csillagos ég, bohóc, vagy éppen pikk ász. Ugyanezeket a jelzéseket perGyarmati László Az egér ke 'jtí Egérke a kamrában a sajtot elérte. Megette, majd így szólt: megértei 'A Cicus a bajszát pödörte, majd nekilódult, s 02 Egérkét elérte. Megette, majd így szólt: megértet , A Gazda tsak a sajtot kereste. Réges-régen élt egyszeregy hangya, amely nem volt fekete. Szépséges fehérnek született. Ahogy a fűben mászkált, talált egy kis tükördarabot, napestig abban illegette-bille- gette magát, és a kirándulók által hanyagul eldobált ételmaradékokból lakmározott. Utána leheverészett a fűbe, sütkérezett a napon. Testvérei hiaba kérlelték, segítsen a föld alatti folyosók építésében, a téli élelem összegyűjtésében, így válaszolhatott: — En aztán nem bújok a föld alá, hogy bepiszkítsam magam, mit, képzeltek! Hagyjatok békén! Azok pedig nap-nap után csak hívogatták, míg a fehér hangya megsokallta. El is határozta, addig nem nyugszik, míg el nem kerül a földről. — Föl kell jutnom az égbe! Ott aztán békesség van, úgy élhetnék, ahogy kedvem tartja. De kár, hogy nem tudok repülni. Így töprengett, mikor egy kislány futott feléje, * meglökte cipője orrával. — tJicsak, milyen fűm féreg. Hangya is meg nem is. — Azzal lehajolt, oddatette az ujját, ahogy a katicabogarakat szokta csalogatni. Ekkor látta meg a hangya a gyerek kezére kötött léggömböt. — Kezdetnek jó lesz — ffon- l delta, és felmászott a kisláng űjjára. Onnan végigfutott a fonalon, amelynek végén a léggömb lebegett Arra telepedett — Jaj de Jó ezen a szép, szelymes gömbön lustálkodni. Most már ezzel együtt röpülni szeretnék! — kiáltotta. — Ha ez a kívánságod, hát legyen — pattogott vidáman a léggömb, azzal kitépte magát a kislány kezéből, és szállt, szállt az ég felé. A hangyát, szó ami szó, váratlanul érte a dolog, úgy reszketett mint a nyárfalevél De azért kinyögte: — Köszönöm, kedves léggömb, hogy teljesítetted a kívánságomat. Félelmében addig kapaszkodott a léggömb vékony bőrébe, míg az egyszer csak nagyot pukkant, és eltűnt alóla. — Na most végem lesz, nincs menekülés, mire földet érek, nem marad belőlem hírmondó sem — remegett a hangya. Csakhogy nem így történt. Nem zuhant le, ott maradt ég és föld között lebegve. Sehol egyetlen fűszál amiben megkapaszkodhatna. Így múlt el fölötte hét nap, hét éjszaka. — Bárcsak fekete hangya lehetnék, és ott élhetnék testvéreimmel a földön. Soha többé nem kívánkoznék a fellegek közé, másképpen képzeltem én az égi boldogságot Hát, amint ezt iffy elgondolta, egyszer csak egy kis szelíd bárányfelhő ért hozzá, s így szólt: — Na jól van, ne búsulj, segítek rajtad, ha te is segítesz. Rengeteg dolguk van most a felhőknek. Közeleg a tél Sietni kell, gyűjtögetni a hócsillagokat, hogy majd szépen elindulhassanak a földre. Hiszen ők takargatják az erdőt, mezőt, magvakat, hogy azok tavaszra újjászülethessenek. Segítsd összegyűjteni a hópelyheket. A hangya nyomban nekilátott, becsületesen dolgozott. Amikor aztán az első hópehely indult a földre, kedvesen hívogatta: — Gyere, csak gyere kishan- gya, ülj a hátamra. A hangya bolddogan engedelmeskedett a hópihének, s vele együtt egy kémény szélére huppant. Szegény hangya ida-oda forgolódott szerette volna tudni, hol van, így azután kormos lett. Senki sem mondta volna, hogy ő volt az a bizonyos fehér hangya. De ez már csöppet sem bántotta. Boldogan szaladt végig a ház oldalán, le egészen a földre. Keresett egy pici lyukat, azon bebújt, s addig futott, amíg a testvéreihez nem érkezett. Azóta egyetlen fehér hangya sincs, de emiatt senki sem búsul ezen a világon. Molnár Andrea. Régi mesterség A vendégfogadós Már az őskor emberét íratlan törvény kötelezte arra, hogy védelmet nyújtson úton levő embertársainak. Később a karavánutak mentén kialakultak az úgynevezett kara- vánezesrájok: ezek szálláshelyek és egyben áruraktárak voltak. Ahogy külföldön, nálunk is a kereskedelem fellendülésével honosodott meg a fogadó intézménye. Valószínű, hogy a fogadós mesterség a XIII. században alakult ki. Az úri rend azonban akár vérségi, akár csak nemességi »rokonság« alapján az udvarházakban, a kastélyokban vendégeskedett. A XVII. századra már nemcsak a városokban, hanem a kisebb helyeken is megszaporodott a fogadók száma. A magántulajdonban levő városi fogadók csak akkor kaptak cégérjogot, ha megfizették az adót. A kiakasztott cégéren * fogadó neve állt Érdelies a csárda eredete isi A határokat nemcsak végvárak, hanem kis őrhelyek is vigyázták. Ez az őrhely négy oszlopon állt, zsúpfedele volt A magyar vitéz goré-nak, a rác katona cardak-nalc nevezte — ez utóbbiból alakult ki azután a csárda elnevezés. A XIX. században a városok fogadói fokozatosan sok- szobás szállodákká alakultak, a puszta, az Alföld csárdái egyre inkább pusztultak. Századunkban gyökeresen megváltozott a helyzet Az utóbbi évtizedekből nagymértékben megnőtt mind a belföldi, mind a külföldi idegenforgalom. A mai vendég- fogadók, a szállodák, a turistaházak, a motelek, az üdülők évente sok millió ember kényelmét, pihenését szolgálják. Etessük a madarakat! A tél nehéz próba elé állítja madarainkat Ebben az időszakban, megfelelő rovartáplálék hiányában, a cinegék, a csuszka és társaik, kénytelenek magtáplálékot is fogyasztani, hogy életben maradhassanak. Különösen az olajostartalmú magok hasznosak számukra, amelyek belülről »fűtik« testüket a hideg téli hónapokban. A legmegfelelőbb kiegészítő táplálék a napraforgó, de az összegyűjtött tökmag. szalonnabőrke, faggyú, hideg időben akár a nyers hús is, nagy segítséget nyújt számukra. A faggyút leghelyesebb megolvasztani, néhány marék hozzákevert napraforgóval »dúsítani«, majd amikor ismét megszilárdult, drótszálra vagy zsinegre lógatva kínálni a madaraknak. Nagy előnye, hogy a mindenütt tömegesen jelentkező és tolakodó verebek nem nagyon kedvelik, de nem is nagyon tudnak az ide-oda hintázó »madárkalácson« megkapaszkodni. Ha mégis a tiszta napraforgó mellett döntünk, az etetőt lehetőleg úgy szerkesszük meg, hogy a bejárónyílás alul legyen. Ez a módszer ismét a nemkívánatos verebek távoltartására szolgál, és legalábbis ideig-óráig eredményes. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy utóbb ■ verebek is rájönnek, miként kell a jól elrejtett nyíláson át alulról berepülni a csemegéhez. Ismét segíthet, ha ekkor egy drótszálat is feszítünk keresztbe. Az etetők él- Jisészítésénél általában korlátlan lehetőségei vannak az egyéni leleményességnek. Egy- egy különösen alkalmas típus kikísérletezése szép feladatuk lehet az iskolai szakköröknek is. Persze, nemcsak a cinegék szorulnak télidőben az ember segítségére. Különösen havas napokon hamar megjelennek az etetők környékén a zöldikék, a fenyőpintyek, a feketerigók, de még a télre ittrekedt vörösbegyek Is. Vajon rajtuk hogyan tudunk segíteni? A magevők részére ocsút, napraforgót szórhatunk ki, de megfelel bármilyen egyéb apró mag, akár hulladék is. Az a kalitka alján található maradék például, melyet a kanári vagy a papagály meghagyott, fényesen terített asztalt ielent az ablaküvegen kívül, kemény hidegben éhező madarak számára. Ezek bizony nem finnyáskodnak, és mindent az utolsó szemig eltakarítanak. ÉVFORDULÓK FEBRUÁRBAN VÍZSZINTES« 1. Megette előle, régiesen. 6. Követelő. ». Orosz lestő, 1M éve, febr. Il-én született. 11. Szabolcs-Szatmár megyei község, féríitáncáról híres. 12. Pedig. 13. Béna hangtalanul. 14. Kis ház. 15. Nem másikban. 18. Gyermek. 19. Sin. 20. Megelőző. 23. üti. 24. Ritka íéríinév,. 25. Régi ürmérték, ha a mássalhangzó kettős. 26. Magyar ír0, IMS. lébe. 12-én született. 27. Z. H. 28. Gyermekkőszönéa. 29. Táplálkozna népiesen. 30. E helyen. 31. Hajviselet. FÜGGŐLEGES: 5. Női név becézve. 6. Kóc betűi keverve 7. Kötőszó. 8. Erdei állatok. 10. Helyhatározó szó. 12. Francia festő, 1817. febr. 17-én született. 14. Elmozdít. 16. Német drámaíró, 80 éve, febr. 10-én született. 17. Tiltószó. 19. A talajon. 21. lia betűi keverve. 22. Kötőszövet. 23. Tengeri. 26. Víziállat. I X. J. \ Beküldési határidő: 1978. február 20., hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermekke- resztrejtvény«. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát 1978. február 22-én, szerdán, az Otthon és család című összeállításunkban közöljük. 1. Női név. 2. Házikó. 3. Az előzőre. 4. Francia író, 150 éve, febr. 8-án született.
