Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
Hol „halljuk” a zenét? Pszichiáterek egy kutatócso- I Jrtja arra keresett választ, 1 agy a zenei 'hallás képessé- j ének melyik agyfélteke a t '.ékhelye. Zeneileg képzetlen és kísérleti személyek nagyobb csoportjait vizsgálták abból a F lempontból, hogy melyik fü- 3 ükkel ismernék föl, majd reprodukálnak (például elfü- tyülnek egy dallamot és egy akkordot. A dallam felismerésének találati számából arra a megállapításra jutottak, hogy a képzetlen csoport tagjai azt ini', ibb a bal fülükkel hallották, illetve ismerték fel, míg a képzett zenészeknek a jobb fülük volt érzékenyebb, vagyis azzal értek el több »találatot«. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a zenei tanulmányok, a hallás »edzé- t-a« a bal agyféltekét fejleszti. A fülből kiinduló érző i degpályák ugyanis kereszteződnek: a bal fülből a jobb, a jobból a bal agyféltekébe futnak Az akkordok felismerésében ezt a sajátosságot nem sikerült bizonyítani. a sarnap ✓ Kísérleti távvezeték Régészeti szenzáció Ősmagyar sírok Lengyelországban A Przemyslben lévő múzeum ikonjai, az ezeréves város emlékei, a történelmi nevezetességű Jaroslaw Műkincsei méltán hozták izgalomba az érdeklődőket. Tavaly azonban egy új, valóban nem mindennapi régészeti lelet fordította ide a közfigyelmet. Tudósok, történészek, régészek, s a muzeális dolgok iránt érdeklődő nem szakközönség is felkapta fejét a hírre: ősmagyarok sírját tárták fel a város határában. Kik lehettek? A múzeumban kísérőm dr. Andrzej Koperski régész, a nagy felfedezések hőse. Szívélyesen kalauzol fel a restaurálóműhelybe, ahol a szenzációs lelet tárgyi tartozékait, a sírok mellékleteit hozzák rendbe a tudományos munkatársak. — A sírokra a föld alatt kilencven centi mélységben bukkantunk Először még sejtelmünk sem volt arról, hogy ez a feltárás az év nagy meglepetését hozza. A környéken ugyanis gazdag régészeti anyag található, ami azzal magyarázható, hogy Przemysl és környéke hajdanán fontos útvonalon feküdt. A feltárt sírokban olyan lelet volt, amely első rátekintésre is sugallta: itt olyan temetkezési helyre bukkantunk, amely leginkább a magyar kutatások során feltárt honfoglalás kori sírokra emlékeztet. Mivel ilyen vagy hasonló lelet edAz Infarktus előrejelzése a haj vizsgálatából ? Ennek a cikknek a címében nagyon fontos a kérdőjel. Olyan kutatás eredményeiről lesz ugyanis szó, amely még távolról sem végleges, lezárt, hanem további vizsgálatokra szorul, de mivel érdekes és sokat ígérő, megismertetjük olvasóinkkal, figyelmeztetve, hogy még kutatási stádiumban levő dologról van szó. Az emberi haj összetételét az utóbbi években többféle céllal, kutatták. Ezek között nem utolsó helyen áll a környezetvédelem. Közismert, hogy a gépkocsik üzemanyagához hozzákevernek egyfajta ólomvegyületet, amely azután a kipufogó gázokkal együtt a légkörbe jut. Az ólom veszélyes, mérgező anyag. A környezetbe, levegőbe kerülő mennyiségének meghatározására elemezték emberek hajszálainak összetételét is. Miközben ilyen hajszálakat vizsgáltak, debreceni kutatók (részben az orvosegyetem két klinikájának, részben az Atommagkutató Intézetnek a munkatársai) fölfigyeltek arra, hogy az emberi hajban1 kalcium és kén igen nagy mennyiségben található. Korszerű, nagyon érzékeny — igen kis anyagmennyiségek meghatározására alkalmas — módszerrel megvizsgálták jó néhány ember hajának összetételét. így mintát vettek a betegek fejéről is, akik infarktussal feküdtek a két klinikán. Közismert tény, hogy \ez a betegség ma a halálozások okainak sorában milyen »előkelő« helyen áll. A kutatók arra a meglepő eredményre jutották, hogy olyan betegek hajában, akik infarktusban szenvedtek, észrevehetően több volt a kalcium, mint az összehasonlításul megvizsgált egészséges emberi hajban! Az adatok beszédesek: 65 egészséges — 14 évesnél idősebb — nő hajában 0,26 százalék kalcium volt, ugyanakkor öt infarktusos nő hajában csak 0,14 százalék. 79 egészséges férfi hajában 0,26 százalék volt a kalciumtartalom, 60 szívinfarktusos férfi hajában viszont 0,09 százalék! Különösen fontossá teszi ezt a fölismerést az a tény, hogy Tökéletes haugszedők Ahogyan a hanglemezgyártás technikája tökéletesedik, egyre többet kívánunk a lemezjátszóktól is. Magúk a gyárak is egyre magasabbra ^ emelik a mércét. A jó lemezjátszótól ma már elvárjuk a lehető, legpontosabb hangvisz- szaadást széles frekvenciatartományban (ez a Hi-Fi, vagyis a high fidelity — a nagy hűségű hangvisszaadás követelménye), megköveteljük a tű rendkívül pontos vezetését, hogy ezzel csökkenjen a de- formálódás veszélye, amelyet a tű nyomása okoz a lemez barázdáiban, továbbá megkívánjuk, hogy a lejátszó tű élettartama hosszú legyen, s hogy ne sérülhessen meg a lemez, amikor felteszik rá a tűt és eközben nagyobb nyomás éri. Ezek a követelmények azonban csak bizonyos határig elégíthetők ki. A hangszedő alkatrészeinek ugyanis minél kisebbeknek, minél egyszerűbb konstrukciói úaknak, a tű rugalmasságának pedig minél nagyobbnak, kell lennie, hogy a hangvisszaadás minőségét meghatározó tényező, az ún. mechanikai impedancia mértéke minél kisebb legyen. A japán Toshiba-gyár szakemberei azonban még ennél is tovább léptek, amikor elkészítették azt a fotoeléktro- nikus lejátszót, amely alapjaiban eltér az ismert mágneses, dinamikus és piezoelektromos az emberi haj naponként egy tizedmillimétemyit nő, tehát az a haj, amelyet a betegek fejéről — a szokásos módon — levágtak, több héttel korábbi volt, a megbetegedés előtt nőtt! Vagyis: a hajban a kalciumtartalomnak — a nemhez és az életkorhoz viszonyított — csökkenése mintha már előrevetné a betegség kitörésének árnyékát. A kutatók a viszonylag kis számú adatot óvatosan, kritikusan, maguk is kételkedőén kezelik, és további nagy számú ellenőrző vizsgálatot akarnak végezni. Amennyiben ugyanis valóban bebizonyosodik, hogy ez a jelenség fennáll, olyanfajta tömeges megelőző vizsgálatokat lehetne szervezni, mint a tüdőröntge- nezés vagy a rákszűrés, amelyek már ma is folynak. Az orvosokat természetesen az is érdekli, hogy mi a rvigyará- zata a hajban fellépő kalciumhiánynak, de a módszer esetleg már ennek földerítése előtt is alkalmas lehet arra, hogy idejében fölkészüljenek a betegség kezelésére, ami gok esetben — ha azonnal meg- I történik — életmentő lehet. dig még sosem bukkant fel itt, joggal fogalmazódott meg a kérdés: vajon hogyan kerültek ide ősmagyaroik? Elemzések után Koperski dr. ezután elmondta: a sírokat alapos vizsgálat alá vetették. Megállapították, hogy nem harcban elesett katonák sírját találták meg. A közelben talált asszony- és gyermeksírok azt bizonyították, hogy itt élhettek egykor a magyarok. Mert a tárgyak, az ékszerek, fegyverek, ruhamaradványok vizsgálata be- I bizonyította: csak magyarok lehettek. A X. században itt élt, vagy erre járt magyar családról van tehát szó. — Nézze — mutatja a leleteket Andrzej Koperski —, itt van az a könyv, amely részletes áttekintést ad a X. századi magyarok viseletéről. És figyelje meg ezzel párhuzamosan a csákányt, a kengyeleket, a női ruha díszeit. Szinte rá lehet tenni a képre vagy mondhatjuk: ezek is szolgálhattak volna mintául. A harcost lovával és fegyerével együtt temették el, csak a lovas nomád magyarok lehették. Közös kutatások következnek À leletek mentése után a bronz, ezüst és vas fölszereléseket, a csontvázakat a közönség elé tárják. Az érdeklődés ugyanis rendkívüli, hiszen mindenki számára izgalmas kérdés: hogyan maradtak magyarok a Kárpátokon kívül a honfoglalást követő században is. — A fölfedezést és következtetéseinket magyar régészeti folyóiratban is publikálni szándékozzuk — folytatja Andrzej Koperski. — Nagyon jó lenne, ha a rendkívüli lelettel kapcsolatban a magyar és lengyel tudósok közösen folytatnák a kutatásokat. Mert kérdés van bőven. Követek voltak az itt megtaláltak? Vagy egyáltalán nem is mentek az új hazába, hanem a vándorláskor maradtak itt? Vagy a Kijev és Halics felé vezető út mentén volt misz- sziójuk? A nagy ceremóniára valló temetés során fontos személyiség is került a sírba? Ha igen, ki volt ő? B. L. A Szovjetunió villamosításának jelenlegi 10 éves tervében az elektromos rendszer teljesítőképességét 1980-ig a tíz évvel ezelőtti 154 000 megawatthoz képest 180 000 megawatt új kapacitás beépítésével növelik. Ezzel együtt jár a távvezeték-hálózat nagyarányú továbbfejlesztése. Már épül egy kb. 2300 kilométer hosszú, 1500 kilovoltos egyenáramú átviteli vezeték a kazahsztáni Ekibasztuztól a Moszkva közelében levő Tam- bovig. Tádzsikisztán központi részén, több mint 3000 méter magas hegyek között épült fel az Anzob nevű, nagyfeszültségű kísérleti állomás. Munkatársai azokat a fizikai folyamatokat tanulmányozzák, melyek a magas hegyek között húzódó elektromos távvezetékekben mennek végbe. Az állomáson olyan kísérleti generátort helyeztek üzembe, amely a viharok esetén keletkező igen nagy feszültségű elektromos impulzusok előállításába alkalmas. A tudósok tisztázni akarják, milyen megbízható a tervezett elektromos távvezetékek szigetelése. Az „Akerendam” kincse Három békaember Norvégia nyugati partjai előtt 20 méter mélységben 40 000 érmét, 600 kilogramm ezüst- és 25 klogramm aranyérmét talált. Megállapították, hogy 1725 márciusában ott süllyedt el az »Akerendam« nevű há- romárbocos. A legénység tagjai egytől-egyig elpusztultak. A hajó holland alkalmazottak fizetését vitte volna Indonéziába. Ekkora kincset az európai tengerek mélyén még sohasem találtak. Értéke 600 000 dollár. Az érmék között van sok ut- rechti aranydukát, spanyol tallér vagy real, amelyeket spanyol konkvisztádorok verettek az inkáktól és az aztékoktól rabolt ezüstből. A levéltárak adatai szerint még 30 000 érme rejtőzik a vízinövények alatt. Jelenleg vita folyik a kincs tulajdonjoga körül a holland és a norvég kormány között. A békaemberek az érméket Norvégiának szolgáltatták be. Nem apróság Olaszországban néhány éve a líra leértékelése miatt alig van aprópénz. Különböző Repülőtér a tengeren Napjaink katonai és polgári repülőterei számára nagyméretű — 2—3 kilométer hosz- szú — bonyolult fel- és leszállító berendezéssel ellátott repülőterek szükségesek. Felmerül a kérdés, hogyan tudnak* fel- és leszállni a repülőgépek a repülőgép-anyahajó- kon, amelyek akármilyen nagyok, mégsem hasonlíthatók össze a repülőterek futópályáival. A repülőgép-anyahajó fedélzetének csak egy 80—100 méter hosszú része szolgál fel- szállásrá, ez a szárazföldi repülőtéri felszállópálya hosszának mindössze 3—5 százaléka. A repülőgépek felszállását úgy is elősegítik, hogy a hajó a repülőgépek felszállásakor teljes sebességgel halad előre, s ezzel megnő a repülőgép sebessége az őt szállító hajó sebességével. A másik mód az, hogy külön vonóerővel megnövelik a repülőgép gyorsulását, és így előbb éri el az emelkedéshez szükséges sebességet. Ennél a katapultálásnál a repülőgépre egy vontatókötelet erősítenek, s ezt nagy erővel hirtelen meghúzzák. Bonyolultabb művelet a leszállás. A repülőgép leszállása közben a hajó a leszállni szándékozó repülőgép haladási irányával megegyező irányban teljes sebességgel halad, m majdnem felére csökkenti a kifutási út hosszát. Ez ter- I mészetesen önmagában még kevés, különféle fékezőszerkezetekre is szükség van. A legfontosabb ilyen szerkezet a hajó leszállópályáján a leszállás irányára merőlegesen kifeszített drótkötél. Ez a fedélzettől 5—10 centiméter ma- masségban húzódik, végei pedig hidraulikus vagy pneumatikus fékezőhengerben levő dugattyúhoz csatlakoznak. Miközben a gép megközelíti a fedélzetet, a repülőgép alján levő horog beleakad a kifeszített drótkötélbe, így a repülőgép lefékeződik. A leszállópályán általában 4—6 fékező drótkötél van kifeszítve: ha a repülőgép horga nem akadna bele az elsőbe, még találkozhat a másodikkal, a harmadikkal. A repülőgép-anyahajót ezenkívül még fékezőhálóval is ellátják. Ez a leszállópálya végén feszül, anyaga vastag nylon. Képünkön: az Are Royal brit repülőgép-anyahajó. Hosz- sza 258 méter, 60 repülőgép szállhat le rá. rendszerektől. Az újfajta le- játszófejen a mozgó alkatrészek súlya mindössze 0.3 milligramm (!), az egész lejátszófej súlya pedig 11,5 gramm. A fotoeléktronikus rendszernek köszönhető, hogy az ilyen lemezjátszók torzítási foka mindössze 0.4 százalék. Átvihető frekvenciatartományuk 20-tól 40 ezer Hz-ig terjed, vagyis a hallható hangok legmélyebbjétől a legmagasabbakig. A tű érzékenysége rendkívül nagy, így a jel-zaj viszony értéke is a lehető legkedvezőbb. Ennél több már aligha produkálható a hang- szedési technika tetess. pénzhelyettesítő eszközöket bocsátottak ki, például 50—250 lírás 1 kötvényeket. A magánbankok a kötvényeket igen olcsó papíron. nyomtatják, a kötvények gyorsan elrongyo- lódnak, végül egyszerűen él- dobjáé őket. Az embereknek nincs kedvük a bankba menni, ahol az elrongyolódott kötvényt átváltják. Ennek eredményeképpen az elmúlt két évben a bankok több milliárd líra haszonra tettek szert. Töltött-e az akku? Azt, hogy a savas ólomakkumulátor fel van-e töltve, a sav sűrűségének a mérésével lehet megállapítani. Az autósok jól tudják, hogy ez kissé körülményes munka. Angol kutatók ötletes módon megoldották, hogy a vezetőnek elég a műszerfalra pillantania, és onnan leolvashatja az akkumulátor töltöttségét. A kutatók az akkuba egy színes paraffinolajjal töltött csövet he lyeztek, melynek az alja nyitott fenekű kamrává szélesedik. A színes olaj felső szintje a sav sűrűségétől függően emelkedik vagy süllyed. A függőleges csövet fényforrás világítja meg, és a csövön áthaladó fényt egy köteg üvegszál szállítja a műszerfalhoz, ahol színesen világító lámpák jelzik a sav sűrűségét.
