Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-02 / 28. szám
A f&deci nem frissítő és nem i« reggeli. A munkakezdés előtt felhajtott pálinka, rum vagy konyak nem serkenti az embert, de sok baleset forrása lehet. A rendelet — amely reggel 9 óráig megtiltja a szeszes italok árusítását a vendéglátó- helyeken — azonban nem oldhat meg mindent, csupán a féldecizés lehetőségeinek körét szűkíti, és kötelezővé teszi, hogy helyette üdítő italt, reggelit, tejet és tejtermékekből készült turmixokat árusítsanak. Munkatársaink tegnap hajnaltól az utcát járták, és a vendéglátóhelyekre is betértek. Arra kerestek választ, hogy mi történt az elmúlt egy hónap alatt? Tapasztalataik meglehetősen vegyesek: a rendeletnek azt az előírását, hogy 9 óráig ne árusítsanak szeszt, minden vendéglátóhelyen pontosan betartják. A »kísértés« elkerülése végett többet közülük ki sem nyitnak 9 óráig. A tea — citrommal vagy anélkül — több helyen megjelent már. Kár lenne azonban azt állítani, hogy tolonganak érte. A reggeli szeszmentes italok választéka viszont bőnek egyáltalán nem mondható. A Tejipari Tröszt nemrégiben kiadott egy kis füzetet: a tejből ké- színhető reggelik, turmixok receptjét írják le. E füzetet kevés helyen forgatták még. Es mit csinálnak a reggeli törzsvendégek? A poha- razókból lassan kikopnak, és a boltokat látogatják. Azt mondják, a féldeci már nem kelendő: ketten, hárman vagy négyen összeállnak, és vesznek két decit vagy egy fél litert. HAJNALI KÉT DECI Megváltoztatott nyitvatartás A tabi eszpresszóban nagyhangú férfi társaság citromos teát szürcsöl. Egyikük az órájára pillant: Mikor lesz már kilenc óra? A szomszédos Koppány vezér falatozó előtt kilenc után a bakon üló kocsis nyugodt szívvel, nagy sóhajjal megisz- sza a felnyújtott nagyfröccsöt Bent pedig újdonság: lán- gost kínál a szőke csaposnő. Van is keletje: naponta százhúszat visznek el. — Miért? — Aki idáig a négy-öt rumos feketéjét is megitta kilencig, abba most egy sima feketét is alig tudunk beleri- mánkodni. Kocsis László, a Tab és Vidéke Áfész kereskedelmi osztályvezetője: — A huszonkét vendéglátóipari egységünknél átlagosan 20 százalékos forgalomcsökkenés tapasztalható a reggeli szesztilalom bevezetése óta. Január 18-tól vizsgáljuk a tilalom hatását, s próbáljuk ellensúlyozni a forgalomkiesést citromos tea, virsli, kocsonya, szendvics kínálásával. Azt is megtudtuk, hogy már tavaly minden italboltot fölszereltek ötezer forint értékű virslifőzővei, de előfordult, hogy a vendéglőre ráromlott a debreceni, a virsli, senki sem vette... — Nem büntettük meg az illetőt, igaz, meg sem dicsértük érte. Azóta már nincs nálunk. És tudja, ez az, amitől félünk. A Csalogány éttermet — amelyiknek egyik része sön- tés — bisztróvá kívánják átalakítani. Egyébként a falusi italboltokban 2—8—10 liter pálinka fogyott el reggel kilencig. Most? Ügy látszik mással, mint itallal nem vesződnek. A Tab és Vidéke Áfész italboltjai közül tizennégyben ki sem nyitnak kilenc óra előtt... Sör pálinkával F las ka Sándor üzletvezető: — Sok szeszt adtam, el azelőtt Naponta 40—45 litert Ez mostanában 10 literre csökkent Most kísérletezünk, mivel lehet pótolni. Ezért árulunk lángost Reméltük, hogy az üdítő-, a kávéfogyasztás egyensúlyban tart bennünket, de hát... kávéból sem érjük el az egy kiló fogyasztást pedig korábban egy kiló húsz, egy kiló negyven dekából főztük a feketét Az új illatú üzlet falát támasztjuk. Belül fény van, meleg és tisztaság. Itt kint építési törmelék fogja körül az ABC-t — Egészségükre — mondom. A két ember végigmér, a szájához emeli a sörösüveget, kortyot A fiatalabb — negyven körüli lehet — szólal meg először: — Akkor most rátöltök. Az idősebb csücsörít a szájával és bólint, hogy rendben van. A kabátzsebből előkerül a kétdecis pálinkásüveg. Lecsavarják a tetejét, és gondosan szétosztja a maradék sörbe. Koccintanak, és újra ráhúznak. Negyedkor jön a busz Még sötét van. Az utcai lámpák fényében megcslli annak a boltok étőtt a tejesládák. Néhány' üzlet hátsó bejárar- tánál már ég a villany, készülődnek a nyitásra. Az ajtók előtt toporognak páran, korán kelők érkeztek a reggeliért. A Németh István fasor, a Virág utca es a Lenin utca áltál közrefogott területen több apró bolt van, kót-háramszáz méternyire egymástól. A vevők itt ismerik egymást, és az eladók is könnyen fölfedezik a rendszeresen betér őket. Hat óra után pár perccel a Dimitrov utcai 308-as boltvezetője, Büki Dezsőmé reggeli kávéját kortyolgatva elmondta, miként alakul a szeszes italok forgalma: — A féWecist azelőtt néháVarga János, a Hunyadi utcai 341-es bolt vezetője: — Még van pár kosár »felesünk«, 40—50 üveggel elfogyott naponta. . Legutóbb is kaptunk a Fűszérttől, de nem vettük át. Nálunk szerencsére 'soha nem volt féldecizés a bolt előtt. Közel a rendőrség... De vinni viszik, amíg van. dákban is tátongott már jóné- hány üres rekesz. Egy pillar natnyi szünetben megkérdeztem a pénztárnál, hány üveg ment el hétig? — Három kétdecis, egy félliteres tömény, meg néhány sör. — Az nem is sok — kezdtem örülni. — Várjon csak. Negyed nyolckor jön a SÁÉV busza. Jött is. Le a buszról, be a boltba. Felvágott, zsemle, tej, kakaó került a kosarakba... És a »reggeli«. Sör számolat- lanul, cseresznye, császárkörte, ran. A szomszédban hatalmas épület áll félig készén, a gépipari szakközépiskolánál sokan dolgoznak. Délelőtt szatyorba, aktatáskába vándorol a sör, ha kifogyott a hajnali adag. Bárgyú kérdés két emberhez a bolttól tíz méterre: — Mondják már meg, miért — Menjen innen, amíg szépen mondjuk! Mentem. — Sör pálinkával? — kérdezem, és megrázom magam. — A sör folyékony kenyér, a pálinka pedig fűt. — Mi volt a reggeli? — Ez a reggeli — A Béke—Füredi lakótelepen félig kész házak sorakoznak. — Honnan járnak be? Egyre hizalmatianabbak a válaszok. — Vidékről. — Ez az első kör? — Az első. Addig, amíg nem volt ez a szeszrendelet, a busz megállt útközben a kocsma előtt, és bedobtunk egy felest. A kocsmában most bambit árulnak ... kell a rossebnek... Maga nem szokott? — Nem. Most vagyok itt először. — Itt dolgozik az építkezésen? — Újságíró vagyok? — És inni jött? — Érdeklődni, hogy miért isznak az emberek. — Jaaa? Az más. Végigmérnek. — Kémek még egy kört? — próbálom oldani a beszélgetést. — Fizeti? — Megyek, hozom. Amikor az üzlet sarkához értem, a két ember átvágott a házak között Nem tudtam megkérdezni: ki engedte el őket a munkahelyrőL A kezükben tartott műanyag szatyorról gondolom, hogy miért. A tea Is fogy nyan vitték. Most, hogy nincs, a töményből nemigen fogy reggelente, de itt korábban sem volt nagy a forgalom, csak a környékbeliek érkeztek tejért, süteményért A bolt nincs nagy létszámú munkahelyekhez vezető úton. A Németh István fasorban a 344-es üzlet vezetője: — Meglepett, hogy nem emelkedett a reggeli forgalom. Ezt a boltot is elkerülik a munkába igyekvőik. Féltünk, hogy kocsma lesz a járdából; eddig még nincs baj. Viszont az asszonyok, akik azelőtt sohasem vittek kétdecis vagy félliteres pálinkát, mostanáHogv hol isszák meg?! Mindhárom boltvezető felhívta a figyelmet a Pázmány Péter utcai üzletre. Részvétteljes hangom mondták: ott bizonyára van bajuk a kollégáknak. Sejtettem én is, szándékosan hagytam utoljára ezt az élelmiszerboltot Horváth Lajos üzletvezető szociológusokat megszégyenítő alkohol-kórképpel »szolgált«. Naponta megfigyelheti a szeszgörbét Kosárral »álcázva« sétálgattam. A nyitáskor a kétdecis pálinkáspalackok katonásan — Jó reggelt — mondta a pincérnő a kaposvári vasútállomás büféjében a vasutasnak. Aztán megkérdezte: — A szokásost? — Igen — hangzott a felelet Fröccsös poharat vett elő, teletöltötte teával, beletette a citromot, adott hozzá egy búrkiflit. A vendég fizetett, a pult mellett megtámaszkodott, harapott a süteményből, teát ivott rá, és a zsebéből előhúzta az újságot. kiskatona, őt pedig egy buszsofőr követte. A pult fölött öles betűkkel tábla hirdeti, hogy a Mecsektej termékeit árusítják. Tegnap reggel nyolcvan teát ittak meg a kaposvári vasútállomás büféjében. Igaz, ez értékben jóval kevesebb, mint amennyi a pálinkából a korábbi években bejött. (A vasútállomáson és a környékén 1976 februárjától tilos a szeszes ital árusítása.) A »törzsvendégek« innen ban a bevásárláskor sokszor kémek. Ügy látszik otthon kijár az »apjuknak« indulás előtt. sorakoztak a polc széléig kirakva. Ahogy múltak a perceik, úgy lett egyre foghíjasabb a »dandár«. A sórösláA pincérnő már a kővetkező venriéj-t szolgálta ki. Tegnap hatke sorban álltak a teáért az emberek. A vasutast már elpárologtak. Szemben, a Színház parkban, eldobott pálinkás üvegek jelzik, hogy egy részük hol iszik. Kocsma Van egy bolt a Május 1. utcában, szemben a Kék Egérrel. A kocsma egykori vendégeit most a bolt mellett, a kapu alatt lehet megtalálni. Jön ki a boltból egy fiatalember, oda támaszkodik a kapu elé, és inni kezd. A kétdecis pálihkásüveget nem egészen két perc alatt kiüríti. Vár még néhány pillanatot, hogy összecsorogjon az üveg faláról a maradék, azután azt is felhajtja. Visszalép a boltba. beváltja az üveget, és elindul tovább az utcán. Egy másik férfi félre sem lép: ahogy kiér az ajtón, már emeli is a sörösüveget. Mögötte ketten távoznak a boltból. Az egyik kezében pálinkásüveg. Átfutnak az úttesten és beülnek a másik oldalon várakozó teherautóba. Az egyik a kocsit vezeti. — Szédületes, hogy mi van itt — mondja Dévai István üzletvezető. — A féldecis üveg már nem kell senkinek. Két decit, fél litert vesznek. És tudja, mi a borzasztó? Az, hogy a többségük fiatal: húszhuszonöt évesek. Amíg a féldeci járta, meg tudtuk fogni a »visszatérőt« azzal, hogy a másodikat vagy a harmadikat nem adtuk már oda. Most? Reggel hattól hétig, fél nyolcig elvisznek innen 60—80 kétdecis üveg tömény szeszt és 25—30 féllitereset. Ez pedig azt jelenti, hogy csak ebben a boltban elfogy egy reggel 25—30 liter pálinka, rum és kevert. Tavaly a negyedrészét sem adták el ennek. — Tudja, hogy most mi a »divat«? Almaborral inni a pálinkát. Fél liter »almuska«, bele egy deci vegyes gyümölcs. Almabort azóta nem rendel az üzlet. az utcán — És kik isznak? — Itt nálunk azok, akik a Toponári úti üzemiekbe mennek. A húskombinát építkezéséről is jönnek ide »bevásárolni«. Egyszóval, mindenki, aki éppen erre vetődik. Először a kapualj volt a »talponálló«. Néhányszor kimentem, hogy elküdjem az embereket: örültem, hogy ép bőrrel megúsztam. A legkedvesebb szavuk az volt, hogy menjek a ..., mi közöm hozzá, hogy ők ott isznak? Megbeszéltük a lakókkal, s azóta reggel is zárjuk a kaput. Azt hiszi, hozott valami eredményt? Most a kapu előtt állnak meg, de van olyan is, aki a járdán, menet közben issza ki az üveget. A kocsma kiment az utcára. Érdemes lenne utánanézni ennek. ' Szájról szájra A villamossági gyár és a Finommechanikai Vállalat üzemi büféje gyárkapun belül működik és fél hétkor nyit. Mindkettőben bőséges az áruválaszték. Alkohol egyikben sincs, van viszont helyette tejes, vitaminos innivaló. Kaposvár keleti ipartelepének dolgozói közül sokam Topo- nárról járnak be. Ott van a legközelebbi vendéglő is, a Muskátli. A pincér szomorúan támasztja a pultot. Rajta kívül csak a csaposnő, a takarítónő, no meg a fűtő található a tágas teremben. — Kilenc óráig sokszor még a százforintos forgalmat sem érjük el- Persze, nem mindig volt ilyen üres a vendéglőnk. Novemberben, decemberben a reggeli órákban is tele volt ; minden asztal, szék, gazdára talált. Még január elején is sokan automatikusan befordultak hozzánk, de mert csak széttártuk a karunkat, lassan elszoktak tőlünk. Először arra gondoltunk, hogy tejjel, kakaóval kínáljuk a vendégeinket, de nem igénylik. .. Hamar abbahagyták a kínálást. A csaposnő áthajol a pulton: — Tétlenül állunk, s elnézhetjük, hogy a régi vendégeink átszoknak a szomszédba, a boltba. Olyan is előfordult, hogy ott megvették az italt, s az üveggel átjöttek hozzánk, itt akartak leülni és elfogyasztani. A szomszédban tejes tasa- kokat törülgetnek az eladólányok. Két férfi igyekszik be az ajtón. Egyikük a kosarába rakosgat, felvágottat, kér, a másik az Italos polc' előtt töri a fejét. Kétdecis vegyes pálinkát vesz le, társa rosszalló pillantásától kisérve. — Te, hát az nem lenne jobb? — bólint a félliteres cseresznyepálinka felé... Amikor a pálinkás fizet, mellé lépek. — Éjszakai műszakból jön? — Nem, most megyek dolgozni, a mezőgazdasági főiskolára. Az italospult dúlás nyomát viseli, hiányosan, foghíjasat) állnak a polcon a kevertes, konyakos, pálinkás palackok. — Fél- és egydecis rövid italt nem tartunk, de a forgalmunkon lendített a tilalom — mondja a helyettes üzletvezető. — Különösen a cseresznye- és a vegyes pálinka fogy reggelenként. A rendelet érvénybe lépése utáni első napokban volt nálunk igazi tolongás. Sokat derültünk, mert kint, a kirakat előtt az utcán, szájról szájra adták az üveget. A bolttól alig száz méterre van az Adria-kőolaj vezeték építőinek barakkszállása. A tapasztalatok bizonyítják: egy rendelet nem oldhat meg minden gondot. Aki inni akar — igaz, több utánajárással —■ megtalálja az üveget. A boltokban erőteljesebben nőtt a szeszes italok forgalma. Akik megisszák a kapualjakban vagy az üzletek előtt a maguk féldecijét, decijét, néhány perccel később nyugodtan besétálnak a hivatal vagy a munkahely kapuján. Tárgyalni kezdenek az ügyfelekkel, beindítják a gépeket. És senki nem kérdi meg tőlük, vagy csak alkalomadtán teszik szóvá, hogy miért ittak? A vendéglátóhelyeken szigorú az ellenőrzés: reggel kilenc óráig a pult alól sem lehet szeszes italt kapni. A vállalatoknál viszont hiányzik ez. A boltok dolgozói is csak akkor szólhatnak, ha valaki megpróbál az üzletben ráhúzni az üvegből Üvegnyitót például nem adnak senkinek, és föl sem bontják. öt méterre a bolttól viszont már nem tehetnek semmit Az »alkalmi« társaságokat, melyek az utcán, a kapualjakban egymásnak adják az üveget, ellenőrizni kellene. Némelyiket nem ártana bekísérni — a munkahelyi vezetőjéhez, s talán az üzemek körül is tágabbra kellene ereszteni a »szeszmentes« gyűrűt«. Ehhez nem kell újabb rendelet: elég a vállalatok döntése is.
