Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-24 / 20. szám
Jó versenyek, sok nevetés Szakmunkástanulók sportvetélkedője Tízmilliós épületrekonstrukció Átadták a kórházi óvodát ÁZ első somogyi szakmunkástanuló napok rendezvénysorozatában tartották meg a tanulók megyei sport- vetélkedőjét vasárnap Fonyódon, a szakmunkásképző intézetben és a gimnáziumban. / Délelőtt tíz felé sorban érkeztek a csapatok: Barcs, Siófok, Adánd, Marcali, Kó/ép- rigóc, Balatonboglár, Sző- csénypuszta, a kaposvári 503- as, 512-es és a kereskedelmi szakmunkásképző küldöttei. A tanáriban a csapatvezetők rövid technikai értekezletet tartottak, közben a diákok fölvették a «-szerelést«, és a megnyitóra gyülekezve az esélyekről vitáztak. Kuss József, a megyei KISZ-bizottság titkára köszöntötte a részvevőket, szólt a tömegsportmozgalom jelentőségéről és az eddigi sikeres rendezvény éltről. Hamarosan megkezdődött a verseny. A három fiúból és két lányból álló váltók a gimnázium tornatermében vetélkedtek. Szép számú szurkoló- tábor gyűlt össze biztatásukra. Nagy volt a kiabálás és a nevetés egy-egy játékos feladat végrehajtásakor. Volt slalom-talicskázás, pókjárá- sos , kosárlabda szállítás, kézzel lábbal kellett egyszerre két labdát vezetni ... Néha nagy esetlés- botlás lett a dologból, jókat derült a közönség Ezt a versenyt végül a kaposvári 512-es intézet csapata nyerte meg Kapitányuk, Kovács Attila elmondta: — Nem győzni jöttünk, de alaposan bemelegítettünk. Kaposváron rossz vonatra szálltunk, és Újlakról futottunk vissza az állomásra, épp elértük a következő fonyódi szerelvényt. — Társa, Tóth Éva hozzátette: — Kár, hogy a leányoknak kevés sportlehetőségük van, olyan jól éreztük magunkat itt... — A fiúk Is megjegyezték, hogy ők sem élnek sport-eldorádóban, az iskolában még tornaterem sincs. A pingpongozok a szakmunkásképző előcsarnokában, az emeleten és egy osztályteremben ütötték a labdát — vagy a levegőt. Itt is nagy volt a szurkolás, és a tanárok is jelesre vizsgáztak kiabálásból. Taktikai utasításokat zengtek, mintha az épp ziccerre készülő játékosuk oda tudott volna figyelni. Egészen szép, színvonalas mérkőzések is akadtak. Jó volt nézni a későbbi győztes fonyódi csapat legjobb játékosát, Márton Jánost, aki erős leütéseit szellemes, ravasz, rövid ejtésekkel váltogatva minden mérkőzését »hozta«, és a lányok versenyének győztesét Zsuga Ibolyát, a kaposvári kereskedelmi szakmunkásképző versenyzőjét, ahogy »leiskolázta« a többieket. János később így beszélt: . — Lengyeltótiban már a felnőttcsapatba is bevettek, az iskolában meg mindig kérnek a társaim, hogy adjak öt pont előnyt Nagyon szeretek pingpongozni és focizni is. Tanítás után mindig lehet játszani az intézetben, jobb ez, mintha vonatra várva csak lődörögnénk. Az edzésekre a barátaimat is hívom, sajnos sokan nem mozognak. Van egy kövér haverom, őt sokszor »letoltam« már, de nem használ. Meg az is baj, hogy a megyei vetélkedőnek nincs folytatása. Érdekes lenne egy országos szakmunkástanuló- verseny. Ibolya a nem éppen rózsás jövőről beszélt: \ — Mostanában sokat Játszom, az iskolában van lehetőség. A Honvéd utcában, Kaposváron nyáron összejövünk, egy-egy utcai pinpong-asztal- ra azonban húsz-harminc gyerek jut Veszekszünk is néha. Nem tudom mi lesz, ha kikerülök az iskolából. Egyesületben nem akarok játszani, de szívesen »ütnék« néhányszor, csak hol? Nyáron még hagy- ján, néha asztalhoz jutok a harminc közül, de télen ... A sakkozók nagy csendben ültek. Őket nem lehetett zaklatni, kényesek az ilyesmire. A fiúknál a koncentrálás legjobban a középrigóciaknak sikerült, megnyerték a versenyt. A lányok közül Horváth Csilla, a kaposvári kereskedelmi iskola tanulója bizonyult a legjobbnak. Az iskolák összetett pontversenyét a vendéglátók nyerték. Az eredményhirdetésnél a megyei KISZ-bizottság, az SZMT, és más szervek által felajánlott díjakat osztották ki. Itt is akadt derűs pillanat. Az 512-es intézet képviselője a három első helyezett csapatnak járó. sátrakat mind elvitte, a zsűri csak csodálkozott, hogy a következő győztesnek nincs mit adni. A dolgok tisztázása után ment az osztozkodás : »A sárgát adjátok vissza! Inkább a zöldet ...« A versenyek után veróczi Zsuzsa magyar sakkbajnok, több sakkolimpia részvevője élménybeszámolót tartott, majd szimultánra hívta ki az érdeklődőket. Sok bátor tanuló volt, minden tábláért »harc« folyt Később már nem voltak olyan vidámak Verőczi Zsuzsa ellenfelei: 21 mérkőzésből I7-et megnyert, négy döntetlen lett. L. P. Hétszáz óra a levegőben Megsárgult repülési napló ír- startkönyv — halványodó bejegyzéssel: »Baja, 1943. július 12.« Tulajdonosa dr. Szemző Ernő ügyvéd, az MHSZ és a MÉM-R.SZ Kaposvári Noszlopy Gáspár Repülő Klubjának kiképzője, szakosztályelnöke. — Harmincöt esztendővel ezelőtt, a Baja melletti Érsek- csanadnál levő repülőtéren ismerkedtem meg a vitorlázással. Persze, először csak a legelemibb tudnivalókkal. Napokon át gyakoroltuk a gép csúsztatását, egyensúlyban tartását a földön, majd méterről méterré emelkedtünk egyre magasabbra. Egy Tücsök típusú gépen kezdtem... Azután jött a Vöcsök, a Góbé, a Koma, majd motoros gépek; legalább tizenöt típuson repült, oktatott Mert a »C«, az ezüstkoszorús vizsga után oktatói vizsgát is tett,1 s azóta több száz fiatallal megismertette, megszerettette a repülést Hivatás, szenvedély. Emlékeket, élményeket sorol; a leghosszabb repülését: 170 kilométeres távot repült, Kaposvárról a Szeged melletti Kistelekre, 6 óra 15 percet töltve a levegőben; Nagykanizsáról viharban, szakadó esőben, alig 100 méter magasságban hozott haza egy gépet Kaposvárra; a legmagasabb repülésénél 2700 méter tiszta magasságot ért eL — Szállni, repülni.. . Nincs szebb dolog. Amikor alattam kitárul a világ, körülölel a végtelen csend, akkor vagyok a legnyugodtabb. A legboldogabb pedig, amikor tanítványaim sók-sok óra fegyelmezett tanulás után önállóan, egyedül emelkednék a magasba. ö eddig 700 órát töltött a levegőben. Persze, az oktató felelőssége nem csupán addig tart, amíg a gép a magasba emelkedik a tanítvánnyal, hanem amíg biztonságban visz- sza nem ér a földre. S ki tudná azt megmondani, ki az iz- gatottabb: a magasban egyedül repülő tanítvány, vagy a földön figyelő oktató. Előfordult — szerencsére nem történt baleset —, hogy a gép rem a repülőtéren ért földet, hanem távolabb, egy búzatáblában. lucernásban, fölégetett tarlón. Ilyenkor Szemző Ernő egy másik gépbe ült, s ment segíteni, visszahozni a gépet a felszállás helyére. Tanítványait dicséri, akik közül ma sokan a MALÉV pilótái, akik az ő rajongása, a repülés iránti elkötelezettsége révén váltak ennek a szép sportnak a szerelmesévé. Köztük Balogh Margit, aki ma már »C« vizsgás, ezüstkoszorús vitorlázórepüíő, és vele együtt oktatja, tanítja a fiatalokat; hászló Ferenc, aki Nyíregyházán az idén fejezi be a repülőgép-vezető főiskolát — Hatvanan tanulnak ma is, ismerkednek a repüléssel. A hosszú évek során nyaranta soha nem jutottam el a Balatonra, mert vagy Kaposúj- iakon, Őcsényben vagy más repülőtéren voltam táborban a tanítványaimmal. Tudja, a felelősség igen nagy. Nem tudnék nyugodtan elmenni, amikor tanítványaim kinn vannak a repülőtéren. Szemző Ernő ma már nem törekszik arra, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményt érjen eL Az a célja, hogy oktatótársaival, Szarka Antallal, a klub ezüstkoszorús titkárával, s a többiekkel, sok fiatallal megszerettessék a vitorlázást, a repülést. Am annak épp úgy örül, ha valaki egyénileg szép eredményt ér el, mintha ő hajtotta volna végre. így érzett akkor is, amikor a klub egyik tagja, Barka József oktató tavaly aranykoszorús vizsgát tett, 3800 méteres magasságra emelkedett gépé- veL A kaposűjlaki repülőtér a második otthona. Ott tölti estéit, -a szombatokat, a vasárnapokat, szinte minden szabad idejét Amikor eljövünk a repülőtérről, a távolból helikopter zúgása üti meg a fülünket — A fiam repül... Már hatéves korában eljött velem Pápára egy vitorlásgéppel, s ő is kedvet kapott a repüléshez. Harmadik éve, hogy a növényvédő szolgálatnál helikopterpilóta. Nincs nagyobb öröm, mint az, hogy a repülés a példám nyomán neki is szerelme, hivatása lett... S zalai László A megyei kórház műemlék épületében, az intézmény legkorábbi falai közt tegnap átadták a megújhodott óvodát; a kaposvári egészségügyi dolgozók gyermekeinek a napközi otthonát Tízmilliós épületrekonstrukcióval korszerűsítették az ápolónőképző szakiskolát, a gyermekintézményt és a tüdőgondozót A munkálatok végét majd az jelzi, ha elkészül az üzemi urológiai szakrendelő is. Nemcsak a falak régiek, az itt működő óvoda a megye- székhely egyik legidősebb gyermekintézménye. Az elhasználódott épületnek csupán egy részében kaptak helyet a dolgozók gyermekei. Hatvan kicsiny befogadására volt alkalmas az 1973-ban felújításra átadott óvoda- A Kaposvári Építőipari Szövetkezet a terveknek megfelelően elvégezte a teljes felújítás mellett az óvoda bővítését is, amihez az ápolónőképző területátadással járult hozzá. Hetvenkét négyzetméterrel nagyobb most az intézmény, mint öt évvel korábban volt. Gazdasági és szociális helyiségek létesültek a kapott épületrészben, de bővült a gyermekek tere is. Három foglalkoztatóteremben ugyanennyi csoportban hetvenöt kicsiny játszhat és készülhet az iskolás évekre. Tegyük hozzá ; ideális környezetben. Már nem kell félni a hideg napoktól, felújítják a fűtőberendezést Kényelmesek a mosdók, korszerű a tálalókonyha, ahova a kórházi konyhából szállítják az ételt Boldizsár Edit vezető óvónő mindennel elégedett, s hozzáteszi : — A kórház műszerészei, lakatosai és a szülők társadalmi munkában annyit segítettek, hogy az óvodát hamarabb átadhatták. Sorolhatnánk még a többi városi óvodától megkülönböztető jelzőket, közülük csak egyet emeljünk ki: a legszebS udvarral ez rendelkezik. Díszcserjék, védett fák között játszhatnak tavasztól őszig a kicsinyek. A nagy park felújítását, további célszerű kihasználását is tervezik. Az egészségügyi dolgozóid gyermekein 'kívül kis számban ruhagyári dolgozók apróságaival is találkoztunk. Ugyanis a kórház és a ruhagyár megállapodást kötött, melynek értelmében a kórházi dolgozók bölcsődés gyermekeit a gyárban, a ruhagyáriak óvodás korú kicsinyeit a kórházi intézményben helyezik el. A jó együttműködés segíti a szülők gondjának a megoldását. A tegnapi avató ünnepségen dr. Nemes Tihamér kórház- igazgató főorvos köszöntötte az óvoda dolgozóit, kicsinyeit, majd a gyerekek bemutatták rövid műsorukat H. Bt Mese a végzetes esküről A magabiztos betűvetés, a fogalmazás ötletessége, a drámai színpad törvényeinek ösztönös alkalmazása arra engedne következtetni: képzett az írásban jártas szerző műve. A végzetes eskü, ez a jó egy évszázaddal megkésett népszínmű. Igaz, a néhol naiv meseszövés, az itt-ott felbukkanó régies nyelvezet gyanút ébreszt — van a cselekményben gazdag leány és szegény fiú között szövődött boldogtalan szerelem, örökre szóló, majd megszegett esküvés, börtön, s minden más népszínműkellék —, de a giccses népieskedésnek, búsmagyarkodásnak nyomát sem találjuk, sőt, az elengedhetetlennek vélt »nótabetéteket« is hiába keresnénk — a hősök kizárólag régi Dráva menti népdalokat, balladákat énekelnek a darabban. Mindig jó helyen, a drámai helyzetnek megfelelő pillanatba.! — ami természetes követelmény lehetne egy valóban rutinos, hivatásos írótól, egy kevés iskolát végzett, nyolcvanöt eszterfdős asszonytól azonban csöppet sem lebecsülendő teljesítmény, még akkor sem, ha műve valószínűleg kézírásban marad. Póré Viktomé — vagy nevezzük talán mi is Ági néniTornatermek — barakkokból A Nagy alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemében feleslegessé vált néhány régi barakképület. Szétbontott elemeiket eddig három olyan általános iskolához szállították el, ahol eddig nem volt tornaterem. Ismételt összeállításukhoz I üzemi szocialista brigádok is segítséget nyújtottak. így Szegeden két általános iskolában már átadták a kevés költséggel épült ideiglenes jellegű barakk-tornatermeket. Az olajosok segítségével Forráskút községben hasonló létesítményt adnak át a közeljövőben. nek, ahogyan szűkebb hazájában, Babócsán mindenki titulálja •— legföljebb hatvannak néz ki. Fürgén jár-kel a faluszéli házacska körül — saját bevallása szerint a jószágok tartják életben, no és — mindenekelőtt — a helyi iskola nebulói, akik napról napra eljönnek, hogy hallgassák: Ági néni énekét, s megismerjék a századelőn errefelé népszerű népdalokat, balladákat, meséket, történeteket. Van belőlük bőven, a készlet csaknem kimeríthetetlen. — A végzetes eskü történetét is azért vetettem papírra a hosszú téli estéken, hogy ne merüljön feledésbe, hogy a mai fiatalok, gyerekek is megismerhessék a régi cseléásor- sot. Még nagyanyámtól hallottam az esetet — ő maga is cselédasszonyként dolgozott az uradalomban —, majd édesanyám is gyakran elmesélte, de soha senki nem örökítette meg. — S miért éppen népszínművet írt belőle Ági néni? Miért nem elbeszélést, vagy akár regényt? Prózában a cselédélet több apró mozzanata, részlete is elmondható lett volna. — Ez igaz, de akkor nem tudtam volna beleszőni a dalokat ! Ezenkívül egész életemben rajongtam a népszínművekért, jómagam is játszottam a Liliomfi, A sárga csikó, A szökött katona, a Piros bu- gyelláris című darabokban. Olyan régen esett, hogy tán igaz se volt! A szomorú történeteket azóta szeretem különc :»n mióta — a második világháború során — elvesztettem az egyetlen fiamat... De Ági néni nemcsak emlékeiből él, nem csupán irogat — rendszeresen olvas is. Szinte »betéve« ismer számos Jó- kai-regényt és Mikszáth-elbe- szélést, elsősorban a törökvilágról és a kuruc korról írottakat Lelkesedése ekkor is határtalan, amikor a televízióban nemrégiben látott Rákóczi-filmsorozatra terelődik a szó. — Jó lenne, ha több ilyen történelmi témájú filmet láthatnánk. Ügy érzem, a fiatalok nem ismerik eléggé a régi időkben történteket Még szerencse, hogy legalább a népművészet nem kallódik el, a Röpülj, páva versenysorozat talán sok embernek kedvet csinál majd a népdalénekléshez, a tánchoz, a hímzéshez, a fafaragáshoz. No persze, itt Babócsán eddig sem volt semmi baj, ez abból is látszik, hogy az iskolásgyerekek szerfölött gyakran eljönnek hozzám. Néha magnetofonnal, néha anélküL Saját életétől nem szívesen beszél Ági néni. Érthető: jószerével nem volt egyéb az, mint szomorú események, tragédiák sorozata. De az idő múlása gyógyír volt a rossz emlékekre, s Ági néni már csak a »vígságos dolgokra« gondol: egykori keserűségének egyetlen »lerakata« a gondosan papírra rótt népszínmű. A jókedvről tanúskodó legmeggyőzőbb érvet a beszélgetés végére tartogatja. — Rettenetesen szurkolok azért, hogy a magyar labdarúgó-válogatott megnyerje az argentínai világbajnokságot Ha már Ági néni hőseinek boldogsága nem valósulhatott meg — teljesedjék hát az ő kívánsága. L. A. Somogyi Néplap