Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
Hiányzott a di aniaturg Dániel az övéi közt Chs kmtúrafekal bontakozik ki jelenkort dnámairodairnunk- ban egy vanujbat, melynek tagjait a közös téma, a válasz azonossága köt össze. Hi tájitok; reformátorok kemény — nemegyszer mártírom sággai végződő — sorsa, harca áJü a középpontban. Az új vajúdása a régi szorításában : vallási köntösű társadalmi birkózás. Sütő András Csillag a mág- lyám-jána — s részben az Egy locsiszár virágyasárnapjána is —, Németh László Húsz című színművére, Páskándi Géza Vendégség című tragédiájára. Kocsis István darabjainak egy részére gondolok itt. Ebbe a körbe kapcsolódott lüyés Gyula Dániel az övéi közt, avagy: a mi erős várunk című játékával, melyet szerdán este a Pécsi Nemzeti Színház társulatának előadásában láttunk Kaposváron. Szép szándék vezette az írót, amikor művét írni kezdte. A kötetben is napvilágot látott színpadi játékhoz írt bő bevezetőjében felvázolta a témát: »Egy közösség kenyerét, azaz kalácsát eszem, mit végzek annak viszonzásául? Számot tudok-e adni valaha (hol, mikor, kinek?), mi munkát csináltam ezért az arany napszámért?-* A »fentiek« felelősségéről akart Imi. Azoké- roi, aikiket a »lentiek« taníttatnak ki. Darabja »egyre világosabban a *lentiek*-hez való hűségről akart szólni*. Dániel prédikátor asszonnyal tér haza Londonból Békésgyu- lara. Pásztora szeretne lenni a nyájnak, templomot építtetve. Hűsége prakticizmussal párosul: burgonyát, napraforgót, kukoricát kíván meghonosítani, hogy ne csak a szellemi táplálék »szakácsa« legyen. Mocsárlakó, erdőbújó felekezetiét akarja fölemelni. Mire a patiosépítmény, a meszelt temp’om falai állmaik, kiderül: a grófi földesúr pápista hitre tért, s a cuius regio, eins religio törvénye alapján a községének is követnie keäl(ene) őt Milyen kemény, milyen keserű dráma lehetne ez! Egyike az utóbbi harminc-harminchárom év legjobbjainak. Zárt, kikezdhetetlen tömb. Ezzé' szemben egy változékony színvonalú, különböző stílusú részeikből összevarrt, rosszul szabott darabot kapunk. Ami legfeltűnőbb, még az avatatlan, ismeretek nélkül érkezett nézőnek is: az illyési mű dramaturgiai fogyatékossága. Ügy indul a darab, mint Sütő vagy Páskándi drámája; egységes első rész. A hitviták, a kánoni szövegek szépsége és a mai nyelv ötvözete különösen kedves »zene«. A cselekmény egyenes vonalon, célratörő egyszerűséggel halad. Azután viszont egy közjátékban a szereplők kilépnek az addigi játékból — Illyés művében felvonást záró ez a rész, a pécsiek előadásában második részt kezdő jelenetsor —, s a nézőnek kezdenek beszélni. Lehangoló stílustorése ez a darabnak. Nem akciókat látunk, hanem »meséket« hallgatunk arról, hogy mi történt, mi történik hőseinkkel : Dániellel, szép szerelmével, az angol építésszel, s a kistneme- si udvarház népével. De ezt is megtetézi az, hogy ettől kezdve a figurák kezdenek úgy viselkedni, mintha népszínmű, komédia zajlana a színpadon. Az író valószínűleg e rész miatt vallatta müvét vígjátéknak. Mintha »menet közben« gondolta volna meg magát: mégsem drámát, hanem komédiát! Lett voJna egy lehetőség. A mű első színpadi pillanatától az utolsóig a tragikomikum érvényesítése : súlyos dolgokról, öngúnnyal. Ahogy Örkény István Tóték-ja például. Sík Ferenc rendezése próbálta errefelé vinni a darabot. Nem lehetett teljes a sikere, mert ellenállt az anyag, az írott szöveg. Jó néhány szép találatát így is megjegyezte a néző. A jelenetek kötését: gyertyát vivő, egyházi kórusok vonulnak a nézőtérről a színpadra, hogy a sokágú londoni gyertyákat felcseréljék a honi, kevesebb luxszal világító egyágúakma. És sorolható nánik. Akárcsak az apró figyelmetlenségeket is: Deborah, az angol lány állítólag az udvarról jön, de a néző látja, hogy az emeleti szobából érkezik! A két féltékeny hölgy »kakaskodása« is bántó még első találkozásukkor. (Egymás kezére csapdosnak!) Holl Istvánnak, ifj. Kömives Sándornak, Vári Évának, Vallai Péternek nem volt könnyű dolga: életet lehelni a figurákha. Petényi Ilona ezt náluk kisebb lélegzettel tette. Dávid Kiss Ferenc nádi Tiborcot formált jóL Pákozdy János változatlanul artikulációs gondokkal küzd. Sir Kati pedig egy másik darabot játszik: mesterkélt, hamis Deborah szerepében. Csányi Árpád puritán díszlete, Schaffer Judit jelmezei tetszettek. Leskó László X Réti Mátyás kiállítása a Vaszary-teremben Józsefre kellene gondolnunk. Az időtlen nyugalom közös bennük, s Réti egyik-másik képének kivillanó fehére — írta róla dr. Szíj Rezső művészettörténész. Ez a jellemzés is elfogadható, sót felismerhető Réti kaposvári kiállításának anyagában. H. B. A Képcsarnok Vállalat kiállításszervező tevékenysége során évente gazdagodik az a tabló, mely a mai magyar képzőművészét alkotóit ismerteti meg a közönséggel. (Kaposváron, a Vaszary-teremben az új év első kiállítását Réti Mátyás műveiből rendezték.) Ba- lajcza János, a városi tanács elnökhelyettese utalt is erre: — A Vaszary-terem rangos kiállítóhely, igaz, hogy a látogatókat nem tízezrekben számlálják, de itt is szívesen megfordulnak a művelődő emberek, szocialista brigádok. A Képcsarnok Vállalattal jó a városi tanács kapcsolata, segít bennünket kultúrpolitikai céljaink megvalósításában. Megragadom 1 az alkalmat, hogy bejelentsem, a Képcsarnok Vállalattal közösen kívánjuk megszervezni a virágos Ka- posvár-rendezvény egyik programját, a csendéletkiállítást is — mondta. Réti Mátyás 1922-ben Tlsza- dobon született, s 1945 után a népi tehetségek előtt nyíló lehetőségek révén került Pap Gyula Nagymarosi szabadiskolájába, hogy gyermekálmait valóra váltsa. Népi kollégiumban folytatta tanulmányait, majd a főiskolán Kmetty Janos, Domanovszky Endre és Hincz Gyula oldalán érett művésszé. 1953-ban fejezte bt tanulmányait, s hosszú éveken át Csepelen tanított Első bemutatkozására 1965- ben került sor Budapesten, a Derkovits-teremben, maja többször szerepelt a Csepei Galériában, a Fényes Adolf- teremben. Tájképek, portrék jellemzik Réti tematikai érdeklődését, s fény-árnyék uralkodik képein. Az erős kontraszthatások ellenére a me’eg színeké a főszerep, az ódon utcákat üdén ragyogja be a narancssárga fény. Visszafogottabbak a falusi hangulatot őrző képek, ezeket a fahr csöndje, a termeszét közelségének földszaga, az ember és az igavonó egymásrautaltsága hatja át — Ha magyar földön keres- sénte valakit, akit eszünkbe juttatnak képei, akkor Koszta öreg házak. Réti Mátyás festménye. Molnár Zoltán I Eljegyzés Mindenki mást, vagyis a felnőtt férfiakat, akik semmiféle hajlandóságot nem éreztek arra, hogy bonyolultnak látszó lelki dolgokba avatkozzanak bele. Barnának csak arra volt gondja, hogy az éppen feltalált páros tollaslabda játékban Lajos legyen a párja, akit eleve ügyesebbnek ítélt; na meg Gusztival azért mégsem akart egy párban játszani. Laci a viz színén szintén észrevette, hogy anya és leánya a fövenyen sétálnak, s ez valahogy arra indította, hogy lassan megközelítse a partot, persze a telek másik oldalán, Klári és gyermekei felől. Még Tibor is a fatönkön bizonyos megnyugvással fogta fel Gitta és Kati eszmecseréjét. Volt a lelkében egy olyan sarok, melyben valami remény eledezett, hogy az anya jobb belátásra bírja lányát, megtérésre, bűnbánatra, és szerelméhez való visszatérésre ösztönzi. Közben azonban lelke másik sarkában konokul csak gyűltek az ellenállás, a düh, sőt a bosszú elemei; a két sarok között a tisztázatlanság és állásfoglalás-hiány gyötrelme vonaglott — Meg vagy őrülve, lányom?! Az eljegyzésed napján kell sohasem látott fiúkkal csókolóznod? — kezdte Gitta Katival a helyzet mély elemzését ' — Mit csináljak? — kérdezte Kati. — Nem tehetek róla. Megcsókolt Gitta máris új elemet látott felcsillanni, ami talán más megvilágításba helyezi az egész dolgot —« Akaratod ellenére? — kérdezte feszült várakozással. — Akaratom... volt is nekem akkor akaratom... Gitta bele tudta magát képzelni Kati helyébe, átérezte, hogy van olyan pillanat amikor egy nőt elönt a forróság, és nem képes ellenállni, még ha akar, akkor sem. Ám akart-e Kati? — De hát nem vetted észre. nem számítottál arra. A jég alatt sincs egyedül Búvárok a Balatonon Munkás András merül elsőnek. Rám bízza az óráját majd ketten-hárman kezdik öltöztetni, mint valamikor a falusi menyasszonyokat Lát- rányi István ' merülésvezető szigorú arccal rendezkedik a lék 'körül. Hátrább küldi a nézelődőket, megtisztítja a vizet a jégdaraboktól. Göcsör- tös a Balaton jege, s rideg- szürke a víz, a levegő, a túlsó parti hegyvonulat Munkás András zárt rendszerű, úgynevezett állandó térfogatú gumiruhát ölt, s alatta vastag kötöttholmit visel. Lassan leereszkedik a vaslétrán, majd eltűnik a mélységben. Néhány másodperc múlva övig kiemelkedik a vízből, és fölemeli a kezét A merülésvezető bólint Minden rendben. A búvár ismét lebukik, s fölfedező útra indul a jég alatt. Az övéhez erősített kötél másik vége Látrányi István kezében. Ez a »köldökzsinór« köti a búvárt a víz feletti világhoz, a társakhoz. Az élete most annak a kezében van, aki a kötelet tartja. Egy rántás odalentről. — Ez azt jelenti, hogy minden rendben van — mondja a merülésvezető. — És ha kettőt rántana a kötélen? — Akkor sürgősen kihúznánk. — Előfordult már, hogy valaki vészjelet adott? — Eddig még nem. A merülni készülő búvárok, a siófoki MHSZ-klub tagjai, körülállták a léket Itt vannak Samu Ferenc, a Csiki- testvérek: János és Sándor, Laki Albert — s valameny- nyien a kötél mozgását figyelik. Eljött a klub egyik lány tagja is, Puskás Márta, aki legutóbb — életében t először — ugyancsak tett egy sétát a Balaton páncélja alatt Munkás András klubtitkár után Laki Albert készülődik a merüléshez. Civilben a siófoki tanács műszaki osztályvezetője Két éve tagja a klubjaik. — Mindig a klubtitkár megy elsőnek? — kérdezem Munkás Andrást miután visz- szaadtam az óráját. — A jég aiá feltétlenül. Ez afféle pszichológiai biztatás is a titkos szorongóknak. — Szükség van erre? — Minden bizonnyal. Van, aki fél, de nem mutatja. Olyan is van, aki a legtöbb esetben nem fél, de néha egy- egy gyakorlat előtt rátör valami rossz érzés. — Gondolom, odalent nagyon magányosnak érzi magát az ember? — A búvár soha sincs egyedül. Azt szokták mondani: egy búvár nem búvár, két búvár egy búvár. Vagyis: a legegyszerűbb gyakorlathoz is két búvár kell. Egy, aki lemerül, a másik, aki biztosítja. Bonyolultabb feladatok alkalmával egy-egy búvárt ketten-hárman is biztosítanak. Munkás András — egyébként híd-vízműépítő technikus — hajós dinasztia sarja. Édesapja kormányos volt, a nagy Dunán hajózott egész életében. Fia a vízen született Felső-Ausztriában, Aschach fölött egy dunai hajón. A családi emlékek 'között őriznek egy 1836-ban keltezett hajókísérő bárcát, amely egy Munkás, Imre nevű haióbiz- tosról tesz említést. Dédapja, nagyapja is -a nagy Dunát járta, s általában minden férfi az András és az Imre nevet viselte a famíliában. Mohácsról került a Balaton partjára. — Volt-e már »meleg helyzetben* a viz alatt? — kérdezem. — Egyszer igen. 1972-ben Mohácson, amikor az árvíz ellen kellett védekeznünk. Egy buzgár hasadéka után kutattam, s miután megtaláltam, homokzsákokat vittem a mélybe. Valaki hebehurgyán, egyszerűen, utánam dobálta a teli zsákokat. Kis híján ottmaradtam. A Fő utcai klubhelyiségben fényképeket nézegetünk. Soksok felvételt őriznek a gyakorlatokról, a különféle mentési, gazdasági munkálatokról. 1972 óta működik a klub, negyvenkét tagja van, köztük tizennégy a vizsgázott köny- nyűbúvár. Hetente kétszer tartanak foglalkozást, és csaknem minden szombaton, vasárnap merülnek. A honvédelmi oktatást eredményesen végzik, emellett kihalásszák a vízbe pottyant autókat, együttműködnék a vízi rendőrséggel, s népgazdasági feladatokat is elvégeznek. Az utóbbi munkák révén évente mintegy 300 ezer forint jövedelemre tesznek szert. Ebből vásárolják, illetve egészítik ki felszerelésüket. (Az a zárt rendszerű, állandó térfogatú gumiruha, amellyel a jég alá meriülnek, a hozzá tartozó kellékekkel együtt mintegy 70 ezer forintba 'kerül. Ebből összesen három áll a klub rendelkezésére.) Nemrég hallottuk, hogy kétszázezer forintot és háromszáz óra társadalmi munkát ajánlottak fel a siófoki "uszoda építéséhez; — Nagyon hiányzik az uszoda — mondja a klubtitkár. — Nemcsak a diákságnak, hanem nekünk is. Mivel télen nem tudunk edzeni, a sportversenyeken eddig képtelenek voltunk eredményt elérni. Őszintén szólva, azért is ajánlottuk fel a pénzünket és a munkánkat, hogy ilyen módon »belépőt« nyerjünk a leendő uszodába. Nagy szükség lenne egy úszóedzőre is. Ha találnánk képzett és vállalkozó szellemű embert, a klub alkalmazná. Eddig nem sikerült. Családias hangulatú képeket nézek. Mikulás-est a klubhelyiségben. Terített asztalok, kisgyermekek, vidám fiatal- asszonyok. i — A feleségek Is klubtagok — mondja Munkás András. — Persze, nekik nem kell a jég alá merülniük. Szapudi András hogy jön valaki... és éppen Tibor? Hogy ilyen hülye hogy lehetsz? — Drága anyám — állt meg Kati, akinek nem volt kedve a terméketlen lelkifurdaláshoz —, ilyet szültél, ilyet neveltél, ilyen vagyok! Gitta belátta, hogy most már késő belefogni olyan célú nevelésbe, mely hasonló helyzetekre felvértezze a lányát. Megkérdezte, amit a leglényegesebbnek tartott: — Akkor most egyre válaszolj nekem: akarod ezt a házasságot Tiborral, vagy nem akarod? Mert szerintem nagyon gyorsan meg kell találni a megfelelő bocsánatkérési és kibékülési módot és formulát. — Hogy a francba találjak ki valamit, amikor egyszerűen belénk bukott, amikor csó- kolóztunk...? — Szóval nem is megcsókolt, hanem csókolóztatok... ez nem pontosan ugyanaz. — Hát nem... — sóhajtott Kati. Azért is, hogy -az anyja ebben az egy dologban lásson már végre tisztán... ha már segíteni akar. Szóval nem megcsókolták, hanem... szóval 6 is benne volt abban a csókban... Csókban? Majd szétrágták egymás száját. Bűnbánatába kellemes borzongás keveredett... De a fene egye meg a gazembert, csókolni tud, aztán meg azt mondja, hogy csak olyan jutalompuszi volt... Legalább abban lenne egészen biztos, hogy ez nem csak egy olyan idétlen lovagiassági gesztus volt-e, a védekezés önkéntelen reflexe?... Vagy a tudatos menekülés, a kitárolás az egészből, ami a menyasszonynak is szólt, nemcsak a vőlegénynek ...? — Szegény gyerek, nagyon össze van törve — mondta Gitta, s látszott is a tekintetén a részvét —, bizonyisten inkább őt sajnálom, mint téged... Kati nem látta célját, hogy nagyobb részt kívánjon anyja sajnálatából. Ráhagyta, várta, hogy mi lesz. — Terád csak haragudni tudok. Legalább ne ezen a napon csináltad volna... megáll az ember esze... Ml a nyavalyát is kellene neki mondani? Pillanatnyi elmezavar. Dehát erre azt mondhatja, hogy ilyen pillanatnyi elmezavar eszerint akármikor megtörténhet veled... — Hát... — sóhajtott Kati. Gitta csak nézett rá. Most mit hát... hogy valóban mondhatja? Vagy azért, hál, mert valóban akármikor megtörténhet? — Nagymama az oka mindennek! — kapta fel a fejét Kati váratlan ötlettel. — Te aztán tényleg nem vagy normális!... Hogyhogy nagymama? — Nagymama, igen — kapott Kati a saját ötletén —, ő hívta fel rá a figyelmemet ö mondta, hogy Laci neki sokkal jobban tetszik... Hogy miért nem őt választom? Hogy ha tudnám, mennyivel jobb egy ilyen izmos barnával... szóval mennyivel jobb, mint. egy olyan hóka... igenis, azt. mondta: hóka! f Folytatjuk)