Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

MB*nyák Salíérban Elégedett madarak Több beutaló a munkásoknak Fonónők Szoboszlőn — Cukorgyáriak Harkányban A törzsállomány a tavaszt várja. Ugyancsak tépte-cibálta a szerdai szél a sallérpusztai tujákat. Felkapta a homokot, marékszám vágta a zöld, szé­pen cseperedő fákhoz. Nem tetszett az idő a Mucinak, a gidákorában a telepre került őzsutának sem: szélámyékba húzódott, s úgy tett, mintha beteg volna. Fáztak a drót­kerítés mögött a fácánok is. Szétszórtan vannait az épü­letek Sallérpusztán, a Dél-so­mogyi ÂG vad- és erdőgazda­sági kerületének központjá­ban. Aligha képzelne valaki a ritkas beépítés, az itt-ott fel­bukkanó emberek mögé mil­liós értékeket. S főleg nem évek óta zajló vitákat. Pedig ezek egyik kezdőpontja éppen Saller. Pontosabban: a furcsa nevű gázos mobil műanya. Az elrettentő kifejeziés voltakép­pen egy nagyon praktikus dolgot takar: egyszerűbbé, ol­csóbbá, könnyebben telepíthe- tővé, s főleg eredményesebbé eszi a fácáncsibék nevelését. Csakhogy: ha minden ilyen -rózsaszín«, akkor miért a vita? Kissé megcsontosodott már <t szemlélet, amelyik minden­áron istállókban akarja a fia­tal fácánokat fölnevelni. Az érv: a nagyüzemé a jövő. És egy-egy, megfelelően felépí­tett istállóban egyszerre öt­ezer fácáncsirikének van he­lye. Építeni kell tehát istál­lókat, természetesen a szük­séges berendezésekkel együtt. Elég ha annyit mondunk: egy-egy ilyen elkészítése több millió forintba kerül. Nyilván nem kapdosnak az ötlet után a vadásztársaságok, ritka kö­zöttük az olyan, amelyiknek ennyi pénze lenne erre a cél­ra. Csakhogy a szemlélet még mindig hat. Énnek egyik oka: Somogy megyén kívül csak kevés helyen ismerik a sálié­nak műanyáit. Hogy túl sok műszót ne használjunk, csak annyit róla: nagy méretű gáz­palackot használva olyan hő pótolja a fácánanyát, amelyik az infra tartományba tartozó sugárzással »dédelge­ti« a naposcsibéket. Sőt: hat-nyolc hetes koru­kig szépen »neveQi« őket. Az istállóban a sugárzó hő he­lyett meleg levegő befúvásá- val teremtik meg a kellő hő­fokot: itt sakkal magasabb az elhullási arány, mint a gázos műanyák esetében. Olcsóbb a A pénztárosnő blokkol. A kosár alján üvegvisszavaltás- ról szóló cédula, mellette két üres üveg koccan. Fölemeli, nézegeti. »Te — szól át a pult mögött álló kolléganőjének —, ezt tényleg nem lehet nálunk visszaváltani?« Nem tudja meggyőzni a munkatársát, de a sorban ál­lókban megmarad: ebben a boltban a gyerekekkel sem akarnak »kitolni«, s az üveg- visszaváltókat sem akarják el­riasztani. Kaposváron, a Mártírok te­rén van egy kis csemegebolt, a város régi és új házainak találkozásánál. Néhány éve még úgy látszott, hogy hozzá­porosodik, hozzákopik a vedlő öreg épületekhez. Amikor va­laki belépett, lehangolódott. Az új üzletvezetővel friss levegő érkezett az öreg falak közé. Azóta nemcsak vissza­köszönnek az eladók, hanem a vásárlók elé mennek: a bejá­ratot körberakják gyümölccsel, friss zöldséggel, és felhívják a figyelmet: ritka csemege ér­kezett. Kovács Lajos, a Somogy me gyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi .Vállalat igazgatója: — Az egyik legjobb közös ségünk dolgozik ott Érdekes­sége a boltnak, hogy az előző üzletvezető mindig leltárhi­ánnyal zárt, és azt mondta, ezekkel az emberekkel nem tud pontosan elszámolni. Ami­óta Hartai László az üzletve­zető, majdnem kétszeresére nőtt a forgalom, és a hiányt nem ismerik. Hartai László fiatal ember, de jóval többnek látszik ko­ránál. Ezekben az influenzas napokban is többet dolgozik; kevés az embere. Mosolygós a vásárlókkal, szigorúan ember­séges a beosztottaival, baráti a szállítókkal — egészen addig, amíg azt nem tapasztalja, hogy be akarják csapni. Ilyenkor résen van, s bizony dühöng. Mégis, igazából csak a szomszéd zöldséges neheztel rá, mert áruválasztékával — különösen a paprika, paradi­csom, őszibarack szezonjában — konkurrenciát teremt. Helyettese: Simon Györgyné szigorúságával, pontos pénz­tárelszámolásaival tűnik ki. Példát ad a boltban dolgozó lányoknak: mindig rajta a legfehérebb a köpeny, az ő haja a legcsillogóbb. A mindennapos vásárlók és a bolti dolgozók között barát­ság alakult ki. Senki sem cso­dálkozott, amikor Gárdos Gyuláné egy hároméves kis­lány fényképét szedte elő a köpenye zsebéből. Az árufel- töltés szünetében eldicsekedett a sorsukra váróknak: Orsós Krisztina, a fogadott leányká­juk, a legutóbbi hétvégét ná­luk töltötte. — Én elhiszem, hogy a Zó- jában, a nevelőotthonban min­dent megkapnak a gyerekek, de a család melegét mi adjuk ennek a csöppségnek. Második éve határozták el, hogy szocialista brigádot ala­kítanak. Kereskedők. Mindennap­jaink állandó szereplői. Ne­künk nem mindegy, hogy mi­lyenek. Erre ők is rájöttek, s arra is, hogy önmaguknak sem mindegy. Aki a pult mögött a szalá­mit szeleteli, a citromot mé­ri, az a pénztárgépnél sem jön zavarba. Valamennyi el­árusító pénztáros is. Ezért ebben a boltban a vásárlók meg sem érzik: milyen sokan hiányoznak az influenzajár­vány miatt. Simonies Teréz elsősorban pénztáros, de fekete copfja gyakran libben a csemegés- pult mögött Itt még egy ki­csit bizonytalan, de ha hosz- szabb ideig tart is a pontos mérés, a pult másik oldalán álló nem türelmetlenkedik, hiszen a jó szándékot látja. Figyeltem Nagy Ibolyát. Hatalmas kosár üvegeket vesz át csapkodás nélkül, az át- szalasztott kisfiúnak is a leg­szebb narancsot válogatja, és az öreg nénit sem keseríti a parizer spárgájával. Ök így együtt — tizenöten — fiatallá tettek egy öreg cse­megeboltot Gombos Jolán Sok családnak szerez­nek örömet a vállalati üdülők a Balaton déli pártján A szakszervezeti titkárok véle­ménye szerint enélkül nem tudnák kielégíteni a gyári igényeket. A Kaposvári Ruhagyár ti­zenhat szobás üdülőt tart fenn Fonyódon. A tervek szerint háromszázezer forintot fordí­tanak az üdülőre. Ebben a fes­téstől a bútorcserék költsé­géig sok minden benne van. Mivel nőnek az igények, az iáén még egy zuhanyozót épí­tenek az épülethez. — Az az igazság, hogy a fonyódi üdülő nélkül nem tud­nánk gondoskodni a családok pihenéséről — mondta Hor­vátit János szb-titikár. — A ka­pott százharminc szakszerve­zeti beutaló közül három-négy a családos. Fonyódon viszont mintegy kétszáznegyvenen üdülhetnek egy szezonban. Ezért fordítunk nagy gondot a vállalata üdülőre A tmk-sok már a következő hónapban megkezdik a munkákat, a te­tőjavítástól a csatornázásig sokféle karbantartó munkát el­végeznek. — Milyen más lehetőségük van még? — A ruhaipari szakszerve­zethez tartozó tizenhárom vál­lalatnak van egy központi üdülőtelepe Gödön, a Duna partján. Mi egy négyszobás faházat vehetünk igénybe. A kényelemről a társalgó, a köz­ponti étkezde gondoskodik. Aztán bérelünk még egy négy- szobás villát Balatolellén. E két helyen 90—90 ember pi­henhet nyaranta. A horgászok se mostohagyerekek, a fonyódi Szúnyog-szigeten van »tanyá­juk«. Áprilistól mérjük fel az igényeket, s lehet, hogy úgy leszünk, mint tavaly: a sok je­lentkező miatt nem mindig tartottuk a kéthetes turnuso­kat. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának korábban volt saját üdülője, ezt azonban eladták, mert az óvodai-böl­csődei fejlesztés támogatására szükségük volt az érte kapott pénzre. A fonónak most is rendszeresen helyet kapnak azonban a nagyvállalat bala- tonszemesi üdülőjében. Évente mintegy nyolcvanan pihennek ott. — A szakszervezeti bizott­ság döntése alapján elsősor­ban a nagycsaládosokat, az egyedülálló gyermekes nőket küldjük BalMonszemesre — tájékoztatott Pápai Lászlómé üdülési felelős. — Nagy segít­ség. hogy ingyen üdülhetnek. A Textiles Dolgozók Szak­szervezetének van egy kedvelt helye, a leilei Aranyiad kem­ping. Egy-, két-, háromhetes időre mehetnek a dolgozók, sátrakba. Ezek két-, három-, sőt négyágyasak. A főzési le­hetőség, a fürdő, a hűtőszek­rény, a társalgó, a tévé, a tó közelsége miatt igen kedvelt. Általában száz-száztíz sze­mély tölti ott a szabóságát. Az igali két kis házunkba egyhe­tes beutalót adunk májustól szeptemberig. A családosok a gyermekeiket is vihetik, így szívesen kérik. Általában hat­vanén—nyolcvanan pihenhet­nek, fürödhetnek Igaliban. — Beutalót nem cserélnek? —■ De igen, nagyon jó a kapcsolatunk a Debreceni Hús­kombináttal. így jutunk Haj­dúszoboszlói beutalókhoz bala­toni, budapesti, Duna-kanyari jegyek helyett. A Kaposvári Cukorgyár bog­iári üdülőjét évről évre csino­sítják, s a (lehetőségekhez ké­pest fejlesztik. Albert Imre szb-titkár elmondta, hogy ta­valy a tröszt üdülőrészét tet­ték rendbe, most a kaposvári "-'ár kis házait teszik kényel­mesebbé. ViUany-falibabókat szerelnek föl, így mindenhol lesz hideg-meleg víz. — Mi is igyekszünk minden lehetőséget megragdm. A bog­iári üdülésért Békásmegyeren, Harkányban is pihenhetnek a cukorgyáriak. Egy óidat sokat mond a törekvéseinkről: az üdülök hatvan-hetven százalé­ka fizikai munkás. Bokor Margit üdflffiés! fele­lőstől még azt is megtudtam, hogy Bogláron évente több mint száznyolcvanam, Békás­megyeren az idén több mint negyvenen üdülhetnek (tavaly huszonötén voltak). Eat a cse­rét a HVDSZ tévén a fővárosi vízművekkel allakították ki. Harkányban tavaly huszonötén üdültek, az idén több dolgozót szeretnének odaküldem. A pé­csi sütőipari, valamint a gabo­naforgalma vállalattal kialakí­tott kapcsolatoknak a dolgozók is nagyon örülnék. A három gyár keresi • lehetőségeket, hogy minél több dolgozónak adhasson beutalót- E beruházások és ráfordítások haszna az üzemhez való kötő­désben sokszorosan megtérül- S az sem mellékes, hogy egyre többen frissülnek fel a nyá­ron az üdülés révért. Lajos Gém Új név, változó szemlélet A koaçüptÂiban döntött. Úgy a toponári termelőszövet­kezet tagsága, hogy új nevet választ. A toponári, őrei, zi- mányi emberek, akik jó né­hány éve tömörültek egy szö­vetkezetbe, most gazdaságuk­nak a Kapostáj nevet válasz­tották. Sok minden van e mö­gött. A jól eltalált név kifeje­zi a környék községeinek föld­rajzi helyét, azt, hogy a há­rom faluban dolgozók azonos közösséget alkotnak, együtt dolgoznak. Mindezek mellett azonban néhány praktikus szempont is vezette a névválasztókat. Mi­vel Toponár volt a központ, a név magában foglalta ezt. De hogy a zimányiak se marad­janak ki, az eredmény »Topo­nár—zimányi Egyesült Erő« lett. A megnevezés azonban szinte évenként változott. Hol így, hol úgy tartották nyilván a tsz-t, még maguk a tagok, sőt a vezetők sem tudták egy idő után melyik is az igazi? így fordult elő, hogy négy bélyegző volt forgalomban : kisebb-nagyobb változtatások­kal mind az előbb említett névformát fejezte ki. Ám a nevelés is: az istállókban nyolc-tíz hetes korúikig kell takarmánnyal ellátni a fácán­csibéket. Magyarország területének 82 százaléka vadásztársasági terület. Van elég fácán? Nincs, s lehetne több So­mogybán is, annak ellenére, hogy időnként ilyen megálla­pítások látnak napvilágot: a fácánállomány szinten van, de fejleszteni kell... Nyilvánva­ló: a vadásztársaságok nem állhatnak neki istállókat épí­teni Marad a korszerűbb megoldás: a gázos műanya. ötezer csirkét egy szezonban tíz ilyen berendezéssel föl le­het nevelni (ez is nagyüzem már), s az összes költség leg­följebb 300 ezer forint Sallérban több, egymástól magas drótkerítéssel elválasz­tott »karámban« várja a ta­vaszt a fácántörzsállamány. Egyelőre még külön a tyúkok és külön a sziporkázó ka­kasok. Több ezer madár lesz majd a szülője több tízezer tojásnak, amelyet itt keltet­nek ki. Azután már a műanyáké lesz a szó. (Itt, Sallérban a vadkacsák nevelésénél is nagyon jól bevált.) Ebben az évben 10 ezer fácáncsibét ne­velnek saját céljaikra, s ezek­nek döntő részük a szabadba kerül. Ezenkívül 20 ezer csi­bét eladásra nevelnek. Az eh­hez szükséges mennyiségű műanya rendelkezésre áll, s megrendelték már azokat a berendezéseket is, ámélyeket továbbadnak. Negyedik éve használják a sallériak a gázos mobil mű­anyákat Volt rá elég idő, hogy előnyeiről meggyőződ­hessenek. Ugyancsak dicsérő jelzések érkeznek a vásárlóik­tól. Eddig körülbelül 350 400 berendezést adtak el. Különösen a vadásztársaságok elégedettek: az ilyen mű­anyával nevelt fácánok ugyanis gyorsabban, könnyeb­ben illeszkednék be a termé­szetbe, jóval kisebb a szaba­don engedettek között az el­hullás. Vagyis: jobb sportva­dat eredményez a módszer. M. A. hivatalos megnevezésnek egy­értelműnek kellett volna len­nie. Ezért fordult elő, hogy — mivel más név szerepelt a bélyegzőn, más a hivatalos iratokon — a bank. kétségbe vonta a kettő azonosságát. Vagy a legutóbbi példa: a tsz gépkocsit vásárolt, és hasonló okok miatt nem akarták el­küldeni Budapestről. Nem egyedi példa a topo­nári. Sok egyesült gazdaság van hasonló helyzetben, és nem egy helyen jutnak el odá­ig, hogy rendet kellene tenni ebben az ügyben. Az »egye­sült« szónak ma már nincs túl nagy jelentősége. Abban az időben volt. Több helyen elő­fordult, hogy valamilyen rosz- szul értelmezett önállóságot féltettek az egyesüléstől. Be­bizonyosodott: alaptalan volta félelem. Sokszor egészen fur­csa megfogalmazások szület­tek. Más volt a tsz neve, más a székhelye, és mindkettő sze­repelt a névben. A kezdeti névválasztás magában hordta az egyesült tsz-ek tagjai kö­zött azt a nemegyszer hóna­pokig húzódó vitát, amelynek lényege: hol is legyen a tsz- iroda? Tudunk olyan gazda? sagrol, ahol ez egy évig is el­tartott A kezdeti, »a mi tá­lunk, a mi tsz-ünk« gőgből már nagyón sok elkopott Nem kellett sok idő ehhez. Az együtt töltött évtized barát­sággá formálta az értelmetlen villongásokat Néhány év alatt kiderült hogy az egyesült gazdaságok többet tudnak ter­melni, hogy az emberek job­ban megtalálják számításu­kat. És már nem volt kérdé­ses, hogy az őrei ember ter­melőszövetkezete-e a toponári. Visszatérve az eredeti pél­dára: a név ezt a szemlélet- változást is kifejezi. És mivel a példát egyre többen köve­tik a közeljövőben, jó lenne, ha a toponárihoz hasonlóan termék. Egy jól megválasztott név magában foglalja egy bő­vebb közösség, több falu ösz- szetartozását, múltját, jelenet. Mindazt, ami már megvan; csak formába, szóba kell ön­teni. 8. M. A DÉLVIÉP nagyatádi építésvezetőségére érettségizett személyt anyagügyintézőnek fölveszünk. Jelentkezés: Mêliez György építésvezetőnél, Nagyatád, Kiszely u. 42. sz. alatt. (17386) Egy középfokú végzettségű lakatos művezetőt és egy középfokú végzettségű gáz-központifűtés szerelő művezetőt fölveszünk Kaposmérői Építőipari Szövetkezet. (17367) Iíí*kl<r Számítógépes balesetvizsgálat A Fővárosi Közlekedési Fő- igazgatóság kezdeményezésé­re az Országos Távlati Tudo­mányos Kutatási IjTerv kereté­ben másfél évtiaéde folyik a személyi sérüléssel járó bu­dapesti közlekedési balesetek rendszeres vizsgálata, nagy részben a Budapesti Műszaki Egyetem útépítési tanszékének közreműködésével. 1972 óta igénybe veszik a számítás- technikát is. »Első lépcsőben« 1300 rész­re osztották a fővárost, és az egyes területeken a helyi adottságoknak megfelelően más-más részletességgel vizs­gálták a sérüléses balesetek adatait a számítógéppel. A negyedévenként végzett feldolgozás a több száz úgy­nevezett kiemelt csomóponton a balesetek minden fontosabb adatára kiterjedt, a többi te­rületen viszont csak a balese­tek összesített számát állapí­tották meg. A forgalom erő­södése és vele együtt a köz­lekedési balesetek statisztiká­ja azonban egyre inkább »meghódította« az egész vá­rost, és így 1977 elején a tel­jes körű és azonos részletes­ségű számítógépes feldolgozást kiterjesztették a főváros egész területére. Az adatszolgálta­tatásban jelentős szerepet vál­lalt a Fővárosi Információs Központ. Rebizohyosodott ugyanis, hogy különösen balesetveszé­lyes csomópontokon az ilyen hibák kiküszöbölésével éven­te 10—15 személyi sérüléses balesetet lehet megelőzni. Például csupán a jól műkö­dő jelzőlámpás forgalomirá­nyítás bevezetése harmadára, ötödére vagy még kisebb há­nyadára csökkentheti a bal­esetek számát. Ügy tervezik, hogy az idén már havonként dolgozzák fel a sérüléses balesetek adatait számítógéppel, a továbbiak­ban pedig a komputeres vizs­gálatokat ki akarják terjesz­teni a csupán anyagi káro­kat okozó balesetek körülmé­nyeinek földerítésére is.

Next

/
Thumbnails
Contents