Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-17 / 41. szám

Vetélkedő diákok PÉCS, FILMVÁROS Többet tudnak a Szovjetunióról Megyei döntő március 5-én Három hét múlva ŐSZ­izemériik tudásukat a közép­íj « nagj/ar alikötósiolk sepeg-sæeiïiléjc fokú oktatási intézmények legjobb csapatai. Nem -in­gyen« kapták a jogot a rész­vételre, a házi vetélkedőn a legjobban szerepeltek. S ez szorgalmas felkészülést, rend­szeres olvasást, tanulást kö- • vetelt tőlük, hiszen minden csapat tagjait fűtötte a vágy, hogy ők lehessenek ott a Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról elnevezésű poli­tikai vetélkedősorozat már­cius 5-i megyei döntőjén. Évről évre nagy figyelem kíséri az országban, így So­mogybán is e vetélkedőt Az Oktatási Minisztérium, a KISZ központ« bizottsága, á Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége az októberi forradalom 60., a magyar— szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség­nyújtási egyezmény aláírása 30. évfordulójának a tisztele­tére hirdette meg. A megye középfokú oktatá­si intézményei közül öt gim­názium, hat szakközépisKola, nyolc szakmunkásképző iskola nevezett. A házi vetélkedőket már mindenhol megtartották, s ezeken több mint nyolcszáz /tatai adott számot arról, mi­lyen haszonnal forgatta a kö­telező irodalmat. A kiírás sze­rint ugyanis a Szovjetunió ri­portjainak, tudósításainak »Zongorán kísér Kardos Kai- \ mán.« E kurta mondat már- mar megszokottá vált Somogy Kénéi életének különböző fó­rumain, hiszen a kaposvári zeneiskola fiatal tanárg. a ka­maraestek, kórustalálkozók ál­landó részvevője. Negyvennél több rádiófelvétel és egy hanglemez készült közremű­ködésével. Kulturális küldött­ségek. tagjaként járt már az NSZK-ban, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Finnor­szágban, Bulgáriában, Tagja egy kiváló kamaratriónak, ; undszeresen énekel a Vikár Béla-kórusban, s korrepetitor­ként tevékenykedik a pécsi konzervatóriumban., — Nem fárasztó ez az élet­mód? — A legkevésbé sem. A cselekvési lehetőség hiánya sokkal taraszlóbb lenne. Va­laha tengerészként szerettem yölna »kiélni« mozgásigénye­met, most ugyanezt teszem — bár jóval kisebb körben — zenetanárként. Nem érzek fa­lakat magam körül. Senki és semmi nem akadályoz abban, hogy elfogadhatóan végezzem tanari munkámat, hogy na­ponta öt-hat órát gyakoroljak, s olykor pódiumra lépjek. Te­vékenységemet megbecsülik, s nem ismerek jobb érzést, mint amikor igényt tartanak. alapján teszik föl a kérdése­ket. Mindenhol kapós lett a folyóirat, párokban és csopor­tokban ezt bújták, sőt kijegy­zetelték a legfontosabb adato­kat. A verseny révén nyolc- száz példánnyal több jár ezek­be az iskolákba. Az 503. szá­mú Szakmunkásképző Intézet egymaga négyszázat rendelt, a szakmunkástanulók szívesen olvassák az érdekes lapot. A pluszban megrendelt. Szovjet­unió kétharmada a szakmun­kástanulók ismereteinek gya­rapítását segíti. A benevező iskolák általá­ban tíz-tizenkét csapatot szer­veztek. Az 503. számú Szak­munkásképző Intézetben vi­szont huszonöt, a nagyatádi szakmunkásképzőben tizenhat, a kaposvári közgazdasági szak- középiskolában tizenhárom csapat vett részt a házi dön­tőn. A hagyományoknak meg­felelően most is egy-egy osz­tály, KISZ-szervezet állított ki egy csapatot A tizenkilenc iskola legjobb csapata kapott meghívást a megyei döntőre. A négy év tapasztalata alapján minden csapat egyenlő eséllyel indul és egy csoportban, tavalyelőtt és tavaly ugyanis a szakmun­kásképzősök külpn csoportban vetélkedtek. Ez azonban most már indokolatlan, hiszen ugyanolyan szintű a felkó- szültéégük a vetélkedő anya­gából, mint a gimnazistáknak és a szakközépiskolásoknak. A rulhat hozzá jobban, mint az oktatás és a rendszeres kísé­rés. Ezért tanultam meg és játszottam el az utóbbi tíz évben, legalább száz. művet. — Ha Önt, mint képzelet­beli tengerészt, száműznék egy magányos szigetre és semmi mást nem vihetne magával, mint néhány könyvet és hang­lemezt, mit választana? — Bármilyen nehéz is a döntés, nem tudnék egyetlen kor vagy stílus világában megmaradni. Feltétlenül el­vinném Bach Wohltemperier­tes Klavier-jának teljes felvé­telét, Mozart és Beethoven zongoraszonátáit, a Varázsfu- volát, s valamelyik Schubert- vagy Schumann-dalciklűst (Mellesleg: régi tervem, hogy ez utóbbiakat kísérhessem.) Természetesen nem, mulaszta­nám el a hónom alá csapni a világatlaszt, a növénykedve­lők kislexikonét, Arany János kapcsos könyvét és' valame-1 iyik Verne-regényt sem. Bar­langomat impresszionista fes­tők és Paál László képeinek másolataival díszíteném. — S ha Ön, mint a tenge­rek operahős-vándora, a szi­geten együtt találná Paminát, Izoldát és Aidát, melyiket venné feleségül? megyei döntőről két csapat jut tovább a területi döntőre. A megyei első helyezett szép jutalmat kap az /eredményes szereplésért, a csapat négy tagja egyhetes ifjúsági tábo­rozásra utazhat. Mindnyájan szurkolunk azokért, akik a területi ver­senyen képviselik Somogyot, hiszen onnan két csapat jut tovább az országos elődöntő­be, amelyeket április 8-án tartanak. A televíziós döntő pedig — két csapat vetélke­désével — április 20-én lesz. Szépek a kitűzött díjak. Az első helyezett háromszobás faházat kap ötéves használat­ra a Baiatonberényben tavaly felavatott Gorkij-üdülötelepcn. A második helyezett két évig használhatja ugyanott a díjul kapott faházat. Ráadásként mindkét csapatnak jár egy- egy színes televízió. A két harmadik helyezett sem jár rosszul, mert egy-egy kem­pingfölszerelés (tíz személyre) és televízió a díjuk. Ezenkívül egyéni díjak is lesznek a csa­pattagoknak és a felkészítő ta­nároknak, jutalomutak a Szov­jetunióba és más szocialista országokba. A vetélkedő már eddig is jól szolgálta azt a célt, hogy a fiatalok jobban meg­ismerjék a Szovjetunió életét. A megyeitől az országos dön­tőig vezető út a magyar—szov­jet barátságot is erősíti. JL G. — Kevéssé vagyok romanti­kus alkat, ezért — ha még le­gény volnék — a szelíd Pa­minát vagy az önfeláldozó lphigeneiat, — Mindez lírai alkatra vall. Nem akadályozza ez a sajáto­san muzsikus világkép, ez a befelé fordulásra való hajlam egy közéleti, érdeklődés kibon­takozását, eigy »politikusabb« életszemlélet kialakulását? —- Mi, zenészek naponta több órát töltünk eí a hang­szer mellett, s ez nyilvánvaló­an a szélesebb körű tájékozó­dás rovására megy. Természe­tesen ebbe nem szabad bele­törődnünk, még akkor sem, ha bennünket kevésbé érintenek közvetlenül bizonyos társadal­mi változások, mint más ér­telmiségi rétegeket, csoporto­kat. Így is sok előítélet ter­jedt el az »önmaguk köldökét bámuló muzsikusokról«. Beszélgetésünk végén egy énektanár lép asztalunkhoz. Kíséretet kér énekkara pro­dukciójához ■— és Kardos Kál­mán örömmel vállalja. Igaz, előtte egy nappal Mozart A- dúr zongoraversenyét játssza gyermekközönségnek ■—, de segíteni bármikor hajlandó. L. A, Tizedszer rendezték meg a magyar filmek seregszemléjét Pécsen. A város most is dísz­be öltözött: transzparensek, zászlók, kinagyított filmfotók sokasága tarkítja a baranyai megyeszékhelyet. A város azonban mintha nem égne az idén negyvenfokos lázban. Megszokta az eseményt. Ez természetesen nem. jelenti azt, hogy a pécsi ember nem örül az új filmek — műsor­ra tűzésük előtti — bemuta- tásánák. Előre elkeltek a je­gyek a Petőfi filmszínházban. Amikor ott jártunk, már »■lement« a Magyarok — Fáb- ri Zoltán alkotása —, bemu­tatták a Kihajolni veszélyes és a Filmregény című mun­kákat is. A hazai filmszak­embereken és kritikusokon kívül hetvennyolc külföldi vendég is kíváncsi volt erre a seregszemlére. Német, len­gyel, francia szót lehet hal­lani a »sétálóutcán«. A ven­dégek egy része — zsúfolásig megtelt a FEK-klub színház- terme— részt vett a délelőtti tanácskozáson is, melyet A magyar film és közönsége címmel hirdettek, noha vol­taképpen az alkotók és a for­galmazók kapcsolata volt a téma. •A csaknem négyórás vitá­ban sokan szólaltak fél. A felkért előadók közül Hor­váth Lajos, a Baranya me­gyei Moziüzemi. Vállalat ve­zetője arról beszélt, hogy az utóbbi években az alkotók jobban megbecsülik a forgal­mazó szerveket Közös a cél: »eladni« a filmeket. A közös cél kétirányú megközelítése, a tapasztalatcsere hasznos le­het mindkét félnék. A sajtó­ban megszaporodtak a forgal­mazással kapcsolatos cikkek; a bírálat is segít a moziüze­mi vállalatoknak. Így a for­galmazók szinte kilépték a munka szűk kereteiből, s egy­re inkább közművelési erők­ké válnak majd. Természete­sen ezentúl is lesznek viták, nézetkülönbségek alkotók és forgalmazók között, az azon­ban bizonyos, hogy a »párbe­széd« eredményekhez vezet Kézdy Kovács Zsolt film­rendező az alkotók nevében beszélt. A Filmművészek Szö­vetsége forgalmazási bizott­ságot alapított ennek mun­kájáról számolt be a hallga­tóságnak. Koncepció létreho­zását sürgette, elismerve, hogy neves rendezők sincse­nek tisztában a forgalmazás kérdéseivel, bonyolult viszo­nyaival. A kölcsönös informá­cióhiány gátolja az együttmű­ködést. Beszélt a filmfelújí- tások jelentőségéről is: új és új generációk nőnek fel, meg kell ismerniük a magyar és a külföldi filmművészet koráb­bi, legjelesebb alkotásait Hiánylista készül — kétszáz­húsz film van eddig rajta — azokról az alkotásokról, me­lyek még nem jutottak el a magyar nézőkhöz, de időálló­nak, értéknek bizonyultak. Ifj. Schiffer Pál, akinek Cséplő Gyuri című dokumen­tumfilmjét vetítették Pécsen, gondokról beszélt Arról, hogy nem ismerik az alkotóik filmjeik utóéletét, azaz az igazi életét. Arisztokratikus, idejétmúlt elképzelés az, hogy a forgatás befejezésekor vége a rendező munkájának. Ele­mezte a filmklubok helyzetéi is. Dárday István a társadal­mi filmforgalmazás kérdé­séről mondott információérté­kű mondatokat. Komáromban és Veszprémben — kísérleti jelleggel —- az idén közössé­gek és intézmények fogadják majd azokat a filmeket, . me­lyeik áltálában azzal a kö­zeggel foglalkoznak, amelyek­ben ezeket vetítik, így pró­bálnak választ találni gond­jaikra. A hozzászólások árnyalták, gazdagították a vitát. Mi Dombóvári Lászlót, a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját és Torma Károly igazgatóhelyettest kérdeztük a vita tapasztalatairól. El­mondták; hogy tanulságul le­vonták maguknak: a propa­gandamunkát javítani kell. Somogybán ennek korábban is hangsúlyt adtak, most vi­szont minőségében is változ­nia kell ennek a tevékeny­ségnek. 1978 a magyar film éve — harmincéves az álla­mi filmgyártás —, s ez fel­adatokat szab Somogybán is. A filmklubokban egyre ní- vősabb munka folyik; neve­lik a közönséget. Művelődés- politikai feladatokat tölt ma be a forgalmazás, megyénk­ben — más helyekkel ellen­tétben — ezárt vállalják pél­dául a vándormozik üzemel­tetését továbbra is: a film­művészet és a közönség élő kapcsolatáért tesznek. Az ap­rófalvak, puszták lakói se nélkülözzék a filmet Az álkotó-forgalmazó-kö- zönség kapcsolatot erősítendő rendezik meg március máso- dikán a Magyarok díszbemu­tatóját Kaposváron és Böhö- nyén, ahol a nézők találkoz­hatnak a rendezővel, szerep­lőkkel. Fábri Zoltán a meg­hívást már el is fogadta. Még egy somogyi vonatko­zás: ott jártunkkor várták « megyénkből származó írót. Szász Imrét, akinek Legato című filmjét vetítik. GaóI tartván rendezte. Ma délelőtt pedig Magyar játékfilm, 1977 címmel tanácskoznak a film- szakemberek és a kritikusok, L I» Süss fel nap... A Réthelyi Altalanos Iskolában a kisdobos ének-zene szak­kör tagjai az anyáknapi ünnepségre készülnek már. De' » tavaszt is várják már: olt jártunkkor a Süss fel nap kezde­tű gyermekdalt tanulták. Ëçy „tengerész*a zongoránál a munkámra. — Egy muzsikusnak folya­matos inspirációra, élményre van szüksége, hogy az »ihlet« friss maradjon. Az ország ze­nei közéletéből való viszony­lagos távolság idővel nem okoz-e elszürkülést? — Nem hiszek abban, hogy az ösztönzést elsősorban a jelentős művészek közelsége, példája adja. Igaz, maradan­dó élmény egy-egy nagy zon­gorista koncertjének a meg­hallgatása, ám én világéle­temben óvakodtam attól, hogy másoljam például Richter, Horovitz vagy Rubinstein fel­fogását és játékmódját. Sőt, a vidéki élet némelyest meg­könnyíti a zenész egyéniségé­nek kifejlődését, s ezt meg inkább elősegíti a tanári mun­ka. — Sokféle muzsikát játszik. Énekkarokat, szólistákat kísér, »kámarazik«, s önállóan is sze­repel. Nem akadályozza ez a sokrétűség az egy stílűi bar való elmélyedést? — A jó zenélés alapié!téli- le az alkalmazkodás képessé­ge, a tanításban és a pódiu­mon egyaránt. Ennek kialaku­lásához pedig semmi sem iá­A nagy járványé*: elleni küzdelemben olyan eredményt ért el a modern orvostudo­mány, amilyenről nem is .ál­modozhattak eleink. Az azon­ban nyilvánvalóan sohasem sikerült, hogy valamfennyi be­tegség legyőzőjének érezhes- sük magunkat. Bizonyítják ezt azok az új betegségek, ame­lyek felismerése és kezelése a nemzetközi összefogás elle­nére ma is jelentős nehézsé­geket okoz. 1970-ben új fogalommal bő­vült az orvosok szótára: fölfe­dezték a Lassa-lázat. Afriká­ból régebben is érkezett hír olyan lázas megbetegedésről, amelyet nem sikerült értel­mezni, Jobbára tífusznak vagy maláriának tartották — anél­kül hogy sikereket értek vol­na el a kezelésében. Az ame­rikai dr. Frame adta a kór­nak a Lassa-láz nevet. Nyu- gat-Nigéria Lassa nevű kis falujában tanulmányozta két missziós nővér megbetegedé­sét. és megállapította, hogy nagyon fertőző, nyilvánvalóan széles körben elterjedt új ví­rusbetegség. Tünetei: a láz rövid idő alatt 39—42 fokra szökik fel, a beteg nagy Tudományos hírmagyarázónk írja: 9 Uj betegségek a láthatáron izom- és ízületi fájdalmakat érez. A bőrön és a szájban vö­rös kiütések, fekélyek kelet­keznek — nyilvánvalóan ezek tartalma terjeszti a betegsé­get. Kezdetben lebecsülték a Lassa-láz fertőzési veszélyét. Miután sem a fertőzés terje­désének módját, sem a kór­okozót nem ismerték, átmene­tileg beszüntették a kutatáso­kat. A kór azonban tovább terjedt, A nigériai Jósban 23 megbetegedést észleltek 1970- ben — .12 beteg meghalt. 1972-ben összesen 11 beteget szállítottak be az ismeretlen kórral egy libériái kórházba — négyen meghaltak közülük. Nyugat-Afrikában még nem készülnek részletes betegség- statisztikák, ezért pontos kép nincs a Lassa-láz okozta meg­betegedésekről, halálesetek­ről. Nyilvánvalóan á fekélyek váladéka viszi át a betegsé­get, de nem ez az egyetlen | te.jedési mód. Vírustartalmű por, rágcsálók ürüléke is ter­jesztheti a betegséget, amely a világméretű turizmus korá­ban messze földre is eljuthat. Nem a Lassa-láz az egyetlen újonnan keletkezett betegség az utóbbi időben. 1967 kora őszén 22 beteget szállítottak be a marburgi (NSZK) egye­temi klinikára ismeretlen fer­tőzés tüneteivel. Legtöbben a marburgi Behring-gyógyszer- gyár alkalmazottai voltak, és megbetegedésük előtt kapcso­latba kerültek az Afrikából repülőgépen hozott majmok­kal. öt beteg halt meg néhány napon belül. Fejfájás, magas láz, émelygés, hányás és has­menés, kiütések a legkülönbö- zc.jb testrészeken — ezek vol­tak a jellegzetes tünetek. Úgyanebben az időben egy ju­goszláv állatorvos és felesége is megbetegedett ugyanezekkel a tünetekkel — ők ugyancsak Afrikából származó majmok­kal dolgoztak. Kezdettől új vírusbetegségre gyanakodtak. Tíz intézet ka­pott vér- és szövetmintákat, és megkezdődött a hajsza. Mint­hogy nem tudták, milyen úton terjed a fertőzés, a legszigo­rúbb elővigyázatossági intéz­kedéseket határozták eL Már novemberben bejelentette egy angol intézet, hogy sikerült tengeri malacokon is kiválta­ni a betegséget, és vírusszerű részecskéket fedeztek föl az állatok szöveteiben. Rövidé-. sen más intézetek is megerő­sítették ezt az eredményt. Az elektronmikroszkópos vizsgá­latok során megfigyelték a hatos számjegy alakú vagy patkószerű parányi részecskét: fölfedezték a Marburg-vírust. Amikor már azt hitték, hogy a »majombetegség« feledésbe merült, újabb veszedelmes fej­leményekről érkezett hír. 1975 februárjában egy fiatal auszt­rál betegedett meg Rhodéziá- ban, és az ismert tünetek kö­zött néhány nap múlva meg is halt egy dél-afrikái kórházban. 1976 nyarán Szudán déli ré­széből és Zaire északi terüle­teiről érkezett hír hasonló megbetegedésekről. Az újsá­gok néhány száz halottról ír­tak. Már kezdetben a Mar- burg-vírusra gyanakodtak, de később gyanú ébrendt: minden jel szerint a Marburg-vírushoz na"yon hasonló vírus okozza a betegséget. Az elektron­mikroszkóposán kicsiny ré­szecskék változékonysága nagy. Jóllehet a két kórokozó között külsőre nem sikerült különbséget megállapítani, a Marburg-vírus régi és új for­májának antigén tulajdonsán gai nem egyeznek. Ezek az események is bizo­nyítják, hogy az orvostudo­mány sohasem lehet végleg úrrá a betegségeken. A be­tegségek a szemünk előtt vál­toznak. Meg kell szoknunk a gondolatot, hogy a jövőben is új és új betegségek törnek majd életünkbe. (Megjelent a Delta üegutőWM számában.)

Next

/
Thumbnails
Contents