Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

Barátság­sirató integettünk egymásnak, és lépteinket sem lassítva to­vábbmentünk. A sarkon, a gesztenyefánál megálltam, s percekig néztem Imre távo­lodó alakját Megőszült, mé­gis jól tartja magát Valami szíven ütött. Egy városban, kis városban élünk, mégis az utóbbi években va­lósággal elhidegültürik egy­mástól, pedig valamikor alig vártuk az esti sétákat, az éj­szakába nyúló »holnap foly­tatjuk« dumapartikat. Hol vagytok mézízű beszélgetések, örömmel várt találkozások? Annák idején formaságok nélkül találtunk egymásra. Megszerettük és hosszú éve­kig kiegészítettük egymást, lehettünk nyolcan-tízen, ki­vétel nélkül huszonévesek. Világunk észrevétlenül tá­gult, ismereteink egymás ál­tal bővültek, élményeink' so­kasodtak, ami nem csoda, el­végre tízen egymástól, tízfelé messze eső foglalkozást kép­viseltünk és ebből is ragadt ránk valami, meg abból is. Emlékszem, amikor Imre hó­napokig betegeskedett, egy­másnak adtuk a kilincset. Bi­zonyos vagyok benne, hogy gondos orvosi kezelés mellett nekünk, barátainak is kö­szönhető, hogy felépült, makkegészséges. Vigyáztunk egymásra. Al­mainkat, vágyainkat, ter­veinket megosztottuk, serken­tettük, biztattuk baráti kö­rünk olykor elbizonytalanko­dó tagjait Valamennyiünk­nek része van abban, hogy történetesen Ferkó, aki fiatal szakemberként került közénk a hetvenes években, orszá­gos hírű vezető az ötszörös Elüzem címmel kitüntetett gyár élén. Mennyi ideie is, hogy jól' megvagyunk egymás nélkül? Hirtelenében megmondani sem tudom. Ügy kezdődött, mint a kopaszodás: észrevét­lenül. Találkozásaink meg­ritkultak, pedig hányszor megbeszéltük, hogy majd holnap, majd legközelebb, azután szépen megfeledkez­tünk az egészről. Valami mindig közbejött, később már a fogadkozások is elmaradtak. Mi történt? Uj barátok jötték, vagy ta-. Ián az autó, a televízió, a hétvégi ház, a hobbykert szól köbe. Nem tudom. Még mindig ott állok a sarkon, a vastag törzsű gesz­tenyefánál, s barátságsirató hangulatban nézek Imre tá­volodó alakja után. Sz. P. ■■»Il MUHUJU.IJUM ’» *WPWITI IIWMi■“> I — Mr. Hobson! — mondta ünnepélyesen a pofaszakállas inas. A következő pillanatban eyy alacsony, kövér férfi, gu­rult be a szobába, és liheg­ve azt kérdezte: — Hol a hulla? — Sajnálom —felelte mél­tóságteljesen lord Vernon —, de ez idő tájt semmi ilyes­félével nem szolgálhatok ön­nek... — Hát akkor, úgy gondo­lom, itt az ideje, hogy el­mondja nekem, miért ránci­gáit ki éjnek idején az agyamból. — Kisvártatva mindent el­mondok, de előbb foglaljon helyet... Megkínálhatom egy pohár itallal? — Köszönöm, nem kérek. Egy detektív sohasem ihat munka közben: az alkohol zavarokat idéz elő az agy­működésben. — Helyes — bólintott a lord. — Akkor most röviden elmondom, mi történt. Ma este egy kis társaság gyűlt össze nálam: Mr. Seymour, az unokaöcsém, a feleségével és Mr. Dale, családunk régi, meghitt barátja a menyasz- szonyával, Miss Thompsonnal.. Jelen volt Mr. Parkér is, a jogtanácsosom. — Tehát hatan voltak. — Biztos voltam benne, hogy az a számtani feladat nem fog nehézséget okozni önnek... — Mindig kitűnő voltam matematikából — mondta Hobson, miközben pipára gyújtott. — Ha megengedi, folyta­tom. Vacsora után az unoka­öcsém megkért, hogy mutas­sam meg a társaságnak Cleo­patra arany fülbevalóját, Pécsi körzeti stúdió Tévédrámát is forgatnak Gyógyítják a porcelánokat Á Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiója nem gyerek­cipőben iépett be az életünk­be. Műsorai — noha tapaszta­latok nélkül készültek — ma­gasan felülmúlták várakozá­sunkat A kezdés utáni új év­ben új feladatok várnait rá­juk, s ígérnek nekünk kelle­mes perceket Ezernyolcszáz percnyi műsorra kaptak lehe­tőséget 1978-ban. Békés Sán­dor főosztályvezetőtől, a stú­dió vezetőjétől az újdonságok­ról érdeklődtünk. — Határozott törekvésünk az, hogy szórakoztató progra­mokat is adjunk. Magyarán szólva: »megcélozzuk a nép­szerűséget«. Ez nem jelenti azt, hogy eltérünk attól az iránytól, melyet politikumban dókumentumfilmjeink, port­réműsoraink képviseltek a múlt évben. Sőt; januárban indul a Pannon krónika, mely havonta egyszer jelentkezik: a három megye gazdaságpo­litikai, kulturális arcát raj­zolja majd ki, reméljük mar­káns vonalakkal. — Milyen lesz a szórakoz­tató profil? — Miután mi szinte minden percet előre tervezünk, konk­rét választ tudok adni. A ha­vonta egyszer, s alkalmas idő­ben — este — programba ik­tatott műsorok közül elsőként á Disznótort látják majd né­zőink; rövid működésünk leg­nagyobb szabású vállalkozása ez a hatvanperces összeállítás, melyben a magyar, a délszláv, a német és a cigány folklór szervesül műsorrá. Tervezzük, hogy filmre visszük a Pécsi Balett nagyszerű, Kulcslyuk című, már-már pikáns pro­dukcióját. Károly Róbert komponista-karnagy, a kórus­mozgalom itteni vezetője is szerepel majd ebben az adás­sorozatban. Nagy vállalkozás lesz Uhrik Dóra Liszt-díjas táncosnő műsora: jó humorú, töprengő alkat — táncol, éne­kel, talán még verset is ír. Nagyszerű ember! Somogy, Tolna, Zala, Baranya legjobb beat-, polbeat- és dzsessz- együttesei vetélkednek majd. Ezt a Magyar Rádióval- kö­zösen rendezzük, s a gálaestet közvetítjük. Örömmel számol­hatok be arról, hogy 1978- ban készül el első tévéjáté­kunk. Szakonyi Károly Test­vérpár című novellájából Tég- lássy Ferenc rendező írt for­gatókönyvet Izgalmas kérdést feszeget Szakonyi : egy volt vezető gondolja végig életút­ját, mely ívelő, majd lefelé hajló grafikont ad. Örsi/ Fe­renc, barcsi születésű író. Az utolsó éjszaka joga címmel a mohácsi csata előtti .éjszakát dolgozta feL Ezt a kilencven- perces tévédrámát a siklósi várban forgatjuk majd Wie­dermann Károly főrendezőnk vezetésével. Dédelgetett ter­vünk, hogy történelmi emlék­helyeinket egy-egy tévédráma helyszínéként mutassuk be. — Milyen újdonságokat ígér még az év? — Terveink szerint az idén jelentősen növékszik majd a legtelevíziószerűbb műfaj, az élő adás műsorideje. Ezeknek a közvetítéseknek nagy a kockázatuk, ugyanakkor azon­ban jóval kevesebb a munka velük, mint rögzített műso­rainkkal. Ez persze a prakti­kum oldala, a másik: riporte­reink, műszaki személyzetünk képzésében segítenek ezek az adások. Ezek nélkül nem ala­kulhat ki igazi tévés szemé­lyiség. A* természetesség lesz a fő, ezt reméljük; a televí- zidműsorokban túl sok a »jól fésült« adás... — Mi biztosítja az eleven kapcsolatot Somoggyal, Tol­nával? — Műsortanács működik. Somogyi részről Klenovics Imre, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának titkára, Sugár Imre, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Já­vori Béla, a Somogyi Néplap főszerkesztője és Zsámbéki Gábor színházigazgató vesz részt ennek a testületnek a munkájában, hasznos taná­csokkal, észrevételekkel se­gítve bennünket. Negyedéven­te Hírek, információk, esemé­nyek címmel tájékoztatót kül­dünk majd tevékenységünk­ről, terveinkről a Miniszterta­nácsnak, a műsorbizottság tagjainak, a pártbizottságok­nak, tanácsoknak, országgyű­lési képviselőknek és újság­író kollégáinknak. A kapcso­latnak lesz egy élő változata is: elsőként Pécseh alakul meg a tévéstúdiónk klubja, ahol alkalmanként adásba ke­rülés előtt megismerkedhet­nek a nézők alkotásainkkal, illetve a közreműködő színé­szekkel és a stúdió munka­társaival. Reméljük, valame­lyik jól működő kaposvári klub is »vállal« minket, he- i lyet és időt biztosít nekünk. — Szeretnénk hallani a távlati tervekről is. Mint an­nak idején a lapok közölték: a mostani ideiglenes helyett állandó stúdió épül ifiajd ... — TiUay Ernő, kétszeres Ybl-díjas tervező munkája az első fázis. Pécs Lvov-kerületé­ben épül majd a stúdió. A tervek szerint 1979-ben látnak hozzá és 1982-ben lesz kész. Ez a maga, nemében páratlan építmény lesz, hiszen Magyar- országon az első olyan épület- komplexumként működik majd, melyét televíziózás cél­jára építettek. Az új stúdió egész működésünket, feladat- rendszerünket megváltoztatja. Lehetővé válik a regionális adás, műsorunk addig az MT műsorának a része. Itt ná­lunk mindenki tudatában van annak, hogy a stúdió megva­lósulása után bővítenünk kell a három megyének szóló adá­sok számát, s vállaljuk a nem­zetiségi műsorok rendszeres­sé tételét is: szerb-horvát és német nyelvű adásokra gon­dolok. Tizenöt éves távlatban gondolkodva, nagyot gazdago­dik majd Magyarországon a televíziózás. Megindul a 3. program, ez veszi át az okta­tó műsorokat. Budapestet kö- rülépülik a regionális stúdiók: Pécs és Szeged után Debre­cen, Miskolc, Győr is műsort sugároz majd. L. L. Évente több ezer sérült porcelánt, dísztárgyakat javítanak a Fővárosi Művészi Kézműves vállalat Veress Pálné utcai res­taurátorműhelyében. Hová induljon égy fiatal Marcaliban ? Nekirugaszkodás MÄR a MARCALI ifjúsági ház átadása előtt is akadtak kétkedők, akik megkérdezték: miért ennyi a nagy terem, és miért nincs sok kisebb szo­ba... Sejtésük beigazolódott, a ház nem túlzottan alkalmas többféle szakkör, klub, kis kö­zösségének befogadására. Csakhogy az már mindenkép­pen luxus, hogy a néhány pingpongozón és az esti diszkó részvevőin kívül jóformán senki sem használja a léte­sítményt. Vajon miért nem? Legifjabb városunkban min­den fiatal otthon üldögél? Aligha... Győri Attilát, a vá­rosi tanács művelődésügyi osz­tályának vezetőjét kerestem föl. — Több helybeli fiatalul hallottam »pletykákat« a ház­ról. Nincs fűtés, nincs prog­ram, nincs ember, aki foglal-1 kozzék velük... Mondhat-e valami biztatót? — Sokszor tanácskoztunk már a jelenlegi helyzetről. Be­vallom, most nem szívesen beszélek róla, mert épp neki­rugaszkodtunk, hogy megvál­toztassuk a dolgokat, és fél év múlva sokkal vidámabban beszélhetnék. Nem temettük e! az ifjúsági házat, semmiről sem mondtunk le ... — A jelenlegi helyzetben — és ez már jó ideje tart — azon­ban a fiatalok nem tudják, hova induljanak. Miként ju­tottak el egy új intézménnyel rövid idő alatt odáig, hogy alapvető változtatások szüksé­gesek? Nem lehetett volna rögtön az elején jól kezdeni? — Bizonyára lehetett volna. És a mai feltételek között is lehetne jobb. Két ember dol­gozott a házban, az igazgató és egy beosztott, de vélemé­nyem szerint nem elég körül­tekintően. szervezték meg a munkát. Azonnal több szak­kört akartak létrehozni, a pro­paganda nem volt jó, így nem is akadt érdeklődő. Ha a már meglevő, a városban szerteszét működő közösségekre alapoz­nak, akkor megtelt volna a ház. A fűtés ezután már csak apró gond. A termek melegek lennének, ha állandóan égne az olajkályha, csakhogy nem fűtenek, mert úgysem jön sen­ki... A kígyó itt bekapja a farkát: nem megyünk, mert hideg van, nem fűtünk, mert nem jönnek. Példaként említ­hetném a vadászklubot. Be­rendeztek nekik egy szobát, egyszer el is mentek foglal­kozást tartani. — Marcali város lett. A várossá válás feltétele nemcsak a létesítmények gyarapodása, hanem az embe­rek gondolkodásmódjának át­alakulása is. A fiatalok köré­ben végzett közművelődési te­vékenység szinte elképzelhe­tetlen jól működő ifjúsági ház nélkül. Szavaiból úgy vettem ki. szervezetlen, ötletszerűen alakult önképző közösségek lé­teznek, tehát tudnak is róluk, i/iszont bizonyára jó néhány fiatal kimaradt ezekből a klu­bokból, szakkörökből, mert nem tudta, hol keresse őket. — Azt a feladatot tűzzük ki Æ/eopatra fülbevalója amely körülbelül ötszázhet­ven éve van a családunk bir­tokában. Az ékszer vagyono­kat ér: egy-egy függő súlya huszonöt deka... — Strapabíró fülei lehettek Cleopatrának... — Az ékszert kivettem a páncélszekrényemből és le­tettem ide, erre a rózsafa- asztalkára. Váratlanul ki­aludt a villany. Szóltam Ja- mes-nak, az inasnak, hogy hozzon be gyertyákat. Midőn világos lett, megdöbbenve láttuk... — Hogy az ékszer eltűnt. — Honnan tudja? — Tudom. Hobson minden rejtélyt megold, Hobson előtt nincs titok! — Nekiláttunk a keresgé­lésnek, de nem találtuk meg. Ekkor Mr. Dale azt javasol­ta: motozzuk meg egymást. Pirulva bár, de megejtettük a motozást. A függő azonban nem került elő. Most önön a sor... — Hány főből áll a sze­mélyzet? — Jelenleg csak hárman vannak: az inas, a szakács­nő és egy konyhalány. — Köszönöm. Minden ada­tot följegyeztem az agyam­ban. Most arra kérem önö­ket, hogy vonuljanak át a másik szobába. Gondolkod­nom kell. Ha szükségem lesz valakire, szólok. Amikor mindenki kiment a szobából, Hobson az asztal­hoz lépett és nagyot húzott a brandys üvegből, majd a kandalló elé telepedve, gon­dolataiba mélyeit. Sajnos, semmi sem jutott az eszébe. A nyomozást mindenesetre megindította, és a vallomá­sokból érdekes dolgok derül­tek ki. A lord elmondotta, hogy Mr. Dale rendezetlen anyagi körülmények között él, több üzleti vállalkozásba belebukott, a menyasszonya pedig egy nagy erkölcsbot­rány hősnője volt. Mr. Dale elmondotta a lordról, hogy néhány nappal ezelőtt va­gyonokat veszített kártyán és ruletten. Mr. Seymour beval­lotta, hogy a felesége nem a felesége, és elárulta azt is, hogy az asszonyka kleptomá- niás. Az asszonyka viszont közölte a detektivvel, hogy Mr. Seymour börtönben ült sikkasztáséit. A jogtanácsos azonnal bevallotta: sohasem végzett jogot; az inas el­pletykálta a szakácsnőről, hogy az egy női gengszter­banda főnöknője volt. A sza­kácsnő viszont az inast lep­lezte le: fiatalabb korában pénzt hamisított. A konyha­lányról csak az derült ki, hogy szabad idejében egy call-girl-hálózathoz tartózik. Az ügy egyre bonyolultabb lett. Ki lophatta el Cleopat­ra fülbevalóit? És az, aki el­lopta, hova rejtette el? Átkutatta az összes szobát — eredménytelenül. A könyv­tárban hosszasan elidőzött: imádta a könyveket, különö­sen a kölcsönkönyveket. El is határozta, hogy néhányat kölcsönkér a lordtól. Hirte­len megakadt a tekintete egy köteten, amelynek nem tud­ta elolvasni a címét, mert fordítva tették be a polcra. Hobson rendszerető ember volt: kihúzta a könyvet, megfordította és visszacsúsz­tatta. Közben elolvasta a cí­met: »Egyiptomi régészet«. Biztosan érdekes lehet, mond­ta magában, aztán tovább né­zelődött. Néhány perc múlva azonban visszament az egyip­tomi régészetről szóló könyv­höz. »Várjunk csak! Hogy is van ez? Egyiptom, régészet, Cleopatra ... Ez gyanús!.., Miért volt fordítva betéve? S miért pont ez a könyv volt fordítva betéve?... Nagyon gyanús/« Izgatottan, remegő kézzel húzta ki a kötetet, és beku­kucskált a polcra ... A könyv- szekrény hátsó falán egy gombot fedezett fel... Kí­váncsian megnyomta a gom­bot, s abban a pillanatban a polc — könyvestül — meg­mozdult, kifordult, és egy falba vájt piciny üreg tárult Hobson szeme elé, s ott he­vert Cleopatra fülbevalója. Mind a két darab. A detektív diadalmasan felüvöltött. Az üvöltözésre mindenki berohant. — Tudtam! Tudtam, hogy ön-meg fogja találni!... Kö­szönöm — hálálkodott a lord, és kikapta Hobson kezéből a függőket. — Ö, szóra sem érdemes. Logika, asszociáció, intuíció. Ennyi az egész. Most egy kis türelmet kérek, és nemsoká­ra a tolvajt is tálalom önök­nek. — A tolvaj én vagyok — szólalt meg váratlanul Sey­mour, az unokaöccs. — Ne haragudj rám, bácsikám, az ékszert én loptam el. Nagyon kellett a pénz. A rejtekhely­re véletlenül jöttem rá, még gyermekkoromban, amikor a könyvtárban játszottam ... — De hogy került a fülbe­való az ebédlőből a könyv­tárba? — kérdezte Hobson. — James, az inas és a konyhalány segített nekem. A konyhalány kapcsolta ki a villanyt, én a sötétben el­loptam az ékszert és James kezébe csúsztattam, akit te, bácsikám, kiküldtél gyer­tyákért A gyertyák a könyvtárban voltak .., Na­gyon kérlek, bocsáss meg ne­kem ... XXX Két hét múlva Hobson, a mesterdetektív levelet kapott: »Kedves Mr. Hobson! Kö­szönöm, hogy segített nekünk ellopni Cleopatra fülbevaló­ját. Az ön segítsége nélkül sohasem találtuk volna meg, de Hobson minden rejtélyt megold, Hobson előtt nincs titok. Az igazi iord jelenleg Amerikában tartózkodik, és valószínűleg rossz néven fog­ja venni, hogy ön közremű­ködött üzleti vállalkozásunk­ban. A vendégek és a sze- , mélyzet brancsbeliek, mind­nyájan a Fekete Pók banda tagjai, amelynek van sze­rencsém a főnöke lenni. Ugye, egészen jól játszottuk a sze­repünket? Szívélyesen üdvöz­li: A Fekete Pók. Utóirat: ön száz font jutalmat kapott tő­lünk. . Legyen nyugodt: a csekk sem valódi.« Mikes György l a közeljövőre, hogy az ifjúsá­gi ház nyújtsa ki »csápjait« az üzemekbe, az iskoláaoa, és így a lehetőségeket mindenki számára elérhetővé tegye. Ed­di'’ a ház működése csupán szolgáltatásra korlátozódott, helyet adtak annak, aki kérte, hogy egy-egy rendezvényt ott bonyolíthasson le. Ezután pro­pagandát kell folytatni, egy­séggé szervezni a szétszórt csoportokat, és saját köröket is kell működtelni. Ahhoz, hogy el tudja látni, mindezt, kevés a két ember.- Szeretném, ha elmonda­ná miért beszélne vidámab­ban fél év múlva? — Nemsokára több végzett népművelőt veszünk föl, gra­fikust is alkalmazunk, aki majd plakátokat csinál és mű­sorfüzetet tervez. Olyan embe­rekkel tárgyalunk, akik képe­sek lesznek arra, hogy pezsgő életet teremtsenek az ifjúsági házban. A jelenlegi diszkós csoport is egyre jobban dol­gozik, nemcsak a talpalávalót szolgáltatja, hanem lassan ki­alakít egy magnós- és lemez­gyűjtő klubot is. Az üzemek­kel, az iskolákkal is tárgyal­tunk, hajlandók az együttmű­ködésre. Bizonyos vagyok ben­ne, hogy a nyáron már egyet­len valóban érdeklődő fiatal sem kérdezi: hova menjek, miért nincs semmi? JOBB KÉSÖN, mint soha. ígv tartja a népi bölcsesség. A tervek, valóban szépek, sőt csillogók. Ez is rendjénvaló, mert lelkesedés, nagyratörő lendület nélkül nem lehet el­indulni. Valószínű, hogy ha egy fél év múlva nem is, de jövőre már beszámolhatunk arról, mit tett az ifjúsági ház a fiatal város'fiataljainak mű­velődéséért. De addig még a szép terveket kemény munka követi. L. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents