Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
A fémek vidékén Amikor az előző munkahelyen megtudták, hogy a Finommechanikai Vállalat 3. sz. kaposvári gyáregységéhez akar átmenni, enyhe gúnnyal utánaszóltak: de ott dolgozni kell ám, méghozzá keményen! Ennek igazságáról meggyőződhetett. Előfordult például, hogy fontos szállítás előtt a délelőtti műszakra többedmagával «•ráhúzott« vagy négy órát. Utána néhány pohár sör az ÉD08Z éttermében, majd elköszönt egymástól a három jó barát. Alig ment néhány métert, utánafutott a brigádvezetője: megérkezett Budapestről az anyag, melyet a hajnali kocsinak »megdolgozva« vissza kell vinnie. Mit volt mit tenni, szépen hazamentek, egy-két óra alatt kialudták a sört, és irány a gyár. Horváth Nándor mechanikai műszerész 1975 májusában került a Finommechanikai Vállalathoz lakatosnak. — Először »egyéniben« kezdtem dolgozni. Az a szokás, hogy előbb egyedül kell megmutatni, ki mennyit ér. Nehéz bekerülni egy brigádba, nem is sikerült egyhamar. Azután kaptam magam mellé egy szakmunkást meg egy betanított munkást, és már hármasban küszködtünk a 110 százalékért... Ekkor figyelt föl rá Pál Sándor, a munkacsoport vezetője. Nagy megtiszteltetésnek számított, ha mellette még valaki kezelhette az igen értékes S—26-os gép karját. Fái Sándorról mindenki tudja a gyárban, hogy megköveteli a tudást. Kezdetben tucatmunkákat adott a fiatalembernek, amelyeket nem lehetett elrontani, azután apránként adagolta a finomabb feladatokat. Ez már egészen más volt, mint a ruhagyárbán karbantartóként tevékenykedni. — A gimnázium után kerültem az ipari iskolába, de mire újból szembetaláltam magam a műszaki rajzzál, négy év eltelt Sokat köszönhetek azoknak a fiatal szakmunkásoknak,« akik már akkor segítettek, amikor még nem vettek be a brigádba. Horváth Nándor abban az alkatrészgyártó üzemben vert gyökeret, amelyen áll vagy bukik a gyár termelése. — Ha mi nem ügyelünk már a darabolástól kezdve minden műveletre, valahol elrontunk valamit, s a másik műhelyben esetleg még hozzátesznek, a végén 70 milliós terméket kell eldobni... Az Április 4. szocialista brigád tagja. Ez a közösség 1976-ban 129 százalékos átlagteljesítményt ért el, tavaly pedig 124 százalékot. Az üzemi átlag 114—118 százalék között mozog. — Hogy lehet ezt elérni? — Ügy, hogy olyan társaink vannak, mint például a most éppen katona László László. Ö' már inas korában sem ismert olyan »rázós« munkát, amelyet ne tudott volna hajszálpontosan megcsinálni. Vagy ott van például Németh Lajos, a művezetőnk, önzetlenül, a szakma iránti rajongásból minden héten idehozza a Vörös Hadsereg úti általános iskola nyolcadikosait, és a szakmánkról órát tart nekik. Ha gondunk van. nem maradunk segítség nélkül. Pillanatnyi fennakadás sem lehet azért, mert valaki nem ért valamit égy rajzon. Lotz Balázs gépészmérnök nem nézi az időt, ha munkáról van bzó ... Bárány Tibor, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára: — Azt ne várja, hogy Horváth Nándor a saját teljesítményéről fog beszélni, hiszen csoportbérezésben vannak. A száztonnás hidraulikus eajto- lógépan dolgozik megbízhatóan, kitűnően. Emellett mint szakszervezeti aktivistára, művezető-helyettesre is számíthatunk. Rá igen sok feladat hárul. Például, amikor a főnöke éppen a negyed- vagy félévi vizsgákra készül, nekünk akkor vannak a legfontosabb szállításaink. A huszonnyolc éves helyettes ilyenkor az igazgatótól a műszaki osztályon át a szerszámüzemig mindenkivel tárgyal, lelkiismeretesen elvégzi a papírmunkát is éppúgy, mint a lakatosmunkák Szén tgálosk éren lakik : hajnali háromnegyed négykor kel, és bizony nem ritka, hogy qste negyed kilencre ér haza. Ha önmagáról kérdezem, állandóan a munkatársaira tereli a szót, s amikor a magánéletéről érdeklődöm, a menyasszonyáról hallok. — A munka mellett a köz- gazdasági technikum második osztályát végzi — mondja róla. — Ha én technikus akarok lenni, éppen két évig kell tanulnom. Ősztől már együtt tanulunk. Ennek az öreg ács : az apám is örülni fog, hiszen mindig taníttatni akart. Igaz, nem a kívánsága szerint alakult az életem, mert ő zenészt szeretett volna nevelni belőlem ... Én már lehorgonyoztam a fémek vidékén... Gombos Jolán Ilennyit ér egy jó ötlet ? ötlete válogatja. A legtöbb új gondolat, eredeti elképzelés tényleges értékét meghatározni nagyon nehéz. Most egy olyan egyszerű és világos — a legtöbb jó gondolat ilyen — ötl-t sorsát mondjuk el, melynek az értéke pontosan mérhető. 1838-ban készült el a megyeháza, Kaposvár legimpozánsabb igazgatási létesítménye. Az épület ma is meghatározza a Május 1. utca képét. Az öl- nyi széles falaik, a jellegzetes, klasszicizáló homlokzat, állták és jól állják ma is az idők viharát — idestova 150 éve. Nem így az épület födém- szerkezete. Néhány éve több közfallal akarták elválasztani, a mai igényekhez alakítani a nagy belső tereket, szobákat és termeket. S akkor derült ki, hogy az egykori elődök nem a legtartósabb* módját .választották a falak lefedésének. Hosszú szálgerendákat raktak a falakra, s facsapokkal kötötték egymáshoz ezeket. E mennyezeti gerendázatna erősítették a helyiségek padlózatát Ez a — szaknyelven — csapon gerendafödém azonban kevésbé viselte el a múló éveket Amikor kibontották, itt- ott korhadást, a fa állományának romlását észlelték. A faipari kutatóintézet szakembered megállapították, hogy gombák és különböző mikroorganizmusok támadták meg a gerendákat • veszélyeztetik azok épségét. Később kiderült, hogy a helyzet nem annyira veszélyes, mint az első pillanatban látszott Igaz, az öreg gerendák a vénség minden jelét mutatják, de jó néhány évig nem kell okvetlenül kicserélni őket Nem úgy az épület 12 méter fesztávú díszterménél. Itt a romlás már erősen előrehaladt a mennyezet behajolt * a kazetták széleinél hullott a vakolat Ezért pár éve bezárták a dísztermet, s gondoskodni kellett a megerősítéséről. A Somogy megyei Tervező Vállalat kapott megbízást, hogy készítsen tervet. Elképzelésük szerint lezárták volna a Május 1. utca egy szakaszán a forgalmat daruval kiMAI KOMMENTÁRUNK Visszaköszönnek a panaszok emelték volna az elavult mennyezeti szerkezetet, s helyébe tartós, teherbíró, acélrácsos tartókat szántak. A számítások szerint — nem gondolva a lezárt útszakasz komplikációival — az egész négymillió forintba került volna. Végül mégis sikerült egészen egyszerű és olcsó, mégis biztonságos megoldást találni. Az épület padlásán nagy gerendák futnak. Ezek — mivel évtizedekig szárította őket a szel — telj esen'épek, 70 centi magasak és 20 centi szélesek. A hajdani építők feszítőműnek használták, így a 'nagy szálfák terhet nem hordanak. Takács Lajos, a Somber osztályvezetője — akiben az ötlet megfogalmazódott — e gerendákat »nevezte ki« a díszterem mennyezeti szerkezete tartójának. Az erős szálfákra kis gerendák kerültek, és ezekre erősítették a mennyezett tartó huzalokat. Ennek az új szerkezetnek nem kell a régi súlyos terhet hordania. Az építők eltávolították a százados padlásburkoló tégláikat és a hézagkitöltő sarat. Helyükre könnyű hungarocell lapokat helyeztek [ fóliaborítással. Az eljárás tartós és igen olcsó. A tervezett négymillióval szemben 192 ezer forintba került a díszterem mennyezetének megerősítése. Ennyit ért egy jó ötlet. Takács Lajos, a Somber osztályvezetője jutalmul 4000 forintot kapott a tanácstól. Cs. T. Az egyik lakó mondta el, hogy bizonyos panaszok évről évre visszaköszönnek a városban szervezett nyilvános fórumokon. Akár népfronttanácskozáson, akár a tanácstagok beszámolóján hangzik el az észrevétel — mindig nagy örömmel fogadják, ott a többiek előtt megígérik, hogy elintézik, választ adnak. Mindenki azzal a jó érzéssel kel föl, hogy érdemes volt szóvá tenni a panaszt. Az öröm azonban csak egy ideig tart, mert kiderül, hogy ismét elkövetik ugyanazt a fajta hibát, s minden kezdődhet elölről. Ennek a valóban lépten- nyo.v.on tapasztat,lató ,j.m- ségnek sok oka van. A hatása azonban egyértelműen rossz, elsősorban abban a környezetben, amelyben ezt először tapaszta ták. Vegyük példának Kaposvárt. A megyeszékhely a bontás és az építés korszakát éli. Ezt mindenki természatesneK tartja egy bizonyos halárig. A visszatérő panaszok akkor érkeznek kü.önbözö csatornákon. amikor hetekig-hónapo- kig nem lehet járni az utca egyik oldalán, senki sem ellenőrzi a bontás ütemét. Pedig ez nagyon természetes volna. Az új városrészek átadásával kapcsolatos gondok szintén ismétlődnek. Későn tesznek rendet az új házak körül, a járdát el felütik előre megépíteni, az útról nem is beszélve. Fél évek telnek el, s még mindig a falusias sárra panaszkodnak a kismamák. A sor folytatható a szemételhordás rendszertelenségével — elsősorban nyáron —, a fűtés kihagyásaival. a melegvíz-szolgáltatás zökkenőivel. Nyilván nemcsak a megye- székhelyen, hanem a többi városban, nagyközségben szintén előfordulnak ugyanazok a hibák újra és újra. Ezeknek az előfordulását azonban csökkenteni lehetne, ha á fórumokon elmondottakat nem egyedi panaszokként vizsgálnák meg. A szemléletben, s talán a módszerben a hiba. Sokkal kevesebb lenne a visszatérő bírálat a tanácstagok beszámolóin, a népfrontkörzetek tanácskozásain, ha elemzően gyűjtenék össze és tartanák nyilván a lakosság kéréseit, véleményét, javaslatát. mégpedig hibatípusonként. Így kiderülne többek között, hony a tanács osztályainak előrelátó munkája, hndületevepb, ellenőrző tevékenysége révén szinte a felére lehetne csökkenteni a panaszokat. Mindenképpen »tűzoltó munkának« tekinthető, hogy egy-egy városrészi fórum után elintéznek valamit az egyik évben, s ugyanazt megteszik egy évvel később a város más részéből érkezett jelzések alapján. A járdák gyors helyreállítása, a játszóterek kialakítása, az új lakótelepeken mind. ide sorolható. Még pontosabban fogalmazva, a városok lakossága szeretné egész évben egyformán érezni a figyelmet. o gondoskodást. Az emberek se szívesen teszik szóvá azokat a kisebb-nagyobb hibákat, amelyeket bárki észrevehet, ha énpcn arra jár. Ha rendszeresen megnéznék az utcákat, tereket, gyorsabban megszületnének az intézkedések a családok érdekében. Végeredményben közös ügyünk, hogy ne köszönjenek vissza a panaszok. L. G. Kulcsemberek Okok és összefüggések Könyv a közös vagyon védelméről »A termelőszövetkezetek kárára elkövetett bűncselekmények megelőzése nem lehet csupán a bűnügyi szakemberek ügye. A gazdasági és a különböző társadalmi szerveknek fokozottabb gondot, vagy egyáltalán gondot kell fordítaniuk a törvénysértések megelőzésére* — írják a szerzők a dr. Diczig István szerkesztésében most megjelent A közös vagyon védelme a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben című könyvükben. Hogy mennyire így van ez. ar. . egyértelmű választ ad a maga nemében első, statisztikai és kriminológiai módszerekkel feldolgozott könyv. Hazánkban ez az első olyan munka, mely a mezőgazdasági tsz- eK vagyona és a népgazdaság elleni bűnözést széles körű ágazati vizsgálat alapján elemzi. Egy alapvető társadalmi érdeket szolgáló, igen fontos feladat jobb elvégzéséhez igyekeznek jól hasznosítható segítséget nyújtani a szerzők. A termelőszövetkezetek III. kongresszusa határozatban mondta ki az ellenőrzés fokozásának, a társadalmi tulajdon hatékonyabb védelmének fontosságát, hosszú időre meg- határozv* ag ezzel kapcsolatos feladatokat. Tény ugyan, hogy a mezőgazdasági tsz-ek sérelmére elkövetett bűncselekmények száma enyhén csökkenő tendenciát mutat (a szerzők nyolc év, 1968—1975 adatait dolgozták fel), van azonban egy sor olyan tényező. mely a megelőzés, a fokozottabb ellenőrzés szükségességére irányítja a figyelmet. Például a termelőszövetkezetekben földerített bűneseteken belül csökken a kisebb kárt okozó bűncselekmények aránya, viszont nő a súlyosabb kárral járó bűnözés. Jól mutatja ezt példáúl az a tény, hogy az egy bűncselekményre jutó átlagos kár nagysága öt év alatt megháromszorozódott; ez a mutató a tsz-ek ben jóval meghaladja az országos átlagot. Konkrét példákkal számos összefüggésre irányítják a szerzők a figyelmet. Nem csupán a bűncselekmények fajtáit, az elkövetők összetételét elemzik, hanem például igyekeznek feltárni a bűnözés okait is, valamint azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik a tsz-ekben a bűncselekmények elkövetését. Ezeket, a bűneseteket lehetővé tevő, illetve elősegítő feltételeket négy fő csoportba mrolják. Az első csoportba tartoznak a gazdálkodási fegyelem megsértéséből, az eredmények meghamisításából származó bűnesetek, a második csoportba a számviteli rend, a bizonylati fegyelem be nem tartásából, a hiányos belső ellenőrzésből fakadó cselekmények. Sok bűncselekmény elkövetését teszi lehetővé a közös vagyon biztonságos elhelyezésének, őrzésének lazasága — ezt összegezik a harmadik csoportban, míg végül a raktározással, a tárolással összefüggő hiányosságokat taglalják. A feltárt összefüggésekből. elemzésekbőjL következnek a leefontosabb feladatok. »...fo- vábbi lényeges javulást kell elérni a törvényesség érvényesülésében — írják a szerzők. — E feladatot a szövetkezeti kollektívák és az állami irányító és ellenőrző szervek továbbra is csak együttesen, egymást segítve oldhatják meg*. Ezt a figyelemre méltó, olvasmánynak is érdekes, tanulságos könyvet nagy haszonnal forgathatják a termelőszövetkezetek vezetői, jogászai és az ellenőrző bizottságok tagjai. V. ML — Mit jelent az, hogy kulcsember? — Olyan embert, aki ha tesz valamit, mindenki rá figyel. Minden munkahelyen vannak vezéregyéniségek, akik tudnak hatni a többiekre. Nagy könnyebbség a vezetőnek., ha ismeri ezeket az embereket. Ha baj van, ha tornyosulnak a feladatok, vé- lük feltétlenül beszélni kell. Megszakadhat a kombajnosok vezetője, ha a brigádban nincs egy olyan ember, aki azt mondja: »Vége a reggelinek, gyerünk.« — Tehát a brigádvezető ez a kulcsember? — Legtöbbször nem. Volt példa, hogy egy ilyen kulcsemberből brigádvezetőt csináltunk. Most azonban már nem hallgatnak rá annyira, mint mikor »egy volt közülük«. Most már »főnök«, akinek a szavára indulni kell. — Mi tesz valakit kulcsemberré? — Hangadóvá ideig óráig akkor is válhat valaki, ha csak beszélni tud, tartós hitelt azonban csak a munka ad. Aki a legtöbbet teszi, attól az emberek elfogadják még a szemrehányást is. Igaz, a legtöbb kulcsember nem is sejti, hogy őt mint a közösség magját tartjuk számon, hogy a feladatok végrehajtását az ő befolyására is építjük. Egyszerűen végzi a dolgát, és ez elég is. Ott van például Hegedűs Ír énke. Alig hinném, hogy ő valaha is utasított volna valakit, hogy jobban dolgozzon. Neki már szavakra nincs szüksége... Emlékezetemben hetek múlva is megmaradt a segesdi tsz-elnök irodájában lefolyt beszélgetés. A minap ismét Segesden jártam, és újra a fentebbi témáról kérdeztem. Ezúttal azonban nem az irodában. A darálónál találtam meg Hegedűs Jánosáét. Az elnök vélekedése helyesnek bizonyult, Hegedűsné ugyanis még percek múltán sem értette, miért éppen vele szeretnék beszélni. Annál inkább tudták a többiek, Vesznerné, Martonné és lnguláné. — Irénke mindennapos munkás, lehet rá számítani. Persze, hogy nagyobb tekinti egedüsné, Vesznerné és az eg-'— brigádvezető, Martonné. télye van, mint annak, aki hetenként csak egy-két napra jön, és akkor sem fogja meg a munka végét. — Mitől függ, hogy ki milyen gyakran jön, hogy kire lehet számítani? — A családi okoktól is. Van, ahol már nincs nagyszülő, aki vigyázzon a kisgyerekre, vagy rendben tartsa a háztájit. Azután nincs mindenki ráutalva a második keresetre — mondta Vesznerné. Egyikü'k közbeszól: — Nálatok talán kisebb kenyeret szegnétek, ha nem jönnél mindennap dolgozni? — Nem, hiszen jól keres a férjem, és a háztáji is hoz. Egyszerűen csak szeretek jönni. Jól érzem magam itt, az asszonyok között Közéjük tartozom. Ö is az asszonybrigád tagja, a gazdaság egyik küldötte a megyei tsz-szövétségben. Hegedűsné beismerte: úgy igyekszik, hogy senkinek se legyen több ledolgozott napja, mint neki. — Mindig olyan érzésem van, hogy ezt várják tólem; talán megrendülne a bizalmuk. ha nem így volna. Megnyugtat, ha vezetek ebben az önkéntes versengésben. Az asszonyok ezt Yiem hagyhatták szó nélkül. — X vagy Y (és itt nem titkolták, kire gondolnak) akár 250 napot is teljesíthetne, akkor sem hallgatna rá «senki A hozzáállás meg az emberség fontosabb, mint a nyilvántartások száma. Ingula Antalné és Marton Lászlóné »kulcsemberekből« lettek brigádvezetők. — Hozott-e változást ez- az előléptetés? — Talán, ha máshonnan, idegenként helyeztek volna bennünket ide brigádvezetőnek, nehezebb lenne. ’ Csakhogy itt minket mindenki mint »egyszerű brigádtagot« ismert meg. — Hogyan számolnak a kulcsemberek munkájával ?Válaszként példákat sorolnak: — Súlyos hiba volna a »Hegedűsnéket« egy munka- csoportba tenni, hiszen' akkor a többi csoport könnyen szétesne. Rájuk épül a brigád. Kulcsemberek minden munkahelyen vannak. Sajnos, néhol nem számolnak hatásukkal, nem kérik segítségüket. Ha nem érzik a megbecsülést, a bizalmat, megtörténhet. hogy befolyásuk a visz- szájára fordul. Márpedig sértődésük vagy kedvetlenségük ugyanúgy »ragadós« lehet, mint szorgalmuk és lelkesedésük. A segesdi tsz vezetői — úgy tapasztaltam — okosan »gazdálkodnak« ezekkel az emberi értékekkel. Tudják, ez munkájuk legnagyobb tartaléka. Bíró Ferenc
