Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-28 / 24. szám

Hares jobb ellátásáért Nőtt a kisgazdaságok száma Többször is olvashattunk a múlt évben — különböző beszámolókban — arról, ho­gyan működik Barcson a kertbarátmozgalom. A nagy­község állami és társadalmi vezetősége nagy súlyt helyez ennek fejlesztésére, mert így kívánják megoldani a zöld­ség- és gyümölcsellátást. Leg­utóbb a napokban szerepelt ilyen téma a végrehajtó bi­zottság ülésén, amelynek so­rán azt tárgyalta meg a tes­tület, hogyan lehetne még jobban elősegíteni a kisáru- termelő gazdaságok munkáját, hogyan lehetne tevékenységü­ket jobban összehangolni. Természetesen az alapvető szempont az volt: a háztáji és kisegítő kisgazdaságok te­gyék biztonságossá és folya­matossá Barcs ellátását. A nagyközségi közös ta­nácsra számos feladat hárult. Többek között meg kellett szerveznie azt, hogy a külön­böző élelmiszeripari vállala­nagyobb termés miatt — megszervezni a zavartalan fel­vásárlást. A múlt évben a végrehajtó bizottság elfogadott egy cse­lekvési programot, amelynek alapján a testület elláthatja a kisgazdaságok munkájához kapcsolódó feladatokat. Csak­hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Nőtt a kisgaz­daságok száma, s a HNF ál­tal szervezett különböző TIT- rendezvények a szakszerűséget is javították. Vagyis míg egyik oldalról a kisgazdaságok min­dent megtettek, a másik ol­dalon a kellő rugalmasság hiánya miatt egyelőre kifor­ratlan gyakorlat alapfan mun­kálkodnak. Ez azonban nem jelent le­küzdhetetlen akadályt, hiszen sok olyan intézkedés is volt, amely jótékonyan hatott a kertbarátmozgalomra. Szor­galmazták: kössön a lakosság kishaszonbérleti szerződést, erre a barcsiak közül csaknem ötvenen vállalkoztak. A nyúl­társulásnak adta. Ezen az öt­hektáros részen jelenleg ő4-en művelik parcelláikat, és 40 ezer forint értékű áru került innen a barcsi boltokba. A zöldség-gyümölcstermelő szak­csoport fél hektáron működik. Összes terményük 70 százalé­ka a fóliák alól kerül ki, s primőrként hozzák forgalom­ba Mindezt erőteljes támoga­tással lehetett elérni. Csak példaként említjük, nogy a Vörös Csillag Termelőszövet­kezet olcsóbban ad istállótrá­gyát a tagoknak, s a zártker­ti belterületi földek művelé­sének óradíja is jóval keve­sebb, mint ha azt a kívülállók kérik. A kisárutermelésí kedv fo­kozását szolgálta a múlt év augusztusában, rendezett me­zőgazdasági kisgép- és ter­mékbemutató is. Ezen 35 kis­termelő állította ki termé­nyeit. Sikeres volt a rendez­vény, többek között azért is, mert hűen megmutatta: me­lyek a még ki nem használt lehetőségek. A kisárutermelők elsősor­ban az áfész-szel vannak kap­csolatban. így nagyon sok függ a szövetkezettől. Olyan nehéz­ségekkel kell megbirkóznia, mint a mozgó felvásárlás be­vezetése, a szállítás javítása, a raktározási gondok enyhíté­se, s ki kell alakítania a jobb kapcsolatot a megyei Zöldért­tel. Ezek hiányát ugyanis na­gyon megérzik a kistermelők. tok, felvásárló szervek, illet­ve a nagyüzemek és a kis­gazdaságok között olyan le­gyen az együttműködés, amely biztosítja a termelési kedv föllendülését. A múlt évben azonban nem váltak be teljes mértékben a számítások. Nem tudták például — a vártnál tenyésztési szakcsoportnak díjmentesen biztosítottak egy háromhektáros területet» ahol a takarmány egy részét meg­termelhetik. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet, az áfész és a tanács szakigazgatási szerve a régi, Dráva-parti ker­tészet területét a kertbarát­Automata kalauz Szombathelyen a helyi autóbuszjáratokon áj jegyváltót sze­reitek föl. Az automata két forint bedobása után kiadja a menetjegyet. Az »automata kalauzt« az utasok máris meg­kedvelték. A felsoroltak egyút­tal meghatározzák az ez évi feladatokat is. Ezek megoldá­sának fontosságát néhány adat is alátámasztja. A múlt év­ben az áfész 4 millió 430 ezer forint értékű zöldséget, gyü­mölcsöt és más mezőgazdasá­gi terméket vásárolt fel a kis­gazdaságoktól. Jelentős az ál­latállomány is, Barcson és közigazgatási területén csak­nem 1800 sertést vásárolt fel az állam. Annak ellenére, hogy erre az évre kevesebben kötöttek szerződést sertéshiz­lalásra (239-en), több a malac az ólakban (a múlt évben 1787, 1978-ra 2005 sertés hiz­lalására kötöttek szerződést). A szarvasmarha-állomány azonban csökken. Mindezekre tekintettel Je­lenleg Barcsán az a fő cél, hogy a termelési kedvet sem­mi se csökkentse. Ennek ér­dekében az áfész-re hárul az, hogy javítson a felvásárlási munkán, de a szövetkezettől várják azt is, hogy szervezési intézkedéseivel a primőr ter­melés fokozására biztassa a kistermelőket. M. A. Molnár Zoltán I Eljegyzés Lajos bácsi egy nagy fű- csomót tépett, és kitöi'ülgette vele a bográcsot, azután bele- öntötte a kannából a maradék vizet; fela&aszotta a bográ­csot a tűz fölé, majd tétován megállt a kannával. Tekintetével önkéntelenül az először is vizet hozó két fiút kereste. Laci bent úszott messzi a Dunában, Tibor egy szál úszónadrágban közeledett a gépkocsi felől. Olyan vézná­nak látszott, szinte megsaj­nálta. Letette a, kannát egye­lőre a fűre. — Segítek, Gittám, segítek! — jelentkezett Klári is. Közben Mari már minden jelentkezés nélkül szedte is össze a mosatlan edényeket. Kati a szeme sarkából fi­gyelte Tibort; olyan mélán közeledett a tűzhöz, hogy szinte még el is lehetett hin-* ni róla: nem látja Katit a kannákkal. Csak odament az anyja mellé és lekuporodott. Fehér volt, átsütött rajta a nap. Végül Kati fölvette a kan­nákat, nem szólt senkinek, el­indult vízért. Kiment a drót­kapun, s elgondolkozva bal­lagott a nyomós kút felé. Tá­volodva is hallotta, hogy csö­römpölnek a tálkákkal és evő­eszközökkel. A beszédhangok már össze­mosódtak. Klárié kivételével, aki a vízparton még mindig racsi- tott á gyerekeivel: — Aazonnaaal gyertek ne­kem kifele, rossz kölykök! Aztán az is elmaradt. Két fiú jött vele szemben, nem tértek ki; Kati kitért előlük. Megálltak, valami megjegy­zést tettek, utánabámultak. Az egyik végül utána is ki­áltott: — Ne segítsünk, kislány? Kislány? Olyanok voltaic, mint Tibor, véznák és fehé­rek. Hogy mernek ezek vele szemtelenfcedni ? Kedve lett volna megállni és megvárni, jönnek-e utána? De csak ment tovább unott ajkbiggyesztéssel, amit senki sem látott Szóval Tibor... vagyis Anyu az egész mai ügyeskedésével.,. Látta, ho­gyan tárgyal egymás után az érdekelt felekkel a felajánlá­sokról. Igazán mindent meg­tesz, hogy az egyetlen kislá­nyának jól induljon a házas- élete. Lakás... összkomfort... jólkereső, tudós férj ... aki vaé* ráadásul a legjobb ká­der Is, hiszen munkásszárma­zású. Ezen önkéntelenül elmoso­lyodott Tibor, a munkásgye­rek... Az alma a fájától egé­szen messze is el tud gurulni. Az az igazság, hogy még Ti­bornál sokkal messzebbre is. De már ott is volt a kút- nál, már neki is dőlt, nyom­ta, a víz erős sugárban zú­dult a kannába. Megtelt, ki­cserélte, a másikat is tele­nyomta. Mire letette az első mellé, hogy felemelje a két karjával, addigra futva meg­érkezett Laci. Piros trikó nél­kül, csak úszónadrágban, még vizesen, ahogy a Dunából ki­mászott. — Hé, csak nem hagyok egy hölgyet két kanna víz­zel cipekedni! Kati megállt, ránézett. Iz­mos volt, barna volt, jókedvű. Nagymama jutott eszébe: Katikám, te még nem tudod, hogy egy jóképű, izmos, bar­na fiú mennyire más... meny­nyire más.., igen, talán így mondta... Megvonta a vállát és fél­reállt. — Ne hagyj...! De nem gőgös volt, tréfás, vagy kacér. Inkább szomor­kás; Laci megragadta a kanná­kat. — Meg se vagy illetődve? — Meg legyek? — Nem is tudom. Éppen el­bírtad volna. És egyáltalán nem is sajnáltalak azért, hogy cipelned kell. Á domb alatt egy kis ház — Hej, Jancsikám! Húzd el azt, hogy aszongya, Akácos út, ha végigmegyek rajtad ééééén. Ide, ide húzzad, a fülembe, az istenfáját! Futja a csikó árá­ból, annak meg ott, a sarok­ban, a cenzárpénzből, amit tőlem kapott! Annak is húzd, de előbb fizessen! Szigetvártól idáig úgyse nyitotta ki a bukszáját... És Jancsi húzta. Az akácos út elejét ennél az asztalnál, a végét a másiknál. Arcán szét­terült a lakodalmakból, búcsúi bálokból jól ismert mosoly. Amolyan egyetértő mosoly volt ez, nem volt benne semmi megvetés az itaimámorban fürdő, duhaj mulatozó iránt. Biztatás újabb nótára, újabb pohár borra — ezt olvashatta ki belőle a vigadó magyar. Jancsi kiigazította, ha a kel­leténél magasabbra vagy mé­lyebbre sikeredett a dallam­vezetés, de ezt is úgy tette, mintha ő maga is kedvet ka­pott volna a nótázáshoz. Gör­nyedt háttal, egyik térdét megroggyantva játszott, hege­dűje szinte sírta a dalt a pisz­kos hamutartó, a pecsétes ab­rosz és a sörösüvegek fölött. Hej, Jancsi! Élsz-e még? Éveikkel ezelőtt egyszer rá­szántam magam, hogy beko­pogjak abba az egy szem ház­ba ott a rét alján, a dombok lábánál. Ez az egy maradt meg a hosszú putrisorból, ahol Te is laktál. Bekopogtam, és vártam. Vártam, hogy kinyit­játok az ajtót Te, vagy Ven­del, vagy Tera. Még az a tar­kakend ős kolompárasszony is elém állt képzeletben, akit pedig ki nem állhattatok. Nem szívelhetitek ezt a fajtát, mondtad, csak a magatokét Az oláh cigány az igazi ci­gány, bizonygattad, mert az nem veti meg a munkát. Ab­ból lesznek a legjobb 'teknő- vájók és muzsikusok. És a ma­gad példájával álltái elő. Katona voltál, és hogy ha­difogságba kerültél — szó szé­ki» ház. Kopogtam és vár­tam. Zörgettem háromszor- négyszer, de nem nyitotta ki senki az ajtót A rét elszaladt egészen a falig, s odasimult a mesze­léshez. Bokáig süppedtem a zöld szőnyegben — és megint emlékeztem. Csupasz arcát mutatta itt a föld egykor, amikor még pucér rajkók fut­kostak a roskatag vályogvis- kók körül, egyik füstös ci- gányfészégitől a másikig. Any­juk, apjuk hogyan tudta megkülönböztetni egyiket a másiktól, a sajátját a szom­szédétól, amikor csak úgy hemzsegték? Mert hogy is­merték porontyaikat, azt azzal is elárulták, hogy ha verni kellett valamelyiket, más gye­rekéhez sohasem nyúltak. Nem messze a magányos háztól valamikor forrás fa­kadt a réten. A vize mindig hús és kristálytiszta volt. Oda jártatok Ti is, korsókkal és fazekakkal. Tudom, hogy ki­lestétek, mikor fordult a füvet kaszáló, szénát gyűjtő falusi pógár a vizesedényével, csak azután indultatok a forráshoz. Mert más dolog egyazon for­rásból meríteni, és megint más szőlökapáláshoz, tüzelőaprí­táshoz jelentkezni, nyárfából faragott főzőkanalakat és tek- nőket meg fűzvesszőből font kosarakat árulni a gazdák portáján. Az utóbbit szabad volt, az előbbit nem illett. Látod, Jancsi, ml minden emléikfélére bukkantam az egykori cigánysor helyén ? Gyerekfejjel csodáltam muzsi­kálásodat — később embersé­gedért tiszteltelek. Meg az akaraterődért. Rokonságod, családod sárt dagasztott a fa­lu szélén. Ott kezdted Te is, a vályogvető cigányok koló­niájában. Még gyerek voltál, amikor kitörtél onnan. De­hogyis gondolhattad akkor, hogy később, a háború vi­szontagságai közepette hasz­nodra válik a hegedű iránt ér­zett nagy szerelmed. Majd sok-sok lakodalom, bál, szü­reti mulatság átmuzsikálása után újabb nagy lépésre szántad magad. Maradjon a hegedű szabadidő-töltő kedv­telésnek kedves hozzátartozó­nak, »akihez« bánatával és örömével bízvást fordulhat az ember, de kenyérkereső fog­lalkozásnak a közeli gyárban vállaltál kétkezi munkát. És Te tudod igazán, hogy nem­csak a munkát vállaltad ak­kor, hanem azt is, hogy egyi­ke legyél azoknak, akik ugyancsak a cigánysorról in­dultak, és bizonyítottak. Jó lett volna valamit hal­lani felőled, megtudakolni, hogy megy a sorod, hol élsz és mit csinálsz, — de zárva maradt előttem a magányos ház ajtaja. Lehet, ha találok is valakit odabent, semmit sem tud rólad, még a nevedet sem hallotta. Ez a ház már bele­olvadt a faluba. Semmi sincs, ami a régi viskóra emlékeztet­ne. Mindent benőtt a fű — a természet mestermunkát vég­zett Keskeny, ritkán taposott gyalogút vezet a kövesúttól az apró házig — erre sem ismer­nél rá. Pedig erre vitt az utad gyakorta: Itt köszöntött rád a hajnal, amikor hazafelé bandukoltál a lakodalmas ház­tól, és innen hallatszott el messzire, a szemközti szőlő­hegy borospincéihez a hege­dűszó. És ide szalasztotta gye- rekét egyik-másik módosabb szőlősgazda, ha mulatni kere­kedett kedve. Ha álmos voltál is, mentél. S mosolyogtál, amikor a kopott tokból az ál­lad alá Illesztetted a hegedűt, és hallottad az annyiszor hal­lott szavakat: — Hej, Jancsikám! Húzd d azt, hogy aszongya.il nemesi Ferene rint így mondtad —, a »száraz fának meg a lószőmek« kö­szönhetted az átlagosnál jobb bánásmódot Több ételt és jobb ruhát kaptál, mint a töb­biek, s amíg azokat a der­mesztő hidegben munkára ve­zényelték, Te a barakkban a Csak egy (kislányt játszottad. A Te ujjaid nem gémbe red tek meg a fagytól, az őröktől még­is kesztyűt kunyeráltál, hogy a falubeli baka, az egykor nótás kedvű gazdalegény fel­húzhassa beteg kezére. Egyetlen egy ház maradt a putrisorból — de ez már tény­leg ház. Téglából épült fes­tett ajtó- és ablakszárfájú — Hanem miért sajnáltál? — Hát amiért, azért sem túlságosan. ' Ebben a korban az ember már maga felelős a cselekedeteiért Csak... csinos vagy, tudod, és... — És? — Egyszerűen azt gondolom, hogy ott a nagy hársfa ár­nyékában majd megállunk pi­cit megpihenni... Kati oldalról ránézett Vál­lat vont s — Álljunk. Egy kislány jött velük szemben kerékpáron. Kitér­tek, hogy ne kelljen lefordul­nia a keskeny ösvényről, ami kerékpárú tnak is a legalkal­masabb volt. Mikor elment közöttük, hosszan csengetett; ez talán azt jelentette; köszönöm. Ta­lán semmit. Odaértek a nagy hársfához. Nagy erős törzse volt, hatal­mas koronája, széles árnyéka Kati szó nélkül megállt alat­ta, és szembefordult Lacival. Laci erre letette a kanná­kat és ösztönösen körülpillan­tott. Csend volt, ebéd utáni mély csend, és senki ... sehol senki, csak a kerékpáros kis­lány csengője szólt még min­dig valahonnan messziről. Az izmos barna karok a meztelen válla köré fonódtak, Kati felnézett a vidáman — vagy talán diadalmasan? — csillogó szemekbe, és oda­nyújtotta a száját. ' Málnát szamócát telepítenek A csupasz ágak és kétyonalnyi paradicsom Vegyes év veit * tavalyi, áll ez különösen a kiskertek művelőire. Mert a zöldség ho­zott ugyan bőven, ám alig- alig találkozhattunk meggyel, barackkal, dióval — elvitte a fagy. Csupasz ágak meredez- tek a gyümölcsösben. A par-, radicsomtermés annál jobban sikerült. A balatoinmáriai áfész például 50 mázsa fölvásárlásá­ra szerződött a kistermelőkkel, s 350 mázsa lett belőle. Sike­rült ezt a nagy mennyiséget is értékesíteniük, mint ahogy a bőven termett almát is. Év eleje van, a szerződéskö­tések ideje. Sorra érkeznek az áfész felvásárlóitól a jelenté­sek hányán, milyen mennyisé­gű terményt kívánnak eladni. A tapasztalatokról Wolf János, a szövetkezet felvásárlási osz­tályának vezetője szólt: — Ugyanazon módszer sze­rint szerződtünk, mint tavaly; a rossz időjárást nem lehet fi­gyelembe venni. Egyébként a múlt évben is teljesítettük a felvásárlási tervet, habár az összetevők aránya alaposan megváltozott A dióra nagy szükség lett volna, éppen úgy, I mint a mézre, amelyből szinte alig sikerült termelni valamit. |Az akácvirágok elfagyása ná­lunk mintegy 2 millió forint kiesést okozott Két új zöldségtermelő szak­csoport alakult az év végén Nemesviden és Somogyzsitfán, így az áfész szakcsoportjainak száma 11-re nőtt. Az idei szer­ződéstervezetben is a zöldség­félék kapják a vezető szerepet. 800 mázsa uborka, 1000 mázsa zöldbab, 200 mázsa primőr ká­poszta, mely az induló balato­ni szezon ellátását hivatott ki­elégíteni, a paprika, paradi­csom és természetesen a gyü­mölcsfélék. Almából például mintegy 1600 mázsát várnák a felvásárlók. De számítanak meggyre és mintegy 400 mázsa málnára. — Valaha kiváló málnater­parceUázás azonban megszün­tette a termelést. A hiánypót­lására most a két új szakcso­port területén szorgalmazzuk a málnatelepítéseket. Jó segít­séget ad ebbe a Zala megyei hűtőház, amelyik hektáronként hatezer forinttal támogatja a szakcsoportok telepítési prog­ramját. Arrafelé a homokos talaj ideális málna- és szamo- ca/bermő hellyé válhat pár éven belüL Nem maradhatnak ed az állandó szaktanácsadások. A szakcsoportoknál most is ti­zenhét előadás folyik különfé­le témákról, sőt a szakcsopor­tok üléseit is összekötjük ilyen tájékoztató előadásokkal. Tavaly 12 vagon nyulat vá­sároltak fel, s az idén sem lesz kevesebb. De mint a felvásár­lási osztály vezetője elmondta, nem váltak be a bikali fajtá­hoz fűzött remények. Most a Gödöllői Agrártudományi Egyetem által kitenyésztett fajtát kívánják elterjeszteni, amely igénytelenebb az előző­nél, s várhatóan jobban hasz­nosítható is. Négy termelő most az új fajta törzstenyésze­tével foglalkozik, s látja el a többieket. Csupán az idősza­kos ár okoz gondot a terme­lőknek, ezt minden szakcso- portgyűlésen hangsúlyozzák. Az év különböző szakában más áron vásárolják föl az ál­latokat, igaz, nem nagy kü­lönbséggel. De aki sokat ter­mel, annak a kis különbség is sokat számít. Csaknem 30 millió forint volt az áfész bevétele a felvá­sárlásokból. Az idei terv mint­egy 3—4 százalékos növekedés­sel számol. A szervezők és a termelők egyaránt bizakodnak. Ha a tavalyi rossz időjárás el­lenére sikerült eredményesen zárni az évet, az idén bizonyá­ra még inkább sikerülni fog. Sumert a Balaton«parti áfész komoly szerepet játszik az üdülők nyári ellátásában, igye­kezetük több, mint egy szövet­kezet érdeke. meló hely volt a környék. A (Folytatjuk.) B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents