Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Kihasználni a lehetőségeket

Jövőbe tekintők

Hintfia összebeszélt volna a nagyatádi tsz elnöke és a somogyvári közös gazdaság főagronómusa. Más szavakkal, más példákkal illusztrálta a mondanivalóját, de ugyanazt mondta el. Nem zártak köny- nyű évet. Ebbe belejátszottak a körülmények, de akadt szép számmal olyan fogyatékosság is, amelyen változtatva, a meglevő lehetőségeket gondosabban kihasználva, jövőre jobb eredményt lehet elérni.

Kiss Jenő, a somogyvári

főagronómus szinte pontokba szedte a főbb lehetőségeket. Készben már meg is kezdték a munkát, hiszen a mezőgazdaságban az év — köztudott dolog — nem január elsején kezdődik.

— Soha ilyen korán nem került földbe a mag, mint az idén: ezzel a jövő év eredményeit alapozzuk meg. Persze sok minden befolyásolja még a 78-as termést: az időben a jó géppel elvégzett

mélyszántás, a vetés, a műtrágyázás ... Tavaly például nem voltak jól előkészítve a szántóink, s ez meg is látszott az eredményen. Csak kevés lombtrágya hullott a növényekre, pedig bebizonyosodott, ez a fajta trágyázás nagyban növeli a terméseredményt. Az idén mindenképpen elvégezzük a lombtrágyázást, legalább két alkalommal, a mikroelemek földbe kerülése ugyanis meghatározó.

Azelőtt előfordult, hogy a

búza után búzát vetettek — kétszer, háromszor is. Az idén már úgy tervezték a vetést, hogy olyan elővetemények kerüljenek a búza elé, amelyek segítik a termés növekedését.

— Vörösherét, cukorrépát,

kukoricát, dinnyét, lucernát termeltünk az idén, s nagyobb tételben próbálkozunk a jövedelmezőnek ígérkező ipari olaj növényekkel, a repcével

Japán szobrász Budapesten

Mitsui Sen japán szobrászművész több nemzetközi kiállításon sikerrel szerepelt már. Az építészettel rokon nonfiguratív alkotásokat bemutató művész most Budapesten él és dolgozik. (MTI-fotó — Fényes Tamás íelv.)

és az olajlenné!. Bz utőbbi- ból például több mint 180 hektáron vetettünk. Több száz hektáron maglent termelünk, mivel az ipar érdeklődik iránta és jól illik a gazdaság vetésszerkezetébe.

— Többfajta növényt vetünk, mint tavaly — mondta Hantosi József, a nagyatádi termelőszövetkezet elnöke. Tavaly a kenyérgabonafélék mellett elsősorban kukoricát termeltünk. Ez részben kényelmes hiszen kevesebb törődést igényel, mint a többi fajta, különböző technológiájú növény, a kockázat viszont nagyobb, mert ha nem sikerül jól a kukoricá — mint ahogy az idén történt — nagy a veszteség. Vagy: éppen virágzott a repce, amikor havat kapott... Így aztán nem dicsekedhetünk az eredményeinkkel. Az ősszel már mi is több olyan növényt vetettünk, amellyel eddig nem foglalkoztunk. Olajosnövényeket kétszáz hektáron, borsót meg szóját újabb száz hektáron. És mivel megváltozik az állattartásunk — ők lesznek a háromfai sertéskombinát gesztorgazdasága — több takarmánybúzára is szükségünk lesz, ezért száz hektáron zabot termesztünk.'

A műtrágyázás a termés- eredmény növelésének egyik sarkalatos pontja. S most nem volt többre módjuk így csupán egyfajta műtrágyát szórták a földekre.

— A jövőben komplex hatóanyagokat juttatunk a növényekre. Igaz, ahhoz olyan gépeket is kell szereznünk, amelyek ezt a munkát pontosan végzik — folytatta a sort a somogyvári agronómus, s még azt is elmondta, hogy a kukoricatermelési rendszerek közül a babarcival állnak kapcsolatban.

Minden évben próbálkoznak újabb fajtákkal. Most van olyan fajta — már második éve vetik —, amely jóval az országos átlag fölött terem. Ezt az eredményt jövőre még fbkozni szeretnék.

— Rétjeink, legelőink nagy részét beszórtuk a kedvezményes akcióban vásárolható nitrogéntrágyával — mondta a nagyatádi tsz-elnök. — Reméljük, a jövő évi fűtermésen meglátszik majd.

S. M.

Á nagy havazások és a messzilátó

Nekem a nagyapa mesélte

mindig, hogy az ő idejében a járda mellett — ha ugyan volt járda — méteres hófalakat építettek a házmesterek. Néha anya is közbeszólt, hogy ő is emlékszik ilyesmire, bár azok csak félméteres buckák voltak. Közben orrunkat az ablakhoz nyomva néztük az első hókanalazó gépet, és a hőmérőre pillantottunk: nincs is hideg.

Tavasszal az iskolából hazafelé menet folyókat torlaszoltunk el, és szétrebbentünk a 'mérgelődő emberek qlől, akik szidlak minket, ebadtákat, hogy az úttestről a gyalogjáróra tereljük az olvadó hókupacok között csobogó vizet.

Ma már nem egészen értem a dolgokat, mert mostanában én mesélek a nagy havas telekről, a szánkótúrákról, pedig a papa szerint az nem is volt tél, mert amikor ő rö- vidnadrágos volt... És hogyhogy rövidnadrágós, amikor télen hideg van? Hát úgy, hogy vastag harisnya járt neki, néha kettő is, de hosszúnadrágot a kicsik nem kaptak

A dédi minden karácsonyi ebédnél elmondja, hogy Marosvásárhelyen lejöttek a park széléig a farkasok és a vakációzó gyerekekért a katonák mentek ki puskával. És a farkasok évről évre nagyobbak lesznek; némelyik már akkora mint egy elefánt, de a tény az tény marad, mert újságkivágás is van róla.

Mi meg egymásnak meséltük hógolyózás előtt vagy után, hogy mit hallottunk otthon; eldicsekedtünk az ajándékokkal is, és a térről bero- ' ogtunk melegedni az iskolába, telefirkáltuk a táblát mindenfélével, kiabáltunk, ugráltunk: a padok tetején. Hirtelen nagy csönd lett, mert belépett az igazgató bácsi, csak én álltam háttal és én üvöltöttem tovább. Farkast játszottam, de dem szemben a puskások keze lehanyatlott. A diri meg nevetett, és azt mondta, hogy az első tanítási napon majd dolgozatot írunk a télről meg a vakációról. F.l- szontyorodva nézegettük az írást a táblán. Milyen jó volt, amikor odakerüli a sarkába a felkiálíójel, azután az .. Ó, .. JÓ, ... C1Û, s végül a VAKÁCIÓ! És most már jószerivel le lehet törölni belőle egy csomót.

Kristálytiszta hideg volt. A főtér sarkán mindig ott to- porgott estefelé a messzüátós bácsi. Egy forintért megnézhette bárki a Holdat, a Sa- turnust vagy egy másik égitestet; nézés közben a bácsi monoton hangon dunnyogta a fontosabb adatokat, milyen messze is van tőlünk az a fénylő izé. Összegyűjtöttük a forintjainkat, de nem értük föl a teleszkópot, hát a távcsöves fölemelt, és nekünk nem darált, hanem kiselőadást tartott, amikor körbeálltunk. Egyikünk megjegyezte, hogy ez nagyon érdekes, de sokkal érdekesebb lenne, mondjuk, a szálloda ablakain belesni, vagy megnézni az egyik házat, amelyről az apu, amikor már azt hitte, hogy alszanak a gyerekek, mondott valami leleplezőt..,

Vakációban csak ebédelni mentünk haza és hosszabb volt a kimenő. Volt egy padlásunk is, senki sem tudott róla, csak akkor jöttek rá, amikor eltört a lábam, mert leestem a létráról ét meg kellett mondani, hoggan történt. És vakációban volt...

Nekem a nagypapa meg az anya mondta, hogy az ő idejükben, bizony, nagy teleket éltek át. Most én mondom, hogy az én időmben... Kint meg esik az eső.

Luthár Péter

A neve: három pont

Csak egy mondat

—- ... — egy betegség neve. Egy betegségé, amely civilizált korunkban utolsó, legyőzhetetlen ellenfele betegnek és orvosnak egyaránt. Korunk Fekete Réme láthatatlanul és fájdalommentesen pusztít, mit sem törődve korral, szépséggel, sikerrel, szegénységgel vagy gazdagsággal. Láthatatlan pusztításának csak kései nyomait ismerjük, de akkor már többnyire késő.

Lehet-e róla filmet készíteni? Lehet-e ábrázolni a haláltól való félelmet, a megfog a Ima zh a táti an rettegést, a többnyire értelmetlen és mégis felkavaró küzdelmet az életért, a napokért, a percekért. Igen, lehet! Évszázadok múlva a történészek talán így summázzák századunkat:

»Amikor az emberek megtanultak igazán, teljes szívvel élni.« Devecseri Gábor óta tudjuk, hogy ez egyáltalán nem könnyű.

Fekete röntgenfilm kúszik elő a hófehér automatából...

Tulajdonképpen ellenszenves ez a fényűzés. Túlságosan elegáns a hihetetlenül sok es pazarul berendezett szoba Gailland doktornő — Annie Girardot — és férje Francois Périer — házában. Királyi gazdagságban élnek, az ilyenkor máir közhelyszerűen unalmas és nagyképű közönyben, ki-ki saját szeretője mellett. Kapcsolatuk formális, inkább csak a két gyerek miatt maradnak egy fedél alatt Françoise doktornő és férje élik a maguk életét annak minden kényelemben és csillogásban — a franciák mindig is híresek voltak életszeretetükről, életművészetükrőL —, ám ez az élet csupa hazugság, látszat hamis visszfény ... Aminthogy épp ilyen a mosoly is, amely Françoise osztályán minden orvosnak »szakmai kötelessége«, amikor a gyógyíthatatlan betegnek javulási hazudik. Ott emberi kötelesség, itt megszokás.

Bonyolult, sokrétű figura a férj és a feleség Kiváló szakemberek. Tulajdonképpen szerető szülők is, de mohón és önzőn, szemérmetlen nyíltsággal követelik az élettől azokat az örömöket amelyek egy ötven felé közeledő embernek még osztályrészül juthatnak.

Françoise egyre gyakrabban

és egyre csúnyábban köhög. Megröntgenezi magát Cigarettázva várja az eredményt, kisvártatva fekete röntgen- film kúszik elő a hófehér automatából. — Körühatárojt folt a jobb felső lebenyen — mondja a háta mögött egyik orvos kolléga, nem tudván kinek a leletét nézi.

— Talán csak jóindulatú tályog — kapaszkodik az utolsó lehetőségbe a doktornő.

— Te mindenesetre ezt mondd neki ! — hangzik a kegyetlenül őszinte válasz. És Françoise összeroppan. Most egyszerre elképzelhetetlenül

Könnyűszerkezet exportra

fontossá válnak a lakás, az otthon és a munkahely elképesztően cicomás díszei, fényűző eleganciája. Hiába a technika, hiába a sikeres élet, a nagyszerű szerető, hamarosan mindent el kell veszítenie. S a műtét — ő tudja a legjobban — kétes eséllyel kecsegtet™

Most mar nem lehet hazudni. Eddig 6 küzdött a betegek életéért, most magáért kell küzdenie. S betegeihez hasonlóan keresi-kutatja a legkisebb reményt, naiv hittel várja, hogy hazudjanak neki.

Két kérdésre szűkül élete számtalan problémája: Igen? Nem? Beszélnie kell, őszintén, teljes szívből. Férjéhez fordul, s a fásult, közönyös férű melléje áll. Most már együtt vállalják a harcot; a rég megszűntnek hitt kapocs új erőt ad. A franciás köny- nyedség, a pompa hamuvá ég az életért való küzdelemben. A doktornő aláveti magát az

Françoise—Annié Girardot.

operációnak, mert tudja, érzi: szüksége van azokra, akiket igazán szeret, s azoknak is rá. Meg kell gyógyulnia, A hordágy eltűnik a műtő csapóajtaján, a férj pedig odakint vár...

Csak egy asszony a főszereplője Jean—Luis Bertuceüi új filmjének egy asszony, akiről leégett a társadalom által ráaggatott mindenféle hamis máz. Egy mondat, egy egyszerű mondat maradt csupán, * ez hozzánk, az egészségesekhez, az élőkhöz is szól: — Élni kell! KelL Bármeddig, bármi áron.

ÜMT *• A.

Csattog az olló, csillog a tű

A Fémmunkás-vállalat kecskeméti gyára teljesítette 500 millió forintos értékesítési tervét; termékeinek 50 százalékát vitték szovjet exportra. Az idén 22 darab — 1500 négyzetméter alapterületű — könnyűszerkezetes csarnok elemeit és 200 darab nagy méretű, gépi mozgatású ipari kaput szállítottak szovjet partnereiknek. Képünkön: egyengetik a vasszalagokat.

(MTI-fotó — Ilovszky Béla íelv.)

A két ünnep között elnéptelenedett a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet összes munkaterme. Csak az irodáikban van élet: számolják, hogyan is sikerült az 1977-es év. Egyetlen férfi görnyed a méretesrészleg karácsonyfájának árnyékában. Fürgén jár kezében a tű: ebben az öltönyben szilveszterezni akar valaki.

Kozma Pál huszonötödik éve öltöget a Napsugárnál. Igaz, ez a hatodik helyiség, ahol nyakig belemerül a munkába, de ennyi változás épp elegendő volt neki.

— Hogyan tudott ennyi ideig egy munkahelyen megmaradni?

— Falusi gyerek voltam, Somogyudvarhelyről egyedül én mentem akkor szakmát tanulni. Azután a háború miatt jó ideig mégsem lehettem szabó. ,. Próbáltam a kubikossá- got, a favágást Nagyon nehéz volt, talán ezért is becsülöm annyira a szakmámat és a helyemet

Gyökeret vert az ipari szövetkezetnél. Hét évein át kerékpáron járt be Csurgóra dolgozni.

— Azután lett könnyebb, hogy házat tudtunk venni Csurgón, s ehhez aztán hoz- zá-hozzáépí tettünk.

ősz haja a homlokába hull, miközben fércei. A férfiszabók furcsa, lukas gyűszűje egy pillanatra sem kerül le az uj járói.

— Kié lesz ez az öltöny?

Egy nagykanizsai megrendelőé. Varrt már ruhát bank- igazgatónak, minisztereiknek egyszer egy nagykövetnek három öltönyt is egymás után. És természetesen a főnökének, a szövetkezet elnökének is ő dolgozik. Épp csak arra nem futja az erejéből, idejéből, hogy a felnőtt fiainak varrjon. Azzal vigasztalja őket: »Nem is divat fiataloknak a szövetöltöny. Farmer pulóverrel, az járja.«

Kissé fáradt arcára tétova mosoly telepszik.

— Nagyon szép egy rend ruha, ha jól és szívvel készíti az ember. De bizony, sókat kell öltögetni, amíg elkészül.

Miközben beszélgetünk, csinos nő tesz-vesz körülöttünk. Anyagokat mér, számokat jegyez. Szőke Istvánná, a mé- retesszabóság részlegvezetője leltároz. Könnyed mozdulattal lecsippent a harisnyájáról egy cémaszálat, fürge léptekkel siet a telefonhoz, s hallom a megszólítást: »nagymama«. Szőke Istvánné belepirul az örömbe, s elujságolja, hogy karácsonyra megjött az első unoka..,

— Most barátkozom az új helyzettel.

Ez remélhetően könnyű lesz.

Női szabó a szakmája, s negyedszázada szalagon kezdte a munkát, itt mégpedig egyetlen nőként a sok férfi szabó között. Innen került a gyártáselőkészítéshez majd harminckilenc évesen —• miközben a kislányát egyedül nevelte — beiratkozott a ruhaipari technikumba.

— Negyvenhárom éves voltam, amikor végeztem. Szerencsés voltam, hiszen sem előtte, sem utána nem indult Csurgón ilyen képzés. Jó eredménnyel végeztem, és mán hét éve vezetője vagyok a méretesszabóságunknak.

A szakmájáról szeretettél beszél, ö fogadja a megrendelőket; szab, próbál, igazít; anyagilag és erkölcsileg is felel tizenhárom ember munkájáért, keresetéért Azt meg sem említi, hogy karácsony előtt reggel fiéttől este hétig dolgozott.

— Ha még egyszer elölről kezdhetném az életemet, akkor is szabó lennék — mondja. Pedig eredetileg tanítónő szerettem volna lenni, csakhogy szegények voltunk. Mondom: szerencsés ember vagyok, hiszen a lányomnak sikerült minden, ami nekem nem; pedagógus lett, jóravaló férjet kapott, és ... Jánoskája született

Gombos Jolán