Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

Százötven éve született Verne Gyula 1828. február 8-án szüle­tett a franciaországi Nantes­ban a világirodalom egyik legsikeresebb alakja, az ifjú­ság nagy barátja, a tudomá­nyos-fantasztikus regény mindmáig utolérhetetlen mes­tere; Verne Gyula. Olvasott­sága ma sem csökken. Tíz év­vel ezelőtt négyezer magyar családnál végeztek fölmérést, amely szerint a külföldi írók közül Verne áll az élen, utána Dumas, Lev Tolsztoj követke­zik. Sok híres író, tudós, fel­találó, sőt több űrrepülő is forgatja és olvassa ma is mű­veit, barátjának vallja a nagy ismeretterjesztőt és szórakoz­tatót, akinek képzeletét be­érte vagy túlszárnyalta ugyan a tudományok haladása, még­is sok tudóst, felfedezőt raga­dott meg ifjú korában a nagy vernéi varázslat: erőt venni a természet akadályain. Szülővárosán a Loire folyik keresztül. Közel van az At­lanti-óceán partja, s a hajó­kon gyakran lehetett látni egzotikus állatokat, gyümöl­csöket, a nagyvilágba induló kalandorokat. Az ifjú képze­letét is felgyújtotta a sok lát­vány. Vonzotta a tenger, az ismeretlen partok képe, az óceán mélyének titka. Tizennyolc éves korában, egy könnyelmű szerelmi ígé­ret miatt hajóra szökött, de édesapja idejében leszedte a fedélzetről. Párizsba küldte, bogy jogot tanuljon, mint ő maga. Verne azonban az iro­dalomhoz vonzódott. Megis­merkedett korának híres írói­val, tudósaival, közben szín­padi műveket írt. Egy-két színdarabját mérsékelt siker­rel be is mutatták. Sorsa ak­kor változott meg, amikor Hetzelt, Párizs népszerű könyvkiadóját fölkereste egy szokatlanul kalandos regény­nyel: öt hét léghajón volt a címe. A regény óriási sikerl aratott. Hetzel húsz évre szó­ló szerződést íratott alá vele Verne ettől kezdve csak az irodalomnak éjt. Egymás után jelentek meg kalandos regé­nyei, amelyeknek ezt az ösz­szefoglaló címet adta: Rend­kívüli utazások. Megírta a Hatteras kapitány című re­gényt, amelyben ez a rendít­hetetlen akaraterejű férfi az Északi-sark meghódítására vállalkozik. Az Utazás a Föld középpontja felé című regé­nyében a szereplők sok ka­land után a Stromboli kráte­rén át jutnak vissza a fel­színre. Az író merész fantá­ziája azonban nem elégszik meg a Földdel. Újabb hőseit már a kozmikus világba kül­di. Erről szól az Utazás a Holdba és az Utazás a Hold körül című regénye. Verne lassanként jómódú és elismert ember lett. írói ambíciója egyre nőtt, s mind­inkább olyan témákat kere­sett, amelyekben humánus eszméit életre kelthette. Ér­deklődése az óceán felé for­dult Megírta két híres regé­nyét: Utazás a tenger alatt (Nemo kapitány) és később A rejtelmes szigetet. Verne nép­szerűségét mutatja, hogy a Dél csillaga, Grant kapitány gyermekei, Strogoff Mihály, A 15 éves kapitány, Kétévi va­káció, A dunai hajós című re­gényéből filmet készítettek. A háború nem Verne vilá­ga, mégis több regénye játszó­dik háborús környezetben. Mindig az elnyomottak, a sza­badságért küzdők mellé állt. A lángban álló szigettenger című regényében a török ura­lom elten harcoló görög sza­badságharcosok iránt lelkese­dik, Észak a Dél etilen című regényében az angol elnyomás ellen harcoló amerikaiak mel­lett foglalt állást. A névtelen családban a kanadai franciák szabadága érdekli az angol el­nyomókkal szemben. De a Sándor Mátyásban fölemeli szavát a magyarok érdekében is a Habsburg-elnyomással szemben. Verne — a közhiedelemmel ellentétben — többször hosszú tengeri útra indult. Járt Ang­Kamarakoncert— kamaraközönségnek Népszerű műveket mutatott be a Liszt Ferenc Kamaraze­nekar hétfőn este a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Műsoruk csaknem másfél év­századot és három zenei stílus­irányzatot ölelt fel, már csu­pán ezért is nagyobb nyilvá­nosságot érdemelt volna. Ám — nem tudjuk, miért — a hangversenylátogatók száma egyre csökken megyeszékhe­lyünkön. A Sándor Frigyes és Rollo János álltai irányított nemzet­közi hírű együttest szerencsé­re a legkevésbé sem befolyá­solta a félig üres nézőtér; már az első műsorszámmal igazol­ták hírnevüket. Pedig Händel 1739-ben Londoniban kompo­nált a-moU concerto grossója korántsem tartozik a barakk kamaramuzsika legkönnyeb­ben előadható alkotásai közé. Szigorú, feszes tempói, az utolsó tételek »teraszos« di­namikai felépítése magas ren­dű hangszeres tudást, alkal­mazkodási képességet igényel­nek — aminek a zenekar tö­kéletesen eleget is tett. A szó­lamok tiszta hangzása, össze­szokottsága világszínvonalat sejtet, akár a tempóérzék és a dinamikai felkészültség. Mozart C-dúr zongoraverse­nyét Jandó Jenő játszotta. A fiatal pianistát nyolc évvel ez­előtti pályakezdése óta mint a romantikus zongoraművek avatott előadóját tartottuk számon — ezért éreztük meg­lepetésnek az 1783-ban kelet­kezett, meglehetősen sok ba­rokk elemet tartalmazó kon­cert műsorra tűzését. Csak a választásnak örülhettünk — az előadásmódnak már ke­vésbé. Az első tétel gyors me­lódiájának könnyedség nélküli kopogása, a Schubertét »elő­legező« indulóritmus elnagyo- lása, terjengős volta igen ke­vés örömet szerzett, a második teteiben a bántóan hangos plánok, az indokolatlanul rö­vid billentések még annyit sem. A harmadik — rondo —• rész a tánc öröme helyett unalmat árasztott romantiku­san elnyújtott ritmusaival. Nem tudhatjuk, mennyire be­folyásolta a tehetséges, fiatal zongoraművészt hangszerének különös cimbalomhangja, ám azt gyanítjuk, inkább a mű és az előadó viszonyával, a vá­lasztással . és az értelmezéssé! volt baj. Sajnos, ezt igazolta a ráadás, Mozart a-moll szoná­tája utolsó tételének — a ne­vezetes »török« indulónak — a oemutatása is. Csajkovszkij Vonósszerenád- j a — ez a németesen benső­séges, franciásian elegáns hang­vételű, oroszosán melankolikus hódolat Mozart emlékének — egyike a rornantikus kamara- muzsika legnépszerűbb, leg- "-"ikrabban játszott alkotásai­nak. Csapongó hangulatai, változatos dinamikai megoldá­sai nem csekély megpróbálta­tást jelentenek a legképzettebb együttesek számára is — de a Liszt Ferenc Kamarazenekar ebben a produkcióban is állta a próbát. Az .első — sonatina — rész klasszikusain szigorú megformálásáért és a mérték- tartásért tetszett — valóban megérezhettük benne Mozart szellemét —, s a második — keringő — tétel sem hatott parttaiainul szentimentálisnak — holott az előadói hagyomá­nyokból, sajnos, ezt kellett megszoknunk. A csúcsot, a legmaradamdóbb élményt két­ségtelenül a harmadik — elé­gia — rész fájdalmasan elmé­lázó dallamánaík ki! sa jelentette, itt csodálhat.. eg ismét á heged úszókon tuouvö- lően szó -istálytiszta hang­zását. ij edik tótel orosz dallam;-, .alt előadása a tempó­jában is stílushű formálás re­meke volt. Tehetséges, tökéletesen kép­zett együttest ismertünk meg a Liszt Ferenc Kamarazene- karban. Koncertjük jóval na­gyobb közönséget érdemelt volna. h, A. liában, az Egyesült Államok­ban, a Földközi-tengeren. A földkerekségről szóló ismere­teit mégis inkább könyvekből, útleírásokból, hivatalos je­lentésekből szerezte. Élete de­rekán otthagyta Párizst és Amiens-be költözött. Itt írta tovább híres regényeit, ame­lyekben tág teret szentel a tetterős fiatalok küzdelmeinek. Ifjú hősei gyakran csak gye- I rekemberek, akiket a sors ne­héz próba elé állít, a vernei ifjak azonban bátrak, kitar­tóak, nemes gondolkodásúak, s küzdelmüket siker koronáz­za. Aligha volt még olyan író, alá annyira bízott volna az ifjúság tetterejében, mintő! Verne Gyula művei nem közönséges kalandregények. Az írót. a kalandregény mű­velőitől mindenekelőtt tudo­mányos és technikai felké­szültsége különbözteti meg: szinte minden tudományban jártas, technikai ismeretköre és érdeklődése az akkori írók között a legnagyobb. Ezt úgy érte el, hogy barátságot kö­tött kora legkiválóbb tudósai­val és feltalálóival, tanácsot kért tőlük, javaslataikat be­dolgozta műveibe. Tájékozott­sága mellett másik nagy eré­nye páratlan fantáziája. A regény cselekményének bo­nyolítását, az alakok jelle­méből, törkevéseiből eredő eseményfonalat fordulatosán, lélegzetállító merészséggel és aprólékos realizmussal szövö­geti, s nemcsak az olvasó fan­táziáját ragadja meg. hanem lelkesülését, részvétét és együttérzését is föl tudja kel­teni. A fő alakok Verne írás­művészetében gyakran irreá­lisan merész törekvései mel­lett a mellékszereplők vaskos realitással megrajzolt figuráit. Az elnyomott fajok attakjait nagy rokonszenvvel ábrázol­ja, s mindig a szabadsá­gukért küzdő népeik mellett foglal állást Verne az emberiség legjobb tudományos és technikai tö­rekvéseit népszerűsíti. Küzd a háború, az elnyomás, a gyarmatosítás ellen a maga módján, így a mindennapos kalandregény buktatóit mesz- sze elkerülő, nemes emberi indulatokat és törekvéseket hordozó, méltán népszerű re­gényírót köszönthetünk benne 150. születésnapján. Tari János A bolgár folklór m A bolgár nép csodálatosan gazdag és sajátos örökséget őriz zenéből, dalokból, táncokból. Folklóregyüt!esett már a világ sok országában megcsodálták, cs sokan, amikor elismerés­sel szóltak bemutatóikról, szakmai titkokra is »gyanakodtak«. Pedig valójában nincs szó semmiféle titokról, hacsak nem az, hogy Bulgáriában hagyományosan nagy gondot fordí­tanak a népművészet ápolására, fejlesztésére. Pénz kell hozzá Á tiszafáktól a réti sasig Az utóbbi években egyre szervezettebben dolgoznak a természet védelme érdekében, ám a veszélyforrások mind­egyikét még korántsem szün­tették meg. Itt-ott napvilágot látnak híradások, riportok ar­ról: az előrelátó tervezés hiá­nya vagy a felelőtlenség kö­vetkeztében milyen károk es­tek vizekben, növényekben, régi parkokban, ritka fákban. Túl a védettség biztosításán, azt a felmérő munkát is ered­ményként kell elkönyvelnünk, melyet a különböző természet- védelmi bizottságok végeznek országos és megyei értékek védetté nyilvánítása érdeké­ben. Nem kivétel ez alól a somogyi testület sem. Ebben sok olyan szakember tevé­kenykedik, aki a természetben a természetért dolgozik. Nyil­ván ennek eredménye, hogy a természetvédelem egyre gyor­sabban fejlődik. A múlt évben országos érté­kű védett területté nyilvání­tották a csokonyavisontai fás legelőt és a babócsai, Hasa­kért elnevezésű nárciszost. A bizottság előkészítette o sza- lacslcai löszdombok és a so­mogyion Kupa-várhegy vé­dettségi , javaslatát. A megyei értékű területek védettsége ér­dekében a műemlékvédelmi albizottsággal egyeztetik mun­kájukat, s elsősorban ott gon­doztatják a parkokat, ahol a kastélyokat védetté nyilvání­tották és folyamatosan hasz­nosítják. Tovább foíytattáK a védelemre érdemes területek felkutatását, felmérését. Á bi­zottság tagjai e munkájuk közben eljutottak a somogy- sárdi kastélyparkba, a so- mogytúri Kunffy-képtár parkjába, megtekintették a péterhidai fás legelőt, a csur­gói gimnázium és a rinya- tamási kastély parkját, s vé­Molnár Zoltán ( I Eljegyzés Klári, akinek esetleges hiá­nyos értesüléseit mindig pótol­ták kitűnően működő ösztönei, tulajdonképpen menekülés­vágyat érzett. Kíváncsisága azonban na­gyobb volt, lekuporodott, ta­lán a várépítőkhöz, talán csak a láthatatlanná válás szándé­kával. Vajon mit követhetett el ez a Laci? Erőszakoskodott a lánnyal? De hát elment a vő­legény és a menyasszony is.., Összevesztek? Valóság vagy félreértés miatt? Persze ennek a Gittának is olyan lehet a lánya, mint ő maga... — Hát hallja, fiam, hogy mit csinált maga itt nekem? kezdte Gitta — Na miért mászik olyan rettenetesen las­san? ösztönösen visszalépdelt, hogy minél távolabb legyen Kláritól, most már a horog bele van akasztva a fiúba hátha sikerül elhúzni innen. Laci a lehetőségek közül Lajos bácsit választotta ma­gának. Hiszen ő kiáltott be neki a vízbe. Neki intett hát, lehetőleg derűs arccal. De La­jos bácsi Gittá felvonulása láttán jobbnak látta visszavo­nulni, ő sem ragaszkodott ahhoz, hogy közvetlen tanúja legyen Gitta és Laci találko­zásának. Gittát Laci a gyerekek vára mögött akarta megkerülni. Bocsánatkérően szólt valamit: — Én nem is tudom, asszo­nyom ... izé... Gitta néni... Tessék parancsolni, Lajos bá­csi! De Lajos bácsinak semmi parancsolni valója nem volt. Kérése lehetett volna, valami­kor, erede lileg. Hogy a töb­biek kedvéért meghívja Lacit negyediknek a páros tollaslab­dajátékhoz, vagy a nagymama kedvéért kihívja a veszedel­mes Dunából... Ám Gitta beavatkozása őt teljesen fölöslegessé tette. Egy bocsánatkérő legyintéssel vissza is akart vonulni. De nem tudott. A lelkiis- meret megszólalt benne, hogy talán mégsem kellene itt ma­gára hagyni ezt a szegény fiút Gitta szörnyű karmaiban. Té­tován megállt. Gitta viszont azonnal észre­vette Lajos bácsi ingadozását, és semmiképpen sem akarta megvárni, hogy humanitárius segélykísérletté fejlődjék, — Csak ne lajosbácázzon most, nagyon kérem ! Én aka­rok magával beszélni! XXXIIL Laci már az épülő var meg­kerülésének manőverét vé­gezte, de a két lurkó ezt már nem állhatta: — Hátulról meg akarja tá­madni a várat! Tüzelj az el­lenségre ! Felkapkodták a maradék sárgolyókat, és Laci csupasz felsőtestét elárasztották löve­dékeikkel. Csak úgy csattan­tak. a sárpacnik a mellén, há­tán, karján... Gitta azonban, aki fenyege­tően közeledett hozzá, még veszélyesebbnek látszott, azért oda sem hederített a külön­ben kellemetlen sárbombák­ra. — Tessék, kérem... — mondta a lehető legudvaria­sabban. De ez most úgy hang­zott, mint a hitvalló minden­re elszántsága: itt állok, más­képp nem tehetek. Ebben a pillanatban talál­ta el Gittát egy eltévedt sár­golyó. A vállát. A blúza, de még a nyaka és arca is szep- lősire fröccsent! — Hát azért ez már még­is... ! — kiáltotta — mocskos kölykei ! — Na, menjetek innen! — szólt rájuk halkan fogott in­gerültséggel Klári. — Mi csak Lacit akartuk ! — jelentette ki Péterke, ke­zében egy nyilvánvalóan még mindig eldobni szándékozott veszedelmes bombával. — Elmenni! — kiáltotta Klári. — Szép kis megfenyítés ... — jegyezte meg a sértett Git­ta —, elmenni és kész... ezért olyan jól nevettek ezek a gyerekek! — Te csak nekem ne be­szélj nevelésről, drááágám. .! — utasította vissza Klári, aki nem tudta pontosan Kati ese­tét, de ennyit megkockáztat­hatott. ■— Hallatlan! —■ Gitta már majdnem sírt — rám uszítja a kölykeit, és még neki áll feljebb ... micsoda haramiák, istenem! Laci már meg is ragadta az alkalmat és a vonakodva, de mégis elvonuló két várépítő és várvédő hőssel együtt át­húzódott a csónakház irányá­ba. — Uszította rád a... majd megmondtam kicsoda micso­dát ... szerencséd, hogy nekem modorom van... — mondta méig Klári és Gusztihoz for­dult. — Innen azoonnaaal el­megyünk, Gusztikám! — Hát csak szólj hozzá, La­jos — fordult most már az egyedül a keze ügyébe eső Lajos bácsihoz Gitta — mi­csoda banda! Megdobálnak, és még nekik áll feljebb!... (Folytatjuk) dettségre javasoltak néhány nagy értékű, megyénkben rit­ka, egyedülálló fát is. Természetesen aligha lenna eredményes a munkájuk, ha a »másik oldal« erre oda sem figyelne. A somogyi 'emberek­re gondolunk és a természet- védelmi értékek kezelőire. Ép­pen ezért a megyei albizott­ság nagy jelentőséget tulajdo­nít a szemléletformálásnak, s ez a munkatervében is tükrö­ződik. Megrendezte — a barcsi tájvédelmi körzetben — a ter­mészetvédelmi napot, azonkí­vül a természetbarátok és a turisták találkozóját. Július elején Zala megyében tapasz­talatcserén vettek részt. Tavaly egy-egy — sZaknyel- ven szólva — objektum fenn­tartásához sok tízezer forint­ra voit szükség. Például a bárdibükki parkra 50 ezer fo­rint jutott, az iharosberényire csaknem 111 ezer forint. So­kat költöttek a fonyódi védett íeketeíenyő-erdőre (60 ezer fo­rintot) és a babócsai vár­dombra is (36 ezer forintot). Mindent összevetve a múlt évben Somogybán több mint 276 ezer forintot fordítottak természetvédelmi célokra. A természetvédelmi albizott­ság napokban tartott ülésén ezeken kívül szó volt az idei terveikről. Országos értékű védettségre javasolják a sza- lacskai löszdombokat. A leen­dő tájvédelmi körzet nagysá­ga 4 ezer hektár. Rinyatama- si környékén réti sas fészkei. Az igen ritka madár minden­képpen megérdemli a védett­séget, a környéket 200 hektá­ros területen szeretnék óvni. Harminchektáros a megye legértékesebb arborétuma Ág- neslakon. Ugyanekkora a zá­kány! erdő. Mindkettőt or­szágos értékű természetvédel­mi területnek javasolják. Több ritkaságot megyei védelemre ajánlanak. Jelentős rendezvények lesz­nek Somogy megyében: a bar­csi ősborókásban az országos és a megyei természetvédelmi nap; a gyertyános! erdőben a turisták és a természetbarátok találkozója; tapasztalatcsere Vas megyében. A természetvédelmi albizott­ság erőfeszítései legföljebb a munkájukat figyelemmel kísé­rőknek mondanak valamit. Valójában akkor győződhe­tünk meg eredményeikről, ha megnézünk egy-egy természet- védelmi területet vagy objek­tumot. Akkor ugyanis kide­rül: nincs ott semmi feltűnő, ami a bizottság »keze nyomá­ra« mutatna. S a természet- védelem lényege éppen ez; eredetiségükben megtartani a még megmaradt értékeket. M. A. Somogyi Népláp

Next

/
Thumbnails
Contents