Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-13 / 11. szám

 társadalmi Igény kielégítésit segíti Adópolitikánk érvényesülése A tanácsok a költségve­tésből tartják fenn és működtetik az egész­ségügyi, szociális, kulturális intézményeiket, a közműveket. 1977-ben 1,5 milliárd forinttal gazdálkodtak a megyében. A lakosság adója a költségve­tési bevételek 16—17 százalé­ka. Ez az arány nem látszik számottevőnek, de teljes egé­szében biztosítja a megye va­lamennyi kórházának, óvodá­jának és bölcsődéjének a fenntartását és zavartalan működését. Sokan úgy vélik, hogy amit adóra fizetnek, ki­dobott pénz. Pedig a lakosság így járul hozzá például a gyógyszerköltségekhez, az egy­re színvonalasabb betegellátás­hoz, gyermekeik 'kulturált, egészséges környezetben való neveléséhez, az utak fenn­tartásához stb. Az adó tehát a társadalmi igények kielégí­tését szolgálja. Szocialista társadalmunk ál landó fejlődése követelménye­ket állított az adókkal szem­ben is. A munkával arányban nem álló jövedelmek, a hará- csolás, a spekuláció visszaszo­rítása mellett egyre inkább teret kap a szolgáltatás támo­gatása. a termelési kedv és biztonság megteremtése, a la­kosság mind teljesebb ellátá­sára való törekvés. Az utób­bi években az az adórendszer rugalmas módosítása ennek jegyében történt, s ez a folya­mat még nem zárult le. A kisiparosok és kiskeres­kedők társadalmilag hasznos tevékenysége nyilvánvalóbbá vált Korábban a 4000 kisipa­rosból évenként 1000—1200 szüntette meg tevékenységét illetve újak váltottak ipart. Ez nem kívánatos cserédődés volt. A múlt év január 1-én bevezetett módosítások kedve­ző fogadtatásra találtak. Azót? más a kisiparosok társadalmi megítélése. Nőtt a számuk, csaknem háromszázzal többen tevékenykednek, főként a szol­gáltatóiparban, és az építő­iparban. Kibontakozóban van a jövedelmekkel arányos köz­teherviselés is: ma már az évi 100 ezer Ft-nál magasabb jö­vedelemmel rendelkező iparo­sok szűk rétege (3,7 százaléka) viseli az adóterhek 34 száza- I lékát. Fokozódott az ingatlanérté­kesítésből származó jövedel­mek elvonása, egyúttal a tár­sadalompolitikai érdekek is érvényesülnek; hiszen mentes a jövedelemadó alól az az ál­lampolgár, aki ingatlanát azért értékesíti, mert lakásszükség­letét óhajtja kielégíteni. Az érdekeltek többsége fegyelme­zetten tudomásul veszi kötele­zettségét, de példa van a «-kis kapuk« keresésére, a konok meg nem értésre is. A közvé­lemény egyetértésével találko­zik: aki ingatlanok adásvéte­léből százezrekre tesz szert fokozottan járuljon hozzá a közterhekhez. Egyre több gondot okoz az üdülők, a lakások idénybérbe­adásának adóztatása. A meg­változott körülmények, társa­dalmi, gazdasági viszonyok szinte követelik a rugalmas szabályozási 'rendszer kialakí­tását. Ugyanis nem csökkent, inkább nőtt a »fekete bér­beadók« száma. A kultúrálat­lan körülmények, a magas bérleti díjak joggal sértik a közérdeket. Megyénk lakosságának dön­tő többségét érintették o ház­táji és kisegítő gazdaságok jö­vedelemadójáról szóló új jog­szabályok, melyeknek célja a termelési kedv és biztonság megteremtése volt Bővült a termelési célok megvalósítását segítő adómentesítések és adó- kedvezmények köre, több év­re állandósult az adó összege. Tavaly a kedvezmények összege 5 millió Ft volt, amely 700 ezer Ft-tal több az előző évinél. Továbbra s»*n kell adót fizetniük a járadékosok- . nak, s az idős korúak az ed­diginél nagyobb kedvezmény­ben részesültek. Megyénkben a háztáji és kisegítő gazdasá­gok jövedelemadóját fizetők 75 százaléka 6000 négyzetmé­ternél nem nagyobb gazdaság után adózik. Átlagadójuk 1 hektárra vetítve 866 forint. A zöldségtermesztésre bizto­sított ideiglenes adómentessé­get kedvezően fogadták az érintettek. Tömeges volt a szerződéskötés a szocialista szervezetekkel, s ezáltal csak­nem 150 hektár földterület mentesült az adó alól. A le­hetőség azonban még nincs ki­használva. A múlt év január 1-tól egy­szerűbbé vált a gép járműadó­fizetési eljárás is. Az önadóz­tatás elve érvényesül: nem kell adóbevallási bejelentést tenni, az adóhatóság nem veti ki áz adót, nem ad ki adóívet. A gépjárműadót félévenként kell fizetni. A fizetés elmu­lasztásának azonban szigorú bírság a következménye. A borforgalmi adóról szóló rendelkezések ez év január 1-én léptek hatályba. Orszá­gosan is, megyénkben is jel­lemző volt a szólók elörege­dése, kivágása, a termőképes­ség csökkenése, s a gazdaság­talan termelés miatt sokan felhagytak a szőlőtermesztés­sel. Az új szabályozás telepí­tésre, a szőlők felújítására, valamint a terméshozamok növelésére ösztönöz. Jelentő­sen bővült az adómentesség köre, s több évre állandósul a borforgalmi adó összege. Ez biztonságot ad. M egyénkben 350 ezer kö­rül van áz adófizetők száma. Sajnos, nem le­hetünk elégedettek az adófi­zetési készséggel: jelentős a hátralékok összege. Ez aka­dályozza a társadalompolitikai célok megvalósítását, zavart okoz az intézmények ellátásá­ban. Minden állampolgárnak tisztában kell lennie azzal, hogy a jövedelmekkel ará­nyos és időben befizetett adó közös társadalmi céljaink el­érésének fontos eszköze. Dr. Fenyő Árpid, a megyei tanács pénzügyi osztályának— csoportvezetője Több szem többet lát Senki sem várt ennyi javaslatot Egy érvel a diákparlament után Dunnyog a kis traktor a ta­nulópályán, odább izgatottan toporognak a hidegben a fi­gyelő diákok. A Fekete Ist­ván nevét visélő ádándi szak­munkásképző iskola egyik leg­népszerűbb foglalkozása a ve­zetési gyakorlat. Lassan ban­dukolnak körbe-körbe a trak­torok, ám annak, aki a nye­regben ül, bizonyára még me­résznek tűnik ez a tempó, Azért már biztosan fogják a kormányt, s a hátrafelé gör­dülő erőgép hájszálpontosan megáll a kitűzött oszlop előtt. Éppen egy éve, hogy az is­kola diákparlamentje meg­szavazta az egységes délelőtti oktatást. A gyerekek maguk javasolták és vállalták, hogy reggel hét órától délután ket­tőig járnak az órákra, ily mó­don teremtve lehetőséget a közös, szakköri foglalkozásra, sportrendezvényekre, ■ ter­mészetesen a tanulásra is. Te­ke Miklós igazgató elégedetten számolhat be egy év tapasz­talatairól. A változás hasz­nosnak bizonyult mind a diákok, mind az oktatók szá­a megye más mezőgazdasági tanintézetében — a legna­gyobb gondot a fejlődő tech­nikával való lépéstartás okoz­za. Amint ezt a gyakorlati ok­tatásért felelős tanár is hang­súlyozta, az egyre korszerűbb technika elsajátításához mind kevésbé elegendő alap az ál­talános iskolákban szerzett tudás. A legértékesebb tapasztala­tokat a gyakorlat adja. Autó­busszal járnak a gyerekek a környező gazdaságokba üzem- látogatásra. Ennél is haszno­sabb és rendszeresebb együtt­működés alakult ki a balaton- szabadi termelőszövetkezettel. Egy osztály mindig ott dolgo­zik a tanüzemben. Hetenként váltják egymást, s mivel a gazdaság tagja az IKR-terme- léai rendszernek, a tanulók a korszerű gépekkel is találkoz­nak. A három év gyorsan elsza­lad, szétszélednek a diákok, ki-ki a maga leendő üzemébe, gazdaságába. A kapcsolat azonban mégsem szakad meg. Január 9-én kezdődött a hú­szadik évüket betöltött felnőtt szakmunkások továbbképzése. A tizenöt hetes, bentlakásos tanfolyam elvégzése után gép­szerelő szakképesítést nyernek az eredményes vizsgázók. S ez már az »új kor nyitá­nya«: szerződésben egyeztek meg az Agroker-rel, hogy a tanfolyam idején egy-egy nét- re elküldi ide a legkorszerűbb nagygépeket, s a kezelésükhöz értő szakembereket. Tavaly 150 hallgatója volt a tanfo­lyamnak, az idén sem lesznek kevesebben. A haszon kettős, mert ilyenkor a diákok is is­merkedhetnek a különféle gé­pekkel. % B. A. Kincsünk a termőföld Az asztalon előttünk fek­szik a beszámoló. Közös mun­ka gyümölcse, az együttgon­dolkodás formálta véglegessé. Major János, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat pártszervezetének tit­kára mutatja a gépelt lapokat, egyet-egyet kiemel, hogy ezt a témát a közóhajnak megfele­lően vették be. — Már tavaly kialakult az a módszer, hogy előre elkészí­tünk , egy vázlatot. Ezt min­denki elolvassa, a vezetőségi ülésen megvitatjuk, s a javas­latoknak megfelelően kiegé­szítjük. — Mi az alapja a beszámoló tervezetének? — Általában • cselekvési programunk, a munkaterveink, s azok a jegyzőkönyvek, em­lékeztetők, melyeket a taggyű­lésekről, a vezetőségi ülések­ről és az egyéb fórumainkról készítettünk. , — Mikor kapták meg a váz­latot a vezetőség tagjai? — Két héttel a vezetőségi ülés összehívása előtt A gaz­dasági vezetők, a négy párt- csoportbizatmi szinten elol­vasták, véleményezték. Most hétfőn tartattuk meg a veze­tőség kibővített ülését, s ezen ott voltak az igazgató, a párt- csoportbizalmiak, s a terület- felelősünk is. Élénk vita ala­kult ki, sok ötletet kaptunk a végleges beszámoló összeállí­tásához. A titkár előveszi a följegy­zéseit, s azok segítségévéi idé­zi az elhangzott javaslatokat. — A beszámoló taggyűlésen mérlegre tesszük gazdasági eredményeinket, s meghatároz­zuk idei feladatainkat. Kom­munista igazgatónk felhívta a vezetőség figyelmét arra, hogy kimaradt a számadásból a bér- gazdálkodás. pedig szép cre'd- ményt értünk el. Az évi átlag kereset kétezer-ötszáz forint­tal magasabb, mint vállaltuk Előre nem terveztük a mű­szakpótlékot, de bevezettük, s ki is gazdálkodóik. Az idén feszített a terv, sokkal nehe­zebb lesz teljesíteni, mint ta- valv. Éppen ezért az év első felében kell megszerezni a szükséges előnyt a nyersgyár­tásban, az égetésben, az anya­gi ösztönzők helyes alkalmazá­sával. A vállalat szépen fejlő­dik, ha minden elképzelés megvalósul, akkor négy és fél év alatt teljesítjük öt év tervét. Ebben a pártszervezet, a kom­munisták példamutatása, ön­zetlen tevékenysége is meg­testesül. A javaslatnak meg­felelően úgy fogalmaztuk meg ezt a számadásunkban, hogy a töretlen és lelkes munkára buzdítsunk mindenkit A párttitkár másfél évtizede tölti be ezt a tisztséget, a szakma minden csímját-bínját ismeri. Ugyanígy a politikai munkát is. Amikor a vezető­ség tagjainak kiadta a terveze­tet, maga is többször újraol­vasta. Rájött, hogy kimaradt egy nagyon fontos dolog: a tröszt egy évvel ezelőtt alakult meg, s a nyáron koordinációs jogot kapott a pártszervezete. Mire napirendre tűzték a váz­latot, már meg is fogalmazta ezt a részt. — Jól éreztem, hogy hiány­zik, a vezetőség tagjai is meg­jegyezték. A feladatok egysé­ges megoldása elképzelhetet­len anélkül, hogy a tröszt párt- szervezete ne hangolná össze velünk a politikai munkát, mi pedig a zalai és a* somogyi gyárak pártszervezeteivel. Jó az a módszer, hogy minden negyedévben meghívjuk a ti­zenhat párttitkárt a műszaki konferencia előtt. Általában a főmérnök ismerteti a tenniva­lókat, nagyon jó az együttmű­ködés ebben. S minden ja­nuárban összehívja a vállalat - gazdasági, a politikai veze­tőket, s ott is mód nyílik a tervek egyeztetésére. A jövő­ben nekünk is föl kell ven­nünk a kapcsolatot a téglagyá­rak alapszervezeteit irányító pártbizottságokkal. Erre egy példa figyelmeztet bennün­ket: az egyik községi pártbi­zottság beszámoltatta az otta­ni téglagyár alapszervezetét, s majdnem »fölemelte« az amúgy is erős tervet A jobb .kapcsolat, a tájékoztatás meg­előzheti az ilyen félreértése­ket A titkár sorol jp a további témákat Bekerült a beszámo­lóba, hogy pártcsoportot vagy -alapszervezetet alakítanak a barcsi mészhomoktégla-gyár- ban. A területfelelős javasla­tára elmondják, hogy a párt- szervezet következetes kiállá­sának eredményeképpen meg­épül az új javítóműhely, az öl­töző-fürdő és az étkezde Ka­posváron. A minőségi bérezés bevezetéséről és hatásáról szintén szó lesi. — Kibővült tehát a beszá­moló — mutatja a titkár a gé­pelt oldalakat — Ügy érzem, hogy a számadás így teljes. Lehet, hogy a vezetőség to­vábbfejleszti ezt a módszert. Elképzelhető például az is, ho~v a téglagyárakban tevé­kenykedő tizenöt pártvezető­ség a vázlat összeállítása előtt eljuttatja a javaslatait. Min­denképpen nagyobb sugárban keil vizsgálnunk a tevékenysé­güket s ez sokat segíthet eb­ben. A számadás elkészült A tit­kár nyugodtan várja a beszá­moló taggyűlés napját. Lajos Géza Scrtcskouibinát Társulás alakult ezerkocás sertéstelep építésére, üzemel­tetésére a barcsi járásban. A barcsi, a babócsai, a csoko- nyavisontai, a komiósdi, a vízvári és a rinyaújlaki szö­vetkezet a megye legnagyobb, évente mintegy tizenhatezer hízott sertést kibocsátó tele­pének megépítését határozta el. Egy ilyen kiemelt beruhá­zás különösen gondos előké­születet kíván. A társult szö­vetkezetek képviselői tanul- mányutakat tettek, hogy köz­vetlen tapasztalatokat szerez­zenek a különböző típusú, technológiájú telepek működé­séről. Végleges döntés még mára. — Mint mindenütt, itt is fontos szerepet kap az után­pótlás biztosítása. Adándon egyelőre nem gond a beisko­lázás, igaz, nem várjuk ölbe tett kézzel a tanulókat, ma­gunk megyünk értük. Az idén több általános iskolában pá­lyaválasztási kiállítást rendez­tünk, s az 'ottani gyerekeket saját autóbuszunkkal elhoz­tuk az iskolánkba, hogy a helyszínen ismerkedhessenek az itteni élettel. Egy-egy ilyen kirándulás az iskola új klub­jában végződött, ahol a KISZ- tagok kólóval vendégelték meg leendő társaikat. Az innen kikerülő fiatalok üzemelő gépész szakmunkások lesznek : valamelyik termelő­szövetkezetben vagy állami gazdaságban a volán mögött keresik meg kenyerüket. Az iskola elvégzésének feltétele az eredményes KPM-vizsga. Adándon — éppen úgy, mint — társulásban nem született sem a típusra, sem a mintegy 200 milliós be­ruházás támogatására vonat­kozóan. A költségszámításokat most végzi a megyei Agro- ber-kirendeltség. A társult szövetkezetek a szerződésben rögzítették, me­lyikük milyen arányban vesz részt a nagy beruházás létre­hozásában és üzemeltetésében. A gazdaságok úgv döntöttek, hogy a sertéskombir.átot Bar­cson építik föl. Nemcsak a már megtevő utak. az ipar­vágány, a gázvezeték indokol­ja ezt, hanem például az is. hogy a szövetkezetnek 1800 vagonos takarmánykeverő üzeme van. amely el tudja lát- I ni az új telepet is. Napjainkban egyre többet foglalkozunk azzal, miként gazdálkodhatunk jobban a ter­mőfölddel. Az adat megdöb­bentő: Somogybán 1960 óta tizenháromezer hektárral csökkent a szántóterület, ezen belül 1970-től nyolcezer hek­táros a csökkenés. A kedve­zőtlen irányzat tehát ahelyett, hogy mérséklődne, az utóbbi években gyorsul. Kétségtelen, hogy az urba­nizáció, a termelési színvonal emelését szolgáló beruházá­sok, a korszerű állattartó te­lepek új területet igényelnek. A hetvenes évektől bekövet­kező jelentős területcsökkenés összefügg az ez idő alatt vég­bemenő dinamikusabb fejlő­déssel. De elfogadható magya­rázat ez a nyolcezer hektáros csökkenésre? Nem lehetett volna mérsékelni a terület­vesztés arányát? Bár üzemen­ként és beruházásonként más és más a helyzet, ha szigorú önkritikával nézzük a ténye­ket, hasonló a következtetés: egy kicsit pazarlóan bánunka termőfölddel ! És hogy bánunk azzal, ami szüntelenül zsugorodva meg­marad? Enyhén szólva: itt sem hibamentes a munka. A talaj termékenysége meghatá­rozó szerepet játszik a ter­melés alakulásában. Céljaink és fokozódó feladataink meg­valósításának első feltétele a termőképesség fenntartása, il­letve szüntelen javítása. Me­gyénként és területenként más-más nagyságú feladatot jelent ez, Somogy természeti adottságai között pedig külö­nös jelentőségű. Elegendő megemlíteni, hogy az ország erodált területének csaknem tizenkét százaléka itt van, több mint háromszázezer hek­tárra tehető a savanyú kém- hatású, illetve kedvezőtlen ta­lajú terület nagysága. Vízrendezésre, talajjavítás­ra, a termőképesség fenntar­tására és fokozására, egyszó­val meliorációs tevékenységre egy-egy tervidőszakban csak­nem ötszázmillió forintot for­dítunk. Ennek az igen jelen­tős befektetésnek megmutat­koznak az eredményei. Két­ségtelenül része van a növek­vő, a megye történetében re­kordnak számító termésátla­gokban. De ha úgy fordítjuk a kérdést, hogy ez a beruházás valóban a legkedvezőbb haté­konysággal térül-e meg, akkor már nem válaszolhatunk egy­értelmű igennek Mert az igaz például, hogy a vízrendezés 61 százalékát már 1975-re elvégeztük a me­gyében, és minden feltétel megvan ahhoz, hogy terveink­nek megfelelően 1980-ra elér­jük a 80 százalékot. A kar­bantartás azonban az esetek jó részében elmarad. így az­után hat-nyolc év alatt foko­zatosan nyoma vész a befek­tetésnek, mindent elölről le­het kezdeni. De említhetek más példát is. Hiába végzi el a gazdaság a nagy költséggel járó alagcsövezést : ha azon a területen mulasztásokat követ el a talajerő-visszapótlásban, nem érvényesülhet megfelelő­en a befektetés. A termőföld fogy. Milliókat, milliárdokat ölünk abba, hogy a csökkenő szántó termőké­pességét fokozzuk. A legfőbb ideje, hogy mint minden más beruházásnál, többet törőd­jünk azzal: mennyire gazda­ságosak ezek a befektetések. Mielőbb el kell érni, hogy a beruházásokat folyamatos és rendszeres karbantartás kö­vesse. Hogy egy évtized alatt ne váljanak semmivé a be­fektetett milliók, hanem esz­közt jelentsenek növekvő ter­melési céljaink eléréséhez. V. M. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents