Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
"KASSÁK LAJOS •VÁLOGATOTT VERSEI A Kassák-kötet könyvborítója. Új könyvek A Móra Kiadó Kozmosz- szerkesztőségének gondozásában rendszeresen sok érdekes kötet lát napvilágot. A legújabb Kozmosz-könyvek közül említsük meg a Magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban megjelent ízléses kis könyvet, Kassák Lajos válogatott verseivel. A kötet anyagát Veress Miklós válogatta, szerkesztette, s ő írta a Kassákot bemutató előszót is. A verses kötet a költő születésének 90. és halálának 10. évfordulója alkalmából jelént meg. Az Európa Könyvkiadó újból megjelentette — a Helikon-könyvek sorozatában — a Bibliotheca Historica legújabb köteteként — Szamos- közy István Erdély története 1598—1599, 1603 című fontos történeti munkáját. Az új kiadás (anyagát Borzsák István fordította latinból; a válogatás és a jegyzetek Sinkovics István munkája) azért is figyelmet érdemel, mert a korábbi kiadásnál jóval több, forrásértékű illusztrációt tartalmaz. Szintén újabb kiadásban látott napvilágot a múlt században élt, vallon származású Charles de Coster híres regénye, a Thyl Ulen- spiegel, Illyés Gyula és Szabó Lőrinc fordításában, Romain Rolland bevezetőjével, Papp Oszkár illusztrációival. A regény bemutatja — és megszeretteti az olvasóval — a világirodalom »nagy kópéi-« közé tartozó, rengeteg viszontagságot, kalandot megérő, mindig vidámnak, bizakodónak megmaradó Thyl Ulen- spiegelt, ezt a világszerte ismert németalföldi népi hőst. A Modern Könyvtár sorozata két új kötettel gazdagodott. Megjelent a Goncourt- díjas Emile Ajar Előttem az élet című kisregénye, valamint Zyta Oryszyn Üdére című kisregénye. Sokak érdeklődésére tarthat számot a gazdag lett irodalmat reprezentatív formában bemutató A lett irodalom kistükre című antológia; az ízléses kötet anyagát llgonis Bér sons válogatta és látta el bevezetővel, életrajzi ismertetőkkel. A Kossuth Könyvkiadó most megjelent újdonságai közt találjuk a magyar és a csehszlovák könyvkiadói egyezmény keretében, a pozsonyi Pravda kiadóval közös gondozásban megjelentetett A szocialista gazdaság fejlődése Csehszlovákiában című tanulmánykötetet Ez áttekintést ad Csehszlovákia felszabadulás utáni gazdasági fejlődéséről, bemutatja az ország részvételét a KGST- ben, s ősszefoglaljd az élet- színvonal fejlődésével kapcsolatos helyzetet, fejlődési irányzatokat is. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a Búvar zsebkönyvek sorozatában Gyümölcsök címmel jelentetett meg képes ismertetőt. Sokadik kiadásban látott napvilágot Fekete István Téli berek című ifjúsági regénye, Reich Károly Illusztrációival. Történelem és nemzeti tidat Interjú Hanák Péter történettudóssal A VERS SZÜLETÉSE Szepesi Attila Utcai zenészek sokat, a jávorszarvast és sah-: História est roagistra vitae — mondták az ókorban a rómiaialk arra a leszűrt tapasztalatra, életbölcsességre utalván, amit régi korok történetéből meríthetett az ember. Higgadtságot, megfontolt cselekvést sugalmazó szemlélet. Későbbi karokban ez nem egyszer a napi dolgok értelmezésének alapjává is vált. A történelmet úgy értelmezték, mint egy felüthető receptkönyvet, s az abból ki-, illetve ráolvasható tanulságok tárházát. Mi a mai magyar marxista történettudomány feladata? Erre a kérdésre Hanák Pétertől, az Akadémia Történettudományi Intézetének osztályvezetőjétől, a somogyi származású tudóstól kértünk választ. — A régi mondás ma, úgy érzem, fordítva is igaz. Az élet lett a történelem, a tudomány tanítómestere. Ahogy múlnak az évek, s mi előre haladunk, visszafelé is megvilágosodnak az egykor oly egyszerűnek vagy éppen túlságosan gubancosnak tetsző szálak. — Néhány éve megjelent — lapunkban is méltatott — tanulmánykötete a szorosan tudományos kérdéseken kívül egyfajta fejlődésrajz is. A történész személyiségének, a szaktudomány elméletimódszertani és fogalmi fejlődésének tükre. Milyen kérdéseket fogalmaznak meg ma másként, mint 25—30 éve? — Például a nemzet és a nemzetiség szerepét, fontosságát. A felszabadulás után mindannyian hittük, hogy a nemzeti elkülönülés feltételei eltűnőben vannak, alapja megrendült. A nemzeti-népi egység, s az együvé tartozás tudatának sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítottunk, mint ma, amikor Európa-, sőt világszerte az etnikai közösségek erősödésének vagyunk tanúi. Fokozódik a baszkok, walesiek, bretonok, katalánok helyi öntudata, de á flamand-vallon nemzeti ellentét vagy a kanadai francia közösség szerepe is hasonló. — Vajon a szocialista országokban is élnek az etnikum szerepét erősítő folyamatok? . — A szocialista országpk között nincsenek lényegi, a gazdasági-társadalmi szerkezetekig ható elválasztóvonalak. Európa középső és keleti felén azonban a történelem során lassabban értek be a fontos gazdasági és társadalmi változások, s a fejlődés néhány ütemmel elmaradt a kontinens nyugati felének. fejlődésétől. Ez a mában is őriz bizonyos előítéleteket, konzervált érzelmeket, magatartásmódokat Az is bizonyosnak látszik, hogy a nemzeti tudatosság erősödése e tájon is történelmitársadalmi realitás és az emberi önkifejezésnek az anyanyelv és a nemzeti kultúra továbbra is meghatározó kerete. — Elfogadható-e az előítéletek makacs továbbélését csak a múlt rossz beidegződéseivel magyarázni ma? ■— Természetesen nem. Ügy vélem, a részérdekek érvényesülésére jobban kell ügyelni, mint ahogyan azt néhány éve gondoltuk. A helyi és az átfogó érdekek jobb összhangja akadályozhatja meg, hogy a lokális sérelmek nemzeti köntösben jelentkezzenek. — Hanák Péter a kiegyezés és a dualizmus korának ismert kutatója. Munkáinak is tulajdonítható, hogy ma árnyaltabb és hitelesebb képünk van erről a korszakról. Egy évtizede a kiegyezésről dúló vitában először ő mondta ki: nem igaz, hogy a kettős monarchiában Magyar- ország gyarmati helyzetben volt. Mi az álláspontja ma? — Történetszemléletünk napjainkban is őriz jó néhány idejétmúlt reflexet és gyakran hajlamosak vagyunk egységes történelmi folyamatokat lesarkítva, lecsupaszítva kezelni. Ennek hátránya, hogy elsikkad a folyamatok belső bonyolultsága, összetettsége. Szerintem az Osztrák—Magyar Monarchiát sem szabod csak a függetlenségi gondolat szempontjából vizsgálni. Gondoljunk arra, hogy a kettős monarchia a gazdasági fejlődésnek és a gondolatcserének kedvező kerete volt a századfordulón. Egységes piacán szabadon áramlottak az áruk, technológiák, szakembereik, eszmék. Magyarország ugyan nem volt állami szuverénitásánalc teljes birtokában, de félgyarmati helyzetről sem beszélhetünk. E »házasság« kedvezett a magyar kereskedelem, közlekedés, mezőgazdaság és az egyes iparágak korszerűsödésének. 1850 és 1910 között például végig előnyösen alakultak a cserearányok a mezőgazdaság számára. Az ország nemcsak gazdaságilag nyert sokat: a művészet és a kultúra is kedvező feltételek között fejlődhetett. — A századfordulón alakult ki a magyar társadalmi gondolkodásnak egy progresszív iránya. Helyesen értékeljük-e ezeket az előremutató, bár eszmeileg távolról sem egységes, sót néha ellentmondásos törekvéseket ma? — Mi történészek is sokszor megkérdezzük: nem voltunk-e szűkkeblűek a magyar haladó hagyományok tekintetében? A magyar progresszió értékei a legjobb európai szellemi örökségbe tartoznak. Méltánytalanul kevés szó esik például a kiegyezéskori liberális nemzedék nagyjairól, Eötvös Józsefről, Deák Ferencről, Gyulai PálróL Nagyvonalúbban kellene értékelnünk Jászi Oszkár és a baloldali radikálisok törekvéseit, Szabó Dezső 1914 előtti munkáit A sorba kívánkozik — a somogyi levéltári évkönyv vitájában sűrűn emlegetett — Nagyatádi Szabó István 1919 előtti tevékenysége is. Ügy gondolom, hogy a századelőn kialakult magyar progresszió értékeinek erőteljesebb hangsúlyozása a párt mai szövetségi politikáját erősíthetné. — A magyar történettudománynak vannak lezáratlan, úgynevezett örökzöld vitatémái: Zrínyi halála, Rákóczi kontra Károlyi és Kossuth— Görgey szerepének megítélése. Időről időre fellángol a vita, annyira meddőn, hogy már-már álproblémának tűnik. — Számomra módszertanilag fontosak ezek a viták. Meggyőződésem, hogy történelmi kérdéseket nem lehet az absztrakt forradalmiság utólagos ítélkező gesztusával eldönteni, csak a mindenkori történelmi realitásból kiindulva. Károlyi Sándor és Görgey esetében is csupán a megkötött kompromisszumok tartalma vitatható. Az egyezség ténye nem, mert az elkerülhetetlen volt. 1711-ben már elveszett a Rákóczi-sza- badságharc, vereséget szenvedett a fejedelem nyugati szövetségese, a francia király is. Károlyi ebben a reménytelen helyzetben a maximumot érte eL — S Görgey? — Ö okkal bírálható. Személyesen is felelős Világosért. mert a szükséges fegyverletétel fejében többet, legalább tiszti karának szabad elvonulását kicsikarhatta volna. * — Miért van ilyen szerepe a hétköznapi tudatban a lesarkított, pro vagy kontra, fekete-fehérben való látásmódnak? Miért tart tulajdonképpen a mohácsi csata- vesztés óta oly szorgosan a bűnbakkeresés? t — A magyar történelem nem a nagy győzelmek története: nemzeti tragédiák, bé- nitó vereségek szegélyezik útját. A nemzeti önbecsülés helyreállításához az idő törvényszerűen termelte a hamis tudatot: önfelmentést, a dolgok utólagos igazolásának szándékát. Mára azonban felnőtt egy zömében józan felfogású történész nemzedék a korszerű és tárgyszerű látásmód jegyében. Munkájukra közgondolkodásukban is van igény. Fölmértük és tudjuk, hogy ez a nép, ez a nemzet igazán ér valamit, s történészeink legtöbbjében megvan az erkölcsi és intellektuális bátorság, hogy kritikus helyzetben szembenézzen nemzetünk hibáival. Persze, csak a hibákat keresni egyoldalúság volna. A történettudósnak sem a hősteremtés, sem a deheroizálás nem lehet dolga. Feladata feltárni a valóság belső fejlődésmenetét. Ne a történész, | a valóság teremtse meg a hús-vér, emberi arculatú hőseit. — Hanák Péter kedvvel műveli a történeti publicisztikát és esszét. Mi a szerepe e műfajnak a történeti tudat alakításában? — Sajnos, az eltelt három évtizedben jócskán visszaesett ez a műfaj, pedig nagyszerű hagyományaink vannak. Olyan neveket sorolhatnék, mint Szabó Ervin, Ady Endre. Halász Gábor, Pető Sándor és Szekfű Gyula. Ma a történész tudományos tanulmányt készít, nagy jegyzetapparátussal és azt hiszi, ha írt egy 600 oldalas monográfiát, már megtette kötelességét. Pedig a történelmi kérdések iránt érdeklődő emberek megnyerésének hatékony módja a színvonalas publicisztika. Ez a legjobb transzmissziós szíj a szaktudományos munka és a hétköznapi tudatformálás között — A hazai történettudomány mai legnagyobb vállalkozása Magyarország történetének tízkötetes kiadása, ön a VII. kötet főszerkesztője. Hogyan áll ez a munka? — A kötet már nyomdában van. Az idén májusban, az akadémiai könyvkiadás 150. évfordulójára jelenik meg kiemelt kiadványként. — S min dolgozik még? — Az olasz Daterza kiadónak írok egy könyvet a monarchia történetéről. Belföldi kiadónak szánom art a munkát, amely Magyarország századeleji társadalmát mutatja be. Fele már elkészült. Szeretném még az idén befejezni a könyvet, amely remélem korszerű áttekintése lesz a miénket megelőző nemzedék társadalmának. Csupor Tibor két rossz tálat ők zörgetnek két faágat összeütnek füttyögetnek pumpasípon húrok hosszán pengetőznek hangicsálnak harmonikán húzzák fűrészen vonóval sikátorban körbeállnák vén kurafik vidám latrok táncot jár az utca népe kopott csepkék hajladoznak szökdécsel a kecskepásztor sajtjai szertegurulnak tépett kutyák üzekednek viháncolnak hasas Fritzek -katonák verik a taktust bakancsuk nehéz vasával lám a piktor festi nyomban szende szüzek legszébbikét Neandervölgy vén banyáját kémény körül rekedt varjú mágus röppen fürge szárnyon pohos tógás nyargalászik kettős bástya magas ormán fenn az ősi Barbakánon léleklátó öreg rabbi gubbaszt szakállát cibálva kóricálnak körülötte kabbalista kékharisnyák napkeltétől napnyugtáig szól a zene lankadatlan gyűl a pénz a pléhtányéron tetők fölött gyűl az éjjel mért nem jött el Kormos Pista ülne itt az utcaparton gesztenyékkel gurigázva hallgatná a macskazenét fáradt fűrész dunnyogását pumpasípok füttyögését hangicsáló vidám latrok szedett-vedett muzsikáját »Két rossz tálat 5k zörgetnék« — olvastam valaha Tinódi Sebestyén versében (Az sokféle részögösről). A vers elsüllyedt bennem, de az említett sortöredék megmaradt Hogy miért éppen ez az önmagában szinte jelentés-nélküli részlet nem tudom. Talán ritmusa ragadott meg, a magánhangzók tánclépése, talán az a gondtalanul kedves mozdulat amit a sor felidézésekor mindig magam előtt látok. Egy őszi délutánon, a városon átutazóban, gimnazistákat láttam a villamosablakból: a járdaszigeten álltak és ricsajoztak, gitárt pengették, táskájukon doboltak hozzá, fütyörésztek, énekeltek és láthatóan jó kedvük volt Eszembe jutott a Tinódi-saor, meg is toldottam egy másikkal: »két faágat összeütnek«. Fölírtam a párrímet egy újságpapír margójára, folytatni is megpróbáltam, de nem sikerült. 1977 szeptemberében Lengyelországba utaztam, a Varsói ősz művészeti fesztivál vendégéként. Még az elindulás előtt találkoztam Kormos Istvánnal, akinek útitársa lettem volna. Szomorúan hallottam tőle, hogy nem tud eljönni Lengyelországba, mert az influenza családját ágynak döntötte, s ő az egyetlen, akit megkímélt az őszi járvány. Ütrakeltem hát Varsóba, Kormos István nélkül. Jártam a várost, a hivatalos program végigszenvedése után elmentem az Allatfkert- be, ahol megcsodáltam a fekete keselyűket, a krokodilusofc állatot, melyet Pesten nem láthatok. Kószáltam a varsói zsibpiacon, aminek a mi Tangónk halvány és élettelen utánzata. Beszélgettem Pendereckivel, a legnagyobb élő lengyel zeneszerzővel, és egyszer... a varsói utcán miéi sapkás. bricsesznadrágos zenészekre találtam: álltak a forgatag közepén, csörömpöltek, sípoltak, komyikál- tak — népdalt, valóért, tangót, filmzenét, ami épp eszükbe jutott, vagy amit az alkalmi közönség rendelt. Kitűnő volt a hangulat, színes tömeg verődött össze, gyűlt is a pénz szépen, mert a muzsikálást újabb és újabb tányérozás követte. Bennem pedig váratlanul félidéződött a lengyel mulatozás közepette az én két régi sorom: »két rossz tálat ők zörgetnek / két faágat összeütnek« — így mondom: két régi sorom. mert ahogy távolodtam a Tinódi-élménytől, úgy vált egyre inkább sajátommá, ami valójában »kölcsönzés«. Megtoldottam rögtön néhány további verssorral, fejben persze, mert toll és papír nem volt nálam, meg stíl- szerűtlen is lett volna a pi- tyókás népünnepély kellő« közepén jegyzetelni. . Krakkóban aztán megismétlődött a varsói jelenet, A Barbakán falánál, ahová a helyi festők szokták legújabb képeiket kiakasztani, zenélt naphosszat a krakkói »macskazenekar«. Köréje gyűltek katonák és turisták, piacozó parasztok és prostituáltak, vándor zugárusoik, papok és diákok — farsangi hangulat kerekedett a krakkói őszben. Mintha Pieter Brueghel világa elevenedett volna meg néhány órára: az óváros épületei egészen kor- hűefc voltak... Mikor Pesten kiszálltam a vonatból, két hét távoliét után, vettem az újságárusnál egy napilapot Kinyitottam a közepén és olvastam — bambán, értetlenül: — »Meghalt Kormos István költő.« így mentem végig a városon, szürke arccal és zavarodottan, kezemben a nyitott újsággal, és az az őrült gondolatom támadt (azóta sem tudok szabadulni tőle), hogy ha Kormos Pista eljön Lengyelországba, talán... És már láttam is őt: ül a járdaszélen, kacag a színes forgatagon, egyik kezében az elmaradhatatlan Goloises- cigaretta, a másikban frissbarna gesztenyék... Mire hazaértem Óbudára, készen volt a vers, az Utcai zenészek. Tíz percig sem tartott, amíg leírtam. Hajnal Gábor TORLÓDNAK összeszorított száj mögött torlódnak a szavak emlékek húznak el a csönd lidércege alatt mély átmomoan is felnyögón a víz rólam szakad szólni? csak visszahngzik a csönd füstízű köd alatt, összeszontott száj mögött torlódnak a szavak. Rares János BÜCSÜ Szakállas szelek lengenek nádasunk jég közé szorult tájunkra fagy feszül avarló földünkre hó szitál Éket húznak vadlibák leskelnek vadászok jajongó gágogás zuhan s vér pihéz az erdőn Pákolitz István Magabiztos A botfülú mindenha intonál Fejest ugrik az úszni nem tudó Kioktat a befuccsolt életű A kopott kokott mimes szentfazék Hajnal Gabriella textilművész munka« mutatták be Budapesten a Műcsarnokban. Képűnkön : Bizánc című alkotása.
