Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

A rádió az egészségünkért Toma tanulóknak és dolgozóknak 1976 januárjában hangzott föl először a Petőfi rádióban a jól ismert szignál, amely néhány perces tornára hívta az ország dolgozóit 1977 szep­temberétől a munkahelyi test­neveléshez az iskolai jelző is járult, már a műsor címében jelezve a Magyar Rádiónak azt a — nyugodtan mondhat­juk — világszerte egyedülálló kezdeményezését, hogy a hét minden napján — szombat kivételével — a rádión ke­resztül segíti tanulóink és dol­gozóink testedzését. — A műsor indításával az volt a célunk, hogy csökkent­sük a munka során fellépő fáradtságot, segítsük a dolgo­zók egészségének védelmét. Ehhez járult később az OT3H és az OM jogos óhaja, hogy programunkat a tanulóifjú­ságra is kiterjesszük, segítsé­get adva ezzel testnevelőink­nek. Ügy véljük, hogy a mű­sor betölti feladatát A gya­korlatanyag összeállításával szervezők saját anyagának összeállítását is. Tervünk, hogy a gyakorlatanyagokat le­mezen vagy magnószalagon kiadjuk, tervezzük az adások szombati bevezetését is — mondta Roska Miklós, a Ma­gyar Rádió rovatvezetője. A rádiótoma nagy népsze­rűségnek örvend: mintegy 40 ezren vesznek részt ebben az országos, közös testedzésben. Fotóriporterünk egy-egy hely­színről hozott »igazolást«. A főváros gimnáziumai elő­szeretettel használják fel az adás összeállításait, nemcsak a műsor ideje alatt, hanem magnóról bejátszva a tanítás más időszakában is. A buda­pesti Steinmetz kapitány gim­názium diákjai az iskoia ud­varán (1. számú kép). Nagy segítség a rádió adása az is­kolába menő gyerekek előké­szítésében is: a Pálfy György utcai óvodában rendszeresen végeznek tomagyakorlatokat a 'gyerekek <2. számú kép), Molnár Zoltán Marira kacsintott közben, a nászasszonyára, mintegy je­lezve neki, hogy előbbi meg­beszélésük eredményét még ezután fogja közölni férjével. Hogyne számítana; talán nyolcvanezret! Mert arról a Tibor szüleinek nem kell tudniuk, hogy az ő nyolcvanezerjük majd egy belső családi összedohásnak iesz az eredménye. Laci, a bort osztogatva, sze­rényen megjegyezte: — Különben is a tizenhá­rom szerencsét is hozhat. A tudomány mai állása szerint ez most már egészen máskép­pen van. Te nem így látod, Tibor? — Kérlek, ami a legújabb kémiai kutatásokat illeti... — igyekezett szellemes lenni — kétségkívül... — Szóval akkor csak igyunk nyugodtan az ifjú párra! — emelte poharát Lajos 'oá isi. — Mi mindenesetre sok bol­dogságot kívánunk nekik! A többi már az ő dolguk. Először is a fiataloknak kel­lett egymással koccintaniok; szemérmes, szűzies csókot is váltottak. Majd Lajos bácsi koccintott velük, le is guggolt, hogy meg­csókolhassa mind a kettőt; szemmel láthatóan meg volt illetőd ve, s hogy ezt vala­mennyire leplezze, talpig fel­hajtotta a poharát, és pajkos mosolyra fordítva még gyön­géden hozzáfűzte: — Adjon isten türelmet, hogy még baj nélkül húzzátok ki esküvőig azt a kis időt! Ezt nem nagyon értették, de mégis leginkább amolyan öreges huncutkodásnak fogták fel, s mindenki igyekezett Ka­tihoz és Tiborhoz férkőzni, hogy koccinthasson velük, megölelgesse őket, s végre, a szertartást ezzel letudva, ne­kiláthasson a közben már ki­rakott, s csiklandő illatú bir­kapaprikásnak. Ami különben felséges volt Ezt a legkonokabb városi bir­kaelleneseknek is el kellett is­merniük. Ferenc, apai minőségében is, elragadtatással nyilatkozott: — Lajoskám, az újonnan szerzett rokonságból egyelőre te látszol a leghasznosabbnak! • • • Gitta — felhasználva a leg­közelebbi alkalmat amikor Tibor a borfogyasztás hatásá­ra kimászott a helyéről, hogy elvonuljon az épület mögötti bokrosba — közelebb húzó­dott Katihoz, hogy Gusztihoz szólhasson. — Szóval azt akarom mon­dani ... — Várj egy kicsit Anyu! — szólt Kati, és kitornászta magát közülük. Elment Ti­bor után. — Tudod, a Tibor szülei azt szeretnék, ha összedobnánk Naponként 190 kilogramm oxigén Még több zöldet! Jó múltkorában olvastam egy Brazíliáról szóló könyv­ben: lia az Amazonasból egy hatalmas beltengert csinálná­nak. elpusztulnának az ottani, mérhetetlen nagyságú őser­dők. Enne!, pedig az is követ­kezménye lehet, hogy felbo­rul a föld oxigénháztartása. A példa természetesen végletes, s főleg: Amazónia messze e~i« Kaposvártól. Ami miatt megemlítettük: a fák, ponto­sabban a zöld területek és a város kapcsolata. Lassú az ütem Kaposvár zöldövezeti terve 1973-ban készült el, az Álla­mi Erdőrendezőségek Műszaki Irodájának munkájaként. So­mogy területének 25 százalé­kát erdő borítja. Érvényes ez a Kaposvár környékére *s: nagy erdőcégek húzódnak er­re, szép környezetet biztosítva a városnak. Csakhogy ez nem elegendő. Ennek igazolásául elég a zöldövezet többféle sze­repét felhozni. Túl az esztéti­kai jelentőségen, feladata a por és a bűz megkötése, a sze­lek megfékezése, a megfelelő mikro- és mezoklíma biztosí­tása, a páratartalom egyen­súlyban tartása, a zajszint csökkentése. Mindezek érde­kében kellett a zöldövezet ter­vét elkészíteni. S itt már je­lentkeztek a nehézségek. A hatalmas térkép Kapos­várt és a környezetébe tarto­zó községeket jelöli meg. Har­mincöt »objektumot« érinte­nek a íatelepítéssi munkák. Mit mond erről dr. Szántó Gábor, a MÉM Kaposvári Ál­lami Brdőrendezőségének igaz­gatója? — A terv szerint összesen 911 hektáron kell a város környezetében létrehozni a zöldövezetet Lassan ötéves lesz alatta a dátum. Eddig 89 hektárral készültünk eL Na­gyon lassú az ütem, s ennek oka: a fásításra kijelölt terü­letek egy része még mindig más célra szolgál — például a Szokoia-benek is —, ugyan­akkor tulajdonjogi problémák is hátráltatják a zöldövezet ki­alakítását 'A fű nem pótolja a fát Ez a munka lényegében te­lepüléstervezési feladat. Hi­szen többek között az is célja a zöldövezetnek, hogy elvá­lassza egymástól a lakó- es ipartelepeket, körbevegye « szakosított állattartó telepe­ket Vagyis előre kell tudni: hol milyen gazdasági munka folyik majd, hova kell erdő- sávot, fasort telepíteni. A kü­lönböző ártalmaik elleni véde­kezésben a zöldövezet csak se­gédeszköz. Igaz, nagyon hatá­sos lehet. Csak példaként: egy átlag hetvenéves lucfenyőből álló erdő hektáronként és na­ponta 190 kilogramm oxigént termel. Pontos adatok vannak arról is, hogy egy-egy facso­port, erdő mennyi port képes lekötni. Arra pedig előírás van az országos építési sza­bályzatban, hogy a különböző településeken milyennek kell lennie a zöldterület és a la­kosok arányának. Horváth Fe­renc megyei természetvédelmi felügyelő szerint »ötven négy­zetméter jusson egy személy­nek«. Ebben természetesen min­den benne van: a kül- és a belterület egyaránt Csakhogy míg a kertészek a füvesített részt is zöldterületnek neve­zi o., az erdészek csak a fával telepítettre mondják ezt Any- hyi bizonyos, hogy a fű nem pótolhatja a fát Nem vélet­len, hogy Somogyból meglehe­tősen sok mezei juhart expor­tálunk nyugati országokba Ennek a fafajtának a szőrös hajtásai, levelei nagyon sok port megfognak, s ezt a követ­kező eső egyszerűen lemossa a fáról. Készült Magyarországon egy fölmérés, az alföldi 4. számú főútvonal mentén. A fákkal kísért útszakaszokon lényegesen kisebb volt a le­vegő ólomszennyezettsége, mint másutt. Kiemelt feladat Térjünk vissza Kaposvárra. A zöldövezeti terv szerint — 10 éven belül — a külterüle­ten 204, a belterületen 264 hek­tár vár fásításra. A legna­gyobb területet eddig a Dese- da völgyében fásították: ösz- szesen 43 hektáron került föld­be a fa Ezzel szeretnék a kör­nyéken levő üzemek zaját, szennyezését esfükfacntenj. Bt- készüit egy kisebb terület Ju­ta mellett is, és a textíksűvek környékén háromhektáros te­rületet fásítottak. Készen van a zaramyi sertéstelep védőfásí­tása. A szakosított állattartó telepek elszigetelése fákkal az V. ötéves tervidőszakiban ki­emelt feladat A TöröCskei-tó környékén nyolc hektáron fá- sítotfcak, de ebből négy hek­tárt újból be kell ültetni. Kaposszerdahely mellett a termelőszövetkezet fásított. Végül készen van a gyertyá- nosi parkerdőbe tervezett te­lepítés is, három hektáron. A terv nem jelöli meg a költségeket. Annyi bizonyos, hogy egy Kaposvár nagyságú város zöldövezettel védése — még abban az esetben is, ha sok a környéken az erdő —, illetve a belterületeik parkosí­tása nem olcsó dolog. A fásí­tást célcsoportos állami beru­házásban valósítják meg, vagy­is a pénzt a MÉM biztosítja. A Kaposvári Állami Rendezőség 1977-ben félmillió forinttal tá­mogatta a városgazdálkodási vállalat ilyen tevékenységét, s ezt az összeget ebben az év­ben is a rendelkezésre bo­csátják. Mészáros Attila Szárnyas bajnokod A leggyorsabb 90 kilométeres sebességgel jött — Percenként több mint 1500 métert tett meg a leg­gyorsabb galambom. Persze ez kiemelkedő teljesítmény. Általában 70 kilométeres óránkénti sebességgel repül­nek. Szekeres Ferenc bemutatja a kaposvári családi ház kert­jének végében épült galamb­ház sztárjait. — Ez a 425-ös. Kétezer lett egyesületi első, 10 ezer díj- kilométert repült. Ez meg az 1449-es, tavaly ötször hozott külföldről díjat. A nagy ver­senyeken általában kétévesnél idősebb galambok repülnék. Néhány éves versenyzés után azután »visszavonulnak« és a tenyésztésbe kerülnek. A galambok télen pihennek. Naphosszat a fehérre me­szelt galambházban kuksol­nak, csak reggelente szállnak egy kört a város felett. Az­tán várják a tavaszt. Szigo­valahogy egy öröklakást a fiataloknak. Még nem mond­tam nekik semmi konkrétat; Barnával még nem is beszél­tem. Először azt szeretném megtudni, hogy mi a te vé­leményed; mégis te vagy az apja... Guszti, akinek apai minősé­gében mindig ünnepélyessé vált az arca (érdekes, gon­dolta erről Gitta, akár a Bar­náé), most is anélkül, hogy abbahagyta volna a barátja készítette fejedelmi birka fo­gyasztását, felöltötte ezt az ünnepélyes apai — sőt: atyai — arcát, és evés közben meg­köszörülte a torkát. Gitta rászólt. — Gondolkozz nyugodtan, én várok türelmesen...! — Nincs min gondolkozni — jelentette ki Guszti a tőle megszokott apai korrektség­gel —, tudod, hogy nem áll otthon élére rakva a pénzem, de amennyit te fogsz adni, annyit majd én is előterem­tek ég alól, föld alól. — Ezt vártam tőled, Gusz­tikéin ... — rebegte Gitta meghatottan —, de engedd meg, hogy ilyen öröklakásra befizetni... lehet vagy két­százezer ... annak ha csak a felét is kell vállalnunk... és ha mondjuk rád jutna a fe­lének a fele... — Ha kölcsönöket kell föl­vennem, ha akármennyi adós­ságot kell is csinálnom... Mennyit ihatott ez a Guszti, ha már ilyen hős? Gitta a szemben ülő Klárira vetett egy óvatos pillantást; nyilván már nagyon eszi a fene .,. Na­gyon nem szereti, ha ő Gusz­tival akár csak két szót is vált Akár Barna. Ezeket kel­lene egyszer egymással össze­házasítani. Megkérdezte: — És Klári? Mit szól ehhez Klári? — Semmit, nem szólhat. Be ő nem is olyan... Ű megér­ti... Ebben Gitta némileg kétel­kedett De a dolgoknak ezt a vonatkozását ő aztán igazán nem akarta túlságosan boly­gatni. Óvatosan kezdett a helyére visszahúzódni. De hol vannak ezek a gye­rekek? XXIV. A’gyerekek a ház mö­gött, éppen a sarkon botlot­tak egymásba, mielőtt Tibor kilépett volna oda, ahol már megláthatják. Kati minden tétovázás nélkül, mint a pár­duc, vetette magát vőlegénye karjába, s már át is karolta a nyakát, és már harapta is a száját. Tibor nem volt felkészülve, türelmetlen menyasszonya tá­madására, s megtántorodott, majdnem el is esett. Külön­ben is, őbenne igazán nem volt ekkora türelmetlenség. Mégis megadóan vonta keb­lére szeretett menyasszonyát. — Ni, csókolóznak! — riadt fel Klári, gyermekeinek felfe­dező rikoltásaira. — Csókolóz­nak, csókolóznak! — ugrálták körül őket az indiánok. Természetesen mindenki fel­figyelt. Nevettek; megértőén, együttérzéssel. Látni nem lát­tak oda a csónakház sarkától. Klári fölemelkedett ültéből, kezében a nehezen fogyó pap­rikással : (Folytatjuk.) rúan különválasztva a nemek, mert a versenyzőknek pihen­niük kell, semmi nem vonhat­ja el a »figyelmüket«. Majd tavasszal választanak párt, költhetnek is egyszer a ver- senyidőszak előtt, de amikor megkezdődik a röptetés, ugyancsak becsapják őket. Szekeres Ferenc elveszd a fé­szekből a tojásokat, gipsztojá­sokat tesz oda helyettük, az­után a galamb csak ül a gip­szen, és lesheti, hogy mikor bújnak ki a fiókák. — Hímek, tojók egyaránt versenyeznek. A pár nélküli tojók jobb versenyzők, azok a hímek viszont, amelyekre ott­hon a párjuk vár, sokkal gyorsabbak, jobban igyeksze­nek haza. A versenyek általában má­jus közepén kezdődnek. Az edzések egy hónappal koráb­ban. 20—50—80, majd 170 •kilométeresek az edzóutak. Ilyenkor már kiderül, melyik galamb van a legjobb formá­ban, az indul a versenyeken. A leghosszabb út 800 kilomé­teres. A versenyben részt ve­vő összes galambnak csupán a 20 százalékát helyezik. Ezt úgy mondják a galambászok: ennyi repült díjra. A galambtulajdonosok ott­hon beállítják, felhúzzák a versenyórákat. Indításkor az órákat leplombálják, azután már nem kell mást tenni, mint kiülni a galambház elé és várni. Amikor a galamb megérkezik, a tenyésztő lesze­di lábáról az induláskor rá­helyezett gumigyűrűt, az órá­ba teszi, és az óra blokkol. Csalni nem lehet. A lezárt gép pontos. Persze, nem jön meg minden galamb, néhány eltűnik a hosszú út alatt. — Tavaly öt galambom ve­szett el. A »rutinos verseny­zők« mindig megjönnek, eset­leg néhány fiatal nem bírja az utat. Volt olyan verse­nyünk, amikor jégviharban, rossz időjárási viszonyok kö­zött jöttek a madarak. Ez a hím — mutat az egyik kék postára — három nap alatt ért haza. Hiányzott a farka meg a fél szárnya. Biztosan elkapta valami, amikor le­szállt pihenni. Itthon rendbe jött, egy kicsit pihentettem, és a következő versenyen egyéni első lett. A lakás oklevelekkel téli. Szekeres Ferenc régi galam­bász. — Az egyesületet édesapám alapította 1950 őszén. Én is azóta vagyok a tagja. Először röpgalambokat tartottam, majd 1958 óta versenypostá­kat. Az indulás nehéz volt. Az első igazi sikert 1964-ben ér­tem el, amikor a 3 hónapos galambjaim 400 kilométeres távon kitűnő eredményt értek eL Aztán 1967-ben egy ga­lambom országos rövidtávú bajnok lett, 1973 óta pedig egyre-másra nyerem az egye­sületi csapatbajnokságokat, egyéni versenyeket. Jelenleg 45 galambot tartók, nyárra megkétszereződik a számuk. Általában kilenc külföldi ver­senyen veszünk részt évente. Az egyesület 22 tagja kitűnő versenypartner. Sajnos, keve­sen vannak fiatalok, pedig az egyesület támogatja őket, ga­lambokat is kapnak az in­duláshoz. A feleségek általában nem berzenkednek a postagalam- bok miatt. — Ez olyan hobby, amely házhoz köti az embert. Na­ponta kell takarítani a ga­lambházat, etetni, röptetni a madarakat. Ha meg verseny van, akkor kiülök a galamb­ház elé, és várom, mikor jönnek a posták. A verseny után gyorsan újra formába kell hozni őket öt-hat féle magból áll a szénhidrátdús takarmánykeverékük, és bő­ven kapnak szőlőcukros vizet A posták a leggyorsabb ga­lambok. Nincs akkora távol­ság, ahonnan haza ne talál­nának. Régebben üzenetet hordtak, ma versenyeznek. Persze a versenyzés már a végeredmény. A tenyésztés a legnehezebb, hiszen ennek so­rán derül ki, mennyit ért a madarakhoz a tenyésztő, mi­lyen versenyzői lesznek. A genetikai, a tenyésztési isme­retek elengedhetetlenek. Ezek nélkül nem lesznek jó ver­senyzői a galambásznak. Itt nem a szépség a fontos. Ezek a madarak egy szépségkiállí­táson a sor végén kullogná­nak, amikor azonban repülni kell, verhetetlenek. Levelet ugyan már ritkán visznek, de azért volt rá eset. — Amikor a feleségemnek udvaroltam, megpróbáltam megszerettetni vele a galam­bokat, és megajándékoztam néhány postával. Volt egy tar­ka madár, amelyik hozzá és hozzám is beszokott. Ezzel néha üzentünk egymásnak. Az asszony megszerette a galambokat, és most már van rá eset, hogy ha a férj nem ér rá, ő várja a verseny­zőket, ő kezeli az órát.. Szekeres Ferenc hosszú időn át volt az egyesület a ver­senybizottság elnöke. Az ad­minisztráció miatt kevesebb idő jutott a galambokra, így inkább a galambokat válasz­totta. És nem bánta meg. Két és fél hónapos galambjai már rövid távú versenyeken szere­pelnek, kiválóan. Az öregek pedig verhetetlenek. Ebben a kis fehérre meszelt galamb­házban »Iáknak« az egyesület leggyorsabb postái. I>áa Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents