Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

A FIGYELEM PEREMÉN Dobozok sátortetővel KI * gazdája a családi ház­nak? Olyannyira egyértelmű erre a felelet, hogy tulajdon­képpen nem is érdemes be­szélni róla. Ha már elkészült az épület, beköltöztek a tu­lajdonosok, valóban nem. Ám a kérdés jogos, ha így tesz- szük föl : ki a "-gazdája-« a családi házak építkezésének? Értjük ez alatt a település fejlesztésére, korszerűsítésé­re, az esztétikumra figyelőket — akik hatósági munkával avatkoznak be a családi házak építésébe — és a tervezőket, is, akik a lehetőségeket "tál­cán kínálják«. Csakhogy mi pan a tálcán? Feszültség Somogy megyében a laká­soknak jóval több mint a fele családi házakban van. Vagy­is míg a kisebbik részt szer­vezett, szakmai és technikai szempontból magas szinten álló vállalatok végzik, addig a nagyobbik rész — a csalá­di házak — lényegesen szer- vezetlenebbül előrelátás nél­kül. többféle szempontot fi­gyelmen kívül hagyva készül el. Meghökkentő a tény. Az OTP által számon tar­tott egyik adat szerint a csa­ládi házak építésére a megyei igazgatóság annyi kölcsönt adott öt év alatt, mint amek­kora Kaposvár egyéves fej­lesztési alapja! És itt kell egymáshoz közelítenünk ezt a hatdlmas vagyont és az előbb említett tálcát. Hiszen köztu­domású: szinte már szegénye­sen tipizáltak a családi házak. Egy-egy településen hosszú utcákban jóformán csupa egyforma épület van. Ezek részben korszerűtlen tervek, részben korszerűtlen anyagok felhasználásával készültek. Az Építésügyi Tájékoztatási J Központ kaposvári irodájában I több tucat különböző terv van családi házak építésére. Mégis nagyon gyakori, hogy az építtető inkább egy terve­zőt keres föl, s "maszekban« elkészítteti vele leendő ottho­nának rajzát. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a magánla­kás-tervezés jelenlegi rend­szere nehezen viselne.el ala­pos kritikát: a tervezők egy része minden más szempontot félretéve pénzszerzési lehető­ségnek tekinti ezt, s a forin­tok csörgése könnyen elmossa az esztétikai igényességet. Arról nem beszélve, hogy ter­veikkel hosszú időre megha­tározott körülmények közé kényszerítik az építtetőket. S hogy milyenek ezek a körül­mények, hogyan van a lakás beosztva, megfelel-e a nyu­godt életkörülmények érde­kében támasztott követelmé­nyeknek — ez egyáltalában nem mindegy. Kölcsönhatás A lakások harmonikus belső rendje hatással van lakóinak a kedélyére. Még akkor is, ha ez egészen észrevétlenül ér­vényesül. Ha a tervek átlag- tervek, azaz a vélt átlagos igény alapján készülnek — néha rohammunkában —, ak­kor átlagos lesz az ilyen la­kásokban élők környezete is. A típustervek elkészítésénél, ajánlásánál éppen ezért nagy szükség van a szociológiai "kíséret« feltárására, figye­lembe vételére. Rossz példát nem lenne ne­héz keríteni. Sokkal nehezebb Amatőrszínpadok bemutatói« Az irodalom fóruma REGI GOND Kaposvár köz­művelődési életében, hogy kevés az olyan fórum, mely az irodalom, a művészetek, általában a kulturális köz­elet iránt érdeklődő fiatalo­kat — munkásokat, diákokat, ifjú értelmiségieket — össze­fogná, részükre ösztönző ere­jű rendezvényeket, vélemény­csere-lehetőséget biztosítana. Szerencsére kivételek is akad­nak, mindenekelőtt a Fonó­munkás Klub közösségének kezdeményezései kecsegtetnek sok jóval, nemcsak a működ­tető Pamutfonó-ipari Vállalat dolgozói, de minden, érdeklődő számára is. A Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban pénteken este megrendezett amatörszíppad- bemutató és vitaest például bízvást szolgálhat majd »min­tául« minden tanácstalan klubvezetőségnek, jellegével, ötletességével egyaránt. És mindenekelőtt a temati­kájával A szép szó művelői­nek és az irodalomkedvelő fiataloknak valóságos nemzet­közi gyülekezete volt ugyanis jelen, zsúfolásig megtöltve a nagytermet, majd a klubot, hogy megtekintse a Táncsics Mihály Gimnázium irodalmi színpadának és a Fonómun­kás Kisszínpadnak a bemuta­tóját, meghallgassa Dinnyés József és O. Crotowski len­gyel polbeat-énekes dalait, s végül gondolatébresztő beszél­getésen vegyen részt Gál Sán­dorral, a hazánkban is ismert csehszlovákiai magyar íróval és Gágyor Péterrel, a szintén Szlovákiából érkezett újságíró­val, rendezővel. Az irodalom e fóruma a diákszínpad bemutatójával kezdődött, nem is akárhogyan. Igaz, az Ady-összeállítás — a felkészülést akadályozó ne- ' hézségek miatt — »félkész ter­mékként« került a nyilvános­ság elé, tehát a produkciót egyelőre szakmai műhelybe- mutatóként kell értékelnünk, ám a nagy költőnkről Klujber László tanár által készített életmű-keresztmetszet így, »nyers« kivitelezésben Is jog­gal nyerte el a közönség tet­szését. Nemcsak azért, mert valóban a legjellemzőbb — szerencsére nem mindig a leg­ismertebb — költemények, no­vella-részletek, publicisztikai írásokból vett idézetek jól szerkesztett füzérét láthattuk- hállhattuk, hanem a színvonal miatt is. A válogatottal! szép orgánumú középiskolások nem »színészkedtek«, nem »mű- vészmanírokkal«, modoros gesztusokkal álltak a közön­ség elé, hanem önmaguk friss életérzéseit adták az Ady-re- mekekben, néhol talán — fel­nőttek szemével nézve — túl­zott ellágyulással néhol har­sogó szenvedéllyel — de ti­zenévesektől így természetes. Az elmúlt óv Ady-tmegemléke- zései során számos hasonló összeállítást láttunk, b többsé­güknél — sajnos — arra a kö­vetkeztetésre kellett jutnunk, hogy az »intellektuális« értel­mezésmód kátyúba vezet A Táncsics-gimnázium tanulói­nak műsora viszont éppen a »szenvedély központúságért« tetszett az olykor-olykor nyil­vánvalóan külsőséges momen­tumok ellenére is. Az est második felében a Fonómunkás Kisszínpad, amely évek óla példás igé­nyességgel mutatja be a kör­nyező országok legjobb íróinak alkotásait, most egy csehszlo­vákiai szerzők műveiből ösz- szeállílott produkcióval ruk­kolt elő, a megszokott egyen­letes színvonalon. Vértes Ele­mér, az együttes irányítója századunk csaknem valameny- nyi "civilizációs jellembeteg- ségét« belesűrítette a darab­ba Laco Novomesky, Gál Sán­dor és más szlovákiai alkotók művelnek ügyes, stílusos ösz- szeválogatásával, s hol mese­szerűen tiszta, hol szürrealis­tán torz figurák valóságos pa­noptikumából hozta létre a »szomorú városit«, a romlás és a tisztaság csatájának színhe­lyét Kár, hogy az egyébként szép, érett produkció itt-ott melodramatikussá vált, icipicit boldog békeidőkben hangula­tot árasztott; az igényes ösz- szeállításhoz talán jobban il­lett volna az ironikus értelme­zés, a cselekmény abszurd visszájára fordítása. A MŰSOR UTÁN Gál Sán­dor beszélt életpályájáról, munkásságáról és a szlovákiai magyar irodalom helyzetéről, majd Gágyor Péter újságíró, a kassai Szép Szó Irodalmi Színpad vezetője számolt be a magyar nemzetiségi színját­szásról. A kitűnő rendezvény — amelynek, reméljük, hama­rosan folytatása következik — kötetlen eszmecserével ért véget. L. A. jót A napokban Barcson be­zárta kapuit a magánlakás­építési kiállítás. Az ehhez kapcsolódó rendezvények so­rában a szakemberek szem­pontjából feltétlenül nagy fi­gyelmet érdemel a szakmai nap programja. Szó volt ott — többek között — a korsze­rű lakásépítés külföldi példái­ról, Barcs településpolitikai programjáról, a magánlakás­építés korszerűsítésének lehe­tőségeiről, s vitát rendeztek a képzőművészet és az építészet kapcsolatáról Számos építész, tervező részt vett ezen. Abban mindannyian egyetértettek: a tipizált családi házak és az ezekben élő emberek hangu­lata között kölcsönhatás van. Am , a fő kérdés nem ez volt, hanem az: a nagyará­nyú társadalmi ráfordítások­kal nem fejlődnek arányosan az emberek lakáskörülményei. Gondot okoz, hogy a magán­tervek lényegében ellenőrizet­lenül kerülnek az épittetők- höz. Éppen ezért nagy szük­ség lenne a tervezőközösségek megalakítására, ahol az építé­szek munkáit egy belső el­lenőrzés már közelebb hoz­hatná a korszerűség követel­ményeihez, azaz: javítana ezek színvonalán. Szükség van arra is, hogy a tanácsok is­mertessék a tervezőkkel a területfejlesztési elképzelése­ket Ellentmondások Ha most sorra vesszük az ellentmondásokat — melyek a tipizált családi házak és az egyéni érdekek, a nagy ösz- szegű társadalmi ráfordítás és a korszerűtlen építkezés, a nagy számban épülő házak és a szervezetlen építési folya­mat a tervezési gyakorlat és a településfejlesztési elképze­lések között feszülnek — ak­kor bizony nagyon zavaros kép bontakozik ki. Míg pél­dául az egyik településen igyekeznék a magánlakás-épí­tési akciókat a község vagy a város jövő képe kialakítá­sának szolgálatába állítani (Barcs, Nagyatád), addig na­gyon sok kisebb községben kifejezetten irtóznak attól, hogy többféle ház építésére adják ki az engedélyt Igaz: ez körültekintő bb munkát és nagyobb szakértel­met követel. Az említett bar­csi rendezvény egyik »gazdá­ja« a HNF megyei város- és községpolitikai munkabizott­sága volt Titkárának — Stadler Józsefnek — az elő­adásában hangzott el: az or­szágban levő lakásoknak egy- harmada családi lakóépület. Meghatározó ez az arány a jövő munkáját tekintve. Hi­szen pillanatnyilag csak így kérdezhetjük: mindössze eny- nyi figyelmet szervezettséget és felelősségérzetet érdemel a családi házas építkezés? Mészáros Attila Molnár Zoltán Eljegyzés Lábánál Kati és Mari der­medtek kétoldalt; a kapunál Tibor zokogott Gitta vállára borulva. A füvön a két baj­nok leengedte a tollaslobda- ütőt, s idétlenül vártak vala­mi eligazításra. Nagymama a nyugágyban aludt, s most a nagy csendben jól hallatszott a horkolása is. Klári a parton a két haramiával viaskodott. És Laci bent úszott a Duna közepén valahol, mintha csak át akarna jutni a másik part­ra, hogy végképp kimenekül­jön valami bajból. — Mi van, Kati? — szólt le a lába mellé. De Kati nem nyilatkozott. — Na mondd el szépein, mi történt, Tiborkám! — simogat­ta még mindig Gitta a fiú fe­jét. — Csókolóztak.. '. — suttog­ta Tibor és nyöszörgő zokogása megint felerősödött. XXIX. Most jött elő Guszti az épü­let mögül; észrevette, hogy valami történhetett, megtor­Újra várja a vendégeket a lillafüredi Palota-ssálló A felújított lillafüredi Palota-szálló ismét fogadja a SZOT-beutaltakat. A szálló társas­helyiségeiben színes és fekete-fehér televízió, rádió, különféle játékok, 2500 kötetes könyv­tár, zenegép szolgálja a szórakozást, kikapcsolódást. A szálló 129 szobájához fürdőszobát is építettek a felújítás során. Sorsolás a szerkesztőségben / Somogyacsára került a televízió Mint ismeretes, január 20- án közvélemény-kutatást hir­detett a Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottságának propagnda és művelődési osztálya a Somogy megyei Lapkiadó Vállalattal közösen. Olvasóink segítségét, véleményét kértük, számító- gépes földolgozásra alkalmas kérdőívekkel Most lezárult a közvélemény-kutatás első sza­kasza : beérkezett 8742 kérdő­ív, java részük névvel címmel ellátva. Közöttük sorsoltuk ki azt a 26 nyereményt, melyet a lapkiadó vállalat ajánlott föl a kérdőívet beküldőknek. A sorsolást tegnap rendez­tük meg Kaposváron, a Somo- gvi Néplap szerkesztőségében, A sorsoláson részt vett dr. Cseri Gyula közjegyző, Dóm­ján Sándor, a sorsolási bizott­ság elnöke, a vállalat igazga­tója és Jávpri Béla főszerkesz­tő. A nyertesek nevét Strako- vics Istvánné húzta ki A TÜNDE TC 1610 típusú televíziót Sümegi Gyula, So- mogyacsá, Petőfi u. 107. nyer­te. TÁSKARÁDIÓT nyert Hor­váth Sándomé, Kaposvár, Ka- posfüredi út 235. ZSEBRÁDIÓT nyert Kondér István, Nagyatád, Április 4. u. 10., kollégium, Treszler András, Kaposvár, Vörös Had­sereg útja 17., Ábrahátn Lász- Ióné, Ádánd, Árpád u. 13/a, Nagy László né, Szabás, Fő u. 43. és Paál Sándor, Csurgó, Zrínyi u. 2. KÁVÉŐRLŐT nyert Erdélyi József, Nyim, Fő utca 9., Sza­bó Ferencné, Osztopán, Május 1. u. 1., Póznik István, Csurgó, Eötvös u. 18., Tóth László, Ku­tas, Ady Endre u. 70., Mészá­ros Ernő, Zákány, Május 1. u. 102. és Bárány Ervin, Kapos­vár, Széchenyi tér 3. MIXERGÉPET nyert Hodics Gyula, Kaposvár, Ezredév u. 17., Zóka József, Böhönye, Fő utca 51., Bánvári Ferenc, Igái és Petes Elek, Kaposvár, Szán­tó Imre utca 11. KÁVÉFÖZÖGÉP tulajdono­sa lett Torma Kálmán, Kapós- újlak, repülőtér és Erdő End­re, Kaposvár, Április 4. utca 25. KÁVÉSKÉSZLETET nyert Vári Imre, Nagyatád, Koch Róbert u. 3., Kiss László, Ba­latonberény, Kossuth Lajos ut­ca 29. és Tóth Lajosné, Ka- posújliak, Hunyadi utca 13. szám alatt lakó olvasónk. Boroskészletet nyert Hidvégi Antal, Segesd, Bajcsy-Zsi- linszky u. 23. HAJSZÁRÍTÓT nyert Hor- I váth Béláné, Kaposvár, Erkel Ferenc utca 9. Kétliteres SZÓDÁS SZI­FONT nyert Rákosfalvi Sán­dor, Kaposvár, Ady Endre u. 5. és Törköly Péter, Balaton- boglár, Marx tér 3. Vidéki olvasóinknak a nye­reményeket a Lapkiadó Válla­lat dolgozói személyesen vi­szik el. A kaposvári és kapós- újlaki nyerteseink a Lapkiadó Vállalatnál (Kaposvár, Latin- ca Sándor utca 2.) vehetik át nyereményüket minden dél­előtt, hétfőtől péntekig, feb­ruár hónapban. A beérkezett kérdőívek fel­dolgozása megkezdődött a Számítástechnikai és Ügyvitel- szervezési Vállalat kaposvári számítóközpontjában. A fel­dolgozás eredményeiről folya­matosan értesítjük olvasóinkat. pánt és értetlenül nézett kö­rül Zavarában a nadrágját igazgatta, mintha azt vizsgál­ná, hogy jól begombolkozott-e. Barna és Ferenc nevettek volna rajta, megjelenése ön­magában olyannyira komikus volt, de nem mertek nevetni, mert maguk is a hatása alá kerültek a Gitta vállalkozásá­nak, mely egyelőre csak az ed'dig boldognak vélt vőle­gény érthetetlen összeroppa­nását eredményezte. De Gitta annál bátrabbnak, komolyabb­nak, sőt fenségesebbnek lát­szott, minél egyértelműbb volt, hogy Tibor, ez a tudós és ko­moly ifjú most összezuhanva az ő vállára borult, elismerve ezzel ebben a pillanatban a női, félig-meddig anyai gon­doskodás-beavatkozás kizáró­lagos jogát és esélyét is. De többet egyelőre nem tudtak. Csak azt, hogy Tibor sír. Akárhogyan vegyük is, ez kétségtelennek látszott Sir. Vagyis pontosabban: zokog. Legföljebb sejtések kelet­keztek bennük; abból a Ruszta tényből fakadó sejtések, hogy a vőlegény az eljegyzés nap­ján az anyósa vállára borulva zokog. Klári és fiai Is fölfigyeltek végre az általános megderme- désre. Mind a hárpián nagyon mulatságosnak találták, bár csak a két ifjú haramia fa­kadt harsány röhögésre. Klári i- szívesen kacagott volna,* ezt a nyurga gyermeket — Ti­bort — már önmagában is mulatságos jelenségnek talál­ta, de így, sírva, még sokkal mulatságosabbnak. Mégis igyekezett fegyelmezni magát; megérezte a helyzet mások számára bizonyara szörnyű voltát Mari csak ült tovább a he­lyén. ’Nem érzett olyasmit, hogy neki most okvetlenül cselekednie kelL Mert mit is tehetne? Menjen ő is oda, és Gittával együtt, vagy Gitta helyett vigasztalja, babusgassa a fiát? ö még annyit sem tu­dott a dologról mint Gitta, mert ő nem halottá a Tibor suttogását, hogy »csókolóztak«. Várt Valamit a jelekből ne­ki is sejtenie kellett. De a há­zasság összeomlásának a ve­szélye korántsem rendítette meg. Ha a fia így akarta, be­letörődött, de ha meggondol­ja, annál jobb, amilyenek a benyomásai eddig a lányról és a családjáról A lélek sebei? Begyógyulnak, ö maga nem tartotta a fiát daliának, de is­merve szívósságát a tanulás­ban, célratörését a munkában, s eleve beletörődve abba, hogy a magánéletben kissé esetlen és kiszolgáltatott marad, fel­készült az esetleges csalódások elviseléséi«. Lajos bácsi szerette volna Katit megfaggatni egy kicsit, ott ült ugyan a lába alatt, de Mari mama a közelükben volt, éppen előtte nem lehe­tett. Otthagyta hát a tűzhe­lyet, úgyis kihamvadt már a vízzel leöntött parázs, s óva­tosan a part felé húzódott, hátha közelebb férkőzhetne legalább Lacihoz, akit az előbb úszni látott, s kicsalö- gathatná, megkérdezhetne tő­le valamit. A jelek valahogy azt mutatják, nem lehetetlen, hogy éppen ő sejt vagy talán tud is egyetmást a feltétele­zett történtekről. De hiába téblábolt a parton, fölfedezni is alig tudta Lacit, aki bent úszkált valihol a Duna közepén. Elindult hát, még mindig tétován, a tollaslabdázók meg­kerülésével Gitta és Tibor fe­lé. Mert Barna és Ferenc, jobb híján, s mert úgysem tudtak alkalmasabbat kitalálni, vé­gül is folytatták a tollaslabdát; gondolták, ráérnek mindent megtudni, ha már az asszo­nyok valami módon mindent elintéztek. — Egészen jól megy! — szólt oda elismerő hangon Lajos bácsi. Nem udvariasság­ból, valóban úgy érezte, hogy megérdemlik a dicséretet. — Nem szállsz be? — kér­dezte Barna, de csak illemből. — Nem akarom egyikőtöktől sem elvenni. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents