Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-25 / 48. szám

Az egészségre tani! az Egészség Kilencven éve Fodor József alapította Az «feaî foíyőíratárusok pa­vilonjainak a »-kirakatában-« egy új képeslap tűnt fel, a cí­me Egészség. A téli örömök színes pillanatfelvételén, a eíniképen megakadt a sze­münk, B -máris van min cso­dálkozni: 90. évfolyam, 1978. február L szám —* olvassuk a címbetűk mellett. Dr. Buga Lászlónak, az Egészség című folyóirat főszerkesztőjének, az egészségügyi ismeretterjesztés ismert, kiváló szakemberének erről äs van mondanivalója: — Az Egészség két éve szűnt meg, de ezzel űr támadt az egészségügyi ismeretter­jesztésben. A lap hivatása: az egészségre tanít. 1888-ban Fo­dor József, a magyar köz­egészségügy atyja indította út­jára a lap első számát. — Mit olvashatunk ezután ismét rendszeresen az Egész­ség című lapban, mely havon­ta jelenik meg? — Tájékoztat mindentől, ami az egészség területén ér­deklődésre tarthat számot. Az orvostudomány legújabb ered­ményeiről, a természet megvé­déséről, az emberek közötti kapcsolatokról, korunk ártal­mairól az egészséges életre nevelésről, a szabad idő kul túráit es ésszerű eltöltésének különféle lehetőségeiről, a pá- lyár és párválasztás egészség- ügyi követelményeiről. Min­denről — az olvasók minden rétegéhez szólni kívánunk. Az újból megindult folyóirat a korábbinál szebb köntösben, színesen, sok képpel, magazin­szerű formában jelenik meg. Tallózzunk az Egészség feb­ruári számában: mit találunk a megújult folyóirat hasáb­jain? Dr, Eckhardt Sándor egyetemi tanárral, főigazgató­val, a nemzetközi viszonylat­ban is jól ismert rákkutatóval beszélgetett Karczagh László. — A daganatellenes gyógy­szerek kutatásában Magyaror­szág világviszonylatban is ki­emelkedő helyet foglal eL En­nek oka elsősorban gyógy­szeriparunk fejlettségében és csaknem kilencvenéves gaz­dag, eredményes múltjában ta­lálható — nyilatkozott a neves kutató. Elmondta azt is, hogy az elmúlt tíz évben a genfi Nemzetközi Rákkutató Intézet egyik legnagyobb összegű pá­lyázatát ■— a tízezet dolláros Roosevelt-ösztöndíjat tizenegy magyar rákkutató nyerte el. 1974-ben aláírták a szocialista országok együttműködési szerződését, melynek értelmé­ben hazánk irányítja a daga­natellenes gyógyszerek kutatá­sát. Természetesen tanácsot is tartalmaz az írás: — Nagyon fontos, hogy a nők harminc éven felül rendszeresen vegye­nek részt a rákszűrésen. A sport holnap a címe an­nak az írásnak, melynek fon­tosságáról dr. Frenkl Róbert ezeket állapította meg: : *— A sport kevesek kedvte­léséből egyre inkább sokak szükségletévé válik. És ennek a változásnak a gyökerei az egészség fogalmából indulnak ki. A lap főszerkesztője izgal­mas »párbajról« tudósít: a kávé és a tea küzdelméről szóL — A kávé és a tea között a hatáskülönbség nem nagy. A teának vannak bizonyos elő­nyéi, de a döntő tényezők nem azok, hanem a lélektani velejárók, amelyek a feszült­ségnek arra az útjára tolják a fekelekávé-imádót, ami mö­gött a divat lapul... A teá­sának van igaza — summázza véleményét Buga doktor. Az Érdekességek a gyógyí­tás történelméből ízig-vérig magazinoldal. Itt is olvasha­tunk a teáról, egy javasasz- szony teájáról méghozzá. 1775-ben dr. Withering oxfor­di orvos meghallotta, hogy a közeli falucskában egy öreg javasasszony valami csodateá­val gyógyítja a hasvizkórt. Kezdetben túlzónak találta a hírt, de az oxfordi egyetem dékánja is megkapta ezt a be­tegséget, s választania kellett, hogy kipróbálja-e a javasasz szony teáját vagy sem. Az is­meretlen tea, a digitalis pur­pures »csodát tett«, s Withe­ring kétszáz éve tett megálla­pításai ma is érvényesek. H. B. Á munkásotthonok utódai KÖNYVESPOLC Hogyan élt Móra Ferenc? À Móra Kiadó újdonságá­riak . ajáhlószövege így kínálja az olvasónak Földes Anna könyvét: »Móra Ferenc több mi ht hét évtizede a gyerme­kek egyik legkedvesebb és íegolvasottabb írója. Mi a tit­ka művei hosszú életének? Minden ' bizonnyal az író mély embersége, ’ saját élményeiből fakadó rokonszenve az életben botladozó szegény emberék es gyerekek iránt Móra azonban nemcsak a gyerekek írója volt felnőttek­nek írt regényei is jelentő­sek, és mint újságírót köz­életi embert is számon tart­juk a század első harmadá­nak életében.« Az így élt Móra Ferenc cí­mű kötetnek a kiadó hasznos sorozatának legjobb könyvei között a helye. Tömören: méltó a könyvkiadó névadójá-ü hoz. Az életrajz minden mű-. fajok legkényesebbike. József i Attila-i mértékkel az igazat [ írni, nemcsak a valódit; ezt j követeli meg a műfaj a ku­tató szerzőktől. Ugyanakkor -- hogy József Attilánál ma­radjunk — a »játszani is en­gedd« igényének szintén ele­get kell tennie annak, aki ar­ra vállalkozik, hogy kortárs, vagy a múlt egy-egy jelesé­nek »bőrébe bújik«. Földes Anna nagy igénnyel és az íróért érzett felelősséggel mű­veli ezt a műfajt Tiszta, fél­reértéseiket oszlató, sunyi el­hallgatások okát tisztázó élet­rajzot írt. Földes Anna úgy írta meg Móra életét hogy beleillesz­tette a korba, földrajzilag pedig a Tisza-parti város, Szeged miliőjébe. Könyvéből nemcsak az írót de az nőtár­sakat, az újságíró kollégákat a szegedi újságok szellemét is megismeri az olvasó. Mindezt úgy, högy a szerző egyetlen mondatra sem esik az élet­rajzíróknak abba a hibájába, inely által munkájuk a kétes értékű intimitás — sőt intim- pistaskodás —■ határára kerül. Az Így élt Móra Ferenc cí­mű könyv szerzője a mű­vek születésének 'körülmé­nyéit bontja ki, elemzi az író '■gy-egy fontosabb regényét, elbeszélését versét Így ke­rülünk egészen közéi ezekhez az írásokhoz, mintegy kulcsot kapva hozzájuk. A portré pe­dig új és új vonásokkal gaz­dagodik. Móra, az újságíró, lóra, s közhaszonért tevé­kenykedő ember. Móra, a könyvbúvájr. Móra, a régész És sorolhatnánk e gazdag, nagy teherbírású — s min­den térhet egyformán él vád­minden laid — embernek szent kötelességét Igen: népszerű, olvasott író volt A szónak nemes értel­mében. Olyan könyveket írt melyék közérthetők voltak, ugyanakkor — mint azt az el­telt évtizedek bizonyítják — időállóakat Művei számtalan nyelven megjelentek. Mélyük­ben ott fénylik a felismerés: »a szeretet az élet«. Földes Anna könyvéből a Hannibál föltámasztása című kisregény bátor szerzőjének arca bonta­kozik ki. Ezt az arcot őrizzük meg magunknak. Egy kemé­nyen szelíd író portréját Az életrajzot valóban egy­forma szellemi izgalommal ol­vashatja felnőtt és gyerek egyaránt le Le A szakszervezetek ha­gyományos feiadaîai között — az érdekvedeimi, szociálpoliti­kai kötelességek mellett, — fontos helyet foglal el az ok­tatási, közművelődési tevé­kenység. Igaz, mostanában egyre több szervezet vállal részt ebből a munkábíá: az egységes tervek összeáuításá- ban — jő néhány üzemben — a pártszervezet és a KISZ ve­zetői is részt vesznek, gyakran az igazgató és más műszaki irányítók közreműködésével. Arra is akad példa, hogy a munkahelyi közművelődés összehangolására önálló, a szakszervezeti bizottságtól füg­getlen »irodát« hoznak létre. A szakszervezetek szerepének csökkenése mindezek ellenére is csupán látszat, hiszen a művelődés követelményrend­szerének és Szerkezetének át­alakulása nyomán csak az egyes szervek közreműködésé­nek aránya változott meg, a részvétel »abszolút« mennyi­sége nem csökkent. A módo­sulást mindenekelőtt az bizo­nyítja, hogy a szakszervezet kulturális munkája fokozato­san beépül az üzemi rend­szerbe, s az önállóan fenntar­tott közművelődési intézmé­nyek száma egyre kisebb. Somogybán egy évtizeddel ezelőtt tucatnyi szakszervezeti művelődési létesítmény műkö­dött. Többségük azóta meg­szűnt vagy más szerv irányí­tása alá került, mivel nem felelt meg még a legalacso­nyabb követelményeknek sem. Maradt mindössze három:, a Ea tinea Sándor Művelődési Központ — ez az egyetlen -szakmaközi« intézmény —, az ÉDOSZ Művelődési Otthon és a Pamutfonó-ipari Vállalat klub- könyvtára. Az elektroncsőgyár klubháza és a VBKM klub­könyvtára egyelőre minősítés­re vár. A megyeszékhelyen kí­vül egyetlen önálló szakszer­vezeti művelődési létesítmény sem működik. Pedig az egy­kori munkásotthonok e kései örököseire néhol igencsak nagy szükség lenne. A há­rom működő intézmény együttesen 3 800 000 forint tá­mogatást kap az SZMT-től és az üzemektől, ennek az Ősz- szegnek azonban csak alig fe­le fordítható »érdemi« tevé­kenységre. (A Latinca Sándor Művelődési Központ például — egy. érthetetlen és indoko­latlan rendelkezés miatt — désre » kaposvári textílmű- veknér találjuk a legfrappán­sabb választ. À ''politikai,' tu­dományos, művészeti rendez­vények száma ugyan nem ere­kéig, ele a sz-akmai jellegű — alap- és középfokú — iskolai kurzusok, tanfolyamok, elő­adások elsőbbsége vitathatat­lan, ami a működtető válla­latnak és a munkavállalónak egyaránt fontos. (Tavaly pél­dául csaknem harminc dolgo­zó) folytatott tanulmány óikat az itt szervezett textilipari szak­középiskolában.) Ez a szakmai orientáltság tehát a szakszer­vezeti művelődési intézmé­nyes. egyik legalapvetőbb fel­adata. Sokkal inkább munkásott­hon-hagyományokra utal a ka­posvári EDOSZ Művelődési Otthon tevékenysége. Nem­csak szervezésének, fenntartá­sának módjával — egy szak- szervezethez tartozó hat üzem, a cukorgyár, a húskombinát, a tejipar, a gabonaipar és a sütőipari vállalat, valamint a szikvízüzem anyagi támogatá­sával működik —, de »terüle­ti« jellegével is. A jó húszez­res munkáskerület különböző képzettségű, érdeklődésű la­kóit —• éppen e sokféleség miatt — szinte lehetetlen len­ne nagyszabású rendezvények­kel a házba csalogatni, tehát a klubszerűség az uralkodó. Otthonra lelnek itt nemcsak a galambászok, eb- és nyúlte- nyésztők, hanem megtalálják számításaikat a tanulni vá­gyók is. Egész Somogybán csu­pán itt sikerült csoportot lét«' rehozni a Mindenki iskolája anyagának elsajátítására, sót, néhányan nebárégiben sikeres vizsgát is tettek. (Hamarosan képmagnó könnyíti.» rendsze­resen tanulni szándékozó munkások dolgát) A diaképek- kel illusztrált útibeszámofők, író—olvasó találkozók egyre több érdeklődőt csábítanak a belvárosból is az ÉDOSZ Mű­velődési Otthonba. Sajnos, a szellemi épülésre való hajlan­dóságot nem segíti elő, hogy az épületben presszó és ven­déglő is működik. »Kuriózum« viszont, hogy az ÉDOSZ megyei bizottsága és a gyárak vezetősége egy­aránt tiszteletben tartja a munkásotthon tevékenységét Sokszor előfordult már, hogy üléseket, értekezleteket gyűlé­seket kulturális rendezvények miatt halasztottak el —- for­dítva alig. Az üzemek adako­zási kedve is bizonyítja, hogy korántsem járt még le a »gyárközi«, a szakszervezet által fenntartott művelődési házak ideje. S megyénkben — vagy akár Kaposváron — nemcsak élelmiszeripari üzemből van egynél több... Régen a sze­rény ipar akadályozta a mun­kásművelődés jelentős bázisai­nak kialakulását E folyamat napjainkban, ellenkezőjére for­dult le A, Somogyi siker a vetélkedőn négyszázezer forint »helybért« köteles visszafizetni a fenn­tartó szervnek.) Miben különböznek a szak- szervezeti létesítmények fel­adatai a tanácsiakétól? A kér­Két évvel ezelőtt rendezett először vetélkedőt a taggazda­ságaiban dolgozó fiatal szak­embereknek a bábolnai ku­koricatermelő közös vállalat az IKR. Tegnap délelőtt a rendszer kilenc alközpontjában egy időpontban nyitották föl az újabb vetélkedő zsürieinö- kei a fiatal szakembeiek ver­sengésének kérdéseit tartal­mazó borítékot A balatonke- resztúri alközponthoz tartozó somogyi és zalai termelőszö­vetkezetek csapatai Marcali­ban, a Baglas étteremben gyűltek össze. A tizenhat csa­patban 4—4 fiatalember kép­viselte a termelőszövetkezete­ket Sentsey László, a somogyi IKR-alközpont vezetője kö­szöntötte házigazdaként a fia­talokat, és hangsúlyozta a ve­télkedő fontosságát mint a szakmai tudás felfrissítésének egyik jó módszerét Hogy ez EMLÉKEK NYOMÁBAN Igen, a ház még áll. Nem­rég vakolták. De nekem eh­hez a házhoz semmi közöm. A falait sem láttam belül­ről. Valami bankember la­kott benne, még a köszöné­semet is alig fogadta. A kis házban születtem, bent az udvarban. Egyetlen szobájá­nak két kis ablaka a szom­széd ház hámló vakolata fa­lára nézett. Huszonhat éve készülök vissza ebbe az utcába, éle­tem első hét évének dús em­lékű színterére. Végül a vé­letlen hozott ide. Emlékszent,, hogyan megdobbant a szí­vem, amikor a központban megtudtam: hozzánk csatol­ták szülöközségem egyik üzemét. Hivatalos út Legalább há­romnapos kiküldetés. Milyen is volt a kapu két szárnya? Talán sötétbarna. Most meg halványzöld. De amúgy a régi. A sötét kapubejáró görön­gyös aljzata mindig nyirkos voll. Hidege még nyáron is csípte a talpunkat. Él-e még Mariska néni, « ház tulajdonosa? Ott húzó­dott meg a másik kis lakás­ban, mellettünk. Igaz, egye­dül élt, özvegyen, jobban megfért, mint mi, ötödma- gunkkal. Jó volt nála üldögélni. Pe­dig amúgy nem volt kedves assiony, a gyerekekért sem rajongott, de engem elviselt, A sarokban, a csikótűzhely mellett Mit egy h&fmszek. abban kucorogtam, amíg tett-vett a konyhában. A nyolcvanat is elkerülte volna, ha élne. A kút is megvan! Maga­san állt a vize, esős időben szinte kézzel is lehetett vol­na meríteni belőle. A kis háznak új ajtaja van. Meg egy ablakot is vág­tak mellé. Valaha csak az aj­tó felső, négyzetekre osztott üvegén jött be némi fény. Alul meg a hó, mert hogy ujjnyi rés maradt a küszöb meg a barna deszka között. Anyám rongyot rugdalt oda, ha hordta a szél a havat. Bent búg a mosógép. Két­szer is kell kopognom. —-Jó napot kívánok. Fiatal, sovány, fáradt asz- szony néz rám. — Jó napot. Tétován nézek körül. Al­mazöld, üveges szekrény, asztal, gáztűzhely. — A tanácstól jött, ugye? Hát tessék csak körülnézni alaposan. Már nem is tudom, mi lesz velünk ebben az ócska lakásban, hogy dőlne össze végre! Ez a konyha még hagyján. De két gye­rekkel egyetlen ilyen szo­bában. .. Tessék csak bátran belépni! — Kérem, én., l — Csak nézzen meg gon­dosan mindent. Először is a falakat. Szinte a mennyeze­tig vizesek, hiába szigetelték alá két éve. Már tavaly meg­ígérték, Tarsam adnak egy egészséges, kétszobás lakást, de hát... 7— Kérem, én nem a ta­nácstól jöttem. — Hát? Talán a pártbi-, zottságtól? Mert oda is for­dultunk már, hogy segítse­nek. — Nem idevaló vagyok. Pesti. — fis kit... vagy milyen járatban? — Itt születtem. Ebben a szobában. — Érdekes, fim meg ásd hittem, a tanácstól jött. Ott állt a két ágy egymás mellett, végükben a sezlon. A másik meg szemközt. Itt balra meg az öntöttvas kály­ha. És mégis, mintha na­gyobb lett volna a szoba. Pe­dig most csak kihúzható re- kamié, egy heverő, rácsos gyerekágy a bútorzat. Ja, meg a sarokban egy fakult huzatú fotel, rajta horgolt csipke. — Meddig laktak itt? — Ötvenkettőig. Akkor váltak el a szüleim. Apám Pestre ment a szeretőjéhez, anyám vissza az Alföldre. A nővérem fogadott be ben­nünket. — Akkor is Myen vizes volt a fal? — Persze. Ez az utca mé­lyen fekszik, mocsaras a ta­laja — mondogatták a szü­leim. Ez , akkor engem nem zavart. Csak apám veszeke­dése. — ívott? — Nem,, Csák « ttS missé1 — Az én férjem iszik, hogy az isten pusztítana ki min­den alkoholt, ami csak van a világon. Mert azért csak mozdíthatna valamit rajtunk. De most is már két órája vége a műszaknak... — Mióta laknak itt? / — Nyolc éve. Amikor meg­esküdtünk, ezt kaptuk. Előt­tünk egy öreglány élt itt a kutyájával. — És Mariska néni? A tu­lajdonos? — Nem tudom. Ez már régóta tanácsi lakás. •— Ne haragudjon, hogy megzavartam a munkájában. — Ä, dehogy. Es ha meg nem sértem... Mivel foglal­kozik? Olyan hivatalnokfélé­nek látszik. — Egy pesti gyárban dol­gozom. Közgazdász vagyok. — Biztosan szép lakása van. — Megfelelő. — Majd talán az én gye­rekeim is kiharcolják maguk­naki De én már nehezen. Mert, ha az uram megbe­csülné magát, ugye... De kocsmázik. így nem lehet semmire menni. Igaz? I — Hát... nehéz. Persze. De azért ne adja föl. — Ne, ugye? Az üzemben is szóltam, meg a gyerek tanító nénijének., aki tanács­tag is. De a férjem a száját nem nyitja ki a családjáért. •— Ügy látszik, maga a rá­termettebb. Biztosan sikerül­ni fog. őszintén kívánom. — Köszönöm. Nyújtott léptekkel indulok « kaim felé. Paál Lásm , igy van, az a verseny első harmadában már kiderült A csapatoknak ugyanis a teszt­lapokon nagy szaktudást fel­tételező kérdésekre kellett válaszolniuk. A gépészeti kér­déseket aszerint- csoportosítot­ták, hogy a gazdaság IHC vagy Rába Steiger traktort használ-e. Az agronómiái kér­désekre — például, hogy hány százalék keményítőt olajat tartalmaz a kukorica, vagy hogy hány évenként kell az altalajt lazítani — nagyon sók jó válasz született Próbára tette a versenyzők memóriáját az adatokra szorítkozó teszt­láp is. A verseny első felében már kialakultak a győzelem esé­lyesei, annál is inkább, mert a második menetben csak az el­ső hat helyezett csapat vehe­tett részt A neheze azonban még hát­ravolt A szóbeli kérdésekre adott válaszoknál gyorsan * Kellett a műszaki, az agronó­miái & a politikai ismerete­ket kamatoztatok A villám- kérdések többsége nem csupán az IKR »háza tájára« vonat­kozott, hanem a világ mező- gazdaságára is­A több »menetes« szóbeli vetélkedő győztesei az írásos versenyből hozott pontjaikkal együtt végül is három somo­gyi. csapat tagjai lettek. Az elérhető 120 pontból 94-et szerzett meg a mernyei szö­vetkezet II. számú csapata, ezzel első lett. Orbán Dezső és Földi Mihály IKR-ágazat- vezetők, Matók József gépsze­relő és Loósz Imre gépész- mérnök képviselik majd a somogyi alközpontot a már­cius 24-én Bábolnán megren­dezendő országos versenyen. A tabi termelőszövetkezet csa­pata 87, a somogysámsoni pe­dig 85 pontot gyűjtött össze. A győztes csapat tagjai el­mondták, hogy már egy hó­nappal ezelőtt megkapták a ' javasolt irodalmat, a temati­kái Most folytatódik a fel­készülés, hiszen az országos versenynek tétje vám: aki ott győz, külföldi utazást nyer. A csapat egyik tagja. Földi Mihály egyben a KISZ által szervezett VIT-vetélkedőre is »edz«. Természetesen nem­csak a győzelem, a verseny­zés izgalma is hajtja a fiata­lokat. Ahogy Tóth Károly, a megyei tanács osztályvezetője, a zsűri elnöke mondta; a ver­senyre megszerzett többlettu­dás, a gyakorlat, a most in­duló mezőgazdasági év jó munkájának a biztosítéka is. S. Sí,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents