Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-06 / 5. szám

Kádár János üdvözlete Edward Gierekhez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára levélben köszöntötte Ed­ward dereket, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát 65. születésnapja alkalmából. (MTI) Ecevit próbája Törökországot sokan ismét »Európa beteg emberének« nevezik, igaz, most »csak« . kormányzati értelemben. Kon­tinensünk e fontos országá­ban esztendők óta sajátos libi­kóka — a parlamenti élet és a kormányzati stabilitás meg­teremtése — mindeddig elér­hetetlen vágyálomnak bizo­nyult. Ezért keltett nemzet­közi figyelmet a legújabb for­dulat: a Szulejman Demirel miniszterelnök Igazságpártja áltál vezetett kormánykoalí­ció a nemzetgyűlésben elvesz­tette amúgyis »vékony« több­ségét (228:218 arányban le­szavazták). Ez annyit jelen­tett, hogy Korutürk államfő az ellenzéki Néppárt ötvenegy esztendős vezetőjét bízta meg kormányalakítással. Azt a Bü- lent Ecebitet, aki voltakép­pen a június 5-én tartott vá­lasztások győztese volt. Ak­kor mégsem ő lett a kormány­fő. A látszólagos rejtély nyitja a parlamenti matematika. A 450 tagú török nemzetgyűlés­ben az abszolút többséghez 226 mandátum kell, Eceviték pedig csak 213-at szereztek. Az abszolút többséghez szük­séges 13 mandátumot kis pár­tok vezéreitől kellett volna Összeszedni, s ezek megkötöt­ték volna — sőt: meg is kö­tötték — a kormányfő kezét. Ecevit ilyen alapon nem volt hajlandó kormányozni; kény­telen volt átengedni a kor- mányrudat a hasonló problé­mákkal küszködő Demirelnek. Demirel laza koalícióját most leszavazták. Ecevit pe­dig megkezdte kormányalakí­tási tárgyalásait, de — a régi, nehéz körülmények között. Most sincs »tiszta« néppárti kabinet, hanem csak olyan koalíció, amelyben minden döntést megnehezít a kis pár­tok■ különvéleménye. Bülent Ecevit tehát megpró­bálja a majdnem lehetetlent: kormányozni a koalíciós part­nerek Damoklész-kardja alatt. Egyelőre csak az biztos, ez sem jelent kiutat a kormány­zati válság sok éves zsákut­cájából. Hazaérkezett a magyar korona Csütörtökön este Budapest­re érkezett -az a különrepülő- gép, amely a magyar koronát és a koronázási ékszereket, s az ereklyéket kísérő hivatalos amerikai küldöttséget hozta Magyarországra. A küldöttség tagjai között van Adlai E. Stevenson sze­nátor, Lee H. Hamilton, Fort­ney H. Stark és Theodore S. Weiss képviselők, Matthew C. Nimetz, a külügyminisztérium tanácsosa, Páter Ceno Baroni városfejlesztési miniszterhe­lyettes, Albert W. Sherer nagykövet, William H. Luers, a külügyminisztérium csoport- főnöke, Richard R. Allen épí­tési vállalkozó, Edward Elsőn, az Atlanta hírügynökség el­nöke, George G. Higgins lel­kész, az amerikai katolikus konferencia képviselője, Jessie M. Rattley acszony, a New­port News című lap elnökhe­lyettese, Arthur Schneier rab­bi, Szent-Györgyi Albert, No- bel-díjas tudós, valamint az amerikai társadalom és a ma-* gyár származású amerikaiak több képviselője, az elnöki hi­vatal és az amerikai külügy­minisztérium vezető beosztású munkatársai. Philip M. Kai­ser, az. Egyesült Államok ma­gyarországi nagykövete Buda­pesten csatlakozott a delegá­cióhoz. A korona és a koronázási ékszerek visszaérkezése alkal­mából, az amerikai küldöttség fogadására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent Péter János, az országgyűlés alelnöke, Pú­ja Frigyes külügyminiszter, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak alelnöke, Szépvölgyi Zol­tán, a fővárosi tanács elnöke, Márta Ferenc, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitká­ra; Lékai László bíboros ér­sek és Bartha Tibor reformá­tus püspök, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa elnök­ségének tagjai, Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke, vala­mint az országgyűlés, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának több tagja, a társadal­mi élet más képviselői, Bu­dapest lakosságának többszáz főnyi csoportja. Jelen volt a fogadtatásnál Esztergályos Fe­renc, a Magyar Népköztársa­ság washingtoni nagykövete. A koronát és a koronázási ékszereket a Rákóczi induló hangjai mellett emelték ki a repülőgépből, s a díszegység tagjai gépkocsira helyezték. A zenekar eljátszotta a magyar és az amerikai' Himnuszt, majd a katonai tiszteletadás után a koronát és a koroná­zási ékszereket az Országház­ba szállították. Az amerikai küldöttség a szállására hajtott. Cyrus Van­ce külügyminiszter, az Ame­rikai Egyesült Államok elnö­kének személyes képviselője, aki a koronát és a koronázási ékszereket átadó amerikai kül­döttséget vezeti, pénteken ér­kezik Budapestre. (MTI) Carter párizsi tárgyalásai (Folytatás az 1. ólairól) A francia polgári sajtó csü­törtökön megelégedéssel üd­vözölte az amerikai elnöknek a nyugat-európai egységtörek­vések támogatásáról és a Nyugat-Európa biztonságának megőrzésére vállalt amerikai kötelezettség fenntartásáról mondott szavait »Üj napirend a demokrácia számára« címmel foglalta össze szerdán este a párizsi kongresszusi palotában, 400 meghívott előtt elmondott be­szédében James Carter a fej­lett tőkés országok előtt álló feladatokról szóló nézeteit Az amerikai elnök ebben a ke­retben többek között részle­tesebben szólott arról, ho­gyan látja az enyhülés és a katonai erő közötti összefüg­gést. Carter kijelentette, hogy az Egyesült Államok a nyugat­európai egységet és erőt »nem veszélynek, hanem pozitívum­nak« tekinti és feltétel nél­kül támogat mindent, amit Franciaország és közös piaci partnerei tesznek együttmű­ködésük erősítésére. Carter a nemzetközi együttműködés­ről szóló ötödik pont kereté­ben utalt a franciák szemé­ben igen fontos észak—dél párbeszédre és a gazdasági tevékenységről döntő szervek kiszélesítését sürgette. ' Az amerikai gazdaságpolitika cél­jaként a dollár erejének meg­őrzését jelölte meg az első helyen. Közel-keleti körkép Szadat nem bocsátkozott részletekbe Izrael folytatja a fegyveres provokációkat Nagy-Britannia és a kairói székhellyel működő arab ha­diipari szervezet szerdán meg­állapodott, hogy közös társasá­gokat hoznak létre az angol Swing Fire típusú harckocsi­elhárító rakéták és az angol- francia Lynx helikopterek gyártására. A jegyzőkönyv értelmében, amelyet a kairói látogatáson levő Fred Mulley brit hadügyminiszter és egyip­tomi kollégája, Abdel Ghani Gamazi, valamint Asraf Mar­van, a hadiipari szervezet igazgató tanácsának elnöke írt alá Anglia technikai segítsé­get nyújt a modern katonai fölszerelések gyártásához. Carter amerikai elnökkel a palesztin problémáról folyta­tott alig egy órás szerdai esz­mecseréje után Szadat egyip­tomi államfő interjút adott az amerikai ABC televízióháló­zat munkatársainak. Az inter­júban az egyiptomi elnök kö­Korszerűsítik a szakmunkásképzés szakmai szerkezetét 0Folytatás az 1. oldalról) Az egyes szakmák belső, tartalmi fejlesztése során az ismeretek átrendezésével, újabbak beépítésével a szak­képzettség elméleti megalapo­zását, a műszaki gondolkodást, a szakmai szemlélet fejlődár sét kívánják elősegíteni. Ezért valamennyi ipari szakmában sor kerül az elektrotechnika, a műszeres mérések és az üzemgazdaságtan, a gépészeti szakmákban pedig a mecha­nika oktatására. Az új terve­zet szerint a korábbi 190-nél az oktatott szakmák száma 128-ra csökken. A szakmun- kás-bizonyítvápy a jövőben is igazolja az adott szakmai ké­pesítést, s egyben jelzi a szű- kebb szakosodást. Egyszerűbb szakmák oktatá­sára 6-12 hónap időtartammal új vállalati tanfolyami rend­szer kialakítását tervezik. Eze­ket a szakmákat az illetékes miniszter az iparági-ágazati szakszervezettel és a munka­ügyi miniszterrel egyetértés­ben határozza meg, megjelöl­ve a vizsgára bocsátás felté­teleit is. Az eredményes vizs­ga után a tervek szerint a dolgozó olyan bizonyítványt kap, amelynek alapján az adott vállalatnál szakmunkásként foglalkoztatható. A szakközépiskolai szak­munkásképzés az 1976. évi ltÜM—OM rendeletben felso­rolt szakközépiskolák első év­folyamán az 1978—79. tanév­ben általánossá válik. Az újabb oktatási anyagokról megfelelő időben gondoskod­nak. Az újabb szakmákban a képzést a hároméves szak­munkásképző iskolákban 1980. szeptember 1-től, a 4 íves szakközépiskolákban pedig 1978. szeptember 1-től vezetik be. Az új vállalati tanfolyami rendszer bevezetése ugyan- rsak az 1978—79-es tanévben kezdődik meg. A miniszterhelyettes elmon­dotta, hogy a munkások és a középfokú végzettséggel ren­delkező szakemberek 1976—77 évi továbbképzése általában igazodott a minisztérium ko­rábbi irányelveihez. A válla-1 latok középtávú terveikben erre az időszakra összesen 1,3 millió munkás és 172 ezer kö­zépfokú végzettségű szakem­ber szakmai továbbképzését irányozták elő. Ez a szám azonban némileg túlmérete­zett; már csak azért is, mert sok munkás vesz részt más­fajta iskolai tanfolyami okta­tásban. A vállalatok nagyrésze be­tartja azt a központi irányel­vet, hogy a béremeléssel nem a továbbképzésben való rész­vételt, hanem az általa elér­hető hatékonyabb jobb minő­ségű munkát kell tartósan anyagilag elismerni. A szírial főváros ntcáin még gyakorta találkozik a birka- nyáj és a korszerű gépkocsi. (Fotó — CAF—MTI—KS) zölte, hogy vendégével meg­állapodásra jutottak a palesz­tinok önrendelkezését ille­tően, részletekbe azonban nem bocsátkozott. Mint mondotta : azért sem, mert meg kell Vár-. niá, hogyan fogadja Izrael az asszuáni megbeszélés eredmé­nyeit. Jóllehet Szadat nem ismer­tette a megállapodás tartal­mát, a hírügynökségek felté­telezik, hogy az elnök komoly engedményeket tett. A Nemzetközi Jogászbizott­ság csütörtökön elítélte Iz­raelnek a megszállt arab te­rületeken folytatott betelepí­tési politikáját Hosszú törté­nelmi és jogi tanulmányok eredményeként a Genfben működő testület megállapítja, hogy a nemzetközi jog sem­milyen alapot nem szolgáltat Izrael számára, amellyel alá­támaszthatná telepítési politi­káját A szervezet rámutat, hogy az ENSZ alapokmánya 1945-ben eltörölte a hódítás­hoz való jogot, s ezzel együtt megszűnt a lakosságtelepítés joga is. Az ENSZ közgyűlése csak feladatának tett eleget, ami­kor 1977. október 26-án ho­zott határozatában kijelentet­te, hogy a megszállt a-ab te­rületeken fölállított zsidó te­lepüléseknek semmilyen tör­vényes érvényük nincs és ko­moly akadályt képeznek a bé­ke érdekében tett erőfeszíté­sek útjában — állapítja meg a Nemzetközi Jogászbizottság. Izrael folytatja fegyveres provokációit a szomszédos Li­banon ellen. Mint az ENSZ közel-keleti megfigyelőcso­portjának legutóbbi jelentésé­ből kitűnik: az izraeli légierő gépei múlt év decemberében 12 provokatív célzatú bere­pülést hajtottak végre libano­ni területek fölé. December 27-én az izraeli csapatok meg sértették Libanon határát, be­hatoltak egy határ menti te­lepülésre és önkényesen őri­zetbe vettek 4 libanoni ál­lampolgárt. Az izraeli katonai parancs­nokság továbbra is akadá­lyozni próbálja az ENSZ- meg?;gyelők mozgását, s az izraeli katonák több ízben is behatoltak a világszervezet képviselőinek megfigyelő­pontjaira. Az izraeli televízió ismertet te a Sinai-félszigetre vonatko­zó tervet — abban a formá­ban, ahogyan azt Izrael hi­vatalosan Szadat egyiptomi elnök elé terjesztette. A ; tv katonai tudósítója elmondta, hogy a terv két egyiptomi ígé­reten alapszik: az egyik sze­rint a félsziget déli részénél levő Tiran-szorost nemzetközi vízi útnak deklarálják, a má­sik szerint a Sinai-félszigeten állomásozó egyiptomi katonai erők létszámát nem emelik az izraeli visszavonulás után. DÉL-AFRIKA Szembesítés a valósággal A Dél-Afrika ellen elren­delt kötelező fegyvereladási tilalom új nemzetközi körül­ményeket teremtett abban a harcban, amely a fajvédő re­zsim ellen folyik. Az erővi­szonyok és a hangulat válto­zását jelzi, hogy a harmadik világ országai az ENSZ ko­rábbi ülésszakain még re­ménytelennek tartották egy ilyen embargó elfogadtatását. Azóta már nemcsak fegyver- eladásra, hanem általános gazdasági szankciókra vonat­kozó tervet is terjesztettek a Biztonsági Tanács elé. A ta­nácsban vétójoggal rendel­kező három tőkésnagyhata­lom — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia- ország — ellenállásán az ál­talános gazdasági szankció terve meghiúsult, a fegyver­szállítási embargót azonban kénytelenek voltak »áten­gedni«. Lényeges haladás 1963-ban volt ugyan egy önkéntes fegyverszállítási embargó Dél-Afrika ellen, ezt azonban a tőkés világ nagy fegyvergyártó és fegyverex­portáló hatalmai nem vették tudomásul. A mostani fegy­verszállítási tilalom elvben kötelező, s ez már lényeges haladást jelent. Világosan kell látni azon­ban, hogy a fajvédő dél-afri­kai rezsim ellen életbelépte­tett fegyverszállítási tilalom­nak egyelőre inkább csak er­kölcsi és politikai, semmint gyakorlati a jelentősége. Az utóbbi években Dél- Afrika részben külföldi li- cencek alapján igen komoly hadiipart lejlesztett ki. Je­lenleg fegyvereinek 75 szá­zalékát és minden lőszerét belföldön állítja elő. Gyárt vadászgépeket, harckocsikat és ágyúkat és légvédelmi ra­kétákat, nem is beszélve ter­mészetesen a modem kézi­fegyverek sokaságáról. Egy olyan típusú háború szükség­letei szempontjából, amelyre a fajvédő kormánynak fegy­veres felszabadító mozgalom esetén föl kellene készülnie, ez technikailag több mint elegendő. Épp ez volt az oka annak, hogy a szocialista országok és a harmadik világ országai­nak többsége gazdasági szankciókat tartott szüksé­gesnek. Ebben a vonatkozás­ban azonban a vezető tőkés­hatalmak, sőt egyes afrikai országok részéről is olyan óriási kereskedelmi érdekek és gazdasági erők működtek, amelyek megakadályozták a gazdasági szankciók megho­zatalát. Olajceapok lezárása? Egyes vélemények szerint az egyetlen igazán hatásos gazdasági fegyver az olaj­Ahoffy « nyugati karika­turista az embargó erejét lát­ja­szállítások teljes tilalma len­ne. Ez azonban rendkívül ne­hezen valósítható meg. Dél- Afrika legnagyobb olajszál­lítója Irán, amely már kö­zölte, hogy politikai okokból nem függeszti föl exportját. A második és harmadik he­lyen a szállítók sorában Szaúd-Arábia és az olajsejk­ségek állnak. Ezek éppen most tárgyalnak arról, hogy a dél-afrikai rezsim nem de­vizával, hanem arannyal ti­zet a szállított olajért. (Dél- Afrika a tőkésvilág legna­gyobb aranytermelője.) Ha mindehhez hozzászámít­juk, hogy — becslések sze­rint — az utóbbi években Dél-Afrika öt évre elegendő olajtartalékot halmozott föl, akkor azt kell mondanunk : a legközelebbi jövőben igen nehéz lenné a fajvédő rezsi­met nemzetközi szankciókkal térdre kényszeríteni. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy még a visszautasított gazdasági szankciók alkalmazása sem hozhatna egykönnyen ered­ményeket — lemérhetjük a fegyverszállítási tilalom kor­látozott stratégiai jelentősé­gét. Ezeknek a tényeknek az is­meretében a dél-afrikai re­zsim megkeményítette maga­tartását és a kidolgozás alatt álló új alkotmány még in­kább megmerevíti a rend­szert: intézményesíti a vala­mivel több mint négymillió fehér abszolút uralmát 18 millió jogfosztott fekete fö­lött Ahol a küzdelem eldől Az előzmények alapján ezért valószínű, hogy a dél­afrikai helyzet alakulásában nem külső erők (tehát nem a fegyverszállítási tilalom vagy az esetleges későbbi gazdasági embargó) játssza majd a döntő szerepet. Az igazi küzdelem az országon belül dől el. A nagy kérdés az, hogy a fekete többség egyre erősebb nyomásával szemben a két részre tago­lódott fehér kisebbség mi­lyen politikát választ. A több mint négymillió fehér többséget a 2,5 millió búr (afrikaner) teszi ki. Ez a holland eredetű és több mint 300 éve Dél-Afrikában élő telepesréteg a politikai hatalom és az erőszakszerve­zetek birtokosa, egyben ez a fajvédő politika »kemény magva«. A körülbelül más­fél millió angol származású kisebbség vezetői afféle bá­tortalan liberális ellenzék szerepét játsszák. Tényleges alternatív politikát azonban a »kemény maggal« szem­ben mindeddig nem sikerült kidolgozniuk. Végső elemzés­képpen tehát azt kell mon­danunk, hogy a fegyverszál­lítási tilalom a helyzet ' lé­nyegén még akkor sem vál­toztat,' ha egyébként kezdete lenne egy komolyabb, gazda­sági szankciókhoz vezető po­litikának. A frontok oly me­revek, hogy a nyílt, erősza­kos összecsapás aligha elke­rülhető. Chile a „szavazás” után A chilei »népszavazáson« — mint ahogy az várható volt — a szavazók többsége »igent« mondott Pinochetnek arra a kérdésére, hogy az ENSZ-szel szemben támogatja-e a juntát. Nem végleges eredmények sze­rint — mintegy ötmillió 350 ez r szavazat összeszámlálása alapján — a szavazásra köte­lezettek 75 százaléka »támo­gatja« a juntát. 20,41 százalé­ka »nem«-mel szavazott, 4,59 százaléka pedig tartózkodott. A népszavazási színjáté után a »győzelem« alkalmából tartott gyűlésen, Pinochet dia­dalittasan bejelentette: Chilé­ben tíz évig nem lesz sem szavazás, sem választás, sem népi vita. Sőt nem is engedi be az országba az ENSZ bi­zottságát, amely megvizsgálta volna a chilei állapotokat... A kereszténydemokrata párt nyilatkozatában csalásnak ne­vezte a referendumot. A fel­oszlatott párt dokumentuma leszögezi : »Mindazók, atw tudják, mi a demokrácia, nem tekintik majd érvényesnek a referendumot, artclyet úgy rendeztek meg, hogy érvény­ben van az ostromállapot s az emberi jogokat semmibe ve­szik. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents