Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-22 / 45. szám

OSZTOPÁN! HÉTKÖZNAPOK Kompromisszum az Attesten «►Ár osztopáni nép tán még több generáción át nem fog­ja apáinak önző, semmi köz­jót ós érdeket nem ismerő szellemét levetkőzni. Annál kevésbé remélhető ez, mert még .most is élénken lélek- zetbeh vannak azok a sokszor botrányosan végződő viszály­kodások, amelyek a múlt­ban a plébános és a föl­ei esúr között dúltak.« A kö­vetválasztások -ámításai, iz­gatásai, italozásai demorali­zálták a népet«. -A paraszt­nak bora, bármennyi terem is, egy télen át megissza, •majd a szíves zsidóhoz fordul kenyérért és kenyérre va­lóért«, miközben -azt számít­hatja, hogyan lesz, ha majd a pap és a földesúr birtokát felosztják«, mert -semmilyen tekintély sem szent előtte« — irta Osztopán rebellis népéről 1890-ben Muraközi Pál plébá­nos. A faluhistória további feje­zetei is bőségesen tartalmaz­nak hol derűs, hol elgondol­kodtató adalékokat 1918 no­vemberében például az őszi­rózsás 'forradalom szelétől megérintett zsellérek — az események humoros közjáté­kaként — a kastélyt ellepve -vacsora és bor korlátlan fel­szolgálására kérték Tallián Andor grófot«, hogy egyszer végre jóllakhassanak. 1926- ban óvodát verekedtek ki a -liberális« földesúrtól, 1927- től köves utat. És bár a re­bel íió szelleme nem érett szervezett ellenállássá — nyil­ván a földrajzi elszigeteltség miatt —, az egyre szélesebb hullámmal hömpölygő elége­detlenség mégis rátalált a ki­bontakozás lehetőségét jelentő kanálisra. A harmincas évek­ben már jó féltucatnyi, a népiesek irányzatához csatla­kozott parasztköltő működött Osztopánban, akiknek művei ugyan itt-ott a muskátlis ál­romantika és az irredentiz­mus jegyeit is magukon vise­& ám leglényegesebb' téma-. mégis a vigasztalan zsel­lérsors, a kíméletlen robot, az éhezés. •-Asztal körül kilenc gyerek, A. kenyérért mind úgy remeg.« —» olvashatjuk a Magyar 'Pa­in című lao 1930. évi egyik «számában Sass József szomo­rú -helyzetjelentését«. fis mi változott azóta? fií-e meg a jobbításra törekvő tü­relmetlenség szelleme, léte­zik-e az egykor irigyelt -zárt« családmodell, terem-e még a régi bőséggel az indulatokat felkorbácsoló hírhedt nova- bor? Téglagyár maradványai az állomással szemközt. Valaha ez jelentette Osztopánban az ipart. Az elmúlt évtized végén megszűnt működni. Kéménye napról napra foghíjasabb. Esztendőkkel ezelőtt lebontás­ra ítéltetett, csakhogy azóta sem akad ítélet-végrehajtó. Az épületben lakó néhány csalá­dot is máshova kellene köl­töztetni, de senki sem tudja, mikor. Talán, majd ha a ké­mény ledől... Hosszú mellékutca. Egyik oldalán széles járda kar-vas­tagságú repedésekkel, a mási­kon vendégmarasztaló sár, latyak. Az úttest — komp­romisszum két világ közt. A fűcsomók hézagaiban rücskös géfkocsikerék-nyomok. A sza­badjára engedett négy-öt ba­rátságos eb csupán az aszfal­tozott oldalt veszi igénybe — közlekedésre is. Házak. Impresszionista szín­ka valkád. Vérvörös fal lila csíkozással — a népi építő­művészetre való legcsekélyebb utalás nélkül. A szomszéd csinos portája dühösen sár­gállik, gyászfekete keretben. Odább fehér faldísz kék me­zőben. Egyénieskedő státusz- szimbólumok? Vagy csupán az évtizedekkel ezelőtt köte­lező cselédházi egyformaság, szürkeség kompenzálásának kellékei? Kerítések. Mind kovácsolt­vas, csak a cikomyák külön­bözőek. A ritka rések arról árulkodnak, hogy senkinek sem kell szégyenkeznie kis­kertjével errefelé. Ejha! Itt az utcán is Arany János egyik verssorát idéz­nék? — Jő napot, szomszéd! Van-e hús a boltba? A válasz már kevésbé kői­től, bár szintén »-klasszikus« id^g-eutal. '— 'Nincs. Halán majd hol­nap hoznak. A kocsmában viszont csöp­pet sem akadozik az áruellá­tás. Most, kora délután is fogy a sör, a kis- és nagyíröccs, 1 a hosszúlépés, s mindén, mi ajaknak és gégének ingere. A havi kétszázezer bevétel vas­tagon megvan — büszkélke­dik a főnök két korty között. A vendégek mentegetőznek: Asszonykezek dicsérete A falu nevét nem leheí együtt emlegetni Karúdéval, Buzsákéval, a népművészetéről nevezetes somogyi falvakéval, ám mégis: az élő, eleven dí­szítőművészet aligha emleget­hető Somogybán anélkül, hogy ne beszéljünk a somogyjádi asszonyokról. Szarka Ilona vb- titkár kísért egyik házból a másikba, hogy megismerked- hessem a helyi hímzőszakkör tagjaival. A vb-titkár elsőnek a saját otthonában nyitott aj­tót, de itt már mint a szak­kör egyik tagja mutatta be lakásának díszeit: a maga hí­mezte térítőkét, párnákat. A szomszédban Huszti Istvánne- hoz kopogtattunk be, a lába­dozó betegnél hímző asszo­nyokkal is találkoztam, He­lyes Sdnäorm, Molnár Pánié pedagógusokkal. Természete­sen előkerült a tű és a fo­nal, a kész munkák pedig kézről kézre jártak. Huszti Istvánná valóságos, párnakiál- huist produkált; kalocsai, bőr- rátétes, kunsági, beregi min­ták díszítik lakását, az aszta­lon szűrhímzés, a falon átai — Baranya megyei — falikép, a konyhában újabb meglepeté­sek sora. — 1967-ben egy buzsáki fu­tó volt az első szakköri mun­kám. A konyhai még ennél is korábbi,, az iskolában varr­tain. Az Tisza-vidéki. Itt kez­î-ihaîovics Jenőne ma is szépen hímez. dődött az én kapcsolatom a népművészettel. Mihalovicí Jenőnétől tanultam kézimun­kázni, de még főzni is. A ta­nító néninek köszönhetjük, hogy Somogyjádon sok asz­Készffil & szűrhímzés. Szapudi András A BESENYŐ és megitta az utolsó fillérig. Ilyenkor elszabadult a pokol. Él ebben a faluban olyan ember, aki tizenöt évet ült börtönben emberölésért Csa­ládok gyűlölik egymást nagy­apák múltba mosódó tetteiért. Ggy-egy száz éve fölemelt bicska visszanéz ma is, és bosszúra sarkallja az unoká­kat »őseink, akik ide teleped-, tek, jobban tették volna, ha í továbbállnak-« — mondták' sokszor az öregek. »Nein kel­lett volna messzire menniük. Egynapi járásra innen talál­tak volna jó zsíros fűidet, amit szeret a búza, a krump­li, a kukorica. Istentelen bu­ták voltak a mi eleink« — ismételgették fojtott hangon az őszi ég alatt Majd fölfa­kadt és elborított mindent az átkozódás. Csontos, hosszú ka­rok hadonásztak, göcsörtöa öklök fenyegették az Istent. Sokat emlegették itt az is­tent, de sohasem hálaimában. Törő az aktatáskáját karol­va ballagott a bekötő úton »Nem érdekel, mit mondanak a tervem ellett Az sem érde­kel, ami ebben a táskában van. Ha elk; pik a lábam, hát elkopik! Ha icnggyá szakad a szám, akkor ronggyá szi­kad! Nincs mit végiggondol­nom, Babótí Géza...« Jó zsíros föld. öregek mondják. Sóvárgó arccal, szinte kóstolgatva a »zsíros« és a »föld« szavakat, mintha evés közben beszélgetnének. . Aztán a valóság ostorhang’á- ra mindig elered a káromko­dás. Törő hirtelen megállt. Mint pár évvel ezelőtt a Hányban, úrikor először mondta ki ma­iá.-an hogy »itt lehetne va­uéit kezdeni!« DISZ-titkár rolt akkor a mosonmagyar- ívari járásban Minden zugit sejárta. megismerte a Hány­ták rabsiccsztöntől vezérelve, tiszloilyal a farzsebébe a. (Folytatjuk.} J A Móra Ferenc Köny vkiadót I sokszor dicsértük már. Szebb- I nél szebb könyveket adnak j ki, minden korosztálynak — a rbölcsődésektől a nagy kama- I szókig. A leporellók viszont ; az utóbbi időben eltűntek. Ke- ! vés van belőlük, csak néha i akad egy-kettő. így a szülők arra kényszerülnek, hogy apró gyereküknek olyan könyveket adjanak, amelyet előbb-utóbb — de inkább előbb — szét­szaggat. Azt a tanácsot hiába is adnánk, hogy a gyerek ke- zo3 nem való : a könyv, amíg nteg nem. tanult bánni vele, hiszen szülei kezében sokszor látja az olvasnivalót, fölkelti érdeklődését és kéri. Ha nem is adjuk neki, egy óvatlan pil­lanatban megszerzi. Nevetsé­ges nrőbáikozás az eldugása, különben sem telhet el egy család élete azzal, hogy állan­dóan rejtekhelyeket keres. Ha viszont a könyvespolc elérhe­tő részén ott vannak a gyerek könyvei, nem kell különböző fondorlatokat kieszelnie, hogy a felnőttekét miként tudja el­csenni. Sőt, ha a szülő leemel egy kötetet magának, előfor­dul, hogy a gyerek is odasza­lad az övéihez, fölkap egyet, leül és úgy tesz, mintha ol­vasna. Nem akarom tovább szapo­rítani a szót. A kérdés csak annyi: mit tegyünk a gyerek polcára, ha a boltban nem ta­lálunk mást,% csak egy nap alatt »kiszenvedő« — igaz jobbnál jobb —• gyermekkönyveket. St P. szony hasznos tevékenység« lett a díszítőművészet Mihalovics Jenőné a felsza­badulás óta él a községbe«. Előbb gyerekei felnevelésétől gondoskodott majd 1953-ba» állt katedrára. Tíz éve nyug­díjas, de fáradhatatlan a ké­zimunka-szakkör irányításá­ban. — A családi örökséghez, melyet a képzőművész roko­nok is »megkaptak«, nagymér­tékben hozzájárult az a s el­lem és az a munka, amellyel a pesti Csalogány utcai taní­tóképzőben találkoztam. Me.s- káné Veverka Editre gondo­lok, aki lel hívta figyelmünket a népművészetre. Somogyjá- don előbb az iskolában szer­veztem szakkört majd húsa évvel ezelőtt a felnőttek is bekapcsolódtak ebbe a tevé­kenységbe. De láttam azt is* hogy miijen korszerűtlenül táplálkoznak. Ez indította el bennem azt a gondolatot hogy a hímzőszakkörben ne csak a népművészetről beszélgessünk, hanem mindenről, amivel ma egy asszony találkozik. A fő­zés, az egészségügy mindenna­pi téma lett. — Helyi díszítőművészeti örökséggel aligha találkozha­tott Születhetett-e mégis élő népművészet Somogyjádon? — Valóban, sem népvise­lettel, sem sajátos népművé­szettel nem találkoztam itt ha valahonnan jöhetett volna ilyen hatás, akkor annak usz- topánból kellett volna érkez­nie, de nem házasodtak a két faluból. A kérdés másik lö­szére felelve: új népművészet már nem születik, Somogyia­don sem, ám az ország hagyo­mányai bárhol meggyökerez­tethetek, ha valaki törődik ve­lük. —; 1961-ben is járt itt a So­mogyi Néplaptól egy újságíró. Ezt írta: a fiatalok elkerülik a .. szakkört. Megváltoztak-e azóta a somogyjádi lányok? ' — Nem lehet korholni őket. Nézze meg a vasútállomást amikor beérkezik a kaposvári vonat. Rengetegen dolgoznak ott A szakkörbe többnyire a középkorosztály jár. De az ál­talános iskolások még elérhe­tők. Starry er Imréné foglalko­zik velük. Ständer Imrénével és még harminc egynéhány asszonnyal a pártKlubban találkoztam este. Standemé pártmegDíza- tást is teljesít amikor az idős Mihalovicsné mellett összefog­ja a somogyjádi asszonyokat, és hinti a magot a gyerekek között... Miseta Jánosné 1936 óta for­gatja a tűt Lánya, Helyes Sándomé, és unokája. Helyes Agnes, a kaposvári közgazda­sági szakközépiskola tanulója is eljár a szakkörbe. Agi az úttörők országos me­zőgazdasági versenyén első helyezést ért el, ami nem je­lent kevesebbet, mint hogy egyformán jeleskedett a tan­tárgyi, a népművészeti vetél­kedőn, a mezőgazdasági tud­nivalókban, és a sütés-főzés tudományában is. Tlorányi Barna Somogyi Néplop pákkal, fejelésre váró, matu­zsálemi kort megért csizmák­kal, tenyérnyi avas szalonná­val, melyet az asszony mindig valami különleges alkalomra tartogatott A sivár hátsó ud­vart rozoga disznóóllal, ahonnét makacsul hiányzott az áhított hízó, redves szalma­boglyával, és kövér pocso­lyákkal a kút körül. Az ősz megbolondította a népet. A kocsmában véres ve­rekedések támadtak. Csend­őrök cirkáltak a faluban, bör­tönbe kísértek embereket Ősszel voit a búcsú. Három- szor-négyszer fordult a men­tő még tavalyelőtt is. Cser- besére idegen ember nemigen merte betenni a lábát mert a »besenyők» nem tűrték az idegent Különösen, ha jó csizmát, jó ruhát láttak rajta. Ha egy »zöldkalapost« (így nevezték a rábaközi gazdákat a kezük közé kaptak, ritkán hagyták é’etben. Gyűlölték a gazdákat Mert jó földön gaz­dálkodhattak, és sok jószáguk volt Gazdához nem szegődéit tanét senki. Inkább a ber­ief tanyáira mentek summás- nak, ha kifogytak a cseri földből. Régen a lakosság tele »ummás volt Közülük kerül­tek ki a legvadabb bicskások, a legelszántabb rabsicok, a legelvetemültebb gonoszte­vők. A cserbesei summás, mielőtt «unkába indult, kendőbe kö- ;ött egy cipót, és azon élt egy létig a hercegi .majorokban, a ranyi pusztákon. Aztán hét régén hazahozta a fizetését Most azért jött haza, hogy a vb előtt átgondoljon még egyszer mindent. A táskája tele van bizonyítékkal. A fü­zetlapokon pontos meghatáro­zások, számoszlopok magya­rázzák az elképzeléseit, de Törő ebben a percben megint úgy érezte, hogy hiábavaló volt minden erőfeszítése. »Ki­csi vagy te ehhez, kopnám!« sóhajtott, miközben a bekötő úton a falu felé indult. »Min­dent nem lehet kiszámítani, előre tudni. Nem ám, sajnos. A természet pedig különösen kiszámíthatatlan. Tojik az az én számításaimra...« Legyintett A napnak még volt ereje, de az avarillatú ir­táson és a fáradt szántókon már föl-fölbukkant az óvatos járású ősz. Törő éles szeme fölfedezte a táj izzó mozdu­latlanságában, érzékeny rab- sic-füle meghallotta a lehelet­finom lépéseket Estére kód lesz gondolta és elszorult a szíve. Az ősz gye­rekkori rettegés eket ébrs z- . tett benne. Egy egész falu fé­lelmét az éhségtől, az üre» kamrák dermesztő ridegsége- ( tőL Mert a Rábaköz áldott i földjének szomszédságában ez : a cseri talajjal megvert határ : minden esztendőben megcsal- i a a népet Akinek földje volt ; itt, akármilyen kicsi darab, az ] minden tavasszal újra kezdte ' nehéz harcát, és őszig vala­hogy a reménysége is kitar- i tett A cseri ősz azután riasz- 1 tó szenvtelenséggel mutatta I :el a nyomorúság képeit Az 1 üres kamrai kicsorbult ka- > Mire jó egy képeskönyv? Nézegetni, Ha vers van ben­ne, olvasgatni. Azaz felolvas- tutrii mondjuk, a nagypapával, mert az óvodások, még nem ismerik a betűket. Azután széttépni is jő, mert a legki­sebbek még ezt tartják a leg­fontosabb feladatnak. Persze az okosok azt mondják, hogy ez utóbbi nagyon helytelen, de az okosok már nagyon régen voljak kicsik, és nem emlé­keznék arra, hogy milyen ide­gesítő dolog a felnőttek kezé­ben nézni a zizegő, színes könyveket És csak tartogat­ják, lapozgatják. Olyan buták, hogy meg sem kóstolják, össze sem’ gyűrik, Még ■mennyi m&néeaxu jő ew képeskönyv. Például, ha keménytáblás, akkor csapkod­ni is lehet vele. Ha meg har- mCMlikásan hajtogatható, akkor a járóka rácsán átdobva épp a földik ér és lafíog! Lehet rugdosni, böködni, akkor még jobban laffog! Igaz, van egy hibája, nem szakad eL Vi­szont sátrat útvesztőt házat garázst mindenfélét lehet be­lőle építeni. Sőt ha több van, akkor egy egész baba-, maci-, kutya-, ooacskaiakótelepre is futja.», De trines testsb. Lensse, ha hozna az anyu vagy az apu. Nekik meg azt mondják a könyvesboltokban, hogy lenne, ha hozna a teherautó, ők meg egymásnak mondják, hogy bezzeg az ó idejükben Dunát lehetett volna rekeszténi a le- poreflókkaL Eltűntek a leporellók I nincs hova menni, ezért vált ; az italbolt Osztopán központ­■ jává. »Itt mindent meg lehet beszélni, az intelligenciák kö­zül is járnak ide egy páran szityózni meg rablóultit ját­: szani.« »A falugyűléseken i önök is részt vesznek?« »Á! : Ott nem intéznek el semmit« i »Például mit nem?« : Pufogni kezdenek a hamis tu- . dat petárdái. »Most kezdték el ■ egy vegyesbolt alapozási mim­II kálatait a falu túlsó végén, a 1 tsz-istálló mellett ahol egereik és patkányok ezrei garázdál­kodnak. Pedig a község kö­zepén lett volna egy alkalmas telek.« Beszélgetőtársaim nem tudják, hogy a tsz kedvezmé­nyes áron adta a telket. És sajnálják, hogy a községfej- íesztési adót — szerintük — patkányirtásra fordítják. Fiatal traktoros nézegeti mellettem a normalapját »Megette a fene! Nyolcforin­tos órabérben kell itt dolgoz- nqm! Azt hiszem, hamarosan elmegyek Kaposvárra, vala­melyik gyárba.« — Nyáron mennyit keres? — Egy ötös leesik. De azért melózni kell! — És ilyenkor a nyolc fo­rint órabérért? — Vákarőzgatunk. De ugyanezt gyárban egy hú­szasért tehetnénk. Suttyó legényke lép a he­lyiségbe, iskolatáskával. Fizet lehörpint egy felet és odébb­áll. Senki sem szól rá. Régeb­ben ugyan a pedagógusok rendszeres esti ügyeletet tar­tottak a kocsma körül, hogy elcsapják a gyakran szülői »felügyelettel« betérni szán­dékozó nebulókat de azóta sokat javult a helyzet... Ke­vés az alkoholt fogyasztó gye­rek, »csak« az idegileg és szellemileg sérült kicsinyek száma növekszik; jelenleg több mint tíz százalék, az or­szágos átlag négyszerese. Igaz, a novabor fogyasztása vala­melyest csökkent az utóbbi években, sőt néhány értelmi­ségi telkén a nova mellett már csemegeszőlő is találha­tó! A kocsmában elköltött pénz összege — férfiúnként — havonta átlagosan hatszáz forint Lengyel Aadrás í (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents