Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

A terv papíron megálmo­dott szépülő holnap. A terv készítése összetett, bonyolult, különösen felelősségteljes munka, vívódás, töprengés, mérlegelés, kockázatvállalás. Mert nemcsak a célt kell meghatározni, nem csupán a »■mit akarunk«-ra kell választ adni, hanem a »hogyan akar- juk«-ra is. Termelőszövetkezeteink ez évi terveinek készítése min­den előzőnél korábban kez­dődött. A munka befejező szakaszához érkezett; a ter­melésre vonatkozó elképzelé­sek már ismertek, a gazdál­kodás pénzügyi adatai közül néhány, a zárszámadással szorosan összefüggő szám még bizonytalan. Mert a terv készítéssel p drhuzamosan a múlt évet elemző, értékelő számadás összeállítása is fo­lyik. 4 falun élőket, a megyénk nyolcvankét termelószöve ke­zeiében dolgozókat két téma foglalkoztatja most elsősor­ban: »hogyan zárunk, hogyan folytatjuk az idén«. Kattog­nak a számológépek, a rész­adatok következtetésre alkal­mas számoszlopokká rende­ződnek. Az irodákban esténként so­káig ég a villany. TERVEZÉS IDEJÉN Épül a központ Az V. ötéves terv szerint 1978-ban az előző évhez ké­pest 2—3 százalékkal kell nö­velni a mezőgazdaság terme­lését. Ez az egyetlen adat te­mérdek részfeladatot foglal magában. Egy részük a terve­zés során számokban, mázsák­ban, hektárokban ölt testet, más részük szervezeti intéz­kedéseket, elhatározásokat, cselekedeteket igényel. A 2—3 százalékos mennyiségi növe­kedés mellett — ahogy dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi ' miniszter mondta — legalább annyira fontos a hatékonyság, a mi­nőségi fejlesztés. Ez utóbbi feladatról is most kell dönte­ni, és épp úgy be kell épül­nie a termelés éves program­jába, mint például annak, hogy hány forint költséggel kell előállítani egy kiló ser­téshúst, vagy hány mázsa cu­korrépát kell betakarítani egy hektárról. A tervezés az érdekek és az igények egyeztetésének idősza­ka is. A termelési, gazdálko­dási program követelményei­nek sorában az első helyek egyikén az áll: a terv a szö­vetkezet lehetőségeire, adott­ságaira épüljön, s összhang­ban álljon a népgazdaság igé­nyeivel. A mostani felelősség- teljes munka során megfogal­mazott feladatok közül ezúttal csak néhányra utalunk. Tavaly termelőszövetkeze­teink 35,4 mázsa búzát taka­rítottak be hektáronként, az idei cél a 37 mázsás átlag el­érése. A termésátlag növelé­se üzemenként más és más feladatot jelent. De általános Megismertetik a tervet Javában készül, s a hónap végén kézhez kppják a mennyei termelőszövetkezet tagjai az új Szövetkezeti Híradót. Negyed­évenként jelenik meg ez a sa­ját előállítású házi újság, s mostani száma különösen nagy érdeklődésre tarthat számot. Az idei terv főbb számadatait tar­talmazza, melyek alapján a tagok még időben felkészülhet­nek a terytárgyaló és zárszám­adó közgyűlésre. , A zárszámadás témája lesz ez évi munka értékelése mel­lett az új alapszabály jóváha­gyása is. Megyeszerte hasznos kezdeményezés, hogy az új terv főbb adatairól idejében értesí­tik a dolgozókat. Persze ehhez egy jnyomtatott vagy sokszoro­sított anyag nem elegendő, hi­szen, a könyveléshez kevésbé értő 'nehezen igazodik el az oly­kor bonyolult összefüggéseket takaró számsorok között. Ezért is döntött úgy a mer- nyei tsz vezetősége, hogy a közzétett adatokkal párhuza­mosan megszervezik a tájékoz­tató megbeszéléseket. Január 20-ra elkészül a tervet is tartal­mazó dokumentum, e ebben az időben zsúfolt programok köve­tik majd egymást a szövetke­zetben. Először a pártvezetőség tárgyalja meg a tervet és a zárszámadás adatait, majd tag­gyűléseken szélesebb körben is ismertetik, magyarázzák, meg­vitatják azokat. Ezután kisebb csoport —, illetve brigádgyűléseken min­denki számára lehetővé teszik, hogy nemcsak megismerje, ha­nem értse is a közös gazdaság céljait. Sok emberről van szó. A szövetkezet mintegy 300 dol­gozója mellett csaknem 450 a nyugdíjas vagy járulékos. A zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlésre ők is hivatalosak, tehát őket ugyancsak tájékoz­tatni kell. Reggel héttől este hétig íUk' }>i-< it:M — Rosszkor jöttek! — foga­dott a lengyeltóti termelőszö­vetkezet főagronómusa. .— Ma estére készen kell lennie a tervinformációnak, most még a percek is drágák. — Kéré­sünkre mégis szakított egy kis időt. Szatmári Margit főagro- nómus tíz éve dolgozik a szö­vetkezetnél. Az utóbbi napok­ban aligha lehet gondja, mi­vel töltse ki délutáni szabad idejét. Este hétnél előbb rit­kán kerül háza. — Hogyan tervez egy főag- ronómus? — À terv fölépítése magá­tól adja a feladatokat, Most egyébként az egyik kollégám továbbképzésen van, az ő fel­adatát is át kellett vennünk. Az. ágazatvezelök már elké­szítették a maguk terveit, most azok összehangolásával foglalkozunk. Előfordul per­sze, hogy ilyenkor még némi változtatás szükséges az egész érdekében. Izgalmas és fá­rasztó feladat ez. Igyekszünk, hogy mielőbb túl legyünk a nehezén. Estére bizonyára elkészül a munka, persze ezzel _ nem fogytak el a feladatok". A könyvelést elsősorban a zár­számadás előkészítése köti le. A tervben sok még a becsült adat. A hátralevő napok mun­kája kell ahhoz, hogy azok is mind pontos számokká válja­nak. Sürgős a munka már csak azért is, mert ezek után haladéktalanul el kell készíte­ni a jelentést, melyben a tagokat még a közgyűlés előtt tájékoztatják a közös munka legfőbb jellemzőiről. S mert azt senkitől sem lehet elvár­ni, hogy maga böngéssze a bonyolult számokat, itt is megszervezik a kisebb és na­gyobb csoportok tájékoztatá­sát. Ezekre még a hónap vé­gén sor kerül. — A mezőgazdaságban so­ha nincs két egyforma év. Az idei terv vajon miben külön­bözik a tavalyitól? — Legfőképpen abban, hogy logikusabban épül fel. össze­hangoltak a tervlapok, azaz az egyik lapon előírt munka ugyanolyan mértékegységek­kel, mérőszámokkal szerepel egy másik lapon is. Korábban nem sikerült ezt megvalósí­tani, s az összehangolást utó­lag kellett elvégezni. Szerte a megyében nagy most a forgalom az irodák­ban. Rövidesen összeáll egy újabb év mérlege, s véglege­sen kitűzlietik a feladatokat. A zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlések után nem sok pi­henő marad. Kezdődnek a ta­vaszi munkák, hogy azután mind nagyobb iramban foly­tatódjanak a földeken. Már második éve gyakorlat­tá vált az előzetes felkészítés rendszere. A tapasztalatok ked­vezőek, hasznos ez a tevékeny­ség, ha — a vezetők szavaival élve — kissé egyhangúbbá vált is a közgyűlés. Elmaradtak az éles viták, hiszen ha valakinek ellenvéleménye van, azt még idejében, a közgyűlés előtt el­mondhatja. A tervet nehéz ilyenkor már módosítani. Azonban voltak és bizonyára lehetnek még olyan esetek, amikor a felmerült ja­vaslat hasznosan gazdagítaná a további elképzeléseket. Ha nem borítja fel a bonyolult szám­szerű összefüggéseket, minden további nélkül beépülhet a tervbe, s volt már arra is pél­da, hogy év közben módosítot­ták a tervet Az ilyen eset jó al­kalom, hogy a lényegesebb vál­tozást előidéző ajánlatot is fel­használhassák. A javaslat tehát nem vész kárba. A közgyűlések most már nem korbácsolják fel a szenvedélye­ket. A vad vitákat nem hiá­nyolja senki a gazdaságban, hi­szen ennél ékesebben szól — és izgalmasabb is — a mind jobb pénzügyi mérleg. Végül is mindenkinek ez a legfőbb ér­deke! követelmény, hogy emelked­jen a jobb sütőipari értékű búzafajták aránya. Érdeke ez az üzemnek, mert kialakuló­ban van a sütőipari minőség­re épülő átvételi rendszer, ér­deke a népgazdaságnak, mind­annyiunknak, mert a jobb minőségű alapanyagból szebb, jobb kenyér kerül az aszta­lunkra. Az összegezés még nem ké­szült el, de már a tervezés kezdetén sok szó esett arról, hogy a népgazdasági egyen­súly javítása érdekében fel­tétlenül szükséges növelni szövetkezetünkben a kukorica termőterületét. »Azt. várjuk, hogy ez a cél tükröződjön az üzemek terveiben« — hang­zott el a múlt év végi mező­gazdasági aktíván. A számok nyelvére fordítva ez a terme­lőszövetkezetekben a tavalyi­nál mintegy ezer hektárral több. 58 50Ó hektár kukorica vetését jelenti. A sertéstenyésztés színvo­nalának növelése ma a leg­fontosabb feladatok közé tar­tozik. Az állattenyésztők, a takarmánytermelők, az üzem­gazdászok dolga meghatározni, megtervezni azokat a mód­szereket, amelyekkel elérhető, hogy a kocaállomány szinten tartása mellett mintegy hét százalékkal nőjön a hízókibo­csátás. Nemcsak a nagyüze­mekre, hanem a kisgazdasá­gokra is fokozott feladatot ró ez, a eél. S ha már ezt a szektort említettük, Ide 'kíván­kozik az is, hogy a terv csak úgy lehet teljes, ha magába foglalja mnidazt a támogatá­si, együttműködési formát, melyet a nagyüzem alkalmaz a 'kisüzem árutermelése érde­kében. A tennivalók egy ré­sze itt is számszerűsíthető, más része viszont cselekvési program összeállítását, a meg­levő gyakorlat továbbfejlesz­tését, vagy új módszerek ki­dolgozását igényli. A sor hosszú. Az éves prog­ram fontos része a termőföld ésszerűbb és szakszerűbb hasznosításának a megterve­zése, a termőképesség, a ta­lajerő-gazdálkodás fokozásá­nak módja. Döntő szerepük van a termelés bővítését, a növekvő feladatok teljesítését szolgáló beruházásoknak, re­konstrukcióknak. Mindezzel és számos föl nem sorolt fel­adat teljesítésével érhető el az országossal megegyező me­gyei cél: a termelés 2—3 szá­zalékos növelése. Folynak már a földmunkák Nagyatád határában, a leendő agrokémiai központ helyén. A Dél-somogyi Állami Gazdaság gesztorságával létrehozott tár­sulásnak hét termelőszövetke­zet, a nagyiatád—háromfai, a görgetegi, a lábodi, a kutasi, a segesdi, a scumogyszobi és a berzencei lesz a tagja. Jelenleg a Nagyatádi Tövál földmunka- gépei dolgoznak a területen, s tavaszra mintegy 60 ezer köb­méter földet mozgatnák meg, illetve távolítanak el a beton« alapozás megkezdése előtt. Új módszer alapján Idei terveiket új módszer alapján készítik termelőszö­vetkezeteink. A korábbi gya- j korlat a szakosodás, a kon­centráció, az önálló elszámoló egységek kialakulása, egyszó­val a szövetkezetek fejlődése következtében több fontos igényt nem tudott kielégíteni. Az új módszer megismerteté­sében fontos feladat hárult a termelőszövetkezetek megyei szövetségére. — A leglényegesebb, amit tettünk — mondta Schi.er György, a szövetség közgaz­dasági elnökhelyettese —, hogy november végén, december elején három helyen két-két napos tanfolyamot szervez­tünk. Mivel új metodikáról van szó, érthető, hogy érdek­lődéssel fogadták szövetkeze­teink az előadásokat. Mind­egyik tanfolyamon általában nyolcvanan-kilencvenen vet­tek részt. A témaköröknek megfelelően tájékoztatókat hallgattak a műszaki vezetők, a főagronómusok, a főállatte­nyésztők, a főkönyvelők; az üzemgazdászok pedig — már ahol vannak ilyenek — a té­ma egészével ismerkedtek meg. — Tapasztalataik szerint a tervezésben milyen az üzemen belüli munkamegosztás? — Az ideális az lenne, ha minden ágazat felelős vezető­je maga készítené el a tervet, de lenne egy, az egész terve­zőmunkát Kézben tartó irányí­tó. Sajnos ez a fajta szoros együttműködés, az információ oda-vissza csatolásának rend­je még csak kevés szövetke­zetben alakult ki. Jó példa­ként a siófoki, a balatonsza- badi, a balatonszárszói, a nagyberki, a hetesi szövetke­zetét említhetem. — Pedig nem vitatható, hogy a terv a vezetés fontos eszköze. Ebből következően a jó vezetés egyik titka a meg­alapozott terv. — Ennek bizonyságául hadd mondjam el azt az általános tapasztalatunkat, hogy azok­ban a szövetkezetekben, ame­lyekben jól szervezett a mun­ka, eredményes a gazdálko­dás, ott a terv is fokozott kö­rültekintéssel, gondossággal készül. Ahol viszont problé­mák vannak — ahogy mon­dani szoktuk: »borotvaélen táncol, veszteségérzékeny« a nagyüzem —, ott a tervező- munka sem olyan szakszerű, szervezett. Jóllehet éppen ezeknél a gazdaságoknál vol­na legnagyobb szükség a jó tervre; nagyon gondosan »ki- centizni« mindent az eredmé­nyesebb gyakorlati végrehaj­tás érdekében. — Mit tud tenni a szövet­ség ez utóbbi csupor.hoz tar­tozó nagyüzemek támogatá­sáért? — Hárman dolgozunk ezen a területen, ezért kevés lehe­tőség van arra, hogy a gya­korlatban segítsünk. Másrészt nem is lehet az a cél, hogy mi készítsük el egy szövetke­zet tervét, hiszen azt a prog­ramot tekinti sajátjának min­denki, melyet maga állított össze. Az üzemeket fölkeresve az .első kérdésünk mindenütt ezzel a munkával kapcsolatos, és tanácsot, felvilágosítást, út­baigazítást adunk. Sokkal fon­tosabb feladatnak tartom, hogy segítsünk úgy formálni a szemléletet, hogy a tervező- munka mindenütt kellő ran­got kapjon, s hogy a terv va­lóban eszköz legyen a veze­tés kezében. Jelzések a mezőgazdászoknak A tervre végül is a számvi­tel teszi fel a pontot, s ez után kerülhet a termelőszövet­kezet közgyűlése elé jóváha­gyás végett. így történik ez a lábodi Zöld Mező Tsz-ben is. Az ez évre szóló elképzelése­ket a íőmezőgazdász és az ágazatvezetők öntötték for­mába, írták be a gazdaság termelési tervébe, 6 a vezető­ség kétszer is megbeszélte az így összeállt feladatokat. — Papírra vetették, mit akarnak termelni, miből mek­kora hozdfnot kívánnak elérni, s ehhez mennyi munkabért, költséget használnak fel — tájékoztatott a szövetkezet fő­könyvelője, Verkmann Ádám. — Elhatározták azt is, milyen beruházásokra — gépvásárlá- ra, építkezésre — lesz szük­ség, és, mennyi műtrágyát, nö­vényvédő szert, üzemanyagot, vetőmagot, takarmánytápot kell venni. Ezután következ­tünk mi, számviteliek. _A ter­melési tervben szereplő célok pénzügyi kihatásait elemez­tük növényféleségek és állat­fajok szerint, és a közterhe­ket, az amortizációs költsége­ket, a biztosítási díjakat, a saját termelésből nyert termé­nyek szűkített önköltségen történő felhasználását »kive­títettük«. Végül forintokban is megjelent az idei cél: az 58 millió értékű termelési fel­adat. Alkalom van rá, hogy menet közben, még a terme­lési résznél is szóljak, ha va­lahol Indokolt. A tápok ter­vezett felhasználásánál példá­ul megemlítettem, mekkora mennyiségig tanácsos elmen­ni, hogy a gazdaságosság ha­tárain belül maradjunk. Az alkatrészvásárlást is közösen beszéltük meg a mezőgazdá­szokkal. Novemberben kétnapos to­vábbképzést tartottak a fő­könyvelőknek az idei tervek elkészítéséről. A személyi és a technikai föltételek egyaránt alkalmasak arra, hogy a zár­számadás és a tervezés is za­vartalanul folyhasson a lábodi Zöld Mező Tsz-ben. A két muruka párhuzamosan halad, hiszen a tervezéshez például nélkülözhetetlen az előző évi eredmények ismerete. — Az idén feszítettebb mun­kára volt szükség a tervek elkészítésénél, mint a koráb­bi években — mondta a fő­könyvelő. — Január 12-én le kellett adnunk a tervinfor­mációit a járási hivatalnak, máskor március első felében sem késtünk el vele. így most előfordult, hogy néhányszor nem állt rendelkezésünkre pontos, csak megközelítő adat, hiszen egyes kérdésekre csak a teljesen elkészült zárszám­adási mérleg adhat választ. Verkmann Ádám ebben az évben még nem töltötte ott­hon a szombatját és a vasár­napját. A hét végeken is min­den este a szövetkezet irodá­jában találta annak ellenére, hogy a számvitel dolgozói ki­vétel nélkül értik a dolgukat, jó a munkamegosztás. Csak­hogy minden napnaK megvan­nak a folyó feladatai is, ezek­ben sem támadhat zavar, a könyvelésben mindig minden­nek naprakésznek kell lennie. — Ahogy a mezőgazdászok­nak a nyári betakarítás ide­jén nincs idejük pihenésre még à hét végeken sem, így vagvotk én a számviteli mun­kákkal ilyenkor, év elején. Majd ha túl leszünk minde­nen, és a közgyűlés jóváhagy­ta az idei terveket, akkor március vége felé már felsó­hajthatok. Favágás az erdőn, szalonnasütéssel — ezzel kár­pótolom magam a mostani idegfeszítő órákért. Somogyi Néplap Számokkal és számok nélkü

Next

/
Thumbnails
Contents