Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

Első lépésnek megfelel Az első politikai képzési •vet rossz eredménnyel zár­ják, a megyei KlSZ-bizottsá- 7cm. Ezután az volt várható, hogy a következő feladato­kat tartalmazó intézkedési tervről parázs vita alakul ki a megyei bizottsági ülé­sen. Nem így történt. Olyan előterjesztés került a testü­let elé, amelyet vita nélkül elfogadott. Egy terv önmagában nem biztosítja a jó munkát, mi­vel a gyakorlatban még el lehet rontani, de első lépés­nek megfelel. Most a bala- tonfenyvesi nyári vezető-' képző tábor programjának előkészítésén van a sor, et­től a »nekirugaszkodástól* sok minden függ. Ki kell küszöbölni a szer­vezetlenséget, az unalmas programokat, a kapkodást, a tavalyi apró-cseprő kelle­metlenségeket, melyek a munkát akadályozzák. így hát a legtöbb gond a pontos, jó szervezés és a kü­lönböző képzési formák egy­másra épülése. Ha a felelősök a vita nél­kül elfogadott tervet mara­déktalanul végrehajtják, nem lehet hiba. Ehhez vi­szont a tavalyinál jóval na­gyobb szorgalomra, felelős­ségérzetre van szükség. A nyári táborok sikere vagy kudarca meghatározza a további munkát is. Az őszi politikai képzésben a balatonfenyvesi tapasztala­tokkal rendelkező aktivis­ták, KISZ-titkárok vezető szerepet tölthetnek be, ha jól felkészülnek. Ha nem si­kerül a tanfolyam, akkor nem tudnak segíteni tár­saiknak. AZ IFJÚSÁG ÉLETE * lejáró fiatalok indokkal, tervekkel Negyvenen érettségiznek A kaposváriak még nem döntöttek A Mechanikai Művek mar­cali gyáregységében a bejárók gondjairól beszélgettünk Cson- fca Zsuzsa munkásellátási elő­adóval, Bognár Mária betaní­tott munkással, Harmath Ká- rolyné kalkulátorral és Riba Jánossal, a tizenkilenc éves anyagmozgatóval. — Nálunk a dolgozók fele bejáró. Nagy segítség, hogy a vállalat az útiköltség jelentős részét magára vállalja: a leg­hosszabb autóbuszútért sem fizet hatvan forintnál többet a naponta utazó. — Én például vonattal já­rok Balatonberényből — csat­lakozik a munkássellátási elő­adó szavaihoz Bagnár Mária —, s egy hónapra 36 forint 40 fillért fizetek a bérletért, 180- at a gyár tesz hozzá. Mária kályhákat szerel. A gyárban általában két, illet­ve három műszakban dolgoz­nak, de mert Mária1— és még néhány társa — sehogy sem tud olyan járművel utazni, mely a műszakbeosztásnak megfelelne, huszadmagával egy olyan szalagra került, ahol reggel nyolctól délután negyed ötig dolgoznak. — A hetes vonattal jövök el hazulról és ha nem késik, fél nyolckor Marcaliban va­gyok. Tizen járunk Balatonbe­rényből ide dolgozni: beszél­getünk, nézelődünk, kézimun­kázunk, amíg zötyög velünk a vonat. A munka előtti és utá­ni félórai utazás egyáltalán nem fáraszt, s Marcaabilnha laknék, ennyit talán gyalogo­san is meg kellene tennem. Riba János hárem műszak­jához mindig van jó autó­busz, ha nagyon zsúfolt is. Kéthelyről jár dolgozni, már tizenegy hónapja. — Ez így lesz még akkor is, ha a munka mellett befe­jezem a középiskolát. Ragasz­kodom a szülőhelyemhez, nem szeretnék városban lakni Másképp vélekedik a két fiatal adnninisztrátornő. Szó­vá teszik, hogy öreg, kis mé­retű autóbuszok viszik mun­kába a dolgozókat, s élmény- számba megy, ha valakinek Nyílt klubmozgalom? Az Állami Ifjúsági Bizott­ság, a KISZ KB és a Kultu­rális Minisztérium illetékesei dolgozták ki az ÄIB titkársá­ga által tavaly kiadott — az ifjúsági klubokról szóló — működési irányelveket Egy bekezdést érdemes kiemelni Tanítómestere a gyakorlat A kaposvári, járásból. Kér- menetileg engem bíztak meg eseligétről vezetett Barcsra l.elovics László útja, a Vörös Csillag termelőszövetkezetbe. Miután elvégezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépész szakát, több ajánlatot kapott. Kiváló eredménnyel v égzett, két évig a népköz­társasági ösztöndíj birtokosa is volt. — Hívtak a nagyberki ter­melőszövetkezetbe, akadt vol­na számomra munka a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kola gépészeti tanszékén. De így éreztem, ha a szakmában meg akarom állni a helyemet, ä gyakorlatban kell tapaszta­latokat szereznem. Így kerül­ünk Barcsra feleségemmel és tét kislányommal. Míg tanult, felsége a gődöl- ,öi egyetemi újságnál dolgo­zott A' diákévek alatt szület- Lek a gyerekek. A fiatal apa ?zekben az években is kitűnő tanuló volt — Nem volt ez ellen tmon- 3ás — bármennyire mondják s. hogy összeegyeztethetetlen i tanulás meg a család. Én alán éppen ezért vettem jól íz akadályokat Egyszerűen lem engedhettem meg ma­iamnak azt a luxust hogy ie kapjak ösztöndíjat. Min­iig szerettem tanulni — már i középiskolában is. De azért iem volt nehéz az elválás az ;gy etemtől. — Miért? — A feleségem is itt ka­pott munkát a tsz-ben. Gyö- lyörű helyen, Drávaerdő- >usztán lakunk egy három- zobás lakásban. Néhány év J att kocsit vettünk. De a gye­rkek miatt hamarosan a köz­pontba költözünk. — Sikerült-e megfelelő szák­nál gyakorlatot szereznie? — Igen. Gondolom, azért is áztak rám az agráripari komplexum vezetését, amely öbb mint 120 milliós érték (épekkel, berendezésekkel ■gyütt Ide tartoznak a ser- éskombinát, a takarmányke- -erő, a gabonatárolók, a silő- ornyok. A gazdaságos mű- cödtetés mellett felelni kell íz értékük megóvásáért. És emberekkel kell úgy bánni, iogy jól érezzék magukat itt. — Ezt mind itt, a gazda­ságban tanulta meg? — Elsősorban igen. Amikor de kerültem, gyakornok vol­tam négy-öt hónapig, kitűnő szakemberek mellett. Azután mivel nem volt főmé: nők, át­a teendők ellátásával. Később üzemeltető gépész voltam. Az a véleményem, hogy csak a mindennapok gyakorlatában lehet ósajátítani a tudniva­lókat. Segítettek a kollégák, a jól szervezett gazdaság egész rendszere, de azok a nyári gyakorlatok is, melyeket az egyetemi évek alatt a gazda­ságokban töltöttünk. Az em­ber megtanulta becsülni a fi­zikai munkát Minden gép ve­zetését elsajátítottuk. — Ügy tudom, külföldi utakra is elküldte a termelő­szövetkezet — Hollandiában a sertéste- nyésztési telep üzemeltetését tanulmányoztam. Az ott szer­zett tapasztalatok egy részét már hasznosítottuk a tsz-ben. Az NDK-ban burgonyatárolót néztem meg. Hát, van mit ta­nulnunk tőlük Elsősorban a csomagolástechnikát A táro­lásban, hűtésben szerzett ta­pasztalataikat már mi is fel­használtuk ... — Elégedett? — Igen. S. M. a két és fél oldalas, 12 pon­tot tartalmazó tájékoztatóból: »Valamennyi klubnál — a lehetőségek szerint — biztosí­tani kell az adott intézmény­hez tartozó fiatalok mellett a lakóterületén élő ifjúság rész­vételét. Lehetőséget kell adni arra is, hogy egyes rendezvé­nyeken a nem klubtag érdek­lődő fiatalok is részt vehesse­nek.-* Ha valaki Kaposváron klub- keresőbe indul, az a legtöbb helyen ilyen kiírást láthat: Belépés csak tagsági igazol­vánnyal! Ez még rendién, va­ló, hiszen jó, ha egy klub nem hígul fel a néhány »bál- hékeresőtől«. Sajnos, a felira­tot legtöbbször nem színvo­nal védő lehetőségként, hanem — a fiataloktól kissé idegen gondolkodásmóddal — áthág­hatatlan törvényként kezelik, kiváltságosoknak érzik magu­kat az i gazol ványoeote és még a legjobb indulatai fiatalt sem fogadják be. Pedig az irányelvekben megfogalmazottak azt jelen­tik, hogy a klubmozga'lom nyűt, mindenkinek szórako­zási, művelődési lehetőséget kell biztosítani. Talán, ha már mindenütt tudomást ‘ szerez­nek erről, akkor könnyebben be lehet majd jutni egy-egy mai »szentélybe«. Csak az ért­hetetlen, hogy miért kell eh­hez irányelv, »parancs«? Hi­szen a klubok egyik legfon­tosabb célja állítólag a közös­ségi életre való nevelés, nem az elzárkózó, »bennfentes« csoportok kialakítása. És ezt a zárt kapuk mögött eddig Is sikerül ülőhelyet szereznie. Zsuzsának a szülei szintén itt dolgoznak, ő is öt évig buszo- zott SomogyfajszróL — Egy óra tizenöt percig tartott az utazás. A munka* mellett a gimnázium levele­ző tagozatára jártam, s ért­hetően szerettem volna hasz­nosítani a több mint egyórás bumlizást. De képtelenség volt előszedni a könyveket: úgy utaztunk, mint a heringek. Múlt időben emlegeti a be­járás bosszúságait, hiszen nemrégiben sikerült Marcali­ba költözniük. Azóta jut ide­je a szórakozásra, a tartalmas időtöltésre is. Azonban éppen úgy harcol a jobb utazásért, mintha még mindig a so- mogyfajszi autóbuszon szoron- gana naponta. Mint munkás­ellátási előadónak, elsőrendű feladata a dolgozók munka­helyre juttatása. Harmath Károíyné a hu­szonegy évével igencsak új asszonynak számít Somogy- szentpálon, az anyósáék tá­gas házában laknak, onnan ingázik a férjével. Ö nem a zsúfoltságra, hanem a meg­bízhatatlanságra panaszko­dik. — Van mit hallgatnunk a portán, mert sokszor elké­sünk. A mi falunkba bekötő út vezet Ha nagyon rossz az idő, nem is jön be az autó­busz. Hét tízkor indul tőlünk, nyolcra kell beérnünk. Mar­cali szívében, a rendőrségnél és a régi OTP-nél áll meg, onnan a városszéli gyárig jó­kora távolságot kell futva megtennünk. Hogy ezen az áldatlan hely­zeten változtassanak, Har- mathék egyelőre kocsira gyűj­tenek, de végső céljuk az, hogy munkahelyükhöz köze­lebb kerüljenek. — Az ifjúsági takarékbe­tét mellett még egy betét­könyvbe rakosgatjuk a pénzt. Azt tervezzük, hogy Marcali­ban telepszünk le. G. J. Laboratóriumi gyakorlatot végeznék a kaposvári élelmi­szeripari szakközépiskola ta­nulói. Elsősorban az ezeken a foglalkozásokon szerzett jár­tasságnak köszönhetik, hogy több munkahely közül is vá­logathatnak Persze elsősor­ban a cukoripari szakmára készítik fel őket Igaz, szak- munkásbizonyitványt nem kapnak, de azért nem kell attól félniük, hogy ha végez­nék, kenyér nélkül maradnak. Az idén negyvenen érettsé­giznek. Hol állnak munkába, merre vezet az útjuk? Né­gyen felsőoktatási intézmény­ben —- egy közülük Moszk­vában —, ketten szakmunkás­tanulóként saeretnéte folytatni tanulmányaikat Huszonné­gyen eredetileg választott szakmájukban akarnak élhe­lyezkedni, ahol a munka mel­lett lehetőség van szakmun- kásbizonyítvány, illetve tech­nikusi minősítés megszerzésé­re. Többségük alföldi, néhá- nyukat ösztöndíjjal is támo­gatnak, azaz bizton számíta­nak rájuk. Közülük többen lesznek majd, a most épülő kábái cukorgyár első munká­sai. ^Felépüléséig Szolnokon dolgoznak.) Tízen még nem döntötték el, hol állnak mun­kába az érettségi után. Pon­tosabban: nem nyilatkoztak szándékukról. Érdekes, hogy valamennyien kaposváriak. Varázslatos tudták. P. L. » Ml az unalom? Mit jétent unatkozni? Magánéletünkben az unalom a személyiség szabad idejé­nek céltalan eltöltése. A ne­ki jutott időmennyiséget a személyiség képtelen úgy ki­tölteni, hogy létezését értel­mesen tartósítsa, önmagán túl netán embertársainak is hasz­not, örömet okozzon.« Moravia Az unalom című regényéről van szó, a hozzá fűzött kommentár Sükösd Mihálytól származik. S ami ezután következik: az unalom ellentéte. Hogyan nevezzük? A beszélgetés erre is választ ad. Nagy Mária a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium harmadik osztályos tanulója. Ne add föl, barátom! — Kedves Pistáml Azzal búcsúztál: nem csi­nálod tovább. Próbálja meg más is elviselni a kudarco­kat, az érdektelenség, a kö­zömbösség borzongató leve­gőjét. A cinikus tekintete­ket, a vállrándításokat, a »hagyj békén!* — lengyinté- seket. Élje át más is az erő­feszítések hiábavalóságát, a megalázkodásig eljutó rábe­szélés eredménytelenségét, a meggyőzés kilátástalanságát. Nem folytatod tovább megrög­zött hited hirdetését: hogy mást is érdemes lenne tenni szabad időben, munka után, mint az utcát róni, diszkók­ra járni. És inni. Virtusból és megszokásból. Meg divat­ból. »Mert aki nem teszi, nem is ember. Ilyen akar nekünk dumálni?* Bizonyá­ra sértőbbet is vágtak már a fejedhez, amikor odamentéi egyszer, ötször, nyolcszor a szünetben cigarettázókhoz, a munka után hazakészülő- dókhoz, és arra kérted őket: jöjjenek el a rendezvényre, érdekes lesz, diákat is vetí­tenek, lehet kérdezni, be­szélgetni, vitatkozni. Itt van ez a szép klubszoba, milyen lelkesen vettetek részt a ki­alakításában és most csak arra használjuk, hogy néha magnózunk benne, — Igen, ilyesmit is mondasz egyivá- sú társaidnak, a tizennyolc, húszéveseknek és még azt a választ is zsebre kellett ten­ned: ha fizetsz utána egy sört fejenként... Fiatal vagy, éppen csak felnőttkoré. Többet és mást akarsz, mint társaid zöme. Nehezen fogadtad él a meg­bízatást, tudom, de azután komolyan vállaltad a felada­tokat. Emlékszem, tele voltál ragyogó tervekkel, no meg egy adag illúzióval is. Fél év elég volt, hogy belefáradj. Megértem az elkeseredése­det. Magam is megszenved­tem a csalódások tisztító fü­zét Együttérzek hát veled. Mégis azt üzenem: ne add föl! Próbáld higgadtan átgon­dolni kudarcaid okait, és ne csak társaidban keresd a hi­bát. Magadban, s módsze­reidben is. Gondolj például arra, hátha csak a témákat választottad meg rosszul. Bi­zonyára más kellene, kép­zettségükhöz, műveltségük­höz inkább igazodó, érdeklő­désüket jobban fölkeltő. Kérj tanácsot az idős párttitkárod­tól, akit a múltkor is oly nagy szeretettel emlegettél és aki bizonyára most sem zárkózna el attól, hogy se­gítsen, A magad erősíté­sében és a vállalt megbíza­tásod teljesítésében. Űzd el gondolataid közül a feladás kísértését! Ne szűnj meg tár­saidért felelősséget vállalni, hisz erre képesnek ítéltek fe­letteseid. És ez hozzád tar­tozik — magam is vallom —, egyéniséged elidegeníthetet­len része, lelki egyensúlyod feltétele. Te ilyen vagy és ha meghátrálsz, ha visszavo­nulsz, ha magadba zárkózol, már nem leszel az. akinek és amire születtél. Várva újabb találkozá­sunkra, üdvözöllek: S» P. A száraz életrajzi adatot hadd egészítsem ki azonnal: szere­tem a hangját, leköt, ahogy verset mond. Zavarban va­gyok a beszélgetés elején, mert mintha egy egészen más Nagy Mária ülne előttem. A vers átlényegíti... — A Táncsics diákszínpad vezetője reggel telefonon el­árulta, hogy a SAÉV kaposvá­ri munkásszállásán könyv­tárosi feladatot vállalt. Az osztályfőnököm szólt a lehetőségről. Hétfőnként én ülök a kölcsönzőpulthoz. ■— Mennyiért? — Havi kétszázat kapok. — Nem ez a legfőbb jellem­ző arra a Nagy Máriára, akit én ismerek. Persze, ezt a le­hetőséget az emberek mélyebb megismerésére egészen jól ki­használhatja. Mivel jellemez­hetném magát? Amatőr... Az elmúlt két évben nem ko­pott meg a fogalom varázsa? — Dehogy! Sőt, ahogy egy­re többen vagyunk Kaposvá­ron, mind szebb szó számom­ra: amatőr. És nemcsak a ka­posváriakat említhetem, hi­szen már az egész megyét is­merem. — Az a másfél év, ami még hátra van itt a gimnázium falai között, hamar elrepül. Gondolt arra, hogy mi less azután? — A szegedi bölcsészkarra készülök, magyar-történelem szakra. Levelezésben állok az egyetemmel, foglalkoznak a jelentkezőkkel. Fölvesznek-e, nem tudom, de ígéretet kap­tam, hogy ha bekerülök, vár­nak az irodalmi színpadba. — Mivel foglalkozik a ta­nulás mellett ezekben, a na­pokban? — Hétfőn lesz a gimnázium hagyományos Táncsics-estje. Verset mondok. — Melyiket? — Talán Brechtet, 11 Azután? — Készül az együttes Sió- foltra, a Himnusz a békéről irodalmi színpadi bemutatóra. És egy feladat is foglalkoztat, amelyet magam adtam ma­gamnak. A színészi játék... ■— Valóban, a játék egy ki­csit hiányzik a színpadokról. Az irodalmi színpadok ritkán élnek ezzel a lehetőséggel. — A Ki mit tud? paródiánk ilyen lesz; csupa játék. — Mit szeret a versen, a színpadon kívül? — A színházat — említhe­tem?... - és a történelmet No és a balettet. — Testvére? — Harmadik osztályos az általánosbaru — Ő is mond verset? Ta­nítgatja? — Csak a versválasztásban segítek néki. Nehogy például József Attila Oda című versé­nél kezdje. Nincs nagyobb hi­ba, mint az azonosulni akaró ember melléfogása, tévedése, — Szülei hogyan fogadják gyakori szereplését? — Hát... Az ő életükből hiányzott az eféle tevékeny­ség. Megértem őket, szeretnék, ha »tanulnék«. Most javíta­nom kell. Három-kilencre ál­lok, négyes a »csúcs« — el kell érnem.., Horányi Barna Somogyi Néplap a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents