Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-07 / 32. szám

1 Ahol au ördög is megszelídül Könyvek, olvasók Ötvöskónyiban A megszépült Dorottya Bálról bálra Sanoá*" dteß felébe» — egyéb .napirendek mellett — a községi könyvár helyzetét Is megvitatta az Ötvöskónyi Köz­ségi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. A létesítmény 1976 októberében költözött új épü­letbe, az általános iskolához épített, oldalszárnyba, s ettől kezdve — idézünk a vb-ülés jegyzőkönyvéből — «« könyv­tár munkája színesebb és sok­rétűbb leit. Jelenleg ellátja a községi és az iskolai könyvtár funkcióját is...« Az ezeraegyvesn lelket szám­láló falu nemcsak több és jobb könyvet igényeli, hanem a kölcsönzésre, az olvasásra megfelelő helyet is — igy ha­tározták el a beruházást. Az épület csaknem negyedmillió­ban van, bebútorozásában a megyei és a járási könyvtár segített. A létesítmény ad ott­hont az alkalmi ünnepségek­nek; ott tartják , a szakköri foglalkozásokat, az író—olvasó találkozókat. Hétszáz könyvet vettek át az iskolától, így majcasona SflOO kötet soraieozík: a könyvtár polcain. Főképp Csóka Gyuláná ta­nárnő érdeme, hogy az olvai- sásban, a kölcsönzésben na­gyot léptünk előre — mondot­ta Árok József vb-titkár. Ö a könyvtárosunk, és ajánlásait a felnőttek és a gyerekek egya­ránt megfogadják. A négy évvel ezelőtti ötvennyolcról tavaly már százötvennyolcra nőtt a beiratkozott olvasók száma, közülük kilencvennégy általános iskolai tanuló. Több ezer könyv került ki a lakos­sághoz, hisz egy-egy kötetet évente többször is cserélnek. Évi tízezer forintot költünk új könyvek vásárlására, jövőre azonban ennél többet szánunk erre a célra. A könyvtárost, Csóka Gyu- lánét nem találtuk, azt vi­szont megtudtuk, hogy — a falu vezetőinek őszinte sajná­latára — nyugdíjba készül. — Az utódjának kijelölt pe­dagógus szintén alkalmas a AgrometeoroSégusok vizsgálata Az európai szocialista or­szágok tudósai befejezték az országaik területéin található agroklimaítikiai tényezők ta­nulmányozását. A több éves kutatási munkában a Szovjet­unió, Bulgária, az NDK, Len­gyelország, Csehszlovákia és Magyarország tudósai vettek részt Az éghajlati tényezők érté­kelését különböző mezőgazda­sági kultúrákon, az őszi bú­zán, a kukoricán, a burgonyán, a cukorrépán és a szőlőn vé­gezték. A vizsgálatok eredmé­nyei lehetővé teszik, hogy e növényi fajtákat azokon a te­rületeken termesszék, ahol a lekedvezőbbek az éghajlati feltételek, a legracionálisáb- ban kihasználhatók. —■ a ter­melékenység fokozása szem­pontjából — az éghajlati té­nyezők. A szocialista országok tudó­sainak kollektív munkáját a tervek szerint atlasz és kézi­Mozi vagy tv? Közvélemény-kutatást ren­deztek a közelmúltban Bulgá­riában. Körkérdést tettek fel: »Moziba jár szívesebben, vagy televíziót néz, és ha igen, miért?« A mozi javára beér­kező válaszok szerint a meg­kérdezettek 56 százaléka úgy vélte, a mozi azért jobb, mert ott színes, filmeket láthatnak, 41 százalékuk a szabad téma­választást hangsúlyozta, 26 százalékuk azt, hogy a film­színházban — a tévévei ellen­tétben — új filmeket tekint­het meg, 17 százalékuk pedig a társasélet egyik lehetőségé­nek vélte a moziiátogatást, mert ez számára az otthonról való kimozdulást, a barátok­kal való találkozást is jelenti. A megkérdezettek 22 száza­léka hetente, 20 százaléka ha­vonta 1—3 alkalommal, 34 százaléka ritkán, 24 százaléka pedig nem jár moziba. A mo- zilátogatők között több a fér­fi, mint a nő. Az idősebbek ritkábban, a fiatalok sokkal gyakrabban látogatják a film­könyv formájúban is kiadják. Elsőként a mezőgazdasági szakemberek, valamint a KGST-tagorszáigok tervező szervei kapják kezükbe a ter­mésre ható legfőbb ténye­zőkről, a hőről és a nedvesség­ről összegyűjtött, egyesített adatokat. Kellett udvariaskodnom? Hogy régóta vár, ugye... Enyhe vállvonás a volán mö­gül: ez a dolgom. De a kö­zömbösre álcázott mondat­ban benne volt: jó dolgotok van, pinceszeren esztek-isz- tok, én meg fagyoskodhatok a nagy éjszakában. Pedig még nincs is késő. Alig múlt tíz óra. Tizenegy­re a garázsban lesz. Persze, ha reggel korán indul vala­hova. .. Hagyjuk. Igaza van, ez a dolga. Többek között, hogy engem hazafuvarozzon. Vajon hogyan számolják el ezt az utat? Azt nem írhat­ja a menetlevélre, hogy Ba­lázs János iskolaigazgató. Igaz, ez se az én dolgom. Az ember sose tudja, mi származhat egy ártatlan ut­cai találkozásból. Megy gya­nútlanul a munkahelyére, és elébe toppan egy hajdani kollégája. Óriási ováció, az­után a harmadik mondat: tu­dom, sietsz, ismerem a pon­tosságodat, de most már igazán kijöhetnél egyszer, eldumálnánk egy kicsit. •— Nem lelkendezhettem, mert tréfába csomagolva adta tud­tomra: megsértődött. — Ja, a szakközépiskolai igazgató úr nem ereszkedik le az általá­nosban güriző kartársához. Külön kaszt. — Hülye vagy. — minősítettem a megjegy­zését, és mindjárt meg is ál­lapodtunk, hogy a közeli na­pokban kimegyek hozzájuk. — A kocsira ne legyen gon­dod. Négyre jő lesz? A suli előtt. Fehér Polski. Rendben. A hegyről persze nem volt szó. Még szerencse, hogy a pince mindjárt a domb alján van. Talán agy kilométer stmem. Bár ééhaéém még tous­sé nyálkás volt a kövesút- tól vezető gyalogösvény. Hát ez igazán nem hiány­zott! Miért is nem hárítottam el a meghívást? Igaz, tulaj­donképpen jól megvoltunk Jancsival. Kezdő tanárokként gyakran szórakoztunk együtt. Ugyanabban az évben is nő­sültünk. Még az egyetem le­velező tagozatát is közösen kezdtük el. Igaz, fél év után megunta. Ott maradt, engem meg behelyeztek a városba. Néhány éve azután más köz­ségbe került. Hát ne mond­ja, hogy lenézem, ami nem lenne igaz akkor sem, ha ép­pen nem ígérem meg neki ezt a látogatást. De megígértem és teljesí­tettem. Tulajdonképpen lehetett volna emlékezetesen szép is ez az este. Csevegés a falu dolgairól, a tanításról, egy- egy jó vicc, régi történet, pincehideg vörös bar. í. Még így is, hogy négyen összeve­rődtünk. A tsz főkönyvelője — aki tulajdonképpen a hosszasan betegeskedő elnö­köt helyettesíti, innen a ren­delkezési joga a kocsi fölött — meg a boltvezető. Jó ba­rátok? Inkább alkalmi ivó­társak. Talán a harmadik pohár után kezdték. A főkönyvelő: — Igazgató 'elvtársam, ha nem veszed sértésnek... Azt hiszem, én vagyok az idő­sebb. .. Mit lehetett tenni? Föl­emeltem a poharat. Szeren­csére csókolózni nem kellett, megelégedtünk egg kézfogás­Eközben fokozódott a far­sangi nyüzsgés a városban, más helyszíneken is megkez­dődött a mulatság.' A Kapos éttermében a szül oki és a miklósi német nemzetiségi együttesek teremtettek han­gulatot Huber Márton, a pé­csi rádió német adásának egyik munkatársa szellemes szöveggel kötötte össze a mű­sorszámokat. A hangulat haj­nalban hágott a tetőpontjára: A herceg és Dorottya bevonul a szállóba. a vendégek összefogózva »vo- natozták be« a termeket. Hét- százhúszan voltak, a bevétel is ehhez méretezett: száz­nyolcvanötezer forint. Az éte­lek közül legnagyobb sikere ennek a menünek volt; er­Sváb bál a Kapósban. sál. A boltvezető nem szólt, zavartan krákogott, de ő is legalább tizenöt évvel idő­sebb mint én. Mit csináljak? Akkor veled is szervusz! Semmi baj, csak ne hajbó­kolt volna annyit! Azután nem vártak sokáig. A főkönyvelő előhozakodott a fiával, aki ugyan nem a legjobb tanuló — te jó isten, csak nem a negyedikes Son­kái Laci apja? —, de azért, ugye, most már csak megjön az esze... Ha besegítenéd va­lami főiskolára. Ha már az érettségiig eljutott. — Még csak ezután fog, ha minden jól megy — vágtam közbe, alighanem kissé indulatosan. — Persze, de most igazán nekidurálja magát, nagyon megígérte. Nem lennék há­látlan, ugye... Mert neked igazán jó összeköttetésed van fölfelé. És az sem mindegy, milyen az ajánlás. Mit lehet erre válaszolni, ráadásul vendégként? — Azt hittem, beszélgetésre hívta­tok, kellemes időtöltésre, nem protekcióért nyavalyogni! — formáltam a szavakat, de visszanyeltem. Helyette vala­mi nyökögésféle jött a szám­ból, hogy ma már nem megy olyan könnyen az ilyesmi, meg az a gazember kölyök is tudhatná... Kerestem Jancsi tekintetét, de ő éppen azzal volt ret- tennetesen elfoglalva. hogy egy kolbászdarabról lehámoz­za a rászáradt bőrt. A főkönyvelő nem is szólt többet errät De most már raegiemtrk, b&nmkm fSlve­heti a telefont, és szólíthat pajtikámnak, édes haverom­nak, de még azt is elhíresz­telheti, hogy hozzá járok pin­ceszerre. Azután jött a boltos. Hpgy ismerem-e a főnökét. Már hogyne ismerném, együtt ülünk a járási vb-n. A tel­keink is közel vannak egy­máshoz. Nagyon rendes em­ber, őszintén mondhatom. Később, amikor kimentem, ott várt az eresz alatt. — Kérlek, ha szólnál neki. Vala­ki följelentett, nagy vizsgá­lat indult, tegnap fejezték be. Az egyik revizor azt mondta, ez már rendőrségi ügy lesz. Csak a főnökömtől függ, hogy simán elenged-e? A kárt természetesen megfi­zetem. Te jó ég, hogyan köszön­jek el? De előbb torkon ra­gadom Jancsi barátomat. Várjunk csak! Hogyan is ta­lálkoztam vele? Alig három háznyira az iskolától. Fél nyólc volt. Pontosan érkez­tem. Semmi kétség: várt rám! Feltűnhetett volna, hogy máskor is összeakad­tunk, de legföljebb odáig ju­tott el a meghívásban: egy­szer már kinézhetnél hoz­zánk. De ezt egyikünk sem vette komolyan. Igaz, két éve még csak beosztott nevelő voltam... Felbukkannak a város fé­nyei. — Melyik utca. — Meg­mondom. Igen. Itt balra ugye? A második ház. Tessék parancsolni. Köszönöm a fu­vart. És ne haragudjon, hogy ilyen későig elmaradtam.. Ugyan, nem érdekes. Jó utat. Vigyázzon, mert egyre síko­sabb az út. Igen. Jő éjszakátd FmSt U*&lé dészpalacsinta, gödreheíyi ve-^ gyes tál, szuloki meggyes kelt rétes, narancs. Pengett a citera, a mando­lin a Park étteremben. Kólóra szólított a Dráva délszláv együttes, mely a barcsi já- ' rásból érkezett. Amikor má­sodszor ott jártunk, a vendé­gek már a »jó emberek kis he­lyen is elférnek« játékszabá­lyainak tettek eleget: három- száznyolcvanan voltak. Radi- vojevics Sándor csevabcsiesá- jával ismerkedtek. A pécsi Milán étterem üzletvezetőjé­vel érkezett a törzsközönsége is, -két buszon, ö pedig, mint show-man előadóként is föl­lépett, elárulta készítményei­nek titkát. A fűszerek arányá­ról persze nem volt hajlandó nyilatkozni. A Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ­ban a Mozaik együttes hat­száz tinédzsernek játszott. Igazi, fiatalos, báli hangulat volt. Az amaíőrszínpadok tag­jait is felfedeztük köztük: még itt is volt idejük a ta­pasztalatcserére. A Kerékkötő együttes muzsikálására is so­kan voltak kíváncsiak: való- „iágcs táncházi hangulat ke- -zcsedett az egyik teremben. Közben vigalom volt az ÉDLSZ Művelődési Otthon- Van, a Móricz Zsigmond Mű­velődési Házban és a kapós- füredi klubkönyvtárban. É» most vissza Dorottya-bálba! Don nya — tudtuk — meg­szépül. Így is történt, de na­gyon számítottunk arra, hogy a műsorban is végbemegy ez a jótékony változás. (A tava­lyi emlékre gondolva.) A meghirdetett programból még nem lehetett tudni semmit. Igazában csak Kar da Beáta örvendeztetett meg és a Kör­mendi Vilmos vezelte Jokers együttes, másoknak nyilván Payer András nyújtott élményt vagy Házi Erzsébet, Felföldi Anikó. Véleményünk szerint nem kell tovább kísérletezni műsorral: legyen jó zenekar néhány kitűnő énekessel a nagyteremben és az étterem­ben. Elég, ha erről gondosko­dik a vendéglátó. A hall mű­sorról még annyit: csonka is volt. Mikes György és Somo- ; gyi Pál jó viccet csináltak, »csak« három órát késtek, azaz lekésték saját szereplésü­ket .... Éjfélkor a herceg visszaadta hatalmát, Dorottya megszé­pült Mit csináltak addig sze­gények? Fönt a szállóban néz­ték a tévét Miért nem tán­colhattam a rút Dorottyával? A szép lányok a szép herceg­gel? A szépségversenyt Kertész Gabriella nyerte, s a további két helyezettel együtt ajándé­kot kapott Varga Ferenctől, a Dorottya-szálló igazgatójától • Horânyï Barna—Lcskő László tatodat aHMtósát®, és sauves*i vállalja is — hallottuk Grof- sics Jánosodtól, az általános iskola igazgatójától, ö kalau­zolt bennünket az iskolához toldott, még vakolatlan falú könyvtárban. A gyerekek ép­pen a társadalomkutató ■ ver­senyre készültek. Ehhez az irodalom java részét helyben megtalálták, csak néhány kö­tetért kellett Nagyatádra men­niük. Örömmel újságolták, mi­lyen nagy sikere volt az itt rendezett író—olvasó találko­zónak, a történelmi vetélkedő­nek, az Ady-emlékműsoniak. — A gyerekek nemcsak a könyvtári köteteket olvashat­ják, mert megmaradt az isko­lának a letéti könyvállománya is — mondta az igazgatónő. — Kötelező olvasmányok, isme­retterjesztő kiadványok nyi­tott szekrényben, a tantermek­ben várják, hogy tanulóink olvassák őket. A nyolcadikosok fordulnak meg legtöbbször a tágas, szé­pen berendezett helyiségben — most is őket találtuk itt A leggyakrabban körülállt pol­cokon, állványokon az ifjúsági regények és a tudományos, művészeti könyvek találhatók. Az irodalom meggyőző népsze­rűsítői a faluban — a gyere­kek.- A mi családunkban min­denki beiratkozott olvasója a könyvtárnak — hallottuk Sóla Piroskától. Kölcsönöz a nagy­mama, a két szülő és a nővér, no meg Piroska. A nagymama Jókaitól és Mikszátbtól olvas legszívesebben, az apa és az anya a máról szőlő szépirodal­mi műveket forgatja, a nyol­cadikos Piroska az indián­könyveket kedveli, de lelkese bújja a kötelező irodalmat is. Tóth Zsuzsa vállalta, hogy a szomszédoknak rendszeresén cseréli a könyveit... '— A szépen berendezett könyvtár rendre szoktatja az olvasókat — állította az igaz­gatónő, s nevetve hozzáfűzte; — Zsuzsának az öccse például ördögből- angyallá szelídül, ha belép ide... H. P. Hiteit érdemlő báli tudósí­táshoz legalább egy nap pi­henésre van szükség. A szom­bat este kezdődő farsangi bá­lok másnap hajnalig tartottak. Kezdjük az elején: a Doroty- tya-száiüóban palotással nyi­tották meg a megyebált. mely­re a legfőbb jellemző a köl- tőiség volt. Megjelent a bálon Csokonai Vitéz is, ruhakőlte- mények születtek erre az al­kalomra, no és sokat költöt­tünk ... A BM Kaposvár Táncegyüttes látványosan mutatta be az ünnepi táncot. A többszöri ismétlés után a nyalka huszárok a hölgyven­dégeket, a bájos lányok a férfiakat kérték föl. A her­ceg, Dorottya, s megálmodója, Csokonai még rövid ideig folyr tatták a Kossuth téren meg­kezdett beszélgetést, majd a szálló szakácsai engedélyt kértek a tálalásra. Ötszázöt­ven vendéget kellett ellátni földi jókkal. Nyolcvan kilo­gramm húst dolgoztak fel, és húsz kiló libamáj adott mun­kát a konyhán. A szálloda százharminc vendége — már hetekkel korábban rendéit szobát !— mind részt vett a bálon.

Next

/
Thumbnails
Contents